• cserépfedés
• cseréptető
• építés

Cserépfedések készítése lépésenként

A legrégibb és legelterjedtebb fedési mód több száz évig szinte változatlan formában készült. Minden szerke­zeti részletnek megvoltak a jól ismert, jellemző kialakítási technikái. Napjainkra az egyre szigorodó követelmények, a folyamatosan fejlődő gyártási technológiák és a szélesedő termékválaszték következtében számos új szerkezetalakítási mód jelent és jelenik meg. Természetesen a jól ismert cserépfedések felépítése, illetve fedések képe alapvetően nem változott. Elsősorban a fedés „gyengéinek” tekinthető különböző szerkezeti részletekre vonatkozóan jelennek meg egyre korszerűbb megoldások.

Egy cserépfedés általános felépítése az alátéthéjazatból, az azt leszorító ellenlécből, a héjazatot tartó tetőlécekből, illetve az egymásra fedő héjazati elemekből (cserepekből) áll (1.169. ábra). A fedés készítése során első lépésként minden esetben az alátéthéjazatot, illetve (ahol van) annak aljzatát alakítják ki, külön ügyelve a tetősíkot áttörő szerke­zetekre, a szélekre és a szegélyekre.

1.169. ábra. Cserépfedés általános rétegfelépítése

Ezt követi a cseréplécek elhelyezése és rögzítése (előre meghatározott távolságban). Ezzel egyidőben történik azon kiegészítő elemek beépítése, amelyek részben vagy egészben a cserepek alatt helyezked­nek el. Az utolsó lépés a cserepek felett elhelyezkedő kiegé­szítő elemek beépítése.A cserépfedés készítéséhez szükséges szerszámok, esz­közök az 1.170. ábrán láthatók.

1.170. ábra. Cserépfedés szerszámai, eszközei
a.) gumikalapács; b.j ácskalapács; c.j sarokcsiszoló; d.) szike

Alátéthéjazat

Általános esetben az alátéthéjazatot a fedél szaruzatára ellenléccel lerögzített, részben egymásra takaró vékony szi­getelő lemezek, fóliák alkotják.

Az alátéthéjazat kiválasztása függ:

• a tető tervezett hajlásszögétől;
• a tetőtér hasznosítási módjától;
• a tető formájától, összetettségétől;

egyéb egyedi tényezőktől (pl. éghajlat).

Az alátéthéj azatokat alkotó szigetelőlemezek (fóliák) két fő típusa terjedt el:

• a párazáró és
• a páraáteresztő fólia.

A külső határoló szerkezetekkel szemben alapvető pára­technikai követelmény, hogy a páravándorlás és a szerkezet­ben maradt nedvesség kiszellőztetése a szerkezeti rétegeken keresztül biztosítva legyen. Általános esetben nem beépített tetőtér esetén (ahol a hőszigetelés a födém felső síkjára fekte­tett) az alátéthéjazat alatti légtér közvetlenül kiszellőztethe­tő, vagyis nincs szükség páraáteresztő fólia alkalmazására. Párazáró tulajdonságú alátéthéjazat alkalmazása ese­tén minden esetben gondoskodni kell az alátéthéjazat alatti légtér (légréteg) megfelelő kiszellőztetéséről.

Abban esetben azonban, amikor az alátéthéjazat közvet­lenül kapcsolódik más szerkezeti réteghez (pl. hőszigetelés­hez vagy teljes felületű deszkaborításhoz), vagyis nincs a fólia alatt kiszellőzést biztosító légréteg, páraáteresztő fólia alkalmazása szükséges. Ez olyan speciális lemez, amely nem gátolja a belső térből a külső tér felé a pára áramlását, ugyanakkor – elsődleges funkciójának megfelelően – meg­akadályozza a nedvesség bejutását.

1.171. ábra. Alátéthéjazat (fólia) elhelyezése, rögzítése

Az alátéthéjazatot ellenlécekkel leszorítva (szegezve) rög­zítik a szaruzathoz (aljzathoz). Minden egyes szarufa vona­lában ellenléc kerül (1.171. ábra). Magát az alátéthéjazatot közvetlenül szegezni, kapcsozni nem szabad. Az ellenléc mérete általában 30/50, 50/50. Ez minden esetben függ a tetőfelület lejtésirányú méretétől, illetve a héjazattól. (Az ellenléc mérete határozza meg az adott fedésnél szükséges szellőző keresztmetszet jelentős részét.)

A lemezek (fóliák) közötti átfedés mértéke általános esetben min. 10 cm, ami elsősorban a tető hajlásszögétől függ (alacsony hajlásszög esetén 15 cm). A különböző méretekkel kapcsolatban min­den esetben a fedési rendszer gyártójának ide vonatkozó utasításait kell követni. Az alátéthéjazatot mindig úgy kell kialakítani, hogy az a héjazaton átjutó nedvességet maradéktalanul elvezesse az ereszig.

Ehhez az alábbi fontosabb szabályokat kell betar­tani:

• A lemezeket (fóliákat) mindig lejtésirányú rátakarással kell elhelyezni.
• Az alátéthéjazat lejtésirányú vonalvezetésében lehető­leg kerülni kell a töréseket. Ha mégis szükséges, akkor semmiképp sem lejthet visszafelé a tört felületrész.
• Az áttöréseknél az alátéthéjazatot minden esetben a tetősíkot áttörő szerkezet oldalára felvezetve kell rög­zíteni.
• Minden nagyobb áttörés gerinc felőli oldalán fóliacsa­tornát kell kialakítani úgy, hogy az itt lefolyó nedves­ség maradéktalanul el legyen vezetve (1.172/a. ábra).
• Az eresz vonalában az alátéthéjazatot minden esetben a vízcseppentő lemezre kell rávezetni, szükség esetén rá kell ragasztani (1.172/b. ábra).
• A tetőfedést áttörő antenna-, illetve csatornakivezeté­seknél az átlyukasztott fóliarészt fóliagyűrűvel (gallér­ral) kell megerősíteni.
• A fóliák szélei semmiképp sem maradhatnak szabadon a szél és az UV sugárzás károsító hatása miatt.

1.172/a. ábra. Fóliacsatorna kialakítása

1.172/b. ábra. Alátéthéjazat elhelyezése az eresz vonalában

A fentieken kívül külön-külön utasításokat kell követ­ni attól függően, hogy párazáró vagy páraáteresztő-e az alátéthéjazat. Párazáró alátéthéjazat esetén külön meg kell oldani a fólia alatti légtér (légréteg) kiszellőzését.

Ennek megfele­lően a következő fontos utasításokat kell követni:

• A gerinc vonalában a fólia fektetését a taréjgerinc alatt kb. 10 cm-rel abba kell hagyni, hogy a légréteg felső kiszellőzése biztosítva legyen. A csapadék bejutásának megakadályozása miatt a gerinc vonalában egy fólia­csíkot kell elhelyezni az ellenléc felső oldalához rögzít­ve úgy, hogy mindkét oldalon 10-15 cm-re rátakarjon a korábban abbahagyott fóliára (1.173. ábra);
• Az élen, élgerincen az alátéthéjazatot átvezetni tilos! A kiszellőzést biztosítandó, az élgerinccel párhuzamo­san futó kétoldali ellenlécekre kell felhajtani és rögzí­teni a fóliavégeket.
• A vápák alatt szintén tilos a fólia átvezetése. Az élgerinchez hasonlóan a vápavonallal párhuzamos ellenléceket kell elhelyezni kétoldalt, és a fóliákat ezekre kell felhajtani, rögzíteni.

1.173. ábra. Párazáró fólia átvezetése gerincvonalon

Páraáteresztő alátéthéjazat esetén a következő jellem­zőket kell figyelembe venni:

• az ilyen fóliák két oldala különbözik és a beépítés szem­pontjából nem mindegy, melyik oldalával merre „néz”. A fóliákat minden esetben a feliratos oldalával felfelé kell fektetni;
• a páraáteresztő fólia taréjgerincen, élgerincen és vápán egyaránt megszakítás nélkül átvezethető.

Cserépfedés kialakítása

A következőkben az égetett agyag és betoncserepekből készülő héjazatok készítését tárgyaljuk részletesen. (A kü­lönböző anyagú és formájú cserepektől függetlenül minden fedés alapvetően azonos elvek alapján készül.)

Síkcserép fedések (pl. hódfarkú cserépfedés) kialakítása során a megfelelő méretű szellőző keresztmetszet biztosí­tása érdekében ajánlott magasabb (50/50-es) ellenlécet al­kalmazni, mint a többi esetben. Hullámos fedések esetén a hullámok alatt létrejövő kis „csatornák” ugyanis a szellő­ző légréteg keresztmetszetét növelik, ezért ott alkalmazható alacsonyabb ellenléc is.

Az alátéthéjazat után alakítják ki a héjazat aljzatát és magát a héjazatot. Minden cserépfedés elengedhetetlen fel­tétele a cserépléc-távolság meghatározása (ez lényegében a lécezés kiosztása). A léctávolságot minden esetben a cse­rép hosszméretei, a fedés módja, az átfedés mértéke (mely a tető hajlásszögétől függ), illetve a tetőfelület lejtésirányú mérete határozzák meg (1.174. ábra).

1.174. ábra. Cserépléc-távolság kettős, illetve korona hódfarkú fedésnél 40°-os tetőhajlásszög és 38 cm hosszú cserepek alkalmazása esetén

Az első (eresz menti) és az utolsó (gerinc menti) cserépléc-távolság gyakran kü­lönbözik a köztes (általános) tetőmezőre meghatározott tá­volságtól. Erre vonatkozóan szintén célszerű a gyártói uta­sításokat követni. A cseréplécek mérete általában 30/50 mm. Ezek pontos helyét kitűzéssel kell meghatározni és az el­lenléceken kell jelölni. A cserépléceket az ereszvonallal párhuzamosan (vízszintesen), pontonként az ellenlécekhez szegezik. Ezt követi a héjazati elemek (cserepek) elhelye­zése és rögzítése. A cserepek rögzítése szegezéssel, (fara­gott elemeknél) huzalozással vagy (meredek felületeken, szélszívás ellen) viharkapcsokkal történik.

Közvetlenül a cserepek elhelyezése előtt építik be a sze­gélyek és áttörések mentén a különböző kiegészítő eleme­ket, bádogos szerkezeteket. A cserepeket már ezekhez il­leszkedve kell beszabni.

Ahhoz, hogy a kívánt szabályos fedésképet kapjuk, a ké­szítendő fedést ki kell tűzni. Hálós elrendezésű cserepek­nél minden harmadik, kötésben rakott cserepeknél min­den ötödik függőleges (lejtésirányú) cserépsor helyét jelölni kell. Ezt általában csapózsinórral végzik. A feles el­tolások helyeit szintén külön jelölni kell. A kitűzött vonalak biztosítják, hogy a tető teljes felületén szabályos elrende­zésbe kerüljenek fel a cserepek; elcsúszások nem keletkez­hetnek.

A cserepek elhelyezésének sorrendje mindig az adott fe­dés típusától függ. Két vagy több oldali tető esetén (fedéstí­pustól függetlenül) minden esetben úgy kell a fedést készí­teni, hogy a tetőfelületek lehetőleg egyenletesen legyenek lefedve (ne egy tetőfelület legyen teljes egészében lefedve, és ezt követően a többi). így elkerülhető, hogy a fedélszék jelentős egyoldali terhelést kapjon.

Hódfarkú cserépfedések készítése

Hódfarkú cserépfedés készítésénél a fedést mindig az ereszvonal mentén kell kezdeni, és onnan kell haladni a ge­rinc felé (1.175. ábra). A cserepeket szorosan egymás mellé illesztve akasztják a cseréplécekre. Az első elem helye min­dig a fedni kívánt tetőfelület geometriájától függ.

1.175. ábra. Hódfarkú cserépfedés készítésének kezdete

A cserepeket soronként feles eltolással helyezik el. Min­den második cserépsor a rendszerhez tartozó feles vagy vá­gott elemmel kezdődik. Kettős hódfarkú cserépfedés esetén kétszer sűrűbb a cse­répléc-kiosztás, mint a koronafedésnél (1.174. ábra).

Hornyolt és sajtolt cserépfedések készítése

A hornyolt és sajtolt cserépfedéseknél a fedést szintén az ereszvonal mentén kell kezdeni a gerinc felé haladva. Lejtésre merőlegesen mindig abba az irányba kell a fedést végezni, amerre a cserepek alsó hornyolt része áll (általában jobbról balra) (1.176. ábra).

1.176. ábra. Hornyolt cserepek elhelyezése

Szerkezeti részletek

Cserépfedés esetén alapvetően megkülönböztetjük az ál­talános tetőmezőt, valamint a különböző szerkezeti részle­teket (szegélyek, áttörések stb.). Az általános tetőmező fedé­se egyszerűnek tekinthető, általában könnyen és gyorsan elkészíthető. Kivitelezési szempontból sokkal jelentősebb feladat a szerkezeti részletek („kényes” csomópontjainak) kialakítása. Döntően ezek megfelelősége határozza meg az adott tetőfedés megbízhatóságát, rendeltetésszerű működé­sét, tartósságát.

A fedési rendszerekhez tartozó alkalmazástechnikai út­mutatókban igyekeznek a lehető legjobb megoldást bemutatni az adott fedéstípusok szerkezeti részleteire. Ez esetben is az ott szereplő utasításokat célszerű követni. A tetőfedés jellemző szerkezeti részletei: eresz, taréj, élgeric, vápa, oromszegély, falszegély, kéményszegély, te­tőkibúvó, tetőablak.

Természetesen a részletek kialakítására többféle meg­oldás létezik a fedés típusától, a vízelvezető elemek el­helyezkedésétől, a szellőzőnyílások kialakításától, mére­tétől, az alkalmazott kiegészítő anyagoktól stb. függően. A számtalan megoldás közül a továbbiakban egy-egy jel­lemző példával ismertetjük az egyes szerkezeti részletek kialakításának elvét.

Ereszrészlet

A fedés szempontjából az ereszképzést meghatározza az ereszcsatorna elhelyezkedése, a szellőző levegő-bevezetésé­nek, illetve az alátéthéjazat kivezetésének módja.

Az eresz­csatorna elhelyezkedésétől és helyzetétől függően az alábbi jellemző ereszképzéseket különböztetjük meg:

• csüngőeresz;
• párkányeresz;
• fekvőeresz;
• homlokzati falsík mögötti rejtett eresz.

A legáltalánosabb és leggyakrabban alkalmazott eresz­képzés a csüngőeresz. A fedés szempontjából lényeges az alátéthéjazaton lefo­lyó nedvesség kivezetésének a módja.

Ez történhet:

• vízcseppentő lemezzel az ereszcsatornába vezetve;
• vízcseppentő lemezzel a szabadba vezetve.

A vízcseppentő lemez (ereszlemez) csak teljes felületű deszkaaljzatra (ereszdeszkázatra) fektethető. Ez a deszka­borítás a szaruzat felső síkja alá van süllyesztve, így bizto­sítható az alátéthéjazat törésmentes, lejtésirányú vonalveze­tése. A fémlemezt úgy kell beépíteni hogy az alátéthéjazat, illetve az ellenléc legalább 10 cm-re rátakarjon (1.177. ábra).

1.177. ábra. Cserépfedések ereszképzései:
a) hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; b) hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel; c) hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; d) sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

Az eresz mentén a legalsó cserépsor nem támaszkodik egy alatta lévő másik cserépsorra, vagyis ahhoz, hogy a cse­répsor lejtése (hajlásszöge) megegyezzen, a többi, felső cse­répsorokkal magasabb cseréplécet kell elhelyezni az eresz mentén (esetleg duplázni kell a vékonyabbat) (1.177/a. ábra).

1.177/a
Hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel;

Hódfarkú kettős fedésnél a rendszerhez tartozó ereszcse­repekkel képezik a legalsó cserépsort (1.177/a. ábra). Ez az alapcserepeknél rövidebb egyenes vágású cserépelem.

1.177/b
Hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

1.177/c
Hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel

1.177/d
Sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

Hullámos profilú cserepek esetén a legalsó cserépléc ma­gasításához gyakran alkalmaznak olyan (műanyag) szel­lőzőlécet, amely egyben a héjazat alatti szellőző légréteg alsó beömlő keresztmetszetét is növeli (1.177/d. ábra). Az ellenlécek közötti levegő-nyílásokat szellőzőszalaggal kell lezárni az ellenlécek végéhez, illetve az alsó cserépléchez szegezve.

Ez lehetővé teszi a levegő szabad beáramlását, ugyanakkor megakadályozza a bogarak, rovarok, kisebb madarak „befészkelését”. Hasonló szerepe van a hullámos cserépfedéseknél alkalmazott, a legalsó cserépléchez rög­zített (vagy a szellőzőszalaghoz kapcsolt) lezáró fésűnek. Ennek rugalmas fésűi a cserepek alsó hullámos felületét kö­vetve zárják le a nyílást.

Kétszeres átszellőztetés esetén az eresz alátéthéjazat alatti részén is külön biztosítani kell a levegő bejutását a tetőtérbe. Ezt általában a szarufák közötti deszkaborításon képzett szellőzőnyílások teszik lehetővé, amelyeket szintén szellőzőszalaggal kell lezárni.

Régen elterjedt volt a homlokzati sík elé ugró szarufa­végek elrejtése dobozszerű, teljes deszkaborítással. Ezek hátránya, hogy anyag- és munkaigényesek, nehézkes a meg­felelő szellőzést biztosítani, és kedvező teret jelent a kü­lönböző bogarak, rovarok, rágcsálók számára. Emellett a deszkázat esetleges vetemedése esztétikai szempontból is előnytelen. Napjainkban ezt az ereszképzést viszonylag ritkán alkalmazzák, elsősorban a látszó szarufavéges eresz­kialakítás a jellemző.

Taréjrészlet (tetőfedés és kúpcserépsor)

Élgerinc és váparészlet a cseréptetőknél

Oromszegély kialakítása (cserépfedésnél)