Építészeti megújulás Magyarországon, a 90-es évek lakóházépítése
Nem annyira az építészeti forma-elemek változtatására van szükség, hanem helyre kell hozni, rehabilitálni kell a rég „fölrobbantott” emberléptékű falu- vagy városképet. Hogy ez mennyire tűnik eretnek gondolatnak? Erre egy idézet a 60-as években befejezett „tizenöt éves lakásépítési programról” írt cikkből: „Hegyek vajúdtak és egereket szültek.” Három évtizeddel később mi most hogyan vélekedünk az akkori lakóházakról? Véleményünket elmondhatjuk ugyan, de ahhoz legalább három évtized kell, hogy az okozott kárt helyre is hozzuk.
A 90-es évek lakóházépítése
Hogy 1990-ben hány lakás vagy családi ház épül, számokban egyelőre lehetetlen kifejezni, de sejthető, hogy kevesebb, mint az előző években, amelyek már szintén csökkenő tendenciát mutattak. Csak néhány adat ennek alátámasztására: 1986-ban 700 ezer, 1988-ban 50 ezer, tehát erősen csökkenő. Az 1988-as számot vizsgálva tudni kell, hogy ebből csak 5 ezer lakás volt állami, a maradék 45 ezer kizárólag magánerőből épült.
A 9 : 1 arány jól tükrözi, hogy a lakosság mennyire önmagára van utalva, amúgy is nehezedő életkörülményei közepette. Az 1989. évi hitelfeltételek még rontanak a zuhanó lakásépítési számon. Más szempontból vizsgálva a félszázezer lakóház 30%-át állami, 70% -át kisipari és a kalákában való, ún. „házilagos” építéssel hozták tető alá, ill. adták át használójának.
1961-ben 1986-ban 1988-ban
Értékelő és elgondolkodtató adatok az elmúlt időkből, amik talán a jövőre is utalnak: egy átlagfizetés egyhavi díjából:
- 0,53 m2 0,50 m2
- 0,45 m2 lakás volt építhető, és úgy tűnik, hogy 1990-ben 0,40 m2-t sem lehet elérni. De ha egy jó fekvésű budapesti kerti negyedet vizsgálunk m2-re vetítve, egy átlag kezdő mérnök egy évi fizetéséből egy WC nagyságú lakást tud összespórolni, de csak úgy, ha a szülők tartják el.
A lakótelek az, amiből egyre kevesebb van, és ami egyre drágábban jut az építtető birtokába. Voltak ugyan árletörésre hivatott kormányintézkedések, de ezek nem érték el a céljukat. Ennek okai egyszerűek: az állami telek áttételes eladási ára gyakran magasabb a környék telkeinek szabadpiaci árainál.