Tetőfedések kiegészítő szerkezetei, bádogos szerkezetek
Az előzőekben röviden ismertettük a különböző tetőfedéseket a héjazati elemek anyaga szerint. Ebben az alfejezetben az egyes tetőfedéseknél szükséges különböző kiegészítő elemeket, szerkezeteket mutatjuk be. Ezek olyan, a héjazattál eltérő anyagú szerkezeti elemek, amelyek biztosítják a tetőfedés és a különböző ahhoz kapcsolódó vagy azt áttörő szerkezetek vízzáró kapcsolatát, valamint hogy a tetőfedés megfeleljen a vele szembeni különböző (pl. biztonsági) előírásoknak. Mindezt úgy, hogy ezek a kiegészítő elemek a héjazathoz illeszkedve, azzal együtt összefüggő, esztétikus megjelenésű tetőfedést képeznek.
Rendeltetésüktől függően a következő tetőfedést kiegészítő szerkezeti részeket, elemeket különböztetjük meg:
- Szegélyezések: ezek a tetőfedés más szerkezethez történő csatlakozásánál, illetve a héjazat szélei mentén kialakítandó szegélyek (tűzfalszegély, oromfalszegély, ereszszegély), valamint a tetőfedést áttörő szerkezetek (kémények, csövek, rudak, szellőzők, tetőkibúvók, tetőablakok) szegélyei.
- Vízgyűjtő-, vízelvezető szerkezetek: ide tartoznak az ereszcsatornák, lefolyócsövek, valamint a vápacsatornák (hajlatcsatornák).
- Egyéb kiegészítő szerkezeti elemek: ezek lehetnek héjazat felettiek (pl. a hófogók, járófelületek, kapaszkodók stb.), valamint héjazat alattiak (pl. kúpalátét, fóliagyűrű stb.) (1.155. ábra).
1.155. ábra. Tetőfedés különböző kiegészítő szerkezetei
a) tetőszegély; b) tetőablak; c) kéményszegély; d) antennakibúvó; e) ereszcsatorna; f) hófogó elem
Alapvető követelmény a kiegészítőkkel szemben, hogy ellenálljanak a külső (időjárási) hatásoknak, tartósak, gazdaságosak, esztétikusak, illetve gyorsan és könnyen beépíthetők legyenek.
1.156. ábra. Cserépfedések előre gyártott kiegészítő elemei
a) fém járócserép járóráccsal; b) járócserép járóráccsal; c) hófogórács és tartó; d) tetőkibúvó ablak; e) tetőfólia; f) rögzítő karom (vágott cserepekhez); g) rögzítő szeg; h) fém hófogó; i) kúpcserép rögzítő; j) viharkapocs; k) ragasztószalag (tetőfóliához); l) kúpalátét; m) kémény- és falszegély; n) csatornaszellőző elem; o) antennakivezető elem; p) csőcsatlakozó nyak; q) kúpcserép lezáró; r) fém oromszegély; s) fém vápaelem; t) szellőzőléc lezárófésűvel
Bádogos szerkezetek
Korábban említettük, hogy régebben a tetőfedések kiegészítő szerkezeti részeinek többségét (elsősorban a szegélyezéseket és a vízgyűjtő-, vízelvezető elemeket) fémlemezekkel képezték. Ezek együttes gyűjtőneve a bádogos szerkezetek (1.157. ábra). A különböző fedési rendszerek, azon belül pedig az előre gyártott kiegészítők megjelenésével és elterjedésével a bádogos szerkezetek valamelyest háttérbe szorultak. Egyedi kiegészítő szerkezetként azonban még napjainkban is széles körben készülnek. (Mai szemmel nézve költségesek és munkaigényesek.)
1.157. Bádogos szerkezet (részlet)
A tetőfedés bádogos szerkezeteit alkotó elemek:
- fémlemezek: anyagalehet horgany, horganyzott acél, alumínium, réz, ólom;
- kapcsoló- és rögzítőelemek: szegecsek, forrasztó-anyagok, huzalok, ragasztók.
A bádogos szerkezetek aljzatát minden esetben teljes felületű zárt borítás (vagy egyéb falazott, illetve vasbeton szerkezet) képezi. Az aljzat és a fémlemez között (korróziós és páratechnikai okokból) szükség lehet elválasztó rétegre.
A bádogos szerkezeteket mindig úgy kell kialakítani, hogy a teljes felületen és kapcsolódások mentén is biztosítva legyen a vízzáróság és a vízelevezetés. Eltérő anyagú (pl. cserép-) fedéseknél két jellemző megoldás figyelhető meg: vagy a héjazati elemek takarnak rá a bádogos szerkezetekre (hajlásszögtől függő átfedéssel), vagy fordítva a bádogos rész takar rá a héjazatra.
Bádogos szerkezetek kialakítása
A bádogos szerkezetek kialakítása három egymástól elkülönülő munkafázisra bontható:
- lemezek méretre vágása, megmunkálása;
- lemezek összekapcsolása;
- lemezek rögzítése.
A lemezek méretre vágása – pontos helyszíni felmérés alapján – kézi (lemezvágó olló, táblavágó), esetleg gépi vágóeszközökkel történik (1.158. ábra). A méretre vágás mellett a hajtások, beszegések, illetve a lyukak kialakítása is a lemezmegmunkálás része.
1.158. ábra. Bádogos munkák szerszámai
a) fakalapács; b) borítóvas; c) jelölő fogó; d) jelölő sablon; e) fogók; f) ollók; g) szegecselőgép (kis teljesítményű); h) kézi szegecselő; i) szegecselőgép (nagy teljesítményű); j) lemezvágó
A különböző lemezprofilokat megadó hajtásokat, beszegéseket a lemezek hajlításával képezik. Ez a leggyakoribb megmunkálási művelet. A hajlítások számától és a lemezrészek szögétől függően többféle hajtás különböztethető meg (1.159. ábra).
1.159. ábra. Különböző hajtások, beszegések
a) lapos beszegés külső hajtással; b) lapos beszegés belső hajtással; c) merev beszegés; d) lehajlított vízorrbeszegés; e) vízorr-beszegés: f) csöves beszegés
Az egyes hajlat-típusoknak más-más a rendeltetése. A lapos beszegés pl. a rögzítőelemek beakasztására, a vízorr-beszegés pedig a lefolyó csapadékvíz elvezetésére szolgál. (Az ereszcsatornák jellemző hajlattípusa a csöves beszegés, amely az ereszelemek rögzítését teszi lehetővé.) A lemezhajlatoknak mindig egyenes élűnek, egyenletesnek, repedés- és torzulásmentesnek kell lennie. Ennek megfelelően a hajlítást mindig ív mentén végzik hagyományos kézi szerszámokkal (borítóvas, borítófogó, fakalapács), nagyobb lemezek esetén pedig nagyméretű lemezhajlító gépekkel.
Lyukasztásra viszonylag ritkán van szükség. Ezt kézi lyukasztógéppel vagy egyszerű lemezlyukasztóval és kalapáccsal (acéllemez alátét használatával) végzik (1.158. ábra).
A bádogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen. A lemezek összekapcsolása korcolással, szegecseléssel vagy forrasztással történhet. A korckötés azonos anyagú lemezek – a kötés típusának megfelelően beszegett – széleinek egymásba hajtásával, akasztásával vagy csúsztatásával létrehozott elemkapcsolat. Fajtái: egyszeres állókorc, kettős állókorc, lefektetett (forrasztott) kettős állókorc, beakasztó korc (egyszerű fekvő -korc), egyszeres fekvőkorc, kettős fekvőkorc (1.160. ábra).
1.160. ábra. Különböző korckötések és kialakításuk lépései
a) egyszeres állókorc; b) kettős állókorc; c) leforrasztott kettős állókorc; d) beakasztó korc; e) egyszeres fekvőkorc; f) kettős fekvőkorc
Adott bádogos szerkezetnél a korc típusának megválasztása elsősorban a korcolás rendeltetésétől és a korcnak a víz folyási irányához viszonyított (beépítési) helyzetétől függ. A korckötések „csupán” vízzáró kapcsolatot képeznek, vagyis alattuk is szükség van vízhatlan alátéthéj-aljzatra. Előnyük viszont, hogy adott mértékig lehetővé teszik a lemezek hő-tágulásból következő feszültségmentes mozgását.
A szegecselt kötés két vagy több, egymásra adott mértékben rátakaró lemez szegecsekkel történő mechanikus összekapcsolása. Fajtái: egysoros és kétsoros szegecselt kötés (1.161. ábra). A szegecsek elhelyezése történhet kézi szegecselő szerszámmal előfúrt lyukakba vagy szegecselőgéppel közvetlen belövéssel.
1.161. ábra. Szegecselt kötések
a) egysoros szegecselt kötés; b) kétsoros szegecselt kötés
A szegecselt kötések megfelelő vízzárósága lemezek közötti tömítéssel biztosítható. Ehhez a szegecselés előtt a lemezek csatlakozó felületei közé (az átlapolás sávjában) tömítő-, illetve ragasztóanyagot hordanak fel, ami megfelelő tömítés mellett a lemezek közötti kapcsolatot is erősíti.
A forrasztott kötés két (különböző módon) egymáshoz illesztett lemez forrasztással létrehozott kötése. Fajtái: folyós, gyöngysor-, pont-, merevítő, V alakú, valamint gömbforrasztás (1.162. ábra). Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott a folyós forrasztás, amelynél az egymásra lapolt lemezeket zárt, folytonos és egyenletes varrat köti össze. Az ilyen kötés vízhatlan elemkapcsolatot képez. A forrasztást gázmelegítésű forrasztópákával olvasztott ón vagy ólom lágyforraszokkal végzik.
1.162. ábra. Forrasztott kötések
a) folyós forrasztás; b) gyöngy sorforrasztás; c) pontforrasztás; d) V alakú forrasztás; e) merevítő forrasztás
A lemezek rögzítése az aljzathoz különböző rögzítőelemekkel, pántokkal, fércekkel stb. történhet. Ezek jellemzően a lemezkötésekhez kapcsolódva (pl. korcokba beakasztva) vagy a lemezszegélyekhez csatlakozva kötik le a lemezeket (1.163. ábra). A rögzítés módjának megválasztásánál minden esetben figyelembe kell venni a lemezek és az aljzat anyagát, valamint a lemezek közötti kötések típusát. A rögzítéseket úgy kell kialakítani, hogy a lemezek hőtágulásból adódó mozgásához szükséges hely biztosítva legyen. A bádogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen.
1.163. ábra. Lemezek leerősítése, rögzítése
a) szalagférccel (visszahajtva, forrasztva, szegecselve); b) visszahajtott beakasztó férccel; c) beakasztó férccel (rögzítőnyelvvel); d) rögzítőszegéllyel; e) U alakú férccel
Régebben a korszerű tetőfedési rendszerek elterjedése előtt a különböző szerkezeti részletek kialakításához a teljes egészében helyszínen készülő bádogos szerkezetek mellett részben előre gyártott bádogos elemeket is alkalmaztak. A különböző szegélyek (fal-, orom-, kéményszegélyek) üzemben előre levágott és meghajlított fémlemezek (1.164. ábra).
1.164. ábra. Részben előre gyártott bádogos elemek
a) kéményszegély; b) antenna kivezető; c) tetőkibúvó; d) fal- és oromszegélyek;
Az építési helyszínen nincs szükség a lemezek megmunkálására, ott csak a toldásokat, illesztéseket^ valamint a rögzítést végezik. A kisméretű bádogos szerkezeti elemek (antennakivezető, csatornaszellőző stb.) általában egy elemként legyártva kerülnek forgalomba. Az építés helyszínén csak a beépítést, rögzítést végzik. Nagyobb bádogos szerkezetek (tetőkibúvó ablak) több összeilleszthető előre gyártott elemből képezhetők. Ezeket az elemeket az építési helyszínen . illesztik (forrasztják) össze, majd rögzítik őket (1.164. ábra).
Az előre gyártott elemek kötött méretekkel rendelkeznek, ezért ezeknél ügyelni kell arra, hogy a tetőfedés minden részletében (héjazat, aljzat, alátéthéjazat) igazodjon az adott elemhez. Részben manapság is alkalmaznak előre gyártott bádogos szerkezeteket.
Vízgyűjtő és vízelvezető szerkezetek
A magastetők egyik legjelentősebb kiegészítő szerkezetei a vízgyűjtő- és vízelvezető elemek. A vízelevezetés fő részei: ereszcsatorna, lefolyócső és ezeket tartó rögzítő fémelemek (1.165. ábra).
Az ereszcsatorna összegyűjti és a lefolyócsőhöz vezeti a tetőről összegyűlt vizet. Anyaga horgany, horganyzott acél, alumínium, vörösréz, illetve kemény PVC lehet. Keresztmetszete általában félkör, ritkán nyitott négyszög (ez utóbbi alkalmazása kedvezőtlen).
Az ereszcsatorna elhelyezkedése alapján lehet:
- tetősíkon fekvő;
- párkányon ülő (vagy rejtett);
- függő ereszcsatorna.
Utóbbi alkalmazása a legkedvezőbb és egyben a legelterjedtebb is. Független a tetőfedéstől, így átalakítás, javítás vagy csere esetén sincs szükség annak megbontására. Az ereszcsatorna és lefolyócső keresztmetszeti méretét, a lefolyók számát stb. külön számítással kell meghatározni a tetőfelület és az adott területre (országra) vonatkozó mértékadó csapadékmennyiség függvényében.
Az ereszcsatornákat a fedélszerkezethez kapcsolódó kampós acélok tartják, amelyekhez lemezrugókkal rögzítik. A kampós acélok pontos beállításával adható meg a csatorna lejtése (0,3-0,5%).
Az ereszcsatorna elhelyezése, kialakítása minden esetben pontos munkát igényel. A függő ereszcsatornát úgy kell kialakítani, hogy a tetőről lefolyó vizet maradéktalanul felfogja, de ne akadhasson fenn rajta nagy mennyiségben hó (a belső oldali, homlokzat felőli élét 1 cm-rel túl kell emelni). Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a csatorna ne akadályozza a levegő bejutását a tetőfedés szellőző légrétegébe (ne takarja el jelentősen a beömlő nyílásokat). A tetőfedés alátéthéjazatán lefolyó nedvesség -az ereszcsatorna anyagához igazodó szegélylemezzel- bevezethető az ereszcsatornába vagy a csatorna alatt lecsepegtethető.
A csatorna dilatálás nélkül kialakítható max. hossza 15 m. Nagyobb hosszúság esetén a csatornát dilatálni kell. A lefolyócső a homlokzati fal mentén az eresz szintjéről a terepszintig (vagy az alá) vezeti a csapadékvizet. Anyaga megegyezik az ereszcsatorna anyagával. Rögzítését falba kötött csőbilincsek biztosítják. A homlokzati falsík elé „ugró” ereszrészről könyökcsövek segítségével vezetik a falsíkhoz.