• pince
• talajvíz

Pince- és lábazati falak, vízmentesítés!

A pincefalak és a lábazati falazatok nagyon régi házaknál és vidéki épületeknél faragott vagy faragatlan terméskőből készültek. Századunk közepe óta egyre nagyobb mértékben készülnek vasbetonból a pincefalak, mert így a földnyomás felvé­teléhez kisebb falvastagságra van szükség, mint falazott fal esetén. Mivel a 20. század elején a ma használatos nedvességszigetelési módokat még nem alkalmazták, a talaj nedvessége be tudott hatolni a falazatba és abban fel tudott szívódni.

A nedvesség útja

Ez a nedvesség a lábazati falazat környezetében a szabadba párolgott el, a fal mentén az azzal határos helyiségekbe jutott. A pincehelyiségeket és a földszinti helyiségeket ezért általában csak alárendelt célokra használták, lakás céljára nem. A lakószint legalább 1 m-rel a terepszint fölött volt, már csak azért is, hogy a teherviselő far­észeket, mint a favázas falakat és fafödémeket a nedvességtől megóvják. Az épület lábazatának és a fal alsó részének a környezetében megjelenő nedvesség, és a vakolat és festékbevonat abból eredő problémái tehát bizonyos mértékig normá­lisnak tekintendők.

A túlzott nedvesedés megakadályozása ugyan­akkor több szempontból is fontos feladat. Ned­vesség hatására nem csak a falazat veszítheti el teherbíró képességét, a nedves épületelemek egészségtelenné teszik a helyiségek klímáját, a fűtési időszakban pedig növelik az energiaveszteségeket, mivel a nedvesség csökkenti az építő­anyagok hőszigetelő hatását. A nedves falakon penészgombák tenyésznek, ezek spórái a légutak allergiás megbetegedését okozhatják.

A felszálló nedvességet erős fűtéssel nem lehet megszün­tetni. A hatás éppen ellentétes: a fűtés fokozza a falfelületek párolgását és a nedvességet még gyorsabb utánáramlásra készteti, amely viszont erősíti a felületek mállását és az érintett épület­elemek öregedését.

A falakban nedvesség hatására keletkező károk:

• Az épület lábazatán: leváló festékbevonat, le­pergő vakolat.
• A lábazati fal közelében lévő farészeken: kor­hadt küszöbök, oszlopok, gerendafejek.
• a falak felületén belül és kívül: fehéres, sárgás vagy vöröses „kivirágzások” (sótartalmú lerakódások).
• Istállófalakon: salétromkivirágzás (kalcium­nitrát).
• A falakon: laza, homokolódó kötőhabarcs, mor­zsálódó (homokolódó) téglafelületek, a pincék külső falának kihasadása.
• A helyiségek belsejében, a földszinti falak alsó részén: leváló festékbevonat vagy tapéta, nedvességfoltok, penészesedés, lepergő vakolat.

A nedvességből eredő károknak azonban más okai is lehetnek: lakott helyiségekben mindig ke­rül nedvesség a helyiség levegőjébe, mely a rossz hőszigeteléssel ellátott külső falak belső ol­dalán és más hideg épületrészeken, például a felső födémen, födémcsatlakozásokon, ablakát­hidalásokon (a jellegzetes „hőhidakon”) lecsa­pódik. Sok káresetnél az átnedvesedés két oká­nak együttes előfordulásával állunk szemben.

Amint azt az alapoknál már említettük, előfor­dulnak a pincefalon olyan károk is, amelyek az altalaj mozgásával és/vagy az épület túl nagy ter­helésével magyarázhatók. Ezek repedések formájában jelentkeznek, melyek a pincefal feletti fala­zatban is folytatódhatnak. Pince penészmentesítése >>

A pincefalban keletkező repedések lehetséges okai:

• Az alap hiányosságai.
• Oldalirányú talajnyomás, pl. lejtőn való elhe­lyezkedés, utólagos földfeltöltés, merevítő ke­resztfalak nélküli, nagy felületű pincefalak ese­tén.
• Ezeknek az okoknak a kombinációi, melyekhez általában nedvesség okozta károk is társulnak.

Lehetséges helyreállítási intézkedések:

• Az alap kijavítása vagy újrakészítése.
• Beton előtétfal készítése vagy támfal elhelyezé­se a pincefal külső oldalán.
• Falazott vagy beton előtétfal készítése a fal bel­ső oldalán.
• A pincefal lebontása és újra készítése.

A vasbeton fal készítését engedjük át szakipa­rosnak. Házilagos kivitelezésben végezhető a munkagödör kiemelése és feltöltése, a falazott előtétfal készítése (vastagságát a statikus hatá­rozza meg) és – szükség esetén – a függőleges szigetelés és az alagcsövezés elhelyezése.

6.9. ábra. Előtte – utána: Az aláépítés, dúco­lás, toldás, kicserélés – sok munkával járt, míg az egykori pajtakapu alépítményére rá lehetett lépni.

6.10. ábra. A lábazatban lévő „pangó víz” által tönkretett küszöb.

6.11. ábra. Zúzottkő-feltöltés a fröccsenő víz ellen.

Helyreállítás és egyszerű nedvességelhárítás

A behatoló nedvesség elleni védelem céljából a 20. század eleje óta a pincefalak készítésekor bitumenes anyagokból való függőleges és vízszin­tes szigetelőrétegeket helyeznek el, szükség esetén pedig közbefutó alagcsövezést is kialakí­tanak.

A szigetelőrétegek utólagos beépítése vi­szonylag költséges és munkaigényes, ezért sok esetben elegendő, ha

• először egyszerű intézkedésekkel (lásd alább) megszüntetjük a meglévő károkat, az „alapos” kiszárítást pedig egy későbbi időpontban csak akkor végezzük el, ha arra ténylegesen szük­ség van;
• az elhárítható nedvességet következetesen tá­vol tartjuk az épülettől;
• az elfogadható mértékű nedvességgel megta­nulunk együtt élni.

A nedvesség okozta károk elhárításának egy­szerű intézkedései:

• A károsodott lábazati vakolatot leverjük, a tégla­felületeket drótkefével megtisztítjuk és a laza rétegeket eltávolítjuk, a téglák közötti hézagok­ból a puha habarcsot 0,5-3 cm mélyen kikaparjuk és a rést mészpuccolán-habarccsal újra fugázzuk, szükség esetén javító vakolatot hordunk fel és/vagy a vakolatot tiszta ásványi anyagokkal (szilikát-, mész- és cement­festékek) befestjük.
• A lábazat kiugrásait a víz jobb levezetése céljá­ból kifelé ferdére képezzük ki, esetleg kőlapokkal (pl. hódfarkú cseréppel) vagy lemezzel bo­rítjuk.
• A pince külső falainak belső oldalát megtisztít­juk és újra fugázzuk (mint a lábazati falaknál), a laza téglákat habarccsal újra megkötjük.

Az elhárítható nedvességnek az épülettől való távoltartása tulajdonképpen a felszíni vizek jó elvezetését jelenti; ennek megfelelően tehát:

• a sérült vagy hibás ereszcsatornákat és rosszul tömítő levezetőcsöveket javítsuk meg vagy cse­réljük ki;
• a szilárd burkolatú felületeket (utak, udvar, be­hajtás) és a terepet a háztól elvezető lejtéssel alakítsuk ki, legalább kb. 1,20 m szélességben.
• A nedvességgel való együttélés a következőket jelenti:
• a lábazatnál előforduló kisebb szépséghibákat eltűrjük;
• a sós kivirágzásokat rendszeresen lekeféljük;
• a lábazatról és a külső falak belső felületeiről eltávolítjuk a páratömör festékbevonatot és csempéket;
• csak nedvességre nem érzékeny, a vízgőzt át­eresztő („lélegző”) ásványi bevonatokat és speciális javítóvakolatot alkalmazunk; nedves falakon mellőzzük a csempéket, tapétákat vagy hátulról át nem szellőző faburkolatokat;
• a pincehelyiségeket csak olyan célra használ­juk, melynek a nedvesség nem árt;
• a pincehelyiségeket egész évben kissé szellőztetjük.

Vízmentesítés

A talajjal érintkező falfelületek vízmentesítése aránylag munkaigényes és drága feladat, elvég­zése ezért csak akkor ajánlatos, ha

• a víz, ill. nedvesség hozama és az épületen keletkező károk nagyok, pl. ha talajvíz vagy lej­tővíz fordul elő;
• kulturálisan értékes vagy műemlékvédelem alatt álló épületről van szó;
• a pincehelyiségeket vagy nem alápincézett mellékhelyiségeket lakás céljára vagy másmi­lyen „száraz helyiség” számára kívánjuk átalakí­tani.

A vízmentesítés hatásos eljárásai közé tartozik:

• függőleges szigetelőrétegek elhelyezése, álta­lában a fal külső oldalán;
• függőleges szivárgó-, ül. szűrőrétegek elhelye­zése a fal külső oldalán;
• alagcsövek lefektetése a csatornahálózatba bekötve vagy nem bekötve (a hatóság előírása szerint);
• vízszintes szigetelőrétegek beépítése a meglé­vő falazatba különböző eljárásokkal.

Ha a padozatot is vízmentessé kívánjuk tenni, akkor ügyeljünk a fal és padló szigetelésének szakszerű csatlakozására.

6.12. ábra. Ha a lábazat kiugrását ferdére ké­pezzük ki, az esővíz jobban le tud folyni 1 vakolat; 2 a lábazat meglévő előreugrása; 3 lemez, kő vagy cserép.

6.13. ábra. Nedves pince szigetelése belülről 1 meglévő falazat; 2 szigetelőlemez; 3 eléfalazás 11,5 cm; 4 betonlemez 12-15 cm; 5 meglévő alap; 6 védő betonréteg 4-6 cm; 7 sóder vagy durva kavics.

Függőleges szigetelőrétegek

A pince- és alapfalak függőleges szigetelése a talajjal érintkező oldalon elhelyezett vízzáró vako­latból – szükség esetén szigetelő bevonattal vagy szigetelőlemezzel kombinálva – és egy függőle­ges védő- és szűrőrétegből áll. A megfelelő összetételű cement- vagy mészpuccolán vakolat már eleve vízzáró hatású, egy bitumenes szigete­lőmáz-bevonat vagy ásványi alapú szigetelő­ szuszpenzió (műgyanta tartalmú cementiszap) ezt a hatást javítja és a vakolat kisebb repedéseit áthidalja.

Szigetelőmáz-bevonatok alkalmazása különösen lejtős fekvés esetén célszerű. Víz köz­vetlen jelenléte esetén bitumenes vagy műgyanta­bázisú, ragasztott szigetelőlemezeket alkalma­zunk. A függőleges szivárgó-, ill. szűrőréteg védi a szigetelést a mechanikai sérülések ellen és le­hetővé teszi a víz gyors befolyását. Szivárgóréteg bitumenes hullámlemez lapokból, cementkötésű rostlemezből és műanyag felületszivárgó fóliából készülhet, vagy, ami megbízhatóbb, de drágább: beton szűrőelemekből, amelyeket habarcs nélkül rakunk össze.

Pincefalak függőleges külső szigetelésének munkamenete:

• Egészen az alaptalpig emeljük ki a munkaárkot (az alaptalpnál kb. 50 cm széles legyen, a rézsűszög kb. 60°, a talaj típusától függően), a kiemelt anyagot oldalt tároljuk.
• A pinceboltozatok mellett a kiásással vigyáz­zunk! Beomlás veszély! A fal melletti talaj megtámasztásként szolgál.
• A pincefalból távolítsuk el a laza habarcsot, gyökérmaradványokat és humuszt, a fugákat és téglafelületeket erős vízsugárral tisztítsuk meg.
• Mintegy két hetes száradási idő után a hibás helyeket mészpuccolán-habarccsal javítsuk ki, a fugákat kaparjuk ki (keverési arány: 1 térfo­gatrész mészpuccolán, 3-4 térfogatrész ho­mok).
• További 1-2 nap múlva hordjunk fel mészpuccolán-vakolatot, az alap kiugrásainál alakít­sunk ki hajlatot, a vakolatot simára dörzsöljük el.
• A további javításhoz: hordjunk fel szigetelőmáz-bevonatot (pl. 2 x forró vagy 3 x hideg bitumen­emulziót) vagy szigetelőlemezt (pl. szövetbeté­tes bitumenes lemezt, két rétegben).
• A szivárgóréteget lazán állítsuk a fal elé. A munkaárkot több rétegben töltsük fel és tömörítsük (vagy hagyjuk ülepedni), a szegélycsíko­kat tegyük fel.

Alagcsövezés

A függőleges szigetelőréteg elhelyezésével együtt gyakran alagcsövek lefektetésére is sor ke­rül. Az alagcsövezésnek az a feladata, hogy megakadályozza, hogy a beszivárgó csapadékvíz összegyűljön az alaptalp felett. Az alagcsövezés szükségessége függ a vízelőfordulás mennyisé­gétől és gyakoriságától, valamint az épületben jelentkező nedvesség mennyiségétől. Az utólagos beépítés mindenesetre lényegesen drágább, mint pl. a függőleges szigeteléssel együtt történő megvalósítás, a már meglévő munkaárok kihasz­nálásával.

Az alagcső vezetéket általában az épületet kö­rülvevő körvezeték formájában fektetjük le és egy szivárgóaknába vagy a csatornahálózatba kötjük be. A közüzemi csatornához képest meglévő szintkülönbségtől függően szükség esetén óvin­tézkedéseket kell tenni a visszaduzzasztás elkerülésére. Egyes esetekben a csatornahálózatba való bekötést nem engedik meg.

A kereskedelemben kapható alagcsövek agyagcsövek vagy lyukacsos PVC-tömlők, belső átmérőjük általában 10 cm és legalább 1 % (méterenként 1 cm) eséssel kell azokat lefektetni. Irányváltozásokat max. 45°-os ívekkel szabad megvalósítani. A vezetékek átöblítése céljából egy­két helyen célszerű függőleges csövet beépíteni.

6.14. ábra. Nedves pincefal javítása kívülről; A megoldás: 1 meglévő pincefai; 2 cementvakolat, mely a szigetelő­lap vagy szigetelőbevonat számára sima alapot biztosít, 2 cm vastag; 3 szigetelőbevonat vagy -lap; 4 szűrőkövek, melyek mechanikai sérülések elleni védelmet adnak és szűrőrétegként működnek, 10 cm; 5 feltöltött munkaárok; 6 alagcső, kavicsba ágyazva, a víz elvezetésére.

6.15. ábra. Nedves pincefal javítása kívülről; B megoldás: 1 meglévő pincefal; 2 cementvakolat, 2 cm; 3 szige­telőbevonat vagy -lap; 4 hullámlemez a szigetelés védelmére; 5 kavics szűrőréteg; 6 alagcső a víz elvezeté­sére.

Vízszintes szigetelőrétegek

Új épületeknél a pincefalak falazásakor az első téglasor alá a nedvesség felszállásának megakadályozására kátránypapírt fektetnek le. Egy to­vábbi vízszintes szigetelőréteget készítenek kátránypapírból a terep széle felett kb. 30 cm-rel.

Ezeknek a szigetelőrétegeknek az utólagos be­építésére több eljárást fejlesztettek ki, ezek azon­ban mind nagyon munkaigényesek és drágák. Konkrét esetben ezért célszerű gondosan meg­vizsgálni, érdemes-e a következő eljárások vala­melyikének az alkalmazása vagy először meg­elégszünk a fent leírt intézkedésekkel. Az alábbi eljárások kivitelezését bízzuk olyan tapasztalt szakcégekre, amelyek legalább öt éves garanciát is adnak.

Fal kicserélése

A falat szakaszosan kivéssük (a munkamódszer hasonló az aláépítésnél alkalmazotthoz) és kifalazzuk, közben szigetelőlapot, pl. szövet- vagy fémbetétes vastag bitumenes lapot. Az eljárás akkor javasolható, ha az erősen sós falrészeket egyébként is ki kell cserélni vagy új ala­pot készítünk. Ez az eljárás nem túl költséges és gondos műszaki felügyelet mellett házilagos kivi­telezésre is alkalmas. Az épületen megjelenő süllyedési repedésekre viszont számítanunk kell.

6.16. ábra. Szigetelőréteg behelyezése 1 a fal tégláinak szakaszonkénti kivágása közvetlenül az alap felett; 2 szigetelőréteg (szigetelőlemez) szakaszon­kénti behelyezése és a téglák visszarakása.

Falfűrészelő eljárás

A falat fűrésszel tárjuk fel. A keletkezett résbe rozsdamentes acéllemezt teszünk vagy a résbe nyomás alatt szigetelőanyagot sajtolunk. Ennél az eljárásnál is számítani kell süllyedési repedésekre.

Krómacéllemezes eljárás

A falazat fekvőhézagaiba géppel 1 mm vastag rozsdamentes acéllemezeket lövünk be. Az eljá­rás csak átmenő fekvőhézagú falaknál használható.

Injektáló eljárás

Lyukakat fúrunk, melyekben nyomás alatt vagy nyomás nélkül szigetelőfolyadékot, pl. vízzel hí­gítható szilikát-szilikonát-készítményeket helye­zünk el. A szilán-, ill. sziloxán-készítményeket le­hetőleg mellőzzük, mivel azok szerves oldószere­ket tartalmaznak. Ez az eljárás különösen alkal­mas a szívóképes tégla- és terméskő-falazatok esetén, az átnedvesítés mértéke azonban 50 %-nál ne legyen több. Egyes esetekben utókezelés­re is szükség van.

Az elektrofizikai eljárások még drágábbak. Ha­tékonyságukról nincsenek biztos ismereteink. Az elvétve alkalmazott szellőzőcsövek hatástalanok.