• homlokzat
• hőszigetelés
• tervezés

Külső homlokzati hőszigetelések tervezése

A fokozott hővédelemnek megfelelő épülethomlokzat tervezése során meg kell határozni:

• a hőszigetelés vastagságát;
• a hőszigetelő anyag típusát;
• az alkalmazott anyagok rétegtervét és a felületi struktúrát;

Továbbá az előzőek és az épület ma­gassága alapján:

• a hőszigetelés ragasztását és
• a hőszigetelés „dübeles” kapcsolatá­nak kiosztását.

Az érvényben lévő hőtechnikai szab­vány az MSZ 04-140/2-91. Ez már nem az egyes épülethatároló szerkezetekre ír elő korlátozást (mint pl. a 0,7 W/m²K követelményérték a falra a korábbi szabványban), hanem a fűtött teret, mint egy­séget kezeli, és az átlagos hőátbocsátási érték alapján szab határt. Ennek megfelelően már nem beszél­hetünk csak a falazat szükséges hőszige­telésének vastagságáról, hanem figyelni kell az egyéb, fűtött teret határoló szerkezetek hőszigetelő képességére is.

A hőszigetelés minimális vastagságát a szabvány szerint a hőérzeti és állagvédel­mi követelmények kötelező kielégítése határozza meg. A szerkezeti állékonyság, minőség és komfortérték szerződési jog, amely végső soron bíróság útján is érvé­nyesíthető. A hőszigetelés maximális vastagságát gazdaságossági vizsgálattal lehet meghatározni. Az 5.3 táblázati értékek tájékoztató adatokat tartalmaznak egyes épülethatárolókra szerelt komplett hőszigetelő rendszer alkalmazásához, különböző falak és különböző hőszige­telő anyagok esetén.

Az alapértékek kétoldali külső és belső vakolattal, a hőszigetelt változatoknál 1,5 cm belső vakolattal és külső nemesvakolattal értendők. A táblázatból megállapítható, hogy már 3 cm-es hőszigetelés is elegendő lenne bármilyen falazatnál, ennek ellenére általában vastagabb hőszigetelések készül­nek, aminek technológiai, anyagi és rész­ben kényelmi okai is vannak (a vastagabb hőszigetelő lap kevésbé törékeny).

Hőszigetelések homlokzati rögzítése

A táblás anyagú hőszigetelések ragasz­tással vagy dübelezéssel kapcsolhatók a falszerkezetekhez (esetleg mindkettővel). Ragasztásnál az elemeket megfelelő ragasztó habarccsal a falhoz ragasztják. A nálunk alkalmazott 1000/500 mm-es hőszigetelő táblákra a gyártók javaslata szerint a ragasztó anyag középre, dom­ború felülettel, sávosan és teljes felületen vihető fel. Költségét tekintve a legked­vezőbb az a megoldás, amelyikhez a legkevesebb anyag szükséges, minőség szerint pedig az, amelyik egyenletes ragasztási felületet ad.

A megfelelő módszer több szempont figyelembevételével határozható meg. Egyenlőtlen falfelület esetén legjobb a pontszerű vagy sávokban felhordott ragasztóanyag. Egyenletesen sík falra vagy régi homlokzatvakolatra való teljes felületű ragasztásnál célszerű bordás lehúzást alkalmazni.

A ragasztóanyag felhordása előtt – a próbavakolás mintájára – próbara­gasztással megállapítható, hogy adott mennyiségben felhordva, a hőszigetelő anyag falra ragasztásakor a fogadó felü­let hány %-a fog megfelelően tapadni. A gyártó adatai csak tájékoztató jellegűek, a valóságban a ragasztóhabarcs a fogadó faltól függően más és más eredménnyel tapad. A kisméretű tömör téglából készült falazat felületén 20%-ot tesznek ki a fugák mélyedései, egyéb blokk­téglák esetén pedig ez kevesebb, mint 10%. Emiatt a ragasztóhabarcs először a hézagokat tölti ki, s a csak ezután terülő habarcs nem biztos, hogy kellő mérték­ben tapasztja egymáshoz a felületeket. Ezért a fugákat a ragasztás előtti napon le kell „zárni” (pl. egyszerű fal dörzsöléssel).

Azoknál az épületeknél, ahol a falak felületi egyenetlensége csak vakolássá szüntethető meg, mindenképpen szük­séges a kiegyenlítő habarcsréteg is, mert a hőszigetelés elhelyezése után már csak néhány mm korrigálható.

A felületi ragasztás felhordása előtt:

• a betonfelületeket (pl. az áthidalót) legalább 1 nappal előbb gúzanyaggal mindenképpen be kell csapni;
• a ragasztással párhuzamosan a falakat – az egyenletes nedvszívás és a könnyű bedolgozhatóság érdekében – portalaní­tani és előnedvesíteni kell.

A hőszigetelő lapok homlokzati ragasz­tását és „dübeles” kapcsolatát az épületet érő szélteherre méretezni kell. A hazai szabvány a szélterhelést a szívott épület­síkon tekinti mértékadónak. A szél­szívás a sarkok, kiszögellések mentén a legnagyobb, ahol a szél a felhordódott légmennyiséget csak megnövekedett sebességgel képes elszállítani. A nagy sebességgel áramló levegősávban kisebb a légnyomás, mint a burkolat alatt, ezért a légmozgás nem aláfújva, hanem felülről, szívással tépi fel a burkolatot. Minél magasabb egy épület, annál inkább ki van téve a szélből és viharból adódó negatív hatásoknak, amiket egy héjelemmel „öltöztetett” háznál:

• szélteher torlónyomásával (W);
• alaki tényezővel (k);
• 1,2 értékű biztonsági tényezővel (c) kell figyelembe venni.

A szélteher torlónyomásának (W) szá­mításánál az alaki tényezőnek a szívott oldalra nézve nagy szerepe van az épület homlokzatának szélesség/magasság függ­vényében. Minél magasabb és keske­nyebb egy homlokzat, annál nagyobb a szívott felület. A számítást ellenőrzés­képpen az épület minden oldalára el kell végezni (5.101 ábra), hiszen a szélirány változó, turbulenciája nehezen követhető.

5.101 ábra. Alaki tényező számítása épülethomlokzatnál a) lapostetős épületnél; b) magastetős épületnél: h/l ≥ 2,0: akkor 0,4; h/l ≥2,5: akkor 0,5; h/l ≥ 3,0: akkor 0,6.

Szélteher torlónyomása:

A k x c x W képlet szerint például 14 m homlokzatszélesség és 30 mm magasság esetén a legfölső 3 m-es sávban a falat érő szívóerő (vagyis a felületi tapadószilárdság) 0,4 x 1,2 x 1,00 = 0,48 kN/m².

A dübeles kapcsolat megtervezésekor (a DIN alapján) a következőket kell szem előtt tartani (5.102-5.103 ábrák). A hőszi­getelés dübeles rögzítése az épületmagas­ság függvényében egyre inkább előtérbe kerül; az ábra szerint 3,0m magasságig a dübelezés elmaradhat, felette pedig válto­zó mértékben szükséges (5.104 ábra).

5.102 ábra. 1000/500 mm-es homlokzati ragasztott polisztirol szigetelő táblák dübeles kiegészítő rögzítés a)…d) dübel/m2; e) elegendő csak ragasztás.

5.103 ábra. Homlokzati hőpáncél rögzítése ragasztással + dübellel, db/m2. Csak dübeles kapcsolásnál mindegyik szám­hoz hozzá kell adni + 6 db-ot m2-enként, úgy, hogy a kezdő számérték se legyen 10 db/m2 alatti.

5.104 ábra. Homlokzati polisztirol hőszi­getelés ragasztása eltérő épületmagas­ságok esetén.

A ragasztásra, dübelezésre vonatkozó alapinformációk birtokában a dübel anya­gát, hosszát és tárcsaméretét az épületszer­kezetek függvényében kell meghatározni. Természetesen nem mindegy, hogy üreges téglába vagy vasbetonfalba fúrjuk és ütjük be a tiplit. A tárcsás tiplik (dübelek) anya­ga nagy szilárdságú műanyag, a feszítő csavar pedig kemény műanyagból vagy oxidációtól védett acélból készül. A sza­kítószilárdságig méretezett tárcsafelületet esetenként kiegészítő koronggal kell kapcsolni, a következőket figyelembe véve,

Ezek:

• vékony polisztirollemez esetén, ami­kor a tárcsaméret kevés, kiszakadhat, főleg magasabb épületek felső szintjeinél;
• szálas hőszigetelő lemezeknél.

Hőszigetelések készítése

Az alkalmazott technológiák alapjá­ban véve hasonlítanak egymáshoz; a cél és sok esetben a főbb anyagok lényegében azonosak, csak a ragasztók és felületi anyagok összetételében különböznek. A tervezés során meg kell határozni a hőszigetelés vastagságát, anyagát, rögzítését, ki kell választani a felület textúráját és színét.

A műszaki előkészítéskor szükség esetén az építési engedélyt kell kérni. Az anyagok beszerzése után következik az állványozás, a munkaterület előkészíté­se stb., majd az alapréteg és a hőszigetelő réteg elkészítése. Ezt követi a fedő-, illetve színező réteg felhordása, az utólagos épületjavítások és színezések, bádogo­zások stb. elhelyezése.

Hagyományos külső homlokzati hőszigetelések

A hagyományos technológián a kü­lönböző tartó-, illetve rögzítő profilok nélküli megoldásokat értjük.

A kivitelezés sorrendje:

• az épület állványozásának elkészítése;
• a falfelület portalanítása;
• az anyagok előkészítése;
• az alsó tartóheveder ideiglenes felhe­lyezése a tervezett alsó (él) vonalához;
• az alsó élvédő erősítő sáv felra­gasztása a falra úgy, hogy a ragasztás szélessége min. 10 cm legyen, a sáv szé­lessége pedig a ragasztási szélesség + a hőszigetelés vastagsága +10 cm legyen;
• a hőszigetelő táblák „próbaragasztása”;
• a végleges hőszigetelő réteg felragasz­tása (ügyelni kell arra, hogy az ütköző felületekhez – a hőhíd kialakulásának ve­szélye miatt-ne kerüljön ragasztóhabarcs);
• a ragasztás után egy-két napos pi­hentetés, majd a felület élektől és kiálló sorjáktól való lecsiszolása kézi csiszolóval vagy speciális gyaluval;
• az előfúrás a dübeles rögzítéshez, majd a tökéletes tapadás érdekében a furatok portalanítása vékony műanyag csővel vagy kézi pumpával;
• a dübelek elhelyezése;
• a kezdő (alsó) lábazati üvegszál szö­vetcsík ragasztott felhajtása;
• az ágyazó vagy burkoló massza fel­hordása rozsdamentes acélból készült simítóval, 2…4 mm vastagságban (a vas­tagság meghatározásánál lényeges, hogy az egyes gyártók az anyagot milyen vastagságra méretezték, illetve vizsgál­tatták be (ez a mértékadó);
• az üvegszövet elhelyezése, vagyis a beágyazás.

Az üvegszövetet mindig föntről lefelé, a felhordott beágyazó masszába gletteljük bele, úgy, hogy az üvegszövet fölött az előzőekben felhordott és a szöveten átnyomódott massza elsimítható legyen, mert ennek hiányában a felület „belevegősödik” és a kifagyás elkerülhetetlen. Glettanyag csak simító és kiegyenlítő felületként használható, foltokban a le­hető legkisebb mennyiségben. A felületi üvegszövet toldása és egymás melletti takarása legalább 10 cm szélességű legyen.

Ajánlatos a terítést saroktól kezdeni, ahol az áthajtás megerősíti az él védelmét és „visszafogja” a hőszigetelő anyagban keletkező feszültséget. Természetesen az is elegendő, ha egy legalább (min.) 20 cm széles sávot előre, erősítőként felragasz­tunk a sarokra. Az erősítő sáv szélessége a hőszigetelő réteg vastagságának legalább négyszerese legyen. Az erősebben igénybe vett helyeken, pl. járdák mellett és az üvegszövetből függőfolyosókon, az ún. „kerékpáreffektus” miatt, az alsó sávban egy teljes sávot felglettelhetünk keresztbe.

5.3 táblázat. Hőtechnikai adatok hom­lokzati hőszigeteléshez; különböző hor­dozófalhoz kapcsolt és adott vastagságú hőszigetelő táblák esetén.

Korszerű homlokzati hőszigetelés technológiai sorrendje

A korszerűséget a szigetelési rend­szernél beépített speciális fémprofilok jelentik, egyéb szempontból a technoló­giai sorrend változatlan:

• az alsó tartóprofil szegezett, ragasz­tott felerősítése;
• a hőszigetelő táblák felragasztása;
• a közbenső dilatációk beépítése
• a záró vagy ereszprofilok beépítése;
• a hőszigetelés fölső lezárása, szabással;
• a felületi korrekciók elvégzése (csi­szolás);
• a dübelezés (előfúrás, kapcsolással);
• az élvédő profilok felragasztása;
• az ágyazó massza felhordása a bur­koló réteghez;
• az üvegszövet beglettelése;
• a kiegészítő glettelés;
• a nemesvakolat felhordása.

A fogadó falfelület előkészítése

A hőszigetelő rendszer fogadására alkal­mas fal – a ragasztás és a dübeles rögzítés megfelelő minősége érdekében – ki kell elégítsen bizonyos követelményeket.

• Vakolatlan fal esetén a téglafalnak sík­nak és légszáraz állapotúnak kell lennie.
• Régi falaknál az alsó talajnedvesség elleni szigetelést ellenőrizni kell, és ha szükséges, utólagos szigetelést kell készíteni, amely lehet többféle. Vegyi szigetelésnél hosszabb száradási, párol­gási időnek kell eltelnie a hőszigetelés megkezdése előtt. Ha „párologtatással” járó (folyamatos) utólagos falszigetelés készül, a felületen nem alakítható ki légjárat nélküli komplex hőszigetelő rendszer.
• Régi vakolatra való ragasztásnál a laza felületeket durva alapvakoló habarccsal – a hőszigetelés ragasztása előtt 1-2 héttel ki kell javítani. Ha a folt­szerű javítások felülete egy-egy össze­függő területben 0,10 m²-nél nem nagyobb, és a homlokzat teljes felületéhez viszonyítva összterületük nem több 10%-nál, a vakolatjavítást (max. 2 cm vastag­ság esetén) a ragasztás előtti napon is elegendő elkészíteni.

A hőszigetelés előkészítése

A minőségi és műbizonylattal ren­delkező homlokzati hőszigetelő táblákat erre specializálódott gyártótól szerezzük be. Olyan polisztirol hőszigetelő anyagot vásároljunk, amely a gyártás időpontjától számítva legalább 3 hónapot már „pi­hent”, de még jobb, ha ennél is öregebb.

A felragasztáshoz előkészített lemez szennyeződésektől mentes és tökéletesen száraz legyen. Ne használjunk 0,5 m²-nél nagyobb táblát, főleg 3 cm-nél vasta­gabb lemezeknél. 3 cm-nél vékonyabb lemezből nem lehet gazdaságos hőszi­getelő rendszert készíteni, célszerűbb hőszigetelő vakolatot választani.

Másik, a kevésbé elterjedt változat az ásványgyapot lap, mely hidrofobizált kőzetgyapot anyagú, szálas hőszigetelő elem. Az elemeket ragasztással és dübelekkel kapcsolják a fogadó falszerkezethez.

A ragasztó anyagok előkészítése és felhordása

A különböző gyártóktól származó por alakú, a gyártó által zsákokban előrecso­magolt anyagokból, helyszíni keveréssel, víz hozzáadásával kell elkészíteni a ra­gasztó masszát. Egy-egy bekeverés során nyáron 1-2; ősszel és tavasszal 2-3 órára elegendő mennyiséget készítsünk elő.

A TERRAFIX ragasztópasztát ugyan­csak helyszíni keveréssel, 1:1 -es keverési arányban, 350-es portlandcement hoz­zákeverésével állítják elő. A bedolgozhatósági időt a külső hőmérséklet határozza meg, 3 óránál több azonban semmiképpen nem lehet. A ragasztó massza habarcsládában, kézi keveréssel vagy műanyag vödörben, keverő „fúrószállal” készíthető el a leg­egyszerűbben. A kész anyagot legalább 5 perces pihentetés után még egyszer keverjük át, az anyag ezután használ­ható. A ragasztóhabarcs nem hordható fel a falra, csak a hőszigetelő lapokra!

A hőszigetelő lapokat 60-90%-os felületi tapadást biztosítva kell felra­gasztani. 80-90%-os lehet a tapadási felület öntött falas vagy paneles épüle­teknél, 80%-os pedig téglafal esetén. A ragasztóanyaggal fedett felület párafékező hatása meglehetősen nagy, ezért a szabad felület téglafalnál min. 20%, vasbetonnál pedig min. 10% legyen. A hőszigetelő táblák ütközési peremeibe ne kerüljön ragasztóhabarcs!

A ragasztóanyag minimum +5 °C felet­ti hőmérsékletnél egyaránt felhordható, télen azonban a hőszigetelő tábla csak fűtött épület, fűtött helyiséget határoló falára ragasztható fel. Az épület külső hőszigetelésének elkészülte után meg­változik a ± 0,00 °C hőmérséklethatár helye. Amíg nincs fenn a falon a hőszi­getelés, addig a főfal belső oldala felé esik, a felragasztás pillanatától pedig a hő­szigetelő rétegbe vagy annak közelébe tolódik el. Fűtött helyiség külső falára a téli éjszakai lehűléshez viszonyítva: -3 °C esetén 3 cm, -5 °C esetén pedig 5- 10 cm vastag hőszigetelés nappali +5 °C mellett beépíthető.

A hőszigetelő lemezek ragasztása

A felragasztást alulról felfelé haladva, a lemezeket eltolva kötésben kell végezni. Az 1-2 napos ragasztási kötési idő eltelte után következhet-polisztirol lap esetén- a csiszolás és a tiplizés. Két hét eltelté­vel – ha a felületi réteg még nem lett fel­hordva – a csiszolást meg kell ismételni. Célszerű a felületi egyengető munkát min­dig a rögzítés és a glettelés idejére ütemezni. Viharos időben ne ragasszuk a leme­zeket a falra. Középmagas és magas épületeknél ügyelni kell arra, hogy az eset­leges szélviharok károkat ne okozzanak.

Kapcsolások

A kapcsolás általában dübelezéssel történik. A dübelek kiválasztása a hosszúsági és a tárcsaméret meghatározását, valamint a műanyag vagy fém közötti választást jelenti. Műanyag dübelezés (a DIN szerint) 20 m magasságig alkal­mazható, e felett már csak fém anyagú dübelezés készíthető. A függesztő sávban, az ablakok feletti első sorban 8,0 és 20,0 m között, ezen belül is már fémdübelezés ajánlott. Ennek az az oka, hogy a fémdübelek egyrészt jobban ellenállnak a szélteher szívóhatásának, másrészt a tűz esetén fellépő feszült­ségeket a fém jobban viseli.

Az előbbiekben ismertetett előnyök mellett hátrányuk viszont a fémdübeleknek, hogy hőhídakat képeznek. Ez egy 150 m²-es homlokzat 500 db dübelében már akkora hővándorlást és hővesztesé­get okozhat, hogy egy fűtési szezonnál átlagosan 4-6 napi energiamennyiség vész kárba. A dübelt-a furat mélységétől függetlenül – úgy kell beütni, hogy a tárcsa alatti összenyomódás poliszti­rollemez esetén max. 5-7%-nyi, szálas hőszigetelés esetén max. 15-20%-nyi legyen. Az ennél nagyobb összenyomódás veszélyes, mert a tárcsa alatti „szakítás” gyengíti az együttdolgozás minőségét, és a dübelszár által átadott húzóerő kisza­kadást okozhat (5.105-5.116 ábrák).

5.105 ábra. Üvegszövet elhelyezése; A átfedés; B sarokerősítés; C sarok áthajtott erősítése.

5.107 ábra. Hőszigetelő táblák kapcsolása a fogadó falhoz a) ragasztással; b) dübeles tárcsás kap­csolás mezőközépen vagy peremek mentén.

5.108 ábra. Polisztirol lemez kapcsolása műanyag beütő dübellel.

5.109 ábra. Műanyag dübel + tárcsa, szálas hőszigetelők kapcsolásához.

5.110 ábra. Szárnyas műanyag beütő dübel, szálas hőszigetelés kapcsolásához.

5.111 ábra. „Menetszáras” (polipropylén) műanyag dübel rugós beütővel.

5.112 ábra. Üreges téglafal és táblás hőszigetelő kapcsolása „menetszára” műanyag dübellel.

5.113 ábra. Poripropylén „menetszáras” dübel beépítése a) előfúrás; b) dübel + rugós beütő; c) behelyezés-ütéssel; 1 hőszigetelő réteg; 2 fogadó fal; 3 fúró; 4 dübel; 5 rugós beütő.

5.114 ábra. Dübelezés munkafázisai a) előfúrás; b) alapdübel; c) szárnyas dübel beépítése; 1 hőszigetelés; 2 fogadó fal; 3 dübel; 4 szárnyas dübel.

5.115 ábra. Szárnyas műanyag dübel szálas hőszigetelőhöz (méretek mm).

5.116 ábra. Szorító peremes műanyag dübel a) normál, táblás hablemezhez; b) tárcsás, szálas hőszigetelőkhöz (méretek: mm).

Az üvegszövet és a takaró (glett) réteg felhordása

A legalább egy napja felragasztott és dübelezett hőszigetelésre a felületi simító – glett – réteg kézzel vagy géppel hordható fel, majd dolgozható el a szük­séges 2-8 mm vastagságban.

Az alapanyagok elsősorban por alakú­ak, de vannak paszták és kész ragasztóha­barcsok, az előbbiek a vékony, 2-4 mm, a habarcsok 6-8 mm vastagságban hordhatók fel. Az anyagok előkészítése és keverése azonos a ragasztás elő­készítésénél leírtakkal. A felhordásnál az egyenletesség és az üvegszövet elhe­lyezhetősége a fő szempont. Az előgletteléshez legcélszerűbb 10/10-es fogazású rozsdamentes acélsimítót használni, amellyel az üvegszövet fogadásához tökéletes felület készíthető. A felület többnapos pihentetése után következhet a felületi réteg alapozóval mint tapadó­híddal való előkezelése (5.117 ábra).

5.117 ábra. Homlokzati hőszigetelők be­építése kiegészítő élvédő fém profilele­mekkel, dübelezéssel. Munkafázisok: 1 lábazati profil elhelyezése; 2 hőszigetelés elkészítése; 3 sarokprofil felragasztása; 4 sarokprofil-ragasztás ablakkeretként; 5 ablakkönyöklő elkészítése.

Tapadóhíd készítése alapozóval

A simára glettelt végleges felületre 7-10 napos pihentetés és utókezelés után -a jobb tapadás érdekében-ecsettel vagy hengerrel alapozót hordhatunk fel, a nemesvakolat készítése előtti napon.

A különböző gyártóktól származó alapozók különböző felhasználási előírá­sokkal kerülnek forgalomba. A gyártó előírásait célszerű betartani, úgy a fel­hordás, mint a szükséges mennyiségek vonatkozásában stb. A biztonságos felület-előkészítéshez általában 0,1-0,2 kg/m² alapozóanyag elegendő.

Vékony nemesvakolat felhordása

A gyártóktól függően felületi vékony nemesvakolati anyagok forgalomba kerülnek:

• zsákoltan, por alakban;
• vödrökben teljesen kész, kenhetően képlékeny állapotban.

A zsákokba csomagolt gyári „száraz­vakolatból” a helyszínen, egy épület­oldalnak vagy falszakasznak megfelelő mennyiségű habarcsot kevernek habarcs­keverőgéppel vagy kézzel. A bekevert anyagot 20-30 perces pihentetés után még egyszer átkeverik a kívánt képlékenységűre hígítva.

A vödrös kész anyagot keverőszárral kell átkeverni, a bedolgozással azonos időben, edényenként. A vödrökben forgal­mazott nemesvakolatok szemszerkeze­tüknek köszönhetően dörzsölt felülethez és „kapart” struktúrához egyaránt besze­rezhetők. A kész nemesvakolati anyagok tartalmazzák a színezőt is. Egyes gyártók színárnyalata eléri a közel 2000-et, mint az alapszínek kevert összessége. A gyártói utasítás szerinti képlékeny­ségüké kevert massza rozsdamentes acélsimítóval hordható fel a legalább 1 -2 héten át pihentetett burkolati vakola­trétegre, majd dörzsöléssel alakítható ki a kívánt felületi struktúra.

A felhordás iránya – az egyenletes felület érdekében-balról jobbra és alulról felfelé haladó legyen. A felhordási vastagságnak legalább akkorának kell lennie, mint a maximális szemnagyság. A homlokzati hőszigetelő rendszerek+5 °C fölötti hőmérséklet mellett csapa­dékmentes időben készíthetők. Szeles időben az egyenlőtlen leszáradás miatt dörzsölt vakolatot nem tanácsos készíteni. Minden egyes felhordott rétegnél legalább egy hetes utókezelés szükséges, permet­szerű nedvesítéssel (5.118-5.120 ábrák).

5.118 ábra. Épületdilatációs réseinek különböző rugalmas „kitöltése” fokozott hővédelmű homlokzaton a) plasztikus fugamasszás épülethézagok­kal; b) külső téri elasztikus tömítéssel; c) dilatációs profil beépítéssel; d) helyszíni habosítással való kitöltés; 1 épület fala; 2 dilatáció; 3 polisztirol lemez dilatáció; 4 rugalmas (habos) gumicsík; 5 dilatációs profil; 6 poránrideg hab; 7 hőszigetelő lemez; 8 fugamassza-kitöltés.

5.119 ábra. Épületdilatáció és homlokzati hőszigetelés rétegfelépítése a) egyenes; b) sarokfordulós épületcsatla­kozásnál; 1 főfal; 2 dilatációs rés; 3 dilatációs profil; 4 üvegszövet; 5 hőszigetelő réteg; 6 vékony nemesvakolat; 7 ragasztó felület.

5.120 ábra. Dilatációs profilok a) szegezhető; b) ragasztható perforált; c) ragasztható gyári üvegszövet csíkkal.

 „Száraz” kapcsolású hőszigetelési rendszer

E rendszer olyan épületek hőszigete­lésénél előnyös, ahol a felületi ragasztás biztonsága nem garantált, pl. a régi, laza vakolatú épületeknél, valamint a nagy magasságú, vasbetonelemes lakó-és középületeknél.

Az elemeket az épület falához dübele­zéssel rögzített hosszhevederekhez rögzítik. A keresztmerevítések a hőszi­getelő elemek függőleges hornyaiba illeszkednek, úgy, hogy azok alsó-fölső vége a vízszintes hevederek T profiljához csatlakozik (5.121 ábra).

5.121 ábra. Szárazkapcsolású profilsínes homlokzati hőszigetelés rétegei.

Homlokzati hőszigetelő rendszerek változatai közül a már említett fagyapot (HERAKLITH és HERATEKTA) leme­zek technológiája abban különbözik az előző részletesen ismertetett polisztirol lemezétől, hogy:

• kapcsolásuk csakis szárazon, vagyis dübellel készülhet;
• a felületi üvegszövet helyett hor­ganyzott acél rabicháló kerül vakolat­rétegbe beágyazásra. A vakolatrétegnél nincs pihentető idő, a kivitelezést úgy kell végezni, ahogyan azt a technológiai sor megengedi;
• felületi tapadóhíd felhordása minden­képpen szükséges a nemesvakolat alá;
• a nemesvakolati réteg lehet zsákos (hagyományos) vagy korszerű vöd­rös (előrekevert) változat bármelyike (5.122-5.125 ábrák).

Parafalemez kapcsolásához speciális kapcsolóelemek és dübelek szükségesek, egyéb tekintetben a megoldás azonos az előző, fagyapotlemeznél elmondottakkal.

5.122 ábra. Expandált parafa lemez hom­lokzati hőszigetelés a) metszet; b) homlokzati nézet szárnyas kapocselemmel; c) kiegészítő dübel kap­csolattal.

5.123 ábra. Szárnyas homlokzati kapcsoló­elemes beépítés lehetőségei hőszigetelő táblák száraz kapcsolásához.

5.124 ábra. Szárnyas kapcsolóelem para­fa lemez felfogatásához.

5.125 ábra. Fagyapot/szálas hőszigetelő lemez homlokzati alkalmazása A alsó indítóprofil felszerelése; B hőszige­telő táblák dübeles kapcsolása; C vékony alapvakolat (tapadó és nedvességszige­telő híd); D vastagabb kiegyenlítő vakolat felhordása; E üvegszövet beglettelése a felületi (alsó) rétegbe; F kész felületi nemesvakolat.

Hőszigetelő alapvakolat

A hőszigetelő alapvakolat régi és új építmények falazatainak alapvakolata, amely egyben a kiegészítő hőszigetelés feladatát is ellátja. Felhordható minden olyan falfelületre (tégla, beton, gázbeton stb.), amely a hagyományos alapvakolatot jól megtartja. A felületet azonban gúzolni és legalább 1 napig pihentetni kell. Régi épületekről a nem megfelelően szilárd előző vakolatréteget el kell távo­lítani, a falazat fugáit ki kell kaparni. Az esetleges kivirágzásokat le kell seperni, majd a kivirágzás jellegének, kémiai összetételének megfelelő anyag­gal a felületet közömbösíteni kell, végül tiszta vízzel alaposan le kell mosni.

A habarcsot kézi erővel, 5-10 percen át vagy géppel, kényszerkeverőben, min. 3-5 percen át kell keverni, a mennyiségtől függően. A szükséges vízmennyiséget, illetve a habarcs kép­lékenységét több tényező (időjárás, a falazat nedvszívó képessége, a vakolan­dó felület minősége stb.) befolyásolja, ezért a megfelelő vízmennyiség megha­tározására -a munka megkezdése előtt- felhordási kísérletet kell végezni. A kép­lékenység beállítása igen fontos, mert ha több vizet tartalmaz, mint amennyit az alap képes elszívni, a habarcs lefolyik a falról. Ha viszont a víztartalom kicsi, illetve a nem eléggé előnedvesített fa­lazat vízelszívó hatása túl erős, a frissen felhordott vakolat vagy elválik az alapfelülettől vagy megég.

A hőszigetelő vakolat nagy előnye, hogy hagyományos vakolatként betölti az alapvakolat és a hőszigetelés funkcióját is. A hőszigetelő alapvakolat hagyomá­nyos módon (kőműveskanál vagy serpenyő) hordható fel, jól felcsapva, hogy a vakolat alatt ne maradjon levegő. Egy réteg vastagsága oldalfalon 3 cm, mennye­zeten 1 cm lehet. Ha a hőtechnikai számí­tások szerint ennél nagyobb vastagságú hőszigetelő vakolat szükséges, akkor a kö­vetkező réteget csak az előző vakolatréteg meghúzása után (erről ujj nyomáspróbával kell meggyőződni) lehet felhordani.

Határoló falazatok belső oldalán hőszigetelő vakolat csak a páradiffúzió­ számítás elvégzése után, annak ered­ményét figyelembe véve készíthető. Ha a számítások szerint a hőszigetelő vakolat felhordható, a festés és tapétázás alá belső simító habarcs szükséges. Hatá­roló falaknál vagy csak belülre vagy csak kívülre készíthető a hőszigetelő vakolat.

Hőszigetelő anyag készülhet helyszíni keveréssel és üzemileg (szárazon) előrekevertből. A gyártói habarcsok saját receptura szerint készülnek, a helyszíni adaléktól és a kötőanyagtól függ. Helyszíni hőszigetelő vakolatanyag készül nagyszemcsés perlitből vagy polisztirol gyöngyből, cement és mészhabarcs megfelelő keverékéből.

Lényeges kérdés a hőszigetelő ha­barcsréteg vastagsága:

• régi (jó állapotú alapvakolatra) max. 3 cm,
• új téglafalra max. 4 cm,
• rabicháló-erősítéssel max. 6 cm.

Ennél nagyobb vastagság az alkalma­zott háló, esetleg hegesztett rácsos háló falhoz kapcsolásával növekedhet, de vizs­gálni kell a fal páraáteresztő képességét, és hogy az acélháló által okozott hőhíd nem probléma-e (5.126 ábra).

5.126 ábra. Homlokzati hőszigetelést fo­kozó rétegek összehasonlító értékelése ablak szegélyprofil esetén; a) vakolt felületen; b) kiegészítő hőszigetelő alapvakolaton; c) polisztirol lemez hőszigetelésen; 1 ablak; 2 fogadófal; 3 poránhab ablak-fal kapcsolat; 4 homlokzati tagozat; 5 ragasztás; 6 káva bélésvakolat; 7 kiegyen­lítő és rétegvakolat; 8 hőszigetelő alapvakolat; 9 polisztirol lemez kávabélés; 10 táblás hővédelmi réteg; 11 üvegszövet; 12 fedő-(glett-)réteg; 13 nemesvakolat.

Hővezetési tényezőjük: λ= 0,09-0,14.

Kéthéjú homlokzati rendszerek

A kéthéjú homlokzati rendszerek lényege a kettőzött fal, ahol a belső főfal rendszerint a teherhordó fal, kívül he­lyezkedik el a köpenyfal. Ezek egymásra hatása szerkezeti szempontból igen nagy, ugyanis a belső fal vagy annak váza, esetleg a födémkoszorú veszi át a kapcsolt köpenyfal összes terheit. A kapcsolt terhek közé sorolhatók:

• a külső hőszigetelők,
• a kapcsoló váz és
• a köpenyfal terhei, valamint
• a köpenyfalat érő terhelések, beleértve a meteorológiai terheket is (5.127-5.133 ábrák).

5.127 ábra. Kettőzött vagy szellőzött légréteges kéthéjú fal, repedésmentes vakolattartó szerkezet képzése céljából

5.128 ábra. Kiegészítő hőszigetelésként külső másodréteg falazása épület határolófalán kívül. A két falréteg együttesen hőszigetel. Munkafolyamatok.

5.129 ábra. Kéthéjú határoló fal; kiegé­szítő hőszigeteléssel, rétegszellőzéssel és külső vázszerkezetre szerelt önhordó burkolati réteggel; 1 állítható kapocselem; 2 szálas hőszigete­lők; 3 álló faváz; 4 betonip lemez; 5 ragasztó habarcsréteg + üvegszövet; 6 vékony nemesvakolat.

5.130 ábra. Kéthéjú határolófal, kiegé­szítő hőszigeteléssel és szellőztetett légréssel, külső beton- vagy kötő­elemes burkolati réteggel.

5.131 ábra. Kéthéjú, fa hordozóvázas, kiegé­szítő hőszigetelés. Homlokzati burkolati fal, felületi nemesvakolattal.

5.132 ábra. Kéthéjú homlokzati fal, ki­egészítő hőszigetelővel és kiselemes (pikkelyes) burkolólapokkal

5.133 ábra. Nagyelemes könnyű hom­lokzatburkolat acél-fa kombinált anyagú vázszerkezeten kiegészítő hőszigetelő réteggel.

Külső hőszigetelés légréssel

A teherhordó rétegen elhelyezett hő­szigetelő réteg és a homlokzatburkolat között kiszellőztetett légréteg van.

Az átszellőztetett háthézaggal ki­alakított burkolati rendszer, valamint a mögötte elhelyezett hőszigetelés ener­getikai és állagvédelmi szempontból egyaránt kedvező, hiszen az elhelyezhető hőszigetelés vastagsága nem korlátozott – csak a köpenyfal háttérvázának szerke­zetét kell megfelelően megválasztani -, az átszellőztetett háthézag szerkezeten téli időben átdiffundáló pára elvezetését lehetővé teszi, de a külső héj mögötti átszellőztetett légrés a nyári sugárzó hőterheléssel szemben is hathatós védelmet nyújt. Különösen előnyös ez akkor, ha a helyiség nedvességterhelése és a falat érő páraterhelés nagy.

A szellőztetett légrétegben akkor kielégítő a légáramlás, ha a légréteg vastagsági mérete átlagban 4 cm, a levegő be- és elvezető nyílásai elegendően nagy felületűek és kis áramlási ellenállásúak (5.134.-5.135 ábrák).

5.134 ábra. Kéthéjú, szellőzőréteges külső fal, vízszintes favázas, faburkolati réteggel, kiegészítő hőszigetelővel.

5.135 ábra. Épület homlokzati hőszigete­lése szellőztetett légréssel, fémkapocs rögzítésű műanyag fekvőpallós külső burkolattal.

A rendszer ott alkalmazható célszerű­en, ahol az épület nem tagolt, sík hom­lokzatokkal bír, valamint, ha utólagos hőszigetelés esetén meglévő tagoltságát nem kell, illetve nem kívánatos megtarta­ni. Bizonyos tömegtagolást természetesen ezek a homlokzati rendszerek is lehetővé tesznek, azonban elsődleges építészeti eszköz a felület struktúrája, anyaga és színe. Ide sorolhatók a külső téglaburkolattal, átszellőztetett légréteggel kialakított, külső oldalról hőszigetelt falak is (5.136-5.139 ábrák).

5.136 ábra. Három irányban szabályozható fémkonzolok, nehézburkolatok rögzítéséhez 1 téglafalhoz; 2 kőburkolathoz; 3 nagyele­meshez beépítő sínprofil; 4 kerámia lap­burkolathoz.

5.137 ábra. Homlokzati, szellőztetett lég­járatú, kiegészítő hőszigetelésű burkolat, beton főfalra gyámolítva 1 fogadófal; 2 méretezett (szálas) hő­szigetelés; 3 szellőztetett légrés; 4 féltégla burkolófal; 5 horgonycsavar; 6 tartókonzol (3 m-ként max.); 7 szintbeállító csavarozás.

5.138 ábra. Tégla falburkolat konzolos falbekötése max. 6 m-enként; 1 emeletes épület; 2 burkolati fal (kivetített metszet); 3 önsúlyból adódó terhelés görbéje; 4 szélteher (-ből levont önsúly ellenterhei) szívási görbe.

5.139 ábra. Családi ház külső konzolok­kal gyámolított burkolati fala nyerstégla struktúrával, légréssel és kiegészítő hőszigeteléssel. A gyámkonzolokat a beton anyagú lábazatokba és födémkoszorúkba horgonyozzuk.

A külső oldali hőszigetelés igen je­lentősen mérsékli a hőhidak hatását. Az ablakok kerülete mentén kialakuló vonal menti veszteségek szempontjából az a kedvező, ha az ablak a hőszigetelés síkjához ér. Ha ez nem lehetséges, a hőszi­getelést be kell fordítani a kávafelületre.

A külső sarkoknál a hatás nem egyér­telmű: a hőszigetelő réteg ellenállásának hatását rontja az, hogy a külső lehűlő felület nagyobb, mint a helyiség felőli belső fűtött falfelület. A külső oldali hőszigetelés a helyiség hő­tároló képességét télen-nyáron egyaránt javítja, időben változó hatások esetén is sta­bilabb belső hőmérsékletet eredményez.

A légréteg hatása összetett: szigetelő hatásánál jelentősebb az, hogy az igen erős csapóeső hatásnak kitett, és ezért elkerülhetetlenül átnedvesedő külső téglaréteget a belsőtől elválasztja, a ned­vesség terjedésének útvonalát megsza­kítja, így a belső réteg száraz marad, hővezetési tényezője nem romlik, a ned­vesség elpárolgása miatt nem jön létre többlethő veszteség, és a károsodás kocká­zata kisebb. A külső rétegben a nedvesség eltávolítását, a szerkezet kiszáradását elősegítő nyílások készülnek.

A kéthéjú homlokzati falak hőszigetelő anyaga legtöbb esetben szálas hőszige­telés. Helyszíni habosítású hőszigetelés és polisztirol lemez csak indokolt eset­ben alkalmazható, és csak ott, ahol ezt az épületfizikai és tűzvédelmi feltéte­lek megengedik, illetve lehetővé teszik. Zárt cellás műanyag hőszigetelők nem összefüggően, hanem csak kisebb cso­móponti kiegészítő szigetelésként alkalmazhatók az egész hőszigetelt fal 5-10%-áig, az összefüggő egységnyi felület pedig a hőszigetelés vastagságának 4-szeresénél nem lehet sem szélesebb, sem 30 cm-nél több.

Ez úgy lehetséges, hogy a „párafékezőként” is működő hőszigetelések közötti részen legalább akkora sáv szabadon marad vagy szálas hőszigetelő takarást kap, mint amekkorát zárt cellás anyaggal hőszigeteltünk. Kéthéjú falaknál is szükséges a hőszi­getelést a főfalakhoz kapcsolni vagy dübelezéssel és/vagy magával a burkolat horgony elemével. Ez esetben a hőszige­telés falhoz kapcsolásának nincs akkora szerepe, mint egyhéjú hőszigetelőknél, ahol az a szélteher + önsúly terhére van méretezve. Elegendő a táblásszigetelő szálsűrűségének függvényében m²-enként 6-10 db kapcsolási pont. A kapcsolási pontok szempontjából igen fontos a tár­csaméret, mert a tapadási hatékonyság a kapocstárcsától nagymértékben függ (5.140 ábra).

5.140 ábra. Homlokzati téglaburkolatok alsó és közbenső gyámkonzoljainak választéka 1-11 alsó és közbenső egypontos kon­zolok; 12-15 alsó és közbenső folytonos vonal menti konzolok; 16 fali bebetonozott horgonysín.

Téglaburkolatú köpenyfalak

A homlokzat külső látszó felületének -mint külső héj elemnek-a burkolására legelterjedtebb a burkolótéglás változat. Az előzőekben már volt arról szó, hogy-a megfelelő páradiffúzió érdekében – összefüggő felületeknél szellőztetett légrést kell kialakítani. Energiatakaré­kossági szempontból a leggazdaságosabbnak mondhatóak a közbenső hőszigeteléssel épített határoló falak, még azok is, amelyek kívülről csak vakolatot kapnak.

A homlokzatburkolatokból adódó ter­hek (tömeg, szél és egyéb meteorológiai terhek) megfelelő méretezés után terhel­hetők át a burkolandó épületre, alapjára, lábazatára, felmenőfalára (vagy vázára). A korszerű homlokzatburkolatok épületfizikáját már ismertettük, most szerkezeti kialakításukat mutatjuk be.

A kéthéjú falak fő részei:

• homlokzatburkoló fal nyers vagy vakolt felülettel;
• szellőztető légrés;
• hőszigetelő réteg;
• a burkolat saját tömegének viseléséhez kialakított rögzítő szerkezetek és -elemek;
• a vízszintes terhek felvételére alkalmas távtartó horgonyok (kapocsszerkezetek);
• határoló fal vagy épületváz.

Az épület határoló falainak a helyi­ségek lehatárolásán túl, teherhordó és hőszigetelő szerepük is van. Viselniük kell egyrészt az épületből rájuk háruló állandó és hasznos terheket, másrészt az előttük lévő burkolatokról átadódó terheket, valamint a teljes, esetleg csak kiegészítő hőszigetelést is biztosítaniuk kell.

Nagyobb épületek esetében találkozha­tunk a vázkitöltő külső falakkal, amelyek csak saját terhüket viselik és alkal­matlanok nehéz homlokzatburkolatok terhének megtartására.

Kapcsolati vagy kötőelemeket az épület építésével egy időben vagy utólag lehet a hagyományos burkolatokhoz elhe­lyezni, kiképezni. A megfelelő bekötő­hornyokat, nehéz köpenyfalhoz pedig a födémkoszorúkba pedig a födémko­szorúkba vagy a lábazati betonkoszorúba kell elhelyezni a rögzítéseket biztosító elemeket, amelyek lehetnek a koszorúkba beépített horgonycsavarok vagy szabadabb mozgást biztosító befúrt csavarcsapok. A kapcsolóelemek rendszerint csavarok­kal szabályozható krómacél konzolok.

A szélterhekre tervezett bekötővasa­kat, pálcákat a falazással egyszerre vagy utólagos tiplizéssel és lehorgonyzással kell elhelyezni, illetve szerelni.

A hőszigetelő réteget az épület hatá­roló falához kapcsolják, a külső burko­latkészítés fázisában. Hőszigetelésként csakis táblás, közepes tömörségű, illetve keménységű szálas szigetelő anyag jöhet számításba.

Szellőző légrések szükségesek olyan téglaburkolatú homlokzatoknál, ahol a napsugárzásból adódó hőterhelés jelentős. A légrésnek 3-4 cm-esnek kell lennie, kivéve az északi, északkeleti oldalon, ahol 2-3 cm méretű légrés is elegendő. A fal magasságától függően kialakuló áramlásokat megszakító be-és kitorkolások keresztmetszete akkor jó, ha közel azonos a légjáratéval, de felül annak legalább 1/4 része, alul pedig legalább 1/6 része legyen. A pára­kicsapódástól csökkentett ki- és betorkollás esetében sem kell tartani, hiszen szerepe elsősorban a nyári (és erős) napsü­téskor van, az elsősorban téli időszakokban jelentkező nagyobb mértékű kondenzá­ciót pedig még csökkenti is a kisebb (főként) bevezető keresztmetszeti légrés.

A homlokzati burkolati téglafal álta­lában egész és fél téglákból készül, erősítőpillér nélkül, legalább 12 cm vastagságban. Köpenyfalként 6-12 cm vastagságú éltégla fal vagy válaszfalla­pokból falazott burkolófal is készíthető, ezeket azonban vakolni kell. Építésük azonos a féltégla vastagságú burkolatok építésével, de a megfelelő stabilitás és szélteher miatt esetleg sűrűbben elhelyezett, méretezett összekötő elemekkel rögzítjük a teherhordó falazathoz.

A falazóhabarcs megválasztásakor elsősorban a statikai igénybevétel, a pá­ratechnika csak másodsorban a mérték­adó szempont. Kéthéjú falnál a burkolati habarcs készülhet nagyobb cementada­golással, egyrészt tartóssági szempontok, másrészt – de nem utolsósorban – a fal megfelelő merevségének biztosítása érdekében.

A burkolati falak végleges magassági sorkiosztása alapján kell elhelyezni az alsó lábazati elemeket, falazás közben a nyílások kiváltási és a szintenkénti bekötések elemeit vagy azok felfúrt tiplijét, esetleg dübeles tőcsavarját. Dübeles rögzítés csak teherhordó szerkezeti főfalban vagy téglafalnál erősebb (vasbetonkoszorú, gerenda, pillér) szerkezetben készíthető. A konzolelemek között bemutatjuk az egypontos, valamint a papucs- vagy talpelemes két- (esetleg három-) konzo­los elemeket, amelyek anyaga lehet rozsdamentes acél vagy tűzihorganyzott felülettel ellátott acél.

A rozsdamentes elemek 2,5-3,0-szor drágábbak a horganyzott elemeknél, ter­helhetőségük azonban egyforma. Élettar­tamuk viszont-ellentétben a horganyzott elemek 3-5 évtizednyi élettartamával – gyakorlatilag korlátlan. Talaj közelben és ablakszemöldököknél (látszó helyeken) érdemes rozsdamentes elemeket használni. A különböző kiülésekkel készülő, kü­lönböző mértékű konzolok csak koszorú­val és lehetőleg födémmel leterhelt falba vagy annak vasbetonelemébe köthetők be dübeles vagy fúrt kőcsavaros megoldással. A homlokzati burkolófalakat dilatációs hé­zagokkal osztjuk fel egymástól függetlení­tett táblákra, a repedések elkerülése végett.

A kötő- és horgony elemek készülhet­nek köracélból és lapos acélból. A kör­acél anyagú horgonyelemek 4 és 5 mm átmérővel, horganyzott és (különleges igények esetén) rozsdamentes változat­ban szerezhetők be, beépítéshez és tiplis kapcsoláshoz kialakítva. A tiplis kap­csolás utólagos burkolásnál és eltérő sorkiosztás esetén előnyös, húzóereje azonban csak 75%-a a beépített horgonyos felerősítésnek, a bekötések számát tehát ilyenkor növelni kell.

Köracél horgonyelemek esetén a hő­szigetelés falhoz való rögzítését szorító­tárcsák biztosítják. A szorítótárcsákkal kapcsolt hőszigetelés folyamatosan készíthető a falazással egy időben, max. egy hőszigetelőelem-magassággal előbb­re beépítve. A szorítótárcsát és az ún. cseppkorongot a falazási sor előtt hoz­zuk fel, majd hajlító fogóval ráhajlítjuk a külső kampót. A cseppkorongot a szabad légrés középrészére állítjuk be. A cseppkorong szerepe a páralecsapódás falba vezetésének megakadályozása, azonban hasznosságát nem egyértelműen ismerik el.

A kapcsolólapot nagyobb terhelések esetén alkalmazzák, főfalhoz való kap­csolatát a falba épített vagy ahhoz szerelt speciális C profilok biztosítják. A kap­csolólap anyaga lehet horganyzott acél és rozsdamentes acél. Előnye a soros alkalmazhatóság, és hogy csak a függő­leges sortávot kell előre meghatározni, a fugakapcsolat soronként bárhol kiala­kítható. Elsősorban hagyományosan falazott szerkezetű épületeknél vagy koszorúknál alkalmazzák.

Az épületre a hőszigetelést a burkolás előtt csak néhány órával, és legfeljebb max. 0,5-0,7 m magasságban szabad felhelyezni. Ha azonban valami miatt mégis egyszerre kell elkészíteni, akkor a kötőelemeket és a tárcsákat erre az igénybevételre méretezni kell. A burkolat önálló fallemezként mű­ködik, amit kitámasztó tüskékkel, kétemeletenként vagy 6 méteres magas­ságonként újra és újra gyámolítani kell. A gyámolítási helyeken vízszintesen futó dilatációs hézagokat kell kiképezni. A burkolófalakat az épületsarkokon mindenképpen, de szükség szerint a köz­benső részeken is, függőleges dilatációs hézagokkal mezőkre kell osztani. A dila­tációs hézagokat mozgáskövető gittekkel, szakszerűen le kell zárni.

A közbenső hőszigetelés jellemző vál­tozata a két téglaréteg között elhelyezett, többnyire szálas hőszigetelő réteg. Amennyiben téglarétegek szerkezetileg szükséges kapcsolatát karcsú fém kötőelemekkel biztosítjuk, a hőhídhatás szempontjából csaknem olyan kedvező eredmények érhetők el, mint a külső oldali hőszigeteléssel.

Az iparosított építési módok a köz­benső hőszigetelés számos példáját nyújtják. A paneles épületek két beton­réteg között elhelyezett polisztirolhab hőszigetelő rétegének hatását jelentősen lerontották a gyártás közben elkerül­hetetlen mechanikai, nedvesség- és hő­hatások, a hőszigetelést átszúró nagy számú vasbetét, a korai változatok be­tonbordái. A szerkezeten belül kialakuló légmozgás jelentett gondot a szerelt jel­legű belső és a külső réteg közé befüggesztett hőszigetelő paplanok esetében.

A fémszerkezetű szendvicspanelek két fémfegyverzet között elhelyezett hőszigetelő réteggel készülnek. Hőátbo­csátási tényezőjük nagyban függ a fémfegyverzetek összekötésének módjától, a perem és a bordák kialakításától. Általában a panelen belül is jellemző (az összekötő-merevítő bordák miatti) az erős hőhídhatás.

A favázas épületek külső falai általában két építőlemez között elhelyezett szálas hőszigetelő réteggel készülnek. Az épí­tőlemezek és a külső felületképzés pára­diffúziós ellenállásától függően a belső síkhoz közel felületjellegű páraféket kell beépíteni: célszerű, ha ez a belső síkhoz közel van, de attól elég mélyen ahhoz, hogy a szerelvényezés és kábelezés ne szakítsa meg a párafék folytonosságát. A kettős falak kategóriájába tartozik a régi falak kiegészítő fallal való hozzáépí­tése és azok közé elhelyezett hőszigetelés.

Hazai fejlesztés eredménye a hangzatos nevű YTONG hőpáncél falazat, melyet szorosan az épület külső fala mellé falaznak. Ily módon az YTONG fal és a főfal hőszigetelése összeadódik, páradiffúziós probléma nélkül. Techno­lógiája a falazási technikának megfelelő, de dübeles kapcsolást is igényel a kettőzött fal együttdolgozása miatt.

5.141 ábra. Burkolati téglafal kidőlés-biztosító támhorgony elemei; fúrt tiplis menetes kapcsolású; fúrt kehelybe beütve; befalazó kampós.

5.142 ábra. Egypontos gyámolítású hom­lokzati téglaburkolat, légréssel és hő­szigeteléssel; a) metszet; b) nézetrajz; H kiváltási sor ma­gassági mérete; 1 nyers téglafal; 2 egypon­tos konzol; 3 horgonyelem; 4 légrés; 5 hőszigetelés; 6 horgonycsavar; 7 épület (beton) fala.

5.143 ábra. Épülethomlokzat téglaburko­lat, gyámolított magasság meghatározása a) nézet; b) metszet.

5.144 ábra. Támhorgonyok és homlokzati réteg építési technológiája 1 támhorgony elem beépítése; 2 hőszige­telés „felszúrása”; 3 szorító tárcsa befűzése (+ rögzítés); 4 cseppkorong behelyezése; 5 szintbeállítás vízszintes fugához oldalirányú kampózással; 6 külső burkolati fal építése.

5.145 ábra. Támhorgony elem beépítése homlokzati hőszigeteléshez és burkolati falhoz; A szokványos; B lehetséges; C TILOS alkalmazni.

5.146 ábra. Egypontos gyámolítás hom­lokzati téglaburkolatnál, a hőszigetelés és horgonyelem beépítésével. A gyá­molító konzolok téglafalban csak külön­leges módszerekkel dübelezhetők.

5.147 ábra. Gerendatámaszú alsó gyá­molítás homlokzati téglaburkolatnál, hő­szigetelés és támhorgonyok beépítésével.

5.148 ábra. Kéthéjú homlokzati fal szel­lőztetett légréssel; külső féltéglafal burkolattal, kapocs vagy horgonyelem beépítésével; 1 téglaburkolat; 2 fogadó főfal; 3 támhorgony; 4 cseppkorong; 5 szorítótárcsa; 6 hőszigetelés.

5.149 ábra. Homlokzati burkolat kitá­masztó bekötése beakasztó saruval, fix beépítésű sínelemhez horgonyozva a) csúszó sarus; b) merev sarus.

5.150 ábra. Homlokzati burkolat hőhíd-megszakító betonkonzollal való alsó kiváltása 1 hőhídmegszakító zártcellás polisztirol elem; 2 betonkonzol vasalása; 3 betonkon­zol-gerenda; 4 acélkonzol támasz; 5 alsó szellőzőrés; 6 légjárat; 7 féltégla falburkolat; 8 hőszigetelés.

5.151 ábra. Közbenső konzolgerenda hőhídmentes beépítése, homlokzati tégla­burkolathoz 1 téglaburkolat fal; 2 konzolgerenda; 3 lég­rés; 4 hőszigetelés; 5 főfal; 6 koszorú (fö­dém); 7 hőhídmegszakító; 8 konzolvasalás.

5.152 ábra. Konzolos homlokzati hőhíd­megszakító, ahol a krómacél átmenő vasalás elhanyagolható hőhidasságot képvisel.

5.153 ábra. Homlokzati hőhídmegszakító, ablak feletti szemöldökgerendaként.

5.154 ábra. Homlokzati hőhídmegszakító közbenső födémkoszorúba betonozva.

5.155 ábra. Homlokzati burkolat hőhídmentes konzolelem az erkélylemezre falazva; 1 téglaburkolat; 2 konzolos erkély; 3 födém; 4 hőhídmegszakító; 5 konzolos vasalás; 6 légrés; 7 hőszigetelés; 8 külső fal.

5.156 ábra. Egyhéjú fal hőszigetelésének folytonos átmenete a burkolat alá 1 téglaburkoló fal; 2 légrés; 3 tartókonzol; 4 gyámolító konzolbak; 5 horgonycsavar; 6 szálas hőszigetelő; 7 főfal; 8 falszegő bádog; 9 cserépfedés; 10 szellőzőcserép; 11 tetőlégjárat; 12 visszaszellőztető légjárat; 13 tetőfólia; 14 padlástér; 15 alátétdeszkázat; 16 polisztirol lemez hőszigetelés (ragasztva).

5.157 ábra. Szerelt homlokzati építőlemez burkolat, kiegészítő hőszigetelővel és szellőző légréssel, felületi nemes­vakolattal; a) függőleges deszkavázon, dübeles kap­csolással; b) függőleges fa hevedervázon (mindegyik esetben felületi vékonyvakolat + üvegszövet + vékony nemesvakolattal).

5.158 ábra. Integrált hőszigetelő burkoló­panel hőszigeteléssel, légréssel, burko­lólemezzel. Munkafázisok: 1 alsó élkitűzés és a gyámkonzolok rögzítése; 2 komplett táblák felhelyezése; 3 esetleges szabások; 4 szintbeállítás után az elemek dübeles behorgonyzása; 5 a rabicháló kapcsolása a dübelszegekhez; 6 vakolat elkészítése.

5.159 ábra. YTONG hőpáncél tábla utóla­gos felszerelése régi épület falára, kiegészítő hőszigetelésként A régi épület fala; B kapcsolt hőpáncél és felületi rétegei; 1 meglévő fal; 2 régi vakolat; 3 alsó tartóprofil beépítése; 4 tartóprofil függesztő csavarok; 5 ragasztóhabarcs (rögzítő tapasz); 6 kapcsolt hőszigetelés; 7 YTONG hőpáncél; 8 dübel furat; 9 tárcsás dübel kapcsolat; 10 üvegszövet az alap­vakolatba; 11 felületi nemesvakolat vagy sima vakolat, színezéshez; 12 meglévő vagy utólagos nedvességszigetelés; 13 épület­lábazat.

5.160 ábra. YTONG hőpáncéltáblák régi épületre szerelve, ablak feletti csomó­pont 1 YTONG hőpáncél; 2 kapcsolt hőszige­telés; 3 ragasztóhabarcs (rögzítő tapasz); 4 régi vakolat; 5 ablakkiváltó (hőhidas); 6 dübel tárcsával; 7 káva hőszigetelés; 8 üvegszövet alapvakolatba glettelve; 9 régi épület fala.

5.161 ábra. YTONG hőpáncél beépítésé­nek munkafázisai az alsó élkapcsolástól a dübelezésig.

5.162 ábra. Régi fal hőszigetelésének minőségi javítása, elé falazott YTONG válaszfal elemmel; 1 YTONG válaszfal elem; 2 ragasztó­habarcs; 3 régi vakolat; 4 régi épület fala; 5 tárcsás dübel; 6 vakoló élprofil; 7 alap­vakolat; 8 felületi nemesvakolat; 9 épület­lábazat.

5.163 ábra. Kőlemez borítású, kéthéjú fal, kiegészítő homlok­zati hőszigeteléssel, légréssel; nézet/met­szet a hátszellőzés működésével 1 fogadófal; 2 szálas hőszigetelés; 3 lég­járat; 4 kőlapburko­lat mint köpenyfal; 5 tüske vagy ka­pocs; 6 konzolelem, szintbeállítóval; 7 tőcsavar; 8 tárcsadübel; 9 nyitott fuga.

Kőburkolatú köpenyfalak

A kőburkolatok a legrégebbi építésze­ti megoldásokat elevenítik fel nap­jainkban. Régebben tömbökből teljes falat, majd csak külső felületet készítettek kövekből. Az elmúlt fél évszázadban a kőlap már mint külső felületalakító került az építészet szakmai tárába. A kőlapokat eleinte a falhoz kapcsolták, fix kötőelemekkel vagy habarcstámasztékkal. A több évtizedes tapasztalat az utóbbit a háttérbe szorította, a gyors tönkremenetel és a rossz hőtechnikai jellemzők miatt.

A korszerű rögzítési technikák kikü­szöbölik a hagyományos technikával készülő kőlap burkolatoknál adódó problémák túlnyomó részét.

A korszerű homlokzati burkolatok jellemzői:

• a homlokzati kőburkolat szabad szellőzésű légréssel készül;
• a határoló homlokzati fal hőtech­nikai keresztmetszete – burkolat nélkül – kielégíti az alapvető hőszigetelési, páratechnikai követelményeket;
• a kőlapburkolat vastagsága legalább 3 cm, és a legnagyobb táblaméret nem nagyobb, mint a vastagság 30-szorosa;
• az alsó és a dilatációs tábla függesztő kapcsolása megoldott;
• a közbenső – dilatációs táblán belüli -horgonyzások rugalmasak;
• a kapcsoló- és kötőelemek részben vagy teljesen ellenállnak az oxidációnak, a homlokzatot érő csapadékvíz tökéletesen elvezethető a felületről;
• a napsugárzásból és a változó hőterhelésből adódó mozgások és erők 50%-ban az elem függesztéken belül, 50%-ban pedig a dilatációs táblán belül egyenlítődnek ki;
• a homlokzati nyílászárókat úgy kell lezárni a befordított burkolattal, hogy mechanikai mozgásaik eredői a burkolat­mezőn belül maradjanak, anélkül, hogy az ablakok beépítésének minőségét csökkentenék;
• a meghibásodott elemek cseréje a hom­lokzat megbontása nélkül elvégezhető.

A korszerű technika alapfeltétele a tökéletesen megépített vagy elhelyezett hordozóelemek és kapcsok műszaki beépítése úgy, hogy a hő okozta dilatációs mozgások károsodása nélkül lejátszódhassanak. A homlokzati kőlapok stabil együttdolgozásának alapfeltétele a két alsó fix és a két közbenső, rugalmas kapcsolás.

Napjainkban a kőlapburkolatok ré­tegfelépítése hasonló a légtérkapcsolású téglaburkolókéval, kívül kőlemez burko­lat, majd a légrés (alsó-felső szellőzőréssel), a hőszigetelő réteg és a fogadófal vagy épületváz helyezkedik el. Mindezek között foglalnak helyet a kötő- vagy kapcsolóelemek, esetleg a tartóváz.

E kőburkolatok készítésének első lé­pése -a téglaburkolatokhoz hasonlóan- a tervezés. A tervezést a hőtechnikai méretezéssel kell kezdeni, ezt követi a műszaki és a látványtervezés (az alaprajz­tól a homlokzatig). Gondolni kell az épület alaprajzi kialakítására, a pillérek, falsávok elhelyezkedésére és az esetleges egyéb csatlakoztatásokra. A legjobb, ha az épü­let homlokzatát olyan koordináta-rendszerben tervezzük meg, ahol a kőlapok szélességi méretének többszöröse a falsáv (mint pillér), és ugyancsak ennek többszö­röse a mellvédfalak szélessége (az átfutó kőlapméretek természetesen egyezőek).

A függesztési helyeket (fix és rugal­mas) előre meg kell tervezni. Az alsó és a közbenső teherviselő (fix) függesztések alul, az induló kőburkolatnál és a hom­lokzati nyílásoknál, a szemöldöknél, valamint a dilatációs mezők vízszintes részében helyezkedjenek el. A rugalmas függesztések az elemek sarokhoz közeli pontjait rögzítik a hátfalakhoz, úgy, hogy a felfelé való mozgásokat, eseten­ként az oldalirányú tágulásból adódó mozgásokat is képesek egyensúlyozni.

A függesztő elemek általában a kőla­pok peremréseiben helyezkednek el, és 3-4 mm-es lapvastagságuknak köszön­hetően minden gond nélkül elférnek a nyitott burkolati hézagokban. A kőla­pok oldalperemében a kőcsapok részére készített furatokat nem szabad (fém és kőlap) a fémfüggesztő elemmel szára­zon kapcsolni. A kőcsap furatokat-a pró­baelhelyezés után – elasztikus fugázó anyaggal kell kitölteni. A furatok kitölté­sének kettős szerepe van: egyrészt a furat és a kapocstüske közötti üres rés télen, vízzel kitöltődve megfagyhatna, ami olyan eróziós folyamatokat indít­hatna meg, hogy a kőlap függesztése el­eresztene, szárazkapcsolás esetén pedig a szélhatásból adódó kopogó hangok zajossá tennék a homlokzatfelületet.

A furat ráadásul később kikophatna, kiszakadhatna, emiatt a burkolat a falról leválna. A hagyományos huzalkapcsos kőlemez burkolatok szintenként adják át terhüket az épület teherhordó falszerke­zetének vagy – általában a födém magasságában – a vasbetonkoszorúnak. A konzolos rögzítésű kőlemez burkolat esetében viszont – ahol minden elem önállóan – speciális rögzítő készlettel, négy ponton csatlakozik a hátfalazathoz. Ez a rendszer nagyméretű (1,0-1,5 m² felületű), nagy tömegű lapok felerősítésé­re használható. A négy ponton megfogott kötőlemezt 2 db rögzítő szerelvény és két darab távtartó szerelvény köti a kellően szilárd hátfalazathoz. A rögzí­tő szerelvények fogják a nagyméretű és nagy tömegű lemezt a homlokzati falazathoz, a távtartó szerelvény pedig megakadályozza a lapok kibillenését.

A készítés menete:

• a méretek ellenőrzése úgy, hogy az épület legalsó pontjára, az indítósor alá elhelyezünk egy vízszintes deszka­sort, erre lefüggőzzük az ablakokat és kitűzzük a kőlapsorokat;
• az alsó teherviselő elemek beépítése;
• a hőszigetelés falhoz rögzítése tárcsadübeles kapcsolókkal, úgy, hogy a közbenső kapocselemek beépíthetők legyenek;
• az első elemsor indítása és a köz­benső kapocselemek beépítése alsó beszellőző réssel;
• a közbenső burkolatrész elkészítése, a dilatációs hézagok kialakítása;
• a nyílások káváinak burkolása;
• a burkolat felső lezárása úgy, hogy a szellőző légrés felső nyílása a szabad tér felé nyitott legyen;
• a felület tisztítása, majd takaróháló vagy perforált lemez felhelyezése a be-és kiszellőző résre és/vagy -nyílásra, hogy a szellőző légrés a madaraktól védve legyen.

A kőburkolat és a fogadó fal közötti légréssel párosított hőszigetelésnek épületfizikai szempontból a legjobbnak kell lennie, ahol a „k” 0,50 W/(m²K) vagy annál jobb. A megfelelő szálas hőszigetelőnek, a két rétegnek, a főfal és hőszigetelés együttesének biztosítani kell a már említett hőtechnikai (minimum) keresztmetszetet, továbbá páratech­nikai szempontok figyelembevételével – a páradiffúzióból eredő – káros mértékű páralecsapódás nem jöhet létre. Ennek feltétele a fal anyagának porozitása és a kiegészítő hőszigetelő együtt-lélegzése, azaz páraátbocsátó képessége. A homlokzatfelület csapadékmentessé­gét a kőburkolatnak kell biztosítania, így a szellőzött légrés a fő funkciót; a téli páraelvezetést és a homlokzati klimatikus állapotát javítja a nyári forró napsütésben.

Szembesülnünk kell azzal a ténnyel is, hogy a kőburkolati váz és elemek a tartófalhoz való bekötési pontjai – ame­lyek átvezetnek a hőszigetelésen – erős hőhidat képeznek a külső és a határoló felületek között. Ezek a hőhidak elkerül­hetetlenek, enyhítésként a bekötési pon­tok számának csökkentése a célszerű. Törekedjünk inkább függesztő vagy fogadó vázszerkezet kiépítésére, mert a többpontos direkt kötések sűrűsége akár 10-30%-kal ronthatja a számított kiegészítő (hőszigetelés) keresztmetszeti értékét. Egyetlen dolgot tehetünk: meg kell növelni a hőszigetelés keresztmet­szetét, vagyis a vastagságát.

5.164 ábra. Kéthéjú kőlemezes burkolatú fal, kőrögzítő konzolos kapocselemei, tüskés kőbefogatók; egy, illetve két irányú kapcsoláshoz.

5.165 ábra. Oldalperemes kőlapbefogás fogadófalhoz, állótüske-kapcsolással; nézet/metszet.

5.167 ábra. Kőlap köpenyfal lábazati kapcsolata közbenső légréssel és kiegészítő hőszigeteléssel.

5.168 ábra. Kéthéjú homlokzati kőlap köpenyfal, közbenső hőszigeteléssel, sarokkiképzés.

5.169 ábra. Homlokzati kőlapburkolat ablakszemöldök kiépítési csomópontja 1 kőlapburkolat; 2 nyitott fuga; 3 szel­lőztetett légrés; 4 kiegészítő hőszigetelés; 5 álló tüske; 6 konzolelem; 7 kőcsavar (horgonycsavar); 8 főfal.

5.170 ábra. Homlokzati kőlapburkolat sarokkialakítása; A hőszigeteletlen, légréssel; B hőszigetelt, kiegészítő légréssel; 1 kőlapburkolat; 2 nyi­tott fuga; 3 légrés; 4 hőszigetelés; 5 tüske (kőcsap); 6 oldalkonzol;  7 saru; 8 dübelezés.

5.171 ábra. Régi épület falsíkja elé rög­zített kiegészítő hőszigetelés és kőlap burkolat 1 kőlap burkolat; 2 légjárat; 3 hőszigetelés; 4 alsó kezdő (ültető) „L” profil; 5 főfal; 6 alsó kezdő konzol; 7 kőcsapos kapcsolat (támaszkapcsolás).

5.172 ábra. Homlokzati kőlap burkolat ablakszemöldöknél, ahol a kiegészítő hőszigetelés vonala közel egybeesik az ablak síkjával, a hőegyensúlyi átmenet miatt) 1 kőlap burkolat; 2 légjárat; 3 perforált takarólemez; 4 tüske; 5 teleszkópos konzol; 6 fali konzol; 7 kiegészítő hőszigetelés; 8 szigetelést szegő faheveder; 9 takaróprofil; 10 ablak; 11 épület határoló fala.

5.173 ábra. Kőlap/épületfal-kapcsolás 1 kőlap köpenyfal; 2 álló fuga; 3 légrés; 4 hőszigetelés; 5 tüske; 6 konzol; 7 tőcsavar.

Belső oldali hőszigetelések

Belső oldali hőszigetelést csak végső esetben készítünk épületfelújításoknál vagy azon helyeken, ahol az épület alapvetően fűtetlen, de annak egy adott részét (helyiségét) használni szeretnénk.

A belső oldali hőszigetelés rétegei a következők:

• belső felületképzés;
• hőszigetelés;
• párazáró réteg.

Ha a hőszigetelés a belső oldalra ke­rül, akkor a hőszigetelés és a teherhordó réteg határán, valamint a teherhordó rétegben a hőmérséklet alacsony lesz. Ez növeli a szerkezeten belüli páralecsa­pódás kockázatát, amit a szerkezetben elhelyezett felületjellegű párafékkel – párazárral (rendszerint fóliával) – kell mérsékelni. Elvileg az a jó, ha ez a fólia minél közelebb van a belső felülethez. Ilyen rétegrend esetén a hőszigetelő réteg hővezetési ellenállása korlátozott: a teherhordó réteggel érintkező síkján a hőmérsékletnek nem szabad olyan alacsonynak lennie, hogy az a szerke­zeten átdiffundáló vízgőz lecsapódásá­val járjon. A korlátozás függ a belső felületképzés és a hőszigetelés diffúziós ellenállásától is.

Az állagvédelem két hőszigetelő réteggel és az azok közé helyezett fóliá­val oldható meg, ami így elég közel van a belső felülethez, de elég mélyen is ahhoz, hogy a mechanikai sérülések­től védve legyen.

A belső oldali hőszigetelés jellemző változatai:

• 2-6 cm vastag hőszigetelő táblák a falhoz ragasztva vagy szorítva, felület­képző réteggel ellátva;
• a hőszigetelés gipszkarton vagy rétegelt lemezek között előregyártott panelek formájában szerelve készül;
• a teherhordó fal elé belülre, könnyebb elemekből egy további réteget falaznak.

A belső oldali hőszigetelések alkal­mazásának van egy olyan módja is, amely általában igen kis vastagságokban is alkalmazható, olyan belső terekben, amelyekben a szakaszos használatból eredően a hőmérséklet az idő függvé­nyében változik; ez az ún. „hőszigetelő tapéta”. Egy másik sajátos megoldás a „hőtükör”, amelyet főként fűtőtestek mögött alkalmaznak – ennek a fűtőtest felé néző felületképzése a hosszúhul­lámú infrasugárzás tartományában magas visszaverési tényezővel bír (5.174-5.175 ábrák). A tükröző fóliabetét mindenhol jól kiegészíti a hőszigetelést.

5.174 ábra. Utólagos belső hőszigetelés 1 hőszigetelő táblák előkészítése ragasztó­habarccsal; 2 hőszigetelő táblák ragasztása; 3 hőszigetelt felületre ragasztó habarcs­réteg felhordása; 4 hátoldalon párazáró réteggel kasírozott gipszkarton táblák elhelyezése.

5.175 ábra. Belső téri falszigetelés szendvics szerkezetű (hőszigetelés + párazáró réteg + belső burkolati lemez) elemekkel a) méretre előszabott elem ragasztás fel­hordása; b) hőszigetelő panel elhelyezése; c) beállítás pontosítása (korrekció stb.).

A belső oldalon alkalmazott hőszige­telés egyértelműen mérsékli a külső sa­rokélek menti hőhídhatást. Nem igazán csökkenti viszont a T típusú fal csatlako­zási élek mentén kialakuló hőáramokat -ehhez a hőszigetelést jelentős hosszúságú szakaszon be kellene fordítani a belső szerkezetek síkjára (gallérozás). A belső oldalon alkalmazott hőszi­getelés csökkenti a szerkezet hőtároló képességét, ami a sugárzási nyereség hasznosítása szempontjából előnytelen, szakaszos helyiséghasználat és fűtés esetén viszont előnyös.

Biohomlokzatok

A „bio” elnevezés az ezredfordulóhoz közeledvén vált közismertté és elfogadot­tá, az épületek homlokzatainak növények­kel való felfuttatása (telepítése) azonban évezredek óta szokásos. Gondoljunk csak a világ csodái közé sorolt függőkertre. A biohomlokzat működésének alapel­ve az, hogy az épület faltövébe telepített évelő, kúszó növények az épület falát akár több emelet magasságban is képesek fedni és takarni. A biofal vagy a lombhullató növényi indákkal fedett fal télen és nyáron egyaránt nagy mértékben befolyásolja a belső tér klímáját és az energiamérleget.

Alaposan meg kell fontolni, hogy milyen növényfajtát; évelőt vagy lomb­hullatót futtatunk fel az épületre, és hogy azt a homlokzatra, a felület pórusos szerke­zetéhez csak a növény „tappancsai” rögzí­tik vagy épített biorácsra felfüggesztve. A választott megoldástól és növénytípustól függően más-más épületfizikai, főként kli­matikus hatásra számíthatunk. A zöld homlokzatok, azaz a külső falakra felfuttatott növényzet befolyásolja a hő veszteséget. A hőveszteség csökkentése három összetevőnek köszönhető. A növény­takaró miatt, a fal eredeti külső felülete mentén, a levegő áramlási sebessége kisebb, a szél hatása kevésbé érvényesül, ezért a külső oldali hőátadási tényező csökken.

A növénytakaró miatt, a fal eredeti külső felülete mentén, a levegő áramlási sebessége kisebb, a szél hatása kevésbé érvényesül, ezért a külső oldali hőátadási tényező csökken. A növénytakaró és a fal között légrés alakul ki, télen, amikor a levelek (a Nap alacsony helyzetét követve) a függőle­geshez közelebbi helyzetet foglalnak el, ez a légrés többé-kevésbé zárt. E légrés és a levélzet ellenállása csökkenti a hőátbocsátási tényezőt. A levelek lehullása miatt a Nap akadálytalanul melegítheti a falakat. A növénytakaró védelmet nyújt a csapóeső ellen is. A biohomlokzatnak talán a nyári hatása a legjelentősebb, ugyanis a belső téri hőmérsékletet falazott épületnél 2-3 °C, paneles házaknál 3-5 °C fokkal csökkenti.

További előny az az akusztikai hatás, hogy nagy mértékben kiszűri a kintről jövő, főként lökésszerű zajhullámokat. A pszicho­lógiai értékről pedig ma már nem kell külön beszélni, főként a városi házrengeteg­ben, mert a biohomlokzat mindenképpen növeli a minket körülvevő zöld nagyságát.

Belső határoló szerkezetek hőszigetelése

A belső falak és födémek hőszige­telése akkor indokolt, ha a szomszédos egységek külön tulajdont vagy bérleményt képeznek, és fűtésük külön szabályozott, fogyasztásuk elszámolása mérés alapján történik. A helyiségek, lakások hőtechnikai kapcsolata a szomszédos helyiségekkel, lakásokkal sokkal nagyobb jelentőségű, mint a külső környezettel. Amennyiben a szomszédos lakások­ban a hőmérséklet 2-3 °C fokkal ala­csonyabb, azok felé a belső határolón át ugyanakkora transzmissziós veszteség ala­kul ki, mint amekkora a külső határolón keresztül 0 °C külső hőmérséklet mellett! A jelenség „fordítva” is lejátszódik. Ha egy lakásban a fűtést teljesen kikap­csolják, a szomszédos lakásokból a bel­ső határolásokon átjutó hőáram miatt annak belső hőmérséklete a fűtési idény átlagos feltételei mellett csak 2-3 °C fokkal csökken.

Belső falak hőszigetelését (például két épület egymáshoz kapcsolása esetén) a két fal hőtechnikai keresztmetszetét egyazon ingatlanon belül együtt, szomszédság esetén külön-külön is teljesíteni kell. Sorházak, láncházak, ikerházak egymást érintő falait (még ha dilatációs rés is van bennük) egy-egy épület falaként kell számításba venni – amely az MSZ által előírt külső határlófal minimuma. Természetesen az egymáshoz kapcsolt vagy sorolt épületeknél ez jelenti az igazi energiatakarékosságot, ugyanis ha mindkét épület belső hőmérséklete megközelítően egyenlő, akkor alig van hőveszteség. Ezért a dilatációs rést, amely a két épület között van, legalább 1 m sávszélességben (kintről befelé) valamely jó hőszigetelő lemezzel cél­szerű kitölteni. Erre legalkalmasabbak a puhább polisztirol táblák, amelyek hőszigetelnek és rugalmasak is.

Az épületen belüli hőszigetelés – eltérő helyiség-hőmérsékletek esetén – szerke­zeti főfallal, illetve kettőzött válaszfallal, valamint jó hőszigetelő képességű vá­zas-szerelt gipszkarton válaszfalakkal biztosítható. Hőszigetelésként a habosított és szálas anyagok bármelyike használ­ható, még zártcellás hőszigetelések is, feltéve, hogy mindkét irányú szellőz­tetés biztosítható a szerkezeten belül. Lakáselválasztó falak, födémek esetében az akusztikai szigeteléssel együtt kell a hőszigetelést megoldani.