• fűtés
• központi fűtés
• padlófűtés
• radiátor
• víz

A fűtővíz jellemzői, szerelvények a fűtéstechnikában

A vizet nagyon sok tényező teszi egyedivé a többi anyaggal szemben. Jellemző tulajdonsá­gait a 2.1. táblázat tartalmazza.

Ilyenek például:

• 0-100°C hőmérséklet-tartományban folyékony halmazállapotú.
• Nagy hőkapacitással rendelkezik.
• Nagy a párolgáshője.
• Sok anyagot kiválóan old.
• Szinte minden fűtési rendszerben alkalmazható hőszállító közegként.

2.1. táblázat. Víz jellemző tulajdonságai.

Korróziós károk megelőzése a fűtési rendszerben

A legegyszerűbb megoldás, ha a csőhálózati rendszerekben elválasztjuk egymástól a fűtőközeget és a fémcsövet. Ezt meg tudjuk oldani szerves vagy szervetlen anyagokkal is. A szerves anyagok alkalmazása a réz alkatrészek károsodását eredményezheti.

Jelenleg a leg­jobb megoldást az jelenti, ha filmfelületet hozunk létre a fémcső felületén. Ezek a filmek erősen tapadnak a felülethez, és ritkán vagy egyáltalán nem kell kezelni őket. Ennek az al­kalmazásnak az előnye, hogy nincs jelentősége annak, hogy mekkora a fűtővíz oxigéntartal­ma. Ezen felül a felületet védték meg a kevésbé optimális pH értékek esetén is.

Ha alumínium radiátort réz csővezetékkel vagy szerelvényekkel építik össze, akkor egy apró rézforgács leválása során (ami leülepedhet a hőleadóban) a fűtőtest kilyukadhat. Amennyiben észleljük a hibát, cselekedni kell, mert ha az egyik radiátor kilyukad, követheti a többi.

A hi­ba kijavítását követően, megfelelő mennyiségű vízkőmentesítő oldatot alkalmazva 1 ½ hóna­pig üzemeltessük a rendszert. A vegyszer leoldja a lerakódásokat. A rendszer leürítését követően az összes radiátort leszedve és nagy nyomással átmosva takarítsuk ki.

Fűtőérték

Ismerkedjünk meg egy definícióval, a fűtőérték technológiával. A füstgázokat egy olyan kiegészítő hőcserélőn áramoltatják keresztül, ahol a füstgáz hőmérséklete a harmatponti hőmérséklet alá csökken. A füstgázban levő víz kondenzációs hőjét ezáltal fel lehet használ­ni. Akkor tudjuk a lehető leghatékonyabban megvalósítani ezt a folyamatot, ha olyan tüzelőanyagot választunk, aminek elégetett molekuláiban sok a hidrogén.

A földgáznál ez nagymértékben kihasználható, az olajnál viszont problémát jelenthet. A fűtőolajban nagy mennyiségű kéntartalmú vegyület található, melyből az égés során kénes sav, illetve kénsav keletkezik. Ezek a vegyületek rendkívüli korróziós hatással rendelkeznek.

Vízkő a fűtési rendszerben

A vízkő a vízből kiváló, a felületi elemeken megtapadó kalcium-karbonát alapú anyag. Ki­alakulásának feltétele a feltöltésre és utántöltésre használt víz keménysége, illetve a vízben oldott kalcium- és magnézium sók jelenléte. Melegítés hatására, illetve, ha elérik a víz oldha­tósági határát, kiválnak belőle. A kiválás abban a pontban a legnagyobb mértékű, ahol a legna­gyobb a hőmérséklet, ami nem más, mint a hőtermelő berendezés.

A vízkő kiválása folyama­tos, rontja a hőátadást, ugyanis jó hőszigetelő. Idő elteltével sajnos a fűtő vízben keménységet okozó sók a magas hőmérséklet hatására kristályok formájában kiválnak, melyek aztán a hőleadóban, hőcserélőben lerakód­nak. Ezáltal, mintegy szigetelő ré­teg csökkentik az átfolyási hőteljesítményt.

A készülékgyártók an­nak érdekében, hogy jobbak legye­nek az égés feltételei, növelni tud­ják a berendezés hatásfokát, jelen­tős mértékben növelték a láng hőmérsékletét. Ez akár 1000°C-ot is meghaladhatja, míg a fűtő víz hőmérséklete 40-80°C között mo­zog. Ezt az óriási hőmérséklet- kü­lönbséget az anyagok nem tudják minden további nélkül elviselni, meg kell oldani a kazánok fémfe­lületeinek védelmét. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol szóba kerül­het a vízkőképződés. Ugyanis az újabb készülékeknél ez a probléma sokkal inkább felmerül, mint régi társaiknál. A vízkő akár 10-15%-kal is leronthatja a hatásfokot.

Épp emiatt lesz magasabb a távozó füstgáz hőmérséklete, és a berendezési elemek hőmérsék­lete. A hőcserélőben lerakódott vízkőréteg, a hőtágulás miatt időnként lepattan. Azon a he­lyen, ahol lepattant a vízkő csökken a „falvastagság”. A csőben áramló fűtővíz érintkezve az­zal a felülettel, ahol a vízkő levált, kavitációs jelenségekhez hasonlító folyamaton megy vég­be (felületi forrás lép fel). A leválás folyamatát a 2.1. ábra mutatja.

2.1. ábra. Vízkőleválás, és kavitációs jelenség kialakulása a hőcserélőn belül.

A hőmérséklet ingadozása miatt a levált vízkőréteg az áramló közeggel továbbvándorol. A legérzékenyebb szerkezeti elemekben (szivattyú, szelep, hőfogyasztás-mérő, légtelenítő) le­rakódva, azok tönkremenetelét okozhatja.

Mit okozhat a vízkő? Nos ha a fűtő víz hőmérsék­lete eléri a 65°C-ot, akkor a sók kiválási folyamata megkezdődik.

A fűtési rendszer legkénye­sebb pontja, ebből a szempontból a hőcserélő a kazánban. A hőcserélő belső falán kiváló vízkő egy folyamatosan vastagodó hőszigetelő réteget képez. De ha csökken a keresztmet­szet, (a vízkő jó hőszigetelő) csak magasabb hőmérséklettel lehet a kellő hőfokra melegíteni a vizet. Magasabb lesz az égéstermék hőmérséklete, csökkenni fog a hatásfok (2.2. ábra).

2.2. ábra. Növekvő vízkőréteg-vastagság, növekvő közeghőmérséklet.

A vízkőképződésnek eredendő oka a víz keménységében kere­sendő. Ha el tudjuk távolítani a töltővízből a keménységet oko­zó kalcium- és magnézium ve­gyületeket, akkor nem a kazán­ban fog kiválni. Ez az eljárás a vízlágyítás.

Többféle módon csökkenthető a keménység, például ioncserés vízlágyítással, illetve ha a keménységet okozó vegyületet olyan átala­kuláson visszük át, aminek hatására a felületeken nem tudnak kiválni, azaz iszap formájában eltávolíthatók. Ezeket a problémákat úgy lehet elkerülni, ha a töltő víz maximális keménysége 11 °N.

Padlófűtési rendszerek esetében, az alacsony közeghőmérséklet miatt dugulást ered­ményező folyamatok játszódhatnak le. A műanyagcsöves padlófűtés belső felületén mikro­szkopikus pórusokat találunk. Ezekben a pórusokba baktériumok telepedhetnek le, és a 35-40°C körüli közeghőmérséklet csak fokozza az elszaporodásukat. Ezt a folyamatot biofoulingnak nevezik.

Ezek a biofilmek elérhetnek olyan nagy rétegvastagságot is, hogy azzal a csővezeték eltömődését eredményezik. Ezt a biofilmet nagyon nehéz eltávolítani, ugyanis a vegyszeres mosás csak a felső rétegeket pusztítja el, a mélyebben fekvő réteg alkalmazkod­hat a „méreghez”.

A radiátoroknál sokszor ugyanaz a probléma jelentkezik. Rövid használatot követően a hőtermelőben olyan nagymértékű szennyeződés rakódik le, ami teljesítményromláshoz, du­guláshoz, végül tönkremenetelhez vezet. A fűtővízben levő szennyeződés úgy néz ki, mint­ha kicsiny kristályszerű fémlapocskákból állna. Pedig ez 90%-ban kalcium- és magnézium­-karbonát, más szóval vízkő.

Kezdetként felmerülhetne az is, hogy az elterjedt acéllemez lapradiátorok gyártása során használt olajos emulziók okozhatnak-e szennyeződést a fűtési rendszerben? Második dolog, ami fokozhatja az iszaposodást, az a fűtési hálózatok rézcsővel történő kialakítása során a fűtővízbe kerülő folyasztószer. Persze ide lehetne még sorolni a különböző vegyszeradalé­kok okozta károsító hatásokat, illetve a túlzott mennyiségű fagyásgátló anyag használatát is.

A kialakuló problémák elkerülésére szükség van olyan technológiai előírásokra, és azok vég­rehajtására, amelyek a minimális szintre csökkenthetik a keletkezhető károkat.

Éppen ezért a teljes hálózat elkészülte után, akár elő van-e írva akár nincs, a fenntartó saját érdekében át kell mosni a fűtési rendszert. Változó keménységet okozó kacium-magnézium sókat tartalmazó vízzel való feltöltéskor más a helyzet. Ekkor nem megoldás, hogy átmossuk a rendszert, mert az újabb feltöltés ismét egy új vízkövesedési folyamatot indít meg. Sokkal inkább célravezető megoldás, ha lágyított vízzel töltjük fel a rendszert.

Adalékanyagok melegvizes fűtési rendszerekben

Az adalékanyagoknak a következő kritériumoknak kell megfelelni:

• Fűtési rendszerek tisztán tartása
• Kisebb tömítetlenségek megszüntetése
• Elfagyás elleni védelem
• Korrózió kialakulásának a megakadályozása

A fűtési rendszert lágyítatlan, kezeletlen vízzel töltjük fel. Ebben a töltővízben az ásványi anyagokon kívül nagy mennyiségű oxigén található. (Már ismertettük, hogy a víz elektrolit­ként működik a különböző anyagú fémekkel, ami nagymértékben fokozza a korróziós hatá­sok kialakulását.) Amennyiben adalékanyagot juttattunk a fűtővízbe, megváltoztathatjuk an­nak a fizikai, kémiai tulajdonságait.

Fontos tényező tehát az adalékanyagok típusának, mennyiségének a pontos meghatározása. A vasra, mint csővezetési anyagra sajnos jellemző, hogy a savas közegnek nem áll ellen. Viszont amennyiben a víz pH értéke 7 felett van, azaz lúgos lesz a víz kémhatása, nem korrodál, mert a vas lúgálló. A réz nagyon jól ellenáll mind a gyen­gén savas, mind a gyengén lúgos kémhatású közegnek.

Az alumínium a lúgos közegben el­veszti előnyös tulajdonságait, ugyanis hidrogén képződik, és ez a gáz zavart okozhat a fűté­si rendszerben. A műanyagok ugyan ellenállnak a savnak, azonban a lúgok hatására defor­málódhatnak. Ha a fűtési rendszerünk kifogástalan, akkor a következő értékkel kell számol­nunk. 1 liter levegővel telített víz 10 mg oxigént tartalmaz. Ez a mennyiség 1 m³ vízre vonatkoztatva azt az eredményt adja, hogy a vízben lévő oxigén megközelítőleg 26 g vasat bont le. Ez az érték jelentéktelennek tekinthető, ha jó a fűtési rendszerünk.

Ha a rendszerünk zárt tágulási tartállyal biztosított, és oxigén diffúziómentes csővezetékből építettük ki a kört, akkor védve vagyunk a korrózió ellen.

Adalékanyagként, amikor javarészt acélcsőből készült a fűtési rendszer, és öntöttvas volt a hőleadó, a trisó jöhetett számításba. 8-10-es pH értéket állítottak be, amivel elérték, hogy a víz lúgos legyen, és mint már említést tettünk feljebb, az acél lúgálló. A későbbiek során al­kalmazott új anyagok tekintetében viszont ezt a fajta adalékanyag alkalmazást kerülni kellett a különböző szerkezetek reagálása miatt.

A mai adalékanyagok a következő hatást váltják ki: vagy a fűtési rendszer vizében levő oxigént köti meg, vagy pedig a vezetékek, berendezések belső falán képez egy vékony filmréteget. Mindkét megoldással jelentős mértékben növelhet­jük a korrózióval szembeni ellenállást.

Amennyiben fagyásgátló adalékanyagot alkalmazunk, a következők közül választhatunk: etilénglikol, propilénglikol. Az etilénglikolból kevesebbet használva is jó eredményeket le­het elérni, viszont mérgezőbb. A másik hátránya, hogy szerves savvá oxidálódik oxigén je­lenlétében, ami nagymértékben fokozza a korróziós károk kialakulását. Éppen ezért, amikor fagyállót alkalmazunk egy rendszerben, mindig adagoljunk hozzá korrózió gátló adalékanya­got is.

Szerelvények a fűtéstechnikában

Az elzáró és szabályozó szerelvények egyik fontos részét képezik a központi fűtési rendszer­nek. Ezek segítségével szabályozhatjuk a külső időjárási viszonyok változásainak megfelelően a hőtermelő berendezések üzemét, a csővezetéki hálózatban áramló hőhordozó közeg szétosztását. Ezek a szerelvények részben kézi, részben önműködő, illetve motoros ve­zérléssel szabályozott kivitelben kaphatóak.

Csapok

A legegyszerűbb elzáró szerkezetek, negyed fordulattal nyithatók, illetve zárhatók. Fő belső alkatrészük a gomb forgórész (korábban kúpos kialakítású volt), amelyen nyílást képeztek. A fogantyút úgy alakítják ki, hogy teljes nyitás esetén felütközik.

Igénytelen szerelvénynek lehet tekinteni a csapot, hiszen a tömítés cserélhető benne, és sok mozgó alkatrészt nem tartalmaz. Szabályozásra viszont nem alkalmas. Vagy teljesen kinyitjuk, vagy teljesen zárt állapotba helyezzük. Különböző kialakítású gömbcsa­pokat mutat a 3.1. ábra, jellemző méreteik pedig a 3.2. ábra és a 3.1. táblázat szemlélteti.

3.1. ábra. Gömbcsapok széles palettája.

3.2. ábra. Gömbcsap jellemző méretei.

3.1. táblázat. Gömbcsap műszaki adatai.

16 bar maximális üzemi nyomásig és 100 °C maximális közeghőmérsékletig használható. A forgó­rész krómozott sárgaréz golyó, a tömítő héjazat teflon bevonatú.

Gömbcsapok előnyös tulajdonságai:

• Teljes az átömlési keresztmetszet,
• Széles az alkalmazási területe,
• Keménykrómozott golyófelület.

Hasonló kialakítású a kombinált töltő-ürítő csap is. Ennek a szerelvénynek a feladata, a fűtési rendszer feltöltése, il­letve ürítése. A szerelvényt a legmélyebb ponton kell elhe­lyezni, hogy a rendszer teljes mértékben üríthető legyen. Töltő-ürítő csapot mutat a 3.3. ábra.

3.3. ábra. Töltő-ürítő csap kialakítása.

Anyaga sárgaréz, a maximális üzemi nyomás 12,5 bar, a maximális üzemi hőmérséklet 120 °C (DIN 3848 szab­vány).

Tolózárak

A tolózárak kialakítása olyan, hogy a záró felület az áramló közeg áramlási irányára merőlegesen mozgatható. A tolózárakon az orsó megfogására és a záró test mozgatásának biztosítására külön házrész van, ami lehet lapos, ovális vagy kör alakú. A lapos felsőrész fog­lalja el a legkisebb helyet, a nagyobb nyomások felvételére a kör alakú fedél az alkalmasabb.

A tolózárak általában karimás kötéssel csatlakoznak a ve­zetékhálózathoz. Hasonlóan a gömbcsapokhoz, ezekkel a szerelvényekkel se lehet szabályozni, viszont áramlási el­lenállásuk kisebb, mint a szelepeké. A maximális üzemi nyomás 16 bar, a maximális üzemi hőmérséklet 120 °C. Az alábbi ábrán menetes csatlakozású tolózár jellemző méretei (3.4. ábra), illetve műszaki adatai (3.2. táblázat) láthatóak.

3.4. ábra. Tolózár jellemző méretei.

Tolózár műszaki adatai:

Szelepek

A záró szerelvények közül a szelepek azok, amelyekkel szabályozni lehet. Záró elemeik: a szelepházban kialakított szelepfészek (szelepülés), az arra illeszkedő szeleptányér és az azt mozgató orsó. Jellegzetességük, hogy a szeleptányér a szelepnyílás síkjára merőlegesen mozdul el.

A szelepülés és a szeleptányér egymásra illeszkedő felületei a tömítő felületek. A jó tömítés érdekében a tömítő felületek anyagát az áramló közeg hőmérsék­letének és nyomásának, valamint egyéb tulajdonságainak megfelelően kell meg­választani. A szelep metszeti képe az 3.5. ábra szerint.

3.5. ábra. Szelep metszeti képe.

Beszabályozó szelep

Ezek a beszabályozó szelepek vízhőhordozós fűtőberendezések áramköreibe építendők be, az egymástól eltérő áramlási viszonyok kiegyenlítése céljából. A hidraulikai beszabályozást a szelepek rögzített értékű előbeállítása könnyíti meg (3.6. ábra).

3.6. ábra. Beszabályozó szelep kialakítása.

A szükséges előbeállítási értékek a vonatkozó diagramokból vehetők. A szelepek két beépített mérő- és ürítő szeleppel rendelkeznek, amelyekhez választhatóan tömlőcsatlakozásos töltő- és ürítő készülék vagy nyomáskülönbség méréshez szükséges mérőtű csatlakoztatható.

A szelep mind az előremenő-, mind a visszatérő vezetékbe beépíthető. A diagram mindkét esetben érvényes, amennyiben az áramlás iránya megegye­zik a szelepházon feltüntetett nyíliránnyal, és a szelep előtt egy L_min=3D egyenes szakasz, rendelke­zésre áll. A beszabályozó szelep beépítése előtt a csővezetéket át kell öblíteni az esetleges szen­nyeződések eltávolítására. Ajánlatos szennyfogó szűrő beépítése is.

Előnyös tulajdonságai:

• Egyedülálló módon a szelep ugyanazon oldalán, egyetlen síkban elhelyezett kezelőele­mek lettek kialakítva, amely révén egyszerűsödik a szerelés. A beszabályozáshoz és a használathoz nagy biztonsággal hozzáférhetők maradnak a kezelőszervek.
• Öt funkciót lát el egyetlen szerelvény: beszabályozás, mérés, elzárás, töltés és ürítés,
• Az előbeállítás fokozatmentes, a nyomás veszteség/áramlási teljesítmény méréssel pontosan ellenőrizhető.

A beszabályozó szelep PN 16 bar üzemi nyomásig, és -10-120 °C üzemi hőmérséklettar­tományon belül üzemeltethető. A szerelvény gőzre nem használható.

Kialakítása:

• Az előbeállítás értékét a rendeltetésszerű használat során megőrző, mindenkor ellenőrizhető,
• Fokozatmentes finom előbeállítású egyenes ülésű szelep,
• A kézikerékről közvetlenül leolvasható az előbeállítási érték,
• A közeggel érintkező részek horganykiválás-mentes sárgarézből készültek,
• A szeleptányér teflon záró tömítéssel készült,
• Karbantartást nem igénylő kettős „O”-gyűrűs szeleporsós tömítéssel szerelt,
• Menetes csatlakozás: M30x1,5

A beszabályozó szelep jellemző méreteit a 3.7. ábra Beszabályozó szelep, műszaki adatait 3.3. táblázat Beszabályozó szelep műszaki adatai tartalmazza.

3.7. ábra. Beszabályozó szelep jellemző méretei.

3.8. ábra. Előbeállítás elvégzése a beszabályozó szelepen.

Előbeállítás (3.8. ábra):

• A szelep kívánt előbeállítási értéke a kézi kerék megfelelő helyzetbe forgatásával valósítható meg.
• Az alapbeállítást a hossz skálán elmozduló keresztmutató segítségével végezhetjük el. A kézi kerék fél fordulata jelent a hosszskálán egy osztásértéket.
• A finombeállítás a kézi keréknél található ke­rületi skála és a beállítójel segítségével történik. A kerületi skála beosztása a kézi kerék fél fordulatának 1/10-ed része.
• A beállított érték rögzítése céljából a kézi kerék belsejében található beállító orsót forgassa ütkö­zésig az óramutató járásával megegyező irányba. A művelethez használjon 3-4 mm él szélességű csavarhúzót.
• A kézi kerék adott állásában történő blokkolása az ún. „rögzítő pecekkel” lehetséges.

3.3. táblázat Beszabályozó szelep műszaki adatai.

Nyomáskülönbség-szabályzó szelep

Segédenergia nélküli arányos szabályozó szelep, nyomáskülönbség állandó értéken tartásá­hoz (3.9. ábra). Az 50-300 mbar közötti, vagy 250-600 mbar közötti, nyomástartományban fokozatmentesen beállítható. Rögzíthető és kívülről bármikor leolvasható a beállított érték.

3.9. ábra. Nyomáskülönbség-szabályozó szelep kialakítása.

Egyenes ülésű, teljesen elzárható kivitelű, lágytömítéses szelepkúppal ellátott szerelvény. Be­építése akár az előremenő, akár a visszatérő vezetékbe lehetséges. Menetes csatlakozású, M30x1,5 méretű kivitel. A szelepház, fejrész, szabályozóház és a belső részek horganykiválás-­mentes sárgarézből, az „O”-gyűrűk, tömítések és a membrán EPDM-ből készülnek.

Paraméterek:

• Maximális megengedett üzemi nyomás: 16 bar,
• Maximális megengedett nyomáskülönbség: 1,5 bar,
• Maximális megengedett üzemi hőmérséklet: 120 °C,
• Kapilláriscső hossza: 1 m.

Előnyös tulajdonságai:

• Valamennyi kezelőelem egy oldalon helyezkedik el,
• A beállított érték optikailag nagyon jól leolvasható, és rögzíthető,
• A szelep teljesen elzárható kivitelű,
• Nyomásmentesített szelepkúp.

Beépítési példák láthatóak az alábbi ábrákon (3.10. ábra, 3.11. ábra).

3.10. ábra. Beépítési példa visszatérő vezetékbe.

3.11. ábra. Beépítési példa előremenő vezetékbe.

Nyomásszabályzó szelep beépítése: A beépítési helyzet tetszőleges, de a szelepházon feltüntetett áramlási irányt be kell tartani. A szelep beépítése előtt a csővezetéket alapo­san át kell mosatni. Ajánlott az áramkörbe szennyfogó szűrőt beépíteni.

Az impulzusvezeték helyzete az előre­ menő vezetékbe történő bekötésnél olyan helyzetű legyen, hogy a vízhőhordozóban levő és leülepedő szennyeződések az impulzusvezetéket ne tömíthessék el.

A beszabályozó szelep jellemző méreteit a műszaki adatait a 3.4. táblázat tartalmazza.

3.4. táblázat. Nyomáskülönbség-szabályozó szelep műszaki adatai.

A szabályozó szelep beállítása:

A kívánt érték 50 és 300 mbar, vagy 250 és 600 mbar között fokozatmentesen állítható. A kézi kerék forgatásával kell a skálamutatót a szükséges értékre állítani. A beállítás után a kézi keréken a „rögzítő pecket” a helyére kell illeszteni.

A szelep teljes elzárása: A nyomáskülönbség-szabályozó szelep a rendszer karbantartási munkáinak megkönnyítése végett kézzel elzárható, átvéve ezzel egy elzáró szelep funkcióját. A szelep elzárásához a kézi kereket a 300/600 mbar skálaértéken túl ütközésig kell elforgat­ni. A művelet alatt az előremenő vezeték és a felső membránkamra összekötő impulzusveze­téke legyen bekötve.

Ha az elvégzett munka után a szabályozó szelepet is­mét ki kell nyitni, úgy a kézi kereket ismét a beállítási értékig kell elforgatni. Csak ebben a pozícióban lehet­séges a megfelelő szabályozás érvényesülése.

A rendszer töltése és ürítése: Egy külön tartozékként szerelhető töltő-ürítő készülékkel a berendezés töl­thető, illetve leüríthető. Ehhez a töltő-ürítő készülékre egy ½”-os tömlőt ajánlatos csatlakoz­tatni (¾”-os hollandi).

3.11. ábra. Nyomáskülönbség szabályozó szelep jellemző méretei.

Térfogatáram-szabályzó

Segédenergia nélküli arányos szabályozó szelep, a be­állított térfogatáram állandó értéken tartásához (3.13. ábra). Rejtett, fokozatmentes, avatatlan beavatkozás ellen védett szabályozási érték beállítása (40-150 l/h) előszerelt mérő- és ürítő szeleppel. Beépítése akár az előremenőbe, akár a visszatérő vezetékbe lehetséges. A szelepház, fejrész és a szabályozóház hor­ganykiválás-mentes sárgarézből, a tömítések és a membrán EPDM-ből készülnek.

3.13. ábra. Térfogatáram-szabályzó szelep kialakítása.

A térfogatáram-szabályzók egy szabályozástechnikailag szükséges arányos tartományban biztosítják a köz­ponti fűtési rendszerek adott áramköreiben az átfolyá­si teljesítmény állandó értékét. Ahhoz, hogy a szabá­lyozó megfelelően működjön, legalább 150 mbar nyo­másesést szükséges biztosítani a szelepen.

A burkolat alatt elhelyezkedő skálán a kívánt ér­ték egyszerűen beállítható. A membrán a kívánt átfolyási teljesítményhez tartozó nyomáskü­lönbség állandó értéken tartása révén biztosítja, hogy a hőhordozó tömegárama ne lépje túl a beállított értéket.

Paraméterek:

• Maximális megengedett üzemi nyomás: 16 bar,
• Maximális megengedett nyomáskülönbség: 1,5 bar,
• Maximális megengedett üzemi hőmérséklet: -10 – +120 °C,
• Beállítható térfogatáram tartomány: 40 – 150 l/h,
• Névleges méret: DN 15, mindkét oldalon ½”-os belső menetes.

Előnyös tulajdonságai:

• Már kis térfogatáramok esetén is pontos szabályozás lehetséges,
• Beépített mérő- és ürítő szelepek,
• Valamennyi kezelőegység egy oldalon helyezkedik el.

Térfogatáram-szabályzó szelep beépítése: A szelep beépítési helyzete tetszőleges, azonban arra ügyelni kell, hogy a szelepházon is jelölt átáramlási irányt betartsuk. A beépítés előtt a csővezetéket alaposan át kell mosatni.

Figyelem, fontos tudnivalók:

• A szelepen feltüntetett áramlási irányt jelző nyíl a tényleges áramlási irányba mutasson!
• Kenőzsírt, olajat használni nem szabad, ezek a kenőanyagok a tömítéseket és a membránt károsíthatják!
• Minden szerelési hely tömítettségét ellenőrizni kell!

Szabályozási érték beállítása: A szabályozási érték beállításához a berendezés feltöltése előtt a membránfejet le kell csavarni és az alatta található skálán a kívánt térfogatáram értékét be kell állítani. Ezután a membránfejet vissza kell csavarni és meghúzni. A membránfej lecsavarása előtt a rendszert le kell üríteni, mert különben vízfolyás lép fel.

Egyéb szerelvények

Biztonsági lefúvató szelep

Feladata, hogy a rendszerben keletkező káros túlnyomást elvezesse. Biztonsági szelep kiala­kítását mutatja a 3.14. ábra, jellemző méreteit pedig a 3.15. ábra, műszaki adatait a 3.5. táblázat szemlélteti.

3.14. ábra. Biztonsági lefúvató szelep.

3.15. ábra. Biztonsági lefúvató szelep jellemző méretei.

A szerelvény külső felületén jelölve van az áramlási irány. Csak az áramlási iránynak megfelelően lehet beépíteni.

3.5. táblázat. Biztonsági lefúvató szelep műszaki méretei (2,5 és 3,0 bar értékig).

Visszacsapó szelep

Feladata, hogy az áramló közeget csak egy irányba engedje áramoltatni. Kialakítása többfé­le lehet, működésük tekintetében mindegyik azonos. Az áramló közeg megemeli a szeleptá­nyért, a közeg átáramlása ezáltal biztosított. Amennyiben az áramlás megszűnik, a szeleptá­nyér automatikusan lezár, visszaáramlás nem lehetséges.