Cserépfedések készítése lépésenként
A legrégibb és legelterjedtebb fedési mód több száz évig szinte változatlan formában készült. Minden szerkezeti részletnek megvoltak a jól ismert, jellemző kialakítási technikái. Napjainkra az egyre szigorodó követelmények, a folyamatosan fejlődő gyártási technológiák és a szélesedő termékválaszték következtében számos új szerkezetalakítási mód jelent és jelenik meg. Természetesen a jól ismert cserépfedések felépítése, illetve fedések képe alapvetően nem változott. Elsősorban a fedés „gyengéinek” tekinthető különböző szerkezeti részletekre vonatkozóan jelennek meg egyre korszerűbb megoldások.
Egy cserépfedés általános felépítése az alátéthéjazatból, az azt leszorító ellenlécből, a héjazatot tartó tetőlécekből, illetve az egymásra fedő héjazati elemekből (cserepekből) áll (1.169. ábra). A fedés készítése során első lépésként minden esetben az alátéthéjazatot, illetve (ahol van) annak aljzatát alakítják ki, külön ügyelve a tetősíkot áttörő szerkezetekre, a szélekre és a szegélyekre.
1.169. ábra. Cserépfedés általános rétegfelépítése
Ezt követi a cseréplécek elhelyezése és rögzítése (előre meghatározott távolságban). Ezzel egyidőben történik azon kiegészítő elemek beépítése, amelyek részben vagy egészben a cserepek alatt helyezkednek el. Az utolsó lépés a cserepek felett elhelyezkedő kiegészítő elemek beépítése.A cserépfedés készítéséhez szükséges szerszámok, eszközök az 1.170. ábrán láthatók.
- Ismerd meg az ezerarcú Japán építészetet!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
- Háztető – Sérült cserepek és palák cseréje
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
1.170. ábra. Cserépfedés szerszámai, eszközei
a.) gumikalapács; b.j ácskalapács; c.j sarokcsiszoló; d.) szike
Alátéthéjazat
Általános esetben az alátéthéjazatot a fedél szaruzatára ellenléccel lerögzített, részben egymásra takaró vékony szigetelő lemezek, fóliák alkotják.
Az alátéthéjazat kiválasztása függ:
- a tető tervezett hajlásszögétől;
- a tetőtér hasznosítási módjától;
- a tető formájától, összetettségétől;
egyéb egyedi tényezőktől (pl. éghajlat).
Az alátéthéj azatokat alkotó szigetelőlemezek (fóliák) két fő típusa terjedt el:
- a párazáró és
- a páraáteresztő fólia.
A külső határoló szerkezetekkel szemben alapvető páratechnikai követelmény, hogy a páravándorlás és a szerkezetben maradt nedvesség kiszellőztetése a szerkezeti rétegeken keresztül biztosítva legyen. Általános esetben nem beépített tetőtér esetén (ahol a hőszigetelés a födém felső síkjára fektetett) az alátéthéjazat alatti légtér közvetlenül kiszellőztethető, vagyis nincs szükség páraáteresztő fólia alkalmazására. Párazáró tulajdonságú alátéthéjazat alkalmazása esetén minden esetben gondoskodni kell az alátéthéjazat alatti légtér (légréteg) megfelelő kiszellőztetéséről.
Abban esetben azonban, amikor az alátéthéjazat közvetlenül kapcsolódik más szerkezeti réteghez (pl. hőszigeteléshez vagy teljes felületű deszkaborításhoz), vagyis nincs a fólia alatt kiszellőzést biztosító légréteg, páraáteresztő fólia alkalmazása szükséges. Ez olyan speciális lemez, amely nem gátolja a belső térből a külső tér felé a pára áramlását, ugyanakkor – elsődleges funkciójának megfelelően – megakadályozza a nedvesség bejutását.
1.171. ábra. Alátéthéjazat (fólia) elhelyezése, rögzítése
Az alátéthéjazatot ellenlécekkel leszorítva (szegezve) rögzítik a szaruzathoz (aljzathoz). Minden egyes szarufa vonalában ellenléc kerül (1.171. ábra). Magát az alátéthéjazatot közvetlenül szegezni, kapcsozni nem szabad. Az ellenléc mérete általában 30/50, 50/50. Ez minden esetben függ a tetőfelület lejtésirányú méretétől, illetve a héjazattól. (Az ellenléc mérete határozza meg az adott fedésnél szükséges szellőző keresztmetszet jelentős részét.)
A lemezek (fóliák) közötti átfedés mértéke általános esetben min. 10 cm, ami elsősorban a tető hajlásszögétől függ (alacsony hajlásszög esetén 15 cm). A különböző méretekkel kapcsolatban minden esetben a fedési rendszer gyártójának ide vonatkozó utasításait kell követni. Az alátéthéjazatot mindig úgy kell kialakítani, hogy az a héjazaton átjutó nedvességet maradéktalanul elvezesse az ereszig.
Ehhez az alábbi fontosabb szabályokat kell betartani:
- A lemezeket (fóliákat) mindig lejtésirányú rátakarással kell elhelyezni.
- Az alátéthéjazat lejtésirányú vonalvezetésében lehetőleg kerülni kell a töréseket. Ha mégis szükséges, akkor semmiképp sem lejthet visszafelé a tört felületrész.
- Az áttöréseknél az alátéthéjazatot minden esetben a tetősíkot áttörő szerkezet oldalára felvezetve kell rögzíteni.
- Minden nagyobb áttörés gerinc felőli oldalán fóliacsatornát kell kialakítani úgy, hogy az itt lefolyó nedvesség maradéktalanul el legyen vezetve (1.172/a. ábra).
- Az eresz vonalában az alátéthéjazatot minden esetben a vízcseppentő lemezre kell rávezetni, szükség esetén rá kell ragasztani (1.172/b. ábra).
- A tetőfedést áttörő antenna-, illetve csatornakivezetéseknél az átlyukasztott fóliarészt fóliagyűrűvel (gallérral) kell megerősíteni.
- A fóliák szélei semmiképp sem maradhatnak szabadon a szél és az UV sugárzás károsító hatása miatt.
1.172/a. ábra. Fóliacsatorna kialakítása
1.172/b. ábra. Alátéthéjazat elhelyezése az eresz vonalában
A fentieken kívül külön-külön utasításokat kell követni attól függően, hogy párazáró vagy páraáteresztő-e az alátéthéjazat. Párazáró alátéthéjazat esetén külön meg kell oldani a fólia alatti légtér (légréteg) kiszellőzését.
Ennek megfelelően a következő fontos utasításokat kell követni:
- A gerinc vonalában a fólia fektetését a taréjgerinc alatt kb. 10 cm-rel abba kell hagyni, hogy a légréteg felső kiszellőzése biztosítva legyen. A csapadék bejutásának megakadályozása miatt a gerinc vonalában egy fóliacsíkot kell elhelyezni az ellenléc felső oldalához rögzítve úgy, hogy mindkét oldalon 10-15 cm-re rátakarjon a korábban abbahagyott fóliára (1.173. ábra);
- Az élen, élgerincen az alátéthéjazatot átvezetni tilos! A kiszellőzést biztosítandó, az élgerinccel párhuzamosan futó kétoldali ellenlécekre kell felhajtani és rögzíteni a fóliavégeket.
- A vápák alatt szintén tilos a fólia átvezetése. Az élgerinchez hasonlóan a vápavonallal párhuzamos ellenléceket kell elhelyezni kétoldalt, és a fóliákat ezekre kell felhajtani, rögzíteni.
1.173. ábra. Párazáró fólia átvezetése gerincvonalon
Páraáteresztő alátéthéjazat esetén a következő jellemzőket kell figyelembe venni:
- az ilyen fóliák két oldala különbözik és a beépítés szempontjából nem mindegy, melyik oldalával merre „néz”. A fóliákat minden esetben a feliratos oldalával felfelé kell fektetni;
- a páraáteresztő fólia taréjgerincen, élgerincen és vápán egyaránt megszakítás nélkül átvezethető.
Cserépfedés kialakítása
A következőkben az égetett agyag és betoncserepekből készülő héjazatok készítését tárgyaljuk részletesen. (A különböző anyagú és formájú cserepektől függetlenül minden fedés alapvetően azonos elvek alapján készül.)
Síkcserép fedések (pl. hódfarkú cserépfedés) kialakítása során a megfelelő méretű szellőző keresztmetszet biztosítása érdekében ajánlott magasabb (50/50-es) ellenlécet alkalmazni, mint a többi esetben. Hullámos fedések esetén a hullámok alatt létrejövő kis „csatornák” ugyanis a szellőző légréteg keresztmetszetét növelik, ezért ott alkalmazható alacsonyabb ellenléc is.
Az alátéthéjazat után alakítják ki a héjazat aljzatát és magát a héjazatot. Minden cserépfedés elengedhetetlen feltétele a cserépléc-távolság meghatározása (ez lényegében a lécezés kiosztása). A léctávolságot minden esetben a cserép hosszméretei, a fedés módja, az átfedés mértéke (mely a tető hajlásszögétől függ), illetve a tetőfelület lejtésirányú mérete határozzák meg (1.174. ábra).
1.174. ábra. Cserépléc-távolság kettős, illetve korona hódfarkú fedésnél 40°-os tetőhajlásszög és 38 cm hosszú cserepek alkalmazása esetén
Az első (eresz menti) és az utolsó (gerinc menti) cserépléc-távolság gyakran különbözik a köztes (általános) tetőmezőre meghatározott távolságtól. Erre vonatkozóan szintén célszerű a gyártói utasításokat követni. A cseréplécek mérete általában 30/50 mm. Ezek pontos helyét kitűzéssel kell meghatározni és az ellenléceken kell jelölni. A cserépléceket az ereszvonallal párhuzamosan (vízszintesen), pontonként az ellenlécekhez szegezik. Ezt követi a héjazati elemek (cserepek) elhelyezése és rögzítése. A cserepek rögzítése szegezéssel, (faragott elemeknél) huzalozással vagy (meredek felületeken, szélszívás ellen) viharkapcsokkal történik.
Közvetlenül a cserepek elhelyezése előtt építik be a szegélyek és áttörések mentén a különböző kiegészítő elemeket, bádogos szerkezeteket. A cserepeket már ezekhez illeszkedve kell beszabni.
Ahhoz, hogy a kívánt szabályos fedésképet kapjuk, a készítendő fedést ki kell tűzni. Hálós elrendezésű cserepeknél minden harmadik, kötésben rakott cserepeknél minden ötödik függőleges (lejtésirányú) cserépsor helyét jelölni kell. Ezt általában csapózsinórral végzik. A feles eltolások helyeit szintén külön jelölni kell. A kitűzött vonalak biztosítják, hogy a tető teljes felületén szabályos elrendezésbe kerüljenek fel a cserepek; elcsúszások nem keletkezhetnek.
A cserepek elhelyezésének sorrendje mindig az adott fedés típusától függ. Két vagy több oldali tető esetén (fedéstípustól függetlenül) minden esetben úgy kell a fedést készíteni, hogy a tetőfelületek lehetőleg egyenletesen legyenek lefedve (ne egy tetőfelület legyen teljes egészében lefedve, és ezt követően a többi). így elkerülhető, hogy a fedélszék jelentős egyoldali terhelést kapjon.
Hódfarkú cserépfedések készítése
Hódfarkú cserépfedés készítésénél a fedést mindig az ereszvonal mentén kell kezdeni, és onnan kell haladni a gerinc felé (1.175. ábra). A cserepeket szorosan egymás mellé illesztve akasztják a cseréplécekre. Az első elem helye mindig a fedni kívánt tetőfelület geometriájától függ.
1.175. ábra. Hódfarkú cserépfedés készítésének kezdete
A cserepeket soronként feles eltolással helyezik el. Minden második cserépsor a rendszerhez tartozó feles vagy vágott elemmel kezdődik. Kettős hódfarkú cserépfedés esetén kétszer sűrűbb a cserépléc-kiosztás, mint a koronafedésnél (1.174. ábra).
Hornyolt és sajtolt cserépfedések készítése
A hornyolt és sajtolt cserépfedéseknél a fedést szintén az ereszvonal mentén kell kezdeni a gerinc felé haladva. Lejtésre merőlegesen mindig abba az irányba kell a fedést végezni, amerre a cserepek alsó hornyolt része áll (általában jobbról balra) (1.176. ábra).
1.176. ábra. Hornyolt cserepek elhelyezése
Szerkezeti részletek
Cserépfedés esetén alapvetően megkülönböztetjük az általános tetőmezőt, valamint a különböző szerkezeti részleteket (szegélyek, áttörések stb.). Az általános tetőmező fedése egyszerűnek tekinthető, általában könnyen és gyorsan elkészíthető. Kivitelezési szempontból sokkal jelentősebb feladat a szerkezeti részletek („kényes” csomópontjainak) kialakítása. Döntően ezek megfelelősége határozza meg az adott tetőfedés megbízhatóságát, rendeltetésszerű működését, tartósságát.
A fedési rendszerekhez tartozó alkalmazástechnikai útmutatókban igyekeznek a lehető legjobb megoldást bemutatni az adott fedéstípusok szerkezeti részleteire. Ez esetben is az ott szereplő utasításokat célszerű követni. A tetőfedés jellemző szerkezeti részletei: eresz, taréj, élgeric, vápa, oromszegély, falszegély, kéményszegély, tetőkibúvó, tetőablak.
Természetesen a részletek kialakítására többféle megoldás létezik a fedés típusától, a vízelvezető elemek elhelyezkedésétől, a szellőzőnyílások kialakításától, méretétől, az alkalmazott kiegészítő anyagoktól stb. függően. A számtalan megoldás közül a továbbiakban egy-egy jellemző példával ismertetjük az egyes szerkezeti részletek kialakításának elvét.
Ereszrészlet
A fedés szempontjából az ereszképzést meghatározza az ereszcsatorna elhelyezkedése, a szellőző levegő-bevezetésének, illetve az alátéthéjazat kivezetésének módja.
Az ereszcsatorna elhelyezkedésétől és helyzetétől függően az alábbi jellemző ereszképzéseket különböztetjük meg:
- csüngőeresz;
- párkányeresz;
- fekvőeresz;
- homlokzati falsík mögötti rejtett eresz.
A legáltalánosabb és leggyakrabban alkalmazott ereszképzés a csüngőeresz. A fedés szempontjából lényeges az alátéthéjazaton lefolyó nedvesség kivezetésének a módja.
Ez történhet:
- vízcseppentő lemezzel az ereszcsatornába vezetve;
- vízcseppentő lemezzel a szabadba vezetve.
A vízcseppentő lemez (ereszlemez) csak teljes felületű deszkaaljzatra (ereszdeszkázatra) fektethető. Ez a deszkaborítás a szaruzat felső síkja alá van süllyesztve, így biztosítható az alátéthéjazat törésmentes, lejtésirányú vonalvezetése. A fémlemezt úgy kell beépíteni hogy az alátéthéjazat, illetve az ellenléc legalább 10 cm-re rátakarjon (1.177. ábra).
1.177. ábra. Cserépfedések ereszképzései:
a) hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; b) hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel; c) hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; d) sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel
Az eresz mentén a legalsó cserépsor nem támaszkodik egy alatta lévő másik cserépsorra, vagyis ahhoz, hogy a cserépsor lejtése (hajlásszöge) megegyezzen, a többi, felső cserépsorokkal magasabb cseréplécet kell elhelyezni az eresz mentén (esetleg duplázni kell a vékonyabbat) (1.177/a. ábra).
1.177/a
Hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel;
Hódfarkú kettős fedésnél a rendszerhez tartozó ereszcserepekkel képezik a legalsó cserépsort (1.177/a. ábra). Ez az alapcserepeknél rövidebb egyenes vágású cserépelem.
1.177/b
Hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel
1.177/c
Hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel
1.177/d
Sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel
Hullámos profilú cserepek esetén a legalsó cserépléc magasításához gyakran alkalmaznak olyan (műanyag) szellőzőlécet, amely egyben a héjazat alatti szellőző légréteg alsó beömlő keresztmetszetét is növeli (1.177/d. ábra). Az ellenlécek közötti levegő-nyílásokat szellőzőszalaggal kell lezárni az ellenlécek végéhez, illetve az alsó cserépléchez szegezve.
Ez lehetővé teszi a levegő szabad beáramlását, ugyanakkor megakadályozza a bogarak, rovarok, kisebb madarak „befészkelését”. Hasonló szerepe van a hullámos cserépfedéseknél alkalmazott, a legalsó cserépléchez rögzített (vagy a szellőzőszalaghoz kapcsolt) lezáró fésűnek. Ennek rugalmas fésűi a cserepek alsó hullámos felületét követve zárják le a nyílást.
Kétszeres átszellőztetés esetén az eresz alátéthéjazat alatti részén is külön biztosítani kell a levegő bejutását a tetőtérbe. Ezt általában a szarufák közötti deszkaborításon képzett szellőzőnyílások teszik lehetővé, amelyeket szintén szellőzőszalaggal kell lezárni.
Régen elterjedt volt a homlokzati sík elé ugró szarufavégek elrejtése dobozszerű, teljes deszkaborítással. Ezek hátránya, hogy anyag- és munkaigényesek, nehézkes a megfelelő szellőzést biztosítani, és kedvező teret jelent a különböző bogarak, rovarok, rágcsálók számára. Emellett a deszkázat esetleges vetemedése esztétikai szempontból is előnytelen. Napjainkban ezt az ereszképzést viszonylag ritkán alkalmazzák, elsősorban a látszó szarufavéges ereszkialakítás a jellemző.