• burkolás
• padlóburkolatok

Hidegburkolatok és lerakásuknak a lépései

A hidegburkolatok bármilyen stílusban kaphatók, akár kissé antik hatású terrakotta burkolatot, akár modern, városi környezetbe illő, sima palaburkolatot szeretnénk. Ezeket a látványos burkolatfajtákat meglepően egyszerű beépíteni (bár azt semmiképpen se feledjük, hogy a nehéz burkolólapokat, pl. homokkövet vagy mészkőlapokat egy laikus nehezen tudja megmunkálni és mozgatni).

Valószínűleg a laikusok leggyakrabban kerámiaburkolatot építenek be; ebből a burkolatfajtából hatalmas a szín- és mintaválaszték. Ha valaki igazán kifinomult felületet szeretne, érdemes márványt, gránitot, terrazzót, fém- vagy üvegpadlót választania. Ezeket azonban egy amatőr nehezen tudja beépíteni, ezért érdemes a munkát szakemberre bízni, mert a hiba bizony sok pénzünkbe kerül!

A hidegburkolatok lerakásának menete

A legtöbb hidegburkolatra (pl. mészkő, pala, tégla) jel­lemző, hogy az elemek meglehetősen nehezek; emiatt fel­tétlenül ellenőrizni kell beépítés előtt, hogy az aljzatszer­kezet elbírja-e a terhelést. A hidegburkolatok lerakása általában nehezebb, mint a többi burkolatfajtáé, mivel nehezebb az elemek darabolása, emellett szinte mindig fugázni és néha felületkezelni is kell a kész burkolatot.

A földszinten általában aljzatbeton vagy aljzatbeton­ra fektetett fa alátétdeszkázat kerül a padlóburkolat alá, amely bármilyen hidegburkolatot elbír. A felsőbb szinte­ken viszont elképzelhető, hogy párnafákra helyezett desz­kázat az aljzat, amely nem biztos, hogy elbír egy nehe­zebb hidegburkolatot. Ha viszont az emeleten is aljzat­beton van, már jóval teherbíróbb az aljzat.

Kerámiaburkolatot ne rakjunk le közvetlenül fadeszkázatra, mert a faanyag mozgásai miatt repedések kelet­kezhetnek a burkolaton. Egy 6 mm vastag, PVA-ragasztóval felületkezelt rétegelt lemez kellően stabil, vízhatlan aljzatként működhet a kerámiaburkolat alatt. Alkalmaz­hatunk cement építőlemez aljzatot is. Ezeket a betonból és üvegszálból készült lapokat csemperagasztóval és csa­varokkal erősítik a helyükre. A lemezek toldása ne essen egybe a deszkázat illesztéseivel. A lemezek között 3 mm, a falcsatlakozásnál 6 mm hézagot hagyjunk, amelyeket ragasztóval töltünk ki. Az illesztéseket ezután ragasztóba ágyazott üvegszövet szalaggal fedjük le.

Hidegburkolatok lerakási módjai

Lerakás előtt válogassuk át a burkolólapokat méret, szín és vastagság szerint, majd szárazon rakjuk ki a teljes felületet, hogy lássuk az összhatást. Elkép­zelhető, hogy némelyik elem színe vagy alakja kis­sé eltér a többiétől. Különösen akkor fontos, hogy szárazon kirakjuk a felületet, amikor mintázatot készítünk. Lerakás előtt fontos, hogy négyzethálós vagy milliméterpapírra felrajzoljuk a burkolatkiosztást. Ha bordűrt tervezünk, a ke­retes módszer szerint készítsük el a csempekiosztást.

Ragasztó vagy habarcs?

A ragasztót a habarcshoz hasonlóan használjuk fel; ugyanúgy készre keverten kapható. A habarcsot vi­szont egy vödörben először vízzel el kell keverni. A habarcs a ragasztónál gyorsabban szilárdul, emel­lett használata nem javasolt fa alátétdeszkázaton, ugyanis a habarcs nagy víztartalmú és ezért vete­medik a fa. Általában a habarcsok fához való ragasz­tásra nem alkalmasak.

Ugyanakkor a habarcs olcsóbb a ragasztónál, és amennyiben megtanultuk, hogy hogyan kell használni, gyorsabban is lehet vele dolgozni. A nagyméretű, nehéz kő burkolólapokat és a téglaburkolatot érdemes habarcságyazatba rak­ni. A többi burkolatfajtához viszont inkább ragasz­tót érdemes használni. Az aljzat és a burkolóanyag ismeretében a ragasztóanyaggal kapcsolatban az építőanyag-kereskedésben kérjünk tanácsot.

Csemperagasztó és habarcskeverék

A ragasztó felhordása

Lépések:

1. A ragasztóanyaggal együtt sokszor fogas lehúzót is adnak. Ha nem, vásároljunk fogazott simítót (glett­vasat) a ragasztóhoz, vagy vakolókanalat a habarcs­hoz. Csak annyi ragasztóanyagot vagy habarcsot terítsünk el egyszerre, amelyet egy órán belül fel tudunk használni, mert hamar megköt.
2. A simító (glettvas) vagy a vakolókanál sima élével terítsük el a burkolandó felületen az anyagot.
3. Ezután „fésüljük” át a ragasztó felületét a fogazott éllel, hogy bordázott felület keletkezzen. A habar­csot nem kell „átfésülni”, elég simán elteríteni. Az egyes burkolólapok eltérő vastagságát az ágyazóréteg vastagságának növelésével vagy csökken­tésével kompenzáljuk.

Hézagolás és fugázás

A hidegburkolatokat általában hézagosan rakják le, majd a hézagokat fugákkal töltik ki. Ennek oka egy­részt az, hogy így rögzíteni lehet a lapokat és vízhat­lanná tenni a felületet. Emellett például a természe­tes kőlapok éle ritkán szabályos teljesen, így azokat nem lehet szorosan egymáshoz illeszteni. A fuga­szélesség attól függ, hogy milyen összhatást sze­retnénk elérni. A minimális fugaszélesség általában 3 mm, amely modern hatású, letisztult felületet ad.

A terrakottaburkolat viszont kevésbé precíz, szabá­lyos felület, ennél a fugaszélesség akár 2 cm is le­het. Azt azonban ne feledjük, hogy a túl széles fu­gákban könnyen repedések keletkeznek. A homokkő és mészkő lapokat tetszés szerint keskeny vagy szé­lesebb fugákkal egyaránt lerakhatjuk. A legtöbb hi­degburkolat-fajtánál a fugaszélesség 2 mm és 1 cm között váltakozik. A téglaburkolatot viszont sokszor hézagok nélkül rakják le. A falak mellett minden esetben hagyjunk 3 mm-es hézagot.

Akinek már van némi gyakorlata a burkolómun­kák terén, szemre is lerakhatja a csempeburkolatot, különösen a nehezebb lapokat, amelyek nem moz­dulnak el a helyükről munka közben. Egyébként használjunk fugakereszteket, így a száraz lera­kásnál sem mozdulnak el az elemek.

Lépések:

1. A fugázást csak a ragasztó vagy az ágyazóhabarcs teljes száradása után végezzük (a ragasztónak egy éjszakán át, a habarcsnak legalább 3 óra hosszat kell kötnie). Használjunk készre kevert, rugalmas fugá­zóanyagot. A porkeveréket egy kis vödörben keverjük össze a vízzel, amíg vajszerű állagot kapunk. Kb. 0,5 L-es adagokkal dolgozzunk, hogy a keverék ne száradjon be a vödörben; később, amikor már gya­korlottabbak vagyunk, növelhetjük az adagot. A kő és tégla padlóbur­kolatokat habarcskeverékkel fugázzuk.
2. Nyomjuk a fugázóanyagot műanyag fugázó simítóval a hézagokba; minél tömörebb a fugaanyag, annál keményebbre köt majd. A csem­pék felületéről a felesleges fugázóanyagot azonnal távolítsuk el ned­ves ronggyal vagy szivaccsal, ne hagyjuk megkötni! Csak egyszer tö­röljük át a felületet, nehogy kisodorjuk a fugázóanyagot a hézagokból.
3. Egy kb. 1 cm átmérőjű farúddal nyomjuk bele az anyagot a héza­gokba, így különösen szép homorú lesz a felület, és felmosáskor a víz is megtalálja az útját. Ezután az esetleges fugázóanyag mara­dékokat nedves ronggyal vagy szivaccsal távolítsuk el.
4. A fürdőszoba, konyha vagy egyéb nedves helyiség burkolatának szegélyét a falak és a berendezési tárgyak körül kinyomópisztolyból felhordott tömítőanyaggal tömítsük. A téglaburkolat viszont jobban néz ki, ha a falcsatlakozásoknál is készre kevert habarccsal hézagoljuk.

Kerámialapok felületkezelése

A kerámiaburkolat kapható mázas és mázatlan vál­tozatban is. A gres (kőporcelán) lapok általában máz nélküliek, de anyaguk miatt nem igényelnek további felületvédelmet. A mázatlan és porózus kerámiala­pokat védőbevonattal kell ellátni, hogy a szennyező­dések ne hatoljanak be a padlólapok anyagába.

A pala viszont vízálló, ezért ezt nem kell felületkezelni. A mázas kerámialapokat sem kell felületkezelni, a fugákat viszont, ha nem vízálló fugázóval fugázunk, érdemes, mert így biztosan vízhatlan lesz a burkolat. Mozaik esetén viszont mindez nehezen lenne kivite­lezhető, mivel itt sok száz keskeny kis fugát kellene külön-külön átkenni, ezért vízálló fugát használjunk.

Lépések:

1. A felületkezelő védőbevonat felhordása előtt seperjük át vagy porszívózzuk át a felületet, esetleg töröljük át tiszta, ned­ves ronggyal.
2. Festőhengerrel hordjuk fel a védőbevona­tot, mindig azonos irányú hosszú mozdula­tokkal. Egy éjszakán át hagyjuk száradni; a száradási idő a környezet hőmérsékletétől és a csempék és fugák porozitásától függ.
3. Mázas kerámiák esetén csak a fugákat kenjük át védőbevonattal; a művelethez ecsetet használjunk. A lapokra ne kerül­jön az anyagból, a felületre került cseppe­ket rögtön töröljük le tiszta ronggyal!