• tapéta
• tapétázás

Tapétázási munkák, előkészítés és a tapétázás műveletei

A tapéta a falfelület burkolására, díszítésére és védelmé­re alkalmas vékony ragasztott réteg, amely teljes felületen borítja a fal felületét. Anyaga általában papír, műanyag, vagy üvegszövet, illetve ezeknek a kombinációja. Színes, mintás, sík, domborított, ragasztózható vagy öntapadó min­tás kivitelben készül. A tapétázás lépéseivel már egy másik cikkünkben is foglalkoztunk, érdemes ezt is elolvasni!

A tapétázás előnyei a festéssel szemben:

• A vakolat apróbb hajszálrepedéseit, felületi hibáit és egyéb hiányosságait eltakarja.
• A kisebb felületi sérülésekkel szemben jobban ellenáll, mint a falfestések.
• Viszonylag gyorsan elkészíthető, a munkavégzés tisz­tább körülmények között zajlik.
• Felülete tisztítható radírozással, esetleg mosással.
• Igazodik a korszerű építési módokhoz (panel, nagy­táblás zsaluzati rendszerek gipszkarton stb.), ezeken a felületeken gyorsan elkészíthető.
• Tartósabb a hagyományos festésnél, esztétikus.
• Dörzsölésre kevésbé érzékeny, a sérült részeket az ere­deti tapétával javítani lehet.
• A falazat légáteresztő képessége nem változik, szük­ség szerint a nedvességet fel tudja venni, illetve le tudja adni.

Hátrányai között megemlíthető:

• Hosszabb idő után unalmassá válik, az avulás és a tönk­remenetel ideje nem esik egybe.
• Nem alkalmazható vizes, málló vakolatok esetében.
• Jelentősebb nedvességterhelés esetén elválik a felület­től, gombásodásra, elszíneződésre hajlamos.
• Drágább a hagyományos falfestési módoknál.
• A tapéta alá gombák, bogarak telepedhetnek.
• A tapétázás is gondos előkészítő munkát igényel.

A tapétázáshoz használt anyagok

A tapétázáshoz szükséges anyagokat három csoportba sorolják, ezek a következők:

• a falfelület előkészítésének anyagai;
• tapéták;
• ragasztóanyagok.

A falfelület előkészítésének anyagai nem sokban tér­nek el azoktól, amelyeket a falfestéseknél is használnak. A fal felületének hiányosságait, felületi egyenetlenségeit gipszeléssel, gletteléssel, esetleges csiszolással lehet meg­szüntetni. A jó minőségű felület előkészítésénél makula­túrát használnak. Ennek előnye, hogy a tapétának simább felületet biztosít, és így jobb tapadás érhető el a vakolt felü­lethez. A makulatúra lehet újságpapír minőségű fehér teker­cses anyag vagy folyékony gyári készítmény.

Tapéták kiszerelése, tekercsek

A tapétákat tekercsekben hozzák forgalomba. A széles­ség 50-80 cm, a hosszúság általában 7,5-10 m között váltakozik, de gyártanak 30 m-es tekercseket is. A tekercseket mindig fektetve tárolják, faanyagú alátéteken, óvják a köz­vetlen nedvességtől, az átlagosnál párásabb levegőtől.

A tapétákhoz kiegészítésként papírszegély (bordűr), il­letve díszléc is használható díszítésre. A papírszegély szí­ne és mintázata alkalmazkodik az alaptapétához. A díszléc a képkerethez hasonló, és szeggel rögzítik. Elterjedtek a mű­anyaghab profilok is, melyeket ragasztással erősítenek fel.

A tapéták színükben, mintájukban, vastagságukban, a papír és más felhasznált anyagok minőségében különböznek egymástól. A tapétákat az 1 m² felületre jutó grammok­ban megadott súly alapján különböztetjük meg. A könnyű tapéták tömege 75-90 g/m²; a közepesen nehéz tapéták tö­mege 80-100 g/m²; a nehéz tapéták tömege 100-130 g/m².

Tapéta ragasztók

A tapétaragasztók biztosítják a papír felületi rögzítését.

A ragasztókkal szemben a következő követelményeket tá­masztják.

• Megfelelő tapadás a tapéta és az alapfelület között, ned­ves és száraz állapotban is.
• A tapadószilárdságát hosszú időn keresztül tartsa meg.
• A hőmérsékletváltozás hatására ne következzen be ká­ros alakváltozás.
• A tapéta anyagát ne színezze el, ne okozzon foltosodást.
• Vízzel hígítható legyen, és ilyen állapotában a tapéta csúsztathatóságát, igazíthatóságát tegye lehetővé.
• Kézzel és tapétakenővel is felhordható legyen.

Régebben a tapéta ragasztásához csirizt használtak. En­nek alapanyaga a rozs- vagy búzaliszt volt. A cellulóz típusú ragasztókat a fa rostjaiból vagy mester­séges úton állítják elő. Jellemző tulajdonságuk, hogy hideg vízben oldódnak, és hosszú időn keresztül nem változtatják a tulajdonságaikat.

A műgyanta diszperziós ragasztók kész massza vagy por állapotban kerülnek forgalomba. Nagy előnyük, hogy szi­lárdabb tapadást biztosítanak a tapéta és a falfelület között. Oldószeres ragasztókat is alkalmaznak akkor, ha sem az alapfelület, sem a tapéta nem nedvszívó tulajdonságú. A ragasztót mind a két felületre fel kell hordani, és meg kell várni az oldószer elpárolgását.

Az alapfelületekkel szembeni követelmények

A különböző tapétázandó felületek előkészítését a követ­kezők szerint kell elvégezni:

• A vakolat száraz, egyenletes, megfelelő szilárdságú le­gyen. Mindenféle szennyeződéstől meg kell tisztítani.
• A betonfelületek egyenlőtlensége, apró lyukak, olajos felületrészek okozhatnak problémát. A felületi egyen­lőtlenség a zsalutáblák minőségétől függ, a nagyobb hibákat vakolással, gletteléssel lehet eltüntetni. Az olajos felületet lakkbenzines átmosással lehet meg­tisztítani.
• A gipsz anyagú falfelületeket csak a szükséges mér­tékben kell átkaparni, lecsiszolni. A szokványos felü­let erősen nedvszívó, ezért pórustelítő alapozást kell alkalmazni. A gipszkarton lemezek olyan előkészítést igényelnek, amelyek elősegítik a tapéta leválását felújí­táskor. Illesztéseknél glettelést, hézagkitöltést, üveg­szövet erősítést alkalmaznak.
• A farostlemezek felületét egy kicsit meg kell csiszolni, hogy durvább legyen. Faforgács lemezekről a szennye­ződéseket el kell távolítani, a felületet pórustelítéssel kell előkészíteni. Vizes alapú pórustelítők nem alkal­mazhatók.
• A régi mészfestett felületeket a tapétázás előtt az alap­felületig le kell csiszolni, kaparni.
• Az enyves festék réteget mosással és kaparással teljes egészében el kell távolítani.
• A régi tapétát jó és teljes felületű tapadás esetén nem szükséges leszedni. A falon maradva egy makulatúrát képez. A felületen maradó tapéta esetleges toldásból adódó átfedéseit le kell kaparni, majd kigipszelni.

A tapétázás műveletei

Szennyeződés eltávolítása

A falak felületéről minden olyan szennyeződést el kell távolítani, amely esztétikai hibát okozhat és gátolhatja a ra­gasztó tapadását. Ez a tisztító munka kaparást, oldószeres mosást jelent. A felületet ezután rövid sörtéjű kefével por­talanítani kell.

Vakolathibák

A nagyobb vakolathibákat ki kell javítani. Ide soro­landók a vakolatleválások, mechanikai sérülések, szerkezeti repedések. Ezeket a már ismert módokon lehet javítani.

Alapozás

Ezután pórustelítő alapozás következik, amely a felü­leten maradt porszemcséket köti le. Telítődnek a pórusok és a kisebb hajszálrepedések, így egyenletes szívóképesség alakul ki.

Kisebb lyukak javítása

Folttapaszolásra akkor van szükség, ha a felületen még maradtak kisebb nagyságú lyukak, repedések (pl. szegek kihúzása, kapcsolók, gépészeti szerelvények mellett.

Glettelés

Megszáradás után lehet a teljes felületet glettelni. A kö­tési és száradási idő letelte után igény szerint a felületet át kell csiszolni és újból portalanítani kell.

Új alapozás a javítások után

Újabb alapozás következik a vakolatjavítással, folttapa­szolással és gletteléssel előkészített felületen. így a glettelt felületen egyenletes szívóképesség alakul ki, és újból te­lítődnek a pórusok. A ragasztások és illesztések helyén a tapéta így könnyebben csúsztatható, hiszen a felület nem szívja el olyan gyorsan a ragasztóból a nedvességet. Jobb lesz a végleges tapadószilárdság is.

Makulatúra

Ha készül makulatúra, a papírt felragasztás előtt beke­nik ragasztóanyaggal, hogy megpuhuljon és a szükséges mértékben megnyúljon. Ezzel megelőzhető, hogy felra­gasztáskor újra átnedvesedjen és tovább nyúljon, felhólyagosodjon, a faltól esetleg elváljon. A makulatúra papírt tapétázókefe segítségével kell a felületre simítani. A maku­latúrát tompa illesztéssel ragasztják egymás mellé. Szára­dás után az illesztési helyeket szükség szerint gipszeléssel kijavítják, majd átszáradás után átcsiszolják. Végül a teljes felületet letisztítják és leporolják.

A tapétacsíkokat figyelmesen méretre kell vágni.

Ez azt jelenti, hogy mindig:

• pontos méréseket kell végezni;
• ügyelni kell a derékszög betartására;
• oda kell figyelni a tapéta mintázatára;
• figyelembe kell venni a tapétázandó felületek, élek, sar­kok, kávák stb. méretpontatlanságból adódó hibákat.

A minta nélküli tapétákat a hosszúsági méretek alapján kell szabni. Mintás tapétánál először meg kell vizsgálni a minták helyzetét. Az ismétlődő minták egy magasságban (egyenes irányú vagy szimmetrikus minta) vagy egymástól eltolva (eltolt minta) is elhelyezkedhetnek.

Tapéta ragasztó

A tapéta ragasztóval való megkenése történhet kézzel a tapétázó asztalon és tapétakenő berendezéssel (7.10. ábra). A ragasztózás után a tekercseket pihentetni kell, hogy a pa­pír rostjai megduzzadjanak, és így hajlékonyabbá, alakítha­tóbbá váljon. Ragasztás után, száradáskor a rostok összehú­zódnak, és a tapéta a felületre feszül, kisimul.

7.10. ábra. A tapéta megkenése géppel

Csíkok és ragasztás iránya

Tapétázás előtt pontosan meg kell határozni a kezdés és a csíkok ragasztásának irányát, a pontos kiosztást. Ilyenkor végig kell gondolni azt, hogy a minták hogyan állnak össze teljes mintázattá, milyen felületek törik meg a folya­matos munkát (pl. pillérek, beépített szekrények, ajtók, ab­lakok), hol látszanak legkevésbé a toldások, hogyan lehet kapcsolódni a mennyezet és a padló síkjához. Az első tapé­tacsík felragasztása előtt a pontos függőleges irányt fel kell jelölni a falra.

Felragasztás sorrendje

A tapétát a fal és a mennyezet csatlakozásánál kell elő­ször felragasztani. Az előre kijelölt záróvonalra (csak eny­he nyomkodással) ideiglenesen kell rögzíteni a tapétát úgy, hogy a tapétacsík a fal előtt szabadon lógjon. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a függőleges csatlakozás minden­hol megfelelően takar-e vagy tompán illeszkedik-e. Ezután a lapot pontosan a függőleges vonal mellé kell csúsztatni (7.11. ábra).

7.11. ábra. A tapétacsík illesztése függőleges vonalhoz

Simítókefével a tapéta és a fal közé szorult le­vegőt ki kell préselni úgy, hogy ne maradjanak buborékok. A kefével végzett mozdulatok elősegítik, hogy a tapéta jól tapadjon a felülethez. Ezt a műveletet mindig legfelül kezdik, és a lap közepétől lefelé és kifelé jobbra és balra mozgatják az eszközt. A tapétacsík alján és tetején a tapétát a kefével szorosan a falhoz nyomják. A felesleget utólag kell levágni, szikével (7.12. ábra).

7.12. ábra. Felesleg rész levágása fal és mennyezet találkozásánál

Az illesztés és simítás, valamint a felesleg levágása után újból át kell simítani a felületet úgy, hogy az esetleges le­vegőbuborékok és gyűrődések eltűnjenek. A műveletet az egész tapéta áttörlésével (tiszta vízben öblített szivaccsal) lehet befejezni.

Mintás tapéták

A mintás tapéták illesztése nagy figyelmet igényel, mert az illesztés vonala bizonyos fényviszonyok mellett látható lesz, a minták pedig szabályos vagy szabálytalan elhelyez­kedésükkel árulkodnak a helyes vagy helytelen felragasz­tásról. Ezért a tapétacsík elhelyezésénél a csatlakozó lapot a már felragasztott sáv mellé kell csúsztatni. Először mindig szemmagasságban illesztik a mintát, majd innen haladnak felfelé és lefelé.

Sarkok tapétázása

A sarkok tapétázása sokszor gondot jelenthet a pon­tatlan szerkezeti méretek miatt. Ragasztásnál az a legjobb megoldás, ha nem egyetlen lap félbevágásával készítik el a fordulást. A tapétacsíkot a megfelelő méret szerint és a sarok éle mentén előzetesen pontosan illesztve kell leszabni. Ezután a leszabott tapétacsíkot a meglévő mellé kell illesz­teni és egy kicsit ráhajtani a másik szélét a merőleges falra. A felesleget le kell vágni, majd tapétázó kefével ki kell si­mítani a tapétát.

Külső sarkok

Külső sarkok esetén is gondot okoz a tapéta elhelye­zése. Ebben az esetben egy teljes csíkot állítanak függőbe az egyik oldalon, majd áthajtják azt a másik oldalra. Előtte a sarkon, a mennyezet alatt bevágják 45°-os szögben a tapétát úgy, hogy ne szakadjon be. Ezután a következő csíkot megfelelő átfedéssel az előzőre ragasztják. A függőleges irány pontos kijelölése után egy szikével vágjuk át mind a két tapétát. A csíkok felhúzása után az átvágott részeket könnyen el lehet távolítani, így a két sáv pontosan illeszke­dik majd egymáshoz.

Falak tapétázásának lépései (képekkel)