Magnézium-karbonát alapú gyártmányok
A magnézium-karbonát-alapú hőszigetelések alapanyaga az igen kis halmaz térfogatsúlyú, laza szerkezetű, pehely- vagy porszerű formában előállított bázikus magnézium-karbonát.
Előállítása
Előállítható magnéziumsó-oldatokból, magnézium-szulfát vagy magnézium-klorid oldatából nátrium- vagy ammónium-karbonáttal. A sóoldatok keverékéből a bázikus magnézium-karbonát nagy térfogatú, pelyhes csapadék alakjában válaszható ki.
Előállítására felhasználható a tömeges kőzet formájában előforduló dolomit, CaC03 x MgC03 is. A 100 °C-nál nagyobb hőmérsékleten kiszárított kőzetet finomra őrlik, és az őrleményből vizes szuszpenziót állítanak elő. A szuszpenziót 5-6 atm nyomáson szén-dioxiddal telítik. Ekkor a magnézium magnézium-hidrokarbonát formában oldatba megy, a kalcium-karbonát pedig iszap alakjában visszamarad. Az iszaptól szűréssel megtisztított magnézium-hidrokarbonát-oldatot ezután felforralják, majd a pelyhes formában kicsapódó bázikus karbonátot víztelenítik és kiszárítják.
A bázikus magnézium-karbonát gyártására az előbbinél egyszerűbb módszerrel magnezitet (MgC03) is fel lehet használni. A finom porrá őrölt magnezit vizes szuszpenziójából nagy nyomású szén-dioxiddal ekkor is magnézium-hidrokarbonát oldatot állítanak elő, és abból a bázikus karbonátot forralással kicsapatják. A különböző módon nyert, laza szerkezetű termék halmaz-térfogatsúlya 150-450 kg/m3.
- Ismerd meg az ezerarcú Japán építészetet!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
- Megoldások – Hozza ki belőle a legtöbbet
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hőszigetelésre
A bázikus magnézium-karbonátot a kovaföldhöz hasonlóan háromféle formában használták hőszigetelésre, feltöltőanyagként, habarcsanyagként és különböző méretű és alakú idomtestek formájában. Az anyaghoz mindhárom esetben (de különösen az utóbbi két esetben) azbesztrostokat, cementet, magnéziacementet vagy más kötőanyagot kevertek a mechanikai ellenálló képesség, szívósság és keménység fokozása céljából.
Az idomtesteket félnedves-sajtolással vagy öntéssel formázták. A kiformázott testeket kiszárították. Közben az anyag megköt és megszilárdul. A bonyolultabb idomtesteket mechanikai megmunkálással, fűrészeléssel és marással alakították ki az öntéssel vagy sajtolással előre elkészített tömbökből.
Hol volt elterjedt?
A bázikus magnézium-karbonát alapanyagú készítmények a mészaluminát kötésű, kovaföld hőszigetelő anyagokhoz hasonló, igen hatásos hőszigetelő anyagok voltak. Hazánkban nem gyártották, de a Szovjetunióban, Angliában és az Egyesült Államokban nagymértékben elterjedtek voltak. Az angol gyártmányok 85% bázikus karbonátot és 15% foszlatott azbesztrostot tartalmaztak, testsűrűségük 180-200 kg/m3, hővezetési tényezőjük 0,050-1,052 W/m-K volt.
Felhasználásuk igen sokoldalú volt, azonban figyelni kellett arra, hogy a magnézium-karbonát 220 °C felett alkotórészeire, magnézium-oxidra, szén-dioxidra és vízre bomlik, miközben az anyag szilárdságát elveszti és porrá esik szét. Éppen ezért ennél nagyobb hőmérsékletű felületek szigetelésére nem voltak alkalmasak.