• színek
• világítás

A színek szerepe, helyiségek díszítése, természetes és mesterséges világítás

Az anyagok megjelenése nem függetleníthető a színüktől, a szín pedig a helyiség fényviszonyaitól: a megvilágítástól függően folyamatosan változik. Az idők folyamán a színes felületek között mozgó ember észrevette, hogy azok eltérően hatnak közérzetére, tér­érzetére, befolyásolják teljesítőképességét. Vagyis hogy a színek hatása alól nem tudja kivonni magát. A színekkel kapcsolatos néhány alapfogalom és össze­függés megismerése segít a nekünk megfelelő színkom­binációk létrehozásában.

Három alapszín van: a vörös, a sárga és a kék. Keve­résükből kapjuk a narancsot, a zöldet és az ibolyát. Az így kapott hat főszín színcsillagon ábrázolható (171. a) ábra), amelynek egymással szemben levő csúcsai egymást optikailag szürkére egészítik ki. Azt mondjuk, hogy az ilyen színek komplementer párok (pl. piros-zöld, kék-narancs); ezek megfelelő arányban alkalmazva, különböző felülete­ken, egyensúlyérzetet adnak.

A hideg és a meleg színek közötti felosztás alapja, hogy a különböző színek különböző hőérzettel párosulnak. Meleg színek: a sárga, a vörös, a narancs; hideg színek: a zöld, a kék és az ibolya. A meleg színek ösztönzően, vidáman hatnak ránk, a hidegek megnyugtatóan, de hűvösen. Egy adott szín tisztán csak a legritkább esetben fordul elő, a világos és a sötét árnyalatokat a fehér és a fekete színtartalom okozza (171. b) ábra). Ezeket nevezzük tört színeknek.

171. ábra: Színekkel kapcsolatos fogalmak a) színcsillag

Több szín egymás mellett egymással kölcsönhatásba lép. A kontraszthatás a színek különbözőségéből adódik: hideg-meleg, sötét-világos. A színek térben való elhelyezkedésétől is függ ránk gya­korolt hatásuk. A meleg, sötét színű felületek hozzánk közelebb levőnek tűnnek, mint a hideg, világos színűek. A színek megfelelő használatával „szűkíthetjük” vagy „tágíthatjuk” a teret.

A kívánt hatás elérése a helyiségek funkciójától és az egyénektől függően változó. Ha a színek kellemes hatá­súak, azt mondjuk, hogy egymással harmonizálnak. A faanyag alkalmazására nagyon sok lehetőség van a tetőtéri helyiségekben. A fa természetes színe a barna, amelynek nagyon sok árnyalata létezik. Használjunk olyan felületkezelést (pácolt), amely a fa textúráját nem takarja el, színét pedig csak a kívánalmak szerint módosítja!

Ha a különböző faanyagú kisebb felületek színárnyalata azonos, egységesebb lesz a belső tér (pl. az ajtók, ablakok, polcok egyforma színűek). A nagy sötétbarna felület szűkíti és sötétíti a belső teret, sokszor barlangszerűvé is teheti, a fehérre festett tágítja és világossá teszi. A fehér szín szépen kiemeli az előtte levő színes felületeket (bútorok, faelemek). A fehér szín a legalkalmasabb arra, hogy a helyiségek átrendezésekor a különböző színű bútoroknak megfelelő, új hátteret nyújt­son. A fehér falhoz viszont válasszuk a bútorok kárpito­zását és a függönyöket színesre. Az azonos jellegű színek ugyanis a teret egyhangúvá, jellegtelenné teszik. A tónus­különbség életterünket gazdagítja.

Ha mintás tapétát választunk, vegyük figyelembe a helyi­ségek nagyságát. Kis szobát a nagy minta még kisebbé tesz. Ha hangsúlyozni kívánunk egy felületet, adjunk neki élénk, határozott színt. Sima, összefüggő sík felületen a színek élénkebbek, mint érdes, mozgalmas felületen.

A függönyök színének kiválasztásakor igazodjunk a tapéta, a festés és a bútorhuzat színéhez. Nagyobb, össze­függő tarka felület mellé úgy vásároljunk függönyt, hogy színe a mintás felület egyik jellemző színével egyezzék meg. Az ablakok elé helyezett könnyű függönyök világos, a térelhatárolásra használt, nehéz anyagú függönyök inkább sötét színűek legyenek.

A kerámiák hidegérzetét a hideg szín fokozza. Elegáns megjelenésű egymás mellett a barnás fa- és a nála vilá­gosabb színárnyalatú kerámiaburkolat.

A helyiségek díszítése

Szólnunk kell néhány szót a helyiségek díszítéséről is. Egyéni ízlésünk ebben nyilvánul meg a leginkább, ezért azonos belső kialakítása esetén is a legkülönbözőbb lehet. Ha azokkal a tárgyakkal vesszük körül magunkat, amelyek egy-egy kedves kirándulásunk emlékei, esetleg gyűjtemé­nyünk darabjai vagy éppen csak kedvenc használati tár­gyaink, mindig jelentőségteljes marad számunkra a deko­ráció és nem unjuk meg. A régi gyékénykosarak, faládák, cserépedények például az eredeti, padlástérben tárolt ódon tárgyak hangulatát idézhetik fel.

Mindezekkel szemben a túlzsúfolt, agyondíszített fal­felületek éppen a kívánt hatás ellentétét váltják ki: rövid idő alatt megunjuk őket, érdektelenné, semmitmondóvá válnak számunkra, éppen azok, amelyeknek örömöt kellene szerezniük.

A falfelületre helyezett képek méretének, az elhelyezés magasságának megválasztása erősen befolyásolja a helyi­ség összképét. Lehetőleg a bútorok jellegéhez illő keretet válasszunk! Ha a helyiségben már meglevő magassági mérethez (pl. ablak, ajtó szemöldökmagassága) igazítjuk a keret szélét, rendezettebb megjelenést kapunk. A kis méretű, kör vagy ovális alakú képek csoportos elhelyezése nagyon derűssé teheti a helyiséget. Ha a felületen kirajzolódnak a fedélszerkezet elemei, egyéb kép, dísztárgy vagy plakát elhelyezésére nincs is szükség.

A növények elhelyezése akkor kedves, ha velünk együtt „élnek”, pihenés, beszélgetés idején a közelünkben van­nak. Praktikusak a vízkultúrás növények, mert tárolóedé­nyük kicsi, és így a növények egy csoportban való elhelye­zése jobban megoldható. Télen, mikor az ablakok előtt rosszak a fényviszonyok, a helyiségek belsejében is elhe­lyezhetjük a növényeket egy kis asztalkán vagy állványon, amelyet asztali vagy állólámpával meg is világíthatunk. Nemcsak hasznos, hanem hangulatos díszítőelemei lesz­nek környezetünknek.

Természetes és mesterséges világítás

A helyiségek megfelelő megvilágítása használhatóságuk feltétele, mivel a rendelkezésre álló fény alapján érzékeljük a helyiség nagyságát, alakját és berendezését. A színek hatása sem függetleníthető a megvilágítástól. Ez a látás mechanizmusával magyarázható, mivel sötétben és vilá­gosban másféle fényérzékelő sejtjeink lépnek működésbe. Pl. jó megvilágításban egy kék és egy vörös felületet egyformán világosnak érzünk, kevés fényben a vörös sötétebb­nek tűnik.

A megvilágítás nem függetleníthető a színtől, mert a világos felületek több fényt vernek vissza, a sötétebbek kevesebbet. Egy sötét felületekkel határolt helyiségben tehát erősebb megvilágításra van szükség. A megvilágítás téralakító hatása a fény és az árnyék egymásmellettiségén alapul. Eszerint háromféle világítást különböztethetünk meg: általános, helyi és hangulat­világítást. Az elsőt a megfelelő tájékozódásra, a másodikat a különböző helyeken zajló tevékenységek megvilágítá­sára, a harmadikat (bár ma még elég ritkán) a helyiségek hangulatának fokozására használjuk.

A természetes világítást biztosító ablak-, ill. ajtófelületen bejutó fény mennyisége annak nagyságától, tájolásától és árnyékoltságától függ. Az északi tájolású helyiségek meg­világítása egyenletesebb, míg a többi égtáj felé megnyitott helyiségeket változó mennyiségű napfény éri. Télen, mikor kevés a fény, barátságossá varázsolja a helyiséget a bejutó napsugár. Napsütötte felületen a színek jobban élnek, de a fehér felület, a visszaverődő erős fény vakítóhatása miatt, hunyorgásra késztet. Az ablak előtt álló munkaasztalon folyó munkát ez zavarhatja. Mindezeket figyelembe véve, a bútorokat a tájolás figyelembevételével helyezzük el.

A tetősíkban fekvő ablak bevilágítás szempontjából ked­vezőbb, mint az álló, mivel körülötte jobbak a fényviszonyok (172. ábra). Elhelyezési magasságát az ülő és az álló em­ber szemmagassága adja meg (173. ábra).

172. ábra: Fényviszonyok a tetőablakok előtt a) tetősíkban fekvő ablak esetén; b) álló tetőablak esetén; c) megvilágítási értékek a külső 100 % -hoz viszonyítva, tetősíkban fekvő ablak előtt; 1. pontban 26 %, 2. pont­ban 10%, 3 pontban 8,5 %; d) megvilágí­tási értékek a külső 100 % -hoz viszonyítva, álló tetőablak előtt: 1. pontban 5,7 %, 2. pontban 1,3%, 3. pontban 0,5 %.

173. ábra: Tetősíkban fekvő ablak elhelyezése.

A mesterséges világítást a falakra, mennyezetre rögzí­tett, ill. a padlóra elmozdíthatóan helyezett világítótestek biztosítják. Az igények a lámpatestek helyének és világítási módjának megfelelő kiválasztásával elégíthetők ki. A meg­világítási módokról nyújt áttekintést a 174. ábra.

174. ábra: Világítási módok a) függesztett lámpa; b) mennyezetre sze­relt lámpa; c) falra szerelt lámpa; d) asztali és állólámpa; 1 közvetlen (direkt) világítás; 2 részben közvetlen világítás; 3 teljes világítás; 4 részben közvetett világítás; 5 közvetett (indirekt) világítás.

Az általános világítást a lakások többségében a helyi­ségek közepére helyezett, teljes megvilágítást adó lámpa­test nyújtja, bár ez is irányulhat csak egy-egy bútorcso­portra (pl. az ülőgarnitúrára). A helyi megvilágítás fontos követelménye, hogy olyan megoldást válasszunk, amely kizárja, hogy a fény közvet­lenül a szemünkbe világítson (176. ábra). Ezt a közvetlen (direkt) világítású lámpatest biztosítja. A televízió mögött elhelyezett kis lámpával elkerülhető az éles kontraszt a képernyő és a szoba között (ez ugyanis rongálja a szemet).

176. ábra: Helyi megvilágítás 1 étkezőhely; 2 munkaasztal; 3 televízió nézés; 4 konyhai munkahely; a) helytelen megvilágítás; b) helyes megvilágítás.

A lámpatestek elhelyezésére, felfüggesztésére felhasz­nálhatjuk a fedélszerkezet elemeit is; pl. a mozgatásukhoz szükséges sínt szerelhetünk rájuk.

Hangulatvilágítás

A hangulatvilágítás a lámpatestek elhelyezésével, szí­nes égők vagy burák alkalmazásával oldható meg. Termé­szetes megvilágítás esetén ez a hatás színes üvegfelüle­tekkel érhető el. Tirisztoros lámpakapcsolóval a fényforrás erőssége egyenletesen növelhető, ill. csökkenthető. A fal­fülkében elhelyezett virágcsoport, dísztárgy különböző irányú megvilágítása vagy nagyobb felület rejtett megvilá­gítása a lakásbelső hangulatos, egyéni kialakításához járul hozzá. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel a helyiségek be­rendezésekor.

A színes üvegekről és fényekről érdemes annyit tudni, hogy meleg színű fényben a meleg színek élénkebbek lesznek, a hidegek pedig megfakulnak. Hideg színű fény­ben fordított a helyzet: a hideg színek élénkebbek és a meleg színek fakulnak meg. Konyhában célszerű például, hogy az ételek színét ne tompítsuk, hanem erősítsük.