• beépítés
• fedélszerkezetek
• tetőtér

Tetőtér-beépítése, fedélszerkezete

Az alábbiakban az állandó emberi tartózkodásra alkalmas beépített magastetőkkel fog­lalkozunk.

Beépített tetőtér fedélszerkezete

A tetőtér-beépítés alapvetően meghatározza a fedélszer­kezet tervezését, hiszen a fedélszék kialakítását (típusát, geometriáját, szerkezeti részleteit stb.) befolyásoló, már is­mert tényezők mellett külön figyelembe kell venni a tetőtér tervezett alaprajzi elrendezését, az egyes helyiségek termé­szetes megvilágításának lehetőségét, a kívánt belmagassá­got, stb.

Fedélszerkezeti szempontból meghatározó azon alap­vető követelmény, mely szerint a beépített tetőterekben is biztosítani kell az ember kényelmes térérzetének megfelelő belmagasságot (2,40-2,80 m), valamint helyiségméreteket. A ferde felületek következtében ez nem teljesülhet a teljes tetőtéri területen, de a tervezés során törekedni kell arra, hogy minél nagyobb részen a kényelmi szempontoknak megfelelő belmagasság álljon rendelkezésre (ez függ a tető­hajlásszögtől, az épületszélességtől és a térdfalak alkalma­zásától, méretétől).

Belső- és külső térdfal

Régebben gyakran előfordult, hogy a lakhatás szempont­jából nem hasznosítható „tetőzugot” ácsolt szerkezetként kialakított belső térdfallal határolták le (1.213. ábra). Ez a térrész legtöbbször padlástérként (tárolóként) funkci­onált. Napjainkban ezt a megoldást ritkán alkalmazzák, elsősorban nagy épületszélesség vagy meredek tetők ese­tén fordulhat elő.

1.213. ábra. Tetőtér beépítés belső térdfallal

Az alapterület kihasználtsága és a kívánt belmagasság biztosítása szempontjából sokkal kedvezőbb megoldást jelent a külső térdfalak építése. A külső határoló falak folytatásának tekinthető külső térdfallal lényegében a teljes tetőszerkezetet (megemelve), a födémtől magasab­ban alakítják ki. A térdfal méretét az egyedi igények mellett elsősorban az építménymagasságra (homlokzatmagasságra) vonatkozó előírások befolyásolhatják (1.214. ábra).

1.214. ábra. Tetőtér beépítés külső térdfallal

A tetőtér-beépítés a fa fedélszék szerkezeti rendszerét is meghatározza. A legtöbb fedélszéktípus önmagában szá­mos, a tetőtér hasznosítottságát (térosztását) korlátozó ele­meket tartalmaz (székoszlopok, dúcok stb.), ezért alkalmaz­hatóságuk is korlátozott. A beépítés szempontjából a leg­kedvezőbb a torokgerendás fedélszék, mert ennél a tetőteret a fedélszék elemei egyértelműen meghatározzák. A haszno­sított térbe nem kerül a térosztást korlátozó, zavaró fedél­szerkezeti elem.

Állószékes fedélszékek esetén a székoszlopok általában jelentős tervezési kötöttséget jelentenek, mert a helyiségek alaprajzi elren­dezését csak a székoszlopok elhelyezkedését figyelembe véve lehet meghatározni. Egyes esetekben viszont belsőépítészeti szempont­ból kifejezetten előnyösen lehet a térbe „illeszteni” (pl. helyiségek nélküli egybefüggő tetőtereknél) ezeket az elemeket.

Természetesen a fa fedélszékeknek is megvannak az alkalmazhatósági korlátaik (pl. max. épületszélesség, sza­rufahossz stb.). Ezért az egyéb ismert követelményeket és igényeket is figyelembe véve a tervezés mindenképpen komplex gondolkozást igényel.

Beépített tetőteret határoló tetőszerkezetek rétegfelépítése, szerkezeti részletei

A tetőteret határoló tetőszerkezetek rétegfelépítése lénye­gesen összetettebb, mint az eddig ismertetett, padlástereket határoló szerkezeteké. Itt ugyanis különösen fontos, hogy a tető mint határoló szerkezet épületfizikái (főleg hő- és páratechnikai) szempontból hasonló (jó) tulajdonságok­kal rendelkezzen, mint az épület egyéb külső határoló szerkezetei.

Hagyományos fa fedélszerkezetek esetén a tetőfedés alatt számos különböző szerkezeti réteg helyes sorrendű beépítése szükséges ahhoz, hogy ez teljesüljön. Ennek megfelelően a tetőteret határoló tetőszerkezet általá­nos rétegfelépítése kívülről befelé (felülről lefelé) haladva a következő.

1. Tetőfedés: a már korábban bemutatott különböző fe­dések bármelyike, az ismert rétegfelépítéssel (héjazat, aljzat, alátéthéjazat).
2. Méretezett hőszigetelés: általában a szarufák között és az alatt is elhelyezett, hőtechnikai számítással megha­tározott rétegvastagságú, legtöbbször szálas hőszigetelő anyagok (az alátéthéjazat típusától függően szükség le­het a fólia és a hőszigetelés között külön légréteg kiha­gyására).
3. Párafékező réteg: a hőszigetelés belső oldali páraha­tással szembeni védelmét biztosítja.
4. Belső burkolat: általában lécvázra rögzített különböző felületképzéssel ellátott gipszkarton lemez vagy egyéb borítás (pl. lambéria).

A beépített tetőteret minden esetben kéthéjú tetőszerke­zet határolja. Ezek az alátéthéjazat és a hőszigetelés viszo­nyától függően lehetnek egyszeres, illetve kétszeres szellőztetésűek. Egyszeres szellőztetésű tető esetén a szarufák közötti részt teljesen kitölti a hőszigetelés, amely így közvetlenül érintkezik az alátéthéjazattal (az alátéthéjazat ráfekszik a hőszigetelésre és szarufák felső közös síkjára). Ilyen ese­tekben az alátéthéjazat kizárólag páraáteresztő tulajdonságú lehet.

A páraeresztő fólia lényege, hogy a belső tér felől ki­áramló pára akadálytalanul átjuthat rajta, viszont kívülről befelé semmilyen formában nem enged át nedvességet. Az egyszeres átszellőzésű tetők alkalmazásának előnye az egy­szerűbb (és megbízhatóbb minőségű) kivitelezés. Az eresz mentén nincs szükség például külön alsó szellőzőnyílások kialakítására, illetve a gerinc mentén megszakítás nélkül egyszerűen átvezethető a tetőfólia az egyik tetősíkról a má­sikra (1.215. ábra).

1.215. ábra. Beépített tetőteret határoló egyszeres szellőztetésű hagyományos tetőszerkezet (részlet)

Alátéthéjazat beépítése esetén kétszeres szellőztetésű te­tőt alakítanak ki. Ilyenkor külön szellőző légréteget kell kialakítani az alátéthéjazat alatt, hogy az itt lecsapódó eset­leges pára megfelelő kiszellőztetéssel el tudjon távozni, és ne juthasson be a hőszigetelésbe. Ehhez alul (eresz mentén) és felül (taréj mentén) is megfelelő méretű szellőzőnyílá­sokat kell kialakítani. Utóbbinál a korábban már többször ismertetett módon szükség van a tetőfólia megszakítására (1.216. ábra).

1.216. ábra. Beépített tetőteret határoló kétszeres szellőztetésű hagyományos tetőszerkezet (részlet)

Napjainkban a szarufák között elhelyezett hőszigete­lés (általában 12-18 cm) már nem teljesíti az ide vonat­kozó hőtechnikai követelményekét, ezért további (kiegé­szítő) hőszigetelő réteget kell beépíteni a szaruzat alatt, melyet általában lécvázak közé rögzítenek.

Hőszigetelés

A hőtechnikai követelmények szigorodásával és az igé­nyek változásával egyre elterjedtebb az előbbieknél több szempontból is kedvezőbb megoldást jelentő magastető hőszigetelő rendszerek alkalmazása. Ezek lényege, hogy a hőszigetelő réteget nem a szarufák között (illetve az alatt), hanem teljes egészében a szaruzat felett alakítják ki.

A rendszer alapelemei olyan nagyméretű horony-eresz­tékes keményhab hőszigetelő táblák, melyek felső oldalán gyárilag „kasírozott” páraáteresztő tulajdonságú szigetelőle­mez található, két szélső oldalon átlapolási biztosító túlnyúlással. A hőszigetelő táblák általában a szaruzaton létesített teljes felületű, zárt deszkaborításra kerülnek (ez a deszka­borítás belülről látható felületet képez). A táblák és a desz­kaborítás között minden esetben a rendszerhez tartozó pá­razáró fóliát kell lefektetni.

A hőszigetelő táblák könnyen és gyorsan egymáshoz illeszthetők, a felső oldali szigete­lőlemezeket az átlapolás mentén lévő öntapadó csíkkal le­het összekapcsolni. Az így létrejövő egységes felület képezi lényegében a fedés alátéthéjazatát. A táblákat az azokon el­helyezett ellenléceken keresztül, a rendszerhez tartozó spe­ciális (hosszú szárú) csavarokkal rögzítik. Ezt követően az ellenlécek felett alakítják ki a tetőfedést (1.217. ábra).

1.217. ábra. Magastető hőszigetelő rendszer kialakítása

A magastető hőszigetelő rendszerek egyszerre biztosítják a tető megfelelő hőszigetelését és vízhatlanságát. További előnyük, hogy könnyen és gyorsan kivitelezhetők, és a sza­rufák közötti tér szabadon hagyásával (látszó szaruzatos) esztétikus belsőépítészeti hatást tesz lehetővé (nem utolsó sorban a belső tér is nagyobb). Hátránya viszont, hogy a ko­rábban ismertetett hagyományos szerkezeti megoldásokhoz képest költségesebb a kialakításuk.

Eresz

Az eresznél a hőszigetelő táblákkal megegyező magas­ságú ereszgerendával zárják le a hőszigetelő réteget. Ennek felső oldalára takarnak rá az alsó táblák szigetelőlemezei. A talpszelemen körül, a külső és belső oldalon egyaránt koszorútéglából készült előtétfalazást alakítanak ki (lásd 1.218/a. ábra).

1.218. ábra. a) ereszrészlet;

Taréj

A taréj (gerinc) kialakításánál a kétoldali hőszigetelő táblákat egymásnak ütköztetik. A táblák széleit a tetőhajlás­szögnek megfelelően szabják le. A csatlakozó felület men­tén 1 cm széles hézagot kell hagyni, melyet a beépítés so­rán szerelő PUR-habbal töltenek ki. A táblák kapcsolódását a gerincvonal mentén teljes hosszban öntapadó bitumenes szigetelőlemez sávval kell lezárni. A gerincléc tartó eleme­ket az ellenléchez rögzítik (1.218/b. ábra).

1.218. ábra. b) gerincrészlet;

Vápa

A vápa képzésénél a kétoldali hőszigetelő táblák széleit a csatlakozásnak megfelelően kell leszabni, majd a beépítés során kialakult hézagot szintén szerelő PUR-habbal kell ki­tölteni. A vápa vonalában – a gerincnél is alkalmazott – önta­padó bitumenes szigetelőlemez sáv kerül elhelyezésre, mely­re mindkét oldalon rátakarnak a hőszigetelő táblák felső szi­getelőlemezei (1.218/c. ábra). A váparész fedését a korábban tárgyaltaknak megfelelően kell kialakítani.

1.218. ábra. c) váparészlet;

Oromszegély

Az oromszegélynél fontos, hogy a felmenő fal és a szélső hőszigetelő táblák között megfelelő, hőhídmentes kapcsolat legyen. Ehhez a fal és a deszkaborítás közötti rést szálas hő­szigeteléssel kell kitölteni. A szélső táblákat úgy kell elhe­lyezni, hogy azok a falsík elé érjenek. A hőszigetelő táblák széleit ebben az esetben is öntapadó bitumenes szigetelőle­mez sávval kell lezárni, melyet a táblák mellett léccel leszo­rítva külön kell rögzíteni (1.218/d. ábra). A fedés és szegély kialakítása megegyezik a korábban bemutatottakkal.

1.218. ábra. d) oromszegély-részlet;

A korábban említett fedélszerkezetet helyettesítő megol­dások egy részénél (elsősorban a korszerű építési rendszerek részét képező tetőfödémeknél) a szerkezetre vonatkozó épü­letfizikai követelmények lényegében teljesülnek azzal, hogy a tetőt határoló szerkezet a falszerkezettel (közel) azonos tulajdonságú. A szigorú hőtechnikai követelmények miatt azonban gyakran szükség lehet a tetőfödém felett hőszige­telő réteg elhelyezésére. Ilyenkor a tetőfödém felső oldalá­hoz rögzített szarufák között helyezkedik el a hőszigetelés, melyre általában páraáteresztő tulajdonságú alátéthéjazat kerül. A hőszigetelés és a tetőfödém közé párafékező réteget építenek be (1.219. ábra).

1.219. ábra. Pórusbeton tetőfödémmel képzett hőszigetelt tetőszerkezet

Az egyik „legkényesebb” szerkezeti részlet a tetőtér ter­mészetes megvilágítását lehetővé tevő tetőablakok. A követ­kezőkben a tetősíkban elhelyezkedő tetőablakok szerkezeti kialakítását tárgyaljuk részletesen. Ahogy korábban már utaltunk rá, az ilyen tetőablakok fedélszerkezeten belüli he­lyét a tervezett tetőablak befoglaló méretéhez igazodó kivál­tásokkal képezik.

Kétszeres szellőztetésű tetőknél a keresztirányú kiváltások kialakí­tásakor ügyelni kell arra, hogy a szarufák közötti szellőző légrésben áramló levegő útja a tetőablak körül is biztosítva legyen.

A tetőablakok lényegében speciális helyzetű nyílászárók: elhelyezkedésük, beépítésük, nyitási módjuk egyaránt egye­dinek tekinthető. A tetőablakok elhelyezésénél alapvető szempont, hogy a megfelelő bevilágítás mellett az ember szá­mára biztosítva legyen a kényelmes kilátás is. Ez függ a tető hajlásszögétől és a térdfal magasságától (1.220. ábra).

1.220. ábra. Tetőablak elhelyezése, kialakítása

A za­vartalan kilátás padlósíktól mért alsó és felső síkja megha­tározza azt a tartományt, amelyben a tetőablak elhelyezése kedvező. Az alsó síkot az üvegfelület alsó éle adja meg. Ez akkor a legkedvezőbb, ha a padló síkjától mérve 90-110 cm magasságban található. A beépítés felső határát általában a tetőtéri ablakok nyitószerkezete határozza meg, amely rend­szerint az ablak felső oldalán helyezkedik el. A kényelmes működtetés érdekében ez a padló síkjától mérve 185-200 cm magasságba kerül. Az 1.220. ábrán megfigyelhetjük, hogy minél kisebb a tető hajlásszöge, annál hosszabb ablakra van szükség az adott tartományon belül.

Az előre gyártott tetőablakokat a részletes gyártói utasí­tásokat követve, az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően kell beépíteni. A beépítést és a csatlakozó szerkezetek kiala­kítását azonban meghatározza a fedés és aljzatának típusa, illetve a kiszellőztetés.

Cserépfedésnél (és egyéb, tetőlécekkel alátámasztott fedéseknél) a tetőablak pontos helyének meghatározását követően az ablak kerülete mentén a tetőfóliát vissza kell hajtani a cserépléc felső síkjára. A visszahajtásokat az ablak keretelemének beépítése során, annak rögzítő sarokpánt­jaival szorítják le (1.221. ábra). A keretelemet a cserépléc végekhez, illetve az alsó és felső oldalon a cseréplécekkel megegyező méretű szerelőlécekhez rögzítik.

1.221. ábra. Tetőablak beépítés cserépfedésnél

A keretelem kerülete mentén, a felhajtott fóliarészre rátakaró és a keret­elem peremére felvezetett külön fóliacsíkot helyeznek el. Ezt követően a keretelem felett fóliacsatornát alakítanak ki, az alsó oldalán pedig elhelyezik a tetőablakhoz tartozó, fe­désre rátakaró szegélyelemet. Ugyanezt elvégzik a többi ol­dalon is, majd elkészítik a tetőablak körül a fedést, ügyelve arra, hogy minden részletében biztosítva legyen a megfele­lő, csapadék és porhó elleni védelem. A tetőablak alsó oldala mentén a fedés alatti szellőző levegő áramlását biztosítandó célszerű az ellenléceket megszakítani.

A tetőablak beépítését követően alakítják ki a fedés alat­ti hőszigetelő réteget és a belső burkolatot. Az ablaknyílás körül – a szarufák és kiváltások mentén – méretre sza­bott keményhab hőszigetelő elemeket kell elhelyezni úgy, hogy a tetőszerkezet tetőablak körüli része teljes egészében hőhídmentes legyen. A hőszigetelés alatti párafékező ré­teget egészen a tetőablak keretszerkezetéig fel kell vezetni.

Ha a fedések aljzata zárt (deszka-) borítás, akkor a tetőablak keretelemét a rögzítő pántokkal közvetlenül a borításra kell rögzíteni. Bitumenes zsindelyfedésnél az alátétlemeze­ket minden oldalon fel kell vezetni a keretelem peremére (1.223. ábra).

1.223. ábra. Bitumenes zsindelyfedéssel ellátott, egyszeres szellőztetésű tetőben kialakított tetőablak