Kertszépítés

Kerti tó építés sajátkezűleg

Alábbi cikkünkben azt kívánjuk bemutatni, hogyan lehet kertünk néhány fénypontját megteremteni, mégpedig a kifejezés szó szerinti és átvitt értelmében egyaránt. Most ugyanis a külső létesítmé­nyek megvilágításán és egy kerti tó létesítésén van a sor.

Kerti tó

Az min­denesetre kérdéses, hogy kerti víz­medencénk vonzerejét egy arany­halraj betelepítésével is növeljük-e. A kis, esetleg csak 5-6 m2 felületű tavacskában ugyanis a halak gyak­ran nem találnak kellő táplálékot, ezért azokat etetni kell. A haltáp­pal azonban nagy mennyiségű táp­anyag is a vízbe kerül, ami erősen megnöveli az algásodás veszélyét. A túlzott mértékben tenyésző alga akadályozza a többi vízinövény fej­lődését és megzavarhatja az egyéb­ként is labilis ökológiai egyensúlyt.

Ha valaki mégsem tud meglenni halastó nélkül, halainak számát a jól bevált „0,5 m3 vízre egy arany­hal” tapasztalati formulának meg­felelően korlátozza. Az is fontos, hogy a halakkal benépesített tónak kellő mélysége is legyen. A víztükör alatt legalább 1 m mélyen elhelyez­kedő mélyvízi övezet megvédi a ha­lakat a fagytól és a hőségtől.

Jó tanács

Használjunk haletető gyűrűt, és egyszerre mindig csak annyi táplálékot adjunk a halaknak, amit kb. 10 perc alatt megesznek.

A kerti tóban örömünk telik

Ha munkából hazaérve fáradt te­kintetünket egy kerti tó víztükrén pihentethetjük meg, gyorsan elil­lan a mindennapok feszültsége és stresszé. Már egy kis vízfelület is üdítő oázissá tudja varázsolni az unalmas gyepfelületet.

Mielőtt arra kerülne a sor, hogy egy langyos nyári este lábunkat az üdítő vízbe ló­gassuk, ezt a „természet adta létesít­ményt” gondosan meg kell terveznünk. Kétféle, sajátkezű elkészítésre egyaránt alkalmas tórendszer között választha­tunk: vehetünk kész tómedret vagy a meder kibélelésére való tófóliát. A kész tómeder nagysága és alakja természetesen eleve adott, a tófólia használata viszont sokkal nagyobb alkotói szabadságot tesz lehetővé. Először egy tófóliával bélelt tó készítését mutatjuk be.

Ha a kertben csak néhány négyzet­méternyi hely áll rendelkezésünkre, tudomásul kell vennünk azt, hogy egy ilyen mini tó ökológiai egyensúlyát nagyon nehezen lehet fenntartani. A megvalósítható legkisebb tóméret ezért 4 m2. A kis telkek tulajdonosai a tavat lehetőleg a kert szélén helyezzék el. Ügyeljünk arra, hogy a tavat legalább napi 5 órán át süsse a nap. A közelben ne legyenek bokrok és fák: egyrészt azok lehulló levelei, más­részt gyökerei okozhatnak gondot.

Ha nagy a telkünk, akkor (az előbb említett feltételek figyelembevételével) már sokkal szabadabban tervezhetünk: miért ne legyen egy patakunk, amely­nek vize zuhatagon keresztül ömlik bele a tó medrébe? Ezt mutatjuk be második példánkban.

A nagy tómeder kiemeléséhez markolóra van szükség

Amikor a tó és egy esetleges patakme­der helyét kiválasztottuk és cövekekkel ki is tűztük, hozzáláthatunk a tó göd­rének kiemeléséhez. Kb. 2 m3-ig lapát­tal is megbirkózhatunk a munkával, a nagyobb tavak medrének földtöme­géhez azonban inkább markoló való. A mélyvízi övezethez legalább 80 cm mélységre van szükség. Mivel azonban a gödör aljának a majdani tómeder feneke alatt legalább 20 cm-re kell lennie, a földből kimélyítendő gödröt a későbbi vízszint alatt legalább 1 m mélyre kell készíteni.

Minél mélyebb a tó, annál kevésbé melegszik fel a benne lévő víz. Ez lassítja az algák szaporodását.

A meder szélét teraszosra képezzük ki, ide fognak kerülni a kövek és a nö­vények. Legkésőbb ilyenkor távolítsuk el az összes hegyes követ, gyökér­maradványt és egyéb kemény talajré­szeket. Ezután vizesítsük meg a talajt, hogy a most kialakítandó (5 cm vastag) homokrétegnek megbízható alapot teremtsünk. A homokot óvatosan, vizez­ve és simítva helyezzük el. Homok he­lyett vastag geotextíliát is leteríthetünk a gödör aljára.

Ezután terítsük le az egy darabból készített, fekete tófóliát (az anyag mi­nimális vastagsága 0,5 mm). Aki első ízben kerül abba a helyzetbe, hogy egy ilyen, többnyire rendkívül nagy fóliával kell ügyetlenkednie, bizonyára hálás lesz a következő ötletért: A fóliát haj­togassuk csíkba és így fektessük át a tómeder közepén. Ez a csík már szoro­san feküdjön rá a teraszok síkjára és a tómederre is. Ezután másodmagunk­kal hajtogassuk szét a fóliát, először a gödör egyik, azután a másik felére. A fólia vegye fel a teknő alakját, fe­szültségek lehetőleg sehol se marad­janak benne!

Szakmai fogás: tegyünk a fóliának a tó alján fekvő részére homokot és kavicsot és öntsünk már most némi vizet is bele. A tófólia ettől a helyére húzódik. A legmélyebb hely­ről elindulva simítsuk el a fóliát egé­szen a partig. A ráncokat hagyjuk úgy, ahogyan vannak. Semmilyen körülmé­nyek között nem szabad azokat felvág­ni, csak eligazgatni.

Ne használjunk építőipari fóliát, hanem csak speciális EPDM gumi­ vagy PVC tófóliát, amelyet úgy vegyünk meg, hogy tómedrünket lehetőleg egyet­len darabbal be lehessen teríteni. Mind a PVC (12 x 25 m), mind a Firestone EPDM gumifólia (15,25 x 30,5 m) igen nagy méretekben kapható, de szükség esetén mindkét típus egyszerűen, akár házilag is ragasztható/leplesíthető.

A fóliaméretek számítása:

A tó maximális hosszához adjunk hozzá a szegélyekre 2 x 50 cm-t, továbbá a ter­vezett mélység kétszeresét. Pl. ha a tó legnagyobb hossza: 4,50 m, a tervezett mélység: 90 cm, akkor a fólia hossza: 4,50 + 0,60 + 1,80 m, azaz összesen 6,90 m. A szélességet ugyanezzel a képlettel számítjuk ki.

A tó talaját taviföldből, kavicsból, homokból és kövekből építjük fel, a meder közepétől indulva a part felé haladunk.

A tó szélen lévő, látható fólia-darabok nem túl szépek, ezért azokat természetes anyagokkal teljesen el kell rejteni. Erre jól bevált a homok, agyag, kavics és a nagyobb kövek. Használ­ható a kőzúzalékos fólia (40, 60, 100, 120 cm) vagy kókuszháncsból készült töltésgyékény is. A tó körül kb. 50 cm széles part menti zónát alakítsunk ki. A fóliát itt teljesen takarjuk be homokkal/tavifölddel/szubsztrátummal és/vagy kövekkel.

Nagyon jó megoldás, ha a tófóliára a part mentén rézsűfonatot teszünk. Ezt a nejlonfonatot (esetleg kókuszfonatot) később behálózzák a gyöke­rek, ami megvédi a tófóliát.

Jó tanács

Érdemes tudni: A fóliát húzzuk néhány cm-rel ma­gasabbra, mint a későbbi víztükör szintje, nehogy a tó melletti föld „kiszívja” a vizet a tóból (kapilláris zár, felső rajz). A tóból vezessünk enyhe emelkedéssel vízelvezető csö­vet pl. az esőcsatorna ejtőcsövébe, nehogy egy hosszabb esős időszak alatt a tó kiontson (alsó rajz).

Kerti tó
Kerti tó ásás

A kerti tó gödrét legalább 1 m mélyre ássuk ki.

A köveket, gyökereket és egyéb kemény talajrészeket távolítsuk el

A köveket, gyökereket és egyéb kemény talajrészeket távolítsuk el. A meder szélét teraszosra képezzük ki.

A gödör aljára terített 5 cm vastag homokréteg megvédi a tófóliát

A gödör aljára terített 5 cm vastag homokréteg megvédi a tófóliát.

A nagy fóliákat könnyebben le lehet teríteni, ha azokat előbb összehajtogatjuk

A nagy fóliákat könnyebben le lehet teríteni, ha azokat előbb összehajtogatjuk.

Másodmagunkkal először a fólia egyik, majd a másik felét hajtogassuk szét

Másodmagunkkal először a fólia egyik, majd a másik felét hajtogassuk szét.

Fólia rögzítése

A fólia rögzítéséhez a meder aljára tegyünk homokot és kavicsot, és töltsünk be vizet is.

A tó talaját virágfölddel, kaviccsal, homokkal és kövekkel építjük fel

A tó talaját virágfölddel, kaviccsal, homokkal és kövekkel építjük fel, egészen a meder partjáig. Speciális taviföldet használjunk.

Ebbe a tóba egy kis patak is ömlik

Ebbe a tóba egy kis patak is ömlik. A patak medrét szintén fóliából alakítjuk ki.

A túlnyúló, felesleges fóliát éles késsel vágjuk le

A túlnyúló, felesleges fóliát éles késsel vágjuk le.

Mesterséges forrás

Mesterséges forrás. Kifolyónyílása a kövek közé van rejtve, a szivattyú a tó alatt van.

Terasz mellé telepített tó

Különösen szép. ha a tó közvetlenül a terasz mellett van. A terasznak ebben az esetben erős alapot kell készíteni, amely a tófólián kívül helyezkedik el. Az alapot betonozzuk vagy mészho­mokkőből falazzuk fel. Az alapozás kb. 50 cm mély legyen.

A munkát a növényzet betelepí­tésével fejezzük be, amely szintén felelős a kerti tó megfelelő „működéséért”. A növények gondoskodnak az oxigéntartalom fenntartásáról, tisz­tán tartják a vizet és némileg árnyékol­nak is. Az oxigént felvevő halak látják el a növényeket széndioxiddal.

A part menti zónát gondosan alakítsuk ki, nehogy a fólia széle valahol látható maradjon

A part menti zónát gondosan alakítsuk ki, nehogy a fólia széle valahol látható maradjon.

Lassan kialakul a tó és az abba beömlő kis patak formája

Lassan kialakul a tó és az abba beömlő kis patak formája.

Végezetül ültessük el a növényeket

Végezetül ültessük el a növényeket. A vízfelületen kívül füveket és évelő növényeket telepítsünk.

Kész kerti tó

Eltart egy darabig, míg a természet „birtokba veszi” a tavat. Az ökológiai egyensúly szempontjából fontos, hogy a tó felületének legalább egyharmadán növények tenyésszenek.

A barkácsáruházakban ugyan a különböző mocsári és vízinövények nagyon széles választéka kapható, mégis érdemes a növények kiválasztá­sánál csak néhány fajra szorítkoznunk. Ilyen lehet pl. a tündérrózsa (mély víz­be), a sásnőszirom és a mocsári nefe­lejcs (sekély övezetbe). A vízfelületen kívül elsősorban füveket és évelőket ültessünk.

A növényeket finom szemű vízi ültető kosárba tegyük be. így a tóba kerülő föld ott marad, ahova való és a növé­nyek növekedését mindig ellenőrzés alatt tudjuk tartani. Fontos ugyanis, hogy a tó felületének legfeljebb egy­harmadán engedjük meg a növények elszaporodását. Az ökológiai egyensúly fenntartásához víz alatti növényekre is szükség van.

A növények telepítésének ideje alatt a tavat csak részlegesen (nagyjából félig) töltsük meg vízzel.

Ha sikerült a kerti tóban olyan élet­teret teremteni, amely egyensúlyban tartja saját magát, akkor ne cseréljük a tó vizét. Az elpárolgott vizet pótolja az esőzés, esetleg összegyűjtött esővízzel egészítsük ki. Vízpótlásra vezetékes vizet csak mértékkel használjunk.

Vigyázat: ha gyerekek vannak a családban, és mégis tavat szeretnénk készíteni, gondoskodjunk arról, hogy a gyerekek ne tudjanak a tóba beleesni (pl. kerítsük azt körül)! A víz ugyanis mágikus vonzerőt gyakorol a gyere­kekre. Helyezzünk a tó aljára legalább 3-5 cm vastagságban szubsztrátumot.

Ez olyan speciális hő eljárással készült kőzetanyag, amely nagy külső és belső felülettel rendelkezik, és megfelelő életteret ad a vízminőséget legalább 60 %-ban befolyásoló nitrifikáló bak­tériumoknak. A szaküzletekben, barkácsáruházakban kapható Bactifit. amely dehidratált állapotban lefagyasz­tott baktériumtenyészet. Új telepítésű tavaknál és tavasszal a Bactifit segít­ségével sokkal hamarabb kialakul a biológiai egyensúly.

Patak vizének körforgása

A rajz egy mesterséges patak vizének körforgását szemlélteti.

Patak alja

Ha azt szeretnénk, hogy hosszú patak kanyarogjon kertünkben, akkor először a patak ágyát…

Főliavédelem

…emeljük ki. A tófólia védelméhez geotextíliát vagy homokréteget terítsünk a meder aljára.

Aló szigetelés

Erre kerül a patakmeder alsó szigetelése.

Fóliázás

Amikor a fólia már jól elhelyezkedett a mederben, a kiálló fóliaszéleket vágjuk le.

Forrás kialakítása

A pataknak erre a részére kerül majd a forrás.

A fólia letakarására kisebb-nagyobb köveket alkalmazunk.

Forráskő kialakítása

A „forráskövet” kőfaragóval fúrassuk át és csatlakoztassuk hozzá a táptömlőt.

Állandóan mozgásban: még egy mesterséges patak is lehet megnyugtató

Csobogó patakot szeretnénk a ker­tünkbe? Nem probléma: Amikor a „főtó” teknőjét kiemeljük, egyúttal a patak medrét is alakítsuk ki. Ezt a medret azután készen kapható víz­esésidomokkal vagy tófólia-maradékokkal lehet kibélelni (majd ezt a szi­getelést földdel, homokkal, kövekkel és növényekkel fel is lehet öltöztetni).

A patakmeder felépítését a tónál kezd­jük és átlapolásokkal haladjunk felfelé. A patak folyásának útjában álló akadá­lyok a víz csörgedezését természetessé teszik.

Csobogó

A patak működési elve

A tómeder alján szivattyú helyezkedik el. A víz tömlőn át jut el a patak legmagasabban lévő pontjára, mondjuk a forráshoz. A víz kifolyását rejtsük néhány kő alá (vagy éppenséggel tegyük látha­tóvá, mint egy forrást). Indítsuk el a szivattyút és a víz máris mozgásba jön. Ezzel oxigént juttatunk a vízbe, egy­úttal annak felmelegedését is lassítjuk.

Amikor megvesszük a szivattyút, ve­gyük figyelembe a felállítási helye és a forrás közti magasságkülönbséget, valamint a tömlő keresztmetszetét.

Szökőkutat csak ott létesítsünk, ahol nincsenek növények. A legjobb, ha erre a célra a tó egy külön részét tartjuk fenn.

Forráskő elhelyezése

Ha a forráskövet a képen látható módon helyezzük el, bugyborékoló forrást kapunk.

Habarcsba ágyazás

A fóliát a part mentén rögzítő, különálló szegélyköveket ágyazzuk habarcsba.

Tömlő elvezetése

A tömlőt a patakmeder mellett helyezzük el. Ha a patak jól működik, temessük be a tömlőt.

Szivattyú a tóban

Süllyesszük be a szivattyút a tóba és próbaképpen indítsuk el.

Patak kész

Egy ilyen gondosan megépített patak minden lejtős területnek díszévé válik.

A tómedencék vásárláskor nagyobbnak látszanak, mint amilyenek valójában

A kereskedésben egy 2 m hosszú, füg­gőlegesen a falnak támasztott tómedence nagyon nagynak tűnik. Amikor azután a kertben beássuk, akkor látjuk, hogy még tócsának se igen nevezhető. Először jelöljük ki a kertben tavunk kívánatos méretét, azután kezdjük el keresni a megfelelő medencét.

Az előre gyártott tómedencét úgy építsük be, hogy közben ne deformá­lódjon. Ne maradjanak alatta üregek és a feszültségeket is kerülnünk kell. Gondos munkára van tehát szükség. Nem biztos, hogy igaza van annak, aki úgy véli, hogy kész tómedencével gyor­sabban lehet a tavat elkészíteni, mint tófóliával.

A létesítés menete:

Először cöve­kekkel jelöljük ki a talajon a medence alakját, azonban a vízszintes szegélyt ne vegyük figyelembe. A jelölések alapján ássuk ki a gödröt a sekély víz szintjéig (első terasz). Tegyük le a medencét erre a síkra és jelöljük meg a következő zóna körvonalát.

Amikor ezt a részt is kiemeltük, folytassuk az eljárást mindaddig, amíg a tó feneké­hez el nem jutunk. A köveket, gyökereket és a földben lévő egyéb kemény darabokat távolítsuk el, az üregeket töltsük ki homokkal és alakítsunk ki egy vékony homokréteget. Erre tesszük rá aztán a medencét, majd azt víz­mértékkel be is állítjuk.

Töltsünk a medencébe némi vizet, azután a medence szegélye és a gödör közti rést töltsük ki homokkal. A következő lépés: a medencét egészen a pereméig töltsük meg vízzel és a rést teljesen iszapoljuk be. Amikor mind­ezekkel készen vagyunk, jöhet a növé­nyek telepítése.

Műanyag tómedencék

A műanyag tómedencék nagy választékban kaphatók. A tó alakját azonban mégis csak a kínálaton belül választhatjuk meg.

Tómedence kialakítása

A tómedence helyét alakjának megfelelően, teraszosan kell kiásni.

Medence

Amikor a medence a helyére került, a gödör és a medence közötti rést iszapoljuk be.

Nagyobb tómedencék

Nagyobb tómedencék gödrének kiemeléséhez használjunk markolót.

Gödör alja

Fontos, hogy a gödör alját szintezőléc és vízmérték segítségével pontosan vízszintesre simítsuk el.

Tómedence elhelyezése

Az óriás medencét két személy tudja a helyére rakni, elhelyezkedését vízmértékkel…

Medence elhelyezése

…hossz- és keresztirányban többször is ellenőriz­zük. Ha minden rendben van, a medencét annak pereméig…

Töltsük meg vízzel

…töltsük meg vízzel. Így a medence nem kezd úszni az ezután bejuttatandó iszap felszínén.

Kész a medencés tó

A képen látható medencét a vízen kívül kövekkel is megtöltötték, hogy az iszapba jobban befészkelje magát. A köveket később távolítsuk el, a tó környezetét pedig növényekkel tegyük élővé.

Lámpák a kertben

A 12 V törpefeszültségnek köszön­hetően a laikusok is vállalkozhat­nak arra, hogy a kertet lámpákkal tegyék igazán hangulatossá. Egy ügyesen kialakított rendszer gyors szerelést és még sok minden mást is lehetővé tesz.

A GARDENA „lightline” kertilámpa-rendszere az össze- és szétszerelést egyaránt gyorsan lehetővé teszi, ezért módot ad arra, hogy tetszésünk szerint hol a teraszt, hol a tavat borítsuk fényárba. Az aláb­biakból megtudhatjuk, hogy miért ilyen egyszerű a dolog.

Az induláshoz nincs szükségünk másra, mint egy 230 V-os külső duga­szolóaljzatra és egy komplett kertilámpa-készletre. Ezután már csak azt kell eldöntenünk, hogy a lámpákat helyhez kötötten vagy változtatható módon kívánjuk-e felállítani. A tennivalók a kétféle esetben a következők:

Helyhez kötött felállítás:

Határoz­zuk meg a lámpák és a trafó helyét. A trafót hozzáférhető módon (és lehe­tőleg eső ellen védve) kell felszerelni. Ügyeljünk arra, hogy szellőzése is meg legyen oldva. A kábel árkát 30 cm mélyre ássuk ki. Az árok aljára tegyünk kb. 5 cm vastag homokréteget.

Ezután tegyük be az árokba a csat­lakozódugókkal és hüvelyekkel gyárilag készre szerelt főkábelt. Csatlakoztas­suk ehhez a kábelhez a lámpákat. A lámpák elé kívánság szerint mozgás­érzékelőt, alkonykapcsolót vagy vezérlőegységet is beiktathatunk.

Próbáljuk ki a rendszer működését, majd csava­rozzuk a lámpákat a földhöz vagy a falra. A kábeleket egy második homok­réteggel takarjuk be, majd temessük vissza az árkokat. Ha a lámpákat ágyá­sok belsejébe vagy a gyepfelületre akarjuk tenni, a lámpa talpára erősít­sünk ún. tüskéket. így a lámpákat egyszerűen csak le kell szúrni a földbe.

Mobil elrendezés:

Jelöljük ki a lám­pák helyét, állítsuk össze a kábelt és bokrok alatt vagy az út szélén, szaba­don fektessük le. A kábelek nemcsak a föld alatti fektetésre alkalmasak, hanem az időjárás viszontagságainak is ellenállnak, így az eső vagy hó semmi­féle veszélyt nem jelent rájuk.

Vigyázat: mobil elhelyezés esetén a kábeleket úgy helyezzük el, hogy azok­ban ne lehessen megbotlani, ne tegyük tehát azokat a közlekedőzónákba!

A kertben nincs szükség vakító fényre

A kerti lámpák teljesítménye jóval kisebb, mint a lakóhelyiségekben alkal­mazott világítási rendszereké. Végtére is nem az a célunk, hogy a kertet nap­pali fénybe borítsuk, hanem egyes részeit ki akarjuk emelni és az egészet hangulatossá szeretnénk tenni. Ezért a kert elszórt fénypontokkal való deko­rálásához elegendő a lámpánkénti 3 W teljesítmény.

Út kivilágításához egymástól 2 m távolságban 10 W-os lámpákat helyez­zünk el és csak nagyobb objektumok (terebélyes fa vagy egy szobor) éjszakai kivilágításához használjunk nagyobb teljesítményű, max. 50 W-os halogén­lámpákat.

A trafónak illeszkednie kell a válasz­tott lámpákhoz. Szükséges teljesítmé­nyének kiszámítása igen egyszerű. Adjuk össze az összes lámpa watt­számát és már meg is kaptuk az ered­ményt. Példa: ha 6 db 3 W-os és 3 db 10 W-os lámpát akarunk a trafóra rákötni, ezek együttes teljesítménye 48 W, azaz 50 W teljesítményű trafóra van szükségünk. A lámpák összesített teljesítménye ne legyen nagyobb, mint a trafó teljesítménye, annál némileg kisebb azonban lehet.

Ügyelni kell a trafó által ellátandó hálózat hosszára is. Ha ez pl. 30 m, akkor a lefektetett tápvezetékek teljes hossza nem lehet több mint 30 m.

Kertilámpa trafó

Az itt bemutatott kertilámpa-rendszert a szükséges dugaszokkal és hüvelyekkel már gyártáskor felsze­relték, azt tehát laikusok is könnyen össze tudják állítani.

Kertilámpa

Ez tartozik egy kerti lámpához: a dugasszal ellátott bekötőkábel villámgyors szerelést tesz lehetővé. Mindössze a készlethez tartozó „áramszedőt” kell…

Kertilámpa csatlakozó

…rácsavarozni a tápkábelre ott, ahol a lámpát csatlakoztatni akarjuk. Ezután a két elemet össze kell dugni.

Kertilámpa felszerelve

A lámpa így néz ki felszerelve. Ha van külső du­gaszolóaljzatunk, a kertilámpa-rendszer valóban percek alatt üzembe helyezhető.

Kertilámpa

A kerti lámpák választéka nagyon nagy. A rendszert fali lámpákkal is kombinálni lehet. Ebben az esetben azonban szebb, ha a kábelt a vakolat alatt vezetjük.

Kertilámpa a földre

Ha a lámpákat bokrok alatt vagy a gyepfelületen akarjuk felállítani, használjuk az ún. tüskéket. Ezeket alulról kell feltolni a lámpák talpára és a többi…

Kertilámpa

…már tetszésünkre van bízva. A dekorációt bármi­kor átalakíthatjuk és a kerti lámpákat az aktuális igényeknek megfelelően áthelyezhetjük.

Kerti öntözőrendszerek

Víz nélkül a növények elpusztul­nak. A mi éghajlatunkon azonban nincsen elegendő csapadék, ezért kertjeinket öntözni kell. A kannák és gumitömlők kora azonban lejárt: manapság az intelligens öntözés, a szórófejes és mikroöntöző rend­szerek korát éljük.

Kerti öntözőrendszerek

A legegyszerűbb öntözőtechnika az öntözőfejes kerti tömlő. Ezt előkertekben, sziklaker­tekben és 250 m2-nél nem nagyobb családi kerteknél érdemes alkalmazni. Ezzel azonban az a probléma, hogy egy munkába járó háztulajdonosnak általá­ban nincsen ideje korán reggel felkelni az öntözéshez, nem is beszélve a nyári szabadságról, amikor hosszabb-rövi­debb időre elutazunk.

Ezért a korszerű öntözési technikákat már a kisebb kertekben is érdemes alkalmazni, a nagyobb telkeken pedig egyenesen szükségszerű. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy például a mikroöntözéssel a kiadásoknak akár kétharmadát is megtakaríthatjuk!

A választott megoldás kertünk adottságaitól és természetesen anyagi lehetőségeinktől is függ.

A hagyományos tömlős öntözést is korszerűsíthetjük: a könnyen repedő, nehéz gumitömlőket cseréljük korsze­rű, többrétegű, hosszabb élettartamú műanyag tömlőre. A tömlő mozgatását megkönnyítik a tömlőtartók és a tömlőkocsik. A tömlőre gyorscsatlakoztatóval ellátott esőztetők, öntözőpisz­tolyok és kör- vagy négyszögöntözők (kör és négyszög alakú területet ellátó öntözők) egy mozdulattal csatlakoz­tathatók. A tömlős öntözés azonban alapvetően így is sok kényelmetlen­séggel jár.

Beszerezhetünk hordozható kerti zuhanyokat is, ezeknél a zuhanyfejet egy hosszabbító rúdra kell erősíteni, amelyet a földbe szúrnak le vagy há­romlábú állványra állítanak.

Locsoló

Műanyag hordozható tömlőtartó (fotó: GARDENA).

Tömlőtartó

Egyszerű tömlőkocsi (fofó: GARDENA).

Öntözőpisztoly

Öntözőpisztoly és gyorscsatlakozó (fotó: GARDENA).

Hordozható kerti zuhany

Hordozható kerti zuhany (fotó: GARDENA).

A nagyobb alapterületű kertben megkönnyíti a tömlő használatát a víz föld alatti szétvezetése vízkonnekto­rokba. Ennek egyik legelterjedtebb változata a Pipeline-rendszer. A víz­konnektorokat a leggyakrabban öntö­zött területek közelébe telepítsük. A konnektor fedelét felpattintva arra egyszerűen rápattinthatjuk a gyorscsat­lakozóval felszerelt, pisztolyos szóró­fejjel vagy esőztetővel kialakított töm­lőt. Használhatunk kör- vagy négyszög­öntözőket is.

A föld alatti öntözővezeték-rend­szert alaposan tervezzük meg. Rajzol­juk fel a kertet méretarányosan milli­méterpapírra. A ház és az utak mellett minden kerti objektumot (pl. garázs, lugas, grillező sarok) rajzoljunk fel; tüntessük fel a fákat, ágyásokat stb.

A hálózat kiindulópontja a vízcsap vagy a kerti kút melletti szivattyú. Döntsük el a vízkonnektorok helyét és típusát. Rajzoljuk be az öntöző­fejeket a hatótávolság feltüntetésével. A szórófejeket átfedéssel kell telepí­teni. Rajzoljuk be a vezetékek nyom­vonalát (ez mindig legyen egyenes, a szárnyakat T-elágazásokkal kössük be.

A kertben karókkal jelöljük ki a vízkonnektorok és elágazások, illetve a szórófejek helyét. Jelöljük ki a vezetékek vonalát. A kijelölés mentén ássunk 20-30 cm mély, kapa­szélességű árkot. Az árkok fenekére szórjunk 5 cm vastagságban homokot, majd a tápvízforrástól indulva fektes­sük le az árokba a vezetékeket és kössük be őket.

Az elkészült hálózat tömítettségét a víz megnyitásával ellen­őrizzük: miután tömítettük az esetle­ges csepegéseket, vékony rétegben szórjuk be homokkal a vezetékeket, majd töltsük vissza a földet és helyez­zük vissza a gyepdarabokat. Locsoljuk meg a vezeték nyomvonalát, majd lábunkkal tapossuk le.

Zöldségágyásokat, fiatal gyümölcs­fákat, sövényeket olcsón és hatékonyan öntözhetünk gyöngyöző tömlőkkel. Eze­ket (amennyiben rövidebbek) gyors­csatlakozóval vízkonnektorokhoz, a hosszabbakat föld alatti csővezetékre kapcsolhatjuk. Az öntözést a csatlakoz­tatás helyén kell bekapcsolni. A rendszer működése kézi szelepekkel, öntö­ző automatával vagy komputervezérlés­sel szabályozható.

Víztakarékosság

Optimális és víztakarékos öntözést tesz lehetővé a vízellátás automatikus szabályozása. Az öntöző automatákat vagy öntözőkomputereket a bevezetőcsapra szerelik, ezek a terület kiválasz­tott pontjainak nedvességadatai és az esőérzékelő adatai alapján szabályoz­zák a vízellátást.

Az öntözőautomata az esetleges szárnyvezetékeket a meg­adott sorrendben kapcsolja be és ki. A be- és kikapcsolást elektromágneses szelepek vagy vezérelt elosztók végzik, ezeket a talajon vagy a föld alatt futó szigetelt kisfeszültségű kábel vagy mobil rádióadó köti össze.

Ma már Magyarországon is hozzá­férhetőek az automatikus öntözőrend­szerek. Ezek drágábbak, kivitelezésü­ket szakcégre kell bízni! Automatikus öntözőrendszerekhez a mikroöntözős technika ajánlott, ez a legvíztakarékosabb megoldás is. Lényege, hogy a föld alatt kis átmérőjű, elágaztatható cső­vezetékek futnak, amelyek cseppen-ként közvetlenül a növényekhez szál­lítják a vizet, vagy mikro-szórófejekhez csatlakoznak.

A csepegtetős öntözési mód elengedhetetlen feltétele a tiszta víz, mert a szennyeződések eltömhetik a csepegtetők nyílásait. Kisebb mikro­öntözős rendszert ügyesebb barkácsolók maguk is telepíthetnek.

Föld alatti Pipeline-hálózat

Föld alatti Pipeline-hálózat, amely öntözőkomputerrel csatlakoztatott kerti csaphoz csatlakozik.

Süllyesztett automata öntözőrendszer vázlata

Süllyesztett automata öntözőrendszer vázlata.

Nagyobb méretű ásott kút

Nagyobb méretű ásott kút.

Fúrt kút

Fúrt kút.

Vízforrások

Az öntözőrendszer kialakításának alap­vető feltétele a megfelelő vízforrás. Régebben ezt az ásott kutak jelentet­ték. Manapság egy jó kút az emelkedő víz- és csatornadíjak miatt igazi kincs! Ásás helyett azonban már inkább fúr­ják. Ha a víz felszíne 10 m-nél mélyeb­ben van, merülő nyomószivattyút kell alkalmazni.

Egyedül, építési engedély nélkül azonban nem foghatunk neki a kútfúrásnak. Érdeklődjünk a helyi elsőfokú építési hatóságnál. A munkálatok megkezdése előtt célszerű meg­keresni a szomszédokat, jelenlétükben megmérni kútjaik vízszintjét, és az erről készült jegyzőkönyvet aláíratni velük.

Szakemberek segítségével (akik finom műszerekkel – pl. hidrolokátor -vannak felszerelve) állapítsuk meg, hogy mennyire kiadós a telkünkön található vízforrás. A kút létesítését a benyújtott terv alapján a hatóságnak engedélyezni kell.

Ha nem sekély ásott kútról van szó (6 m mélységig), érde­mes olyan kútépítő céget választani, amelynek szolgáltatásaiban az építési engedély megszerzése is benne foglal­tatik. 6 m-nél mélyebb ásott, illetve a 30 m-nél mélyebb fúrt kutat csak a Magyar Bányászati Hivatal engedé­lyével rendelkező cég vagy magánvál­lalkozó létesíthet.

Általában inkább fúrt kutat érdemes készíttetni, mert ennél valószínűbb, hogy a vízmi­nőség megfelel az egészségügyi elő­írásoknak, ugyanakkor egy ásott kút vízhozama nagyobb, és készíttetése anyagilag is elérhetőbb. A vízminőség ellenőrzésére a tisztiorvosi szolgálattól kérhetünk bakteriológiai elemzést és vegyelemzést.

A kút létesítésének feltételei:

  • emésztőgödröktől és szennyvíz-bekötőcsatornáktól legalább 5 m-re legyen kevésbé áteresztő talajnál (agyag), 12 m-re áteresztőbb talajoknál (homok, homokos kavics);
  • üzemanyagtartályoktól 7 m (áteresz­tő talajoknál 20 m), ólaktól 10 m (áteresztő talajoknál 25 m), közutaktól és árkoktól 12 m (áteresztő talajoknál 30 m) távolságra legyen;
  • járműmosásra használt területtől min. 15 m (áteresztő talajoknál 40 m) távolságra legyen.

A kútépítésre vonatkozó néhány további szabály:

  • a kút környékét 2 m-es körzetben nem lehet beépíteni;
  • épületen belül csak zárt (félrecsú­szás ellen rögzített betonlappal fedett) kutak lehetnek;
  • a kút körül 1 m-es körzetben vízzáró fugázott burkolatot kell kialakítani, a kúttól legalább 2 %-os lejtéssel; a kút környékére érdemes gyepet telepíteni;
  • ha a kút közvetlen állványos vízkivezetéssel lett kialakítva, min. 5 m hosszú vízzáró elvezetőt kell kialakítani.

Ma a kertek több mint kétharmadát vezetékes ivóvízzel öntözik. Kisebb öntözőberendezéseket (öntözőfejes tömlők, csepegtető és mikroöntöző rendszerek) a kerti falicsapra gond nélkül csatlakoztathatunk, a nagyobb kihozatalú rendszereknél azonban bi­zonyos minimális nyomásra van szük­ség; ez fel van tüntetve a használati utasításban, bar-ban vagy MPa-ban (1 bar = 0,1 MPa).

A közüzemi vezetékrendszer nyomása általában 0,2-0,6 MPa (településenként, város­részenként kissé eltérő). A komolyabb öntözőrendszert érdemes a lehető leg­nagyobb, közvetlenül a vízórát követő leágazócsőre csatlakoztatni. Ezzel kapcsolatban kormányrendelet is ren­delkezik.

Esővíz használata a kertben

Jóval kisebb lesz a vízszámlánk, ha legalább részben az esővizet is felhasz­náljuk. Összegyűjtéséhez manapság egyre gyakrabban használják a speci­ális, eresz alá helyezhető dézsákat és az előre gyártott, föld alatti műanyag vagy betontartályokat. A mészmentes esővíz a növényeknek sokkal jobban megfelel, mint a kemény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban az esővíz semmiképpen sem használható!

A használati esővíz gyűjtőrendszerét tehát semmiképpen nem szabad össze­kapcsolni az ivóvízvezeték-rendszerrel! Öntözésre viszont tökéletesen megfe­lel, felhasználásával az éves használati­víz-fogyasztásnak akár több mint felét is fedezni lehet! Telkünkön az esővíz gyűjtéséhez nem kell engedély; ha meglévő épületbe telepítünk új esővíz­tartályt, az bejelentési kötelezettséggel jár.

Ha az esővizet csak öntözésre hasz­náljuk, csak a nagyobb szennyeződése­ket kell belőle eltávolítanunk az eresz­csatorna torkolatában elhelyezett lombkosárral, a csatornában összete­kerve elhelyezett lombfogó hálóval, a közvetlenül a lefolyócsőbe helyezhető ferde levélfogó hálóval vagy a lefolyó­csőbe helyezett gyűjtőszűrővel.

A le­folyócsőbe érdemes kézzel nyitható és csukható csappantyút beépíteni, ezzel meggátolható a lefolyótartály túltölté­se. Az esővizet gyűjthetjük a lefolyócső alá helyezett fa- vagy bádoghordóval; a vizet legkényelmesebben a hordó fene­kére helyezett búvárszivattyúval lehet kinyerni. Egyre gyakrabban alkalmaz­zák a műanyag gyűjtőtartályokat, amelyeket tartószerkezetre, a talajra, pincébe vagy a föld alá is telepíthetünk. Nagyobb mennyiségű esővizet általá­ban egyedileg kialakított, föld alatti falazott vagy kiöntött ciszternában tárolhatunk, amelyből elektromos szi­vattyúval vételezzük a vizet.

Szivattyúk

A hordozható kerti szivattyúkkal akár folyó vagy patak vizét is fel­használhatjuk öntözéshez, amennyiben erre módunk van. A szivattyúkkal akár kerti tavacska avagy medence vizét is kiszippanthatjuk, bár ha a medence vize túl klóros, inkább a csatornába szi­vattyúzzuk.

Az elektromos és benzinmotoros szivattyúknak többféle típusa közül vá­laszthatunk. Az elektromos szivattyúk típusai: hordozható vagy fix elektromos kerti szivattyúk, búvárszivattyúk, oldalszívású búvárszivattyúk. Ezek órán­ként 2000-6000 L vizet szolgáltatnak. Elektromosenergia-ellátás hiányában két- vagy négyütemű, 1-3 kW teljesít­ményű benzinmotoros szivattyút alkal­mazhatunk.

A kerti vízelosztó rendszer

A ház külső falán elhelyezett, az épület vízvezetékére csatlakozó vízcsap egy kisebb családi kert öntözésére még megteszi; nagy kertben azonban, ha pl. zöldségtermesztéssel szeretnénk fog­lalkozni, érdemes a városi vízvezeték­-hálózatról saját vízórával ellátott öntözőleágazást kialakítani (amennyiben ezt a vízszolgáltató engedélyezi).

Egy 300-500 m2 területű szabályos kert öntözésére megfelel a csaphoz csatlakozó locsolótömlő, egy nagyobb területű kert öntözéséhez azonban már tömlőkocsi és legalább 3/4″-os tömlő kell. 1000 m2-nél nagyobb vagy nagyon hosszú és keskeny teleknél a gyakran öntözött területek mellett további öntözőcsatlakozókat kell kialakítani, amelyeket a föld alatt lefektetett cső­vezetékeken látunk el vízzel.

Érdemes vízkonnektorokat használni, amelyek­hez gyorscsatlakozóval lehet a tömlőt csatlakoztatni. A nagyobb öntözőrend­szereknél érdemes a vízelosztó rend­szer tervezését és kivitelezését is a szakcégre bízni.

Automatikus öntözés

Az automatikus öntözés közvetlen elődje a vízcsapra szerelhető mechani­kus szabályozóegység, amely megadott időpontban kapcsolja be és ki a kerti elosztórendszer vízellátását. Az elekt­ronikus öntözőórák alkalmazásával az öntözés napi több alkalommal is ki­-bekapcsolható.

Magyarországon is egyre gyakrab­ban alkalmazzák a saját föld alatti öntözőhálózatot vízkonnektorokkal, vagy az öntözőkomputerrel vezérelt sprinkleres (kiemelkedő szórófejes) öntözőrendszert.

Öntöző rendszer

Az öntözőkomputer működésének lényege a következő: a kert különböző pontjain érzékelők mérik a talaj ned­vességtartalmát, a mérés eredménye pedig a mikroprocesszorba kerül. Ha túl száraz a talaj, és a beállított program megengedi (hiszen pl. déli káni­kulában a locsolás ártana a növények­nek), a komputer megnyitja a vizet vagy bekapcsolja a szivattyút.

Termé­szetesen nem kapcsol be a rendszer akkor sem, ha esőt jelez az esőérzéke­lő, vagy nagy a környezet nedvesség­tartalma. Öntözéskor a szórófejek ki­bújnak a földből, és megöntözik a be­állításuk szerinti részt. Az érzékelő jelzésére aztán a mikroprocesszor el­zárja a vizet, és a szórófejek vissza­húzódnak a föld alá.

Az öntözés automatizálására há­romféle módszer létezik:

  • A legolcsóbb megoldás az öntöző­komputer és az automatikus elosztó alkalmazása.
  • Drágább a kiemelkedő szóró­fejekkel (sprinklerek) és föld alatti vezetékkel kialakított, teljes területet ellátó öntözőrendszer alkalmazása, amelyet nedvesség- és esőérzékelő jel­zéseire öntözőkomputer irányít. A na­gyobb vízigény miatt a rendszert több szárnyra kell osztani. Az ilyen rend­szerek telepítését szakcégre érdemes bízni.
  • Kisebb területen, balkonnövények­nél vagy üvegházban érdemes csepegtetőöntözést alkalmazni. Ennél a meg­oldásnál a növény gyökerét öntöző­komputer vagy programozó egység által szabályozott csepegtetők vagy mikroszórófejek látják el az adagolt vízmennyiséggel.
Automatikus öntözési módok

A leggyakrabban használt automatikus öntözési módok (fotók: GARDENA).

A csapadékvíz gyűjtése és hasznosítása

Napjainkban, amikor az ivóvízkész­let mindinkább csökkenőben van, egyre sürgetőbb feladat az ivóvíz­zel való takarékoskodás. Az édes­víz kincs és minden cseppjét meg kell becsülnünk, mert a természet ritkasága. A Föld vízkészletének csak közel 1 %-a édesvíz, ivóvizet pedig csak az édesvíz felhasználá­sával tudunk előállítani.

Csapadékvíz tartály

A hosszú távú felmérések szerint Közép-Európában a 800 mm-es éves csapadékmennyiségű helyeken egy 160 m2-es alapterületű családi ház tetejére évente mintegy 100 m3 lágy, mérsékelten szennyezett víz esik. Mivel mészmentes, jobban megfelel a növényeknek, mint a ke­mény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban semmiképp sem használható, mivel a levegő szennyezettsége rontja a víz minőségét.

Csapadék összegyűjtő rendszer

Az esővíz gyűjtőrendszere semmi-féleképen nem kapcsolható össze az ivóvíz vezetékrendszerével, mivel az esővíz elszennyezné az ivóvizet. Öntö­zésre azonban az csővíz kitűnően alkal­mas. Egy átlagos közép-európai családi házban működő négytagú háztartásban az egy főre eső napi vízfogyasztás 150 L, melynek csaknem felét a WC-öblítés, a mosás és az öntözés teszi ki, és csak elenyésző mennyisége szük­séges ivásra, főzésre.

Így a napi vízszük­séglet felét az esővízgyűjtésével, ill. annak felhasználásával ki lehet váltani. Ezzel nemcsak a Föld ivóvízkészletével takarékoskodunk, hanem hosszútávon saját háztartásunk vízhasználatát tesszük gazdaságosabbá és környezetkí­mélőbbé.

A leggazdaságosabb megoldás, ha az esővízgyűjtésről és elvezetésről már házunk tervezésekor gondoskodunk, hiszen ezzel megspóroljuk az utólagos beépítés költségeit. Házunk vízgépé­szeti kivitelezését célszerű úgy megoldani, hogy az alkalmas legyen az esővíz háztartási célú felhasználására, vagyis ha a WC-öblítést és a mosást az összegyűjtött, megtisztított esővízzel tudjuk üzemeltetni.

Az esővizet célszerű a talaj fagy­mentes mélységébe telepített „előre gyártott tartályokban” gyűjteni. A kü­lönböző űrtartalmú és szükség esetén további tagokkal bővíthető tartályok hosszú távon gazdaságos vízfelhaszná­lást tesznek lehetővé.

A komplett házi vízellátó rendszer tartozéka egy olyan szűrő is, amely többszörös finom-szűrést végez, így a mosáshoz tiszta, lágy vizet kapunk, amelyhez lényege­sen levesebb mosószerre van szükség, ráadásul még a mosógépünk élettar­tamát is meghosszabbítjuk. Az esővíz-tartályok telepítéséhez a következő tanácsokat adjuk:

Tervezéskor a tartályok nagyságát alapvetően 3 tényező határozza meg:

  • az épületben az üzemeltetés víz­szükséglete (tapasztalat szerint 75 L személyenként és naponta WC és mosógép használata esetén)
  • az esővíz összegyűjtésére rendelke­zésre álló tetőfelület nagysága
  • a helyi átlagos csapadékmennyiség.

Az ajánlott biztonsági tartalék (kb. 21 nap) figyelembevételével nor­mális esetben egész évben elegendő esővíz áll rendelkezésre. Nagyobb te­rületű kert locsolása esetén ezen felül kiegészítés szükséges.

A szükséges űr­tartalom gyakorlati kiszámítási módja:

pl.: személyek száma (4 személy) * napi vízszükséglet (75 L) * biztonsági tartalék (21 nap) = 6300 L

azaz egy négyszemélyes háztartásnál a szükséges esővíz mennyiségét egy 6500 L-es tartály fedezi. A kapható méretek: 1600 L, 2650 L, 3700 L, 4500 L és 6500 L-es tartályok. Amennyiben a 6500 L-es tartály nem fedezi a család víztartalék-igényét, ill. amennyiben egy társasház esetén na­gyobb mennyiségű víztartalék össze­gyűjtésére van igény, úgy több tartály összekapcsolása könnyedén megold­ható.

A készen kapható műanyag tartá­lyok előnye a könnyű telepítés és tisztíthatóság, a teljes szigetelés, to­vábbá hogy ezen tartályok 100 % PE anyagból monolitikus (egybeöntve, var­rat nélkül, rotációs) eljárással, bordás megerősítéssel készülnek, amelyekre 15 év garanciát ad a gyártó.

Ezen esővízgyűjtő tartályok nagy előnye, hogy a földbe építésük során egy tartálynyílás meghosszabbító elem ráépítésével olyan mélységbe kerülnek, ahol a tartályban levő víz a fagymentes rétegben van. Ezáltal megoldható a téli vízgyűjtés, a tartalékolás is, hiszen vizünk nem fagy be, így a tartály egész éven át üzemeltethető.

A föld alatti beépítésnek köszönhetően a víz hűvös marad (max. 11-14 °C), a sötétség miatt nem tudnak algák képződni és ezáltal a víz biológiai egyensúlya nem borul fel. A mikroorganizmusok az alacsony hőmérsékleten nem szapor­odnak, ill. elpusztulnak. Így kémiai adalékanyagokra nincs szükség.

Németországban és más nyugat-­európai országokban az ilyen típusú tartályok beépítése már széles körben elterjedt, hiszen az állam e rendszerek fejlesztését megfelelőképpen ösztönzi. Valószínűleg hazánkban is nagy áttö­rést jelentene, ha a környezetvédele­mért mind a magánépítkezések, mind a társasházi vállalkozások érdekeltté lennének téve abban, hogy ilyen rend­szereket építsenek be, ill. használjanak, amely hosszú távon elősegítené az ivóvízzel történő takarékoskodást.

Szivárogtató rendszer

Mivel a tartály beépítése során gon­doskodni kell a felesleges esővíz el­vezetéséről, erre a legjobb megoldás a szivárogtató rendszer kiépítése. A GARANTIA szivárogtató-alagút ideális megoldás a magánépítkezők számára, mivel nehéz szerszámok al­kalmazása nélkül könnyedén lehet te­lepíteni és minden alagút – szemben a hagyományos kavics elvezető árokkal – kb. 800 kg kavicsot és 36 m dréncsövet helyettesít.

Szivárogtató rendszer

Az esővíz helyi elszivárogtatása egy­re fontosabb. A városok és községek növekvő csapadékvíz-költségei megkö­vetelik az új lakóépületeknél a helyi elszivárogtatást. A rendszer, mely egy vagy több alagút-modulból és két végzáróelemből áll, tetszés szerint bővíthető egy vagy több sorban, soron­ként egy rétegben.

Tartály

A rendszer elemeit síkba kell fektetni. Mindössze 11 kg tömegű elem könnyen mozdítható és helyezhető el a kívánt helyre. A rend­szer tartósan kb. 3,5 t/m2-rel terhelhető, így a fölötte levő terület akár személygépkocsi-parkoló vagy parkosí­tott terület kialakítására is alkalmas.

A rendszer előnyei:

  • nagy elszivárogtató kapacitás,
  • tetszés szerinti bővíthetőség,
  • egyszerű, gyors beépíthetőség,
  • 100 % víz befogadóképesség.

A szivárogtató-rendszer alkalmazá­sát, ül. betervezését javasoljuk a telepü­léstervezőknek is, hiszen a településre hulló felszíni csapadékvíz összegyűjtését és elszivárgás közbeni tárolását ezen elemek beépítésével könnyedén és gazdaságosan meg lehet oldani.

Egyszerűbb, de elegáns meg­oldás a felszíni oszloptartály a csapa­dékvizének gyűjtésére, amelyet csak házi kertünk öntözésére használunk.

Az oszloptartály előnyei:

  • Nagy tárolókapacitás mellett, arány­lag kis helyigény,
  • a tartály formatervezett, helytakaré­kos és stabil,
  • kapható homok, gránitszürke és sötétzöld színben; ezek a színek megakadályozzák a gyors algaképződést,
  • rögzítő szemek gondoskodnak a tar­tály stabilitásáról,
  • a tartály beépítése nagyon egyszerű (a lefolyócsőbe illesztendő szűrön ke­resztül, amely megakadályozza, hogy a tetőről lefolyó vízzel együtt a szennye­ződések is bekerüljenek a tartályba), kapható: 330, 500 és 1000 L-es méret­ben.
Tartály

A tartály könnyű beépíthetőségét elősegíti a csekély súly és a hordófogantyús kiépítés, melynek segítsé­gével a tartályt 4 ember könnyedén meg tudja fogni és a beépítés helyszínén az előkészített munkagö­dörbe tudja emelni. Egy 3700 L-es tartály súlya mindössze 150 k.