Iparosított technológiával készült épületek

Épületakusztikai követelmények, hangszigetelés értékelése panel épületnél

Általános ismertetés

Az épületakusztika az épületekben és környezetükben kialakuló, majd tovaterjedő hang ill. rezgés tanulmányozásával, különösen an­nak szigetelésével foglalkozik. Elsősorban az adott körülmények kö­zött helyes építészeti-épületszerkezeti megoldások révén az épületek egyes helyiségeit hivatott védeni a – helyiség szempontjából – külső zaj ellen; ezért gyakran a hangszigetelés megnevezés használatos.

Hangszigetelés

A hangszigetelés az utóbbi években kezdett kiemelt jelentőségűvé, a környezetvédelem egyik központi problémájává válni. A legtöbb ország ma már zaj határértékeket határoz meg a kibocsátott zajok (zajemisszió) és a terhelő zajok (zajimisszió) megengedhető nagyságát illetően. Követelmények vonatkoznak ezen túl az egyes épületszer­kezetek (pl. falak, ajtók, födémek, lépcsők) minimális hangszigetelő képességére is.

A hang fizikája

Alapvetően a hangot mint az emberi fül által is érzékelhető, a le­vegő gyors, de kicsiny nagyságú nyomásváltozásai révén terjedő me­chanikai „zavart”, ingadozást vagy más szóval hullámot definiálhat­juk. Ugyanakkor a levegőn kívül bármely rugalmas közeg, tehát a fo­lyadékok, a szilárd testek és a többi gáz is képes hasonló rezgések továbbítására, vagyis hang nem csak levegőben képes terjedni. A leve­gőben terjedő hangra a léghang, míg a szilárd testekben terjedőre a testhang a szokásos megnevezés.

A zaj

A zaj fizikailag a hanggal azonos fogalom, de fiziológiailag különbözik tőle: minden olyan hangot zaj­nak hívunk, ami szubjektíve zavaró, hallgatása kellemetlen kényszer. A hanghullám terjedése közbeni nyomásváltozás nagyon kicsiny a statikus légköri nyomáshoz képest. Az érzékelés alsó határa jellem­zően 2×10-5 Pa, a halláskárosodás körülbelül 102 Pa nyomásváltozás­nál következik be; a légköri barometrikus nyomás 105 nagyságrend­be esik. Látható, hogy a kis értékektől függetlenül igen nagy, hét nagyságrend a hallható tartományban a hangnyomás változása.

Frekvencia

A hanghullám másik fő jellemzője az egy másodperc alatt megtett pe­riódusok száma, azaz a frekvencia. Mértékegysége a Hertz, rövidítve Hz. Az emberi fül által érzékelhető frekvenciatartomány – bár némi­leg függ az egyéni képességektől és a kortól is – a 20-20000 Hz kö­zötti sáv.

A hangszigetelés jellemzően a 100-5000 Hz közötti hangok szigetelésével foglalkozik, mivel általános, köznapi tevékenységeink során a leggyakrabban ebben a tartományban keltünk zajokat. Az épületakusztikában az alacsony-, közép- és magasfrekvenciás tarto­mány gyakran használt fogalmak. Bár ezek nem egyértelműen defi­niált frekvencisávok, de mindenképpen az 50 vagy 100 Hz-től induló és 4000 esetleg 8000 Hz-ig tartó frekvenciákra vonatkoznak, és nem a fül hallástartományára.

A hang spektruma

Összetett – azaz több, különböző frekvenciájú hullámot tartalma­zó – hangot annak spektrumával jellemezhetünk. A spektrum az összetett hangban lévő, különböző frekvenciájú komponensek nagysá­gát, más szóval amplitúdóját mutatja. Az épületakusztikai gyakorlat­ban a terc- és oktávsávos spektrumok használata honosodott meg. Sávos spektrumok állandó relatív sávszélességű szűrőkkel állíthatók elő, amelyeket az jellemez, hogy a szűrő által átbocsátott legkisebb (fmin) és legnagyobb (fmax) jel frekvenciahányadosa egy állandó érték.

Oktávszűrő esetén fmax/fmin=2, tercszűrőknél fmax /fmin=21/3. A terc-, ill. oktávszűrők alkalmazása a frekvenciaskálát logaritmizálja, ami jobban illeszkedik a szubjektív érzékeléshez. Az olyan hanghatást, amelynek spektrumában minden frekvenciához azonos nagyságú ki­térés tartozik, fehérzajnak nevezzük – a minden színt magába fogla­ló fehérfény analógiájára.

Akusztikus szintek

Az előzőkben már láttuk, hogy a hangnyomás fiziológiailag érzé­kelt tartománya körülbelül hét nagyságrendet fog át, ezért a gyakor­latban használatos a logaritmikus skálázása az akusztikában, amit szintnek (L) nevezünk. Ez a megoldás – amellett, hogy összehúzza a kezelendő értékeket egy szűkebb értéktartományba – szorosabb kap­csolatban áll a szubjektív hangérzettel is. Két mennyiség hányadosá­nak tízes alapú logaritmusát véve, az éppen a nagyságrendi különb­séget adja. Célszerű a két mennyiség közül az egyiket mindig állan­dó értéknek venni, ez lesz a vonatkoztatási érték, amit nemzetközi­leg egységesen rögzítenek.

Decibel

Azért, hogy a gyakorlatban jól kezelhető számértékeket kapjunk, vegyük az előzők szerint a hangnyomások hányadosának logaritmusát, majd szorozzuk meg hússzal: ez a deci­bel. A nemzetközileg rögzített vonatoztatási érték pedig p0=2×10-5 Pa. A decibelskála alkalmazásával összenyomtuk a hangnyomás 107 dinamikatartományát egy sokkal jobban kezelhető hangnyomásszint tartományra, a hallásküszöb 0 dB szintjétől a fájdalomküszöb 120-130 dB szintjéig. Az egészséges emberi fül által érzékelt hallás­tartományt az 1. ábrán mutatjuk be, jelölve rajta a hallásküszöb és a fájdalomküszöb okozta határokat is.

A 0 decibel tehát nem a hang teljes hiányát jelenti, csak a fül által érzékelhető hangok alsó szintjét. De mit is jelent ezután a hangnyo­másszint változásainak szubjektív hatása, és hogyan lehet számolni a decibelekkel? Nagyjából azt mondhatjuk, hogy 1-2 dB hangnyo­másszint-változás éppen csak érzékelhető, 3-5 dB már határozott nö­vekedést jelent, és 10 dB a hangerősség érzet duplázódásával jár. A számításoknál az egyik legfontosabb dolog, hogy – a logaritmikus skála miatt – a hagyományos összeadás és kivonás nem használható a decibel alapú mennyiségeknél.

Példa a hang erejének számítására

Például két, a hangforrástól 10 m távolságban 60 dB hangnyomást produkáló gép együttes zaja nem 120 dB! A korrekt eredményhez a Pascal-ban kifejezett pillanatnyi hangnyomásokat kell összegezni, majd a decibel szintet meghatároz­ni. Ennek elvégzése után azt kapjuk, hogy bármely zajforrás megkét­szereződése 3 dB szintnövekedést jelent. A 2. ábrán két különböző zajszint összeadását segítő grafikon látható. Megfigyelhető az ábrá­ról, hogy ha egy zajforráshoz egy nálánál több, mint 10 dB-lel kisebb adódik, akkor az együttes hatásuk gyakorlatilag nem változik, az ere­dőt az eredeti forrás határozza meg.

Gyakran megelégszünk egy hanghatás egyszerűbb, a spektrumnál kevesebb információt tartalmazó leírásával is. Az épületakusztikában erre a célra a hang energiatartalmával arányos LAeq egyenértékű (ek­vivalens) A-hangnyomásszint fogalma került bevezetésre. Az A-hangnyomásszint azt jelenti, hogy az emberi hallás frekvenciafüggő érzékenysége miatt a vizsgált hangot egy szabványosított értéksor szerint – ezt hívják A-szűrőnek – korrigálják.

Hangelnye­lési tényező

Hétköznapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a különböző zárt terek máshogy szólnak, más az akusztikájuk: a fürdőszobában ének­lő háziúr hangja kellemesebbnek, teltebbnek tetszik, mint amikor a nappaliban boldogítja a családját ugyanazon produkcióval. A zárt te­rek akusztikai viselkedését nagyban meghatározza a határoló felületeken található anyagok milyensége. Jellemzésük a hangelnye­lési tényezővel történik. Ez definíció szerint a felületre eső hangener­gia nem visszavert részének és az összes beeső hangenergiának a há­nyadosa.

Az akusztikailag teljesen visszaverő felületek hangelnyelé­si tényezője nulla, a tökéletesen elnyelő felületeké 1. A hangelnyelé­si tényező a különböző anyagoknál és szerkezeteknél függ a frekvenciától és hang beesési szögétől. Az egyszerűbb összehasonlíthatóság céljából került bevezetésre az egy számjegyes aw súlyozott hangel­nyelési tényező, ami egyfajta átlaga a különböző frekvenciákon mu­tatott elnyelési képességeknek. Ezen súlyozott értékek alapján szo­kás osztályokba is sorolni az anyagokat, szerkezeteket.

Az 1. táblázat néhány – az épületakusztikában gyakori – anyag ok-távsávos hangelnyelési tényezőit tartalmazza. A megadott értékek csak tájékoztató jellegűek, az elnyelési tényezők egy-egy anyagfajtán belül is nagy szórást mutathatnak a konkrét termék ill. kivitel függvényében.

1. táblázat: Néhány gyakran alkalmazott anyag jellemző elnyelési tényezője

Anyag/szerkezetSávközép- frekvencia, Hz
125250500,100020004000
Levegő, m30,000,000,000,000,000,01
Téglafal0,050,040,020,040,050,05
Nehéz függöny0,050,120,150,270,370,50
Fafödém0,150,200,100,100,100,10
Betonfödém0,020,020,020,040,050,05
Gipszvakolat0,030,030,020,030,040,05
Linóleum burkolat0,020,020,030,030,040,04
Szőnyegburkolat0,090,060,240,240,280,11

2. táblázat: Épületszerkezetek és a rájuk jellemző akusztikai mennyiségek

ÉpületszerkezetRwLn,wΔRwΔLwα
Fal*
Födém**
Nyílászáró szerkezet*
Falburkolat**
Padlóburkolat**
Álmennyezet***

Utózengési idő az épületeknél

A hangforrás megszűnése, kikapcsolása után a hangenergiának időre van szüksége, hogy teljesen felemésztődjön, és ennek a folya­matnak a lefutása magára a térre jellemző, a hangforrástól független. A jelenség tehát a térgeometria és anyagi kialakításától, azaz a hang­elnyelő felületek elrendezésétől függ. A hangenergia lecsengése más és más a különböző hullámhosszúságú rezgések esetén, azaz ez is frekvenciafüggő. A T utózengési idő definíció szerint az az idő, amíg a teremben a hangnyomás 60 dB-lel csökken az állandósult állapot­hoz képest, azaz az energia egy milliomod részére csökken.

Az utó­zengési idő a hangtér meghatározó adata, a legjobban mérhető és szabályozható teremakusztikai paraméter. Beállításával befolyásol­ható a térben a beszédérthetőség és a zenei hangzás. A túl magas utó­zengési idő csökkenti a beszédérthetőséget, növeli a háttérzaj hatá­sát, és a zene definiálatlan, összefolyó lesz. Ezzel szemben, ha túl rö­vid, akkor akusztikailag sterillé válik a tér.

Léghang és léghangszigetelés

Egy épületen belül a hang mind a levegőben, mind az épületszer­kezetekben képes tovaterjedni. Ennek megfelelően a hang létrejöttét is érdemes két külön csoportra bontani, különös tekintettel arra, hogy az ellenük való védekezés mechanizmusa is két jól elkülöníthető mó­don tárgyalható. Ha a levegővel közvetlenül határos a hangot létreho­zó felület (pl. hangfal, beszéd stb.), vagy ha a hang magában a leve­gőben keletkezik (pl. szél okozta áramlási zaj), akkor léghangokról és léghangszigetelésről beszélünk. A hang forrásához közvetlenül csatlakozó épületszerkezetekben testhangok alakulnak ki, amelyek terjedése nagyban függ a szerkezet mechanikai jellemzőitől.

Testhang

Tipikus testhangok az épületakusztikában: ajtócsapódás, elhaladó villamos, közvetlenül a födémre helyezett centrifuga, épületgépészeti berende­zések, vízvezetékek, emberi járkálás okozta zajok. A két hangfajta azonban nem független egymástól: egyfelől a testhangok kialakulá­sakor általában léghang is megjelenik; másfelől a testhang részben lesugárzódik a felületeken és léghang lesz belőle; és fordítva: a lég­hang a szerkezetekbe behatolva részben testhangként terjed tovább.

Lépéshang

Az épületakusztikában az egyik testhang külön nevet kapott: a födé­meken történő emberi járás-járkálás okozta testhangot lépéshangnak nevezzük. A különböző közegekben a hang terjedése különböző mó­don és mértékben gátolt, köznapi épületszerkezeteinkben a hang ter­jedése lényegesen akadálytalanabb, mint a levegőben (pl. a hangvezetés feltételei acélban kb. 100 000-szer kedvezőbbek, mint leve­gőn). Különböző közegek határán a hangenergia szétoszlik: részben visszaverődik, részben behatol az új közegbe.

Például levegőből tég­lafalba csak 2,6%-a jut be a tejes energiának, és fordítva: ugyanennyi sugárzódik is le. Egy véges vastagságú falhoz érkező hanghullám közegbe behatoló hányada különböző módokon terjed. Egy része hő­vé alakul, egy része továbbterjed a falban és meglepően nagy távol­ságokra képes ott eljutni.

A behatolt energia nagyobb része azonban megpróbál lesugárzódni a túloldalon, de ott is csak 2,6%-a képes er­re, a többi újra visszaverődik – most már a falon belül – és ez addig folytatódik, míg az összes energia le nem sugárzódik, illetve el nem nyelődik. Megemlítjük, hogy a falon léghangként áthatoló energia – az tehát, amelyik nem hozza rezgésbe a falat – igen csekély jelentő­ségű, általában nem kell foglalkozni vele légtömör szerkezeteknél. Jelentősége az estlegesen megjelenő réseknél (pl. konnektor és szel­lőzés miatti faláttörések, lefolyó miatti födémáttörések, rosszul tömí­tett nyílászárók, falrepedések) van; ezeket a hangszigetelés területén kerülni kell.

Két szomszédos helyiség között a léghangok a 3. ábrán látható módokon közlekedhetnek.

3. táblázat: A közlekedéstől származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken

Zajtól védendő területHatárérték (LTH) az LAM megítélési szintre, dB
üdülő-, lakóépületek és közintézmények közúti forgalomtól elzárt területeken; pihenésre kijelölt közterületekenkiszolgálóút; átmenő forgalom nélküli út menténgyűjtőút; összekötőút; bekötőút; egyéb közút; vasúti mellékvonal és pályaudvara; kisebb repülőtér illetve helikopterállomás, -leszállóhely menténautópálya; autóút; I. rendű főút; II. rendű főút; autóbusz pályaudvar; vasúti fővonal és pályaudvara; nagyobb repülőtér illetve helikopterállomás, -leszállóhely mentén
nappaléjjelnappaléjjelnappaléjjelnappaléjjel
6-22 óra22-6 óra6-22 óra22-6 óra6-22 óra22-6 óra6-22 óra22-6 óra
Üdülőterület, gyógyhely, egészségügyi terület, védett természeti terület kijelölt része4535504055456050
Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű)5040554560506555
Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), vegyes terület5545605065556555
Gazdasági terület és különleges terület6050655565556555

Az átjutó hangenergia jellemzésére lett bevezetve és szabványosít­va az R léghanggálási szám, a definíció szerint a vizsgált szerkezet felületére beeső hangenergia és a másik oldalon lesugárzott hang­energia logaritmusának tízszerese. A léghanggátlási szám frekven­ciafüggő mennyiség, és létezik laboratóriumi ill. helyszíni körülmé­nyek között maghatározott értéke. (A helyszínen meghatározott érté­ket egy felső vessző jelöli: R’ és szokás látszólagos léghanggátlási számnak is nevezni).

A laboratóriumi érték magát a vizsgált épületszerkezetet jellemzi, függetlenül annak beépítési körülményeitől, míg a helyszíni, vesszős mennyiség esetén az érték tartalmazza a csatlakozások miatt fellépő ún. kerülőutak hatását is. Ennek következtében a helyszíni léghang­gátlási szám mindig kisebb értékű, mint a laboratóriumi. A léghang­gátlási számot tercsávokban kell meghatározni, legalább a 100-3150 Hz közötti középfrekvenciák tartományában, ami 16 darab tarto­mányt, és így 16 darab értéket is jelent. Ez általában túl sok, kevés­sé praktikus, ezért célszerűnek tűnik valamilyen egyszerűbb, de az adott épületszerkezet hangszigetelését minél jobban jellemző mennyiség definiálása.

Súlyozott léghanggátlási szám

A napjainkban szabványosított, ún. Rw súlyozott léghanggátlási szám, és szinte kizárólagosan használt súlyozott mennyiség nem egy­szerűen valamifajta átlagát tekinti a mért tercsávos léghanggátlási számoknak, hanem egy vonatkoztatási görbe alapján a gyengébb hangszigetelési értékeket veszi figyelembe. Egy szerkezet léghang­szigetelő képessége tehát annál jobb, minél nagyobb a súlyozott léghanggátlási száma. Az eddig leírtakból látható, hogy a súlyozott léghanggátlási szám ismerete nem jelenti azt, hogy adott külső zaj mellett – például egy egyszerű különbségképzéssel – meg lehetne adni a belső zajszintet.

Az utóbbi években a kutatások nyomán bevezetésre került az egy számjegyes jellemzők mellé két korrekciós tag is, elsősorban a könnyűszerkezetes és a nehézszerkezetes falazatok eltérő viselkedése miatt. A C jelű, ún. színképillesztési tényező az A-súlyozású rózsazaj (a fehérzajhoz hasonló zaj, de az energiatartalma minden frekvenciasávban állandó értékű), míg a Ctr jelű az A-súlyozású közlekedési za­jokhoz korrigálja a léghanggátlási számot, mivel az az emberi érzé­kelés sajátosságait és a környezetünkben jellemző zajok spektrális eloszlását nem veszi figyelembe. Burkolatok, előtétfalak, álmennye­zetek, álpadlók esetén használatosak az eredeti szerkezethez képesti javulást kifejező ΔR és ΔRW mennyiségek.

Lépéshangnyomásszint

A már említett lépéshang-szigetelés meghatározásához – mivel a járás-járkálás nagyban különbözhet a személy tömege, cipője, moz­gási dinamikája szerint – szabványosított berendezést, ún. kopogógépet kell alkalmazni. A kopogógép hatása sokkal erőteljesebb, mint a közönséges járásé, de ez a kellőképpen nagy – és így jobban mér­hető – vevőtéri hangnyomásszintek kialakulása miatt szükséges. A födémszerkezet lépéshang-szigetelő képességét jellemzésére az Ln szabványos lépéshangnyomásszint lett bevezetve.

A léghangszigete­léshez hasonlóan itt is létezik a helyszínen meghatározott, a kerülő­utak hatását is magába foglaló változat: ez az L ‘n helyszíni szabvá­nyos lépéshangnyomásszint, valamint a fentiekhez hasonlóan lett ér­telmezve az egy számjegyes, súlyozott mennyiség is. Fontos különb­ség ugyanakkor, hogy itt a negatív eltérések értelmezése – mivel a lépéshangnyomásszint nem különbségi mennyiség – fordított a léghanggátlásgörbékhez képest: minél nagyobb a lépéshangnyo­másszint, annál gyengébb a födém lépéshang-szigetelő képessége.

Az egy számjegyes értéket Ln,w súlyozott szabványos lépéshangnyo­másszintnek, illetve helyszíni vizsgálatok esetén L’n,w súlyozott hely­színi szabványos lépéshangnyomásszintnek nevezzük. Padlóburko­latok esetén a Δ L lépéshangszigetelés-javító hatást, illetve ennek sú­lyozott Δ LW értékét lehet megadni. Ezt laboratóriumi körülmények között, homogén beton födémen kell meghatározni.

Végül a 4. ábra és a 2. táblázat segítségével rövid összefoglalást adunk a leggyakoribb épületszerkezetekhez használt akusztikai jel­lemzőkről.

Az emberi füllel érzékelt hangtartományok

1. ábra: Az emberi füllel érzékelt hangtartományok

2. ábra: Két szint összegzését segítő grafikon

2. ábra: Két szint összegzését segítő grafikon

Léghangterjedési utak térelválasztó szerkezetnél

3. ábra: Léghangterjedési utak térelválasztó szerkezetnél

 

4. ábra: Hangszigetelési jellemzők egy társasházban

4. ábra: Hangszigetelési jellemzők egy társasházban

Épületakusztikai követelmények

Az embert érő zajhatások csökkentik a koncentrálóképességet, ront­ják a munkavégzés hatékonyságát és pontosságát, zavarják a kom­munikációt, a pihenést, a kikapcsolódást, és végső soron – egyéb fiziológiahatások mellett – átmeneti vagy tartós halláskárosodást okozhatnak. Mindezen tényezők miatt szükséges egy akusztikai kö­vetelményrendszert felállítani, ami garantálja, hogy az embert terhe­lő zaj a különböző szituációkban egy általánosan elfogadottnak te­kintethető szint alatt marad. A különböző országokban különböző követelményrendszerek kerültek bevezetésre; a következőkben csak a jelenleg Magyarországon érvényes követelmé­nyekkel foglalkozunk.

A szabványos léghangszigetelési követelmények csak akkor nyúj­tanak kielégítő védelmet a zaj ellen védendő helyiségekben, ha a za­jos helyiségek tényleges használati zajszintje nem nagyobb, mint 80 dBA. Egyéb esetekben a fentebb található Lh,1 rendeltetésszerű hasz­nálat melletti zajszinteket – vagy vitás, vitatható esetben méréssel megállapított tényleges zajszinteket – kell figyelembe venni, és a vonatkozó léghang-szigetelési jellemzőt korrigálni kell, az alábbi kép­let szerint:

R’w,m ≥ R’m+Lh,1-80.

A hazai akusztikai szabályozás – itt most nem részletezett okok miatt – nem minden részletében tekinthető korszerűnek és célszerű­nek, ezért változása-változtatása, illetve finomítása várható a követ­kező években.

4. táblázat: A zaj terhelési határértékei épületek zajtól védendő helyiségeiben

Zajtól védendő területHatárérték (LTH) az LAM megítélési szintre, dB
nappal (6-22 óra)éjjel (22-6 óra)
Kórtermek és betegszobák3530
Kórházak, rendelőintézetek kezelő- és műtőhelyiségei35
Egyéb orvosi rendelő- és kezelőhelyiségek40
Tantermek, előadó- és foglalkoztatótermek bölcsödékben, óvodákban és oktatási intézményekben; ülés- és tárgyalótermek; könyvtári olvasótermek; tanári szobák; intézmények akusztikai szempontból igényes irodahelyiségei40
Lakószobák lakásokban, szociális otthonokban, üdülőkben4030
Lakószobák szállodákban, panziókban, munkásszállókban, diákotthonokban, üdülőházakban4535
Étkezőkonyha, étkezőhelyiség lakásokban45
Szállodák, panziók, üdülők, szociális otthonok, munkásszállók és diákotthonok közös helyiségei50
Éttermek, eszpresszók55
Kereskedelmi, vendéglátó épület előadóterei, illetve vendéglátó helyiségei; várótermek; intézmények akusztikai szempontból kevésbé igényes helyiségei60

5. táblázat: Üzemi létesítményektől származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken

Zajtól védendő területHatárérték (LTH) az LAM megítélési szintre, dB
nappal 6-22 óraéjjel 22-6 óra
Üdülőterület, gyógyhely, egészségügyi terület, védett természeti terület kijelölt része4535
Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű)5040
Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), vegyes terület5545
Gazdasági terület és különleges terület6050

A felújítási munkák kategorizálása

A panelos épületek felújításának tervezése során – konkrét épület szerkezeti megoldásaitól függetlenül – közel azonos problémák me­rültek fel, az épületek karbantartási, felújítási módszerei nagyrészt azonosak. így a számításba vehető, a hangszigetelési tulajdonságok javítását célzó felújítási (javítási) technológiák, szerkezetek is hason­lóak.

Mint minden épület, a panelos lakóépület – akár részleges – felújí­tását is általában sok különféle tényező együttes hatása teszi indo­kolttá. Az általános gyakorlat szerint elsősorban az egyes szerkezetek – elsősorban burkolatok – elhasználódása, a felületképzések el­öregedése motiválja a felújítás megkezdését. Ilyen esetekben az akusztikai javítás lehetőségét az egyes burkolatok felújítási igénye teremti meg. Alkalom nyílik tehát arra, hogy olyan esetekben is ja­vuljon a hangszigetelés, ha a felújításra nem hangszigetelési indokok miatt kerül sor.

A hangszigetelés javításának azonban jelentős korlátai is vannak

A panelos szerkezeti rendszer zárt jellegének megfelelően az egyes térelválasztó szerkezetek kialakítása (anyaga, vastagsága, m2-súlya, rétegfelépítése) hasonló vagy közel azonos. Akusztikai teljesítőképességük – szinte kivétel nélkül – elmarad a szabványok köve­telményértékeitől. A hangszigetelés javítása miatt szükségessé váló javítások egy része nehezen készíthető el, sok munkával és piszokkal jár (pl. tömített fűtési védőcső beépítése), más része a helyiségek egyéb burkolati és szerkezetei miatt nem építhető be (pl. fürdőszo­bákban hanggátlás növelő gipszkarton fal-, illetve födémburkolat).

Az akusztikai javítás másik korlátját a panelos lakóépületekben al­kalmazott rendkívül kis méretű helyiségek jelentik. A minimális he­lyiségméretekkel épült lakószobák mind oldalirányú, mind belmagassági méretei csak további megalkuvással csökkenthetők. Ennek hiányában azonban sem a lakáselválasztó falak, sem a födémek hanggátlása nem növelhető, tekintettel a minimálisan 2-10 cm összvastagságú fal-, illetve födémburkolatokra. A kompromisszum nyil­ván jelentősebb lesz a 2,00 m szélességű lakószobáknál.

A meglevő épületek hang­szigetelésének értékelése

Az értékelés módszere

Az értékelésnél a következő kategóriákat használjuk:

  • megfelelő: a helyszíni hangszigetelés biztonságosan haladja a követelményeket,
  • bizonytalan: a felmérések alapján a hangszigetelési követel­mény az esetek egy részében teljesül, más részben nem, a ked­vezőtlen értelmű eltérés a 3 dB-t nem haladja meg;
  • nem megfelelő I.: a hangszigetelési követelmény biztosan nem teljesül, vagy bizonytalan értékelésű, de a kedvezőtlen értelmű eltérés meghaladja a 3 dB-t, a kedvezőtlen értelmű eltérés nem haladja meg az 5 dB-t;
  • nem megfelelő II.: a hangszigetelési követelmény biztosan nem teljesül, a kedvezőtlen értelmű eltérés 5 – 10 dB közötti.

A panelos rendszerek térhatárolási megoldásainak akusztikai érté­kelése

Az összefoglaló értékelés az előzők alapján a következő:

  1. Az azonos szinten lévő lakások helyiségei közötti térhatárolások nem garantálják a hangszigetelési követelmények teljesülé­sét. Az értékelés vagy bizonytalan, vagy nem megfelelő.
  2. Az egymás feletti lakások lakószobái között a léghangszigetelés többnyire bizonytalan vagy nem megfelelő. A lépéshangszigete­lés az alkalmazott burkolat függvényében változó, szőnyegpad­ló esetén általában megfelelő.
  3. A vizesblokk fürdőszobái között a függőleges irányú léghang­szigetelés a szellőző rendszer kialakításának függvénye. Hang­tompító nélküli szellőzőkürtő esetén általában nem megfelelő. A lépéshangszigetelés értékelése bizonytalan az alkalmazott burkolatok miatt. Habalátétes PVC-burkolat esetén megfelelő.
  4. Vizesblokkok WC-i között a függőleges irányú léghangszigete­lés nem megfelelő a szerelőakna kialakítása miatt. A lépéshang­szigetelés értékelése bizonytalan az alkalmazott burkolatok miatt. Habalátétes PVC-burkolat esetén megfelelő.
  5. A konyhák közötti léghangszigetelés többnyire megfelelő, eset­leg bizonytalan. Ahol nem megfelelő, ott a szerelőakna rontja le a minőséget. A lépéshangszigetelés a burkolat függvénye. Hab­alátétes PVC-burkolat esetén megfelelő.
  6. A belső közlekedők, illetve lépcsőházak és a lakóhelyiségek kö­zötti lépéshangszigetelés a burkolat függvényében változik: ke­mény burkolat esetén nem megfelelő, PVC-burkolat esetén bi­zonytalan, habalátétes PVC esetén megfelelő.
  7. A belső közlekedők, lépcsőházak és a lakóhelyiségek közötti léghangszigetelés a falakra vonatkozóan bizonytalan. A bejárati ajtókra vonatkozóan nem megfelelő.
  8. Függőfolyosók és lakóhelyiségek között a lépéshangszigetelés a kemény burkolat miatt nem megfelelő.

A homlokzati szerkezetek közül a falpanelok megfelelők, az abla­kok, az erkély ajtók és a loggiafalak a környezeti zaj mértékétől füg­gően lehetnek megfelelők és nem megfelelők egyaránt.