Magasépítészet

Fából készült tartószerkezetek

A fa tartók osztályozása

A fa tartók lehetnek: a) hagyományosak (faanyag tekintetében nem takarékosak) és b) új rendszerűek (fa tekintetében gazdaságosabbak).

Szerkezeti jelleg szerint vannak:

  • Tömör gerendák.
  • Alulfeszített gerenda tartók.
  • Rácsos tartók.
  • Függesztő és feszítő művek, valamint egye­sített függesztő-feszítő műves tartók.
  • Keret tartók, tömör vagy rácsos kikép­zéssel (ezekkel itt nem foglalkozunk).

a) Tömör tartók

Egyfás tartók

A legegyszerűbb hajlított fa tartó a derékszögű négyszögű gerenda, amely födémek fő- és melléktartóiként általánosan hasz­nálatos. A tartó mérete csökkenthető a korábban tárgyalt nyeregfás és könyökös megoldásokkal.

Többfás tartók

A többfás tartókat nagyobb nyílásköz, illetőleg nagyobb terhelés esetében alkalmazzuk. A több­fás tartók lehetnek: a) régebbi típusúak (ilyenek: a fogazott, az ékelt, a terpesztett tartók) és b) kor­szerű kialakításúak (szegezett vagy enyvezett összeépítésűek).

Fogazott tartók

Fogazott tartók esetében két vagy több gerendát helyeznek egymás fölé. Mivel a két gerenda a hajlítás következtében egymáson elcsúszna, az érintkezési felü­letet fogazott felülettel alakítják ki (517 a ábra). A fogazás a közép felé emelkedő irányú legyen. A gerendák együtt­működését azonkívül összefogó, ún. fűző csavarokkal is biztosítják. A fogazás sűrűségét a csúsztató feszültségek ábrájának megfelelően állapítják meg, tehát a fogak a felfekvések felé rövidebbek, a közép felé hosszabbak. Ezt a tartótípust az elkészítés bizonytalansága miatt újabban nem alkalmazzák.

Magasított fa tartók

517. ábra. Magasított fa tartók; a) fogazott, b) ékelt tartó, c)-f) ékelt tartók részletei

Ékelt tartók (517 b-f ábra) esetében szintén két vagy több gerendát helyeznek egymás fölé, és a gerendák együttműködését keményfa ékekkel biztosítják. Az ékek száliránya a korábban meg­ismert okokból kifolyólag (lásd „Betétes kapcso­lások” című részt) párhuzamos legyen a geren­dák szálirányával; távolságukat szintén a csúsz­tató erők alapján kell megállapítani.

Az ékek ferde (517 b ábra) vagy vízszintes helyzetűek lehetnek (517 c-f ábra). A fűzőcsa­varokat keményfa ékek esetén az ékek között (517 c, e ábra), puhafa ékek és tuskók esetén azokon keresztül vezetve alkalmazzák (517 d, f ábra). Magasabb keresztmetszetet kapunk, ha a gerendákat hézagosan helyezzük egymás fölé (517 c, f ábra).

Az ékek helyett újabban acélanyagú betéteket is alkalmaznak.

Terpesztett tartók

Terpesztett tartóknál (518. ábra) két gerenda közbe­iktatott tuskók vagy gerincpallók révén fűző csavarok­kal oly módon van összeépítve, hogy a gerenda – a nyomatéknak megfelelően – középen magasabb, a fel-fekvéseknél pedig alacsonyabb. Nagyobb kiváltások­nál, alacsony hajlású fedeleknél, kisebb kerti hidaknál megfelelő tartószerkezetek, amelyeket régebben gyakran, újabban ritkán alkalmaznak.

Terpesztett tartók

518. ábra. Terpesztett tartók; a) üreges tuskós, b) palló gerinces megoldással

Magasított tartók. A fogazott, ékelt és terpesz­tett tartókat magasított tartóknak is szokás nevezni. Ilyen tartókkal a történelmi építészetben igen gyakran találkozunk.

 

A korszerű többfás tartókról általában

A több fás tartókat összetett keresztmetszetű tartóknak is lehet nevezni.

Az asztalos szakmában a nagyobb fakeresztmetszeteket – a vetemedés kiküszöbölése céljából – régóta több összeenyvezett elemből állítják elő. Ugyanígy készül­nek több faelemből előállított mérnöki jellegű fatartók is.

Összetett keresztmetszetű tartót alkalmazunk akkor, ha:

  1. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő kereszt­metszetű gerenda, és erőtani vagy esztétikai indokok folytán több elem összeszegezésével vagy összeenyvezésével állítjuk elő a kívánatos kereszt­metszetet (520. ábra).
  2. Amikor a fával akarunk takarékoskodni és szegezéssel vagy enyvezéssel I keresztmet­szetű vagy belül üres, ún. szekrény tartót állítunk elő (520 g-j ábra). A famegtakarításra jellem­zőek az 520. ábra alatt közölt adatok.
  3. Amikor olyan alakú tartót akarunk előállítani, amely ala­csony hajlású nyereg vagy félnyereg fedél kialakítását teszi lehe­tővé (521. ábra).

Többfás tartó keresztmetszetek.

520. ábra. Többfás tartó keresztmetszetek. »a« esetben: F = 432 cm2 lx = 20 736 cm4 Kx = 1728 cm3; »g« esetben F = 240 cm2 lx = 17 000 cm4 Kx = 1360 cm3; »h« esetben F = 250 cm2 lx = 18 021 cm4 Kx = 1442 cm3; »i« esetben F = 225 cm2 lx = 5096 cm4 Kx = 1208 cm3; »j« esetben F = 225 cm2 lx = 16 719 cm4 Kx = 1333 cm3

Többfás tartó keresztmetszetek

521. ábra. Tartó alakzatok

Lewandovszki-féle többfás tartó

522. ábra. Kettéfűrészelt gömbfából kialakított, ékelt, csavarozott Lewandovszki-féle többfás tartó

A korszerű többfás tartók terén az első szer­kesztői ötlet az volt, hogy a ,gömbfát hosszában kettéfűrészelték, és az így adódó két fél részt az 522. ábra szerint egy­másra helyezték; a két rész együttműködését az ékelt tartóknál ismerte­tett elvek szerint kiala­kított ékekkel és csava­rokkal biztosították. Ily módon olyan magas tar­tót sikerült előállítani, amely egyrészt előnyös sztatikái szempontból, másrészt melynél a fa értékesebb (geszt) részei a belső erők szempontjából kívánatos helyre kerültek. A ke­resztmetszet a semleges tengely környezetében a legvékonyabb, ide kerültek a fa teherhordás szempontjából kisebb értékű (szíjács) részei.

Magas gerincű szegezett tartók

Magas gerincű szegezett tartók (524. ábra) 6-14 m nyílásközre megfelelőek. Magasságuk h= l/8 – l/12 értékre vehető. A gerincrész két réteg átlós irányú (45°-os) összeszegezett deszká­ból vagy pallóból, az övrészek pedig heveder­fákból vannak összeépítve. A gerinc anyaga leg­alább II. oszt. puhafa legyen, A tartó elemeit az övrészeknél szegezik össze, s ezenkívül a tartó vízszintes tengelyvonalán is egy sor szeggel kötik össze a gerinc deszkáit, illetőleg pallóit.

Magas gerincű szegezett fa tartó

524. ábra. Magas gerincű szegezett fa tartó

A méretezésnél csak az övrészek vehetők figyelembe, a gerincrészek nem számíthatók be a hasznos keresztmetszetbe. A gerinc azonban a nyíró erők, a ferde húzó és nyomó erők szem­pontjából mindig ellenőrizendő. A tartó merev­ségének fokozására helyenként függőleges heveder­párokat kell beiktatni. Kívánatos az övrészeket alul és felül lapjára fektetett deszkával vagy pallóval összefogni. Nagyobb tartóknál a gerinc­es övrészek között betétekkel, csavarokkal lehet tökéletesebb kapcsolatot létesíteni.

Több elemből álló övkialakítások

525. ábra. Több elemből álló övkialakítások

A tartó övrészét több elemből is lehet készíteni (525 b ábra). Ilyenkor azonban a hasznos keresztmetszet számításakor az öv egyes részeit nem teljes értékükben, hanem csak az alábbi szorzótényezőkkel csökkentve lehet figyelembe venni:

Övrész jeleSzorzótényező
10,8
20,6
30,4
40,2
további részek0,2

Az övrészek illesztése (toldása) megfelelően méretezett hevederekkel történik.

Magas gerincű enyvezett (képen látható) tartók (526. ábra) 6-14 m nyílásközre megfelelőek. Magasságuk h=l/10 – l/15-re vehető. A gerincrész élére állított és egymáshoz enyvezéssel kötött deszkákból vagy pallókból áll. Az övrészek szintén enyvezéssel vannak a gerincre ráragasztva. A gerinc lehetőleg gőzölt bükkfa legyen. A hosszabb tartók gerincé­nek elkerülhetetlen toldása 25-60 cm széles hevederpár (526 b ábra) mentén ugyancsak eny­vezéssel oldható meg.

A gerinc merevségét ez esetben is helyenként enyve­zéssel felerősített függőleges hevederpárokkal biztosít­ják. Célszerű a felfekvések melletti mezőket átlósirányú közép felé emelkedő (nyomott) merevítő hevederekkel ellátni, azonkívül a függőleges merevítő hevedereket és övrészeket háromszög alakú tuskókkal összekötni.

A helyszínen készült enyvezett tartóknál az enyvezésre gyakorlandó ún. tartós nyomást a szerkezetben benn maradó, erősen meghúzott csavarokkal érik el.

Szegezéssel kialakított szekrény tartók

Szegezéssel kialakított szekrény tartók, más elnevezéssel üreges tartók (527. ábra) hasonlóak a magas gerincű tartókhoz. Ebben az esetben övrészekből és merevítő oszlopokból álló belső vázra két oldalt ferde irányban vannak a gerincet képező deszkák felszegezve. A szekrény tartóknál fennáll annak a veszélye, hogy a szekrény zárt, nem ellenőrizhető belsejében gombásodási folya­matok indulhatnak meg, ezért az ilyen tartókat ritkábban alkalmazzák. Két gerinces, tehát bizonyos mértékig szekrény tartónak is számító gerendát látunk a 525a ábrán.

Fa anyagú szegezett szekrény tartó

527. ábra. Fa anyagú szegezett szekrény tartó

b) Alulfeszített gerendatartók

Az alulfeszített gerendatartók, más néven vonó­vasas tartók (528. ábra) egy vagy két helyen alá­támasztott (többtámaszú) gerendából és az alá­feszítő szerkezetből állnak. A gerendában össze­tett igénybevétel (tengelyirányú nyomás és haj­lítás), a vonórúdban húzás keletkezik.

Alulfeszített fa gerendatartók

528. ábra. Alulfeszített fa gerendatartók; a) egyszeres, b)-c) kétszeres alátámasztással

A húzó erőket a gerenda két oldalához simuló kör kereszt­metszetű acélokkal veszik fel. Lehet a tartót az 528 c ábrán látható módon is kialakítani, amidőn egy függesztő műhöz (lásd később) hasonló, de fordított helyzetű szerkezetet állítanak elő. (A szerkezet fordított voltából következik, hogy a belső erők is ellentétes értelműek lesznek.)

Ennek a tartótípusnak újabban – mint később látni fogjuk – jelentősége van a magas hajlású fedelek háromcsuklós szaruállásainak kialakítá­sánál.

c) Párhuzamos övű rácsos tartók

A rácsos tartókat általában nagyobb nyílásköz esetén alkalmazzuk.

A korszerű rácsos tartók közül a jelen rész­ben azokat a párhuzamos övű tartókat tárgyaljuk, amelyek födémgerendák, kiváltók, szelemenek, valamint szarutartók céljára megfelelőek.

A rácsos tartóknál fontos szerkesztési szabály, hogy a rudak tengelyvonalai egyezzenek meg az elméleti hálózati vonallal és a mellékfeszültségek lehető elkerülése végett az ideális csomó­pontban találkozzanak. Azonban megjegyezzük, hogy az elméleti rácsozástól kisebb eltérések lehetségesek. Fontosabb a helyes csomópont­képzés, mint a kis mellékfeszültség.

A rudakat egy, két, három vagy több fa elem­ből kell előállítani. A többfás nyomott rudaknál a kihajlás elkerülésére gondoskodni kell az elemek betétfákkal és csavarokkal való összefogásáról.

Igen bonyolult a csomópontok helyes kialakí­tása, a több irányból érkező rudaknál az erő­átadás helyes megoldása. Húzott rudaknál a csomópontot úgy kell megtervezni, hogy az erő az öv teljes keresztmetszetét igénybe vegye. Húzott ferde rácsrudak esetén ez – különösen az oszlopok kapcsolása miatt – nehezen valósít­ható meg, ezért inkább nyomott (a közép felé emelkedő) rácsozást ajánlatos alkalmazni (529. ábra).

Párhuzamos övű rácsos tartó

529. ábra. Párhuzamos övű rácsos tartó, nyomott, ferde rácsrudakkal, gyűrűs csomóponti betétekkel (Ebinghaus-Fritsche)

Szegezett párhuzamos övű rácsos tartó

530. ábra. Szegezett párhuzamos övű rácsos tartó, húzott ferde rácsrudakkal

A csomópontokban találkozó rudak kapcso­lása történhet: betétekkel (529. ábra) és szegezéssel (530. ábra). Kisebb tartóknál újabban leginkább szegezéssel alakítják ki a csomóponti kötéseket.

d) Függesztő és feszítő művek

A függesztő és feszítő művek a gerendán kívül több rúdból (dúcokból, oszlopokból és feszítő gerendákból ) összeállított tartószerkezetek, amelyek­nél a gerenda szélső támaszpontjai közé felfüggesztést, illetve megtámasztást iktatunk be, minek következtében a hajlításra igénybe vett gerenda keresztmetszete lényegesen csökkenthető.

Van egyszeres (532. ábra) és kettős függesztő mű (533. ábra), valamint egyszeres (534. ábra) és kettős (535. ábra) feszítő mű. A szerkezet erő­játékát a vonatkozó részletrajzok mellett levő vektorábrák tüntetik fel.

Egyszeres függesztőmű és részletei

532. ábra. Egyszeres függesztőmű és részletei; AB = kötőgerenda; AC = dúcgerenda; CD = oszlop

Kétszeres függesztőmű és részletei

533. ábra. Kétszeres függesztőmű és részletei; AB = kötőgerenda; AC = dúcgerenda; CD = oszlop; CC = feszítő

Egyszeres feszítőmű és részletei

534. ábra. Egyszeres feszítőmű és részletei

Kétszeres feszítőmű

535. ábra. Kétszeres feszítőmű

Egyszeres (a), kétszeres egyesített feszítő-függesztő mű (b)

536. ábra. Egyszeres (a), kétszeres egyesített feszítő-függesztő mű (b)

Vannak azonkívül egyesített függesztő-feszítő művek is, amelyek szintén egyszeresek (536 a ábra) vagy kétszeresek (538 b ábra) lehetnek. Az 536 b ábra szerinti esetben a függesztő osz­lopot acélrudak helyettesítik.

A régebbi építészi és mérnöki gyakorlatban három­szoros, négyszeres és még többszörös függesztő, illetve feszítő műveket is építettek.

Sztatikái vizsgálat. Az egyszeres függesztő és feszítő műves gerenda támaszköze (eltekintve a süllyedő támaszúaktól) felére, a kettősé harma­dára csökken. Mivel a nyomaték a támaszköz négyzetével arányos, a tartó hajlító igénybe­vétele egyszeres megoldásnál ¼-re, kétszeresnél 1/9-re csökken.

A függesztő és feszítő műves tartó gerendája az alkalmazott felfüggesztési vagy támaszpontok­nak megfelelően többtámaszú tartóként is számít­ható, ha a támaszok elmozdulását figyelembe vesszük. Azonban a támaszok elmozdulása miatt helyesebb, ha a gerendaszakaszokat kéttámaszú tartóként méretezzük.

A függesztő mű oszlopaiban fellépő P erő a hajlított gerendaszakaszainak a függesztés helyén fellépő reakció erőivel egyenlő. A feszítő mű dúcgerendáinak támaszpontjában ható P erő szintén a gerenda reakció erőivel egyenértékű. A függesztő műveknél a ferde dúcok víz­szintes erőkomponensét a gerenda veszi fel, ezért a gerendában hajlítás és húzás lep fel egyidejűleg. A feszítő műveknél a ferde dúcok vízszintes erőkomponense az ún. ellenfalakra hat, ezért azokat erre az erőhatásra méretezni kell.

Szerkezeti részletek

Az egyes rudak csatla­kozásait általában hagyományos jellegű fakötésekkel, valamint segédkötésekkel (pántokkal, kengye­lekkel stb.) oldják meg, az egyes tartószerkezete­ket feltüntető ábrák mellett található részlet­rajzok szerint.

Az egyesített függesztő és feszítő művek gerendái két darabból készülnek, azért, hogy a dúcokat és oszlopokat közre vehessék. A feszítő művek és az egyesített függesztő-feszítő művek dúcgerendái faoszlophoz (534. D2 ábra), faragottkő-alátéthez (534. D1 ábra) vagy faragott kőre helye­zett öntöttvas-saruhoz (534. D3 ábra) csatlakozhatnak.

Alkalmazási terület

A függesztő művek alkal­masak nagy traktusszélességű épületek fedél­székeinek kialakítására, valamint ipari épületek közötti ún. transzport-hidak készítésére. A feszítő művek különböző rendeltetésű állványozásoknál kerülnek gyakran alkalmazásra. Az egyesített feszítő-függesztő művek mezőgazdasági színek, pajták, azonkívül ipari és vasúti raktárak fedél­székeinek kialakítására használhatók fel.

A mérnöki gyakorlat ezeket a szerkezeteket kisebb hidak előállítására használja fel.

e) Túlemelés

A túlemelés fogalma. A magasított, valamint az egyéb természetű, nagyobb támaszközű több­fás tartókat, úgyszintén a rácsos tartókat, a nagyobb függesztő és feszítő műveket – a vár­ható lehajlásra való tekintettel – túlemeléssel kell készíteni. A lehajlás főleg a csomópontok elmozdulása miatt következik be. A túlemelés mérete a tartó teljes hosszának 150-200-ad része, illetőleg a számított lehajlásnak legalább 1,5-2,3-szorosa legyen (a szorzó faktor: rácsos tar­tónál 1,5; feszítő műnél 2,0; függesztő műnél 2,3).

A túlemelés kivitelezési elvét leginkább a kéttámaszút ékelt összeépítésű több fás tartók előállításával kapcsolato­san tanulmányozhatjuk. Ilyenkor egyidejűleg két tartót veszünk munkába, mégpedig úgy, hogy a tartók végeit ún. járommal összefogjuk, középütt pedig a túlemelés kétszeres mértékének megfelelően a tartókat egymástól ékekkel szétfeszítjük (587. ábra).

Ékelt gerendapár túlemelésének sematikus vázlata

587. ábra. Ékelt gerendapár túlemelésének sematikus vázlata; a) homlok-, b) bütü-nézet; 1 – járom; 2 – járom csavarszár

Ezután felrajzoljuk az ékek helyeit, majd a túlemelési kényszert megszüntetve kivágjuk a betétek helyeit. Ezt követően újra előállítjuk a kívánt túlemelést, és ebben az állapotban helyezzük el az ékeket, fúrjuk ki a fűző csavarok lyukait, és helyez­zük el a csavarokat. Az így előállított tartók beépítésük és végleges terhelésük elnyerése után a terv szerinti egyenes alakot veszik fel.

Az egyéb tartószerkezetek túlemelését is már a tartónak a zsinórpadon történő felrajzolásánál, leszabásánál és összeállításánál kell megadni, az előbbi bekezdésben részletezett elvek alapján. (A túlemelésnél az egyes elemek [rudak] eredeti egyenes alakját megtámasztással és csavaremelővel kifejtett kényszerrel lehet ideiglenesen megváltoztatni.)