Tapétázási munkák, előkészítés és a tapétázás műveletei
A tapéta a falfelület burkolására, díszítésére és védelmére alkalmas vékony ragasztott réteg, amely teljes felületen borítja a fal felületét. Anyaga általában papír, műanyag, vagy üvegszövet, illetve ezeknek a kombinációja. Színes, mintás, sík, domborított, ragasztózható vagy öntapadó mintás kivitelben készül. A tapétázás lépéseivel már egy másik cikkünkben is foglalkoztunk, érdemes ezt is elolvasni!
A tapétázás előnyei a festéssel szemben:
- A vakolat apróbb hajszálrepedéseit, felületi hibáit és egyéb hiányosságait eltakarja.
- A kisebb felületi sérülésekkel szemben jobban ellenáll, mint a falfestések.
- Viszonylag gyorsan elkészíthető, a munkavégzés tisztább körülmények között zajlik.
- Felülete tisztítható radírozással, esetleg mosással.
- Igazodik a korszerű építési módokhoz (panel, nagytáblás zsaluzati rendszerek gipszkarton stb.), ezeken a felületeken gyorsan elkészíthető.
- Tartósabb a hagyományos festésnél, esztétikus.
- Dörzsölésre kevésbé érzékeny, a sérült részeket az eredeti tapétával javítani lehet.
- A falazat légáteresztő képessége nem változik, szükség szerint a nedvességet fel tudja venni, illetve le tudja adni.
Hátrányai között megemlíthető:
- Hosszabb idő után unalmassá válik, az avulás és a tönkremenetel ideje nem esik egybe.
- Nem alkalmazható vizes, málló vakolatok esetében.
- Jelentősebb nedvességterhelés esetén elválik a felülettől, gombásodásra, elszíneződésre hajlamos.
- Drágább a hagyományos falfestési módoknál.
- A tapéta alá gombák, bogarak telepedhetnek.
- A tapétázás is gondos előkészítő munkát igényel.
A tapétázáshoz használt anyagok
A tapétázáshoz szükséges anyagokat három csoportba sorolják, ezek a következők:
- a falfelület előkészítésének anyagai;
- tapéták;
- ragasztóanyagok.
A falfelület előkészítésének anyagai nem sokban térnek el azoktól, amelyeket a falfestéseknél is használnak. A fal felületének hiányosságait, felületi egyenetlenségeit gipszeléssel, gletteléssel, esetleges csiszolással lehet megszüntetni. A jó minőségű felület előkészítésénél makulatúrát használnak. Ennek előnye, hogy a tapétának simább felületet biztosít, és így jobb tapadás érhető el a vakolt felülethez. A makulatúra lehet újságpapír minőségű fehér tekercses anyag vagy folyékony gyári készítmény.
Tapéták kiszerelése, tekercsek
A tapétákat tekercsekben hozzák forgalomba. A szélesség 50-80 cm, a hosszúság általában 7,5-10 m között váltakozik, de gyártanak 30 m-es tekercseket is. A tekercseket mindig fektetve tárolják, faanyagú alátéteken, óvják a közvetlen nedvességtől, az átlagosnál párásabb levegőtől.
A tapétákhoz kiegészítésként papírszegély (bordűr), illetve díszléc is használható díszítésre. A papírszegély színe és mintázata alkalmazkodik az alaptapétához. A díszléc a képkerethez hasonló, és szeggel rögzítik. Elterjedtek a műanyaghab profilok is, melyeket ragasztással erősítenek fel.
A tapéták színükben, mintájukban, vastagságukban, a papír és más felhasznált anyagok minőségében különböznek egymástól. A tapétákat az 1 m2 felületre jutó grammokban megadott súly alapján különböztetjük meg. A könnyű tapéták tömege 75-90 g/m2; a közepesen nehéz tapéták tömege 80-100 g/m2; a nehéz tapéták tömege 100-130 g/m2.
Tapéta ragasztók
A tapétaragasztók biztosítják a papír felületi rögzítését.
A ragasztókkal szemben a következő követelményeket támasztják.
- Megfelelő tapadás a tapéta és az alapfelület között, nedves és száraz állapotban is.
- A tapadószilárdságát hosszú időn keresztül tartsa meg.
- A hőmérsékletváltozás hatására ne következzen be káros alakváltozás.
- A tapéta anyagát ne színezze el, ne okozzon foltosodást.
- Vízzel hígítható legyen, és ilyen állapotában a tapéta csúsztathatóságát, igazíthatóságát tegye lehetővé.
- Kézzel és tapétakenővel is felhordható legyen.
Régebben a tapéta ragasztásához csirizt használtak. Ennek alapanyaga a rozs- vagy búzaliszt volt. A cellulóz típusú ragasztókat a fa rostjaiból vagy mesterséges úton állítják elő. Jellemző tulajdonságuk, hogy hideg vízben oldódnak, és hosszú időn keresztül nem változtatják a tulajdonságaikat.
A műgyanta diszperziós ragasztók kész massza vagy por állapotban kerülnek forgalomba. Nagy előnyük, hogy szilárdabb tapadást biztosítanak a tapéta és a falfelület között. Oldószeres ragasztókat is alkalmaznak akkor, ha sem az alapfelület, sem a tapéta nem nedvszívó tulajdonságú. A ragasztót mind a két felületre fel kell hordani, és meg kell várni az oldószer elpárolgását.
Az alapfelületekkel szembeni követelmények
A különböző tapétázandó felületek előkészítését a következők szerint kell elvégezni:
- A vakolat száraz, egyenletes, megfelelő szilárdságú legyen. Mindenféle szennyeződéstől meg kell tisztítani.
- A betonfelületek egyenlőtlensége, apró lyukak, olajos felületrészek okozhatnak problémát. A felületi egyenlőtlenség a zsalutáblák minőségétől függ, a nagyobb hibákat vakolással, gletteléssel lehet eltüntetni. Az olajos felületet lakkbenzines átmosással lehet megtisztítani.
- A gipsz anyagú falfelületeket csak a szükséges mértékben kell átkaparni, lecsiszolni. A szokványos felület erősen nedvszívó, ezért pórustelítő alapozást kell alkalmazni. A gipszkarton lemezek olyan előkészítést igényelnek, amelyek elősegítik a tapéta leválását felújításkor. Illesztéseknél glettelést, hézagkitöltést, üvegszövet erősítést alkalmaznak.
- A farostlemezek felületét egy kicsit meg kell csiszolni, hogy durvább legyen. Faforgács lemezekről a szennyeződéseket el kell távolítani, a felületet pórustelítéssel kell előkészíteni. Vizes alapú pórustelítők nem alkalmazhatók.
- A régi mészfestett felületeket a tapétázás előtt az alapfelületig le kell csiszolni, kaparni.
- Az enyves festék réteget mosással és kaparással teljes egészében el kell távolítani.
- A régi tapétát jó és teljes felületű tapadás esetén nem szükséges leszedni. A falon maradva egy makulatúrát képez. A felületen maradó tapéta esetleges toldásból adódó átfedéseit le kell kaparni, majd kigipszelni.
A tapétázás műveletei
Szennyeződés eltávolítása
A falak felületéről minden olyan szennyeződést el kell távolítani, amely esztétikai hibát okozhat és gátolhatja a ragasztó tapadását. Ez a tisztító munka kaparást, oldószeres mosást jelent. A felületet ezután rövid sörtéjű kefével portalanítani kell.
Vakolathibák
A nagyobb vakolathibákat ki kell javítani. Ide sorolandók a vakolatleválások, mechanikai sérülések, szerkezeti repedések. Ezeket a már ismert módokon lehet javítani.
Alapozás
Ezután pórustelítő alapozás következik, amely a felületen maradt porszemcséket köti le. Telítődnek a pórusok és a kisebb hajszálrepedések, így egyenletes szívóképesség alakul ki.
Kisebb lyukak javítása
Folttapaszolásra akkor van szükség, ha a felületen még maradtak kisebb nagyságú lyukak, repedések (pl. szegek kihúzása, kapcsolók, gépészeti szerelvények mellett.
Glettelés
Megszáradás után lehet a teljes felületet glettelni. A kötési és száradási idő letelte után igény szerint a felületet át kell csiszolni és újból portalanítani kell.
Új alapozás a javítások után
Újabb alapozás következik a vakolatjavítással, folttapaszolással és gletteléssel előkészített felületen. így a glettelt felületen egyenletes szívóképesség alakul ki, és újból telítődnek a pórusok. A ragasztások és illesztések helyén a tapéta így könnyebben csúsztatható, hiszen a felület nem szívja el olyan gyorsan a ragasztóból a nedvességet. Jobb lesz a végleges tapadószilárdság is.
Makulatúra
Ha készül makulatúra, a papírt felragasztás előtt bekenik ragasztóanyaggal, hogy megpuhuljon és a szükséges mértékben megnyúljon. Ezzel megelőzhető, hogy felragasztáskor újra átnedvesedjen és tovább nyúljon, felhólyagosodjon, a faltól esetleg elváljon. A makulatúra papírt tapétázókefe segítségével kell a felületre simítani. A makulatúrát tompa illesztéssel ragasztják egymás mellé. Száradás után az illesztési helyeket szükség szerint gipszeléssel kijavítják, majd átszáradás után átcsiszolják. Végül a teljes felületet letisztítják és leporolják.
A tapétacsíkokat figyelmesen méretre kell vágni.
Ez azt jelenti, hogy mindig:
- pontos méréseket kell végezni;
- ügyelni kell a derékszög betartására;
- oda kell figyelni a tapéta mintázatára;
- figyelembe kell venni a tapétázandó felületek, élek, sarkok, kávák stb. méretpontatlanságból adódó hibákat.
A minta nélküli tapétákat a hosszúsági méretek alapján kell szabni. Mintás tapétánál először meg kell vizsgálni a minták helyzetét. Az ismétlődő minták egy magasságban (egyenes irányú vagy szimmetrikus minta) vagy egymástól eltolva (eltolt minta) is elhelyezkedhetnek.
Tapéta ragasztó
A tapéta ragasztóval való megkenése történhet kézzel a tapétázó asztalon és tapétakenő berendezéssel (7.10. ábra). A ragasztózás után a tekercseket pihentetni kell, hogy a papír rostjai megduzzadjanak, és így hajlékonyabbá, alakíthatóbbá váljon. Ragasztás után, száradáskor a rostok összehúzódnak, és a tapéta a felületre feszül, kisimul.
7.10. ábra. A tapéta megkenése géppel
Csíkok és ragasztás iránya
Tapétázás előtt pontosan meg kell határozni a kezdés és a csíkok ragasztásának irányát, a pontos kiosztást. Ilyenkor végig kell gondolni azt, hogy a minták hogyan állnak össze teljes mintázattá, milyen felületek törik meg a folyamatos munkát (pl. pillérek, beépített szekrények, ajtók, ablakok), hol látszanak legkevésbé a toldások, hogyan lehet kapcsolódni a mennyezet és a padló síkjához. Az első tapétacsík felragasztása előtt a pontos függőleges irányt fel kell jelölni a falra.
Felragasztás sorrendje
A tapétát a fal és a mennyezet csatlakozásánál kell először felragasztani. Az előre kijelölt záróvonalra (csak enyhe nyomkodással) ideiglenesen kell rögzíteni a tapétát úgy, hogy a tapétacsík a fal előtt szabadon lógjon. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a függőleges csatlakozás mindenhol megfelelően takar-e vagy tompán illeszkedik-e. Ezután a lapot pontosan a függőleges vonal mellé kell csúsztatni (7.11. ábra).
7.11. ábra. A tapétacsík illesztése függőleges vonalhoz
Simítókefével a tapéta és a fal közé szorult levegőt ki kell préselni úgy, hogy ne maradjanak buborékok. A kefével végzett mozdulatok elősegítik, hogy a tapéta jól tapadjon a felülethez. Ezt a műveletet mindig legfelül kezdik, és a lap közepétől lefelé és kifelé jobbra és balra mozgatják az eszközt. A tapétacsík alján és tetején a tapétát a kefével szorosan a falhoz nyomják. A felesleget utólag kell levágni, szikével (7.12. ábra).
7.12. ábra. Felesleg rész levágása fal és mennyezet találkozásánál
Az illesztés és simítás, valamint a felesleg levágása után újból át kell simítani a felületet úgy, hogy az esetleges levegőbuborékok és gyűrődések eltűnjenek. A műveletet az egész tapéta áttörlésével (tiszta vízben öblített szivaccsal) lehet befejezni.
Mintás tapéták
A mintás tapéták illesztése nagy figyelmet igényel, mert az illesztés vonala bizonyos fényviszonyok mellett látható lesz, a minták pedig szabályos vagy szabálytalan elhelyezkedésükkel árulkodnak a helyes vagy helytelen felragasztásról. Ezért a tapétacsík elhelyezésénél a csatlakozó lapot a már felragasztott sáv mellé kell csúsztatni. Először mindig szemmagasságban illesztik a mintát, majd innen haladnak felfelé és lefelé.
Sarkok tapétázása
A sarkok tapétázása sokszor gondot jelenthet a pontatlan szerkezeti méretek miatt. Ragasztásnál az a legjobb megoldás, ha nem egyetlen lap félbevágásával készítik el a fordulást. A tapétacsíkot a megfelelő méret szerint és a sarok éle mentén előzetesen pontosan illesztve kell leszabni. Ezután a leszabott tapétacsíkot a meglévő mellé kell illeszteni és egy kicsit ráhajtani a másik szélét a merőleges falra. A felesleget le kell vágni, majd tapétázó kefével ki kell simítani a tapétát.
Külső sarkok
Külső sarkok esetén is gondot okoz a tapéta elhelyezése. Ebben az esetben egy teljes csíkot állítanak függőbe az egyik oldalon, majd áthajtják azt a másik oldalra. Előtte a sarkon, a mennyezet alatt bevágják 45°-os szögben a tapétát úgy, hogy ne szakadjon be. Ezután a következő csíkot megfelelő átfedéssel az előzőre ragasztják. A függőleges irány pontos kijelölése után egy szikével vágjuk át mind a két tapétát. A csíkok felhúzása után az átvágott részeket könnyen el lehet távolítani, így a két sáv pontosan illeszkedik majd egymáshoz.