• burkolatok
• hőszigetelés
• vakolás
• YTONG

YTONG építőelemek, vakolások, burkolások és hőpáncél

Általánosan igaz, hogy az YTONG építőelemekben rendkívül gyorsan, pontos geometriá­val és felesleges roncsolás nélkül lehet kialakítani az épületgépészeti vezetékek és szerelvé­nyek hornyait, süllyesztékeit. A hornyokat felszegezett vezető- léc mellett a kézi horonyhúzó szerszámmal kell készíteni.

Dobozhelyek kialakítása átlagos teljesítményű (500-540W) fúrógéppel és a speciális süllyesztek fúrókkal, faláttörések kivitelezése az YTONG falfúrókkal nehézség nélkül elvé­gezhető. A faláttörés egy oldalról végezhető, mert a falfúró olyan kialakítású, hogy pórusbetonban alkalmazva nem „szakítja ki” a fúrás túloldalán az anyagot, a művelet nem igényel utólagos helyreállítást.

Épületgépészeti takarások

Új és felújítási munkáknál egyaránt hasznos segítők az előfalazó lapok, amelyekkel egysze­rűen alakíthatók ki különböző belsőépítészeti takarások. Falon kívül szerelt gépészeti veze­tékek, „strangok” takarása, fürdőkádak előlapjai, kandallóüstök burkolata vagy akár polcrendszer készíthető alkalmazásával. Ezek építésekor egyedül a már meglévő – akár pó­rusbeton, akár egyéb – épületszerkezetekhez való csatlakozás igényel nagyobb figyelmet.

A legegyszerűbb csatlakozás, a minden második fuga magasságában befúrt 20 cm hosszú 8 mm-es bekötővasak beépítésével alakítható ki. A repedések megelőzésére a vakolatban repedésáthidaló üvegszövet sávokat kell elhelyezni.

Rögzítés technika

Az pórusbeton épületszerkezetek bármelyikében – az egységesen homogén anyagszerkezet miatt – a különböző rögzítési feladatok problémamentesen megoldhatók. A 3-4 kg-nál nem nehezebb tárgyak (kisebb kép, falióra stb.) a megszokott módon szegezéssel fel rögzíthetők.

Ennél nagyobb tömegű tárgyak, szerelvények rögzítésére a pórusbetonban való rögzítésre kifejlesztett és minősített rögzítő ékeket, dübeleket kell használni (HILLTI, FISCHER, UPAT, PANNONPLAST stb.)

Kifejezetten nagy terhek (pl. elektromos forróvíztároló) fel rögzítésekor – a más anyagú fa­lazatoknál is elterjedten alkalmazott – méretezett átmenő furatos rögzítés módot kell alkal­mazni.

Belső felületképzések

Vakolatok

Felületképzésként alkalmazható előkevert zsákos vakolóhabarcs, vagy hagyományos me­szes vakolat egyaránt. Az előkevert anyagoknál mindig a gyártómű előírásai szerint kell eljárni. (Ez rendszerint fel van tüntetve a zsákokon, vagy a szállítmányhoz mellékelt felhasználási útmutatón).

Hagyományos esetben, javított mészhabarcs alaprétegre felhordott mész,- vagy javított mészvakolat alkalmazásakor követhetők az általános vakolási technológiai lépések, de mivel a pórusbeton viszonylag nagy felületi szívóképességgel rendelkezik, gondosabb felület ­előkészítés szükséges.

A helyes műveleti sorrend ilyenkor a következő:

• A felületet portalanítani kell, és meg kell tisztítani minden zsír-, olaj- vagy egyéb szennyeződéstől.
• A letisztított felületet – figyelembe véve az időjárási viszonyokat is – bő vízzel elő kell nedvesíteni. Ezt követően felhordható az első tapadásjavító „gúz” réteg, ez ne a szokásos híg cement­habarcs legyen, hanem éles szemű homokkal készített híg javított mészhabarcs. (A tisztán cementes alapfröcskölés amellett, hogy páratechnikailag sem előnyös, túlságosan merev aljzatot képezne.)
• A felhordott első réteget nedvesen kell tartani és főleg a hirtelen kiszáradástól kell meg­óvni. (Permetező nedvesítés, árnyékolás)
• A következő réteg – az alapvakolat – felhordása előtt célszerű legalább egy napot várni. Az alapvakolat felhordását megelőzően a felületet ismét be kell nedvesíteni.
• Ezután felhordható az alapvakolat, amit a következő – (simító)réteg felhordásáig ugyan­csak óvni kell a kiszáradástól.
• A simító réteg előtt ismét gyengén nedvesíteni kell a felületet, majd utolsó műveletként felhordható a simító vakolatréteg.

Ellentétben az előkevert habarcsokkal, a hagyományos vakolat nem tartalmaz vízmegtartó adalékokat, ezért olyan lényeges a gondos felület előkészítés, nedvesen tartás.

Gépi vakoláskor az alkalmazott felhordási technológiát mindig meg kell tervezni a gép, a felületek nagysága és a felhordani kívánt anyag figyelembevételével. Az első lépés itt is, a falfelületek megtisztítása. Mélyalapozóval, vagy fröcsköléssel egy „tapadóhidat” kell ki­alakítani. A vakolat egy rétegben hordható fel, majd erre kerülhet külön a színező-, és fedő­réteg.

A pórusbeton szerkezeteken kerülni kell az egyidejűleg vékony, merev, filmszerű kéreg ré­teget alkotó felületképzéseket. Terhelés különbségből, illetve hőhatásból eredően eltérő mozgású szerkezetek csatlakozá­sánál a vakolatba repedésáthidaló üvegszövetet kell tenni úgy, hogy a szerkezetek csatlako­zási határvonalát 25-25 cm-re mindkét oldalról átfedje.

A tipikus szerkezeti helyek, ahol repedésáthidaló szövet beépítése indokolt lehet a követke­zők:

• fedetlen vasbeton szerkezet környezete (pl. vázkitöltés, koszorú);
• válaszfal és mennyezet csatlakozása;
• válaszfal és főfal csatlakozása;
• erősen eltérő terhelésű falszakaszok csatlakozásának környezete;
• épületgépészeti hornyok környezete;
• előfalazó lapokból készült belsőépítészeti takarás csatlakozása falhoz vagy födémhez;
• hőpáncél burkolat teljes felülete;
• eltérő anyagú szerkezetek csatlakozása.

Csempeburkolatok

A pórusbeton falazatokra csempeburkolat készíthető hagyományos ágyazóhabarcsos tech­nológiával, illetve ragasztással. A hagyományos technológia esetén a felület előkészítés megegyezik a vakolásnál leírtakkal.

A ragasztott eljárás kétféleképp alkalmazható:

1. Ha a ragasztó filmet képez, és egészen vékonyan kerül felhordásra, akkor alá minden­képpen kell egy jó minőségű alapvakolatot készíteni. (Ez az eljárás legfeljebb kis felületek csempézésekor javasolható.)
2. Szokásos konyhai, fürdőszobai, illetve nagyobb méretű csempézési feladatokhoz olyan ragasztóhabarcsot kell választani, ami kellően rugalmas, kötés után is megőrzi rugalmassá­gát és legalább 5-8 mm-es ágyazatot alkot.

Csempe falburkolatok készítésekor nagyobb összefüggő felület esetén kerülni kell a „nullhézagos” felrakást, célszerű egy burkolatmezőn belül is min. 1,5-2 mm-es fugát tartani.

A burkolat széleinél a csatlakozó más szerkezetek peremvonalához a csempét nem szabad szorosan illeszteni. A csatlakozó hézagot 2-3 mm rugalmas fugatömítő anyaggal (pl. sziloplaszt) kell kitölteni.

Nagy összefüggő felületek csempézésekor a burkolatot „táblásítva” vagyis 12-16 m²-­enként mozgási hézag beiktatásával kell kialakítani. Egy mező max. magassága ne haladja meg a 3,6 m-t, hossza pedig a 4,80 m-t. A „tábla” oldalarányai lehetőleg ne lépjék át az 1:1,5 arányt.

A mozgási hézagok – hasonlóan az ajtó és padlócsatlakozásokhoz – megoldhatók 3-4 mm szilikon kaucsukkal kitöltött fugával, esetleg épülettagozat határán, vagy burkolattagozat egyidejű kialakításával.

Külső felületképzések

Külső felületképzés készíthető vakolatokkal, valamilyen szerelt, vagy épített időjárásálló burkolattal, illetve idegen anyagú épületeken a hőszigetelés egyidejű megoldásával – YTONG hőpáncéllal is.

Vakolatok

Ahogy belső, úgy külső felületképzésként is alkalmazható előkevert zsákos vakolóhabarcs, vagy hagyományos meszes vakolat is. Az alapfelületet mindként esetben gondosan elő kell készíteni és a vakolatot a vékonyan „gúzolt”, alapozott felületre két rétegben kell felhordani. Ettől eltérni előkevert zsákos vakolatok esetén is csak akkor szabad, ha a gyártó kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vakolat felhordásához nem szükséges felület előkészítés.

Az építés során be kell tartani azt az általános mesterségbeli szabályt, hogy a belső vakolás mindig előbb készüljön, mint a külső felületképzés és a két folyamat között ajánlatos leg­alább két hetet várni. A többi falazathoz, illetve falazóelemhez hasonlóan a külső homlokzat vakolását a tavaszi, vagy az őszi időszakra érdemes ütemezni. A megfelelő ütemezéssel megóvhatjuk a friss vakolatrétegek hirtelenszerű kiszáradását.

A külső vakolatok összvastagsága 1,5 cm legyen. Felületképzésként kívül festés, valamint kőporos, vagy nemesvakolat egyaránt alkalmazható. Lényeges viszont, hogy az elkészített teljes vakolatrétegnek páraáteresztőnek, de egyúttal vízlepergetőnek kell lennie.

Díszburkolatok

Szerelt, vagy épített díszburkolatok kiegészítő hőszigeteléssel, vagy anélkül megfelelő lá­bazati megoldással és az YTONG falhoz való mechanikus rögzítéssel minden nehézség nélkül alkalmazhatók, akár teherhordó falakon, akár többszintes vázas épületeken a pórus­beton kitöltő falakon.

Hőpáncél elkészítése

Bár a homlokzatburkolatok körébe tartozik, különlegessége miatt önálló alfejezetet érdemel. Az hőpáncél elemek (152. ábra) meglévő épületek hosszú élettartamú utólagos hőszigetelésére szolgálnak. A hőpáncél elemeket a lábazat tete­jén körülvezetett horganyzott acél sínről kell indítani. Többszintes épü­let esetén méretezett szintenkénti kiváltásáról kell gondoskodni. A burkolat állékonyságát földszint plusz tetőtér beépítéses épületma­gasság felett szélszívásra és kihaj­lásra ellenőrizni kell.

152. Ábra: Homlokzati hőpáncél.

A hőpáncél elemek teljes felületű habarcsolással helyezendők fel a megfelelően stabilizált, por- és szennyeződés mentes alapfelületre. A lapokat építés közben az alsó soron elemenként két darab, a sar­kokon és szegélyeken, valamint a nyílások körül elemenként egy-egy – a hátfalazat anyagának megfelelően megválasztott- dübellel kell a habarcson kívül rögzíteni.

A hőpáncél esetenként megtervezett szintenkénti kiváltása vasbeton, illetve szendvicsszer­kezetű homlokzati falak utólagos hőszigetelésére is alkalmas max. 17 m-es szerkezeti hom­lokzat magasságig.

Megfelelő lábazati befogással és kiváltásokkal a hőpáncéllal szerelt technológiával készült fa- vagy fémvázas épületek hőszigetelése is hatékonyan növelhető.