• festés
• lakkok

Milyen festéket válasszunk otthonra?

Általában a festék a leggazdaságosabb anyag a különböző felületek felújításához, dekorálásához. Óriási a választék, nehézséget inkább az okoz, hogy a sok ezer lehetőség közül hogyan válasszuk ki a megfelelő színt és festéktípust.

Festékfajták

A nyersfa vagy fém mázolása hagyományosan három lépésből áll: először az alapozót, aztán egy vagy két ré­teg közbenső festékréteget, végül a fedőréteget visszük fel a felületre. A beltéri falfestés sokkal egyszerűbb, mindössze egy vagy két réteg beltéri diszperziós festéket kell alkalmazni, bár nyers vakolatra alapozó használatára, sötétebb színárnyalat világosabbra festésekor pedig közbenső réteg­re lehet szükség. Sok korszerű festék egymagában tartalmaz két vagy akár több lépéshez szükséges anyagot.

A modern festékekkel tisztábban lehet dolgozni, és a környezetre is kevésbé ártalmasak. Több vizes alapú festéket gyártanak, sőt néhány festéket egyenesen „or­ganikusnak” neveznek. Ezek az oldószerektől és más káros vegyi anyagoktól mentes festékek biológiailag lebomlanak, és lehetővé teszik a fal szellőzését. A festék kiválasztása nagymértékben függ a befestendő felület típusától és állapotától, valamint az egyéni ízléstől.

Festékek csoportosítása

A festékek nagyjából két osztályba sorolhatók megkülönböztetünk vizes és oldószeralapú festékeket. A dobozon lévő címkéről leolvashatjuk, hogy az adott festék melyik csoportba tartozik, hogyan kell használ­ni, és ami fontosabb, a fedőképességét. Általában az oldószeralapú festékeket felvihetjük már meglévő vizes alapú, sértetlen festékrétegre, vizes alapú festéket azonban nem alkalmazhatunk oldószeralapúra.

Vizes alapú festék: A gyorsan száradó és az erős oldó­szerszagtól mentes vizes alapú festékek közé tartoznak a diszperziós festékek, az enyves festékek és a vizes alapú magas fényű, illetve tojáshéjfényű zománcok. Az ecsetet és a többi munkaeszközt használat után meleg szappanos vízzel moshatjuk ki.

Oldószeralapú festék: Az oldószeralapú festékeket, amelyek közé az olaj- és az alkid alapú festékek is tartoznak, olaj és gyanta keverékéből állítják elő. Az ilyen típusú festékek lassabban száradnak, és keményebb bevonatot képeznek. Ilyen például a hagyományos selyemfényű és a magas fényű olajfesték, valamint a zománcfesték.

Alapozók

Az alapozó a felület lezárásával megakadályozza, hogy a fedőfestékrétegek mélyen beivódjanak, eltűnjenek. Gyártanak alapozót kifejezetten nyersfára, fémre és nyers vakolatra, de az általános alapozók mindhárom felületre alkalmazhatók. A számtalan egyéb alapozó közé tartozik az alumíniumalapozó is, amely erőteljes védelmet igénylő felületek kezelésére szolgál, valamint a stabilizáló alapozók, amelyek tömítik a régi festékkel borított, például meszelt vagy enyves festékkel festett falak porózus, illetve hámló felületét.

Lehetőség szerint használjunk azonos márkájú alapozót, közbenső bevonatot és fedőfestéket, mert ezeket kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy együtt­működve fejtsék ki hatásukat.

Közbenső bevonat

A közbenső réteg eltünteti az előző színt, és jó alapot ad a következő festékrétegnek. Néhány lakk magában foglalja a közbenső bevonatot is, amit a doboz címké­jén is feltüntetnek.

Nagy élvezet a szobánkat különböző színekkel egyéni stílusúvá varázsolni, de kerüljük az össze nem illő színeket – az ilyen kombinációkat gyorsan meg lehet unni.

Diszperziós festékek

A diszperziós festékeket főként beltéri falak és mennyezetek festésére használják, de néhány korszerű diszperziós festék fára és fémre is alkalmazható. A vizes alapú festék gyorsan szárad, könnyen felhordható (és lemosható az ecsetekről), emellett viszonylag szag­talan. Folyékony, valamint cseppmentes, zselészerű formában kapható, míg a mennyezetfestésre ajánlott változat többnyire szilárd vagy fél szilárdformában, festéktálban, hengerrel történő felhordásra készen. A sűrű diszperziós festéket egy kevés vízzel hígíthatjuk.

A falak átfestésével bármely helyiség viszonylag olcsón felújítható, de ügyeljünk arra, hogy megfelelő festéket válasszunk. A fényesebb felületet adó festékek például jobban kiemelik a fal hibáit.

A legújabb termékek közé tartoznak a fémhatású és a különleges textúrájú, például velúrhatású diszperziós festékek, de a legnagyobb színválaszték a matt és a se­lyemfényű vinil diszperziós festékekből áll rendelkezés­re. A matt festék tetszetős, olykor meszeléshez hasonló felületet ad, amelyen meglátszik a kopás és az ujjnyo­mok; a selyemfényű vinil diszperziós festék fényvissza­verő tulajdonságának köszönhetően felnagyítja a hi­bákat, de lemosható. A szatén- vagy lágy fényű vinil diszperziós festékeket konyhai és fürdőszobai felhasz­nálásra fejlesztették ki. Gyakran a penészesedés ellen gombaölő szert is tartalmaznak, és jobban bírják a nedvességet. A gyerekszobák festéséhez kopásálló, lemosható, élénk színű festékek kaphatók.

A nem vinil alapú diszperziós festékek a régi fal­festékek lágy, meszeltnek tűnő hatását utánozzák. Ezeket különösen régi házakban érdemes alkalmazni, bár a festett felületeket nehezebb tisztán tartani. A rendkívül magas fedőképességű egyrétegű disz­perziós festékkel pénzt nem, némi időt azonban meg­takaríthatunk. A színválaszték nem mindig bőséges.

A kifejezetten konyhai alkalmazásra kifejlesztett diszperziós festék víztaszító, nem árt neki a páralecsapódás, és a ráfröcskölődött ételt könnyen le lehet róla törölni.

Hagyományos festékek

A diszperziós festékek elődei, a hagyományos festékek többnyire vizes alapúak, és különösen jól alkalmazha­tók régi épületekben. Idetartozik az oltott mészből készített mész és az enyves festék. A természetes gyan­tát tartalmazó enyves festék matt, porózus felületet ad, amely lehetővé teszi az alatta lévő vakolat lélegzését. Az enyves festék általában nem mosható, bár létezik vizes ronggyal letörölhető változat.

Textúráit (anyaghatású) festékek

Ez a különleges festéktípus finom adalékanyagot tartal­maz, amely sűrűbb, durvább struktúrát ad a festéknek. Falra és mennyezetre alkalmazva elrejti az apró repe­déseket, gipszkarton illesztéseket és egyéb hibákat. A festéket struktúrahengerrel vigyük fel vastagon a felületre, vagy hagyományos festőhengert is használ­hatunk, de ez esetben a festék megszáradása előtt egy gumisörtéjű pontozóecsettel kell a mintát kialakítani. Az így létrehozott festékréteget nehéz eltávolítani.

Magas- és selyemfényű zománcfestékek

Ezek a többnyire fára és fémre alkalmazott festékek nagyobb ellenálló képességű réteget képeznek, mint a diszperziós festékek. Eredetileg oldószeralapúak, bár mostanában már vizes alapú változatok is kaphatók, amelyek közül némelyik gyorsan megszárad.

A folyékony zománcfesték (általában oldószerala­pú) fényes, tökéletesen sima és nagyon kemény réteget alkot, de hajlamos a lecseppenésre és a megfolyásra. Zselészerű, cseppmentes (oldószer- és vizes alapú for­mában egyaránt kapható) változata majdnem ugyan­olyan tartós. A magas fényű zománcfesték mellett matt festéket is használhatunk, főként antik hatás elérésé­hez, továbbá félfényes változatokat, amelyeket általá­ban tojáshéj-, szatén- vagy selyemfényűnek neveznek. Ez utóbbiak kevésbé „kemény” hatásúak, nem olyan ellenállók, de az ujjnyomokat le lehet róluk mosni.

Nyersfa festéséhez először alapozót kell használ­nunk. Ha egy másik színt festünk át, legjobb közbenső bevonatot is tartalmazó festékkel elfedni a régit, így nincs szükség külön közbenső rétegre. A diszperziós festékekhez hasonlóan a magas- és selyemfényű zománcfestékből is létezik egyrétegű változat, amely a hagyományos háromlépcsős alkalmazás lerövidítésé­vel jelentős időt takarít meg számunkra.

Padlófestékek

A kifejezetten nagy igénybevételre kifejlesztett padló­festékek védőréteget képeznek a fa- vagy betonborítású padlókon. Az oldószer- vagy vizes alapú festéket ecset­tel, illetve festőhengerrel vihetjük fel a felületre. A vizes alapúakat jó eredménnyel használhatjuk padló­lakk helyett – szilárdabb felületet adnak, és különösen jól fel lehet velük újítani a régi, kopott hajópadlót vagy az olyat, amelyen meglátszik, hogy egyes deszkákat ki kellett cserélni.

Különleges rendeltetésű festékek

Bizonyos felületek speciális kezelést igényelnek. A ra­diátorzománc például hő hatására nem repedezik vagy sárgul meg, valamint a fűtéscsövek és más hőnek kitett felületek festésére is kaphatók speciális festékek, bár csak korlátozott színválasztékban.

A konyhai gépek, például a hűtőszekrény felújításá­ra, a melamin- és akrilborítású konyhabútorok vagy fali csempék átfestésére szolgáló festékeket a gyártó utasításai szerint használjuk – alapozó használatára és/vagy a felület érdesítésére is szükség lehet.

Dekorációs festékek

A hobbi- és barkácsboltokban rengetegféle festéket és zománcot találhatunk, amelyekkel különleges technikákat, például szivacsozást, különféle rongytechniká­kat, sablonfestést és zacskózást alkalmazhatunk. A gyöngy- és fémhatású festékekkel szintén érdekes hatás érhető el lealapozott fa-, fal-, valamint fémfelületeken.

Fessük át a deszkapadlót, hogy elrejtjük a hibákat vagy a különböző korú deszkák színkülönbségét. A kifejezetten erre a célra készült padló­festék ellenáll a bútorlábak és a járkálás okozta igénybevételnek.

(Kép fent.) A napjainkban könnyen beszerezhető különleges festékekkel az erede­tileg sötétbarna előszobai asztalhoz hasonlóan teljesen felújíthatjuk a bolhapiacon beszerzett „kincseket”, gyöngy- vagy fémhatású festé­kekkel pedig érdekes mintát varázsolhatunk a falra.

Pácok, lazúrok és lakkok

Minden fából készült tárgyat kezelni kell valamilyen fa­védő szerrel vagy bevonattal a fa megóvása érdekében. A bevonat kiválasztását a nyersfa felületének állapota határozza meg. A festés például elrejti a kisebb felületi hibákat, a színtelen bevonat viszont kiemeli a fa töké­letlenségeit. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a bevo­nandó fafelületek tiszták és simák legyenek.

Bizonyos fokig minden felületkezelő anyag megvál­toztatja a fa színét. A mahagóni és a dió például akkor is sokkal sötétebbé válik, ha teljesen színtelen szert használunk. Megközelítő képet kaphatunk arról, hogy milyen színűre változik a fafelület színtelen anyaggal történő bevonás után, ha egy kis területet tiszta vízzel benedvesítünk. Ha ezt a színt túl világosnak találjuk, bevonás előtt pácolással sötétíthetjük a fát.

Pácok, lazúrok

Pácokkal és lazúrokkal megváltoztathatjuk a fa termé­szetes megjelenését. Eredeti fa-, valamint más, a szoba­belsőhöz illő színekben kaphatók, de mindegyiken átüt a fa erezete. Fafelületet csak sötétebb színre fest­hetünk, világosabb árnyalat eléréséhez fehérítőszert vagy oltott meszet kell használnunk. Mindig próbáljuk ki a lazúrt egy mintadarabon vagy a fafelület valamely nem feltűnő részén, hogy megállapítsuk, alkalmas-e a kívánt hatás elérésére, mert a lazúrt rendkívül nehéz eltávolítani, még közvetlenül a felhordást követően is.

Ha a fa erezett, mi azonban sima felületet szeret­nénk kapni, pórustömítővel tüntessük el az erezetet. Amennyiben a fafelületen lévő repedések vagy lyukak kiegyenlítésére tömítőt kell használnunk, ne feledkez­zünk meg arról, hogy a kitt nem veszi fel olyan jól a festék színét, mint a fa.

A vastag lazúrok egyetlen művelettel színezik és vonják be a fafelületet. Ne feledjük, hogy minden újabb réteg sötétíti a fa színét, és a szín – hacsak nem sikerül nagyon egyenletesen felvinni a lazúrt – a réteg vastagsága szerint váltakozik. Amikor a fát valamilyen beivódó színes festékkel festjük be, akárhány réteg színtelen bevonatot viszünk fel később, a szín nem fog megváltozni.

Lakkok

A vizes és oldószeres alapú változatban egyaránt kap­ható lakkok színtelen, igen tartós magas fényű, selyem­fényű vagy matt réteget adnak. A poliuretánlakk erős műanyag bevonatot képez.

Faápoló olajok

A teák- és más olajok használata könnyebb, mint a poli­uretán- és egyéb lakkoké. Új fafelületre két rétegben kell alkalmaznunk ecsettel vagy enyhén dörzshatású festőpárnával, a felesleges olajat pedig ronggyal le kell törölni. A teaolaj lágy fényű, a folyadékoknak kiváló­an ellenálló fedőréteget alkot a fafelületen.

Viaszolás

Ezt a módszert előszeretettel alkalmazzák frissen lecsi­szolt fenyő esetében. Néhány fajta viasz kissé elszínezi a fát, és ez szebbé teszi a csiszolt fenyő túl világos szí­nét: a fa már nem tűnik annyira újnak. A természetes megjelenés megőrzéséhez mindenképpen színtelen viaszt használjunk. Először mindig csiszoljuk le a fát finom acélgyapot­tal. Ha a viaszt puha ronggyal visszük fel, természetes szaténfényű bevonatot alkot. Magasabb fény eléréséhez hagyjuk a viaszt teljesen megszáradni, majd dörzsöljük át erőteljesen puha ronggyal vagy tiszta, puha cipő­kefével.