• burkolás
• burkolatok
• falak
• tulajdonságok

Kerámia falburkolatok tulajdonságai, burkolás menete

A legelterjedtebb hideg falburkolatok a kerámia anyagú­ak. Ezek sok tekintetben hasonlítanak a kerámia padlóburkoló lapokhoz, általában kisebb lapméretben készülnek és alacsonyabb kopásszilárdsággal rendelkeznek.

A leggyako­ribb kerámia falburkolólap-típusok a következők:

• mázas kerámia (csempe) burkolólap;
• keramitlap;
• kőagyag burkolólap;
• kismozaik burkolólap;
• burkolótégla.

A kerámia falburkoló-lapok vastagsága 5-12 mm, formá­juk többnyire négyzetes vagy téglalap alakú. Kerámialapos burkolat egyaránt készíthető kerámia, be­ton, gipsz vagy fa anyagú falfelületekre.

A burkolólapok kétféle módon rögzíthetők a falszerkezethez:

• hagyományos módon ágyazóhabarcsba rakva;
• ragasztással.

Az ágyazóhabarcs rétegvastagsága általában 10-15 mm, ebből adódóan felületkiegyenlítő funkciót is ellát. A ragasz­tóréteg mindössze 1-4 mm vastag, ezért ragasztott burkoló­lapok alkalmazásánál a falfelület egyenletességével kapcso­latos követelmények jóval szigorúbbak.

A falburkolólapok felrakását minden esetben burkolat-kiosztási terv alapján kell végezni. Vizes helyiségekben ajánlott a padlósíktól mért min. 2,10 m magasságig, de cél­szerű teljesen, a mennyezet síkjáig felvezetni a burkolatot. A szükséges lapmennyiség meghatározásánál figyelembe kell venni az ablakok körüli befordulási is.

Burkolási munka

A falburkolás előtt ellenőrizni kell, hogy a szükséges előzetes munkák elkészültek-e, és a szerkezetek készültségi foka, minősége megfelel-e a burkolási munka előfeltétele­inek. A különböző gépészeti vezetékek, kábelek, szerelvények, nyílászárók, beépített bútorok (szaniterek) stb. utóla­gos módosítása már csak a burkolat megbontásával végez­hető. A falburkolólapok felrakását minden esetben megelő­zi az aljzatot képező falfelület ellenőrzése és előkészítése.

Az előkészítés során a kitüremkedő habarcsmaradványokat, egyéb szennyeződéseket eltávolítják. Hagyományos módon habarcsba rakott falburkolat esetén a megtisztított nyers fal­felület általában közvetlenül burkolható. Ragasztott falbur­kolatnál a falazott szerkezetek kisebb felületi egyenetlen­ségeit kiküszöbölendő, max. 10 mm vastag cementhabarcs vakolással képeznek burkolásra alkalmas, egyenletes sík aljzatot.

Nedves helyiségek (például fürdőszoba) falburkolásánál külön figyelembe kell venni a belső nedvesség elleni szigetelést (üzemi és használati víz elleni szigetelés). Régen az ilyen vízszigetelés elé rendszerint szigetelésvédő falat építettek, amely közvetlenül képezte a burkolat aljzatát (5.47. ábra). Habarcsba rakott burkolatoknál közvetlenül a szigeteléshez kapcsolódó habarcsréteget rabicháló erősí­téssel kell kialakítani. Korszerű fóliaszigetelés esetén a bur­kolólapok közvetlenül ragaszthatók.

5.47. ábra. Falszigetelés és falburkolat viszonyai
a) rabicerősítésű ágyazóhabarccsal közvetlenül a falszigetelésre rögzített falburkolat; b) szigetelést védőfalra rögzített falburkolat; c) közvetlenül fóliaszigetelésre ragasztott falburkolat

Az előkészítési munkák része a különböző beépített be­rendezések (pl. fürdőkád, zuhanytálca stb.) védelmének ki­alakítása is.

Ágyazóhabarcsba rakott falburkolat készítése

A felhasználásra kerülő burkolóanyag tömör vagy poró­zus szerkezetű lehet. A porózus lapok nedvszívóak, ezért a felrakás előtt kb. 10-12 óra időtartamú áztatás szükséges (gyártói ajánlás szerint). Ha ez elmarad, akkor a lapok el­szívják a habarcsból a vizet, és nem jön létre kellő tapadás a lap és az alapfelület között. A tömör szerkezetű lapok ke­vés vizet tudnak csak felszívni, így ezek áztatására nincs szükség.

A burkolás előtt a falfelületet portalanítani, majd híg ce­mentes mészhabarccsal előfröcskölni (gúzolni) kell. Ezzel egy időben kell megkeverni a cementhabarcsot. Az alkal­mazott habarcs összetétele függ a falszerkezet anyagától, illetve a burkolólap típusától (csempeburkolatokhoz alacso­nyabb cementtartalmú habarcs szükséges).

A falburkolást a padlóburkolás előtt kell végezni, ezért ha a lábazat a padlóburkoló lap anyagából készül, akkor a falburkolat első sorát lécre helyezik (5.48. ábra). A léc felső síkja megegyezik a lábazat tervezett felső síkjával. (Ehhez előre, pontosan meg kell határozni a padlóburkolat síkját is.)

5.48. ábra. Falburkolat kitűzése

Burkolat-kiosztási terv

A falburkoló munkát minden esetben burkolat-kiosztási terv alapján, kitűzéssel kezdik. A szélekről indulva jelzőla­pokat (centrumokat) helyeznek el úgy, hogy azok a burkoló­léccel átérhetők legyenek. Gyakran ideiglenesen elhelyezett lapok is segítik a kitűzést. Előbb vízszintes sorok, majd füg­gőleges oszlopok kirakásával határozzák meg (kifeszített zsinórral) a pontos burkolati síkot (5.48. ábra).

Ezt követi a falburkolás

A lapok felrakása hálóban vagy kötésben történhet. Burkoláskor mindig a lapok hátlapjára hordják fel a szükséges habarcsmennyiséget. A fal síkjához való illesztés után a burkolókanál nyelével, ütögetéssel hozzák végleges helyzetbe a lapokat. A sorokat zsinórhoz és füg­gőhöz igazodva rakják fel. A burkolat síkját léccel, a héza­gok vízszintességét vízmértékkel ellenőrzik. Az egyenletes hézagszélességet fugakeresztekkel biztosítják. (Zárt hézag­képzés esetén is min. 1 mm széles hézagot kell hagyni.)

Az egyes burkolólapok méretre vágása vídiavágóval vagy burkolólapvágó géppel történhet. Előbbi esetén vas derék­szög mellett vídiával bekarcolják a vágási vonalat, majd ennek mentén kettétörik a lapokat. A keskenyebb sávokat burkolófogóval tördelik le. A vágást követően a látható éle­ket csiszolókővel csorbamenetesre kell csiszolni. Csőáttöré­seknél a lyukakat fúróval és faragókalapáccsal vagy lyuk­vágóval alakítják ki.

A burkolás során a habarcsba (ragasztóba) ágyazva kell elhelyezni a különböző, fém vagy műanyag sarokprofilokat, élvédőket, szegélyeket (5.49. ábra). A burkolat felrakása után végzik a felület hézagolását.

5.49. ábra. Beépített profilok a) vízszintes osztóprofil; b) sarokprofilok

Ragasztott falburkoló lapok felrakása

Ragasztással csak teljesen sík, sima, egyenletes felület­re rakható lapburkolat. Vakolt felületre, gipszkarton vagy fa építőlemez felületre egyaránt ragasztható lapburkolat, a felület előkészítése azonban gondos munkát igényel. A ragasztott burkolólapokat nem szabad áztatni a felrakás előtt.

Ragasztott falburkolat készítése során először fogas kenőlappal felhordják az adott falfelületre a szükséges ra­gasztóréteget (5.50. ábra), majd elhelyezik a lapokat. Az alkalmazható ragasztóanyag többféle lehet (cement- vagy műgyanta bázisú, előkevert, száraz, kétkomponensű stb.). A ragasztó rétegvastagsága a fogazat méretétől függ. A bur­kolás menete megegyezik a hagyományos módon készülő falburkolatokéval. Először jelzőlapokat helyeznek el, majd ezekhez igazodva alakítják ki a sorokat és oszlopokat.

5.50. ábra. Ragasztó felhordása fogas simítóval

Falburkolatok hézagolása

A burkolólapok között a fugahézagok zárt (1-2 mm) és nyitott (2-4 mm) formában képezhetők. A hézagszélesség függ a burkolólapok méretétől, minőségétől, a helyiség ren­deltetésétől, illetve az esztétikai igényektől. A falburkolatok hézagolását lényegében ugyanúgy vég­zik, mint a padlóburkolatokét. A hézagok kitöltéséhez cementtejet, cementhabarcsot vagy egyéb gyorsan kötő, kész fugázó anyagot használnak.