• hőszigetelő anyagok

Milyen hőszigetelő anyagok vannak?

Fontos szerepet tölt be az építkezés során a szigetelőanyagok megválasztása. Alapvető kritériumként kell figyelembe vennünk a szigetelőanyag előállítási, majd későbbi ártalmatlanítási lehetőségeit, a szükséges nyersanyag mennyiségét és fajtáját, az anyag tulajdonságait, alkalmazási lehetőségeit, fizikai jellemzőit, káros hatásait és üzemgazdasági költségvonzatait.

Minden szigetelőanyagnak vannak előnyei és hátrányai!

Ez egyaránt vonatkozik a „pótolható”, „természetes”, „ökológiai” vagy „természetközeli” (pl. cellulóz, gyapjú, parafa, len, puhafarost, perlit, habüveg) és a „hagyományos”, „szintetikus” vagy „mesterséges” (pl. ásványi rostok, mint kőzet- és üveggyapot, polisztirol- vagy poliuretánhab vagy ásványi lemezek) szigetelőanyagokra is.

De éppen a kínált szigetelőanyagok sokfélesége teszi lehetővé ezen anyagok differenciált alkalmazását, és optimális alkalmazkodását a mindenkori építészeti adottságokhoz. Kísérletek és vizsgálatok igazolják, hogy az egyes szigetelőanyagok minőségének vonatkozásában nem tehetünk általános érvényű kijelentéseket.

A hőszigetelő hatás a levegő anyagba zárásának következménye, ami azt jelenti, hogy nem maga az anyag szigetel, hanem a számos apró légbuborék, amelyet az anyag magában foglal. A légkamrácskák szigetelő hatásának előfeltétele, hogy a levegő mozgását megakadályozzuk. Ezért az épület légmentességének biztosítása a hőszigetelés hatásfokának szempontjából elsődleges fontossággal bír.

Ökológiai szempontból a legfontosabb szerepet az előállítás és az ártalmatlanítás területe játssza. E téren a mesterséges szigetelőanyagok jelentős hátránnyal küzdenek. A hosszadalmas előállítási folyamatláncolatok közvetlen összefüggésben állnak a klór- és petrolkémiával; ózonréteg-romboló hajtógázok, üvegházhatást okozó gázok és rákkeltő anyagok szabadulnak fel ezek előállítása során. Egyes nyersanyagkészletek (pl. a kőolaj) korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, az újrahasznosítás ezért minden oldalról jó szándékot követel meg. Az ártalmatlanítás többnyire lerakóhelyeken történik.

Azonban a természetközeli szigetelőanyagoknak is vannak hátrányaik

Problémát okoznak a monokultúrák és a növényvédő szerek, amelyek a tömegtermelést jellemzik (pl. a gyapot és a len esetében), a magas szállítási költségek (pl. az új-zélandi gyapot, portugál parafa és ázsiai gyapjú esetében), vagy az előállítás során keletkező környezeti terhelés (pl. a cellulóz előállítása során keletkező szennyvíz, vagy a puhafarost előállításához szükséges rendkívül magas energiamennyiség).

Mivel tűzvédelmi okokból valamennyi természetközeli szigetelőanyag mintegy 20%-nyi impregnáló-anyaggal van átitatva, az ártalmatlanítás során ezeket is lerakóhelyekre kell gyűjteni, és maradéktalanul el kell égetni.

Az árukínálat

A legtöbb szigetelőanyag több épületrésznél is felhasználható. Meg kell különböztetnünk a beönthető/-fújható anyagokat, szőnyegeket, tekercseket és lemezeket.

A beöntött és befújt szigetelőanyagok hajlamosak a későbbi ülepedésre, aminek következtében lyukak keletkezhetnek a szigetelésben. A lemezekben kapható, rugalmatlan anyagok esetében szinte elkerülhetetlen a rések (és ezzel együtt hőhidak) keletkezése. Ezért érdemes a lemezes szigetelőanyagokat nagy táblákban, több rétegben, és az egyes rétegeket egymáshoz képest eltolva feltenni. A külső falak és lapos tetők szigetelésére csak a habüveg, vagy a mesterséges szigetelőanyagok alkalmasak.

Primerenergetikai hatását tekintve minden szigetelőanyag hasznos!

A mesterséges szigetelőanyagok előállítása során az primerenergia-felhasználás (részben) jelentősen nagyobb, mint a természetközeli szigetelőanyagok esetében, cserébe azonban a fizikai hőszigetelő hatás is gyakorta egyértelműen jobb.

Ennyi időbe telik, amíg az előállítással elhasznált energiát behozza a szigetelés következtében megtakarított energia (energetikai megtérülési idő):

A belső tér szempontjából releváns károsító anyagok tekintetében elmondható, hogy szakszerű beépítés esetében mindegyik szigetelőanyag teljesen problémamentes!

A külső fal és a padló szigeteléseit egyébként kívül, a szigetelendő felületre kell erősíteni, a tetőszigetelések esetében pedig, ha a beépítésnél az építési előírásokat betartják (pl. kifogástalan, légmentesen rögzített párafólia) és megfelelő szakember végzi a beépítést, a belső térbe bizonyíthatóan nem szabadulnak ki a szigetelésből származó rostok.

A fizikai jellemzők és a költségek tekintetében a mesterséges szigetelőanyagok előnyben vannak!

Az egyik legfontosabb mutató a hővezető képesség, a λ értéke. Minél magasabb a hővezető képesség, annál rosszabb a hőszigetelés. A mesterséges szigetelőanyagok meglehetősen alacsony hővezető képességgel bírnak, mintegy 0,025-0,040 W/(mK), ehhez képest a természetközeli szigetelőanyagok hővezető képessége magasabb, 0,040-0,093 W/(mK).

A szigetelőanyag kiválasztása

A döntés megkönnyítését szolgálják (és nem ajánlást jelentenek) a következő rövid leírások a legáltalánosabban használt szigetelőanyagok tekintetében, abc-sorrendben.

Alkalmazási terület: különösen alkalmas homlokzatok, valamint általánosan mindenféle külső fal szigetelésére, de a tető és a födém alsó szigetelésére is alkalmas. Megmunkálása problémamentes.

Cellulóz

A cellulózt osztályozott újságpapírból állítják elő. Az újrahasznosítandó papírt egy többszintű bontó- és aprító eljárás során rostjaira bontják, és tűz, rovarok, valamint egerek ellen 20% borsóval impregnálják. Kanadában és Skandináviában már mintegy 70 éve használják eredményesen ezt az anyagot.

Természetközeli, újrahasznosításból származó termék, az újrahasznosításra azonban nem alkalmas. A nedvességre érzékeny és rendkívül hajlamos a diffúzióra. A B2 tűzveszélyességi osztályba tartozik, és borsó-tartalma miatt nem deponálható.

A cellulóz táblákban, túlnyomórészt azonban táblásítatlan, laza töltőanyagként, vagy üregekbe befújható formában hozzáférhető. Alkalmazás: szarufák közötti szigetelésként, favázas falszerkezet ékben, födémekben, padlóban és válaszfalaknál. Csak arra kell vigyázni, hogy ne maradjanak üregek a szigetelésben. A táblásított cellulóz alkalmazásával elkerülhető az üregek kialakulása, a beépítés ellenőrizhetőbb. Alkalmazásakor erős porképződésre lehet számítani.

Expandált polisztirol (EPS)

Az EPS-t kőolajból és földgázból állítják elő komplex folyamatok eredményeképpen, amelyek során környezetünket változatos terhelésnek tesszük ki (többek között szénhidrogén-emissziók következtében). A szerves vegyületek nyomai az előállítást követő első három hónap során elszöknek, ezt követően már az értékek a határértékek alatt helyezkednek el.

Mesterséges szigetelőanyagként, amelynek nyersanyagai végesen állnak rendelkezésre, csak tiszta formájában hasznosítható újra. Mivel lebomlani nem tud, máskülönben el kell égetni. Az EPS a Bl tűzveszélyességi osztályba tartozik, nem érzékeny a nedvességre, és hasonlóan hajlamos a diffúzióra, mint a fa.

Lemez formájában minden méretben kapható, a legolcsóbb szigetelőanyag. Úgy kívül, mint belül minden szigetelési fajtánál alkalmazható: a tetőnél, a homlokzatnál, a padlózatban a lépészajok szigetelésére, a belső falaknál, valamint a mennyezetnél és a padlónál is. Az EPS nem alkalmas a nyári meleg elleni védekezésre és hangszigetelésre. Beépítése problémamentes.

Extrudált polisztirol (XPS)

Az XPS-t az EPS-sel azonos módon gyártják. A végén azonban a sztirolgömböcskéket különböző hajtógázokkal még fel is habosítják (extrudálják).

Néhány éve ez a folyamat már viszonylag környezetkímélő módon megy végbe, pl. CCVt használva hajtógázként, amelyet aztán kivonnak az atmoszférából. A polisztirol kamrácskáiban található CO2 helyébe bizonyos kicserélődési folyamatok eredményeképpen rövid idő alatt levegő lép.

Az XPS mesterséges szigetelőanyag, amelynek tulajdonságai többségükben az EPS-ével azonosak, lemezes formájában minden méretben kapható, a nyomásállósága nagyon jó, és a víznek is jó hatásfokkal ellenáll. Alkalmazás: nedves közegben (külső szigetelésekhez), tetőknél tető fölötti külső szigetelésként és padlók alatt.

Gyapjú

A gyapjút, amely lehet hazai, vagy pedig újzélandi import, színszappannal és szódával átmossák, moly- és rovarvédő szerekkel látják el, majd mechanikus módszerrel kártolják.

Ez a természetközeli szigetelőanyag (újratermelődő nyersanyag) alkalmas az újrafelhasználásra. A B2 tűzveszélyességi osztályba tartozik. Borsóval való impregnálása következtében deponálásra nem alkalmas. A nedvességre érzékeny és erősen diffúzióra hajlamos szigetelőanyagot szigetelőfilcként, szigetelőpaplanként vagy tömítő-gyapjúként kínálják. A szigetelőpaplanok alkalmazása: hagyományos (nem lapos) tetőknél szarufák közötti szigetelés céljára, favázas külső és válaszfalak faközi üregeinek szigetelésére. A tömítőgyapjú üregek és rések szigetelésére. Az anyag megmunkálása problémamentes.

Gyapot

A világ mintegy 75 országában termesztik, a teljes mezőgazdasági művelés alatt álló terület kb. 1%-án. A világ növényvédőszer-felhasználásának mintegy 20%-a érinti a gyapottermesztést.

Természetközeli szigetelőanyagként (mivel újratermelődő nyersanyag) alkalmas az újrahasznosításra, és 400 °C-on gyullad meg (B2 tűzveszélyességi osztály). A borsóval való impregnálása miatt deponálásra nem alkalmas.

A nedvességre érzékeny és diffúzióra erősen hajlamos szigetelőanyagot szigetelőpaplan formájában (5-18 cm vastagság és max. 120 cm szélesség), vagy szigetelőgyapjú formájában állítják elő. A nyersanyagot Nyugat-Afrikából és Közép-Ázsiából hozzák.

A szigetelőpaplan alkalmazása: szarufák közötti szigetelés (nem lapos) tetők esetében, favázas falszerkezetekben, és válaszfalakban az üreges helyek szigetelésére. A szigetelőgyapjú alkalmazása: ablakkeretek, ajtókeretek és tetőablakok beillesztésének alternatív szigetelőanyaga a különböző szigetelőhabok helyett. Megmunkálása problémamentes.

Kalciumszilikát-lemez

Már több mint 20 éve van a piacon, porózus mészszilikátokból és cellulózból (kb. 5%) állítják elő. Természetközeli szigetelőanyagként, amelynek alapanyaga világszerte nagy mennyiségben áll rendelkezésre, újrahasznosítható anyagot kínál. A lemez nem éghető (Al), a diffúzióra rendkívül hajlamos, azaz gyorsan felszívja a nedvességet, és könnyedén le is adja.

A belső térben felújítások során párafólia nélkül alkalmazható: utólagos belső szigetelésként használható műemléki védelem alatt álló épületek külső falainak szigetelésére, nedves falak beltéri felújítására is alkalmas. Megmunkálása problémamentes.

Parafa

A parafa a parafatölgy elhalt sejtszövete, amelyet főként Portugáliában, Spanyolországban és Északnyugat-Afrikában termesztenek. A nyersparafát szárítják, granulálják (aprítják), és nyomás, valamint légmentesítés mellett 370 °C-os vízgőzben expandálják (kinyújtják).

Eközben a granulátum a parafa saját gyantatartalmának köszönhetően összeragad. Kaphatóak olyan termékek is, amelyek előállítása során a parafagranulátumot mesterséges ragasztók felhasználásával táblásítják. Az expandálás során fenol keletkezik. A parafa gyakran erős, sajátos gázokat fejleszt, amelyben rákkeltő anyagok (PAK, azaz policiklikus aromás szénhidrogének) is felléphetnek.

Természetközeli szigetelőanyag lévén, újratermelődő nyersanyag, azonban ennek ellenére ritkán hasznosítható újra. Viszonylag hajlamos a diffúzióra, a B2 tűzveszélyességi osztályba tartozik. A szigetelőanyagot elsősorban 12 cm vastagságú táblákban lehet kapni, vagy parafadara formájában. A lemezek alkalmazhatósága: többnyire homlokzatok és padlók szigetelésére, vagy töltelékanyagként. Megmunkálása problémamentes.

Duzzasztott perlit

A vulkanikus perlitkőzetet felaprózzák, és rövid időre 1.000 °C feletti hőnek teszik ki. Ennek során a kőzetben található vízgőzzé változik, és az anyagot az eredeti térfogat 15-20-szorosára duzzasztja. Eredete miatt a duzzasztott perlit enyhén radioaktív lehet.

Természetközeli szigetelőanyagként, amelynek alapanyaga világszerte, bőséges mennyiségben rendelkezésre áll, alkalmas az újrahasznosításra, és nem éghető (Al). A perlit deponálható, és töltőanyagként vagy talajjavítóként a mezőgazdaságban is alkalmazható. Érzékeny a nedvességre és hajlamos a diffúzióra. Alkalmazás: töltésként az üreges terek és padlók hőszigetelésére. Előállítása erős porképződéssel járhat.

Poliuretán – PUR

A kiindulási termékek a kőolaj és a répacukor. Egy komplex folyamatláncolat során -a klórkémia és a tűzvédelmi adalékanyagok masszív alkalmazása mellett – a lemezeket az XPS-hez hasonlóan hajtógázok segítségével állítják elő (az FCKW-hajtógázok ezen a területen is tiltottak). Olyan anyagokra kell törekedni, amelyek CO_a-vel vagy pentánnal habosíthatóak.

A PUR mesterséges szigetelőanyag, amelynek alapanyagai már, csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre. A nedvességre nem érzékeny diffúziós hajlama a fáéhoz hasonló, és szemétégető létesítményekben van mód az ártalmatlanítására.

A szokványos szigetelőanyagok között a PUR rendelkezik a legkisebb hővezető képességgel, lemezekben kétoldali alukasírozással kapható. A táblák méretre szabása során ajánlatos a felszabaduló por belélegzését elkerülni. Alkalmazási terület: elsősorban nyomásálló külső tetőszigetelésekhez.

A lemezeken kívül spray formájában is kapható PUR

Ezek a habok nem állnak ellen a napfénynek, felszívják a nedvességet és nem viselik el a fagyot. A beépítés során diizocianátok szabadulnak fel, amelyek légúti megbetegedéseket okozhatnak (Ausztriában elismerik foglalkozási betegségként az ilyen eredetű megbetegedéseket). A beépítést ezért érdemes jól szellőztetett helyiségben végezni. Az ablakok/ajtók szigetelésénél a PUR alternatíváját nyújtják a kender-, a gyapot- és a lenfonatok.

Szigetelő farostlemez

Az előállítás során elsősorban faipari hulladékfát aprítanak fel, amelyből víz és viszonylag nagy mennyiségű energia felhasználásával finom farostpépet állítanak elő. Ezt a pépet présekben formára alakítják, majd szárítják, amelynek során a lemezeket a fa saját természetes gyantatartalma tartja össze. Az alkalmazási területtől függően a vízállóság érdekében a puhafa rosttáblákhoz hidrofób adalékokat adnak, mint pl. bitumen, viasz vagy latex.

Természetközeli szigetelőanyagként (mivel újratermelődő nyersanyag) komposztálható, vagy újrafelhasználható, diffúzióra hajlamos, B2 tűzveszélyességi osztályba tartozó anyag.

Ezt a szigetelőanyagot többnyire táblákban árusítják (0,6-10 cm-es vastagságban), hazánkban is rendelkezésre áll. A táblák alkalmazhatósága kül- és beltérben: a szarufák közötti szigetelésként, tető feletti szigetelésként, külső és belső homlokzatok szigetelése, a nedvességtől mentes helyiségek padlózatának jó hangszigetelési hatással rendelkező szigetelőanyaga. A viszonylag nagy sűrűség révén, nyáron jó hatással nyújt védelmet a meleggel szemben.

Üveghab

Alapanyagai az üveggyártás alapanyagaival egyeznek meg (kvarchomok, földpát, mész, szóda és újrahasznosított üveg). Az üveget megolvasztják, extrudálják és üvegporrá őrlik. A szigetelőlemez előállítása szén hozzáadásával és mintegy 1.000 °C-ra történő hevítéssel történik. Ez a természetközeli szigetelőanyag, amelynek alapanyagai egyelőre világszerte megfelelő mennyiségben rendelkezésünkre állnak, nem alkalmas az újrafelhasználásra. Az Al tűzveszélyességi osztályba tartozik, ártalmatlanítása építési hulladéktároló telepeken történhet. Az üveghab abszolút ellenáll a nedvességnek és a diffúziónak.

A leginkább a nedvességre érzékeny épületrészek szigetelésére alkalmas, pl. lapostetők, vagy a talajjal érintkező épületrészek esetében. A szigetelőanyag megmunkálása problémamentes.

Üveg- és kőzetgyapot

Az üveggyapot és a kőzetgyapot nagyon hasonló termékek, amelyeket közös néven ásványi gyapotnak nevezünk. Az üveggyapot 65%-ban kvarchomokból/ újrahasznosított üvegből, 14%-ban pedig szódából, dolomitból, földpátból és mészkőből áll. A kőzetgyapot 97%-ban bazaltból, diabázból és dolomitból áll. A megolvadt kőzetből 1.400 °C-os hőmérsékleten finom fonalakat fonnak, kötőanyagként fenolformaldehidet adnak hozzá, és forró levegő áramoltatása mellett megkeményítik. A beépítés utáni formaldehid-gáz kibocsátás a határérték alatt marad.

Mindkettő mesterséges szigetelőanyag, amelyeknek alapanyagai világszerte még bőséges mennyiségben rendelkezésre állnak. Alkalmasak az újrahasznosításra, más esetben égetéssel ártalmatlaníthatok. Az Al tűzveszélyességi osztályba tartoznak, nedvességre rendkívül érzékenyek és erősen hajlamosak a diffúzióra. Olcsó szigetelőanyagnak számítanak, amelyek lemezekben és szigetelőpaplanok formájában minden méretben kaphatóak.

Úgy kívül, mint belül mindenütt alkalmazhatóak: lapos és egyéb tetőknél, homlokzaton, a padlózatban a lépészajok szigetelésére, belső falaknál és üregek kitöltésére. Mivel az anyagból viszketést okozó rostszálak szabadulhatnak ki, a megmunkálásához ajánlatos védőszemüveget és kesztyűt viselni. Nemzetközileg kritikailag vitatják a rostok lehetséges rákkeltő hatását. Szakszerű beépítés esetén azonban a szigetelőanyag porkibocsátása a határérték alatt marad.

Vákuumszigetelés

A szigetelés vastagságának jelentős csökkentésére van lehetőség, amennyiben a szigetelőanyagból a levegőt kinyomjuk, és az így előállított vákuumot egy légmentesen záródó külső réteggel folyamatosan biztosítjuk.

Ezzel a hővezető képességet drasztikusan csökkenthetjük. Ezt a működési elvet már jó ideje alkalmazzuk a termoszoknál. A légnyomás terhét, amely négyzetméterenként 10 tonnának felel meg, a termoszok a nemesacél vagy az üveg megfelelő formájának köszönhetően problémamentesen elviselik. A vákuum-szigetelőlemezek esetében ezt a terhelést az anyagnak kell viselnie.

Ebből a szigetelőanyagfajtából máig csak egyetlen piacképes, sorozatgyártásban előállítható termék létezik. A vákuum-szigetelőlemez 10, 15 és 20 mm-es kivitelben kapható.

A szigetelés magja mikropórusos kovasavból áll (SiO₂), így nyersanyaga korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll. A külső borítás a vákuumnak ellenálló többrétegű fólia, amelyet fémfüsttel vonnak be. A szigetelőlemez belsejében az atmoszféranyomás 1/1.000-edének megfelelő nyomást alakítanak ki. Ezzel λ = 0,004 W/(mK) hővezető képességet érnek el. A szigetelőanyag tömege – 4 kg/m² – meglehetősen kicsi, a lemez 50×100 cm-es szabványméretben kapható.

A mesterséges szigetelőanyagok közé tartozik, ártalmatlanításáról még nem férhetők hozzá adatok. Alkalmazás: mindenekelőtt a talaj helytakarékos szigetelésére alkalmas, jól alkalmazható felújítások során, pl. fűtőtestek mögött, és mindenütt, ahol kevés helyen jó szigetelési fokot tűztünk ki célul: a szokásos 20 cm-es szigetelés helyett a vákuumszigetelésből 2 cm-nyi elegendő a 0,04 W/(mK)-es hővezető képesség eléréséhez, de szinte bárhol máshol is beépíthető.

A hangszigetelés és a szigetelőanyagok

Míg a téli és nyári hőszigetelésre, légmentességre, nedvességvédelemre, és az elkerülendő hőhidakra vonatkozó minimális követelményeket Németországban a DIN 4108 tartalmazza, a hangszigetelésre vonatkozó előírások a DIN 4109-ben találhatóak.

Hangforrásként megkülönböztetünk:

• Léghangot: sl hang a levegőben terjed pl. a helyiségben, vagy azon kívül található hangforrásból
• Testhangot: ez szilárd anyagokban terjed, pl. az épület berendezéseiből, vagy az ajtó záródásakor
• Lépészaj: testhangként keletkezik, és részben továbbvezetődik a szomszédos helyiségekbe, pl. járáskor vagy a székek elmozdításakor
• A jó hangszigetelés megakadályozza, vagy legalábbis jelentősen csökkenti a hangforrások okozta terhelést, ha az épületelemek a következő ajánlott hangszigetelési értéket elérik

Alapvetően a hangszigetelést azzal érjük el, hogy a hang átterjedését az épületelemeken keresztül megakadályozzuk, vagy a lehetőségekhez képest csökkentjük. A szilárd testeken keresztül történő hangterjedés megakadályozásához a hang terjedési útja folyamatosságának megszakítására van szükség. A lépészaj a hang terjedésének megakadályozásával küszöbölhető ki.

Mindenekelőtt a nehéz, nagy sűrűségű anyagok (mesterséges falazóanyagok, pl. mészhomokkő, vagy természetközeli szigetelőanyagok, pl. farostlemez) alkalmasak a leginkább hangszigetelésre. Emellett vannak még jó és nagyon jó hangszigetelő tulajdonságú szigetelőanyagok: a farostlemez mellett éppolyan alkalmas még e feladatra a gyapot és a gyapjú, az üveggyapot és a kőzetgyapot, valamint a cellulóz is. Nem alkalmas azonban az EPS (polisztirol), a PUR (poliuretán) és az üveghab.

Bár az EPS-t gyakran alkalmazzák lépészajok kiküszöbölésére a padlózatban a betonréteg és a burkolat között, a hangszigetelő hatást itt azonban nem maga az anyag, hanem a padlóburkolat (amin járunk) és a (tartást biztosító) betonréteg és az azt körülölelő falak elválasztásával (a hang útjának megszakításával) érjük el.

A hangszigetelés mértéke egyáltalán nem függ a rostos szigetelőanyag fajtájától. Jelentőséggel a szigetelés vastagsága és a szarufák közötti tér kitöltöttsége bír. A nagyobb szigetelésvastagság a hőszigetelés mellett a hangszigetelésre is kedvezően hat. Mivel a szarufák hanghídként hatnak, a falak burkolatának is szerepe van (kétrétegű, rögzítés nélküli).

Nemcsak a tömeg szigeteli a hangot, a megfelelő szerkezetben alkalmazva a rugalmas szigetelőanyagok is elérik a szükséges mértékű hangszigetelési értéket. Ennek köszönhetően az olyan természetes szigetelőanyagok, mint a cellulóz vagy a farostok nagyjából megegyező levegő- és testhangszigetelő tulajdonságokat mutatnak fel, mint pl. a kőzetgyapotból készült ásványi rost termékek.

Mindenekelőtt a kültérben alkalmazott falszigetelő anyagok (hőszigetelő rendszer ill. hőszigetelő réteg, és a tetőszigetelések tekintetében kell figyelemmel lennünk arra, hogy a hőszigetelés ronthat a hangszigetelésen. A két szempont közötti egyensúly, vagy javulás lehet az eredménye, ha alkalmasabb szigetelőanyagot választunk, vagy növeljük pl. a falazat sűrűségét!