Előre gyártott stukkók felhasználása
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
Amellett, hogy a stukkót végleges helyén, vagyis magán az épületen készítik, régebben húzópadon (munkapadon) is készítettek húzott párkányt. Ehhez nedves homokágyat készítettek a szükséges formában, papírral vagy más anyaggal befedték, és ezen húzták a szemöldökpárkányt vagy timpanont. Miután megkötött, tehát a párkányt már ki lehetett venni a homokágyból anélkül, hogy széttörne, a szükséges hosszat levágták a megfelelő szögben.
Ezen darabok hátoldalára aztán ragasztóhabarcsot hordtak fel, és enyhe nyomással egymáshoz rögzítették őket. Hosszabb darabok esetén ezekbe a profilokba mindenképpen hosszvasakat kell elhelyezni, hogy ne törjenek. A vasakat természetesen a majdani darabok hosszának megfelelően kell elhelyezni, különben problémák adódnak a vágás során.
Szükség lehet a stukkódarabok további megerősítésére is. Ez a „vasalat” az elem hosszától és keresztmetszetétől függően lehet finomszövet, gipszpólya, vlies (nemszövött fátyol) vagy fémháló. Fontos, hogy a „vasalat” a keresztmetszetben a profil közepe, ill. külső egyharmada közé legyen elhelyezve, és hogy megfelelő takarása legyen.
Nagyobb darabszám esetén megéri megfontolni, nem célszerűbb-e az egész szemöldökpárkánynak öntőformát készíteni?
A megfelelő vasalat elhelyezése után kiöntik a formát, majd ezt a félkész magot egy második sablonnal lehúzzák. Ha nem készül mag, az öntött vagy húzott elembe legalább a vasalat néhány pontján kb. 5 cm-es átmenőlyukakat, ablakokat kell hagyni. Ezeken keresztül kell aztán áthúzni azokat a kötöződrótokat, amelyek a falazatba vannak rögzítve, és a végüket összetekerve rögzíteni.
Ha így rögzítik a stukkót, közvetlenül felhelyezés előtt a hátszerkezetre finomszemcsés, nagy tapadószilárdságú habarcsot hordanak fel, hogy a stukkó ne csak odadrótozva, hanem ragasztva is legyen. Ha pontosak akarunk lenni, a huzalozás csupán arra szolgál, hogy a helyére szorítsa a stukkót, amíg a habarcs megköt, de a rögzítés biztonságát is növeli.
Visszatérő díszítőelemek
Hasonlóképpen készülnek a visszatérő díszítőelemek is – vagyis mindaz, ami nem a tagozat része, hanem rátett dísz. Ezekhez vagy mintát (mesterdarabot) készítenek, vagy meglévő díszítőelemeket levesznek, és ezeket használják mintaként a negatív elkészítéséhez. Utóbbi esetben természetesen fontos, hogy mielőtt a negatívot elkészítik, a mintaként szolgáló eredeti darabot mindenekelőtt alaposan megtisztítsák, az esetlegesen felhordott rétegeket eltávolítsák.
Ez különösen nagy jelentőségű a műemlékvédelem keretein belül, mivel előfordulhat, hogy a sok festékréteg vagy valamilyen szennyeződés elfed bizonyos finomstruktúrákat, díszítőelemeket, amelyek így nem kerülnek át a negatívra. A negatív segítségével elkészíthető a szükséges darabszám, majd felhelyezhető.