• elektromos hálózat
• fűtés
• világítás

Elektromos hálózat, világítás és elektromos fűtés tervezése [SZAKÉRTŐ] 2021

Az elektromosság a lakás legkényelmesebb energiaforrása. Csak egy kattintás, és ég a lámpa, megindul a fűtés, meleg víz folyik a csapból, működnek a kisebb-nagyobb készülékek. Sokunknak azonban rejtély, hogy hon­nan jön és hogyan kerül be a házba az áram. Mindenesetre mindig ott van, ami­kor használni akarjuk. A rejtélyes elektro­mos hálózat a falakban, a padló alatt és a mennyezetben bújik meg. Csak a duga­szoló aljzatok, kapcsolók, lámpák és ké­szülékek árulkodnak arról, hogy mennyi áramot használunk (no meg a villany­számla).

A lakás elektromos vezetékrendszeré­nek és a dugaszoló aljzatok elhelyezésé­nek természetesen a lakók igényeihez kell igazodnia. Sajnos minden háztartás­nak más az energiaigénye, ezért az a rendszer, amelyet az egyik lakáshoz ter­veztek, nem biztos, hogy a másikban is megfelel.

Gondos tervezés

A rossz megoldásba azonban nem kell beletörődni. A meglevő hálózatot módosít­hatjuk vagy bővíthetjük, új armatúrákat, dugaszoló aljzatokat szerelhetünk föl, vagy áttelepíthetjük a régieket, és új helyiségek­be is bevezethetjük az áramot. A gondos tervezés sok bosszúságtól megkímélhet. Semmi értelme sincs föl­bolygatni a házat, ha öt év múlva kide­rülhet, hogy újabb vezetékre van szük­ség. Számolni kell tehát a jövőbeli igé­nyekkel is. Persze nem mindig látunk elő­re, ezért jobb, ha rátartással tervezünk. Inkább több dugaszoló aljzatunk legyen, mint kevés.

Minden beszerelt armatúrát, dugaszoló aljzatot és kapcsolót jegyezzünk föl. Ha egy helyiségben változtatásokat akarunk, vázoljuk fel az alaprajzot, jelöljük meg a már meglevő szerelvényeket, és azt is, hogy hová szeretnénk újakat tenni. Ha a vezetékrendszert akarjuk bővíteni, kérjük ki az építész tanácsát, és csak ezután tár­gyaljunk a villanyszerelővel. Ha kis változ­tatásra készülünk, pl. a villanykapcsolót fényerő-szabályozós kapcsolóra akarjuk kicserélni, a villanyszerelőtől célszerű tanácsot kérni.

A szakember tanácsára részben a biz­tonság miatt van szükség, részben azért, hogy a lehető legkevésbé bolygassuk meg az elektromos rendszert. A vezeték­rendszer megbontása óhatatlanul együtt jár a fal megbontásával. A jó szakember nem vés vaktában, és az új vezetékek be­húzásához is megtalálja a legjobb meg­oldást.

Honnan jön?

Az elektromos áram többnyire föld alatti kábeleken lép be a házba, bár a kábelek néhol még mindig a magasban fut­nak oszloptól oszlopig. A ve­zetékek mindkét esetben a fő­biztosíték-dobozon és mérőórán át a lezárt elosztódoboz­ba kerülnek. Ebből a doboz­ból több áramkör indul ki; ezek a ház különböző részeit látják el árammal. Minden áramkör­höz tartozik egy megfelelő biz­tosíték.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a főbiztosíték és a fo­gyasztásmérő az Elektromos Művek tulajdona. Ezeket senki sem bonthatja meg. Az elosz­tódoboz mérete attól függ, hány áramkörre van szükség.

Egy három hálószobás, két­szintes lakáshoz legalább öt vagy hat áramkör tartozik:

• két erősáramú áramkör – mindegyik emeletre egy;
• két áramkör a világításhoz – mindegyik emeletre egy;
• egy áramkör az elektromos tűzhelyhez;
• egy áramkör a villanybojler­hez.

Ha arra számítunk, hogy ener­giaigényünk nőni fog, több áramkört kell beköttetni (a kony­hában talán csak így tudjuk egy­szerre használni a nagy telje­sítményű készülékeket). A hő­tárolós fűtőtestekhez szintén külön áramkör jár, amelybe be­kötnek egy központilag vezé­relt időkapcsoló órát is, a csúcsidőben és az éjszaka fo­gyasztott áram megkülönböz­tetésére.

Az áramköröket a saját biz­tosítékuk védi. Az olvadó válto­zatnál kényelmesebb a modern, miniatűr megszakító, amely le­kapcsol, ha az áramkört va­lamelyik fogyasztó túlterheli. A hiba kijavítása után a biztosí­tékot egyszerűen fölcsapjuk, vagy gombját benyomjuk. A biz­tosítóbetét túlterheléskor kiég, és újra kell kicserélni. (Ha ilyen biztosítékunk van, tartsunk ott­hon tartalék biztosítékot, és ta­nuljuk meg, hogyan kell becsavarni. Nem árt, ha a biztosíték­doboz mellett zseblámpa van.)

Az elosztódobozból kiindul­va az áramkörök behálózzák a lakást és összekötik a meg­felelő armatúrákat, dugaszoló aljzatokat és kapcsolókat.

Tervezés

Legelőször azt kell eldönte­nünk, milyen új szerelvények­re, dugaszoló aljzatokra van szükségünk, mit kell áthelyez­ni, mi vált feleslegessé. A rend­szer korától és a munka termé­szetétől függően a meglevő huzalrendszer módosítható, bő­víthető. Ez a megoldás persze nagyon előnyös, hiszen keve­sebb falbontással jár, és ol­csóbb is.

Ha az energiaigény jelen­tősen megnő, valószínűleg újabb áramkörökről kell gon­doskodnunk. Kirívó esetben – ha pl. a vezetékek nagyon ré­giek, vagy rosszul fektették le őket – az egész rendszert ki kell cserélni. Ez természete­sen nagy munka, és jókora ka­varodással jár. Ebben az eset­ben érdemes átgondolni, mi­lyen munkákra van még szük­ség, mert jobb egyszer meg­bolygatni a házat, mint a sorozatos felfordulásokon átküzdeni magunkat.

A következő kérdések meg­válaszolásával meg tudjuk be­csülni, mennyi munkára, milyen tervezésre van szükség:

• Milyen régi a meglévő veze­tékrendszer, és mikor ellen­őrizték legutóbb? A huszonöt évnél idősebb vezetékeket ki kell cserélni (és minden huzalt legalább ötévenként ellenőriz­ni kell).
• Szükség van új áramkörre az új szerelvényekhez, beren­dezésekhez? Ne felejtsük el, hogy itt nem szabad takaré­koskodni.
• Az új szerelvények vagy be­rendezések hol lesznek az el­osztódobozhoz képest? Talán el tudjuk őket helyezni úgy is, hogy az új vezetéket könnyebb legyen behúzni.

• Mindössze a világítást akar­juk megváltoztatni? Ha nem akarunk nagyon sok armatú­rát beiktatni, az új szerelvé­nyek talán a meglévő vagy az erősáramú vezetékekre is ráköthetők.
• Van minden szobában ele­gendő dugaszoló aljzat? Le­hetőleg minden készüléket és szerelvényt más aljzatba csat­lakoztassunk, ne használjunk elosztót. A lakásban tehát le­gyen jó sok dugaszoló aljzat (a fürdőszoba kivételével), hogy a vezetékek ne kígyózzanak összevissza, és hogy elke­rüljük a hosszabbítók haszná­latát.
• Könnyen előfordulhat, hogy a meglévő áramköröket túlterhe­lik az új készülékek és szerel­vények? Ha igen, akkor szük­ségessé válhat egy új áramkör, vagy a régit kell bővíteni. A há­lózat terhelését villanyszerelő­vel ellenőriztessük.

Az útmutató bizonyára segít majd eldönteni, milyen munkák válnak szükségessé, ha változ­tatásra szánjuk el magunkat.

Jó tanács

Ha eldöntöttük, mire van szük­ségünk, és felmértük a várható munka nagyságát – pl. azt, hogy egyszerű bővítésre van-e csak szükség, vagy új áramkö­röket kell beiktatnunk, esetleg az egész rendszert ki kell cse­rélnünk -, hívjunk villanyszere­lőt. Az Elektromos Művek helyi kirendeltségétől biztosan helyt­álló útmutatást kapunk.

Kérdések az elektromos hálózatról

• Be lehet vezetni bergmanncsöveket a házba, hogy a vezetékek abban fussanak, és a későbbi változtatások egyszerűsödjenek?
• Hány dugaszoló aljzatra van szükség az egyes szobákban?
• Az erősáramú áramkörök elbírják, hogy az összes elektromos készüléket, szerelvényt, lámpát egyszerre használjuk?
• A huzalozás befejezése előtt tervezzük meg a világítást, hogy a világítótestek a megfelelő helyre kerüljenek, és jól legyenek bekötve.
• A kisfeszültségű világítótestekhez transzformátorra is szükség van – ezt számításba vettük?
• Teljes mértékben kihasználtuk a sínre szerelt világítótestek előnyeit és az elektromos készülékek erősáramú síneit?
• Úgy helyeztük el a kapcsolókat  és a szabályozókat – pl. a fényerőszabályozót -, hogy közben szem előtt tartottuk a biztonságot és a kényelmet, és külön gondoltunk a gyermekekre, a mozgáskorlátozottakra és az idősekre?
• Gondoltunk már azokra a biztonsági dugaszoló aljzatokra, amelyek lezárnak, ha nem használják őket?
• A kígyózó vezetékek veszélyesek és a szoba összhatását is rontják. A vezetékeket vagy az épületben vezessük, vagy rögzítsük.
• A számítógép áramellátását gondosan meg kell tervezni, hogy a rendszert ne zavarja a többi berendezés. Szakembertől kérjünk tanácsot!
• Tervezzük-e, hogy pl. a fűtést, világítást, biztonsági rendszert és melegvíz-ellátást számítógéppel vezéreljük? Tudjuk, hogy ez nagy villanyszerelési munkával jár?
• Ha különálló lakást akarunk kialakítani a házban, eszünkbe jutott már, hogy külön elektromos hálózat is kell hozzá?
• Ki kell bővítenünk vagy föl kell újítanunk a meglevő hálózatot? Ha igen, tervezzük meg most a változtatásokat, amelyek nyomán javulni fog a világítás, biztonságosak lesznek az elektromos szerelvények, megszabadulunk a kígyózó vezetékektől, dugaszoló aljzatok kerülnek oda, ahol szükség van rájuk.
• Eszünkbe jutott már, hogy az elektromos hálózat bővítése vagy felújítása festéssel is járhat?

Világítás tervezése a lakásban, fali csatlakozók

A világítás megtervezésekor nemcsak arra a praktikus szem­pontra kell ügyelnünk, hogy min­denhová jusson elegendő fény, hanem arra is, hogy a jó megvi­lágítással kiemelhetjük a helyi­ségek előnyös tulajdonságait, meghatározhatjuk hangulatukat.

Az a legjobb, ha a lakás va­lamennyi szintje külön áramkö­rön van, amelyek 12 db száz-­wattos izzó számára szolgál­tatnak elegendő áramot. Ha több fogyasztónk van, célsze­rű újabb áramkört bekötni.

A villamos vezetékek rend­szerint a mennyezet fölött fut­nak, és innen haladnak lefelé a falakon a kapcsolókig és az alj­zatokig. Ha újabb lámpát vagy kapcsolót szeretnénk, a kapcso­lódobozoknál vagy a mennye­zeti elosztónál csatlakozzunk a vezetékhálózathoz. A felfordu­lást csökkenti, ha a felső helyiség padlózatának megbontása után felülről fúrjuk ki az új lám­pához vezető huzalok helyét. Fali csatlakozók és kapcsolók szá­mára a vezetéket a falban kell lehozni – a válaszfal üregében vagy a tömör fal vakolata alatt.

Ha sínt használunk, bárhová tehetjük a világítótestet a sín mentén. A sínre leggyakrabban spotlámpa kerül, de más, kis fogyasztású eszköz (mint a képen látható ventilátor) is helyet kaphat rajta. További lehetőség, ha a magasan fekvő fogyasztókat rugalmas vezetéken keresztül sínről látjuk el árammal (ilyen az ábrán sze­replő, polcra csíptetett spotlámpa is).

A legtöbb álló- és asztali lám­pa vagy spotlámpa mellett szól, hogy nincs szükség külön huzalozásra, ezért a festést vagy a tapétát nem rongálja meg az új lámpa vagy a lámpák átren­dezése.

Ha magas a mennyezet – kü­lönösen a felső szinteken vagy egyes régi bérházakban -, ér­demes álmennyezetet építeni, és a vezetékeket az új mennye­zet fölötti térben vezetni. Olyan helyiségekben, ahol ugyanazt a lámpát több helyről szeretnénk kezelni (pl. folyo­són, lépcsőn, pihenőn) sokszor rendkívül hasznos, ha több kap­csolót is beszereltetünk. Ha a szobának egynél több ajtaja van, valamennyi mellett legyen kapcsoló. Mivel a kapcsolókat a falra szerelik, ez a falburkolat megsértésével jár.

Ha kis fogyasztású égőket használunk, ellenőrizzük, nincs-e szükség különleges adapterre. Az álló- és asztali lámpák a fali dugaszoló aljzatba csatlakoz­nak, a mennyezeti világítótes­tek pedig a mennyezetrózsa huzalozását használják – ehhez nem kell megbontani a veze­tékhálózatot. Vannak helyiségek, amelyek a világítással szemben speciá­lis követelményeket támaszta­nak: pl. a konyha és a fürdő­szoba (lásd később).

Kisfeszültségű volfrám­-halogén izzó: transzformá­torral működik, és csak a számára tervezett foglalatba csavarható be.

Fali csatlakozók

Amikor az elektromos vezeté­kek útvonalát tervezzük, érde­mes a következő tanácsokat mérlegelni.

• A csatlakozók számát úgy növelhetjük a legolcsóbban, ha a meglévő egyszerű aljza­tok helyett kettős aljzatokat épí­tünk be. A kábelezést ehhez csak a minimális mértékben kell megváltoztatni, és a dugaszo­ló aljzat környékén sem szüksé­ges lényeges beavatkozás.
• Ha fali csatlakozót szerelünk, eleve kettős aljzatokat építsünk be.
• Az az ideális, ha legalább egy kettős aljzat van valamennyi helyiség valamennyi falán. Ez különösen a nappaliban és az egyterű lakásokban fontos, mert itt sok a fogyasztó. A kony­hára másféle szabályok vonat­koznak, a fürdőszobában pe­dig – biztonsági okokból – le­hetőleg egyáltalán ne legyen fali csatlakozó.
• Nagyobb helyiségben (nap­paliban, hosszú hallban) körül­belül háromméterenként legyen fali csatlakozó. (A legtöbb por­szívó zsinórjának hossza más­fél-öt méteres.)
• Ha az elektromos hálózatot részben vagy teljesen felújítjuk, helyezzük át a kényelmetlen helyen lévő csatlakozókat. Ha csak kevés új aljzatra van szük­ség, ezeket ráköthetjük a meg­lévő csatlakozók áramkörére.

Konyha

A konyhában a biztonság a leg­lényegesebb tényező: egyfelől itt vannak a legnagyobb fogyasz­tók (tűzhely, mosogatógép, hű­tő- és fagyasztószekrény, eset­leg mosó- és szárítógép), más­felől számítani kell vízre vagy más folyadékra is.

A munkafelület mögött sínen vezet­hetjük a hálózatot a villamos berende­zések számára.

Nagyon fontos, hogy a kony­ha világítása jó legyen, különö­sen a munkaterület körül. Ha a világításra a szekrények alsó részén sorakozó fénycsövek szolgálnak, a csatlakozást le­hetőleg a mennyezethez köze­li elosztódobozból kell megol­dani, bár egy alkalmas fali csat­lakozóból való leágazás is szó­ba jöhet. A vezeték futhat a szekrény belsejében is: ekkor a fal festését vagy a tapétát nem bolygatjuk meg nagyon.

Gondosan meg kell tervezni a konyha elektromos hálózatát:

Gondoljuk át, milyen konyhai eszközöket, készülékeket fo­gunk használni. Nincs szükség minden kony­hai elektromos eszközhöz csatlakozóra, de az állandóan hasz­nált eszközöknek jusson ilyen. Ügyeljünk arra is, hogy elegen­dő szabad csatlakozó marad­jon a munkalap környékén az alkalmanként használt eszkö­zök számára: ezek némelyike saját áramkörös, esetleg külön biztosíték védi. A fali csatlako­zókat tegyük a konyhai munka­felület fölé – ne kerüljenek épp csak a padlószint fölé. Némelyi­ket szekrénybe is rejthetjük.

Valamennyi villanytűzhelyt, fő­zőlapot és sütőt közvetlenül kell a hálózatra kötni, és az áramtalanító kapcsoló közelében (2 m) elhelyezni. Az ilyen berendezé­sek felszerelése vagy áthelyezé­se komoly szakértelmet igénylő feladat, gondosan mérlegelni kell a huzalozás vonalvezetését, különösen konyhasziget esetén.

A háztartási mikrohullámú sü­tőket a közönséges aljzatba csat­lakoztatjuk. A vendéglátóipar­ban használt hasonló készülé­kek teljesítménye jóval nagyobb, ezeket rá kell kötni a hálózatra. A konyhamalacot, hulladék­megsemmisítő készüléket kü­lön biztosítékkal védett áramkör­re kell kötni, alkalmas helyen lévő áramtalanító kapcsolóval. Az elszívót és a konyhai venti­látort ugyanígy kell bekötni.

Fürdőszoba

A fürdőszobai elektromos csat­lakozók biztonságos használa­tát a különböző országok más-­más módon szabályozzák. A lámpákat, fűtőtesteket és tö­rülközőszárítókat úgy kell a biz­tosítékkal védett hálózatra kötni, hogy a kapcsolódási pont a kád­tól és a zuhanytól messze legyen. Általában tilos a fali csatlakozók használata, kivéve a villanybo­rotva számára különlegesen ki­alakított, elválasztó transzformá­torral ellátott aljzatot. Minden kap­csoló legyen húzózsinóros, vagy a helyiségen kívül kapjon helyet.

A falon nem szabad vezeték­nek haladnia: valamennyit süllyesszük vagy a mennyezeti résben vezessük. Minden fémből készült fel­szerelést földeljünk (ideértve a nyomó- és lefolyócsöveket, fémcsapokat és más hasonló eszközöket is). Ügyeljünk arra, hogy egy újonnan beépített műanyag elem ne szakíthassa meg a földelést. Ne tegyük a fürdőszobába a mosó- és szárítógépet, ha nem tudjuk biztosítani, hogy legalább két méterre legyen a kádtól és zuhanytól. A gépek felszerelését bízzuk hozzáértő víz- és villanyszerelőre.

Helytakarékos elosztó, amelybe különleges, miniatűr csatlakozókat dughatunk – így elkerülhetjük a HIFI-torony és a számítógép körüli kábeldzsungelt. Ha az elosztót a készülékek közelében helyezzük el, csak egyetlen vezetéknek kell a fali csatlakozóhoz futnia.

Elektromos fűtés

Sokféle villamos fűtőtest van; ezek beszerelése vagy áthe­lyezése kisebb-nagyobb fel­fordulással jár. Az alapfűtésre használt rendszerek nagy át­alakításokat igényelnek, és csak a ház építésekor érde­mes beszerelni őket: ilyen pél­dául a padló- vagy mennyezet­fűtés. A hőtárolós villany-kályhák­hoz külön áramkör tartozik. Bár szabadon állnak, a fali csatla­kozódobozba közvetlenül kell bekötni őket.

Hősugárzók, központi fűtés

A falra szerelt hősugárzók – mivel helyük rögzített – szintén közvetlenül vannak bekötve. A mozgatható hőforrások (pl. az olajtöltésű radiátor vagy a ventilátoros fűtőtestek) ritkán okoznak problémát, mert a kö­zönséges fali csatlakozókba dughatok.

A többi elektromos fűtőberen­dezés rendszerint ugyancsak a közönséges aljzatba csatla­kozik. A huzalozás problémája ter­mészetesen nem csak a villany­fűtésű házban vetődik fel. A köz­ponti fűtést – működjék olaj-, gáz- vagy szilárd tüzelésű ka­zánnal – vezérelni kell, hiszen az időkapcsoló órák, a szobai termosztátok, a szivattyúk és a vezérlőszelepek mind elektro­mos berendezések, és ezek­hez megfelelő vezetékeket kell kiépíteni. A vezérlőegységek (a szobai termosztát kivételével) rendszerint a központi vízme­legítő berendezés vagy bojler mellett kapnak helyet. Ha ez fali szekrénybe van építve, a vezetékek állhatnak szabadon. A szabályozó- és vezérlőegy­ségeket ráköthetjük valamelyik meglévő áramkörre.

A melegvíz-tárolós villanyboj­ler fűtőtestét a hálózati elosz­tóból saját vezetéken át kell árammal ellátni. Az átfolyós vízmelegítőt zu­hanyozóban vagy a vízvezeték­rendszer olyan pontjain hasz­nálják, ahol kicsi a melegvíz ­igény. Mivel az ilyen eszközök fogyasztása nagy, saját áram­körre kell kötni őket.