• homlokzatburkolat
• tulajdonságok

Ragasztott homlokzatburkolatok előnyei

A ragasztott homlokzatburkolatok közvetlenül a külső falfelületre rögzített, általában kismére­tű, fagyálló kerámiaelemekből, lapokból készül­nek. Három alapvető típusát különböztetjük meg: ragasztott tégla, kerámialap és kőlap homlokzatburkolatok.

A burkolat a ragasztás módjától függően (hagyományos habarcságyazatú vagy vékonyágyazatú ragasztás) nyers vagy vakolt felületre egyaránt készíthető. A ragasztott homlokzatburkolatok készítése csak az épület „ülepedése” (szerkezeti mozgásainak megszűnése) után kezdődhet meg. Az alapfelület hasonló előkészítést igényel, mint a beltéri ra­gasztott kerámia falburkolatok.

Ragasztott tégla homlokzatburkolatok

Ragasztott téglaburkolatokat rendszerint a homlokzat tel­jes felületen (esetleg csak lábazaton) alkalmaznak. A homlokzati (hasítható) falburkoló klinker téglaele­mek lapmérete többnyire a hagyományos kisméretű tégla oldallap méreteihez igazodik (120×65, illetve 250×65 mm). Ennek megfelelően az elemeket rendszerint kötésben, a kisméretű téglafalak jellemző felületi struktúráját utánozva, 10 mm széles hézagképzéssel rakják fel a falfelületre. A sík burkolótéglalapok vastagsága 8-11 mm, a hasítható bur­kolótégla-elemek 55, illetve 27,5 mm szélesek (5.65. ábra). A kétféle téglaburkolat megjelenésében azonos képet ad, ki­alakításuk azonban lényegesen különbözik.

5.65. ábra. Tégla homlokzathurkoló elemek
a) sík burkolótégla-lapok; b) hasítható burkolótégla elemek

Sík burkolótégla lapok

A sík burkolótégla lapokat vékonyágyazatú technológi­ával ragasztják a megfelelően előkészített, sima, egyenletes, sík falfelületre. A burkolásra alkalmas alapfelület többnyire új vakolat készítésével biztosítható. Megfelelően sík beton­felületre a lapok közvetlenül (vakolás nélkül) is felrakhatok. A gyártói ajánlásnak megfelelő flexibilis, fagyálló hideg­burkolat-ragasztót fogas kenővassal hordják fel a felületre. A burkolat készítése a téglalapsorok kitűzésével kezdődik. A burkolandó felület adott részein függőleges vezetősorokat raknak fel, majd a köztes felületen kifeszített zsinór mellett haladva rakják fel a lapokat (5.66. ábra).

5.66. ábra. Sík burkolótégla lap homlokzatburkolat kialakítása

A lapokat mindig a falsaroktól, falnyílástól kiindulva kell kiosztani, a tég­lakötési szabályoknak megfelelően. A kisméretű, szabott elemek alkalmazását kerülni kell; felesnél kisebb elemekre lehetőleg ne legyen szükség. A különböző falsíktöréseket, sarkokat (káva, szemöldök stb.) az erre alkalmas (rendszer­hez tartozó) sarokelemekkel vagy vágott elemekkel képezik. A burkolás közben az elkészült felületet folyamatosan tisz­títják.

Hasítható burkolótégla

A hasítható burkolótégla elemeket 10-12 mm vastag habarcságyazatba rakva rögzítik a falfelületre, 3-4 soron­ként csorbázatos bekötéssel a falba (5.67. ábra). A burkolat közvetlenül a vakolatlan nyers falfelületre felrakható, legfeljebb a felület gúzolására lehet szükség.

5.67. ábra. Téglaelemekből képzett homlokzatburkolat

A burkolás menete ebben az esetben is az elemsorok pontos kitűzésével kezdődik. Ezután (3-4 soronként) kialakítják (kivésik) a csorbázatos bekötéshez szükséges hornyokat. A burkolást függőleges vezetősorok készítésével kezdik, majd a köztes felületen kifeszített zsinór mellett haladva rakják fel az elemeket. A szükséges habarcsmennyiséget a burkolótégla elemek hátlapjára hordják fel. A kis méretű vágott elemeket lehető­leg kerülni kell.

Hézagolás

A homlokzati klinker téglaburkolatok hézagolását cél­szerű a kifejezetten erre a célra készülő klinkerhabarccsal végezni. Ezek az anyagok nem tartalmaznak oldható sókat, bedolgozásuk fugázóvassal történik, így a lapok felülete nem szennyeződik a munka során. A földnedves konzisztenciájúra előkevert fugázóanyagot fugázóvassal dolgozzák be a hézagokba.