Faszerkezetek felületének mázolása
Meghatározás
A faszerkezeteket különböző külső behatások (légköri, mechanikai, biológiai, korrózió stb.) ellen, az adott igénybevételnek megfelelő festék bevonatrendszerrel védik és ezt mázolásnak nevezik. A fa mázolásának védelmet biztosító és esztétikai szerepe van. A megfelelően kiválasztott bevonat mindkét funkciót egyaránt képes kielégíteni.
Felhasználásra kerülő anyagok
A faszerkezetek felületvédelmi mázolásához viszonylag nagyszámú hazai mázolóanyag áll rendelkezésre. A különböző fa impregnáló és alapozó szerek, valamint a felület egyenetlenségeinek kitöltésére alkalmas tapasz készítmények a bevonatrendszerhez tartoznak. A folt- és simítótapaszolás alkalmazása általában növeli a bevonatrendszer felületi simaságát, és ezzel összefüggésben annak esztétikai megjelenését fokozza. Ezzel párhuzamosan viszont csökkenti a mázolás tartósságát, különösen kültéri igénybevételek és mechanikai hatások esetén. Ezért kültéri fafelületek védelménél lehetőleg kerülni kell a simítótapaszolás alkalmazását.
Tartós védelem
Faszerkezetek tartós védelmére alkalmas közbenső- és átvonó festékanyagok hazai választékából a védendő szerkezetre ható közeg agresszivitásának megfelelően választják ki a festék kötőanyag típust és a szükséges rétegvastagságot.
A közbenső és átvonó festékanyagok közvetlenül nem érintkeznek (egyes eseteket kivéve) az alapfelülettel, hanem vagy közvetítő, átmeneti rétegek képzésére alkalmasak az alapozó és átvonó rétegek között, vagy a festék bevonatrendszer legfelső (fedő), azaz a légtérrel közvetlenül érintkező rétegének kialakítására szolgálnak.
Az átvonó festékanyagok, illetve a belőlük képzett bevonatok fokozottabb igénybevételeknek vannak kitéve, mint a rendszer alsóbb rétegei. A közbenső rétegekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy mind az alapozó, mind az átvonó réteghez tökéletesen tapadjon. Az átvonó, illetve fedő bevonatnak viszont tartósan ki kell elégítenie a tervezett és jelentkező különböző igénybevételeket.
Beltéri felületek
A faszerkezetek jelentős többsége épületen belül kerül elhelyezésre, mint asztalosipari termék (ajtók, tokok, beépített bútorok stb.), így közvetlen kültéri behatásokra ezen esetben nem szükséges tervezni. Viszont a beltéri bevonatrendszerrel szemben követelmény a szín- és fényállóság, mosásállóság, dörzsállóság, valamint a jó esztétikai megjelenés.
Kültéri felületek
A kültérben elhelyezett, vagy külső légtérrel érintkező fafelületek, és -szerkezetek mennyisége a beltérinek csak kis részét képviseli. Zömmel a következő szerkezetekből tevődik össze: kültéri ajtók, -ablakok, redőnyök, függőleges és vízszintes burkolatok, erkélykorlát, mellvédek, tetőszegély burkolatok.
A kültéri faszerkezetek korrózióvédelmi tervezésére kellő gondot kell fordítani, ugyanis, ha ezek bevonatrendszere nem megfelelő, a környezeti igénybevételre vonatkozóan, akkor rövid idő alatt bekövetkezik a tönkremenetel, a „bevonatlehámlás”. Ez legtöbbször az épülethomlokzatok képét, ill. sok esetben a városképet is jelentős mértékben rontja. Nagyon lényeges követelmény a kültéri bevonatok esetén a folytonosság biztosítása. Eltérő esetben – bevonatrepedések, kihagyások, alacsonyabb rétegvastagságok stb. – ugyanis a faszerkezet nedvszívó képessége révén megduzzad, a kültéri nedvességet felveszi.
Kivitelezés
A faszerkezetek mázolását általában +10°C feletti léghőmérsékleten szabad végezni. Minden esetben a kivitelezés technológiájánál a festékgyártó cégek előírásait kell betartani. A mázolás minőségét a festékanyag típusán és kiviteli technológiáján kívül elsősorban a faszerkezet nedvességtartalma határozza meg. A fa szivacsos szerkezeti felépítéséből adódóan rendelkezik vízfelvevő és vízleadó képességgel, mely egyben mázolásának problémáit is okozza.
A környezet nedvességtartalmához képest nedvesebb fa, a felesleges nedvességtartalmát (egyensúlyi nedvességtartalomig) a festék bevonatrétegen keresztül igyekszik leadni. Amennyiben ilyen fára mázolnak, meghibásodás fordul elő, ugyanis meleg időben a festékréteg alatt vízpára, hideg időben viszont a képződő jég feszítő hatása a bevonatot felszakítja, idő előtt tönkreteszi.
Alapozó, közbenső és fedő zománcok
Újabb kutatások és fejlesztés eredményeként a festékgyártók kidolgozták az ún. „szelephatású” alapozó, közbenső és fedő zománcokat is. Ezek tulajdonsága – eltérőleg az olaj- és alkidgyanta kötőanyagú festékektől – az, hogy a megengedettnél magasabb nedvességtartalom esetén is alkalmazhatók. Az ilyen típusú mázolóanyagok a nedvességet a fából az egyensúlyi értékig, távozni engedik. Hazai gyártmányú szelephatású, impregnáló alapozó festék anyag van forgalomban PRIMESOL fehér-100 típusjelzéssel. Pigmentált alapozó anyag, és alkalmas faszerkezetek első alapozására.
Általános szabályként mondható ki, hogy a faszerkezet nedvességtartalma bevonatképzés előtt célszerűen közelítse meg a beépítés helyén a levegő páratartalmának megfelelő nedvességtartalmat. A faszerkezetek nedvességtartalmán kívül még nagyon fontos tényező a szerkezet méretpontossága, felületi simasága, megjelenése stb.
Az épületasztalos-ipari faszerkezetek védelménél a festékbevonatot
- ecseteléssel,
- hengerezéssel,
- szórással,
- öntéssel,
- merítőfürdőben mártással alakíthatják ki.
Az ecsetelés általánosan elterjedt megoldás.
Főleg olyan helyeken van alkalmazásának létjogosultsága, ahol
- az első alapozó réteg bedörzsölése, tökéletesebb tapadás biztosítása érdekében indokolt (pl. porózus, érdes nedvszívó, üreges felületek),
- nehezen hozzáférhető helyeken, és tagolt szerkezeteken.
Az ecsetfelhordásnak előnye, hogy a festendő szerkezet alakja, mérete, felületi kiképzésétől és elhelyezésétől függetlenül bárhol alkalmazható, egyszerű eljárás, a fajlagos festékveszteség kicsi.
Az épületasztalos-ipari szerkezetek közül az építkezés (épület), munka helyszínén a tagolt, bonyolult szerkezetű fafelületek védelmét zömmel ecsetfelhordással végzik. így különösen az ajtó- és ablaktokok, az ablak nyílószárnyak, valamint az olyan beépített szerkezetek, melynek szórással végzett festékfelhordása nagymértékű takarást, illetve a mellészórásból adódóan utólagos tisztítást igényelne, ott általában az ecsetelést alkalmazzák. Nagyobb összefüggő felületek esetén, mint pl. a sík ajtólapok, előnyösen alkalmazzák a festékszórást.
Ecset hátránya
Az ecsettel végzett felhordás hátránya az, hogy nem termelékeny. A szakszerű ecsetelés előfeltétele: a célnak legmegfelelőbb ecsetet használjanak. A gyakorlatban pl. a portalanítást porolóecsettel, az impregnálást és alapozó festést marokecsettel, a lakkozást lakkozó ecsettel, az ecsetnyomok elsimítását oszlató ecsettel végzik. Az ecsetelést először hossz-, majd keresztirányban gyors és egyenletes mozdulatokkal kell végezni.
Olajfestékek esetén általában az ecsetnyomokat száraz, ún. oszlató ecsettel szokták elsimítani, finoman érintve a felületet. Fafelületek esetén mindig szálirányban szükséges a végső ecsetsimítást végezni. Egyes ecsettípusok, mint pl. a marokecset szőrzetének hosszúságát a dolgozók lekötéssel szabályozzák, majd a kötést a kopás arányában igazítják. A forgalomban lévő ecsettípusok nevét, alakját, anyagát, méretét, minőségét stb. országos (MSZ 8751/1-70) szabvány rendszerezi.
Hengerek használata
Sík vagy egybefüggő tagolatlan, egyenletes felületek bevonására gyors és gazdaságos eljárás a hengeres festékfelhordás. Lényegében egy henger viszi fel a festékanyagot a felületre, miközben azon végiggurul. Általában a felhordandó anyagot a henger felületén alkalmazott szívóképes anyag (filc, birkabőr, műszőrme stb.) tárolja.
A hengert belemártják a festékbe, a felesleges anyagot rácson lehúzzák, majd egyenletes nyomással és sebességgel végiggörgetik a bevonandó felületen. Igény szerint a kereszt- és hosszirányú eldolgozás általában itt is szükséges. Újabban speciális poliuretán habanyagú és lyukméretű szivacs hengereket alkalmaznak.
A bevonat rétegvastagsága a henger minőségével, a festékanyag viszkozitásával és technológiai körülmények megválasztásával szabályozható.
Szórásos felvitel
A szórással történő festékfelhordás fő előnye az ecset és henger felhordással szemben az, hogy egységi idő alatt lényegesen nagyobb felület vonható be. Hátránya viszont, hogy a festék és oldószer veszteség nagy, valamint az oldószergőzök általában (I. és II. tűzveszélyességi osztályba tartoznak) munkavédelmi szempontból károsak.
A festékszórásnál a porlasztás elvét érvényesítik, ahol a festékanyagot a szórópisztolyon keresztül sűrített levegővel, finom cseppekké porlasztva juttatják a felületekre. A szórás annál tökéletesebb, minél kisebbek a festék-cseppek és minél egyenletesebb a felületi eloszlásuk. A festékszórási gyakorlatban többféle típusú és működési elvű szóróberendezés terjedt el.
Ezek közül, melyek általában közbenső és fedő festékanyagok szórására alkalmasak, a következők:
- Szívó adagolású (alsótartályos) szórópisztolyok, ezek a legrégebbi típusok. Működési elvük a gyors áramlású sűrített levegő nyomáseséséből adódó vákuum szívóhatásán alapszik. Egyszerű kezelésű, különösen ott alkalmazzák, ahol egyik színről másikra való áttérés gyakori, ugyanis az alsó tartály levétele és cseréje csak rövid időt igényel. Szakaszos üzeműek. Hazai gyártmánytípus; F-V jelű.
- Gravitációs adagolású (felső tartályos) szórópisztolyoknál a tartály a pisztoly fölött van vagy tömlőn keresztül jut az anyag a pisztolyba. A festékanyag tehát gravitációs úton jut a fúvókához és innen porlasztva kerül a felületre. Kisebb a levegő fogyasztása és tökéletesebb a porlasztása, mint a szívó adagolású rendszernél. Szakaszos üzeműek. Hazai ismert gyártmányok; F-IV, F-V. típusjelű szórópisztolyok. A külföldiek közül a PILOT-II., III. és IV. típusúak terjedtek el.
- Nyomásos adagolású szórópisztolyok esetén a festékanyagot zárt tartályban levegőnyomás alá helyezik. A festék felszínére ható levegőnyomás a tartály fenekéig nyúló szállítócsövön át nyomja a festéket folyamatosan a fúvókához. A festéktartály méretétől függően nagyobb mennyiségű festék folyamatos szórására, valamint különböző magassági szintű munkák végzésére is alkalmas.
- A meleg és forrószórás azon az elven működik, hogy a festékanyagot 40 °C, ill. 70 °C-ra melegítik, ezáltal viszkozitása kisebb lesz, így a hígító adagolása feleslegessé válik. Előnye, hogy a festék viszkozitása, illetve hőmérséklete állandó, a nap- és évszaktól független. így a festékréteg minősége és vastagsága egyenletes, vastagabb réteg alakítható ki. Elterjedtebbek a forrószórásra alkalmas hőkicserélős elven működő (THERMO-SPRAY), valamint a cirkulációs (DEKOTHERM) rendszerű berendezések.)
- A nagynyomású, ún. „levegő nélküli” festékszórás elve az, hogy a festéket nagyon kis furatú fúvókán át nagy nyomással préseli ki. A festékanyag a hirtelen kiterjedés (expanzió) következtében porlad szét finoman a levegőben.
Levegőszükséglete minimális, teljesítménye kb. háromszoros, ködképződés és túlszórás elvileg nincs, így alkalmazásával kb. 20-40%-os anyag takarítható meg a hagyományos szórással szemben. Hazai viszonylatban a WAGNER cég által gyártott berendezések terjedtek el.
Az öntés és mártás főképpen a folyamatos üzemű felületképzésben terjedt el. így asztalosipari szerkezetek korszerű, termelékeny bevonat kialakítására alkalmasak. Építőipari munkahelyszínen ezen eljárások nem alkalmazhatók. E felületképzési módok iparszerű alkalmazásával (asztalosipar, házgyári szerkezetek) lehetőség nyílik az építéshelyi szakipari élőmunka jelentős csökkentésére. Ezek megvalósulása jelenleg folyamatban van, így pl. a beépített konyhabútorok, gardróbszekrények, sík teli ajtólapok felületképzése már öntőlakkozással készül.
A festék bevonatrendszer kivitelezése nem kezdhető meg az alábbi esetekben :
- nedves, párás, esős, ködös időben kültéri felületek esetén,
- ha a fa nedvességtartalma magasabb az egyensúlyi légnedvességnek megfelelő értéknél, zárt beltéri felületek esetén,
- olyan poros, szennyezőanyaggal teli légtérben, melynek por-, szennyezőanyag-tartalma 0,5 mg/m3 felett van,
- ha a nyílászáró szerkezeteken a kilincsek, alátét lemezek, reteszek fel vannak szerelve,
- beépítés után passzítás nem történhet meg.
A bevonatképzés technológiai műveleti sorrendjét beltéri nyílászáró szerkezetek esetén a következőkben lehet összefoglalni.
Ezek:
- a fafelület előkészítését az asztalosipari üzemben végzik el, ide tartozik a csiszolás, gyalulás, gyantafolyás megszüntetése, göcsök pótlása, hibahelyek pótlása, mechanikai szennyeződések eltávolítása,
- fafelület előkezelése: a fa felületelőkezelés módja a fa anyagi minőségétől (fenyő, jávor, bükk stb.), típusától, az alkalmazandó bevonat, ül. védőréteg tulajdonságaitól, annak felhordási módjától, valamint a rendeltetési céltól függ. így e műveleti körbe tartozik a gomba és rovar elleni védelem, MSZ 6671 és MSZ 20201-ben előírt módon, valamint a pácolás, az impregnáló alapozás és a beeresztés.
Alapozás
A fenyő faanyagú nyílászáró szerkezetek első alapozását leginkább az asztalosipari üzemekben végzik el, mártó kádáztatással, vagy szórási eljárással. Az impregnáló anyagok a következők lehetnek: FÉLOLAJ-1202, hígított LENOLAJKENCE, OLAJFESTÉK-HÍGÍTÓ-301, PRIMEZOL fehér alapo-zó-100 festék.
Az építéshelyen a mázolási munka a csiszolással és portalanítással kezdődik. A fafelületen lévő folytonossági hiányokat a bevonatrendszernek megfelelő késtapasz-féleséggel folttapaszolják. Ismertebb hazai tapaszféleségek a következők: OLAJOS FAÁTVONÓ KÉSTAPASZ 100, 101 vagy 200, UNIFLEX KÉSTAPA5Z-401, NITRO KÉSTAPASZ-100.
Csiszolás, portalanítás
Ezután ismét csiszolás és portalanítás következik. A tapaszrétegek száradása után simítótapasz vagy festékréteg-felhordás előtt minden esetben csiszolás és portalanítás szükséges. A simítótapaszolást igényesebb kivitelű bevonatok készítésénél – külön előírásra – alkalmazzák. Anyaga megegyezik a folttapaszolás anyagával. Kültéri felületek esetén alkalmazásra nem ajánlott.
Tapaszolás
A tapaszolás csiszolása és portalanítása után felhordják az első és második közbenső réteget. Az egyes rétegek között az előírt száradási időket be kell tartani. Felhordása történhet ecset, henger vagy szórás útján.
A közbenső rétegek felhordása előtt ugyancsak csiszolás és portalanítás beiktatása szükséges.
Zománclakkozás
Az átvonóréteget hagyományos elnevezéssel helytelenül „zománclakkozás”-nak hívják. Anyaga általában a közbenső festékanyagnak megfelelő kötőanyag felépítésű átvonó zománcfesték.
Különleges minőségű munkaként ismert az ún. „lakkcsiszolt” festékbevonat rendszer is. Ez esetben az előző műveletektől eltérően kétszeres simító-tapaszolást és kétszeri átvonó festékréteget kell alkalmazni. A megszáradt átvonó zománc rétegeket nedves őrölt habkőporral kell átcsiszolni nemez segítségével. Igényesebb munkáknál külön előírásra polírozás (polírvizes) is alkalmazható.
Felújítás
Régi fafelületek újramázolásánál, felújításánál a tönkremenetel mértékétől függően kell a technológiai műveleteket meghatározni. Abban az esetben, ha a régi bevonat az alapfához tökéletesen tapad és csak a felújítást mattulás, elsárgulás stb. indokolja, akkor általában a következő technológiai műveletek elvégzése szükséges.
Ezek a műveletek:
- teljes felület átcsiszolása, portalanítása,
- esetleges sérült hibahelyek javítása fatapaszolással,
- közbenső (matt) festékréteg,
- átvonó festékréteg.
Gyakori eset amikor többször felújított faszerkezettel állunk szemben, ahol a kialakított összrétegek vastagsága már túlzottan nagy. Előfordul ilyen esetben; hogy a festékbevonat a fáig repedezett és pattogzik a felületről.
Ilyen esetben a felújítás előtt a következő műveletek szükségesek:
- régi festékréteg maradéktalan eltávolítása, lúgos maró anyagokkal, égetéssel (benzinlámpa) vagy festékeltávolító szerekkel elvégezhető, az utóbbi alkalmazása tekinthető legkorszerűbb megoldásnak. Ismertebb eltávolítószerek; LAKKLE, HEKTOR, KROMOFAG stb.,
- fellazult festékréteg kaparása, eltávolítása, majd ezt követő semlegesítés, vizes lemosás alkalmazása,
- Az eltávolított festékbevonat után natúr fafelülettel állunk szemben. Ez esetben a felújítás olyan műveletekkel kezdődik, mintha új faszerkezet lenne.
A faszerkezetek mázolásánál téli időszakban zárt térben a fűtést feltétlenül biztosítani kell, kültéri munkák ez esetben nem végezhetők.
Munkavédelem
Tekintettel arra, hogy a fafelületek mázolásánál zömmel oldószeres festékanyagok kerülnek felhasználásra, így a velük végzett munkáknál erre külön gonddal kell ügyelni. Ismerni kell a dolgozóknak a festékanyagok tulajdonságát, tűzveszélyességét, az oldószergőzök robbanási határkoncentrációit stb. Az anyagokra vonatkozó utasításokat, rendszabályokat maradék nélkül be kell tartani.
Minőségi követelmények
A faszerkezetek festékbevonatának minőségére jelentős mértékben kihat az alapszerkezet minősége, osztályba sorolása. A II. vagy III. osztályú szerkezetre nehéz vagy csak több energiával lehetséges jó minőségű festékbevonatot készíteni. A minőségi osztályozástól függetlenül a kész bevonatrendszernek a következő általános minőségi követelményeknek kell hogy megfeleljen.
Minőségi követelmények:
- a bevonat színe a kiválasztott etalon színárnyalatnak megfelelő legyen,
- a rétegvastagság és külső megjelenés egyenletes legyen,
- a felületen esztétikailag zavaró ecsetsávok ne legyenek,
- a bevonatnak por- és szemcsementesnek kell lenni,
- előírt száradási határidőn túl a bevonat nem lehet ragadós,
- egyes rétegek szétválása, valamint az alaptól való leválás nem megengedett,
- éleken, sarkokon a rétegvastagságnak egyenletesnek kell lennie, kihagyásokat nem tartalmazhat,
- a kialakított bevonatnak fénye egyenletes legyen, felületi megjelenése pedig a felhordási eszköznek megfelelő struktúrájú legyen.
Kivitelezési hibák, javítás
Általában a mázolás meghibásodása, rövid idő alatt történő tönkremenetele több tényezőre vezethető vissza.
Ezek között jelentősebbek a következők:
- festékanyag minősége,
- alapfelület minősége,
- kivitelezés légköri jellemzői,
- bevonatrendszer igénybevételi alkalmassága, tervezési kérdések stb.
Műszaki-gazdasági adatok
Általában megfelelő alapfelületre és szakszerűen kialakított festékbevonatrendszer tartósságát beltéri fa nyílászáró szerkezeten 8-10 évre lehet becsülni. Ugyanez a bevonat nedves faszerkezeten viszonylag rövid idő alatt (1-2 év) tönkremegy. Ezért biztosítani kell a száraz alapfelületet kivitelezés folyamán is. Olyan esetekben, ha ez nem biztosítható, akkor készre mázolt szerkezeteket vagy esetleg PVC nyílászárókat célszerűbb alkalmazni. Gazdasági számításnál összességében kell vizsgálni a nyílászáró szerkezet tartósságát, illetve az időszakos felújítások költségét.