Enyvezett kapcsolás (fakötések)
Az enyvezett kötés lényege. Az enyvezett kötés az asztalosiparban igen régóta ismeretes. Lényege az, hogy a két fafelület közé felhordott enyv a kötés összesajtolása után kis tüskék formájában behatol a fa rostjai közé, és ott megkeményedve, nyíró igénybevétel szempontjából ellenálló kötést hoz létre. Az összesajtolás után az enyvrétegnek elvileg el kell tűnnie a két fafelület közül.
Enyvezéssel csak rostokkal párhuzamos felületek köthetők össze. A végfák és hosszanti rostszálú fák, valamint a végfákhoz tompán illeszkedő végfák enyvezett kötése nem tartós. Könnyű belátni ugyanis, hogy a fa bütü-felületére merőleges irányú hosszanti csőedény-rendszerbe behatoló enyvtüskék csak igen laza kapcsolatot hozhatnak létre; ilyen irányban a tapadó feszültség is jelentéktelen.
Teherhordó faszerkezetek
Az utóbbi évtizedekben az enyvezett kötést az építőipar teherhordó faszerkezetek faelemeinek kapcsolására is felhasználja. E kapcsolási mód előnyei: a kötés merevsége, mert mint korábban láttuk, az enyvezett kötéseknél elmozdulások jóformán nincsenek; továbbá, hogy az enyvezett kötéseknél elkerülhetők – a más kapcsolásoknál alig kiküszöbölhető – keresztmetszet-gyengítések. Enyvezett szerkezetekkel jelentős faanyag-megtakarítás érhető el.
A felsorolt előnyök indokolttá teszik az ilyen kapcsolási móddal előállított szerkezetek mielőbbi bevezetését nálunk is. Ugyanis megfelelő berendezések, az ilyen munkában jártas szakmunkások és az ilyen természetű enyvezéshez leginkább megfelelő műgyanta-enyvek hiánya idáig nem tette lehetővé enyvezett teherhordó szerkezetek létesítését.
Az enyvezett kapcsolások teherátadása a rostokkal párhuzamos vagy közel párhuzamos irányú nyírás után történik. A nyíró határfeszültség τ = 12-20 kg/cm2, ami megfelel a rostokkal párhuzamos irányú nyíró feszültségnek.
- Enyvezési hibák javítása (furnérlemezeknél)
- Enyves festés, kivitelezés
- Falidomkötések Leier termékekkel
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Követelmények az enyvezett kötésekkel szemben
Az alábbi lényeges megállapításokat tehetjük:
- Mind a tervezés, mind a kivitelezés terén kellő szakértelemre van szükség.
- Az enyvezésre kifejtett nyomás egyenletes és folytonos legyen; ezért megfelelő sajtoló berendezést kell alkalmazni. A rugós és a hidraulikus sajtó megfelelő; az asztalosiparban használatos csavaros szorító azonban erre a célra nem alkalmas. Külföldi szakértők tartós nyomás kifejtését és avégből szegezés vagy csavarozás egyidejű alkalmazását is ajánlják. Az enyvezést technológiai szükségességből kifolyólag legalább +15 C°-nál magasabb hőmérsékletű helyiségben kell végrehajtani.
- Lehetőleg vízálló műgyanta-enyvet kell használni. Kazein-enyvet csak nedvességtől védett helyen szabad alkalmazni. A fafelületeket az enyv-fajta természetének megfelelően elő kell készíteni és gondosan le kell tisztítani.
- Csak 18% nedvességtartalmú faanyagot szabad felhasználni; az enyvezendő felületek teljesen szárazak legyenek.
- Az enyvezett felületek ne legyenek a ragasztás síkjára merőleges irányú számottevő húzó erőkkel igénybe véve.
- Az összeenyvezett részek rostjai lehetőleg egymással párhuzamosak legyenek.
- Az időjárási hatásoknak kitett részeket vízzáró bevonattal kell védeni.
Technológiai megjegyzések. Amennyiben két darab deszka vagy palló összeenyvezésével állítunk elő egy vastagabb fakeresztmetszetet, úgy ügyelni kell arra, hogy a faelemek az enyvezési felület mentén, az ún. „bal” felületükkel érintkezzenek (148 a ábra); ellenkező esetben ezek a két szélen elválnak egymástól (147 b ábra).
148. ábra. Deszkák és pallók egymásra enyvezésének helyes és helytélen módja
Több deszka vagy palló enyvezésénél úgy kell eljárni, hogy a 148 c ábra szerint a „jobb” és „bal” oldalak érintkezzenek, mert a fa zsugorodásából és duzzadásából előálló belső feszültségek okozta károsodás csak így kerülhető el. A 148 d ábra szerint egymásra fektetett elemek az enyvezési felület mentén elválnak. A fa vetemedése is (pl. magas gerincű enyvezett fatartók övrészénél) káros következményekkel járhat; az összeenyvezett elemek elválhatnak egymástól.
A fa mozgásából keletkező belső feszültségek kérdését beható vizsgálat tárgyává tették és igen nagyszámú kísérlet alapján dolgozták ki az erre vonatkozó elméletet.
Az enyvezés kivitelezése
Az építőiparban a következő enyvfajták használatosak: a) glutin, amely állati fehérjékből, csontból, porcból vagy bőrből készül; b) véralbumin; c) kazein; d) keményítő (dextrin), ez burgonyából, rizsből vagy búzából készül és e) műgyanta-enyvek. A teherhordó szerkezetek enyvezett kötéséhez ezek közül csak a kazein- és a műgyanta-enyvek felelnek meg. A többi enyvfajták a nedvességnek és a gombásodásnak nem állnak ellen. Az általánosan ismert bőr- és csontenyvet melegen, a por alakban forgalomba kerülő és vízzel kevert kazein-enyvet pedig hideg állapotban alkalmazzák.
A műgyantaenyvek közül leginkább használatosak a kaurit enyvfajták. Ezek nagy előnye, hogy nemcsak melegen, hanem hidegen is alkalmazhatók. Az egyik faelemre kaurit-enyvet, a másikra pedig kötést gyorsító réteget hordanak fel. A hideg úton való enyvezés a kivitelezést jelentősen egyszerűsíti.
A kazein és kaurit enyveket igen vékony rétegben kell felhordani, ezért az enyvezendő felületeket meg kell gyalulni. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy egyrészt ne legyenek túlságosan vastag enyvfoltok, másrészt, hogy ne maradjanak ki enyvezetlen felületek, mert ezek a körülmények a kötés szilárdsága szempontjából igen veszélyesek lehetnek.
A kaurit-enyv és a finomra őrölt bakelitpor keverékéből álló Klemm-enyv előnye, hogy 2-2,5 mm vastagságú rétegben hordható fel. Ezáltal elérhető, hogy a fafelületeket nem kell meggyalulni.
Külön figyelmet érdemel az a plasztikus műgyanta enyvfajta, amely dróthálóval ellátott, kb. 1,5 mm vastag lemezekből áll. A lemezeket az összekötendő faelemek közé helyezik, majd a dróthálóba elektromos áramot kapcsolva, a kötést meleg úton hozzák létre. Az enyvezett kapcsolások alkalmazási köre. Enyvezett kapcsolást először Hetzer alkalmazott 1907-ben. A nevéről elnevezett szelvényű, tartók eleinte még állati származású csontenyvvel és meleg eljárással készültek.
Faelemek toldása
A húzott gerendák enyvezett toldása hevederek segítségével (149 a ábra), vagy fogazott bütü kötéssel (149 b ábra) történik; a deszkák, pallók és zárlécek (hevederek) esetében pedig 1 : 10 ferdeségű illesztéssel oldható meg.
149. ábra. Húzott gerendák toldása enyvezett kötéssel; a) hevederekkel, b) fogazott bütü illesztéssel
Az enyvezett többfás tartók leginkább födémgerendák céljaira használatosak (150 a ábra). Az egyes faelemek egymáshoz enyvezéssel vannak kapcsolva.
150. ábra. Enyvezett többfás tartók; a) T szelvényű födémgerenda, b) Hetzer-tartó, c) magas gerincű tartó (a vastag vonalak az enyvezett felületet jelentik)
A Hetzer-tartók T szelvényűek, egymásra helyezett és enyvezett deszka-, illetőleg palló elemekből készülnek (149 b ábra). Kiválóan alkalmasak ívtartók és kerettartók készítésére. A Szovjetunióban is kiterjedten alkalmazzák az ilyen jellegű tartókat.
Az enyvezett magas gerincű tartók esetében a gerinc egymáshoz enyvezett deszkákból vagy pallókból áll, amelyekhez az övrészek szintén enyvezéssel vannak kötve (150 c ábra).
Rácsos tartók csomóponti kötéseinek kialakítására az enyvezett kapcsolásokat. a mai napig nemigen alkalmazták. Az enyvezéssel készült csomópontok merevségük folytán emlékeztetnek az acéltartók hegesztett kivitelű csomóponti megoldásaira.
Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az enyvezett szerkezetek más téren is rokonságot mutatnak a hegesztett acélszerkezetekkel, és sok tekintetben azokhoz hasonló szerkezeti lehetőségeket rejtenek magukban.
Nagy jövője van az enyvezett kivitelű, acéllal kombinált szerkezeteknek, mégpedig az aláfeszített tartóknak és az ívtartóknak, amelyeknél a nyomott részek enyvezett fából, a húzottak pedig acélból készülnek. A magasépítési gyakorlatban főleg a tetőszerkezeteknél lehet ilyen megoldásokról szó. Az enyvezett kötés a mélyépítés terén tetszőleges átmérőjű és hosszúságú cölöpök előállítására, hídtartószerkezetek készítésére felel meg.