Kellemes otthon, építés és felújítás - 71. oldal

A korszerű berendezésekkel kialakított melegvíz-ellátás feladata a higiénia és a testápolás körülményeinek legmagasabb szintű kiszolgálása, a legkevesebb energia fogyasztása mellett, és annak biztosítása, hogy a melegvíz jótékony hatásait élvezni tudjuk. A berendezések nyújtotta előnyök teljes körű kihasználása is az egészséges lakóklíma tárgykörébe tartozik. Az ökológiai szemponto­kat is figyelembe vevő, korszerű technikának köszönhetően a test­ápolásra a vízzel való takarékoskodás mellett is lehető­ség van. Természeti kincsünkkel, a vízzel való gazdálkodást már a melegvíz-ellátó rendszer tervezésekor figyelembe kell vennünk.

Melegvíz ellátás tervezése

Egy ház vagy lakás melegvíz-ellátá­sát annál praktikusabban, energia-és víztakarékosabban, valamint szükségleteinknek annál megfelelőbben oldhatjuk meg, ha előzetesen minél pon­tosabb tervet készítünk.

Ehhez a követke­zőket kell figyelembe vennünk:

Hány fős a háztartásunk? Hol van szükségünk me­legvízre? Mennyi és milyen hőmérsékletű vízre van szükségünk? Egyszerre meddig van szükség az egyes helyeken a meleg­vízre? Használunk-e egyidejűleg több víz­vételi helyet? Minél pontosabban vála­szoljuk meg ezeket a kérdéseket, annál jobban meg tudjuk határozni a tényleges melegvíz-szükségletünket.

Miután a személyenkénti vízszükségle­tet, illetve a felhasználási helyek számát meghatároztuk, meg kell becsülnünk, hogy mikor és mennyi ideig, valamint egyszerre hány helyen lesz szükségünk melegvízre. Az ugyanis meglehetősen energiapazarló, ha a melegvíz minden idő­pillanatban korlátlan mennyiségben ren­delkezésre áll. A célunk ezzel szemben az, hogy a melegvíz mindig a szükséges időpontban és a kellő mennyiségben álljon rendelkezésre.

Hőtárolós bojlert tehát csak abban az esetben célszerű beszerezni, ha állandóan, viszonylag nagy mennyiségben van szükségünk melegvízre. Egyébként a folyamatos készenléti állapot feleslegesen sok energiát és pénzt emészt fel. Ebből kö­vetkezően az időtényező az egyik legfon­tosabb szempont. A készülék kapacitását a maximális vízszükséglethez kell igazítani, és lehetőleg annak a helyiségnek a köze­lében kell elhelyezni, amelyet a leggyak­rabban és a legnagyobb mennyiségű víz nyerésére használják.

Az átfolyó rendszerű, elektromos vezér­lésű bojlerek előnye az, hogy energiát – elektromos áramot vagy gázt – csak akkor fogyasztanak, amikor melegvízre van szükségünk. Sok más előnyük mellett abból a szempontból is kedvezőek, hogy ál­landó vízhőmérsékletet biztosítanak. Nem csak energiatakarékos és környezetkímélő termékek, hanem kényelmi szempontból is megfelelnek a követelményeknek.

A piacon rendkívül sok olyan készülék kapható, amely az energiatakarékosság követelményének megfelel, ezért válasz­tásunk előtt mindenképpen kérjük ki szak­ember véleményét.

Központi vagy helyi melegvíz-ellátás?

Ha megválaszoltuk a legfontosabb kérdé­seket, vagyis hogy hol, mikor, mennyi és milyen hőmérsékletű melegvízre van szükségünk, akkor gondoljuk végig a fel­használási helyek egymástól való távolsá­gát. Ha új házat építünk, a helyiségek funkcionálisan célszerű elrendezésével lerövidíthetjük a melegvíz útját. Régi épület esetében azonban gyakran kedvezőtlen adottságokkal kell megbirkóznunk. Alap­vetően két ellátási mód létezik.

A közpon­ti melegvíz-ellátás sajátossága, hogy az egész lakás, illetve ház összes felhaszná­lási helyét egyetlen vízmelegítő szolgálja ki. Házak esetében ez általában egy hőtá­rolós bojler, amely a vizet vagy közvetve, a fűtési rendszerrel összekapcsolva melegíti fel, vagy a meleg vizet attól függetle­nül, közvetlenül fűti fel. Lakások esetében gyakrabban átfolyós rendszerű vízmelegí­tőt használnak. A csoportos vízellátás ese­tében egyetlen készülék több egymás kö­zelében lévő használati helyet szolgál ki.

Központi melegvíz-ellátásnál egyetlen készülék adja a melegvizet, ami csöveken keresztül jut el a felhasználási helyekre.

Csoportos melegvíz-ellátás esetén egyetlen készülék több egymás közelében fekvő felhasználási helyet lát el.

Erre példa a fürdőszobában a kád, a mosdó és a zuhanyfülke. A helyi melegvíz­ellátás alapelve, hogy egy vízmelegítő mindig csak egyetlen felhasználási helyet lát el, például a konyhai mosogatót vagy a vendégszoba fürdőszobájának a mosdóját.

Ezekre a helyekre elegendő egy kisebb teljesítményű elektromos, vagy átfolyó rendszerű, esetleg hőtárolós vízmelegítő.

A helyi melegvíz-ellátás esetében a vízmelegítő készülék egyetlen felhasználási helyet szolgál ki.

A kéménnyel, annak hiányával gyakran problémák vannak. Az égésterméket a főfalon át közvetlenül a szabadba enged­hetjük. Kívülről levegő áramlik befelé, hogy az égéshez legyen elegendő oxigén.

Vízpumpa segítségével a kazánházban vagy a pincében egyébként elpazarlódó meleget is felhasználhatjuk a hideg víz felmelegítésére. A pumpa magába szívja a meleg levegőt, a hűtőfolyadék pedig a hőt felvéve gázzá alakul át, amit a kompresszor magasabb hőmérsékletűre „pumpál”. Egy másik hőcserélő az így nyert hőt leadja az ott tárolt víznek, míg a hűtőgáz ismét folyadékká alakul át. A hűtőfolyadék aztán ismét felveszi a környezetében lévő hőenergiát, és a folyamat kezdődik elölről.

A képen látható elektronikusan vezérelt átfolyós rendszerű vízmelegítő egyszerre hely- és energiatakarékos. A készülék a vizet 35-60 °C-ra is képes felmelegíteni, és így alkalmas a mosdókagyló, a zuhanyfülke és a kád melegvízzel való ellátására. Az elektromos teljesítményvezérlő kb. 20% energiát takarít meg.

Általános követelmények

A melegvíz-szükséglet szerinti, valamint az energiatakarékos üzemmódon kívül van még néhány szempont, amely vásárlás előtt nem hagyható figyelmen kívül. Ilyen például a helyigény vagy az alacsonyabb szennyezőanyag-kibocsátás, amely a „kék angyal” által előírt határér­ték alatt tartja a szennyezőanyag-kibo­csátást.

A képen egy fűtési rendszer vázlata látható, amelyben a központi hőtárolós vízmelegítő mellett egy fatüzelésű cserép­kályha és egy napkollektor gondoskodik a fűtésről és a melegvíz-ellátásról.

Ugyanez érvényes az indításkor kelet­kező szennyező anyagokra is. A készülék teljesítményének az igényekhez való iga­zítása hozzájárul az energia- és költségta­karékos működéshez. Utolsóként említjük, ám nagyon fontos a csendes üzemmód, a könnyű kezelhetőség és a kiterjedt szerviz­hálózat.

Az egészséges lakókörnyezet kialakításakor a fűtési rendszernek is döntő szerepe van. Napjainkban azonban ez már nem csupán a hőfok biztosítását jelenti, amely mellett jól érezzük magunkat, ugyanis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója értelmében az egészséges közérzethez hozzátartozik a fáradtságérzettől való megszabadulás, amit a téli évszakokban többek között a fűtés biztosít. Ennek a jelentősége a mindennapokban csak kevesekben tudatosul, ám előnyeit mindannyian szívesen élvezzük. Nem utolsó sorban a modern fűtési eljárások tették lehetővé azt is, hogy a fűtéssel járó környezetterhelés minél kisebb legyen.

Szén-dioxid kibocsátás

Az energiatakarékosság és a környezetvédelem kérdésében a ház- illetve lakástulajdonosok, a lakók, illetve az állam álláspontja nagyon közel áll egymáshoz. Ha arra gondolunk, hogy a lakások és házak fűtése a szén-dioxid­kibocsátáshoz 95%-kal járul hozzá, azon­nal megértjük, hogy ez nem csak az állam, hanem minden egyes polgár problémája is. Elismert tudósok kimutatták, hogy milyen káros hatással van bolygónk klimatikus vi­szonyaira ez az égéstermék, ez pedig mind­annyiunkat érintő probléma.

Önmagában az, hogy az új épületeket a jó hőszigeteléssel alacsony energiaszük­ségletűre tervezik, még nem oldja meg a szén-dioxid-kibocsátás problémáját. Ép­pen ellenkezőleg: az új épületek csak nö­velik a kibocsátott mennyiséget, jóllehet elődeiknél kisebb mértékben. Németor­szágban Prof. Dr Karl Gertis már többször felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy az országban lévő 24 millió háztar­tás éves energiaszükséglete négyzetméte­renként meghaladja a 150 kWh-t. Fontos tehát, hogy energiatakarékos fűtési rend­szerrel is felszerelt otthonunk legyen, amely ideális lakókörülményeket teremt az egészséges klíma kialakulásához.

A fűtési rendszer négy eleme

Egy korszerű fűtési rendszer négy elemből áll: a hőtermelőből vagy kazánból, a hőt szállító csövekből (és a keringető szivattyúból), az egyes helyiségekben a hőt le­adó berendezésekből, vagyis a radiátorok­ból, hőleadó felületből (pl. padlófűtés), vé­gül azokból a berendezésekből, amelyekkel a fűtést irányítani és szabályozni lehet.

A kazánok típusai, működése

Alapvetően kétféle típusú kazán létezik: a normál, és az alacsony hőfokon üzemelő (továbbiakban energiatakarékos) kazán. Döntésünket az anyagi megfontolásokon kívül a helyi adottságok, igényeink, vala­mint a felhasználni kívánt energiahordozó határozza meg. Míg korábban a forró víz hőmérséklete 70-90 °C volt, ez ma már 35-75 °C között ingadozik, vagyis köze­lebb van az elérni kívánt szobahőmérsék­lethez, így a kazán működtetése is ener­giatakarékosabb, üzemeltetési költsége kisebb, valamint az égéstermék hőmérsék­lete és a légszennyezés is alacsonyabb. A korszerű kazánok hőszigetelése rendkí­vül jó, lassabban hűlnek ki, felületükön ki­sebb a hőveszteség.

Az égőfej és az égéstér kialakítása jó égési feltételeket biztosít, így csökken a kibocsátott szennyezőanyag mennyisége is. Természetesen az energiatakarékos kazánhoz megfelelő csöveket és fűtőtesteket kell választanunk, a kéményt pedig a ka­zán teljesítményéhez és fűtőanyagához igazítanunk. Biztosítanunk kell a kémény jó hőszigetelését, valamint meg kell véde­nünk azt a lecsapódó nedvességtől is (bé­lelt kémény). Az energiatakarékos kazá­nok esetében bizonyos körülmények kö­zött páralecsapódás alakulhat ki. A normál hőmérsékleten üzemelő kazán működése­kor a kémények bélelését írják elő.

Kondenzvíz, energiahatékonyság

A kondenzvizet a kémény alján összegyűjtik, időnként leeresztik és megfelelő módon kezelik. Energiatakarékos fűtési rendszer esetén a távozó gázok hőmérsékletét is részben visszanyerik és a fűtési rendszer­be visszavezetik. Bármilyen fűtési rend­szerről legyen is szó, az építés engedélye­zési eljárásban a területileg illetékes ké­ményseprők szakhatósági hozzájárulását meg kell kérni ahhoz, hogy a használatba vételi engedélyt kiadják.

A szilárd energiahordozók elégetéséhez is kazánra van szükségünk. A háztulajdonosok véleménye általában az, hogy ha az égés közben keletkező gá­zok kibocsátása a határértéket meghalad­ja, elegendő az égőfejet kicserélni.

Valóban igaz, hogy az égő cseréjével a kibocsátott gáz mennyisége a határérték alá csökken, ez azonban nem javít az ener­giafelhasználás hatékonyságán, mert az energiatakarékos kazánnal 25-30%, a hővisszanyerős rendszerrel pedig akár 40% energiát is megtakaríthatunk.

Egy korszerű fűtési rendszer vázlata: 1: érzékelő; 2: időmérő; 3: vezérlő egység; 4: termosztát; 5: hőszabályozó csap; 6: keverő elektromos szervomotorral; 7: keringető szivattyú.

A hagyományos kazán korunk követel­ményeinek már nem felel meg, hiszen működése meglehetősen energiapazarló. 1: felfűtési hőmérséklet 70-90 °C ; 2: keringetési hőmérséklet 40-90 °C ; 3: vízhőmérséklet-szabályozó (termosztát).

Korszerű, energiatakarékos, változó vízhőmérsékletű kazán vázlati rajza. 1: víz hőfoka a kazánban 40-75 °C; 2: keringetési vízhőmérséklet 40-75 °C, igény szerint; 3: kazán és vízhőmérséklet-szabályozó.

Kondenzátoros kazánból és energia­takarékos radiátorból felépített fűtési rendszer vázlata. 1: energiatakarékos fűtőtest; 2: kondenzvíz kifolyó; 3: égéstermék. A kondenzátoros kazán a távozó égéstermék gőzét kicsapatja és az így visszanyert hőt a helyiségek fűtésére felhasználja.

A hő elosztása

Ha új rendszert építünk, a csövek minden­képpen legyenek hőszigetelt csövek. Felújí­táskor vagy a fűtési rendszer korszerűsítésekor ne mulasszuk el a hőszigetelést a régi épületekben sem. A hőszigetelés minden­kinek egyéni érdeke. Durva szabályként elfogadható, hogy a szigetelés akkor jó, ha a szigetelőanyag vastagsága a cső át­mérőjével megegyezik. Ez egy családi ház esetében 20-40 mm közötti. Ez nem csak a fűtéscsövekre, hanem a melegvíz csövekre is igaz, ugyanis a hőszigeteléssel energiát, időt és pénzt takaríthatunk meg.

Nem kevésbé fontos kérdés, hogy fűtő­testeket vagy padlófűtést szeretnénk-e?

Mindkét megoldásnak megvan az előnye, és szakszerű kivitelezés mellett a kényel­mi szempontoknak is tökéletesen eleget tesznek. Mindkét megoldás alkalmazható energiatakarékos rendszerben. A radiátoros megoldás általában kevesebb költség­gel jár, mint a padlófűtés. A korszerű fűtőtestek könnyen és gyorsan szabályoz­hatók, így mindig csak annyi hőt adnak le, amennyire a helyiségben éppen szükség van.

A kívánt hőfokot a termosztáttal szabá­lyozhatjuk

A legpontosabban a hőmérsék­let az elektromos érzékelővel összekötött termosztátokkal állítható be, amelyek azonnal reagálnak az olyan hirtelen hőmérséklet-változásra, amelyet a váratlanul előbújó nap vagy egy ablak kinyitása okoz. Az elektromos termosztáttal tehát energiát takaríthatunk meg. A padlófűtés jellemzője, hogy nagyon alacsony vízhőmérsékleten üzemel, és valamivel nehezebben fűti fel a helyiséget, mint a ra­diátor. A padló és a mennyezet hőmérsék­lete viszont a padlófűtéses megoldásnál magasabb. Ha már van némi tapasztala­tunk a hőmérséklet szabályozásában, ak­kor a padlófűtéssel rendkívül kellemes klí­mát érhetünk el.

A két rendszer előnyeit oly módon ötvözhetjük, hogy a folyama­tosan használt helyiségben padlófűtést ala­kítunk ki, de beállítunk fűtőtestet is. Az alapfűtést a padlófűtés adja, ha azonban a hőmérséklet-változásra gyorsan kell rea­gálni, akkor a radiátor besegít. A hálószo­bába és a gyerekszobába – hiszen ezeket nem használjuk egész nap – elegendő ra­diátor beépítése. Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a radiátor hőleadásához, hiszen ez is a kellemes lakókörnyezet egyik meghatározó eleme. A hő egyrészt a levegőben áramlik, másrészt hullámok formájában sugárzik. Az előbbi esetben legelőször mindig a fűtőtest közvetlen kör­nyezete melegszik fel.

Ezt követően a melegebb levegő a fizi­ka törvényszerűségeinek megfelelően a helyiség alacsonyabb hőmérsékletű részei felé áramlik. Időközben ez a meleg lég­áramlat lehűl, és amikor eléri a környezetének hőmérsékletét, akkor lelassul, de az előbbiekben leírt mozgási folyamat fenn­marad és a helyiség levegője folyamatos cirkulációba kezd. A fűtőtesteket általában a főfalakra, lehetőleg az ablakok alá sze­relik, mert itt a legalacsonyabb a falfelület hőmérséklete. A fűtőtestből felfelé szálló meleg légáramlat felmelegíti az ablakon át beszűrődő hideg levegőt, így egy ún. hőfüggöny alakul ki.

Cserépkályha, sugárzó hő

A cserépkályha adta meleget az embe­rek többsége kellemesnek érzi. A cserép­kályha a napsugarakhoz hasonlóan sugár­ban adja le a hőt. A sugárzó hő elektro­mágneses hullámai a kályhától elindulva beleütköznek a falakba, a mennyezetbe vagy a padlóba. A falak, a padlóburkolat, a tapéta és a bútorok felveszik a hullámo­kat, és ismét hővé alakítják azokat. Mivel ebben a helyiségben levő tárgy szinte azo­nos hőt ad át az őt körülvevő levegőnek, így cirkuláló hőáramlatok nem alakulnak ki, és a por sem kavarodik fel.

A sugárzó hő a levegőt csak áttétellel melegíti fel, te­hát a csupán hősugárzást előállító fűtőtes­tek hatékonysága a légtér levegőjének fel­melegítésében rossz, ugyanakkor a kör­nyezetükben lévő tárgyakat felforrósítják. Hosszú távon megfelelő klimatikus érzést adhatnak a sugárzók, csak ne álljunk a su­garukba.

Szabályozás, energiatakarékosság és jó közérzet

A túlfűtött helyiség legalább annyira kel­lemetlen, mint a hideg. Ha túl magasnak érezzük a hőmérsékletet, általában kinyit­juk az ablakot. Ez azonban nem jó megol­dás, hiszen az energiával takarékoskod­nunk kell. Szerencsére a korszerű szabályozó berendezések ma már ezt is meg­oldják.

Vannak hidegebb, hűvösebb, kelleme­sen meleg és forró napok. A szabályozó­rendszer feladata az, hogy az aktuális időjárási viszonyoknak megfelelően biz­tosítsa az optimális hőmérsékletet. A kor­szerű technika lehetővé teszi, hogy a ké­szülék a hőmérsékletet emberi beavatkozás nélkül, automatikusan szabályozza. A készülékhez tartozik egy külső hőérzé­kélő, amely a levegő külső hőmérsékletét érzékeli. A készüléket célszerű a ház észak-nyugati, szeles oldalán elhelyezni. A rendszer figyelembe veszi a külső hő­mérsékletet, és a központi irányító egy­ség a fűtést ennek megfelelően is szabá­lyozza.

A képen látható cirkó hely­takarékos, hiszen a bojlerrel mindössze ½ m²-t foglal el. A melegvíz-ellátásról és a fű­tésről is gondoskodó készülé­keket a konyhában, egy ma­gas szekrényben helyezték el.

A szabályozó a külső hőmérsékletet ha­sonlítja össze a kazán hőfokával. Ha az utóbbi alacsonyabb, a szabályozó bekap­csolja az égőfejet, amely a vizet a kívánt hőfokra melegíti fel. A készülék képes a keverést és a víz keringetését is szabá­lyozni.

Folytassuk a gondolatmenetet! Vajon tényleg minden napszakban szükségünk van a szabályozásra és a kellemes hőmér­sékletre? Éjszaka ugyanis alszunk, nap­közben pedig a munkahelyünkön tartózkodunk. Emellett egyénileg eltérő lehet, hogy ki milyen hőmérsékletet érez kelle­mesnek. Ha a nap besüt az ablakon, ha nagy társaság van, vagy más készülék ad meleget, gyakran érezzük úgy, hogy túl magas a hőmérséklet és le kell venni a fű­tést. Mindezek korrigálását a modern sza­bályozó berendezések elvégzik, egyben energiatakarékosabb és környezetkímé­lőbb működést tesznek lehetővé.

A hagyományos, hőtermelő kazánoknál az égéstermék távozásakor a hőveszteség a 15-20 %-ot is elérte. Ez a korszerű berendezések esetében 5-10 %-ra csökkenthető. 1: hőveszteséggel távozó égéstermék; 2: felületi hőveszteség; 3: energiahordozó; 4: hasznosított hő.

A hagyományos kazánok égetési ideje általában rövid, ami az égő újraindítá­sai miatt energiaveszteséghez vezet. Amikor a levegő a kazánon keresztül a kéménybe áramlik, a kazán hőmérséklete túlságosan alacsony. A kazán felületi hővesztesége túlságosan magas. A modern kazánokat már korszerű hőszigeteléssel látják el.

A hőmérséklet szabályozását legegysze­rűbben az egyes helyiségekben elhelyezett termosztátokkal végezhetjük el. A szabá­lyozógomb elforgatásával beállíthatjuk azt a hőmérsékletet, amelyet nem szeretnénk túllépni. A kis készülék vezérli a kazánt, így szabályozza a fűtőtestek által leadott hő mennyiségét. A termosztátok felszerelt­sége nagyon különböző lehet: az egysze­rű, hőfokbeosztásos szabályozógombbal ellátottól a mikroprocesszoros, időkapcso­lóval és ventillátorral felszerelt, akár az ablak kinyitását is érzékelő készülékekig. A fűtés még hatékonyabb, ha a kazán fűtési hőfokát is szabályozhatjuk.

A termosztát elhelyezhető valamennyi lakóhelyiségben vagy közvetlenül a kazá­non is. A kazánra helyezett készülékkel irányítható más funkció is, amely a kénye­lem vagy éppen az energiatakarékosság szempontjából fontos.

A termosztát beál­lítja a megkívánt hőmérsékletet éjszaka, napközben, vagy amikor senki nem tartóz­kodik otthon, hosszabb távollét, és szabad­ság, esetleg hétvégén is. Vagy épp ellen­kezőleg, a túl nagy hidegben fokozhatjuk a kazán teljesítményét. Ha estére vendé­geket várunk, az is beállítható, hogy a ka­zán kivételesen ne kapcsoljon ki. A túl nagy hőmérséklet-ingadozást, illetve lehű­lést azonban célszerű elkerülni egyrészt azért, mert a hideg falak újbóli felmelegí­tése többlet energiát igényel, másrészt nedvesség csapódhat ki – ami hosszú tá­von károkat okozhat.

Fürdőszobában elhelyezett, törölközőtartó formájú fűtőtest. A termosztát garantálja az állandó hőmérsékletet.

A padlófűtést – elsősorban a fürdőszobában – a kellemes érzet miatt sokan kedvelik. A rézcsövek tetszőlegesen hajlíthatok.

Mire kell figyelnünk?

A szabályozó és a fűtési rendszer haté­konysága az épület építészeti megoldásai­tól is függ. A vastag falú, tömör téglából, betonból vagy terméskőből épült házak esetében a felfűtés hosszabb ideig tart mint a könnyűszerkezetes faépületek esetében. A masszívabb, tömörebb építőanyagok termikus tehetetlensége miatt hosszútávon a kiegyenlített hőfok könnyebben biztosít­ható.

Nyári melegben jobb klímát ad a tömör falak hőtároló-képessége. à hőtárolás (ld. lexikon). Amikor tehát a szakember a fű­tési rendszert tervezi, mindenképpen figyelembe veszi az épület adottságait is. Szakemberek számításai szerint a mikro­processzoros, időkapcsolóval ellátott ve­zérlésű fűtési rendszerrel akár 30% ener­giát is megtakaríthatunk. A hagyományos szabályozórendszerrel az energiamegtaka­rítás mintegy 5%-os. A kisebb fűtési rend­szerek kevésbé hatékonyan szabályozha­tók, mivel a kazán, a csövek és a fűtőtes­tek kevesebb vizet tartalmaznak.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a faanyagot védenünk kell-e a kártevőkkel és az időjárás viszontagságaival szemben, és ha igen, akkor milyen módszerekkel. A közvélemény a szakkifejezéseket gyakran rossz értelemben használja, ráadásul a téma eltérő véleményeket és vegyes érzelmeket gerjeszt. Vitathatatlan azonban, hogy a károk nagy része – amelyek kijavítása gyakran meglehetősen költséges – legtöbbször a nedvességre vezethető vissza.

Nedvesség

Az építés, az építkezés – ahogy a ne­ves építész, Egon Eiermann fogal­mazott – folyamatos küzdelem a nedvességgel szemben. Ez az állítás igaz az új építésre, illetve a külső és belső felújításra vagy korszerűsítésre egyaránt. Eiermann megállapításához hozzáfűzhet­jük még azt is, hogy az építkezés harc a költségekkel szemben is. Az építtető szá­mára e két megállapítás igazának – akár elfogadja azokat, akár nem – kézzelfogha­tó következményei lehetnek.

Fa anyagának megóvása

Fontos, hogy a faanyagot a többi építőanyaghoz hason­lóan tartósan megóvjuk azoktól a hatások­tól, amelyek élettartamát csökkentik, vagy esztétikai, esetleg funkcionális szempont­ból káros hatásúak lehetnek. Ennek a köve­telménynek a beltéri faanyagok esetében mindenképpen eleget kell tenni, hiszen a helytelen konstrukció és a szakszerűtlen kivitelezés súlyos károkat okozhat.

Ez a szempont azonban még fontosabb a külté­ri szerkezetek esetében, amelyek a házon vagy akörül az időjárás viszontagságainak folyamatosan ki vannak téve. Másképpen fogalmazva: meg kell tudnunk őrizni a fa előnyös, természet adta tulajdonságait. Hi­szen a fa kedvező tulajdonságai mind-­mind a természetnek köszönhetők, és ez az élő anyag – ez környezetvédelmi szem­pontból nem elhanyagolható – egyszer a természetbe fog visszakerülni.

A fa élő anyag lévén sokkal érzékenyebb a nedves­ségre és az időjárásra, mint a szervetlen építőanyagok. Természetesen a különféle fafajták eltérő módon reagálnak azokra a hatásokra, amelyek a beépítés során, illet­ve az után érik őket. A lombhullató fák, mint például a tölgy, sokkal ellenállóbb a napjainkban kedvező árfekvése miatt előnyben részesített fenyőnél.

Favédelemre az új épületek esetében is gondolnunk kell

Az építtetők általában megkérdőjelezik, hogy valóban fontos-e ekkora hangsúlyt fektetni a fa védelmére. Nem elég bizonyí­ték talán, hogy vannak olyan fából készült épületek, amelyek száz vagy még annál is több éve készültek, és még mindig állnak, sőt funkcionálisan is használhatók? Mégis mi indokolja a fokozott védelmet? A vá­lasz nagyon egyszerű. Bizonyára minden­ki elcsodálkozott már a régi polgárházak vagy a kastélyok vastag tetőgerendáit lát­va azon, hogy ezeknek a régi épületeknek szemmel láthatóan semmilyen statikai problémájuk nincsen.

A századunkat megelőzően épített épü­letekre jellemző, hogy túlméretezték azo­kat. Az ezekben lévő fagerendák hosszú élettartamának is ez az egyik oka, így so­káig megtartják tartó feladatukat akkor is, ha kártevő támadja meg azokat. A másik ok az, hogy akkoriban tartós fafajtákat, elsősorban tölgyet használtak, és főleg a fa középső részét, a tartósabb magot hasz­nálták fel. Ki épít manapság tetőszéket tölgyfából?

Kártevők – nedvesség

Egy dologról azonban nem szabad megfeledkeznünk. A múlt század­ban épített faépületek nagy részét – a tűz­eseteket leszámítva – valamilyen kártevő tette tönkre, amelynek a szaporodását a nedvesség is elősegítette. A régi épületek kártevők által tönkretett részeit az évszázadok során valószínűleg többször is kicserélték.

A régi, favázas házak felújításakor értékmegőrzést is végzünk, ha a kártevőkkel szemben kezeljük a fát. Ha a kezelést az előírásoknak megfelelően végezzük.

Természetesen nem a fa felhasználása ellen szólunk, hanem arról beszélünk, hogy gondoskodnunk kell a beépített fát körülvevő környezetről és időről időre a fenntartásáról, megfelelő védelméről. Ez a modern építészetre különösen érvényes, ahol a költségek minimalizálása nagyobb súlyt kapott, mint a megelőző korokban. A tartók túlméretezése ma már nem jelent­het megoldást; napjainkban a méretezés kizárólag a felhasználás céljától és a stati­kai követelményektől függ.

Ne felejtsük el azt sem, hogy időközben gyökeresen meg­változtak az építési technológiák. Ma már a faszerkezetek egy részét egyéb anyagból készített burkolattal látják el, a fa ugyan­akkor egyéb anyagok mellett kerül beépí­tésre, melyek az elégtelen minőség, a ha­nyag kivitelezés vagy a nem rendeltetés­szerű használat során a fában kárt tehetnek. A fa jó ellenálló képességű anyag, mind­azonáltal óvjuk az erős szennyeződéstől.

Az időjárással szemben ellenálló festékek alkalmazkodnak a fa zsugorodásához vagy tágulásához anélkül, hogy megrepedeznének, így a felületüket huzamosan érő vízből sem kerül nedvesség a fába. Ezek a festékek sokféle színárnyalatban kaphatók, és egymással is keverhetők.

A szabadtéri elemeket, mint például a képen látható kerítést a gombák és kártevők ellen saját kezűleg is hatékonyan kezelhetjük.

A megfelelő védelem a tervezéssel kezdődik

A beépítésre kerülő faszerkezetek védel­méért a tervezőmérnöknek, a kivitelezőnek és az építtetőnek már a tervezéskor tennie kell. A fafajták és azok felhaszná­lási területei rendkívül változatosak le­hetnek. Az élő fa – hasonlóan a többi nö­vényhez – vizet (nedvességet) tartalmaz. A frissen kivágott fa víztartalma magas, így természetesen ebben az állapotban nem építhető be az épületbe.

A nedves fát felhasználás előtt ki kell szárítani!

Az anyag akkor használható fel, ha víztartalma 8 és 20% közé esik. Az épü­letfák, például a gerendák esetében a na­gyobb átmérő miatt a nedvességtartalom magasabb, mint deszkák vagy a profillécek esetében. A száradási folyamat során a fa elveszíti a víztartalmát, a sejtek össze­húzódnak, és velük a faanyag is zsugoro­dik. Parketton vagy hajópadlón gyakran megfigyelhetőek a száradási folyamat nem kívánatos nyomai, a túl széles fugák.

Ez a biológiai folyamat azonban megfordítha­tó: ha a száraz fa nedvességet szív magá­ba, akkor megduzzad, ilyenkor mondjuk, hogy a fa „dolgozik”. Ezt a folyamatot, amelynek intenzitása a fa nedvességtartal­mától, fajtájától és a törzsben korábban el­foglalt helyétől függ, már az építés során figyelembe kell venni. Természetesen na­gyon fontos, hogy jól kiszárított fát használjunk fel. Kerüljük, hogy a megvásárolt anyagot nedvesség érje.

Az említett folyamatok a kültéri épület­elemek esetében sokkal nagyobb mérték­ben zajlanak le, mint a beltéri elemek ese­tében. A beépített szerkezetek utólagos nedvesedése általában rossz konstrukciós kialakítás – szellőzési és hőszigetelési elégtelenségek – pára miatt alakul ki.

A károk megelőzése érdekében fontos a rendszeres karbantartás és a kritikus terü­letek folyamatos kárellenőrzése. Tisztáz­zunk néhány alapfogalmat, majd tekintsük át, hogy milyen lehetőségek állnak rendel­kezésre a favédelem területén!

Az évgyűrűkre merőlegesen a fa mérete 5-10%-kai változik. A törzs hosszanti irányában a változás elhanyagolható.

A bejárati ajtókat többféle színárnyalatban kapható oldószeres vagy vizes bázisú lazúrfestékkel kezeljük le. Ha betartjuk a gyártó előírásait, hatékony védelmet nyújtunk a fának.

A fából készült szerkezet vagy tárgy tartóssága a fa fajtájától függ, illetve attól, hogy az adott fadarab a törzs melyik részéből származik. A törzs közepe – a geszt – sokkal ellenállóbb, mint az azt körülvevő szijács.

Az építészet egyik alapszabálya, hogy a vízszintesen elhelyezett elemek felületét ferdére kell vágni ahhoz, hogy a víz gyorsan és biztonságosan le tudjon folyni a fa felületéről. A teljesen vízszintes felületek kialakítása kerülendő.

A fa védelmét nemcsak felületkezeléssel, hanem építészeti megoldásokkal is biztosíthatjuk. Ha a felszerelt deszka mögött a levegő szabadon járhat, akkor a nedvesség is távozni tud.

Milyen módszerekkel védhetjük hatékonyan a fát?

Az építtetők, de még a szakemberek egy része is egyenlőségjelet tesz a vegyi anya­gokkal való felületkezelés és a favédelem közé. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy például a méhviaszos kezelés is meg­felel a favédelem kritériumainak. A vá­lasztás során azonban elsősorban nem a felhasznált anyagon van a hangsúly, ha­nem azon, hogy mennyire felel meg annak a célnak, amelyre használni szeretnénk, il­letve hogy előírásszerű felhasználás mel­lett mennyire káros az egészségünkre és a környezetre.

A kültéri faszerkezetek szá­mos hatásnak vannak kitéve. A favédelemben első helyen szerepel a nedvesség elle­ni védelem, hiszen a nedvesség ingadozá­sa miatt a fa eldeformálódik, repedések keletkeznek rajta, továbbá megnő a kár­tevők megtelepedésének veszélye is.

A környezet magas páratartalma kedvez a gombák megtelepedésének és a kártevő rovarok szaporodásának. A favédelmet már a tervezés szakaszá­ban el kell kezdenünk, hiszen a fafajta és minőség kiválasztásával a faanyag tartós­ságát és ellenálló képességét is meghatá­rozzuk. A szabványok segítségünkre lehet­nek a választásban.

Első lépésként fontos, hogy olyan épí­tészeti megoldásokat alkalmazzunk (ld. le­xikon), amelyek nem kedveznek a nedves­ségnek. A fa felületét takaróanyaggal vagy védőfestékkel vonjuk be, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak. A festékek nagyrészt vízbázisúak, és csak kevés ol­dószert tartalmaznak.

Ez a kép is azt bizonyítja, mennyire fontos a nedvesség elleni védelem. Ezt a parkettát például a gomba pusztította el.

Erős környezeti hatásra a tölgyfa is berepedezik és víztárolóvá válik.

A festékek feladata az, hogy az elkerül­hetetlen nedvesedés mellett csökkentsék a károk kialakulásának a lehetőségét. A fa védelme az időjárással szemben. A fát a fénytől – pontosabban az ultra­ibolya sugaraktól – is óvni kell. Erre a cél­ra kiválóan alkalmasak a pigment tartal­mú lazúrok, amelyek védik a fát az ultra­ibolya sugaraktól. A favédelem eddig ismertetett lépései (megfontolt választás, megfelelő építészeti megoldások, felületkezelés) gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy biztosítsuk a hosszú élettartamot.

Veszélyezteti a fát a nem megfelelő kivi­telezés, és a rendszeres ápolás elhanyago­lása. Utólagos javításként vegyi anyagokat kell alkalmaznunk, hogy a fát megóvjuk a gombák és a rovarok megtelepedésétől. A napjainkban kapható, korszerű termékek már össze sem hasonlíthatók elődeikkel. Kevesebb, de hatékonyabb anyagokat tar­talmaznak, és csak az adott helyen és a kí­vánt jelenséggel szemben fejtik ki hatásukat. A kezelőanyagok egy részét kizárólag szak­emberek használhatják. Ha azonban a vegy­szer csomagolásán ez egyértelműen fel van tüntetve, akkor laikusok is dolgozhatnak ve­le, amennyiben betartják a gyártó utasításait.

Az ablakokban leggyakrabban a tapló fajták telepszenek meg. Mivel a fa belsejében fejlődnek, gyakran túl későn ismerjük fel.

A házi cincér az egyik leggyakoribb kártevő, amelynek nősténye mintegy 200 petét rak le. Megjelenését csakúgy, mint a könnyező házigombáét az ÁNTSZ-nél be kell jelenti.

A vegyszer előírásoknak megfelelő használata nem csak a hatékonyságot nö­veli, hanem ilyenkor biztosak lehetünk abban is, hogy az egészségünkre sem lesz ká­ros hatással. Ennek ellenére agresszív ve­gyi anyagokkal inkább ne kezeljük a bel­téri elemeket.

A régi épületek, elsősorban a favázas házak felújításakor számos kártevővel – rovarral vagy gombával – találkozha­tunk. Ebben az esetben statikai problémák is felmerülhetnek, hiszen a szerkezet, illet­ve a gerendák terhelhetősége is kérdésessé válik. Ezekben az esetekben mindenkép­pen forduljunk szakemberhez, aki segít felmérni a kár mértékét, illetve kiválaszta­ni a megfelelő kezelést vagy védekezési módot.

A favédelem kötelező?

A favédelem alkalmazásáról az építtető dönt, így a kockázatot és annak esetleges anyagi következményeit is ő viseli. Ha azonban a meglévő és károsodott tartószerkezeti elemekről van szó, az épít­tető nem dönthet szabadon. Ezekben az esetekben kötelező a favédelem alkalma­zása, ennek elmulasztása esetén pedig az építtető bírsággal sújtható.

Ilyenkor természetesen csak hatósági­lag engedélyezett vegyszereket használha­tunk fel, ami garantálja a biztonságot és egészségünk védelmét. A biztonság növelése érdekében előír­hatják a favédelem elvégzésének igazolá­sát is. A vegyi favédelem elmulasztásából fa­kadó, harmadik személynek okozott káro­kért az építtetőt felelősség terheli.

Mindazonáltal az érvek és ellenérvek higgadt mérlegelésére van szükség ahhoz, hogy az építtető olyan döntést hozhasson, melyet később nem bán majd meg. à Kártevők; Favédelem (ld. lexikon)

Ha az egészséges lakókörnyezetről és épületekről esik szó, elsőként mindenkinek a fa jut az eszébe. Ez azonban nem pusztán nosztalgia, mint például az agyag vagy a szalma estében, hiszen a fa mint építőanyag napjaink követelményeinek is megfelel. Valószínűleg sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti töretlen népszerűségét, azonban az érzelmi tényezőket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen a faanyag tapintása kellemes, szép látványt nyújt és otthonos, egészséges atmoszférát teremt.

A fát ősidők óta használják a házépí­tések során vázként, állványként, födémgerendaként, szarufaként vagy burkolóanyagként. Ahol látható mó­don építik be, ott mintázatával, fényével és színével nagyban befolyásolja a lakó­helyiség hangulatát.

A födém faszerkezetét szabadon hagyták, ami rusztikus hangulatot ad a lakásnak. A fa egyszerűsége, nyugtató jellege és természetes illata sokak tetszését elnyeri. A képen látható enteriőrben a fa sajátos színével és felületével szinte a berendezési tárgyak egyik eleme.

A fa természetes színét annak két fő al­kotóeleme, a lignin és a cellulóz, illetve a színezőanyagai határozzák meg. A fa felületének képét jelentősen befo­lyásolja a fűrészelés iránya, az átvágott év­gyűrűk egyenesek, kanyargósak, néha kú­pokat formáznak. A faanyagot használják mennyezet, padló vagy fal burkolására is.

Azt, hogy a fából készült épületelem vagy bútordarab rusztikus, egyszerű vagy elegáns lesz-e, a fafajta, illetve a megmunkálás jellege határozza meg. A burkolat formája és a felrakás módja optikailag módosíthatja, sőt javíthatja a helyiség adottságait. A falra vízszintesen rakott lécek a nagy belmagasságot optikailag csökken­tik, míg az alacsony helyiség magasabb­nak tűnik, ha a faanyagot függőlegesen he­lyezzük fel. A színek kombinálásával – természete­sen a jó ízlés határain belül – szintén vál­toztathatunk a helyiség hangulatán.

Burkolás fával

Fával való burkolásnak a felújítás során is nagy hasznát vehetjük. Eltakarhatjuk vele a fal apróbb szépséghibáit és egyenet­lenségeit, a burkolat mögött elrejthetjük az elektromos vezetékeket és a szaniter-elemeket, valamint javíthatunk a hang- és hőszigetelés hatékonyságán is. A teret do­bogókkal tagolhatjuk, így például elvá­laszthatjuk egymástól az étkezőt és a konyhát. Amikor a fából lépcső, ablak, beltéri vagy bejárati ajtó készül, akkor a forma a célja, és a funkcionalitás az eszté­tikum tökéletes összhangba kerül egymás­sal. A fát szívesen használják tetőterek ki­alakítására is, amely a tetőtérben kialakí­tott rejtekhelyhez is ideális.

A képen látható helyiségben a fa dominanciája tökéletes összhangban áll a kandalló egyszerű formájával. A kandalló íve a háttérben levő szekrényen is visszaköszön. Kevés anyag, egyszerű formák, egységes színhatás: ebben a környezetben tökéletesen érvényesül a fa természetes szépsége.

Értéknövelés saját kezűleg

A faanyagot könnyen, és biztonságosan munkálhatjuk meg és nem koszolódnak be. Csak a tölgy és a bükkfa megmunká­lásakor kell jobban odafigyelnünk, hiszen e két fafajta belélegzett pora rákkeltő hatású lehet. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy a tölgyről és a bükkről le kel­lene mondanunk, mindössze azt, hogy megmunkálásuk során szakszerűbben és óvatosabban kell eljárnunk, mint más faanyagok esetében (ld. lexikon). Munkahe­lyi koncentrációs értékek jegyzéke.

Hogyan védekezhet az amatőr barkácso­ló a faanyag finom pora ellen? A kis házi fűrész valószínűleg nincs felszerelve olyan porelszívó berendezéssel, mint amilyen a nagy üzemekben található. Praktikus és egyszerűen beszerezhető olyan szűrőmaszk, amely eltakarja az orrot és a szájat. Ne vá­lasszunk olcsót, csak jó minőségű, az euró­pai szabványügyi előírásoknak megfelelő maszkban dolgozzunk.

A képen látható ház a fa és az üveg ötletes kombinációjával készült; a kert és a lakótér szerves kapcsolatban áll egymással. A falak favázai és a tetőszerkezet-elemei egyaránt előre gyártottak.

A hazánkban honos fafajtákat – az erdei fenyőt, a lucfenyőt, a duglászfenyőt, a ju­hart, a tölgyet, a bükköt, a nyírt, az égert és a kőrist – faáru-kereskedésben a kívánt méretben beszerezhetjük. Az ellenőrzött telepítésekből kivágott csodálatos trópusi fáknak is megvan a piacuk. A trópusi fák vásárlásának a bojkottálása akármennyire is jó szándékkal szer­veződött, nem tudott az esőerdők megmentéséhez érdemben hozzájárulni, sőt, ellenkező hatást ért el: kiélezte a trópusi fák exportjából élő országok szociális és gazdasági helyzetét. Ugyanakkor felhívta a közvélemény figyelmét az erdőirtás min­denkit érintő problémájára.

Faanyagból sokféle terméket készíte­nek, például profilléceket, falburkolatot, parkettát, hajópadlót, lapokat. Tömör fa és ragasztott, préselt lapok valamint félkész, saját kezűleg összeszerelhető elemek szin­tén kaphatóak a piacon. A saját kezű összeszereléshez a gyártó szórólapján vagy tájékoztató anyagában, illetve a barkácskönyvekben és folyóiratokban talá­lunk segítséget és hasznos tudnivalókat, de tapasztaltabb szomszédunktól vagy mun­katársunktól is nyugodtan kérhetünk tanácsot.

Egyszerű, díszítés nélküli faház. A II. világháború után sok ehhez hasonló épült, amely még napjainkban is áll. Természetesen időközben felújították, korszerűsítették, és hőszigetelő réteggel vonták be, ami azonban vonzerejét és otthonosságát semmivel nem csökkentette, így a ház minden tekintetben kielégíti a lakók igényeit.

Készítsünk listát az alapanyag-szükség­letről, így sok fáradtságtól kímélhetjük meg magunkat. Minden elemet vizsgál­junk meg, nem deformálódott-e el. Fon­tos, hogy az élek egyenesek legyenek. Ezt követően vizsgáljuk meg a keskeny desz­kákat, hiszen a legkisebb repedés is bosszúságot okozhat akkor, amikor a fa ki­szárad, a repedés pedig egyre nagyobb lesz. Harmadik lépésként vizsgáljuk meg a fa erezetét. Ha az évgyűrűk az élen ki­futnak a deszkából, repedés veszélye áll fenn.

A fa felületét kezelhetjük lazúrral, pác­cal, viasszal vagy lakkal, például vízzel hígítható akrillakkal, illetve színes vagy színtelen, a „kék angyal” jellel ellátott lakkal.

Egy szakember némi faanyag segítségével mindkét problémát orvosolhatja. A semmitmondó oromzatot faburkolattal és erkéllyel tették otthonossá. Az átalakítás után a tetőtérbe külön lépcsőn, az emeleti balkonon keresztül juthatunk fel, a földszinti lakótér pedig az így feleslegessé vált és elbontott lépcsőház helyével bővült.

A fa mint megújuló nyersanyag

Több érv is szól amellett, hogy az egész­séges lakókörnyezet megteremtéséhez a fát használjuk fel mint építőanyagot. Mi­vel a fa a hőt rosszul vezeti, ezért jó hőszi­getelő. Képes a levegő páratartalmát ma­gába szívni, majd ismét leadni, ellenálló a vegyi anyagokkal szemben, teherbíró ru­galmas, súlya viszonylag csekély, emellett könnyen megmunkálható.

A fa padlóburkolat minden stílushoz illik. A lerakás módjával befolyásoljuk a burkolat jellegét, amely a rusztikustól egészen az elegánsig terjedhet. A fenti ábrán négy parketta lerakási módot mutatunk be. 1: négyzet; 2: szőtt; 3: szíj; 4: hajópadló.

A faanyagot a lépcső funkcionális szempontjai szerint formálták meg, és ezzel hatásos térelemet hoztak létre.

Szakszerű meg­munkálás mellett a faanyag rendkívül tar­tós. A fa felhasználásának az ökológiai je­lentősége is rendkívül nagy. Természetes anyag, lebomlik, sokoldalúan újrafelhasz­nálható, kiválogatva és felaprítva majd ra­gasztva és összepréselve új építőanyag készíthető belőle. Mindemellett hőtermelés­re is használható, méghozzá a korszerű égetési eljárásoknak köszönhetően ma már környezetbarát módon. A fa megújuló alapanyag, hiszen a kivágott erdő képes regenerálódni.

A parketta mintáját különféle berakásokkal (bükk) tehetjük még változatosabbá.

A fának a fosszilis energiahordozókkal – a kőolajjal és a földgázzal – szemben még egy előnye van, ugyanis égés közben jóval kevesebb szén-dioxid szabadul fel belőle.

Ha ugyanakkora fűtőértékű kőolajat és fát égetünk el (1000 kg fa fűtőértéke kb. 229 kg olaj fűtőértékének felel meg), a kőolaj 1023 kg szén-dioxidot bocsát ki égés közben, míg a fa csupán 66,4 kg-ot, amit a biológiai körforgásnak köszön­hetően az élő fák fel tudnak venni.

(Balra) A falak és a mennyezet borításához használt profilok számos variációs lehetőséget kínálnak. A képen a mintás diódeszkát fa profillécekkel díszítették.
(Jobbra)Fából a legkülönbözőbb céllal készíthetünk elemeket, legyen szó akár kertépíté­szetről vagy teraszok, illetve balkonok kialakításáról.

A cserépkályha nem csak hangulatos és egészséges, hanem környe­zetvédelmi szempontból is előnyös. Fon­tos, hogy csak kezeletlen fát tüzeljünk el – lakkozott, festett vagy bármilyen módon kezelt faanyagot erre a célra ne használ­junk. A faanyag mindig legyen száraz.

Az egészséges lakókörnyezetről folytatott vitákban a tűzvédelem szinte soha nem kerül szóba. A szakemberek gyakran panaszkodnak, hogy a tervezőmérnökök kevés tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren, és a tűzvédelem számukra gyakran az építészeti előírások betartásával be is fejeződik. A felhasználásra kerülő anyagokra, szerkezeti kialakításokra és épületgépészeti berendezésekre – amelyek gyakran okozói tűzeseteknek – már ritkán gondolnak.

Az új vagy nem elég körültekintően tesztelt, és vizsgált anyagok is bizonytalanságot jelenthetnek a tűzzel szembeni ellenálló képességüket tekintve – ezek miatt a hiányosságok miatt évente több száz ember halálát okozza a lakásban keletkező tűz.

A tűzvédelem hatékonysága

Az, hogy házunk hőszigetelő, hang­szigetelő, illetve nedvességzáró képessége megfelel-e a követelményeknek, aránylag gyorsan kiderül. Az épület tűzvédelmi hiányosságaira azonban csak tűzeset során derül fény. A tűzesetek egy részét tájékozatlanság okozza. A tűz által okozott kár nagymértékben függ a felhasznált alapanyagok minőségétől. Gyakran az építés lerövidítése és a költségcsökkentés miatt figyelmen kívül hagyjuk a beépítési utasításokat, azonban még a szakszerűen kivitelezett védőburko­latok is hatástalanná válnak abban az eset­ben, ha megsérülnek.

Természetesen úgy gondoljuk, hogy kellő odafigyeléssel a tűz elkerülhető. Az emberi figyelmetlenség a tapasztalatok szerint a tűzesetek mindössze 0,7%-ának az okozója. A tüzet 25,8%-ban gyújtoga­tás, 23,5%-ban elektromos készülékek hi­bája okozza – e két említett okból keletke­zik a tűzesetek fele. 11,1%-ban robbanás, 7,4%-ban túlhevülés, 7%-ban öngyulla­dás, míg 6,4%-ban valamilyen tűzveszélyes tevékenység felelős a tűzesetekért.

A tűzvédelem céljai. Tűzvédelmi tanácsok

A tűzvédelem alapvető célja az, hogy meg­előzzük a tűz kialakulását, illetve tűz esetén lassítsuk az égést, gátat szabjunk terje­désének amíg az emberek és értékek ki­mentésén fáradozunk. Éppen ezért olyan építészeti megoldásokat kell választanunk, amelyek lehetővé teszik ezeket. Mindezek mellett meg kell teremtenünk a hatékony oltás feltételeit is.

Hogyan érhetjük el a fent említett célokat?

Az építőanyagokat ma már gyúlékonyság szerint is osztályozzák, ami megkönnyíti a választást.  A kérdés megválaszolása összetett és bonyolult. Cé­lunk viszont egyértelmű: minél inkább ki­zárni az életveszélyt, csökkenteni a sérülé­sek nagyságát és minimalizálni a károkat. Arról van tehát szó, hogy egy adott építő­anyag vagy berendezés lángra tud-e lob­banni, ha igen, akkor milyen gyorsan ég, illetve veszélyezteti-e környezetét vagy az épület statikai stabilitását, és ha igen, ak­kor van-e elég idő és hely a bent tartózko­dók kimenekülésére, és van-e elég idő az emberek mentésére, a károk csökkentésére. Kell, hogy legyen.

A fenti kérdésekre a vá­laszt szabványosították. Az anyagokat, berendezéseket, építményrészeket és az épü­leteket vagy annak részeit tűzveszélyességi osztályokba (A-tól E-ig) és tűzállósági fo­kozatokba (I-től V-ig) soroljuk.

Öt tűzveszélyességi osztályt és öt tűzál­lósági fokozatot különböztet meg a szab­vány. Építőanyagként csak a D és E osz­tályú anyagokat lehet felhasználni. Az osz­tályt a csomagoláson fel kell tüntetni vagy egyéb módon igazolni kell (D: mérsékel­ten tűzveszélyes, E: nem tűzveszélyes). Egy égési folyamatban – a tűz terjedése­kor – először csak anyagokról vagy beren­dezésekről, majd épületrészekről, épületekről és akár városrészekről beszélünk.

A biztonság (menekülés, oltás, a tűz terje­désének gátlása) érdekében tűzállósági fokozatokat írnak elő, melyeknek meg kell, hogy feleljenek az egyes anyagok, épület­szerkezeti részek, helyiségek, az épület és a település. Tehát az előírt fokozatok nem feltétlenül azonosak már az épületeken be­lül sem. A fokozatokat – az égési láncban résztvevőkön kívül – befolyásolja a terek kialakítása (helyiségek kapcsolata, mene­külési utak szélessége) és az esetleges többlet biztosítás (pl.: szerkezeti kialakí­tással, eltakarással, önműködő tűzoltó be­rendezéssel).

Életbiztonság szempontjából a keletke­ző hő mellett azonos fontosságú, hogy a tartószerkezetek ne omoljanak össze mindaddig, míg az emberek kimenekül­nek, esetleg míg az oltás befejeződik.

A tűzvédelmi szabványnak megfelelő fal. 1: dupla burkolatú válaszfal, kétszer 12,5 mm vastag gipszkarton; 2: üveggyapot, nem gyúlékony (E osztály), 100 °C -nál magasabb olvadáspont; 3: acél tartószerkezet a padlóhoz és a mennyezethez rögzítve.

Tűzvédelmi szabványnak megfelelő födémgerenda. A: felső helyiség felőli védelem; B: alsó helyiség felőli védelem. 1: 25 mm vastag tűzálló lap; 2: tartóprofil; 3: 12,5 mm vastag keskeny tűzálló lap; 4: 100 mm vastag üveggyapot; 5: födémgerenda; 6: födém deszkázat (13 vagy 21 mm vastag deszka); 7: padló, melynek száraz esztrich rétege 9,5 mm vastag gipszkarton lap három vagy négy rétegben. Simítás.

Tehát a meneküléshez időre van szükség

Az anyagok különböző ideig tudnak ellen­állni a közvetlen hőnek, utána fizikai áta­lakulásuk, keresztmetszet-csökkenésük és az esetleg keletkező többlet feszültségek miatt teherhordó képességüket elveszítik. Összehasonlításképp, faszerkezetek 40 percig, acélszerkezetek 15 percig és alu­mínium szerkezetek csak mintegy 6-7 per­cig képesek ellenállni a közvetlen hőnek.

Fentiekből következik, hogy ha a tartó­szerkezetet eltakarjuk (esetleg elszigetel­jük) a közvetlen lángtól, akkor ellenálló képességét meghosszabbíthatjuk. Mind ré­gi épület átalakításánál, mind új ház építé­sénél a fém- és faszerkezetek eltakarására a legmegfelelőbbek a gipsz- vagy cementkötésű lapburkolatok, esetleg a körül­tekintően beépített azbeszt vagy azbeszt­cement lapok (az azbeszt káros az egész­ségre és költséges is).

Szenteljünk kellő figyelmet a padlástér nehezen megközelíthető üregeire és réseire is, hiszen az üregekben kialakuló tűz pilla­natok alatt elterjed az egész padlástérben.

Vészkijárat

Fontos szempont, hogy a házon alakít­sunk ki vészkijáratot is. Erre a célra meg­felel egy ablak, tetőablak vagy egy tetőté­ri balkon is – ez azért is fontos, hogy a tűzoltók szükség estén innét mehessenek be az épületbe. Tűzvédelmi szempontból lényeges az elektromos vezetékek beépítésének szakszerű tervezése és kivitelezé­se. A vezetékek védőburkolata vagy védő­csöve legyen tűzálló. Az idejében riasztó tűz- és füstjelző be­rendezés javítja az oltás esélyét. Ajánlatos egy ilyen készüléket a tetőtérben is beépí­teni.

A fagerendákat és oszlopokat többrétegű, tűzálló borítással tehetjük a szabvány­nak megfelelővé. 1: oszlop; 2: tűzálló borítás; 3: élvédő rabicháló; 4: vakolat.

Egy adott tartószerkezet esetében fon­tos, hogy annak minden része egyenérté­kűen legyen takarva a hővel szembeni el­lenállóság szempontjából (födém, mester­gerenda és oszlopok). Nem tartószerkezeti elemeknél is fon­tos a tűz terjedésének gátlására a megfele­lő takarás, mint pl.: a helyiséget elválasz­tó könnyűszerkezetes falak estén.

Napjainkban sokkal tudatosabban foglalkozunk egészségi állapotunkkal, mint korábban, a külső hatásokra érzékenyebben reagálunk. Ennek ellenére a zajokra gyakran nem fordítunk megfelelő figyelmet. Németországban például egy felmérés szerint minden második ember zajártalomban szenved nappal és/vagy éjszaka. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a közérzete nem optimális. Az orvosok már régen felismerték ezt a problémát és ennek egészségügyi következményeit, a közvélemény azonban még mindig túlságosan keveset foglalkozik a kérdéssel.

Az akusztika fizikája

Az akusztika az épületfizika egyik legösszetettebb területe. A hang­szigetelés és a zajártalom elleni védelem utólagos kialakítása megle­hetősen nehéz feladat. A laikusok számára maga a zajszintmérő is meglehetősen komplikált szerkezetnek tűnik, amely lo­garitmikus alapon méri a zajok erősségét. Erre azért van szükség, mert a hangerő és az ember zajérzékelése nincs egyenes arányban.

Ha két hangforrás van a környe­zetünkben, akkor ezek hangereje nemcsak összeadódik érzékszerveink számára. Mindezek alapján talán már érzékelhető, miért nem tudunk elég hatékonyan véde­kezni a zajokkal szemben egy szakember bevonása, illetve tanácsai nélkül. A téma jobb megértéséhez célszerű tisztázni né­hány alapfogalmat.

A hang mindig anyag­ban terjed, például a levegőben, hanghul­lámok formájában. A hangforrás környeze­tében lebegő molekulák rezgésben vannak, és ezt a rezgést adják át a szomszédos ré­szecskéknek. A molekulák rezgését nyo­másingadozás kíséri, ami a dobhártyánkra hat – így halljuk meg a hangokat. A hang vagy zaj ereje mérhető fizikai jelenség. A hang egészségkárosító hatásainak kimu­tatása csak bizonyos körülmények között lehetséges, ezért a mérőszámok érték­határai orvosilag tarthatatlanok.

Zaj: egészségre ártalmas!

Minden olyan hangot zajnak nevezünk, amely zavaró vagy az egészségre ártalmas. Ebben az értelmezésben a zaj nem feltétlenül egyenlő a hangossággal, hiszen egyesek a kevésbé erős hangokat is zavarónak talál­ják. A megítélésnél a szubjektív tényezők­nek – egészségi állapotunknak, korunk­nak, a zajforrás jellegének, hangula­tunknak vagy annak, hogy éppen mivel foglalkozunk – döntő szerepük van. Mind­ezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a hang mérése, annak egészségkárosító ha­tására nézve nem tökéletesen alkalmas. Ezeket az értékeket mindössze irányadó­nak, kiindulási pontnak tekinthetjük.

Gyakorlati tapasztalatokra van szükség

Milyen típusú zajokkal is találkozhatunk a házban és a házon kívül? Külön kezel­jük a hangokat amikor levegőben, szilárd testben vagy folyadékban terjed. A rend­kívül zavaró lépészaj például akkor keletkezik, amikor a kemény padlóra cipővel rálépünk, ez a födémen keresztül belép a levegőbe, majd rezgésbe hozza a dobhár­tyánkat.

Kísérőzajok

Különleges figyelmet kell szen­telnünk az ún. kísérőzajoknak, amelyek alatt mindazokat a hanghatásokat értjük, amelyek a vezetékekben, csatornákban, nyílásokban vagy a rosszul tömített rések­ben terjednek. Ezek a kellemetlen zajokat a szomszédos helyiségekbe továbbítják, és a gondosan megtervezett, ám nem tökéle­tesen kivitelezett hangszigetelést is hatás­talanná teszik.

Kellemetlen zajok kívülről  is  beszűrődhetnek a házba (közlekedés, ipari üzemek okozta zajok). A külső zajokkal szemben jó védelmet nyújtanak a korsze­rű, hangszigetelt ablakok.

A leggyakoribb zajforrások és terjedési utak a házon belül. A levegőbe kerülő hang (1) származhat például abból, amikor járkálunk, vagy kalapáccsal ütést mérünk egy tárgyra (2). A padlón keletkező lépések zaja vagy közvetlenül (3), vagy a mennyezeten (4), vagy a falakon (5) keresztül kerül a légtérbe. A szilárd testben keletkező zajt (6) okozhatja a fűtési rendszer is. (7) A pincében elhelyezett készülék (8) által okozott zaj terjedhet szilárd közegen keresztül is. Ugyanezt okozza a televízió is (9), leadhatja a hangot a levegőn (10), a mennyezeten (11), esetleg a falakon (12) keresztül. Eredményes hangszigetelést csak akkor érünk el, ha a hang terjedésének útját megszakítjuk.

A lépészajt utólag is viszonylag egysze­rűen tompíthatjuk egy vízszintes szigetelő­réteggel, amelyet a mennyezettől szige­telőlapok, az oldalfalaktól pedig szige­telőcsíkok választanak el. Így nem tudnak kialakulni azok a kontakt érintkezések, amelyek a zajokat a szomszédos helyisé­gekbe továbbítják. Ebben az esetben is na­gyon alapos munkát kell végeznünk, hiszen a padlóburkolatot a falazattól elválasztó szigetelőanyag minősége befolyá­solja a hangszigetelés hatékonyságát. Pu­ha szőnyeggel még tovább javíthatunk a helyzeten. Gerendafödém esetében a ge­rendák közti területekre is fordítsunk kellő figyelmet.

Sorházak és ikerházak között a hang terjedését oly módon akadályozhatjuk meg, hogy dupla falakat építünk, és közéjük szigetelőanyagot teszünk. Az elválasztó hangszigetelés elhagyásával az érintkező falak és az egymással kontaktusba kerülő födémek sok kellemetlenséget okoznak.

A hangszigetelés és a zajvédelem felada­ta az is, hogy megakadályozza a hang le­vegőben való terjedését a lakóépület kü­lönböző helyiségei között. A hangszigete­lés hatékonysága a falak, a mennyezet és a határoló szerkezetek minőségétől is függ. A falak hangszigetelő képességét szigetelőborítással fokozhatjuk. A szigetelőborítás általában kétrétegű, hangszigetelő ké­pessége pedig annál hatékonyabb, minél lágyabb az alkalmazott szigetelőanyag. A lágy szigetelés elnyeli a zajokat, a falak­ra és a mennyezetre szerelve pedig javítja az egymás melletti, illetve egymás feletti­alatti helyiségek hangszigetelését.

Az egymás feletti, gerendafödémmel elválasztott helyiségek hangszigetelését az oldalfalak milyensége határozza meg. Ezekben az esetekben az utólagos belső hangszigetelés javíthat a helyzeten (B).

A hangszigetelés és a zajvédelem már akkor napirendre kerül, amikor a tervezés szakaszában az alaprajzról és a helyiségek elosztásáról határozunk (kép alul).

(Kép fent) Az 1. alaprajz nem megfelelő, hiszen az A lakás hálószobája a B lakás nappalijával szomszédos, a fürdőszoba pedig mindkét lakásban a hálószoba mellett kapott helyet. A 2. alaprajz az alábbi elvet követi: hangos helyiséget a zajos mellé, csendeset a nyugodt mellé. A zajosabb és a csendesebb tereket puffer-zónák választják el.

Belső zajforrások alapesetei és kiküszö­bölésük módja. 1: a légtérben keltett zaj és terjedése, 2: lépéshang és terjedése, 3: zajhatás csökkentése a hang elnyelésével.

Kellemetlen zajokat a vízvezetékrend­szer is okozhat, ilyenkor számos lehetőség van a probléma orvoslására. A régi vezeté­keket például új tömítéssel láthatjuk el, vagy a padló és a falak mentén a kád köré szigetelőhabot nyomhatunk, esetleg besze­rezhetünk új, csendesebb csaptelepeket stb.

Homokkal kitöltött gerendafödém hangszigetelése. A hézagokat tömítet­ték, a födémet pedig új hangszigetelő réteggel borították. A régi födémből a homokot megtartották, és bitumenes lemezzel szigetelték. A régi mennyezet helyett gipszkarton lapokat építettek be.

Fa gerendafödém utólagos szigetelése. A lépéshanggátló szigetelés alatt gipsz­karton zsalu van, amely megtámasztja a felső betonlemezt is. A gerendák kö­zötti réseket üveggyapottal tömítették.

Szigetelés több rétegben. 1: mennyezet; 2: szigetelő filccsíkok; 3: fém tartóváz; 4: üveggyapot; 5: faszerkezet; 6: gipszkarton lap.

A régi házakban zavaró, amikor minden lépésünket a padló recsegése kíséri. Gyakran a szilárdsággal és a merevséggel is vannak problémák. Gondot okozhatnak a gerendafödém sérülései is. A tetőtér utólagos beépítésénél nehézségeket okozhat, hogy eredetileg a beépítést nem tervezték, ezért feltárással vizsgáljuk meg a zárófödémet, és ahol szükséges, cseréljük ki vagy erősítsük azt meg.

A padlóval szemben támasztott igé­nyeink, követelményeink minden helyiségben mások. A padlóburko­lat rányomja bélyegét a helyiség hangula­tára, ezért választásunkhoz a minta, a szí­nek és a formák szolgálnak döntő szem­pontul. További szempont a biztonságos járás és a könnyű tisztíthatóság. Más szempontoknak kell megfelelni azokban a helyiségekben, ahol utcai cipővel járunk, mint a konyhában vagy a fürdőszobában, illetve megint másoknak a WC-ben és a hálószobában. Ahol az alsó szomszédok miatt a hangszigetelés fontos, ne építsünk kopogós padlóburkolatot.

Faburkolatok

A hajópadló évszázadok óta használt pad­lóburkolat. Napjainkban is népszerű, álta­lában fenyődeszkából készül. A parketták széles minta- és formaválasztékban kap­hatók, és különböző fajtájú és erezetű fá­ból készülnek. Létezik mozaik- és szalag­parketta, kész parkettaelemek táblákban, és munkaigényes intarziás parketta is. A le­rakás módja is különböző lehet: hajópad­ló-, halszálka-, futó- és mozaik. Az aján­lott fajták a tölgy, a bükk, az erdei fenyő, a nyír, a vörösfenyő, a kőris, a juhar és né­mely trópusi fa. A faburkolat higiénikus, meleg és otthonos.

Laminált padlólap

Sokféle mintával és színben kapható. A la­minált padlólap kopás- és karcolásálló, higiénikus, amelyről a foltok könnyen eltávolíthatók.

Kerámia

A vizes helyiségekben és ott, ahol „pisz­kos” munkákat végzünk (fürdőszoba, elő­szoba, konyha), célszerű kerámiaburkola­tot használni. Mivel a kerámialap felülete tömör, zárt, ezért könnyen és higiénikusán tisztítható.

Terméskő

A terméskövet sokféle mintában és módon rakhatjuk le. Az előszobák, lépcsők és fürdőszobák burkolására leginkább a nyers és polírozott mészkő, a pala és a kvarcit ter­jedt el. Célszerű olyan terméskövet válasz­tani, amely a környéken megtalálható, így a szállítási költségen csökkenthetünk. A kö­vek szövetszerkezetük és rétegződésüktől függően hasíthatok. Felhasználhatjuk te­hát ezeket nyersen és a puhábbakat felcsi­szolva is. A belőlük lerakott felület struk­túrája lehet amorf vagy rendezett.

A táblás parkettát különféleképpen rakhatjuk fel. A képen vakpadlóra erősített parkettatáblák láthatók. 1: alap; 2: kész parkettatábla; 3: vakpadló; 4: hangszigetelés; 5: szigetelő filccsíkok.

Homokkal kitöltött gerendaközök, hangszigetelés, párnafák, hajópadló. Erre az alapra már felhelyezhető a padlószőnyeg.

Parafa

A parafaburkolat kellemes tapintású, me­leg, jó hő- és hangszigetelő. A darált para­fát lapokká préselik össze.

A parketta tagolja a teret. A formatervezett juhar hajópadlót négyzetekkel díszítették.

A formák, színek, minták és lerakási módok sokfélesége a kerámia padló­lapot – amely fali csempével is szink­ronba hozható – olyan közkedvelt alapanyaggá tette, amellyel a helyiség hangulatát kedvünkre alakíthatjuk.

PVC-burkolatok

A PVC-burkolatok strapabírók, könnyen tisztíthatók, és taszítják a szennyeződése­ket. A lakóhelyiségekben elsősorban a ha­bosított hátlapú, ezért jó hangszigetelő PVC-burkolóanyagok terjedtek el. Aller­giások lakásába is javasolt. A minták, szí­nek és felületek sokfélesége alkalmassá te­szi arra, hogy minden elképzeléshez meg­találjuk a megfelelőt.

A linóleum visszatér

A linóleumot padlóburkolat­ként már hosszú évtizedek óta használják. Strapabíró, terhelhető és könnyen tisztít­ható. Jó hőszigetelő és nagyon rugalmas. Szé­les szín- és mintaválasztékban kapható.

A linóleum megszokott, újra hasznosít­ható anyag, sokféle színben és mintával kapható. Könnyen ápolható, tartós.

Padlószőnyeg

Már régóta a legkeresettebb padlóburkoló anyag. A textilburkolatok 80%-a poliamid. A gyapjú padlószőnyeg piaci részesedése 6-8%. A gyártáshoz használnak még poliakrilt, polipropilént, poliésztert és termé­szetes anyagokat (kókuszt, szizált, selymet és gyapotot) is. A padlószőnyeg a lépések zaját is elnyeli, és kíméli a gerincoszlopot. Tompítja a zajokat, javítja az akusztikát, és jó hőszigetelő. Allergiások lakásában is használható a padlószőnyeg.

Az azonos anyagú és szövésű padlósző­nyeg optikailag tágítja a teret, összeköti a lakás helyiségeit, ugyanakkor arra is alkalmas, hogy egy helyiségen belül izgalmas mintákat és formákat alakítsunk ki.

A márvány nem csak a középületek nagy felületeinek burkolására alkalmas, hanem a lakóházakban is közkedvelt anyag. Általában a lépcsőházban és az előszobában alkalmazzák, illetve mindenütt, ahol az esztétikum és a strapabíró képesség döntő szempont.

Milyen hatással van a padlóbur­kolat az egészségünkre?

Azokat a termékeket, amelyek előállítása környezetkímélő eljárásokkal történik, és amelyek nem tartalmaznak az egészségre ár­talmas anyagokat, Európában védjeggyel látják el. Így a fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy kiváló minőségű terméket vá­sároltak, amit nyugodtan felhasználhatnak.

A szennyezőanyag-tartalom- és -kibocsátás tekintetében megvizsgált és kifogástalannak minősített padlószőnyegek kaphatják csak meg ezt a védjegyet.

Az energiatakarékosság és a környezetvédelem kívánalmai az ablakok kialakítása terén is korszerűsítéseket követeltek meg. A hagyományos feladat, a fény bejuttatása mellett követelmény, hogy az ablak a téli időszakban a napsugarak áteresztése révén javítsa a lakás hőmérsékletét, óvjon a hideggel szemben, és csökkentse a fa- és az üvegrészek hőveszteségét. A kiválóan hő- és hangszigetelt ablakok ma az egészséges és kellemes lakókörnyezet megteremtéséhez nélkülözhetetlenek.

Kezdjük egy általános problémával:

Sok esetben előfordul, hogy az ab­lakok cseréje rontja a ház homlok­zati képét, átalakítja az arányokat. Ennek legfőbb oka, hogy sokan az ablakot csak egy nyílásnak tekintik a ház homlokzatán, az azonban valójában sokkal több ennél, hiszen esztétikai szerepet is betölt. Ezt a szempontot szintén figyelembe kell ven­nünk a választás során. Ahol korábban osztott mezős üvegezésű ablakunk volt, helytelen választás lenne egy nagy üveg­felületet beépíteni. Más a helyzet az új épületeknél, ott a tervezőnek teljesen sza­bad keze van.

Milyen anyagot válasszunk?

Az ablakokat napjainkban alapvetően két­féle anyagból, fából vagy műanyagból ké­szítik. Alumíniumból készített ablakokkal azokon a vidékeken találkozhatunk, ahol szélsőséges időjárási viszonyok uralkod­nak, tengerpartokon és iparvidékeken. Az alumíniumot általában kombinálják, így a külső ablakkeret fémből, a belső fából vagy műanyagból készül.

A fa az ablakok estében is a legrégeb­ben alkalmazott építőanyag. Ha a körül­ményeknek megfelelő faanyagot választ­juk, az ablakot szakszerűen építjük be, fe­lületét kezeljük, rendszeresen és alaposan ápoljuk, akkor több évtizedig használhat­juk. Dr. Prof. Erich Seiffert szerint nem lé­tezik olyan anyag, amely ne igényelne ke­zelést, törődést. Célszerű az ablak külső és belső felületét más-más anyaggal kezelni.

A belső oldalon használhatunk színtelen festéket, amely hangsúlyozza a fa termé­szetes karakterét és otthonos hangulatot teremt. A színtelen lakkok és lazúrok a nyers faablakok külső felületkezelésére nem alkalmasak, mert az ultraibolya suga­rak káros hatásai ellen nem nyújtanak védelmet.

A fenti ábra azt mutatja be, hogy hogyan javíthatja az ablak a kellemes lakókör­nyezet megteremtését -10 °C -os külső és +21 °C -os belső hőmérséklet esetén. Alacsony hatékonyságú hőszigetelés mellett (fenti ábra) az üvegtábla előtti levegő hőmérséklete mindössze +9 °C, az ablak közvetlen környezetében tehát nem szívesen tartózkodunk. A jó hőszigetelésű ablak (piros jelzés) üvegfelülete előtti levegő +17 °C -os (lent). A hideg hatás megszűnik, a hőmérséklet az ablak mellett ugyanolyan kellemes, mint a helyiség más részeiben. Ezek is hozzájárulnak a kellemes lakókörnyezet kialakításához.

Ha a magas gyantatartalmú fát sötét fes­tékkel kezelik, a gyanta túlmelegedéskor kifolyhat. A lazúrral kezelt felületet há­romévente újra kell kenni, míg a tökélete­sen fedő fehér és színes festékek hosszabb ideig bírják. Az alumínium-fa kombináci­ójú ablakok ötvözik az alumínium ellenállóképességét a fa otthonosságával, barát­ságos hangulatával. A műanyag ablakokat az évtizedek óta jól bevált PVC-ből a szabványoknak megfelelően készítik; ezek -20 és +80 °C között ellenállóak. A műanyag ablakok sajátossága a kamrás kiala­kítás.

A kamrák belsejébe alumíniumból és horganyzott acélból készült profilokat húznak, így az ablak stabil és jó hőszige­telő képességű lesz. A vízelvezetés kiala­kítása szintén jó szolgálatot tesz. Az abla­kok általában fehérek, de természetesen kaphatók színezettek is. A PVC-t a nehe­zen gyúlékony anyagok közé sorolják.

Az újrahasznosítás  egyre elterjedtebb. Az ablakot elemeire szedhetjük szét. A hőre lágyuló tiszta PVC-t tetszőleges formára alakíthatjuk és újra fel­használhatjuk. Az ablak tisztítása egyszerű – vízzel, kevés tisztítószerrel és puha ruhával meg­oldható. Megfelelő tervek birtokában és szaksze­rű kivitelezéssel PVC-ből mindenféle ab­lak elkészíthető. Nem csak a felhasznált anyagoktól, de a kivitelezés minőségétől is függ, hogy egy ablak mennyire jó hang- és hőszige­telő.

A hőszigetelt ablakok hőáteresztő képes­sége 0,4 W/m²K is lehet, amely értéknek az elérését eddig senki sem tartotta reálisnak. Ezt a környezetbarát nemes­gáznak, a xenonnak a felhasználása tette lehetővé. 1: vékonyüveg táblák; 2: xenon­gáz; 3: páraelnyelő anyag; 4: butil-szigetelés (a butil-kaucsukot autógumikhoz és kábelszigeteléshez használják); 5: poliszulfid-szigetelés (az építőiparban használt ellenálló szigetelőanyag); 6: alumínium távolságtartó profilléc.

Természetesen fontos szerepe van az üvegnek is, amit a funkciónak megfelelően kell kiválasztanunk. A speciális, hőszigetelő üveg a kritériumoknak min­den szempontból megfelel. Az általában 28 mm vastagsággal és 0,4 W/m²K hőátbocsátási tényezővel gyártott három réte­gű hőszigetelésű ablaktáblák már a korsze­rű ablaktípusokba is beépíthetők. Ezek a hőszigetelt ablakok az ún. energiatakaré­kos házak igényszintjét is ki­elégítik.

Egy kis segítség ahhoz, hogy könnyeb­ben megértsen minket a szakember. 1: külső ablaktok; 2: körben futó tömítés; 3: ablakszárny kerete; 4: rugalmas tömítés; 5: hőszigetelt üveg; 6: támasztóprofil; 7: rugalmas ágyazat; 8: vízelvezető profil; 9: külső ablakpárkány; 10: belső ablakpárkány.

Ha ablakcsere előtt állunk, ne úgy te­gyük fel a kérdést, hogy melyik a legjobb alapanyag. A kérdés így helyes: melyik anyag felel meg a legjobban igényeink­nek? A műemlékvédelem alatt álló házak esetében a felügyeleti előírások miatt gon­doljuk meg, nem járunk-e jobban, ha a ha­gyományos anyagnál, a fánál maradunk.

A műemlékvédelem és helyi védettség alá nem helyezett épületeknél, családi- és tár­sasházaknál csak saját döntésünkön mú­lik, hogy fával vagy fémmel dolgozunk, dolgoztatunk. A műanyag ablakok valami­vel drágábbak, mint a fából készültek, de nem kell felületüket festékkel vagy lakkal kezelni. A minőségi PVC-ablakok élettar­tama 40-50 év.

Károk kialakulásának veszélye. A: csatlakozó fuga keskeny, ezért a tömítőanyaggal nehezen tölthető ki. B: rosszul elhelyezett takaróléc. Következmények: nedvesedés, károk kialakulása.

Az ablakokkal szemben támasztott követelmények növekedése miatt a régi, jól bevált ablakformák ismét előkerül­nek. Az egyesített szárnyú ablak energia­takarékos, jó hangszigetelő, és véd a betöréssel szemben is. Ha az ablakba hőszigetelő üveget építenek, a hőátbocsátási tényezője ideálisabb lesz, és az ablak még alkalmasabb a napenergia passzív felhasználására. Az ablakszárnyak közé rolókat és zsalukat lehet beépíteni, amelyek védenek a hővel, a napsütéssel és a kíváncsi tekintetekkel szemben.

A modern korszerű ablakoknak nem csak jó hőszigetelőknek, de kiváló hangszigetelőknek is kell lenniük. Az ablak nyíló szárnyának keretén át bevezetett levegő segít a szellőzésben, az ideális lakókörnyezet megteremtésében. Ez különösen akkor tesz jó szolgálatot, ha a lakás vagy a ház zajos, forgalmas helyen van.

A régi stílusú ablakokkal óvatosan kell bánni, hiszen építészeti emlékeink közé tartoznak. A hőszigetelést ezekben az ese­tekben is megoldhatjuk, ha a keretre egy másik ablakszárnyat szerelünk fel, vagy az ablakot átépítjük egyesített szárnyú ablakká, így hatásos hangszigetelést érhetünk el.

A koppenhágai egyetem kutatásai szerint a tetőtéren beáramló fény mennyiségét az ablakkeret belső színe is befolyásolja. A fehér szín engedi be a legtöbb fényt.

A hőháztartás és az energiatakarékosság szempontjából a kültéri szigetelés az ideális. Van azonban számos olyan helyzet, amikor utólagos beltéri szigetelést kell alkalmazni. Ez elsősorban a műemlékvédelem alatt álló házak esetében van így, illetve abban az esetben, ha a ház homlokzata az utca és a lakónegyed képét meghatározza, azonban az utólagos kültéri szigeteléssel ezt a meghatározó jellegét a ház elveszítené. Mindig az egyedi eset dönti el, hogy külső vagy belső szigetelést alkalmazunk.

Beltéri hőszigetelés

A belső tér felőli hőszigetelés a kli­matikus viszonyokat meghatároz­za. Hogyan befolyásolja ezt a hőszigetelés, és milyen hatással van az egészséges lakókörnyezetre? A belső tér felőli hőszigetelés a főfalak belső oldalá­nak hőmérsékletét növeli, így csökken a fal és a levegő hőmérséklete közti különb­ség, így a gyűlölt huzat megszűnik, a szi­getelt helyiség pedig felmelegszik.

Továb­bi előny, hogy a szigetelést lépésről lépés­re, helyiségről helyiségre végezhetjük el akár a pincében is. A belső tér felőli hőszi­getelés kevésbé költséges, mint az egyéb szigetelési módok, emellett saját kezűleg is kivitelezhető, a laikusok által is könnyen elsajátítható ismeretek pedig megóv­nak a kivitelezési hibáktól.

A beltéri hőszigeteléssel termé­szetesen a falak hőáteresztő képessége is csökken, ami energiamegtakarítással és a szennyezőanyag-kibocsátás csökkenésé­vel jár. Másrészről azonban a belső tér felőli hőszigetelés – és ezzel el is érkeztünk e módszer hátrányaihoz – a főfalak tulajdon­ságait is megváltoztatja, és olyan problé­mákat vet fel, amelyekre megoldást kell találnunk.

Fontos: A belső tér felőli hőszigetelés felvet egy olyan kérdést, amelyet minden esetben meg keli oldanunk, ez pedig a pára kicsapódásának a veszélye. Ezést nagyon fontos, hogy olyan antikondenzációs tulajdonsággal rendelkező megoldást válasszunk, amely gátolja a penészképződést, ilyen a nanokerámis hőszigetelő festékbevonat.

A belső tér felőli hőszigetelés a külső főfalakat leszigeteli, a meleget távol tartja, így azok nagyon kihűlnek. A belső térből kifelé hatoló pára átszivárog a hőszigetelésen, és a hideg falon kicsapódik. A kicsapódó nedvesség károsítja a falat, a szigetelés hatékonyságát pedig lerontja. A cél tehát az, hogy a páralecsapódást megakadályozzuk vagy úgy, hogy vízzáró fóliát ragasztunk a falra, vagy azzal, hogy szigetelőanyagot (pl. szigetelőhabot) juttatunk a válaszfalra. 1: fagy; 2: vakolat; 3: falazat; 4: kicsapódott pára; 5: vízgőz; 6: belső hő; 7: belső hőszigetelő anyag.

A külső falak hőmérséklete 0 °C alá süllyedhet, így a falban levő nedvesség megfagyhat. Ezt a problémát nedvesség elleni szigeteléssel oldhatjuk meg. A külső falak hőtároló képességét elvesztjük. A he­lyiség gyorsan felmelegszik, de nagyon gyorsan le is hűl. Ezt a folyamatot termé­szetesen a válaszfalak hőtároló képessége valamelyest javíthatja.

Egy lakóház helyiségeit körülvevő fe­lület 20%-a a külső falfelület. Folyamatos fűtés esetén a belső téri szigetelésnek a jó hőháztartás hatása meglehetősen csekély. A belső tér felőli hőszigetelés megváltoz­tatja a fal páraviszonyait, ami problémá­kat okozhat. Ezért szükséges a belső tér felőli fal meleg oldalára párazáró réteget he­lyezni. A belső tér felőli hőszigetelés a falazat egyenletes hőelosztását megváltoztatja és nedvesedéshez vezet, amit meg kell aka­dályozni. Erre később még visszatérünk.

Belső tér felőli hőszigetelés rétegrendszere. 1: polisztirol és gipszkarton; 2: ragasztóanyag; 3: hőszigetelő anyag; 4: sztiropor; 5: fal; 6: vakolat.

Ami a hangszigetelést illeti, a belső tér felőli hőszigetelés a magasabb frekvenciák esetében pozitív hatású. A túlságosan me­rev szigetelőanyagok azonban rezonanciát és a szomszédos helyiségek hangszigete­lésének romlását okozzák. Ugyanez van a puhább szigetelőanyagoknál is, azok rezo­nancia-frekvenciája azonban alacsonyabb, így nem zavaró. Az emberi fül ugyanis az alacsonyabb frekvenciára ke­vésbé érzékeny, mint a magasakra. Ha még tökéletesebb hangszigetelést szeret­nénk, forduljunk akusztikushoz vagy mér­nökhöz, hiszen a károk utólagos javítása többe kerülhet.

A belső tér felőli hőszigetelés a tűzvé­delmet is előnyösen befolyásolja, attól függően, hogy szerves vagy szervetlen szi­getelőanyagot használunk.

A belső tér felőli hőszigeteléssel számos apró munka jár (fűtőtestek, csatlakozók, kapcsolók stb. szerelése). Nem elhanya­golható szempont, hogy a belső tér felőli hőszigetelés csökkenti a hasznos alapterü­letet, a lakók életét pedig zavarják a belső munkálatok. A belső tér felőli hőszigetelést akkor célszerű elvégezni, ha a falak belső vako­latát amúgy is javítjuk, az ablakokat cse­réljük vagy tapétázni szándékozunk.

Üveggyapot hőszigetelés metszete:

1: gipszkarton; 2: 80 mm vastag üveggyapot; 3: párazáró réteg; 4: külső falazat.

Milyen belső szigetelési módszerek léteznek?

A gyakorlatban leginkább a lágy szigete­lések váltak be. Mit jelent ebben az értel­mezésben a lágyság? Ez a fogalom a hang­szigetelésből származik. Ha a hanghul­lámok egy épületelemnek ütköznek, az többé vagy kevésbé átveszi a rezgést. Ha egy szigetelés a hanghullámokat anyaga vagy szerkezete miatt nem továbbítja, hanem elnyeli, akkor azt rugalmasnak ne­vezzük. Mivel a belső tér felőli hőszigete­lésnek a hangszigetelésre is hatása van, célszerű rugalmas szigetelőanyagot vá­lasztani. A szigetelést közvetlenül a falra vagy a tartószerkezetre erősítik fel.

Rugalmas belső tér felőli hőszigetelő lapok a tetőtérben. A fólia és a gipszkarton a hőszigetelést is javítja, ugyanakkor a gipsz még a belső tér páraháztartásában is szerepet játszik.

Belső tér felőli hőszigetelés és a kiépített tetőtér (1) mennyezetszigetelésének meg­oldása. 2: hőszigetelő anyag; 3: gipsz­karton lap; 4: gipszkarton lapra kasírozott szigetelőanyag; 5: külső fal; 6: ragasztó habarcs.

A hőhíd képződésének elkerülése érdekében az ablakkeretet is szigetelni kell. 1: külső fal; 2: poliuretán-hab; 3: ablakkeret; 4: gipszkarton lapra kasírozott szigetelőanyag.

Hangszigetelés szempontjából természetesen a fal elé szerelt tartószerkezet a hatékonyabb, ráadásul a rudak csak fent és lent érintkeznek a fallal. A tartószerkezet készülhet fából vagy fémből. A közvetlenül a falra szerelt tartószer­kezet és a falak közé filc szigetelőcsíko­kat raknak, ezzel is csökkentik, hogy a hanghullámok az érintkező felületeken a falba jussanak.

Az 50-80 mm vastag üveggyapot lapo­kat a fa vagy fém tartószerkezet elemei közé helyezik. A külső falakat és a fű­tetlen helyiségekkel érintkező falrészeket 0,2 mm vastag polietilén-fóliával borítják, amit a tartólécekre erősítve, a szigetelőla­pok elé helyeznek el. A csatlakozási éle­ket leragasztják. Ezt követően belső gipszkarton- vagy forgácslap kerül. A belső la­pok egymás közti, valamint a fal- és padlócsatlakozás hézagait rugalmas szige­telőanyaggal tömítik.

A közfalak a beltéri szigetelőréteget meg­szakítják, így hőmérséklet-különbség alakul ki, ami a falak hőszigetelő képes­ségét rontja.

A hidegebb sarkokban a pára kicsapódik, kedvező feltételeket teremtve ezzel a penészgombák megtelepedésének. 1: külső fal; 2: belső tér felőli hőszigetelés; 3: sarok, hőmérséklete 5-6 °C-kal esik vissza; 4: válaszfal; 5: kicsapódott pára; 6: a fal hőmérséklete 17 °C -ra csökken.

A válaszfal hőszigetelő képességet rontó hatásának kiküszöbölése: a mennyezetre és a sarkokba szigetelő ékeket építenek be. 1: külső fal; 2: fagy, 0 °C; 3: belső tér felőli hőszigetelés; 4: hőszigetelő ék; 5: belsőfal.

Ha a tartószerkezetet nem közvetlenül a falra, hanem a fal elé szerelik, a szerke­zet és a fal közé filc csíkokat helyeznek. Arra is lehetőség van, hogy a hőszige­telést tartószerkezet nélkül, közvetlenül a falra ragasszuk. Ez a szigetelés gipszkar­ton lapból és arra kasírozott üveggyapot­ból vagy polisztirolból áll.

Ügyeljünk arra, hogy a szigetelés min­dig pontosan illeszkedjen a falra. Fontos, hogy a szigetelőlapok közötti fugákba ra­gasztó ne kerüljön be, mert ez vezeti a hőt. Az illesztési hézagot tömítsük el.

A belső tér felőli hőszigetelés egyik módja. A faltól 20 mm távolságban fém vázszerkezetet helyeznek. A fémszerkezet mögé hangszigetelő anyagot helyeznek el, a vázszerkezet közé pedig pontosan egymás mellé illesztik a minimum 50 mm vastag üveggyapot táblákat.

A képen látható megoldás esetében a vázszerkezetet közvetlenül a falra szerelték, közé helyezték az üveggyapot táblákat, majd az egészet polietilén nedvességzáró fóliával, végül gipszkarton lapokkal borították.

Amire ügyelni kell

A belső tér felőli hőszigetelés két problé­mát vet fel. Az egyik a helyiségek le­vegőjének nedvességtartalma, a másik a hőmérséklet-különbségek kialakulása. Az első probléma lényege: a külső falak – amelyekre vagy amelyek elé a hőszigete­lést felszerelik – a téli időszakban nagyon lehűlnek. A külső tér levegője és a lakóhe­lyiség meleg levegőjének nyomáskülönb­sége miatt a páradús belső levegő kifelé áramlik. Ha a belső falburkolat páraát­eresztő képessége jó, a párás levegő a bur­kolaton és a hőszigetelő anyagon keresz­tül áramlik kifelé.

A nedvesség lecsapódik a hideg falon, amit az anyag pórusai – az anyag tulajdonságaitól függően – többé vagy kevésbé magukba szívnak. A nagy mennyiségű, a pórusokat telítő víz más épületrészekben is kárt okozhat. A szige­telőanyag (pl. üveggyapot) átnedvesedik, hővezető képessége nő, hőszigetelő képessége pedig ezzel egyértelműen csökken. Erre a problémára mindenképpen oda kell figyelnünk. A nedvesség okozta károkat előzi meg a párazáró réteg. Erre a célra al­kalmas a tartószerkezetre erősített polieti­lén-fólia, az alufóliával kasírozott gipsz­karton lapok vagy az alufóliás tapéta felra­gasztása.

Belső tér felőli hőszigetelő réteg csatlakoztatása a mennyezethez (lent) és a padlóhoz (fent).

A szigetelőrétegeket pontos illesztéssel építsük be:

A: gipszkartonra kasírozott hőszigetelő lapok csatlakoztatása. 1: gipszkarton ­lap; 2: polisztirol. B: pozitív sarok kialakítása. 3: az ütköztetett táblából megfelelő szélességben a polisztirolt ki kell vágni. C: negatív sarokkialakítás. 4: gipszkarton lapok kivágása.

Régi favázas épület utólagos hőszigetelése kiszellőztető réteggel és téglafalazattal. 1: régi tölgyfa váz; 2: háromszög léc; 3: rácskitöltő falazat; 4: szellőzőnyílások; 5: vakolat; 6: kiszellőztető réteg; 7: szigetelés; 8: utólag beépített téglafal; 9: belső vakolat.

A párazáró fólia beépítéséről csak ak­kor mondhatunk le, ha azt a külön ebből a célból végeztetett vizsgálat eredményei megengedik. Illetve abban az esetben, ha a belső tér felőli hőszigeteléshez gipszkarton lapot használunk, a külső főfal pedig jó páraáteresztő képességű anyagból (pl. nagy lyukú téglából, pórusos mész ho­mokkőből, blokktéglából vagy szerelt fal­ból, gázbetonból) épült. A polisztirol ugyanis viszonylag jó vízzáró, és csak kis mennyiségű nedvességet enged a falba vissza.

A mázas kerámialappal borított, illetve mészhomokkőből, betonból vagy ter­méskőből épített falak esetében mindig szükség van párazáró réteg kialakítására. Alapelv, hogy ideális esetben a falak páraáteresztő képessége belülről kifelé nő. A párazáró réteg azonban csak akkor ha­tékony, ha tökéletesen ép, és az illesztési éleknél és sarkoknál sincsenek hézagok. Ezeken a sérült részeken ugyanis a meleg, páradús levegő a szigetelőanyagba vagy a szigetelőanyagon keresztül a falazatba áramlik.

Ne adjunk esélyt a penészgombáknak!

A hőmérséklet-különbségek miatt hőhidak alakulnak ki azokon a falfelületeken, amelyek hőáteresztő képessége eltér a szomszédos felületekétől. A belső tér felő­li hőszigetelések esetében ilyen hely, ahol egy-egy falszakasz vagy a mennyezet a szigetelőanyagot megszakítja. Ezeken a helyeken célszerű a megszakító falazatra szigetelő ékeket elhelyezni, amelyek leg­alább 0,5 m hosszúságban szigetelik a kritikus felületrészeket.

A megoldással szemben esztétikai és optikai kifogások merülhetnek fel. Dr. Reiner Pohl építésze­ti szakember szerint a penészgombák nem telepednek meg, ha a csatlakozási ponto­kat nedvszívó anyagból készítik, melyek rövid ideig képesek a nedvesség tárolásá­ra. A páralecsapódást és a penészgombák kialakulását elkerülhetjük, ha az ablako­kat és a külső ajtókereteket is szigeteljük. Ezáltal könnyen elkerülhetjük a penészmentesítés szükségszerűségét.

A képen a radiátor mögötti falrész – amely keskenyebb lehet, mint a többi falazat, s ezáltal hőhidat okozhat – hőszigetelése látható.

A hőmérséklet-különbségek a faszerkezetes házaknál is problémát okoznak. A megoldás lényege, hogy a szigetelő­anyag nagy részét a faváz között helyezik el, így a falak belső tér felőli szigetelése mindössze 3-5 cm-es. Jobb megoldás, ha a belső falburkolat mögé, tehát kívülre he­lyezik el a szigetelést, és mögé kiszellőz­tető réteget építenek.

Ha saját kezűleg szeretnénk a belső tér felőli szigetelést kivitelezni, célszerű a munka megkezdése előtt informálódni, il­letve szakember tanácsát, véleményét ki­kérni. Természetesen arra is lehetőség van, hogy szakembert bízzunk meg, a költsé­geket pedig úgy csökkenthetjük, hogy a munka egy részét saját kezűleg végezzük el. Akármelyik megoldást választjuk is, fontos, hogy a szigetelési munkák megkezdése előtt a fal nedvesség okozta kárait szüntessük meg.

Falak belső oldali szigetelése kőszivacs lappal

A falak belső oldali hőszigetelése – a már említett hő egyenleg kedvezőtlensége, valamint a fal- és födémcsat­lakozások hőszigetelése készítésének nehézségei miatt – viszonylag ritkán fordul elő. A lehető legrosszabb meg­oldás a táblás hőszigetelést közvetle­nül a falazatra ragasztani, ennél csak némileg jobb a kőszivacs lappal való burkolás (2.63.-2.65. ábra).

2.63. ábra. Belső oldali hőszigetelés: 1 főfal; 2 homlokzati vakolat; 3 ragasztó réteg; 4 táblás hőszigetelés; 5 belső vakolat.

2.64. ábra. Belső kőszivacs burkolat mint hőszigetelés 1 főfal; 2 alapvakolat; 3 nemes vakolat; 4 ragasztás; 5 kőszivacs lap; 6 kampózás; 7 belső vakolat.

2.65. ábra. Kombinált belső burkolati fal 1 főfal; 2 alapvakolat; 3 nemes vakolat, 4 ragasztás; 5 táblás, habosított hőszigetelés; 6 válaszfal lap burkolati fal; 7 kampózás; 8 belső vakolat.

Az új épületek alatti száraz pincét sokféleképpen hasznosíthatjuk: bővíthetjük életterünket, hobbihelyiséget, konditermet vagy háztartási helyiséget alakíthatunk ki. A régi épületek alatt húzódó pincék azonban legtöbbször nedvesek. Ennek oka a falak anyagaiban, a padlószerkezetben, illetve a kedvezőtlen talajviszonyokban keresendő, de ezek minden esetben azonban a talajvíz elleni elégtelen szigetelésre és az alagcsövezés hiányára vezethetőek vissza. Az ötvenes években már tudtak jól szigetelt pincéket építeni.

Mi a helyzet a talajvízzel, amely sok háztulajdonosnak okoz gondot?

Alapvetően az adott talaj rétegződésétől függ, hogy az milyen formában és milyen mennyiségben van jelen. Döntő jelentőségű ebből a szempontból a rétegek vízáteresztő képessége. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az adott területen általá­ban többféle talajfajta is előfordul. A gya­korlatban és a szabványokban is háromféle csoportosítást különböztetünk meg.

Ami a talajrétegeken múlik

Az a legkedvezőbb, ha a ház szemcsés vagy kevésbé kötött talajra – homokra vagy murvára – épül. A kevéssé kötött ta­laj ugyanis a nedvességet nem köti meg, hanem az abban elszivárog. Tehát a szigetelést víz csak kevés ideig éri, helyette ned­vességre vagy talajpárára kell számítanunk inkább. Az első csoportba a vízáteresztő ta­lajok tartoznak és a szigetelésnek talajned­vesség és talajpára ellen kell védelmet nyújtania. Erre alkalmasak megfelelő ha­barcsok, műanyag fóliák, szigetelő beto­nok és lemezes szigetelések.

Fontos tehát, hogy ebben a csoportban nem számolunk a nyugalmi víz nyomásával és főleg nem a talajfelszín alatt áramló víz többlet nyomá­sával. A helyiség funkciójától az adott ta­lajoktól és azok rétegeződésétől függően hatékonyabb szigetelésre is szükség lehet.

A második csoportba azok a talajok tar­toznak, melyeken a bekerült víz nehezeb­ben folyik keresztül, illetve előfordulhat, hogy a pince szintje részben víz alá kerül, azaz kisebb víznyomással számolnunk kell. Továbbra sem számolunk ebben a cso­portban sem áramló víz nyomásával, csak ki­sebb mérvű nyugalmi nyomással. A talaj kötött vagy gyenge vízáteresztő képességű, ám a víz tartósan nem halmozódik fel benne.

A víz felhalmozódásának lehetőségét tehát mindenképpen meg kell akadályozni. Legmegfelelőbb megoldás, hogy az épület körül a talajt kicseréljük vízáteresz­tőre (drénezés), és az ennek alján összegyűlő vizet dréncsöveken elvezetjük. A csöveket a pince vízszintes szigetelése alá kell elhelyezni, körülbelül az alapozá­si sík magasságában.

Hőszigetelő téglák alkalmazása a pincé­ben. 1: vízszintes szigetelés 2: iszap­védelem; 3: rugalmas szigetelőanyag; 4: mechanikus védelem; 5: vízszintes szigetelés a pince szinten; 6: homorulat ív szigeteléshez; 7: alagcsövezés.

A csöveknek olyan mélyen kell lenniük, hogy a legalsó vízszintes záróréteg és a pince lábazatának alsó része a vízszint fölé kerüljön. A szigetelésre alkalmasak a kent bitumenes rendszerek, az üvegszállal erősített bitumenes lemezek, a műanyag szigetelőlemezek, valamint egyéb szórt vagy kent szigetelési rendszerek.

Jó vízáteresztő képességű, vagyis szem­csés vagy kevésbé kötött homokos és murvás talaj vázlati rajza. Mivel a vizet nem köti meg, ezért csak talajnedvesség­gel (átfolyó és kapilláris) kell számolnunk. Alagcsövezésre nincs szükség.

A harmadik csoportban a víz állandó je­lenlétével és áramló víz nyomásával szá­molunk. Ide tartoznak azok az estek is, amikor a vízben olyan oldott agresszív anyagok vannak jelen, melyek károsak lehetnek építőanyagainkra (pl. a betonra). A szigeteléshez megfelelő minőségű anyagokra és körültekintő kivitelezésre van szükség.

Szigeteléseinket teljes felületükön vé­denünk kell a mechanikai sérülésektől. Régebben kisméretű téglából falazatot ké­szítettek a szigetelés elé, manapság elter­jedt megoldás a polisztirol panelek alkal­mazása, mely hőszigetelése által a jó kom­fortérzetet is segíti. A szigeteléseket a lábazat magasságáig fel kell vezetni, a vé­dőburkolatokat pedig a talaj szintjéig.

Ma már nem kérdés, hogy a pincét tel­jesen szigeteljük-e vagy sem, az építkezés­kor elképzelt feladatától függően. Egybe­függő, zárt szigeteléssel kell körülvenni a teljes pincét, és különös gondossággal kell a függőleges és vízszintes síkokat csatla­koztatni egymáshoz.

Gyengén vízáteresztő talaj esetén az összegyűlt csapadékot el kell vezetni. 1: kapcsolt hőszigetelés; 2: kötött talaj; 3: szemcsés talaj; 4: dréncső; 5: koszorútégla; 6: szigetelés; 7: dréncső elővakolat; 8: szigetelés; 9: mechanikai védelem.

Abban az esetben, ha a talajvíz folya­matosan nyomja az épületet, különleges intézkedésekre van szükség. Továbbá a talajvíz olyan agresszív anyagokat is tartalmazhat, amelyek a betonra is károsak lehetnek.

Vízzáró réteg a pincében

Ha a pincét használni szeretnénk, a ned­vesség beszivárgását egy vízszintes vízzáró réteg beépítésével meg kell akadályoz­nunk. A műveletet úgy kell elvégezni, hogy a vízszintes szigetelést a leendő fala­zat alatt átvezetve és annak külső síkján túlengedve kell elhelyezni. A falazat és a függőleges szigetelés elkészítése után a túl­engedett vízszintes szigetelőlemezt a füg­gőlegessel átlapolva megfelelően csatla­koztatni lehet. Új épületeknél a szigetelés megfelelő elkészítése nem okoz problé­mát.

Gyakorlati tapasztalat, hogy a legjobb vízáteresztő képességű szemcsés talajok mellett is lehet számítani magas talajned­vesség és talajpára tartalomra, és tizenöt évenként magas talajvíz állásra. Ezért pin­cénket teljes mértékben szigetelnünk kell. Fölösleges kiadás úgy pincét építeni, hogy az a későbbiekben nedves és dohos le­gyen.

Manapság a szigetelést polisztirol-lemezzel védik a mechanikai sérülésektől. A polisztirol hőszigetelése útján javítja a kellemes lakókörnyezet érzetét is. Íme a szigetelés vázlati rajza. 1: pincefal; 2: pincefal alatti vízszintes szigetelés; 3: kiegyenlítés; 4: függőleges szigetelés; 5: szükség szerint dübelekkel is rögzített polisztirol-lemez; 6: rabicolt lábazat.

A régi házakat sokszor szigetelés nél­kül, vagy sérült szigeteléssel építették. Ezeknél a pince falából vagy az alapból a földszinti falazatba felhúzódó nedvesség először esztétikai problémát okoz, majd idővel az épület állagát is veszélyezteti. A nedves falak a hőszigetelést is erősen csökkentik. A problémát idővel kezelnünk kell, a nedvesedést meg kell szüntetnünk. Szerencsés esetekben elég, ha a lehulló csapadékot távol tartjuk a falazattól pl. az eresz vagy az épület körüli járda kiszéle­sítésével. Rosszabb a helyzet, ha a nedves­ség a talajból húzódik felfelé, mert ekkor a falazat vízszintes szigetelését kell utólag elkészítenünk.

A rendelkezésünkre álló megoldások köre szűk és költséges, a si­ker érdekében ezért rögzítsük kívánalmainkat a munkát elvégző kivitelezővel. Az egyik megoldás, hogy megfelelő távolsá­gokba és mélységekbe furatokat készíte­nek a falazatba, melyeken keresztül spe­ciális anyagot juttatnak a falazatba, ami ott elszivárog és a nedvesség hatására egybe­függő vízszigetelő réteget alkot. Másik megoldás, hogy a falazat fúgáiba acél hul­lámlemezt préselnek be. Az adott helyzetnek legmegfelelőbb módszer megállapítását bízzuk szakem­berre.

Konstruktív szigetelés a pincében szárazépítészeti módszerrel. A vízszintes víz- (1) és hőszigetelő rétegre (2) mindenképpen szükség van. 3: száraz esztrich; 4: textil padló­burkolat; 5: szegélyléc.

Pince penészmentesítése

A pince egy nedvességnek kitett helyiség. A pince penészmentesítése egy különlegesen speciális folyamat, amit a következők szerint lehet véghezvinni: pince penészmentesítése, szakértői tippek >>

Ha az építkezés vagy felújítás során kellemes és egészséges lakókörnyezetet szeretnénk teremteni, akkor a tetőszerkezet kialakításakor, a rétegek sorrendjének meghatározásakor és a szigetelőanyag kiválasztásakor két szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik, hogy a tető védjen az időjárással szemben, a másik pedig, hogy csökkentse a hőveszteséget. Ez így leírva egyszerűen hangzik, azonban a károk és azok következményei rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos a fizikai összefüggések ismerete és a szakszerű kivitelezés.

Hogyan befolyásolja közérzetünket a rosszul kivitelezett tető?

A kérdés megválaszolása máris közelebb visz minket témánkhoz. A hőszigetelést azért alakítjuk ki, hogy védjen bennünket a külső hőmérséklet ingadozásával szemben, és hogy jó közérzetünk legyen. Nincs erre mód, ha tetőnk szerkezete nem eléggé szi­getelt. A helyiség meleg levegője elszökik, és a pontos kapacitásterv alapján készített fűtési rendszer nem tudja hatékonyan pó­tolni az elvesztett meleget.

A hőszigetelés­től várt eredmény elmarad. A hideg, szeles levegő beáramlik a tetőn, és még kellemet­len huzatot is okoz. A szél könnyen utat ta­lál magának a faburkolat fugáiban, a rosszul illesztett tetőablakok mellett, de még a konnektorokon keresztül is. Ha a te­tő nem jól szigetel, hiába tökéletesen tömí­tettek a belső burkolatok, a gipszkarton la­pok fugái, a lapok lehűlnek és ontják ma­gukból a hideg levegőt.

A nem megfelelően szigetelt tető nyáron is gondot okoz

A kinti – a tetőgerendák között megrekedt – meleg és a szél a lakásba áramlik. Ezek a jelen­ségek nem csak közérzetünket rontják, ha­nem a fűtési költségeinket is megnövelik. A megfelelő hőszigetelés beépítése még nem elégséges, ugyanis télen a belső meleg és páradús levegő a nyomáskülönbség mi­att kifelé igyekszik, majd hidegebb rétegek­be érve a benne lévő víz pára formájában kicsapódik. A kicsapódott pára átnedvesíti a hőszigetelést és a faszerkezeteket, ami ál­tal előbbiek szigetelő képessége romlik, utóbbiak deformálódhatnak, ritkábban kor­hadásnak vagy gombásodásnak indulhat­nak. Ezért a belső oldalról egy párazáró ré­teget is be kell építeni.

Ügyelnünk kell arra is, hogy ne kerül­hessen víz a hőszigetelésre a tetőcserépen keresztül vagy a szél által behordva azok átlapolásain keresztül.

Hőszigetelt és szellőztetett tető. 1: légmozgás a hőszigetelő réteg és a tetőalátét fólia között; 2: légmozgás a tetőalátét fólia és a cserepek között.

Fizikai törvényszerűségek a tetőszerkezetben

A házak többségében alkalmazott megfe­lelő meredekségű tető évszázadok óta jól bevált megoldás. A tetőtér korábban lécekkel szabdalt, pusztán tárolásra használt helyiség volt. A szigetelés hiányzott, hiszen nem is volt rá szükség. A tetőgerendák és a lécek kö­zött állandóan süvített a szél. Ez a levegő ugyanolyan száraz vagy nedves, illetve hideg vagy meleg volt, mint a szabad le­vegő, így a hőmérséklet és a páratartalom folyamatosan egyensúlyban volt. A nap­jainkban előforduló építés-fizikai prob­lémák ennél a konstrukciónál nem merül­tek fel.

Tetőtér lakócélra

A tetőtér lakócélra való kialakítása azonban a feltételeket gyökeresen megvál­toztatta. Az egykor hatalmas szellőző tér­ből csak egy kis sáv maradt, és ami még fontosabb, a hőszigetelés miatt a szigete­lés külső és belső oldalán más-más hőmér­sékleti viszonyok, illetve páratartalom ala­kul ki. Ahhoz tehát, hogy ez a szigetelés tartós legyen, megfelelő óvintézkedésekre van szükség. Fontos, hogy a szigetelés száraz maradjon, és a különböző rétegek ügy illeszkedjenek egymáshoz, illetve úgy következzenek egymás után, hogy a hó, az eső és a pára beszivárgását, illetve lecsa­pódását megakadályozzák.

A kiszellőztetett hőszigetelt meredek tető

A közelmúltban oly népszerű szellőző, hő­szigetelt tető azért volt nagyon közkedvelt, mert a régi épületekben utólag a laikusok is kivitelezhették. A fizikai folyamatok és jelenségek ismeretének hiánya azonban károkat okozott. A rétegek helyes sorrend­je kívülről befelé a következő.

Az első réteg a tetőcserép (1), amely megakadályozza, hogy a csapadék a pad­lástérbe verjen, ám nem teljesen vízzáró. A cserepeket a cseréplécekre rakják fel. A következő réteg a cseréplécek (2), amelyeket a szarufákra merőlegesen helyez­nek el, majd az ellenlécek (3), amelyek a cseréplécek és a gerendák közti távolságot biztosítják. Az itt található légréteg segít abban, hogy a cserepek kiszáradjanak, il­letve elvezeti a nedvességet és megakadá­lyozza a szarufák és a cseréplécek penészesedését.

A 4. réteg a tetőalátét fólia, amely a szarufákon fekszik, és véd a szél, a záporeső, a hó és a por ellen. Ezt követi egy fontos szellőzőréteg (5). Ahhoz, hogy ez a réteg be tudja tölteni funkcióját, két helyen kell megnyitni: a befelé áramló le­vegő számára az ereszcsatornánál, vagyis a tető alsó szélén; a kivezetett levegő ré­szére pedig a tetőgerincnél, vagyis a tető­szerkezet legmagasabb pontján.

Az eresz­nél megnyitott rés felületének legalább a hozzá tartozó tetőfelület 2 ‰-nek, de mi­nimum 200 cm²-nek kell lennie folyómé­terenként. Ez a méret maximum 10 méte­res szarufák esetén elegendő. Az oromnál nyitott légnyílás a hozzá tartozó két tető­oldal felületének 0,5‰-e legyen. (Az alábbi ábra érthetőbbé teszi az arányokat.) Könnyű belátni, hogy az ereszcsatornánál és a tetőoromnál nyitott légnyílások csak akkor tudják funkciójukat betölteni, ha a tetőalátét fólia és a hőszigetelés között elég nagy távolság van.

Kiszellőztetett hőszigetelt meredek tető vázlati rajza. 1: tetőcserép; 2: cserépléc; 3: ellenléc és légüres tér a cserép és a cseréplécek szellőzéséhez; 4: tetőalátét fólia; 5: légrés a hőszigetelés és a tetőalátét fólia között; 6: hőszigetelés a gerendák között; 7: szél- és párazáró réteg; 8: kiegyenlített síkú belső burkolat.

Ez a távolság minden ponton legyen legalább 2, de inkább 3 cm. A szakszerűt­len kivitelezés esetén a légtér magassága csökken ha a tetőalátét fólia belóg, vagy a nem megfelelő minőségű szigetelőanyag felhólyagzik, esetleg túl vastag üveggya­potot választottunk. A szigetelőanyag vas­tagságának kiválasztásakor azt is vegyük figyelembe, hogy a gyártó által megadott érték mindig a szabványokhoz igazodik, ezért a beépítésnél mindig hagyjunk egy 10-20 mm-es toleranciát. A gerendák kö­zötti szigetelőanyag (6) -> polisztirol, -> hungarocell, -> poliuretán-hab, -> cellu­lóz-szigetelő, -> poliészter szigetelőanyag -> vagy kevésbé ismert szigetelőanyagok lehetnek.

A 7-es számmal jelölt szél-, levegő- és párazáró réteg (párafék fólia) megakadá­lyozza, hogy a meleg levegővel együtt pá­ra kerüljön a tetőszerkezetbe, amely ott kicsapódhat. Ennek a rétegnek az a feladata, hogy a páradiffúziót gátolja. Ezeket a funk­cióit azonban csak akkor képes maradék­talanul betölteni, ha a párazáró réteg töké­letesen illeszkedik, és nem csak a sima felületeken, hanem azokon az illesztési pon­tokon is (pl. kémény, oromfal), ahol más épületelemekbe ütközik. A beltéri burkola­tot (8) tetszőleges anyagból készíthetjük el.

Levegő be- és kivezetése: 1: az eresznél megnyitott bevezető nyílás legyen legalább a hozzá tartozó tetőfelü­let 2 ‰-e, de minimum 200 cm² folyóméterenként. 2: az oromnál nyitott nyílás a hozzá tartozó két tetőoldal felületének 0,5 ‰-e legyen. 3: az oromnál nyitott szellőzőnyílás méretének megfelelőt a tetőgerincnél is célszerű nyitni.

Az szaruzatok közötti szigetelések utó­lag is beépíthetők, a legjobb megoldástól való eltérés nagysága a pénztárcánkkal kö­tött kompromisszumból adódik.

A tetőszerkezet utólagos hőszigetelése

Meglévő tetőszerkezet utólagos szigetelé­sekor tudnunk kell dönteni. Ugyanis a leg­megfelelőbb rétegrendű és hőszigetelésű tető csak költségesen és ott folyó életün­ket zavaró munkálatokkal alakítható ki (le kell bontani a cserepezést és annak léce­zését, esetleg magasítani kell a szaruzatot, be kell építeni a tetőalátét fóliát és vissza kell rakni a cserepeket és azok lécezését).

Hogy mennyi az, amit vállalunk ezekből, az csak igényeinktől és lehetőségeinktől függ. Az egyre szigorodó hőszigetelési kö­vetelmények a szigetelő anyagok vastag­ságának a növekedését is jelentik, azaz meglévő szaruzat magasságnál a megfele­lő réteg beépítése már gondokat jelenthet. Ez az elmúlt évtizedekben fokozódott, a hőszigeteléssel szembeni követelmé­nyek miatt a szigetelőrétegek vastagabbak lettek.

A szigetelőréteg és a tetőalátét fólia közti légrés hiányzik. A rajzon bejelöltük a tetőcserepek alatti szellőzési vonalat; a légtér magassága az ellenléc magasságától függ.

A rajzon a hőszigetelt tető orommagas­ságban kialakított szellőzőnyílása, a le­vegő útja az alsó feszítőlap és a szigetelés között, valamint a cserepek szellőzése látható. A levegőt az oromnál kialakított nyíláson át¹ vezetik a szabadba.

Gerendák közti rész teljes szigetelése. A hőszigetelés akkor hatékony, ha az alsó feszítőlap páraáteresztő képessége nagyon jó (páradiffúzió), a lég- és párazáró fólia (kék) pedig tökéletesen illeszkedik.

Még napjainkban is vannak azonban a kisebb gerendatávolsághoz is megfelelő hőszigetelési módszerek, például a geren­dák közti teljes szigetelés. Itt a tetőalátét fólia és a szigetelőanyag közti légrésről le kell mondanunk, ugyanis a szigetelés a szarufák teljes magasságát kitölti. Ugyan attól nem kell tartanunk, hogy a hanyag ki­vitelezés vagy a nem megfelelően kivá­lasztott építőanyagok miatt az egyébként megkívánt légréteg magassága nem lesz megfelelő, de ugyanakkor precízebb kivi­telezést és jobb anyagokat igénylő mun­kának nézünk elébe.

Ennél a megoldásnál két dologra kell nagyon odafigyelnünk: egyrészt a tetőalá­tét fóliának (felső szaggatott vonal) külön­legesen jó páraáteresztő képességűnek kell lennie (nem könnyű feladat), másrészt a párazáró rétegnek (kékkel jelölt szagga­tott) pontosan kell illeszkednie, a felülete pedig nem lehet sérült. (Ez sajnos gyakran előfordul a beépítés során.)

Szigetelés a szarufák között és alatt

Ha a szarufák közti szigetelés nem elég vastag, lehetőség van a szigetelőréteg sza­rufák alatti beépítésére is. Az alsó szige­telőréteg vastagsága lehetőleg ne haladja meg a szarufák közé helyezett szigetelés vastagságának 20%-át. A párazáró fóliát tegyük a két szigete­lőanyag-réteg közé, így megvédjük azt az esetleges sérülésektől is. A szigetelés csak akkor tudja betölteni funkcióját, ha a párazáró réteg tökéletesen illeszkedik az épületelemekhez. A szaru­fák alatti szigetelés csökkenti a hőmérsék­let-különbségek okozta fe­szültségek kialakulását is.

Szigetelőanyag a szarufák között és alatt. Ennél a megoldásnál is fontos, hogy a tetőalátét fólia (piros) páraáteresztő legyen, illetve a párafék fóliát (kék) tökéletesen zárva építsük be.

Szigetelőanyag a szarufák felett

Egy másik megoldás, amellyel a túl ala­csony szarufák problémája kiküszöbölhe­tő (ld. ábra). Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy a szarufákat szabadon hagyjuk, ame­lyek így szép látványt nyújtanak. A különböző szigetelőrendszerek más­más technológiát és költséget igényelnek, az adott esetnek megfelelően változó munkaigényűek.

A szarufák fölé elhelyezett szigetelés új épületek esetében könnyen kialakítható. Előnye, hogy a gerendák szabadon hagyhatók. A régi épületek esetében kialakítása nagy munkaráfordítást igényel, ám vannak olyan megoldások, amelyek ezt is leegyszerűsíthetik. à polisztirol-szigetelés.

Összefoglalás

Napjainkban számos szigetelőanyag és be­építési módszer áll rendelkezésre, amely technikailag tökéletes, ugyanakkor ké­nyelmes is. Ha új házat építünk, már a tervezésnél gondoljunk arra, hogy a későbbiekben be szeretnénk-e építeni a tetőteret. Ez még akkor is fontos, ha most éppen úgy látjuk, hogy ez csak a nagyon távoli jövőben kép­zelhető el. Ha a tetőt nem is szigeteljük, legalább a minimális költségvonzatú be­építést válasszuk.

Szarufára elhelyezett szigetelés. A profilozott és hornyolt polisztirol­lapok tökéletesen illeszkednek, így teljes hőszigetelést és nedvesség elleni védelmet nyújtanak.

Akadályozzuk meg, hogy lyukakon és réseken a nedves beltéri levegő a szigetelésbe kerülhessen. A párazáró réteg tökéletesen zár. 1: szarufa; 2: szorító léc; 3: szél­es párazáró réteg; 4: tömörítő szalag.

A párazáró fólia lapolt toldása tökéletesen véd a széllel szemben is. 1: üveggyapot; 2: párazáró fólia; 3: belső burkolat; 4: ragasztószalag.

A ház kül- beltéri hőszigetelése nem volna annyira égető feladat, ha nem kellene takarékoskodnunk a primer energiaforrásainkkal, vagy nem kellene a szennyezőanyag-kibocsátásunkra, elsősorban a szén-dioxidéra fokozottan ügyelnünk. A hőszigetelés az egészséges lakókörnyezet megteremtésének egyik feltétele, hiszen a mi égövünkön a lakóhelyiség kellemes klímája e nélkül nem teremthető meg. A fokozott szén-dioxid kibocsátás a Föld éghajlati viszonyait súlyosan veszélyezteti, ezért a megfelelő hőszigetelés nagy fontosságot kap.

Hőszigetelés és környezetvédelem

Míg a környezetvédelem egyéb te­rületein törvényi szabályozásra, előírásokra és határértékek megállapítására van szükség, addig a hőszige­telés a környezetvédelemnek az a részte­rülete, ahol minden háztulajdonos, illetve polgár saját jól felfogott érdekéből kifo­lyólag védi a környezetét.

Mindez önmagában elegendő indok len­ne a hőszigetelés kérdésének komolyan vételére, vannak azonban további ténye­zők is, amelyeket saját bőrünkön érezhe­tünk. Valószínűleg sokkal kellemesebb ér­zés, ha a főfalak belső felülete a helyiség levegőjével közel azonos hőmérsékletű, és ha nem érezzük azt, hogy a falakból sugár­zik a hideg.

A szokásainkból, életmódunkból és igé­nyeinkből következő páratartalmat célsze­rű olyan határértékek között tartani, amely a kellemes lakókörnyezet megteremtésé­hez is hozzájárul. Az egyedi fűtésszabályozás lehetővé te­szi, hogy minden helyiségben a legideáli­sabb körülményeket teremtsük meg. Vajon lehetséges volna-e fokra ponto­san beállítani a kívánt hőmérsékletet elég­telen szigetelés mellett?

E néhány szempont figyelembevétele önmagában is elegendő ok lenne arra, hogy a hőszigetelés és az elektromos berendezések jelentőségén komolyan elgon­dolkodjunk.

A korszerű szigetelési módszerek

Új épületek esetében a megfelelő kötő- és vakolóanyagok kiválasztásával már mód van a hőszigetelés optimalizálására. A ter­vezésnél ezt figyelembe kell venni. Mások az alapfeltételek a régi épületek esetében, hiszen ekkor az építészeti megoldásokat, a felhasznált anyagokat és a falak hőszigete­lő-képességét nagyrészt adottnak kell te­kintenünk. Ezek az adottságok a kiválasz­tott szigetelési eljárást is befolyásolják. A régi házak utólagos hőszigetelése szinte minden esetben újabb vakolatréteg(ek) fel­hordását is jelenti. (Az épületen belüli szi­geteléstől most tekintsünk el.)

A hőszigetelés szükségességét könnyen belátjuk, ha a hőmérsékleti viszonyokat áttekintjük: az ábrán egy 240 mm vastag, hőszigetelés nélküli vakolt falfelület látható. Nyári hőmérséklete (fent) +50 °C, téli hőmérséklete (lent) -10 °C. A fal hőáteresztő képessége 1,39 W/m²k. A jobb oldalon a falon belüli hőmérséklet látható.

A külső szigetelésnek háromféle módja lehetséges: a falon kívülre elhelyezett hő­szigetelő rendszer; hátulról kiszellőztetett hőszigetelő külső burkolat; valamint két rétegű fal esetén az utólag beépített mag­szigetelés.

A falon kívül elhelyezett hőszigetelő ré­teget már mintegy négy évtizede alkal­mazzák, így a gyártás és a felhasználás te­rületén is számtalan tapasztalat halmozó­dott fel. Ez a módszer elsősorban vakolt, sima falak esetében használható. Természetes kívánalom, hogy az épület jól illeszkedjen az utca hangulatába és alkalmazkodjon a városképhez.

Ehhez azonban nem csak a díszítővako­latok széles szín- és mintaskálájára, hanem kész homlokzatprofilokra is szükség van. A régi reliefek és profilok másolatát egye­di igény szerint is elkészítik. Be lehet gyó­gyítani azokat a „sebeket” is, amelyek az ötvenes években keletkeztek, amikor sok helyütt meggondolatlanul leverték a stuk­kókat és párkányzatokat, hogy az épület minél modernebbnek tűnjön. így számos építészeti emléket és értéket tettek érték­telenné, semmisítettek meg.

80 mm vastag hőszigetelő lappal borított, 240 mm vastag homlokzati fal hőmérsékleti viszonyai. A fal hőáteresztő képessége 0,37 W/m²k. Nyári hőmérséklete (fent) +50 °C, téli hőmérséklete (lent) -10 °C.

A hőszigetelő rendszerek fizikai és építéstechnikai jelentősége

A régi épületek komoly problémája a hő­mérséklet-különbség (ld. lexikon), amely azokon a pontokon alakul ki, ahol a kifelé irányuló hőáramlás erősebb, mint a szom­szédos felületeken (pl. a közfalakon, az ablakkereteken és a helyiségek sarkaiban).

A hőmérséklet-különbség kialakulhat továbbá az építészetileg rosszul kidolgo­zott részleteknél is. A hőszigetelő rendsze­rek beburkolják a házat, megakadályozzák a hőmérséklet-különbségek kialakulását és a páralecsapódást a külső falak belső ol­dalán. A külső főfalak hőtároló képessége javul.

Hagyományos fűtés esetén a tartófal ré­szek pozitív hőmérsékleti zónában helyez­kednek el. A főfalakban elvezetett csövek így nem fagyhatnak be, mint ahogy ez a belülről elhelyezett szigetelés esetében elő szokott fordulni. A külső szigetelőréteg kiküszöböli az évszakok hőmérséklet-ingadozásának ká­ros hatásait is: a falakban csökken a repe­dések a deformálódás, a hosszváltozás és a feszültség kialakulásának a veszélye. A korszerű rendszerek építészeti szem­pontból is kifogástalanok. A páradiffúzió nem okoz problémát, általá­ban párazáró rétegre sincs szükség.

A jól bevált rendszereket tesztelt, be­vizsgált anyagokból készítik, amelyek el­lenállnak az időjárás viszontagságainak, pl. a záporesőnek. A hőszigetelés haté­konyságát természetesen a szigetelőréteg vastagsága is befolyásolja. Az anyag egy­úttal a szigetelés tűzzel szembeni ellenál­ló-képességét is meghatározza: megkülön­böztetünk átlagos gyúlékonyságú, az át­lagnál nehezebben gyulladó és éghetetlen anyagokat.

A hőszigetelés alapjai

Fontos, hogy a szigetelési munkák meg­kezdése előtt a fal és a vakolat száraz le­gyen. Ez különösén akkor fontos, ha a lá­bazatnál és a föld közelében az elégtelen szigetelés nedvesség kialakulásához vezetett.

Ha a falak nedvesedése az elégtelen szi­getelés miatt lecsapódó párára vagy a zá­poreső okozta károkra vezethető vissza, ezek könnyen megszüntethetők. A falakon keletkezett repedések megszüntetésekor arról is gondoskodnunk kell, hogy újabbak ne alakulhassanak ki. Meg kell vizsgálni, hogy az alapvakolat elég szilárd-e.

Egy 24 cm vastag fal négyzetméteren­kénti éves hővesztesége a szigetelőréteg vastagságának függvényében. Függőleges tengely: hőveszteség értékei, vízszintes tengely: szigetelőréteg vastagsága cm-ben (a szigetelés hiányától 12 cm-es vastagságig). A feltételezett hőáteresztő képesség 1,43 W/m²K.

A szigetelőlapokat ragasztóhabarccsal vagy ragasztóval erősítik a falra. Ha a fo­gadó felület nem elég szilárd, akkor a szi­getelőlapokat dübellel is rögzítik. A ra­gasztóanyag a fal egyenetlenségeit is ki­tölti. A lapokat szorosan egymás mellé rak­ják fel, és a ragasztóba nyomják. Erre egy alapréteget visznek fel. Általában a fedőréteg felhordása előtt felvisznek még egy közbülső réteget.

Az épület színének kiválasztásakor ve­gyük figyelembe, hogy a sötét színek min­dig jobban felmelegszenek, ezért a ki­egyenlítettebb hőmérsékleti viszonyok miatt elsősorban a világos színeket javasol­juk. Mindig pontosan tartsuk be a gyártó elő­írásait!

Családi ház energiafelhasználásának a megoszlása. A hőáteresztő képesség az alábbiak szerint alakul: falak 0,5; tető 0,35; ablakok 0,2; pince 0,55.

A hőszigetelés hatékonysága a hőáteresztő képességben kifejezve. A felső számok az egyes rétegek vastagságát mutatják. 1: mészhomokkő (0,41 W/m²K); 2: mész­homokkő hőszigetelő réteggel (0,31 W/m²K); 3: kétrétegű mészhomokkő légréteg­gel és szigeteléssel (0,28 W/m²K); 4: kétrétegű vakolt falréteg magszigeteléssel (0,21 W/m²K). A hangszigetelő képesség a konstrukció függvényében változik. A legjobb hangszigetelő a hármas megoldás.

Hőszigetelő rendszer rétegződése: 1: fal; 2: alapvakolat; 3: ragasztóréteg; 4: polisztirol hőszigetelőlapok dübellel rögzítve; 5: üvegszállal erősített vakolat; 6: tapadást javító réteg (ha szükséges); 7: nemesvakolat vagy festés.

Szellőzőréteges homlokzati hőszigetelés

Ez a kéthéjú hőszigetelés számos előnnyel jár. Míg az egyrétegű külső homlokzati hőszigetelő rendszerek esetében a szige­telő és az időjárás elleni védő funkciót ugyanazon réteg látja el, addig a kéthéjú rendszereknél ez a feladat szét van bont­va. A két réteget levegő által átjárt tér vá­lasztja el egymástól. Ez a légréteg megakadályozza, hogy az időjárás ellen védő réteg és a szigetelőréteg között pára csa­pódjon le. Ezt a módszert nagyon régóta ismeri az építészet. A régi épületek időjá­rásnak leginkább kitett homlokzatán ma is megtalálható, mégpedig fazsindelyek, pa­lák és egyéb, különböző anyagból készült borítások formájában.

Napjaink újítása, hogy ezen borítások mögött a falakat hőszigeteléssel is ellátják. A konstrukció meglehetősen egyszerű: a függőleges irá­nyú tartóléceket és alaplécezést a vízszin­tes falra erősítik. A szigetelőlapokat a lé­cek közé illesztik, majd rögzítik. A szigetelőanyag előtt a fal szellőzik. Fontos, hogy a szigetelőlapok között ne legyenek rések. A hőszigetelő lapokat különböző rendszer szerint rögzítik (pl. ragasztják vagy dübelezik). A függőleges lécek tart­ják a vízszinteseket, melyhez a külső hom­lokzati paneleket vagy zsindelyeket rögzí­tik. Továbbá a légrés hűti a homlokzati burkolatot, miáltal megóvja azt a káros felhevüléstől.

Építés-fizikailag ez a létező legjobb megoldás. Problémát az esztétikum és a kivitelezés okoz. Ismerjük a nagyüzemileg készített, egyszínű, fantáziátlan lapo­kat, és a gyakran utólag és saját kezűleg kivitelezett burkolatok esztétikai romboló hatását. Ezzel a jelenséggel elsősorban vi­déken találkozhatunk. Az ellenkezőjére is akad azonban szép számmal példa. A rosszul sikerült megoldások oka leggyakrab­ban a hibás kivitelezésben keresendő. Ko­rábban a burkolólapokat a ház homlokzatának tagolására használták, különféle for­mákat, színeket és mintákat alkalmaztak.  à pl. rostos szerkezetű cement.

Ezt az építészeti megoldást napjainkban is sikeresen alkalmazhatjuk – régi házak esetében a hangulathoz és a stílushoz il­leszkedve, az új épületeknél pedig építé­szeti elemként használva.

Utólagos magszigetelés

A régi épületek között gyakran találkoz­hatunk olyan dupla falazattal, amelyet lég­réteg választ el egymástól. A magszigete­lés azonban hiányzik. Ez a megoldás a korszerű hőszigeteléssel szemben támasz­tott követelményeknek már nem felel meg, ezért a légréteget valamilyen szigetelő­anyaggal kell kitölteni. Ehhez a művelethez saját kezűleg sem­miképpen ne kezdjünk hozzá!

A szigetelőanyag bejuttatása érdekében a kültér felőli falazat egy részét megbont­ják. A munkálatot olyan időben kell végez­ni, amikor a falazat vastagsága mentén a hőmérsékletek közel azonosak. Gyenge fűtési szezonban a falban mindenhol pozi­tív hőmérséklet van.

Régi épület utólagos külső hőszigetelé­sének ablak csatlakozása. 1: fal; 2: ablaktok; 3: meglévő ablak­káva; 4: sarok rugalmas tömítése; 5: hőszigetelés; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolatréteg (ha szükséges); 8: díszítővakolat; 9: vízelvezető horony; 10: sarokvédő profilelem.

A tűzvédelem sem okoz problémát, az elválasztott, masszív falrétegeknek kö­szönhetően pedig a hangszigetelés is ja­vul. Fontos, hogy az üregekbe töltött szi­getelőanyag vízfelvevő képessége minimális legyen, ezért csak magszigetelésre alkalmas anyagokat használjuk. A jobb hő­szigetelés érdekében szoktak a külső fal elé még egy falréteget húzni. Ez a gyakor­latban megoldható, azonban több olyan statikai és konstrukciós problémát is fel­vet, amelyek megoldása meglehetősen ne­hézkes.

Új ház lábazati szigetelése. A lábazatot égetett kerámia elemekkel burkolták, amit rugalmas tömítéssel választottak el a szigetelőanyagtól. 1: pince fala vízszintes szigeteléssel; 2: klinker tégla habarcságyban; 3: rugalmas hézagzáró szalag; 4: alsó tartóprofil; 5: hőszigete­lés; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolatréteg (ha szükséges); 8: díszítő­vakolat.

Kültéri homlokzati szigetelés, alatta polisztirol lapok. 1: belső vakolat; 2: fal; 3: külső vakolat; 4: dübel; 5: régi falfelület; 6: csavar; 7: polisztirol homlokzatszigetelő-lap; 8: függőleges heveder-váz; 9: vízszintes heveder-váz; 10: légrés; 11: cementkötésű farost lapok.

Oromszegélyhez csatlakozó hőszigetelő rendszer. 1: szarugerenda; 2: cserépléc; 3: cserép; 4: hőszigetelés; 5: homlokzat­szigetelő lap; 6: üvegszövet erősítés; 7: közbülső vakolat (amennyiben szükség van rá); 8: díszítővakolat; 9: rugalmas hézagzáró szalag.

Faszerkezetre erősített burkolólapok hőszigetelő réteggel

Új építés esetén azonban a két falréteg és a magszigetelés minden gond nélkül ki­vitelezhető. A szigetelőanyag utólagos betöltésének sikeressége a kettős falréteg minőségének és a kivitelezés szakszerűségének a függ­vénye. Fontos, hogy ne legyenek kitüremkedő fektető habarcsok, melyek az utólagos szi­getelést megszakítják, ill. üregek képző­dését okozhatják.

Az említett háromféle szigetelési eljá­ráshoz a piacon számos megoldást kínál­nak. Választásunk legfontosabb szempont­ja az legyen, hogy mennyire vált be az adott rendszer a gyakorlatban. A háztulajdonosok akkor járnak a leg­jobban, ha a mesterember kiválasztásával egyúttal olyan szigetelőrendszert választa­nak, amellyel a szakember már dolgozott és amellyel tapasztalatai vannak. A referenciamunkák megtekintése szin­tén növeli biztonságunkat.

Földszinti magszigetelés vázlati rajza. 1: rugalmas tömítőszalag; 2: határoló profil; 3: belső fal; 4: magszigetelés; 5: külső fal; 6: rozsdamenetes acél bekötő; 7: nedvesség elleni szigetelés; 8: hézag kitöltés; 9: szintbe állított kezdősor.