• hőhíd
• pára

Hasznos információk az építészet témából

A tervezővel, a kivitelezővel, a szakemberekkel folytatott be­szélgetések során olyan szak­szavakat, fogalmakat haszná­lunk, melynek jelentésével a la­ikusoknak sem árt tisztában lenniük, hiszen csak így érthe­tik meg miről beszélnek a szak­emberek. Ezen fogalmak közül foglaltunk össze az alábbiak­ban néhányat.

Endoszkópos vizsgálat

Az eredetileg orvosi célokra ki­fejlesztett vizsgálat alkalmas ar­ra, hogy bizonyos épületrészek állagát rombolás nélkül megvizs­gálják. A fagerendák esetében például elegendő egy mindössze tizenöt-húsz milliméteres lyukat fúrni, melyen keresztül a geren­dák állapotát megvizsgálhatják. A lyukon keresztül az endoszkó­pot bejuttatják, és az arra szerelt lámpa megvilágításában a szak­ember monitoron keresztül látja akár a födém belső részeit is.

Felhasználás, beépítés

A lakóépület minősége és hasz­nálati értéke elsősorban a fel­használt építőanyagok és a kivi­telezés minőségétől függ, ám ter­mészetesen a felhasználás módja sem elhanyagolható szempont. A szakembereknek és a barkács-kedvű kivitelezőknek nem csak kézügyességre, hanem – a kor­szerűsítési munkák esetében – alapvető fizikai ismeretekre, va­lamint a gyártók utasításainak maradéktalan betartására is szük­ségük van.

A szakszerű kivitele­zéshez a dolgozók magatartása is hozzátartozik. A porképződést minimalizálni kell, s védőmaszk használatával meg kell akadá­lyozni, hogy a por a légutakba kerüljön. A gázokat kibocsátó építőanyagok felhasználása során folyamatosan szellőztetni kell. A gyerekeket a munkálatoktól távol kell tartani. A megfelelő védőru­házat is nélkülözhetetlen: sapka, védőszemüveg és kesztyű. A fel­használt szerszámok és gépek pe­dig a célnak tökéletesen felelje­nek meg és üzemeltetésük legyen biztonságos.

A helyiségek környezete

A belsőépítészet célja a kellemes, egészséges klíma megteremtése. Azaz megtalálja a tér és kapcso­latainak összhangját és használ­hatóságát, a színeket és harmóni­ájukat, a használható és illő búto­rozást. Közérzetünket a levegő hőmérséklete és páratartalma, a megvilágítás, a légmozgások is befolyásolják. Pl. nyáron és télen kell, hogy legyen ahhoz falazat mennyiségünk, mely a belső hő­mérsékletet hűteni vagy fűteni képes, és ezáltal közérze­tünket javítani tudják.

Helyiség levegőjének páratar­talma

A helyiség klimatikus viszonyait a levegő hőmérséklete mellett annak páratartalma is befolyásol­ja. A levegő páratartalma abban az esetben is problémát okozhat, ha az ablakokat korszerű, hőszi­getelt nyílászárókra cserélik, me­lyek az energiatakarékosság kri­tériumainak megfelelnek. Ha a rendszeres szellőztetést elhanya­goljuk, a levegő páratartalma megnő. A felesleges nedvesség elvezetésével a károk megelőz­hetők.

Hőhidak

A főfalakon vagy a hőszigetelt tetőszerkezetben kicsapódó ned­vesség oka nagyon gyakran a hőhidakban keresendő. A főfala­kon azon a falszakaszon alakul­nak ki hőhidak, ahol a levegő be­lülről kifelé intenzívebben áram­lik, mint a környező falszakaszo­kon. Hőhidak kialakulhatnak a különböző építőanyagok érintke­zésénél is. Geometriai hőhídról akkor beszélünk, ha a sarokban a külső hőleadó réteg vastagsága kétszer akkora, mint a belső hőfelvevő rétegé, mely utóbbi legtöbbször csak egy vékony va­kolatréteg.

Hőhidak akkor is ki­alakulhatnak, ha az utólag felhe­lyezett kültéri szigetelés nem fe­di a teljes felületet, szigetelés nélkül marad például az ablakát­hidaló. A szigetelt tetőszerkezet­ben – ha a szigetelőlapok csatla­kozása nem tökéletes – fugák, ré­sek alakulnak ki. Beltéri szigete­lésnél pedig ott, ahol a válaszfa­lak a főfalakhoz csatlakoznak, ha a szigetelőanyag nem tökéletesen illeszkedik. A hőhidak kialakulá­sát meg kell akadályozni, ha már léteznek, meg kell őket szüntetni.

Károsanyag-kibocsátás

A károsanyag-kibocsátás mennyisége azt is leírja, hogy az adott építőanyag vagy készülék menynyire környezetbarát. Ká­rosanyag-kibocsátásnak nevez­zük például a farostlemezek, az oldószertartalmú festékek, vagy a kazánok által a környezetbe jut­tatott levegőszennyezést, gázo­kat, port, zajokat, rezgéseket. A környezetkímélő anyagokat „kék angyal” jelzéssel látják el. A ká­rosanyag-tartalmat a feldolgozás­nál is figyelembe kell venni.

Konstruktív favédelem

A veszélyeztetett területek vegyi védelmének visszaszorítása érde­kében az új épületek és a felújítások esetében egyre nagyobb sze­repet kap az ún. konstruktív vé­delem. Alapelve, hogy a faanya­gokat úgy kell beépíteni, hogy azokat a nedvesség egyáltalán ne, vagy csak nagyon rövid ideig terhelje. Ennek érdekében az épületen kívül – ahol a nedvesség veszélyforrást jelenthet – kerülni kell a vízszintes fafelületek kiala­kítását. További fontos szem­pont, hogy minden épületelem­hez az adott esetben legkedve­zőbb, legellenállóbb fafaj tát kell választani. A beltéri konstruktív favédelem célja, hogy a pára ki­csapódását megakadályozzuk.

Könnyűszerkezetes építészet

A fa- vagy fémvázra erősített könnyűszerkezetes falakat tető­tér-beépítés, vagy korszerűsítés, a földszinti lakótér átalakítása so­rán alkalmazhatjuk. Előnyük a gyors és tiszta szerelhetőség, az alacsony súly, illetve annak a le­hetősége, hogy a falakat később könnyedén áthelyezhetjük. A könnyűszerkezetes váz burkolá­sára gipszkarton-lapokat, a hő és hangszigeteléshez pedig kőzet­gyapot szigetelést használnak, amelyek a hő- és hangszigetelés­sel szemben támasztott egyre szi­gorúbb követelményeknek töké­letesen megfelel.

Légáteresztő falak

Sokszor hallunk arról, hogy a fa­lakkal szemben a légáteresztés is követelmény. Am légáteresztő főfalak gyakorlatilag nem létez­nek. Azaz a beltéri és külső leve­gő cseréje a főfalakon keresztül nem valósulhat meg. A homlok­zatok légáteresztő-képessége a légnyomásviszonyok miatt gya­korlatilag nulla. Ha ez nem így volna, a lakóépület klimatikus vi­szonyai kellemetlenek lennének, a helyiségekben huzattal is szá­molnunk kellene.

Nem jutunk közelebb a megoldáshoz akkor sem, ha a falak „lélegzését” a pá­raáteresztő-képességre vonatkoz­tatjuk. Ebben az esetben ugyanis nem a levegő, hanem a vízmole­kulák áramlásáról van szó, s ez a folyamat olyan kis mennyiséget érint, hogy ezáltal a nedvesség­tartalom kiegyenlítődése és az ideális klimatikus viszonyok megteremtése nem valósulhat meg. A felesleges nedvesség ha­tékonyan csak szellőztetéssel tá­volítható el.

Párazáró réteg

A levegő gőz formájában vizet képes magában tartani. A maxi­málisan magában tartható víz­mennyiség a levegő hőmérsékle­tétől függ. Egy adott hőmérsékle­tű levegő által magában tartani képes, maximális vízmennyisé­get telítettségi páratartalomnak hívunk, és ezt relatív 100% páratartalomnak nevezzük. Lakásunk belső hőmérséklete – főleg télen, ősz végén és tavasz elején – ma­gasabb, mint a külső hőmérsék­let. Ez a magasabb hőmérsékletű levegő felveszi a benne zajló élethez szükséges vizeket: a mo­sogatásét, a fürdését a testünk pá­rolgását és főleg főzését. Fizikai törvény, hogy minden energia minimumra törekszik, tehát a belső levegő páratartalmával együtt a hideg külső tér felé „me­nekülni” igyekszik.

Ha ezt a kife­lé igyekvő meleg levegőt a külső légtér lehűti, akkor a fentiek sze­rint: a lehűlt belső levegő új hő­mérsékletéhez tartozó telítettségi páratartalom feletti vízmennyisé­get kiengedi magából, mely a szilárd felületeken pára formájá­ban kicsapódik. Tehát a belső le­vegő az épület határain belül (fa­iak, tetőszerkezetek) és a benne lévő vízgőz egy része pára for­májában kicsapódik. Ha ez a le­vegő a falazaton és a tetőszerke­zetben át tud hatolni, akkor intenzívebben csapódik le.

A fala­zatban és a tetőszerkezetben le­csapódott víz a hőszigetelést to­vább rontja (a folyamat felgyor­sul), a faszerkezetek gombásod­nak és fagyás károk is előfordul­hatnak. Tehát, meg kell akadá­lyozni, hogy a belső levegő aka­ratunk (szellőztetés) nélkül el­hagyja lakásunkat, erre szolgál a párazáró réteg. Az előzőek sze­rint, fontos, hogy a párazáró ré­teg ne szakadjon meg sehol a tetőtérben, mert ott helyi hibák fognak fellépni.

Páradiffúzió

Lásd a Párazáró rétegnél leírtakat is. Az egyes építőanyagok külön­böző mértékű párazáró képesség­gel rendelkeznek. Fontos hogy a tetőszerkezetet elzárjuk a belső résztől, azaz ne engedjünk bele vízgőzt. A falazatnál más a hely­zet, mivel ez a vastagsága és a fe­lülete mentén egységes. Itt pára­záró réteget nem szokás alkal­mazni. A falazatban kicsapódó nedvességet minimalizálja ha külső, plusz hőszigetelést alkal­mazunk.

Szerelt előfal

Az utólagos beépítésekhez, sze­relésekhez a munkát megkönnyí­tő szerelvényfalak kiválóan alkalmasak. Az épített vagy a meg­lévő falak elé a kívánt magasság­ban és vastagságban profilokból készített tartóvázat szerelnek. Megfelelő körülmények között erre a tartóvázra rögzíthetők a szaniterelemek is. A váz köreiben könnyedén vezethetőek a víz- és a szennyvíz vezetékei is.

Térdfal

Tetőtér-beépítések esetében a térdfalat a hasznos alapterület növelésére használják. A födém felett nyolcvan-százhúsz centi­méter magas térdfalat építenek és erre helyezik a tetőszerkezetet. Ezzel a tető alatti használható te­rületet növelik.

Tűz elleni védelem

Bár a családi házak esetében nincs hivatalos tűzvédelmi előírás, né­hány dolgot nem árt figyelembe venni. A tűz elleni védelem céljai: a kialakulás lehetőségének mini­malizálása; az égés hőfokának és terjedésének csökkentése; a tűz terjedésének gátlása; a menekülés és a mentés biztosítottsága; a károk minimalizálása. Az építő­anyagok és építési elemek tűzzel szembeni magatartása a megfele­lő lakókörnyezet és lakás előfelté­telei közé tartozik.

Ott is több fi­gyelmet kell fordítani a megelőző tűzvédelemre, ahol az önkor­mányzatok és a tűzoltóság külö­nösebb követelményeket nem ír­nak elő, tekintettel az évenként milliárdokra rúgó káresetekre. Azt, hogy az építőanyagot és épí­tési elemeket, azok tűzzel szem­beni viselkedése alapján hogyan ítéljük meg az az Országos Tűz­védelmi Szabályzat [35/1996. (XII. 29.) BM rendelet] az épít­mények létesítésére, valamint az építmények, berendezések és anyagok használatára és alkalma­zására tűzvédelmi rendelkezése­ket állapít meg.

Az A tűzveszélyességi osztályba a nem éghető, a B-be az éghető – könnyen vagy nehezen éghető – anyagokat so­rolják. Mivel az épületelemek ál­talában több, különböző tűzveszé­lyességi osztályba tartozó anyag­ból állnak, az osztályozást tovább finomították. Az ellenálló-képes­ség jellemzésekor az a szempont, hogy mennyire védi meg az anyag a mögötte lévő helyiséget a tűztől, illetve statikailag mennyire áll el­len.

Az F30, F180 jelzés esetében a számok azt az időtartamot jelö­lik (percben), amely alatt az anyag a tűznek még ellenáll, azaz ennyi idő marad arra, hogy a lakókat és az értékeket biztonságba helyez­zék. Az ábrán tűzvédő borítással ellátott fagerenda látható. Az A je­lű réteg a felső, a B jelű az alsó rész felől érkező tűzzel szemben nyújt védelmet.

Zaj hidak

A zajvédelem az építészet egyik fontos feladata. Sok esetben cél­szerű szakember, akusztikus se­gítségét igénybe venni. Különö­sen azért, mert a felújítási mun­kák során a szakszerűtlen kivite­lezés miatt a hangok, zörejek, za­jok vezetésére alkalmas hidak alakulhatnak ki.

Figyeljünk az építőanyagokra!

Hogyan állapíthatja meg az épít­tető, hogy milyen az építőanyag­ok piacán kínált, illetve a vállal­kozó által a helyszínre szállított építőanyag minősége? Érdemes figyelmesnek lenni, mivel az is előfordulhat, hogy bár a szállító­levélen márkás termék szerepel, a helyszínre olcsóbb, esetleg bizonytalan eredetű terméket szál­lítanak ki. Fogadjuk, vagy ne fo­gadjuk el a vállalkozónk által megajánlott terméket.

Nézzünk utána ennek a terméknek, vizs­gáljuk meg, hogy az ismertető­ben leírtak megfelelőek-e, néz­zünk utána annak, hogy azt hoz­zák-e a helyszínre, amit elfogad­tunk és amiben megegyeztünk. így az építtető biztos lehet abban, hogy a technikai fejlettség mai állása szerint a termék a célnak megfelel, így az alkalmatlanság, vagy gyengébb minőségi színvo­nal miatti károkkal sem kell szá­molnunk. A gyártók által marke­tingcéllal készített fantáziacím­kék a döntést nem könnyítik meg.