Kerti tó építés sajátkezűleg
Alábbi cikkünkben azt kívánjuk bemutatni, hogyan lehet kertünk néhány fénypontját megteremteni, mégpedig a kifejezés szó szerinti és átvitt értelmében egyaránt. Most ugyanis a külső létesítmények megvilágításán és egy kerti tó létesítésén van a sor.
Az mindenesetre kérdéses, hogy kerti vízmedencénk vonzerejét egy aranyhalraj betelepítésével is növeljük-e. A kis, esetleg csak 5-6 m2 felületű tavacskában ugyanis a halak gyakran nem találnak kellő táplálékot, ezért azokat etetni kell. A haltáppal azonban nagy mennyiségű tápanyag is a vízbe kerül, ami erősen megnöveli az algásodás veszélyét. A túlzott mértékben tenyésző alga akadályozza a többi vízinövény fejlődését és megzavarhatja az egyébként is labilis ökológiai egyensúlyt.
Ha valaki mégsem tud meglenni halastó nélkül, halainak számát a jól bevált „0,5 m3 vízre egy aranyhal” tapasztalati formulának megfelelően korlátozza. Az is fontos, hogy a halakkal benépesített tónak kellő mélysége is legyen. A víztükör alatt legalább 1 m mélyen elhelyezkedő mélyvízi övezet megvédi a halakat a fagytól és a hőségtől.
Használjunk haletető gyűrűt, és egyszerre mindig csak annyi táplálékot adjunk a halaknak, amit kb. 10 perc alatt megesznek.
A kerti tóban örömünk telik
Ha munkából hazaérve fáradt tekintetünket egy kerti tó víztükrén pihentethetjük meg, gyorsan elillan a mindennapok feszültsége és stresszé. Már egy kis vízfelület is üdítő oázissá tudja varázsolni az unalmas gyepfelületet.
- Állatok a kertben (rovarok, békák, madarak)
- Kerti tó készítése: hová tegyük, mivel béleljük ki?
- Kerti építmények: kemence építése
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mielőtt arra kerülne a sor, hogy egy langyos nyári este lábunkat az üdítő vízbe lógassuk, ezt a „természet adta létesítményt” gondosan meg kell terveznünk. Kétféle, sajátkezű elkészítésre egyaránt alkalmas tórendszer között választhatunk: vehetünk kész tómedret vagy a meder kibélelésére való tófóliát. A kész tómeder nagysága és alakja természetesen eleve adott, a tófólia használata viszont sokkal nagyobb alkotói szabadságot tesz lehetővé. Először egy tófóliával bélelt tó készítését mutatjuk be.
Ha a kertben csak néhány négyzetméternyi hely áll rendelkezésünkre, tudomásul kell vennünk azt, hogy egy ilyen mini tó ökológiai egyensúlyát nagyon nehezen lehet fenntartani. A megvalósítható legkisebb tóméret ezért 4 m2. A kis telkek tulajdonosai a tavat lehetőleg a kert szélén helyezzék el. Ügyeljünk arra, hogy a tavat legalább napi 5 órán át süsse a nap. A közelben ne legyenek bokrok és fák: egyrészt azok lehulló levelei, másrészt gyökerei okozhatnak gondot.
Ha nagy a telkünk, akkor (az előbb említett feltételek figyelembevételével) már sokkal szabadabban tervezhetünk: miért ne legyen egy patakunk, amelynek vize zuhatagon keresztül ömlik bele a tó medrébe? Ezt mutatjuk be második példánkban.
A nagy tómeder kiemeléséhez markolóra van szükség
Amikor a tó és egy esetleges patakmeder helyét kiválasztottuk és cövekekkel ki is tűztük, hozzáláthatunk a tó gödrének kiemeléséhez. Kb. 2 m3-ig lapáttal is megbirkózhatunk a munkával, a nagyobb tavak medrének földtömegéhez azonban inkább markoló való. A mélyvízi övezethez legalább 80 cm mélységre van szükség. Mivel azonban a gödör aljának a majdani tómeder feneke alatt legalább 20 cm-re kell lennie, a földből kimélyítendő gödröt a későbbi vízszint alatt legalább 1 m mélyre kell készíteni.
Minél mélyebb a tó, annál kevésbé melegszik fel a benne lévő víz. Ez lassítja az algák szaporodását.
A meder szélét teraszosra képezzük ki, ide fognak kerülni a kövek és a növények. Legkésőbb ilyenkor távolítsuk el az összes hegyes követ, gyökérmaradványt és egyéb kemény talajrészeket. Ezután vizesítsük meg a talajt, hogy a most kialakítandó (5 cm vastag) homokrétegnek megbízható alapot teremtsünk. A homokot óvatosan, vizezve és simítva helyezzük el. Homok helyett vastag geotextíliát is leteríthetünk a gödör aljára.
Ezután terítsük le az egy darabból készített, fekete tófóliát (az anyag minimális vastagsága 0,5 mm). Aki első ízben kerül abba a helyzetbe, hogy egy ilyen, többnyire rendkívül nagy fóliával kell ügyetlenkednie, bizonyára hálás lesz a következő ötletért: A fóliát hajtogassuk csíkba és így fektessük át a tómeder közepén. Ez a csík már szorosan feküdjön rá a teraszok síkjára és a tómederre is. Ezután másodmagunkkal hajtogassuk szét a fóliát, először a gödör egyik, azután a másik felére. A fólia vegye fel a teknő alakját, feszültségek lehetőleg sehol se maradjanak benne!
Szakmai fogás: tegyünk a fóliának a tó alján fekvő részére homokot és kavicsot és öntsünk már most némi vizet is bele. A tófólia ettől a helyére húzódik. A legmélyebb helyről elindulva simítsuk el a fóliát egészen a partig. A ráncokat hagyjuk úgy, ahogyan vannak. Semmilyen körülmények között nem szabad azokat felvágni, csak eligazgatni.
Ne használjunk építőipari fóliát, hanem csak speciális EPDM gumi vagy PVC tófóliát, amelyet úgy vegyünk meg, hogy tómedrünket lehetőleg egyetlen darabbal be lehessen teríteni. Mind a PVC (12 x 25 m), mind a Firestone EPDM gumifólia (15,25 x 30,5 m) igen nagy méretekben kapható, de szükség esetén mindkét típus egyszerűen, akár házilag is ragasztható/leplesíthető.
A fóliaméretek számítása:
A tó maximális hosszához adjunk hozzá a szegélyekre 2 x 50 cm-t, továbbá a tervezett mélység kétszeresét. Pl. ha a tó legnagyobb hossza: 4,50 m, a tervezett mélység: 90 cm, akkor a fólia hossza: 4,50 + 0,60 + 1,80 m, azaz összesen 6,90 m. A szélességet ugyanezzel a képlettel számítjuk ki.
A tó talaját taviföldből, kavicsból, homokból és kövekből építjük fel, a meder közepétől indulva a part felé haladunk.
A tó szélen lévő, látható fólia-darabok nem túl szépek, ezért azokat természetes anyagokkal teljesen el kell rejteni. Erre jól bevált a homok, agyag, kavics és a nagyobb kövek. Használható a kőzúzalékos fólia (40, 60, 100, 120 cm) vagy kókuszháncsból készült töltésgyékény is. A tó körül kb. 50 cm széles part menti zónát alakítsunk ki. A fóliát itt teljesen takarjuk be homokkal/tavifölddel/szubsztrátummal és/vagy kövekkel.
Nagyon jó megoldás, ha a tófóliára a part mentén rézsűfonatot teszünk. Ezt a nejlonfonatot (esetleg kókuszfonatot) később behálózzák a gyökerek, ami megvédi a tófóliát.
Érdemes tudni: A fóliát húzzuk néhány cm-rel magasabbra, mint a későbbi víztükör szintje, nehogy a tó melletti föld „kiszívja” a vizet a tóból (kapilláris zár, felső rajz). A tóból vezessünk enyhe emelkedéssel vízelvezető csövet pl. az esőcsatorna ejtőcsövébe, nehogy egy hosszabb esős időszak alatt a tó kiontson (alsó rajz).
A kerti tó gödrét legalább 1 m mélyre ássuk ki.
A köveket, gyökereket és egyéb kemény talajrészeket távolítsuk el. A meder szélét teraszosra képezzük ki.
A gödör aljára terített 5 cm vastag homokréteg megvédi a tófóliát.
A nagy fóliákat könnyebben le lehet teríteni, ha azokat előbb összehajtogatjuk.
Másodmagunkkal először a fólia egyik, majd a másik felét hajtogassuk szét.
A fólia rögzítéséhez a meder aljára tegyünk homokot és kavicsot, és töltsünk be vizet is.
A tó talaját virágfölddel, kaviccsal, homokkal és kövekkel építjük fel, egészen a meder partjáig. Speciális taviföldet használjunk.
Ebbe a tóba egy kis patak is ömlik. A patak medrét szintén fóliából alakítjuk ki.
A túlnyúló, felesleges fóliát éles késsel vágjuk le.
Mesterséges forrás. Kifolyónyílása a kövek közé van rejtve, a szivattyú a tó alatt van.
Terasz mellé telepített tó
Különösen szép. ha a tó közvetlenül a terasz mellett van. A terasznak ebben az esetben erős alapot kell készíteni, amely a tófólián kívül helyezkedik el. Az alapot betonozzuk vagy mészhomokkőből falazzuk fel. Az alapozás kb. 50 cm mély legyen.
A munkát a növényzet betelepítésével fejezzük be, amely szintén felelős a kerti tó megfelelő „működéséért”. A növények gondoskodnak az oxigéntartalom fenntartásáról, tisztán tartják a vizet és némileg árnyékolnak is. Az oxigént felvevő halak látják el a növényeket széndioxiddal.
A part menti zónát gondosan alakítsuk ki, nehogy a fólia széle valahol látható maradjon.
Lassan kialakul a tó és az abba beömlő kis patak formája.
Végezetül ültessük el a növényeket. A vízfelületen kívül füveket és évelő növényeket telepítsünk.
Eltart egy darabig, míg a természet „birtokba veszi” a tavat. Az ökológiai egyensúly szempontjából fontos, hogy a tó felületének legalább egyharmadán növények tenyésszenek.
A barkácsáruházakban ugyan a különböző mocsári és vízinövények nagyon széles választéka kapható, mégis érdemes a növények kiválasztásánál csak néhány fajra szorítkoznunk. Ilyen lehet pl. a tündérrózsa (mély vízbe), a sásnőszirom és a mocsári nefelejcs (sekély övezetbe). A vízfelületen kívül elsősorban füveket és évelőket ültessünk.
A növényeket finom szemű vízi ültető kosárba tegyük be. így a tóba kerülő föld ott marad, ahova való és a növények növekedését mindig ellenőrzés alatt tudjuk tartani. Fontos ugyanis, hogy a tó felületének legfeljebb egyharmadán engedjük meg a növények elszaporodását. Az ökológiai egyensúly fenntartásához víz alatti növényekre is szükség van.
A növények telepítésének ideje alatt a tavat csak részlegesen (nagyjából félig) töltsük meg vízzel.
Ha sikerült a kerti tóban olyan életteret teremteni, amely egyensúlyban tartja saját magát, akkor ne cseréljük a tó vizét. Az elpárolgott vizet pótolja az esőzés, esetleg összegyűjtött esővízzel egészítsük ki. Vízpótlásra vezetékes vizet csak mértékkel használjunk.
Vigyázat: ha gyerekek vannak a családban, és mégis tavat szeretnénk készíteni, gondoskodjunk arról, hogy a gyerekek ne tudjanak a tóba beleesni (pl. kerítsük azt körül)! A víz ugyanis mágikus vonzerőt gyakorol a gyerekekre. Helyezzünk a tó aljára legalább 3-5 cm vastagságban szubsztrátumot.
Ez olyan speciális hő eljárással készült kőzetanyag, amely nagy külső és belső felülettel rendelkezik, és megfelelő életteret ad a vízminőséget legalább 60 %-ban befolyásoló nitrifikáló baktériumoknak. A szaküzletekben, barkácsáruházakban kapható Bactifit. amely dehidratált állapotban lefagyasztott baktériumtenyészet. Új telepítésű tavaknál és tavasszal a Bactifit segítségével sokkal hamarabb kialakul a biológiai egyensúly.
A rajz egy mesterséges patak vizének körforgását szemlélteti.
Ha azt szeretnénk, hogy hosszú patak kanyarogjon kertünkben, akkor először a patak ágyát…
…emeljük ki. A tófólia védelméhez geotextíliát vagy homokréteget terítsünk a meder aljára.
Erre kerül a patakmeder alsó szigetelése.
Amikor a fólia már jól elhelyezkedett a mederben, a kiálló fóliaszéleket vágjuk le.
A pataknak erre a részére kerül majd a forrás.
A fólia letakarására kisebb-nagyobb köveket alkalmazunk.
A „forráskövet” kőfaragóval fúrassuk át és csatlakoztassuk hozzá a táptömlőt.
Állandóan mozgásban: még egy mesterséges patak is lehet megnyugtató
Csobogó patakot szeretnénk a kertünkbe? Nem probléma: Amikor a „főtó” teknőjét kiemeljük, egyúttal a patak medrét is alakítsuk ki. Ezt a medret azután készen kapható vízesésidomokkal vagy tófólia-maradékokkal lehet kibélelni (majd ezt a szigetelést földdel, homokkal, kövekkel és növényekkel fel is lehet öltöztetni).
A patakmeder felépítését a tónál kezdjük és átlapolásokkal haladjunk felfelé. A patak folyásának útjában álló akadályok a víz csörgedezését természetessé teszik.
A patak működési elve
A tómeder alján szivattyú helyezkedik el. A víz tömlőn át jut el a patak legmagasabban lévő pontjára, mondjuk a forráshoz. A víz kifolyását rejtsük néhány kő alá (vagy éppenséggel tegyük láthatóvá, mint egy forrást). Indítsuk el a szivattyút és a víz máris mozgásba jön. Ezzel oxigént juttatunk a vízbe, egyúttal annak felmelegedését is lassítjuk.
Amikor megvesszük a szivattyút, vegyük figyelembe a felállítási helye és a forrás közti magasságkülönbséget, valamint a tömlő keresztmetszetét.
Szökőkutat csak ott létesítsünk, ahol nincsenek növények. A legjobb, ha erre a célra a tó egy külön részét tartjuk fenn.
Ha a forráskövet a képen látható módon helyezzük el, bugyborékoló forrást kapunk.
A fóliát a part mentén rögzítő, különálló szegélyköveket ágyazzuk habarcsba.
A tömlőt a patakmeder mellett helyezzük el. Ha a patak jól működik, temessük be a tömlőt.
Süllyesszük be a szivattyút a tóba és próbaképpen indítsuk el.
Egy ilyen gondosan megépített patak minden lejtős területnek díszévé válik.
A tómedencék vásárláskor nagyobbnak látszanak, mint amilyenek valójában
A kereskedésben egy 2 m hosszú, függőlegesen a falnak támasztott tómedence nagyon nagynak tűnik. Amikor azután a kertben beássuk, akkor látjuk, hogy még tócsának se igen nevezhető. Először jelöljük ki a kertben tavunk kívánatos méretét, azután kezdjük el keresni a megfelelő medencét.
Az előre gyártott tómedencét úgy építsük be, hogy közben ne deformálódjon. Ne maradjanak alatta üregek és a feszültségeket is kerülnünk kell. Gondos munkára van tehát szükség. Nem biztos, hogy igaza van annak, aki úgy véli, hogy kész tómedencével gyorsabban lehet a tavat elkészíteni, mint tófóliával.
A létesítés menete:
Először cövekekkel jelöljük ki a talajon a medence alakját, azonban a vízszintes szegélyt ne vegyük figyelembe. A jelölések alapján ássuk ki a gödröt a sekély víz szintjéig (első terasz). Tegyük le a medencét erre a síkra és jelöljük meg a következő zóna körvonalát.
Amikor ezt a részt is kiemeltük, folytassuk az eljárást mindaddig, amíg a tó fenekéhez el nem jutunk. A köveket, gyökereket és a földben lévő egyéb kemény darabokat távolítsuk el, az üregeket töltsük ki homokkal és alakítsunk ki egy vékony homokréteget. Erre tesszük rá aztán a medencét, majd azt vízmértékkel be is állítjuk.
Töltsünk a medencébe némi vizet, azután a medence szegélye és a gödör közti rést töltsük ki homokkal. A következő lépés: a medencét egészen a pereméig töltsük meg vízzel és a rést teljesen iszapoljuk be. Amikor mindezekkel készen vagyunk, jöhet a növények telepítése.
A műanyag tómedencék nagy választékban kaphatók. A tó alakját azonban mégis csak a kínálaton belül választhatjuk meg.
A tómedence helyét alakjának megfelelően, teraszosan kell kiásni.
Amikor a medence a helyére került, a gödör és a medence közötti rést iszapoljuk be.
Nagyobb tómedencék gödrének kiemeléséhez használjunk markolót.
Fontos, hogy a gödör alját szintezőléc és vízmérték segítségével pontosan vízszintesre simítsuk el.
Az óriás medencét két személy tudja a helyére rakni, elhelyezkedését vízmértékkel…
…hossz- és keresztirányban többször is ellenőrizzük. Ha minden rendben van, a medencét annak pereméig…
…töltsük meg vízzel. Így a medence nem kezd úszni az ezután bejuttatandó iszap felszínén.
A képen látható medencét a vízen kívül kövekkel is megtöltötték, hogy az iszapba jobban befészkelje magát. A köveket később távolítsuk el, a tó környezetét pedig növényekkel tegyük élővé.
Lámpák a kertben
A 12 V törpefeszültségnek köszönhetően a laikusok is vállalkozhatnak arra, hogy a kertet lámpákkal tegyék igazán hangulatossá. Egy ügyesen kialakított rendszer gyors szerelést és még sok minden mást is lehetővé tesz.
A GARDENA „lightline” kertilámpa-rendszere az össze- és szétszerelést egyaránt gyorsan lehetővé teszi, ezért módot ad arra, hogy tetszésünk szerint hol a teraszt, hol a tavat borítsuk fényárba. Az alábbiakból megtudhatjuk, hogy miért ilyen egyszerű a dolog.
Az induláshoz nincs szükségünk másra, mint egy 230 V-os külső dugaszolóaljzatra és egy komplett kertilámpa-készletre. Ezután már csak azt kell eldöntenünk, hogy a lámpákat helyhez kötötten vagy változtatható módon kívánjuk-e felállítani. A tennivalók a kétféle esetben a következők:
Helyhez kötött felállítás:
Határozzuk meg a lámpák és a trafó helyét. A trafót hozzáférhető módon (és lehetőleg eső ellen védve) kell felszerelni. Ügyeljünk arra, hogy szellőzése is meg legyen oldva. A kábel árkát 30 cm mélyre ássuk ki. Az árok aljára tegyünk kb. 5 cm vastag homokréteget.
Ezután tegyük be az árokba a csatlakozódugókkal és hüvelyekkel gyárilag készre szerelt főkábelt. Csatlakoztassuk ehhez a kábelhez a lámpákat. A lámpák elé kívánság szerint mozgásérzékelőt, alkonykapcsolót vagy vezérlőegységet is beiktathatunk.
Próbáljuk ki a rendszer működését, majd csavarozzuk a lámpákat a földhöz vagy a falra. A kábeleket egy második homokréteggel takarjuk be, majd temessük vissza az árkokat. Ha a lámpákat ágyások belsejébe vagy a gyepfelületre akarjuk tenni, a lámpa talpára erősítsünk ún. tüskéket. így a lámpákat egyszerűen csak le kell szúrni a földbe.
Mobil elrendezés:
Jelöljük ki a lámpák helyét, állítsuk össze a kábelt és bokrok alatt vagy az út szélén, szabadon fektessük le. A kábelek nemcsak a föld alatti fektetésre alkalmasak, hanem az időjárás viszontagságainak is ellenállnak, így az eső vagy hó semmiféle veszélyt nem jelent rájuk.
Vigyázat: mobil elhelyezés esetén a kábeleket úgy helyezzük el, hogy azokban ne lehessen megbotlani, ne tegyük tehát azokat a közlekedőzónákba!
A kertben nincs szükség vakító fényre
A kerti lámpák teljesítménye jóval kisebb, mint a lakóhelyiségekben alkalmazott világítási rendszereké. Végtére is nem az a célunk, hogy a kertet nappali fénybe borítsuk, hanem egyes részeit ki akarjuk emelni és az egészet hangulatossá szeretnénk tenni. Ezért a kert elszórt fénypontokkal való dekorálásához elegendő a lámpánkénti 3 W teljesítmény.
Út kivilágításához egymástól 2 m távolságban 10 W-os lámpákat helyezzünk el és csak nagyobb objektumok (terebélyes fa vagy egy szobor) éjszakai kivilágításához használjunk nagyobb teljesítményű, max. 50 W-os halogénlámpákat.
A trafónak illeszkednie kell a választott lámpákhoz. Szükséges teljesítményének kiszámítása igen egyszerű. Adjuk össze az összes lámpa wattszámát és már meg is kaptuk az eredményt. Példa: ha 6 db 3 W-os és 3 db 10 W-os lámpát akarunk a trafóra rákötni, ezek együttes teljesítménye 48 W, azaz 50 W teljesítményű trafóra van szükségünk. A lámpák összesített teljesítménye ne legyen nagyobb, mint a trafó teljesítménye, annál némileg kisebb azonban lehet.
Ügyelni kell a trafó által ellátandó hálózat hosszára is. Ha ez pl. 30 m, akkor a lefektetett tápvezetékek teljes hossza nem lehet több mint 30 m.
Az itt bemutatott kertilámpa-rendszert a szükséges dugaszokkal és hüvelyekkel már gyártáskor felszerelték, azt tehát laikusok is könnyen össze tudják állítani.
Ez tartozik egy kerti lámpához: a dugasszal ellátott bekötőkábel villámgyors szerelést tesz lehetővé. Mindössze a készlethez tartozó „áramszedőt” kell…
…rácsavarozni a tápkábelre ott, ahol a lámpát csatlakoztatni akarjuk. Ezután a két elemet össze kell dugni.
A lámpa így néz ki felszerelve. Ha van külső dugaszolóaljzatunk, a kertilámpa-rendszer valóban percek alatt üzembe helyezhető.
A kerti lámpák választéka nagyon nagy. A rendszert fali lámpákkal is kombinálni lehet. Ebben az esetben azonban szebb, ha a kábelt a vakolat alatt vezetjük.
Ha a lámpákat bokrok alatt vagy a gyepfelületen akarjuk felállítani, használjuk az ún. tüskéket. Ezeket alulról kell feltolni a lámpák talpára és a többi…
…már tetszésünkre van bízva. A dekorációt bármikor átalakíthatjuk és a kerti lámpákat az aktuális igényeknek megfelelően áthelyezhetjük.
Kerti öntözőrendszerek
Víz nélkül a növények elpusztulnak. A mi éghajlatunkon azonban nincsen elegendő csapadék, ezért kertjeinket öntözni kell. A kannák és gumitömlők kora azonban lejárt: manapság az intelligens öntözés, a szórófejes és mikroöntöző rendszerek korát éljük.
A legegyszerűbb öntözőtechnika az öntözőfejes kerti tömlő. Ezt előkertekben, sziklakertekben és 250 m2-nél nem nagyobb családi kerteknél érdemes alkalmazni. Ezzel azonban az a probléma, hogy egy munkába járó háztulajdonosnak általában nincsen ideje korán reggel felkelni az öntözéshez, nem is beszélve a nyári szabadságról, amikor hosszabb-rövidebb időre elutazunk.
Ezért a korszerű öntözési technikákat már a kisebb kertekben is érdemes alkalmazni, a nagyobb telkeken pedig egyenesen szükségszerű. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy például a mikroöntözéssel a kiadásoknak akár kétharmadát is megtakaríthatjuk!
A választott megoldás kertünk adottságaitól és természetesen anyagi lehetőségeinktől is függ.
A hagyományos tömlős öntözést is korszerűsíthetjük: a könnyen repedő, nehéz gumitömlőket cseréljük korszerű, többrétegű, hosszabb élettartamú műanyag tömlőre. A tömlő mozgatását megkönnyítik a tömlőtartók és a tömlőkocsik. A tömlőre gyorscsatlakoztatóval ellátott esőztetők, öntözőpisztolyok és kör- vagy négyszögöntözők (kör és négyszög alakú területet ellátó öntözők) egy mozdulattal csatlakoztathatók. A tömlős öntözés azonban alapvetően így is sok kényelmetlenséggel jár.
Beszerezhetünk hordozható kerti zuhanyokat is, ezeknél a zuhanyfejet egy hosszabbító rúdra kell erősíteni, amelyet a földbe szúrnak le vagy háromlábú állványra állítanak.
Műanyag hordozható tömlőtartó (fotó: GARDENA).
Egyszerű tömlőkocsi (fofó: GARDENA).
Öntözőpisztoly és gyorscsatlakozó (fotó: GARDENA).
Hordozható kerti zuhany (fotó: GARDENA).
A nagyobb alapterületű kertben megkönnyíti a tömlő használatát a víz föld alatti szétvezetése vízkonnektorokba. Ennek egyik legelterjedtebb változata a Pipeline-rendszer. A vízkonnektorokat a leggyakrabban öntözött területek közelébe telepítsük. A konnektor fedelét felpattintva arra egyszerűen rápattinthatjuk a gyorscsatlakozóval felszerelt, pisztolyos szórófejjel vagy esőztetővel kialakított tömlőt. Használhatunk kör- vagy négyszögöntözőket is.
A föld alatti öntözővezeték-rendszert alaposan tervezzük meg. Rajzoljuk fel a kertet méretarányosan milliméterpapírra. A ház és az utak mellett minden kerti objektumot (pl. garázs, lugas, grillező sarok) rajzoljunk fel; tüntessük fel a fákat, ágyásokat stb.
A hálózat kiindulópontja a vízcsap vagy a kerti kút melletti szivattyú. Döntsük el a vízkonnektorok helyét és típusát. Rajzoljuk be az öntözőfejeket a hatótávolság feltüntetésével. A szórófejeket átfedéssel kell telepíteni. Rajzoljuk be a vezetékek nyomvonalát (ez mindig legyen egyenes, a szárnyakat T-elágazásokkal kössük be.
A kertben karókkal jelöljük ki a vízkonnektorok és elágazások, illetve a szórófejek helyét. Jelöljük ki a vezetékek vonalát. A kijelölés mentén ássunk 20-30 cm mély, kapaszélességű árkot. Az árkok fenekére szórjunk 5 cm vastagságban homokot, majd a tápvízforrástól indulva fektessük le az árokba a vezetékeket és kössük be őket.
Az elkészült hálózat tömítettségét a víz megnyitásával ellenőrizzük: miután tömítettük az esetleges csepegéseket, vékony rétegben szórjuk be homokkal a vezetékeket, majd töltsük vissza a földet és helyezzük vissza a gyepdarabokat. Locsoljuk meg a vezeték nyomvonalát, majd lábunkkal tapossuk le.
Zöldségágyásokat, fiatal gyümölcsfákat, sövényeket olcsón és hatékonyan öntözhetünk gyöngyöző tömlőkkel. Ezeket (amennyiben rövidebbek) gyorscsatlakozóval vízkonnektorokhoz, a hosszabbakat föld alatti csővezetékre kapcsolhatjuk. Az öntözést a csatlakoztatás helyén kell bekapcsolni. A rendszer működése kézi szelepekkel, öntöző automatával vagy komputervezérléssel szabályozható.
Víztakarékosság
Optimális és víztakarékos öntözést tesz lehetővé a vízellátás automatikus szabályozása. Az öntöző automatákat vagy öntözőkomputereket a bevezetőcsapra szerelik, ezek a terület kiválasztott pontjainak nedvességadatai és az esőérzékelő adatai alapján szabályozzák a vízellátást.
Az öntözőautomata az esetleges szárnyvezetékeket a megadott sorrendben kapcsolja be és ki. A be- és kikapcsolást elektromágneses szelepek vagy vezérelt elosztók végzik, ezeket a talajon vagy a föld alatt futó szigetelt kisfeszültségű kábel vagy mobil rádióadó köti össze.
Ma már Magyarországon is hozzáférhetőek az automatikus öntözőrendszerek. Ezek drágábbak, kivitelezésüket szakcégre kell bízni! Automatikus öntözőrendszerekhez a mikroöntözős technika ajánlott, ez a legvíztakarékosabb megoldás is. Lényege, hogy a föld alatt kis átmérőjű, elágaztatható csővezetékek futnak, amelyek cseppen-ként közvetlenül a növényekhez szállítják a vizet, vagy mikro-szórófejekhez csatlakoznak.
A csepegtetős öntözési mód elengedhetetlen feltétele a tiszta víz, mert a szennyeződések eltömhetik a csepegtetők nyílásait. Kisebb mikroöntözős rendszert ügyesebb barkácsolók maguk is telepíthetnek.
Föld alatti Pipeline-hálózat, amely öntözőkomputerrel csatlakoztatott kerti csaphoz csatlakozik.
Süllyesztett automata öntözőrendszer vázlata.
Nagyobb méretű ásott kút.
Fúrt kút.
Vízforrások
Az öntözőrendszer kialakításának alapvető feltétele a megfelelő vízforrás. Régebben ezt az ásott kutak jelentették. Manapság egy jó kút az emelkedő víz- és csatornadíjak miatt igazi kincs! Ásás helyett azonban már inkább fúrják. Ha a víz felszíne 10 m-nél mélyebben van, merülő nyomószivattyút kell alkalmazni.
Egyedül, építési engedély nélkül azonban nem foghatunk neki a kútfúrásnak. Érdeklődjünk a helyi elsőfokú építési hatóságnál. A munkálatok megkezdése előtt célszerű megkeresni a szomszédokat, jelenlétükben megmérni kútjaik vízszintjét, és az erről készült jegyzőkönyvet aláíratni velük.
Szakemberek segítségével (akik finom műszerekkel – pl. hidrolokátor -vannak felszerelve) állapítsuk meg, hogy mennyire kiadós a telkünkön található vízforrás. A kút létesítését a benyújtott terv alapján a hatóságnak engedélyezni kell.
Ha nem sekély ásott kútról van szó (6 m mélységig), érdemes olyan kútépítő céget választani, amelynek szolgáltatásaiban az építési engedély megszerzése is benne foglaltatik. 6 m-nél mélyebb ásott, illetve a 30 m-nél mélyebb fúrt kutat csak a Magyar Bányászati Hivatal engedélyével rendelkező cég vagy magánvállalkozó létesíthet.
Általában inkább fúrt kutat érdemes készíttetni, mert ennél valószínűbb, hogy a vízminőség megfelel az egészségügyi előírásoknak, ugyanakkor egy ásott kút vízhozama nagyobb, és készíttetése anyagilag is elérhetőbb. A vízminőség ellenőrzésére a tisztiorvosi szolgálattól kérhetünk bakteriológiai elemzést és vegyelemzést.
A kút létesítésének feltételei:
- emésztőgödröktől és szennyvíz-bekötőcsatornáktól legalább 5 m-re legyen kevésbé áteresztő talajnál (agyag), 12 m-re áteresztőbb talajoknál (homok, homokos kavics);
- üzemanyagtartályoktól 7 m (áteresztő talajoknál 20 m), ólaktól 10 m (áteresztő talajoknál 25 m), közutaktól és árkoktól 12 m (áteresztő talajoknál 30 m) távolságra legyen;
- járműmosásra használt területtől min. 15 m (áteresztő talajoknál 40 m) távolságra legyen.
A kútépítésre vonatkozó néhány további szabály:
- a kút környékét 2 m-es körzetben nem lehet beépíteni;
- épületen belül csak zárt (félrecsúszás ellen rögzített betonlappal fedett) kutak lehetnek;
- a kút körül 1 m-es körzetben vízzáró fugázott burkolatot kell kialakítani, a kúttól legalább 2 %-os lejtéssel; a kút környékére érdemes gyepet telepíteni;
- ha a kút közvetlen állványos vízkivezetéssel lett kialakítva, min. 5 m hosszú vízzáró elvezetőt kell kialakítani.
Ma a kertek több mint kétharmadát vezetékes ivóvízzel öntözik. Kisebb öntözőberendezéseket (öntözőfejes tömlők, csepegtető és mikroöntöző rendszerek) a kerti falicsapra gond nélkül csatlakoztathatunk, a nagyobb kihozatalú rendszereknél azonban bizonyos minimális nyomásra van szükség; ez fel van tüntetve a használati utasításban, bar-ban vagy MPa-ban (1 bar = 0,1 MPa).
A közüzemi vezetékrendszer nyomása általában 0,2-0,6 MPa (településenként, városrészenként kissé eltérő). A komolyabb öntözőrendszert érdemes a lehető legnagyobb, közvetlenül a vízórát követő leágazócsőre csatlakoztatni. Ezzel kapcsolatban kormányrendelet is rendelkezik.
Esővíz használata a kertben
Jóval kisebb lesz a vízszámlánk, ha legalább részben az esővizet is felhasználjuk. Összegyűjtéséhez manapság egyre gyakrabban használják a speciális, eresz alá helyezhető dézsákat és az előre gyártott, föld alatti műanyag vagy betontartályokat. A mészmentes esővíz a növényeknek sokkal jobban megfelel, mint a kemény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban az esővíz semmiképpen sem használható!
A használati esővíz gyűjtőrendszerét tehát semmiképpen nem szabad összekapcsolni az ivóvízvezeték-rendszerrel! Öntözésre viszont tökéletesen megfelel, felhasználásával az éves használativíz-fogyasztásnak akár több mint felét is fedezni lehet! Telkünkön az esővíz gyűjtéséhez nem kell engedély; ha meglévő épületbe telepítünk új esővíztartályt, az bejelentési kötelezettséggel jár.
Ha az esővizet csak öntözésre használjuk, csak a nagyobb szennyeződéseket kell belőle eltávolítanunk az ereszcsatorna torkolatában elhelyezett lombkosárral, a csatornában összetekerve elhelyezett lombfogó hálóval, a közvetlenül a lefolyócsőbe helyezhető ferde levélfogó hálóval vagy a lefolyócsőbe helyezett gyűjtőszűrővel.
A lefolyócsőbe érdemes kézzel nyitható és csukható csappantyút beépíteni, ezzel meggátolható a lefolyótartály túltöltése. Az esővizet gyűjthetjük a lefolyócső alá helyezett fa- vagy bádoghordóval; a vizet legkényelmesebben a hordó fenekére helyezett búvárszivattyúval lehet kinyerni. Egyre gyakrabban alkalmazzák a műanyag gyűjtőtartályokat, amelyeket tartószerkezetre, a talajra, pincébe vagy a föld alá is telepíthetünk. Nagyobb mennyiségű esővizet általában egyedileg kialakított, föld alatti falazott vagy kiöntött ciszternában tárolhatunk, amelyből elektromos szivattyúval vételezzük a vizet.
Szivattyúk
A hordozható kerti szivattyúkkal akár folyó vagy patak vizét is felhasználhatjuk öntözéshez, amennyiben erre módunk van. A szivattyúkkal akár kerti tavacska avagy medence vizét is kiszippanthatjuk, bár ha a medence vize túl klóros, inkább a csatornába szivattyúzzuk.
Az elektromos és benzinmotoros szivattyúknak többféle típusa közül választhatunk. Az elektromos szivattyúk típusai: hordozható vagy fix elektromos kerti szivattyúk, búvárszivattyúk, oldalszívású búvárszivattyúk. Ezek óránként 2000-6000 L vizet szolgáltatnak. Elektromosenergia-ellátás hiányában két- vagy négyütemű, 1-3 kW teljesítményű benzinmotoros szivattyút alkalmazhatunk.
A kerti vízelosztó rendszer
A ház külső falán elhelyezett, az épület vízvezetékére csatlakozó vízcsap egy kisebb családi kert öntözésére még megteszi; nagy kertben azonban, ha pl. zöldségtermesztéssel szeretnénk foglalkozni, érdemes a városi vízvezeték-hálózatról saját vízórával ellátott öntözőleágazást kialakítani (amennyiben ezt a vízszolgáltató engedélyezi).
Egy 300-500 m2 területű szabályos kert öntözésére megfelel a csaphoz csatlakozó locsolótömlő, egy nagyobb területű kert öntözéséhez azonban már tömlőkocsi és legalább 3/4″-os tömlő kell. 1000 m2-nél nagyobb vagy nagyon hosszú és keskeny teleknél a gyakran öntözött területek mellett további öntözőcsatlakozókat kell kialakítani, amelyeket a föld alatt lefektetett csővezetékeken látunk el vízzel.
Érdemes vízkonnektorokat használni, amelyekhez gyorscsatlakozóval lehet a tömlőt csatlakoztatni. A nagyobb öntözőrendszereknél érdemes a vízelosztó rendszer tervezését és kivitelezését is a szakcégre bízni.
Automatikus öntözés
Az automatikus öntözés közvetlen elődje a vízcsapra szerelhető mechanikus szabályozóegység, amely megadott időpontban kapcsolja be és ki a kerti elosztórendszer vízellátását. Az elektronikus öntözőórák alkalmazásával az öntözés napi több alkalommal is ki-bekapcsolható.
Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák a saját föld alatti öntözőhálózatot vízkonnektorokkal, vagy az öntözőkomputerrel vezérelt sprinkleres (kiemelkedő szórófejes) öntözőrendszert.
Az öntözőkomputer működésének lényege a következő: a kert különböző pontjain érzékelők mérik a talaj nedvességtartalmát, a mérés eredménye pedig a mikroprocesszorba kerül. Ha túl száraz a talaj, és a beállított program megengedi (hiszen pl. déli kánikulában a locsolás ártana a növényeknek), a komputer megnyitja a vizet vagy bekapcsolja a szivattyút.
Természetesen nem kapcsol be a rendszer akkor sem, ha esőt jelez az esőérzékelő, vagy nagy a környezet nedvességtartalma. Öntözéskor a szórófejek kibújnak a földből, és megöntözik a beállításuk szerinti részt. Az érzékelő jelzésére aztán a mikroprocesszor elzárja a vizet, és a szórófejek visszahúzódnak a föld alá.
Az öntözés automatizálására háromféle módszer létezik:
- A legolcsóbb megoldás az öntözőkomputer és az automatikus elosztó alkalmazása.
- Drágább a kiemelkedő szórófejekkel (sprinklerek) és föld alatti vezetékkel kialakított, teljes területet ellátó öntözőrendszer alkalmazása, amelyet nedvesség- és esőérzékelő jelzéseire öntözőkomputer irányít. A nagyobb vízigény miatt a rendszert több szárnyra kell osztani. Az ilyen rendszerek telepítését szakcégre érdemes bízni.
- Kisebb területen, balkonnövényeknél vagy üvegházban érdemes csepegtetőöntözést alkalmazni. Ennél a megoldásnál a növény gyökerét öntözőkomputer vagy programozó egység által szabályozott csepegtetők vagy mikroszórófejek látják el az adagolt vízmennyiséggel.
A leggyakrabban használt automatikus öntözési módok (fotók: GARDENA).
A csapadékvíz gyűjtése és hasznosítása
Napjainkban, amikor az ivóvízkészlet mindinkább csökkenőben van, egyre sürgetőbb feladat az ivóvízzel való takarékoskodás. Az édesvíz kincs és minden cseppjét meg kell becsülnünk, mert a természet ritkasága. A Föld vízkészletének csak közel 1 %-a édesvíz, ivóvizet pedig csak az édesvíz felhasználásával tudunk előállítani.
A hosszú távú felmérések szerint Közép-Európában a 800 mm-es éves csapadékmennyiségű helyeken egy 160 m2-es alapterületű családi ház tetejére évente mintegy 100 m3 lágy, mérsékelten szennyezett víz esik. Mivel mészmentes, jobban megfelel a növényeknek, mint a kemény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban semmiképp sem használható, mivel a levegő szennyezettsége rontja a víz minőségét.
Az esővíz gyűjtőrendszere semmi-féleképen nem kapcsolható össze az ivóvíz vezetékrendszerével, mivel az esővíz elszennyezné az ivóvizet. Öntözésre azonban az csővíz kitűnően alkalmas. Egy átlagos közép-európai családi házban működő négytagú háztartásban az egy főre eső napi vízfogyasztás 150 L, melynek csaknem felét a WC-öblítés, a mosás és az öntözés teszi ki, és csak elenyésző mennyisége szükséges ivásra, főzésre.
Így a napi vízszükséglet felét az esővízgyűjtésével, ill. annak felhasználásával ki lehet váltani. Ezzel nemcsak a Föld ivóvízkészletével takarékoskodunk, hanem hosszútávon saját háztartásunk vízhasználatát tesszük gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé.
A leggazdaságosabb megoldás, ha az esővízgyűjtésről és elvezetésről már házunk tervezésekor gondoskodunk, hiszen ezzel megspóroljuk az utólagos beépítés költségeit. Házunk vízgépészeti kivitelezését célszerű úgy megoldani, hogy az alkalmas legyen az esővíz háztartási célú felhasználására, vagyis ha a WC-öblítést és a mosást az összegyűjtött, megtisztított esővízzel tudjuk üzemeltetni.
Az esővizet célszerű a talaj fagymentes mélységébe telepített „előre gyártott tartályokban” gyűjteni. A különböző űrtartalmú és szükség esetén további tagokkal bővíthető tartályok hosszú távon gazdaságos vízfelhasználást tesznek lehetővé.
A komplett házi vízellátó rendszer tartozéka egy olyan szűrő is, amely többszörös finom-szűrést végez, így a mosáshoz tiszta, lágy vizet kapunk, amelyhez lényegesen levesebb mosószerre van szükség, ráadásul még a mosógépünk élettartamát is meghosszabbítjuk. Az esővíz-tartályok telepítéséhez a következő tanácsokat adjuk:
Tervezéskor a tartályok nagyságát alapvetően 3 tényező határozza meg:
- az épületben az üzemeltetés vízszükséglete (tapasztalat szerint 75 L személyenként és naponta WC és mosógép használata esetén)
- az esővíz összegyűjtésére rendelkezésre álló tetőfelület nagysága
- a helyi átlagos csapadékmennyiség.
Az ajánlott biztonsági tartalék (kb. 21 nap) figyelembevételével normális esetben egész évben elegendő esővíz áll rendelkezésre. Nagyobb területű kert locsolása esetén ezen felül kiegészítés szükséges.
A szükséges űrtartalom gyakorlati kiszámítási módja:
pl.: személyek száma (4 személy) * napi vízszükséglet (75 L) * biztonsági tartalék (21 nap) = 6300 L
azaz egy négyszemélyes háztartásnál a szükséges esővíz mennyiségét egy 6500 L-es tartály fedezi. A kapható méretek: 1600 L, 2650 L, 3700 L, 4500 L és 6500 L-es tartályok. Amennyiben a 6500 L-es tartály nem fedezi a család víztartalék-igényét, ill. amennyiben egy társasház esetén nagyobb mennyiségű víztartalék összegyűjtésére van igény, úgy több tartály összekapcsolása könnyedén megoldható.
A készen kapható műanyag tartályok előnye a könnyű telepítés és tisztíthatóság, a teljes szigetelés, továbbá hogy ezen tartályok 100 % PE anyagból monolitikus (egybeöntve, varrat nélkül, rotációs) eljárással, bordás megerősítéssel készülnek, amelyekre 15 év garanciát ad a gyártó.
Ezen esővízgyűjtő tartályok nagy előnye, hogy a földbe építésük során egy tartálynyílás meghosszabbító elem ráépítésével olyan mélységbe kerülnek, ahol a tartályban levő víz a fagymentes rétegben van. Ezáltal megoldható a téli vízgyűjtés, a tartalékolás is, hiszen vizünk nem fagy be, így a tartály egész éven át üzemeltethető.
A föld alatti beépítésnek köszönhetően a víz hűvös marad (max. 11-14 °C), a sötétség miatt nem tudnak algák képződni és ezáltal a víz biológiai egyensúlya nem borul fel. A mikroorganizmusok az alacsony hőmérsékleten nem szaporodnak, ill. elpusztulnak. Így kémiai adalékanyagokra nincs szükség.
Németországban és más nyugat-európai országokban az ilyen típusú tartályok beépítése már széles körben elterjedt, hiszen az állam e rendszerek fejlesztését megfelelőképpen ösztönzi. Valószínűleg hazánkban is nagy áttörést jelentene, ha a környezetvédelemért mind a magánépítkezések, mind a társasházi vállalkozások érdekeltté lennének téve abban, hogy ilyen rendszereket építsenek be, ill. használjanak, amely hosszú távon elősegítené az ivóvízzel történő takarékoskodást.
Szivárogtató rendszer
Mivel a tartály beépítése során gondoskodni kell a felesleges esővíz elvezetéséről, erre a legjobb megoldás a szivárogtató rendszer kiépítése. A GARANTIA szivárogtató-alagút ideális megoldás a magánépítkezők számára, mivel nehéz szerszámok alkalmazása nélkül könnyedén lehet telepíteni és minden alagút – szemben a hagyományos kavics elvezető árokkal – kb. 800 kg kavicsot és 36 m dréncsövet helyettesít.
Az esővíz helyi elszivárogtatása egyre fontosabb. A városok és községek növekvő csapadékvíz-költségei megkövetelik az új lakóépületeknél a helyi elszivárogtatást. A rendszer, mely egy vagy több alagút-modulból és két végzáróelemből áll, tetszés szerint bővíthető egy vagy több sorban, soronként egy rétegben.
A rendszer elemeit síkba kell fektetni. Mindössze 11 kg tömegű elem könnyen mozdítható és helyezhető el a kívánt helyre. A rendszer tartósan kb. 3,5 t/m2-rel terhelhető, így a fölötte levő terület akár személygépkocsi-parkoló vagy parkosított terület kialakítására is alkalmas.
A rendszer előnyei:
- nagy elszivárogtató kapacitás,
- tetszés szerinti bővíthetőség,
- egyszerű, gyors beépíthetőség,
- 100 % víz befogadóképesség.
A szivárogtató-rendszer alkalmazását, ül. betervezését javasoljuk a településtervezőknek is, hiszen a településre hulló felszíni csapadékvíz összegyűjtését és elszivárgás közbeni tárolását ezen elemek beépítésével könnyedén és gazdaságosan meg lehet oldani.
Egyszerűbb, de elegáns megoldás a felszíni oszloptartály a csapadékvizének gyűjtésére, amelyet csak házi kertünk öntözésére használunk.
Az oszloptartály előnyei:
- Nagy tárolókapacitás mellett, aránylag kis helyigény,
- a tartály formatervezett, helytakarékos és stabil,
- kapható homok, gránitszürke és sötétzöld színben; ezek a színek megakadályozzák a gyors algaképződést,
- rögzítő szemek gondoskodnak a tartály stabilitásáról,
- a tartály beépítése nagyon egyszerű (a lefolyócsőbe illesztendő szűrön keresztül, amely megakadályozza, hogy a tetőről lefolyó vízzel együtt a szennyeződések is bekerüljenek a tartályba), kapható: 330, 500 és 1000 L-es méretben.
A tartály könnyű beépíthetőségét elősegíti a csekély súly és a hordófogantyús kiépítés, melynek segítségével a tartályt 4 ember könnyedén meg tudja fogni és a beépítés helyszínén az előkészített munkagödörbe tudja emelni. Egy 3700 L-es tartály súlya mindössze 150 k.