Beltéri levegőt formaldehid mennyire szennyezi? Határtéréke? Megelőzés!
A belső terek levegőjében szennyeződések mindig voltak, gondoljunk csak a kályhafűtés tökéletlen égési folyamataiból származó szén-monoxidra (CO), ami kellemetlen és veszélyes, nem egyszer halálos kimenetelű volt. A legtöbb ilyen természetű káros anyag csak egy bizonyos küszöbérték felett válik veszélyessé. Jelentősége van természetesen a behatás időtartamának és módjának, valamint a kémiai összetételnek is, elsősorban azonban a dózis számít.
Manapság, a korszerű kémiai analízisnek köszönhetően, a káros anyagoknak és a levegőben található egyéb anyagoknak hihetetlenül kis mennyiségét is ki lehet mutatni. Ezért van aztán az, hogy teljesen hétköznapi anyagokban is egyre-másra fedeznek fel olyan vegyi anyagokat, amelyekről korábban sejtelmünk sem volt. A legtöbb esetben azonban alapvető félreértés, ha valaki ebből a káros anyagok egyre növekvő feldúsulására következtet. Legtöbbször ugyanis olyan anyagokról van itt szó, amelyek mindig is környezetünk részét alkották, csupán nem tudtuk azokat észlelni.
Formaldehid
Az teljesen megérthető, ha megfélemlített, legalábbis azonban nyugtalanná vált kortársaink egyes országokban már követelik, hogy az illetékes hatóságok a lakó- és tartózkodó helyiségekre, tehát a belső helyiségekre is írjanak elő törvényesen kötelező határértékeket. A formaldehid példáján jó bepillantást nyerhetünk az itt felmerülő nehézségekbe.
A formalin, hogy korszerű szóhasználattal éljünk, biotermék, ami a természetben mindenhol előfordul. Fotokémiai folyamatok eredményeképpen a levegőben a Föld fennállása óta képződik.
A formaldehid a növényekben és gyümölcsökben, a zöldségekben és a fában egyaránt megtalálható, és az állati és emberi szervezetek egyik fontos anyagcsereterméke. A formaldehidet tulajdonságai alkalmassá teszik arra, hogy azt a forgácslapoktól a ragasztókig és a lakkokig, sok hétköznapi termék előállításához felhasználják.
- Szobanövények tisztítják a levegőt!
- A légkondicionálók rejtett veszélyei
- Formaldehid a lakásban? Hogyan minimalizálhatjuk a mennyiségét?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mérhető mennyisége tiszta levegőben
Példa.: A tengerek fölött, max. 0,005 ppm, vidéki területek fölött max. 0,012 ppm. Az 1 ppm azt jelenti, hogy 1 millió rész levegőben van 1 rész formaldehid. Az alsó határ, amely fölött már észlelhetővé válik ingerlő hatása, belső helyiségek esetén mintegy 0,3 ppm. 3 ppm a legtöbb ember számára már rendkívül kellemetlen és hosszabb időn át szinte elviselhetetlen.
Az ingerlő határ könnyezést, köhögést, légzési nehézségeket, fejfájást és rosszullétet okozhat. A tünetek azonban a formaldehid behatásának megszűntével eltűnnek. Folyamatos tartózkodás célját szolgáló helyiségekre a formaldehid-tartalom ajánlott felső határértéke 0,1 ppm.
Ez a határérték összes ismeretünk szerint biztosítja azt, hogy a minimális mennyiségű káros anyag gyakran ismétlődő vagy hosszan tartó behatások esetén se okozzon egészségi kockázatot és még a népesség különösen érzékeny csoportjait, így a csecsemőket, gyermekeket vagy betegeket se károsíthassa.
Ajánlott érték tehát van, de miért vonakodnak annak törvényes előírásától?
A lakóhelyiségekben található formaldehid koncentrációk több forrásból származhatnak. Ha egy 30 m3-es helyiségben, amelynek energiatakarékossági okokból csökkentett szellőzése van, pl. öt cigarettát elszívnak, a formaldehid-koncentráció máris 0,23 ppm-re növekszik.
Ez a megengedett 0,1 ppm határértéknek több mint kétszerese. Ennek a határértéknek az elfogadtatása tehát egyben dohányzási tilalmat is jelentene, amelynek betartását ráadásul rendőri eszközökkel kellene ellenőrizni. Tekintettel arra, hogy a bútoripari forgácslapok gyártása során formaldehid tartalmú ragasztókat és gyantákat használnak, úgynevezett emissziós osztályokat határoztak meg: Németországban az egyes tartományok építésügyi előírásai szerint a forgácslapokból távozó formaldehid mennyiségének oly kicsinek kell lennie, hogy a belső levegőben a 0,1 ppm értéket semmilyen körülmények között ne lépje túl. A lapokat az E1 emissziós osztályba kell besorolni.
Ezzel a példával az volt a célunk, hogy megcáfoljuk azt a gyakran hangoztatott és nem csekély szorongást kiváltó vélekedést, mely szerint lakásaink ma már szinte méregkamrák lennének. Ugyanakkor semmi esetre sem kívántunk olyan látszatot kelteni, hogy a levegőben lévő anyagoknak és az építőanyagoknak a káros hatásait félvállról lehetne venni.
A mai lakások, amelyeknek az energiával való takarékoskodás érdekében jobban tömített ablakaik vannak, éppen ebből következően, tudatos, tervezett szellőztetést igényelnek. A lakóhelyiségekben az egészségre ártalmas anyagoknak, pl. a dohányfüstnek, a koncentrációja ne érje el az egészségi károsítás határértékét.
Mi az amit tehetünk? A megelőzés!
Ez a követelmény már akkor érvényes, amikor gázokat kibocsátó anyagokkal dolgozunk: pl. oldószer tartalmú anyagokkal, vagy akár háztartási vegyi anyagokkal vagy bizonyos kozmetikumokkal. Ha a munkát a szabadban nem lehet elvégezni, gondoskodjunk az alapos szellőztetésről, valamint az egészségre káros anyagok teljes száradásáról, gázaik eltávozásáról. Kellő odafigyeléssel a veszélyeket minimálisra lehet csökkenteni.