Mesterséges megvilágítás
A megvilágítás erőssége
Egy tér tagoltságáról, a térelemek formáiról, a felületek texturáltságáról és színéről csak a megvilágítás mennyiségének, minőségének és irányának függvényében szerzünk tudomást. Ennek első feltétele a környezet elemeinek jó láthatósága. A világítás erősségének szerepe a színek megjelenésében is igen fontos. Az egészséges ember a nappali fényben, a napszaknak megfelelő világításban érzi jól magát.
A Nap nyugtával bekövetkező sötétséghez is hozzászokik a szemünk, majd a mesterséges fényforrások adta sokkal kevesebb világításhoz is alkalmazkodunk. A mesterséges világítás szintje a villamos világítás bevezetése óta állandóan növekszik. A megvilágítás mértéke a különböző funkciójú terekben különböző lehet. A világítás intenzitását meghatározza a megvilágítandó tér funkciója. így például a műtő, a kórterem, a tanterem, a dolgozószoba, hálószoba, konyha, lépcsőház megvilágítási szintje különböző fényerősséget igényel.
Mesterséges fényforrások típusai
A fényigény meghatározásánál, a megvilágítás növekedésével a tárgyak felületének színét nemcsak világosabbnak, hanem fakóbbnak is látjuk. A fényerő csökkentése vagy fokozása más és másként hat a különböző színekre. Az erős megvilágítás kevésbé fakítja ki a pirosat és a sárgát, mint a kéket és a kékeszöldet. A megvilágítási szint csökkentésével a vörösek hamarabb vesztik el színüket, mint a kékek. Ugyanazon felületek más-más fényforrással való megvilágítás esetén egymástól különböző másodlagos fényforrásként működnek, ezért a színeskörnyezet-alakítás menetében fontos szerepük van.
- Mesterséges megvilágítás a lakásban
- Lakások, tetőtér-beépítések mesterséges megvilágítása
- Belső terek világítása, színelmélet és káprázás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A színvisszaadás
A felületek, anyagok színének tudata a természetes fény melletti látás során alakult ki. Természetes világítás esetén általában a belső térben is kiváló színvisszaadásra lehet számítani.
A mesterséges fényforrások fehér fényének minősége különböző lehet attól függően, hogy fényük mellett mennyire érezzük természetesnek az egyes anyagok színét. Amennyiben az alkalmazott fényforrás fényével megvilágított felület színe megegyezik a „természetes” színével, akkor a fényforrás fényvisszaadása optimális, azaz hibátlannak tekintjük. Ha azonban a felületek színei eltérnek a „természetestől”, úgy a színvisszaadás kevésbé elfogadható.
A fényforrásokat a helyes megítélés érdekében színvisszaadási indexszel jellemzik, színvisszaadási fokozatokba sorolják. A színvisszaadás igénye a színvisszaadási fokozat megadásával történik. Az 1. és 2. fokozat esetén ritkán „a” vagy „b” alfokozatok megadásával pontosítanak. A belső térben adódó különböző látási igények a megfelelő színvisszaadási csoportba tartozó fényforrás alkalmazásával és a belső felületek színének gondos megválasztásával elégíthetők ki.
Ezen adatokból látható, hogy csak a hőmérsékleti sugárzású izzólámpák színhatása kiváló, míg a lumineszkáláson alapuló sugárzású lámpáknál fennáll a helytelen kiválasztás veszélye. Fokozottan kell figyelnünk a higanylámpák, a kevert fényű lámpák és a nátriumlámpák fényének megválasztására, mivel ezek fénye mellett jelentős színtorzulással lehet számolni.
A belső tér minden egyes pontjának megvilágítását általános esetben a lámpák fénye adja közvetlenül, valamint a mennyezetről, oldalfalról és a berendezési tárgyakról visszavert színes fények. Amennyiben a belső téri felületek nagy része színes, hatásuk a helyi megvilágításra olyan erős is lehet, hogy az eredő színvisszaadás még a legnagyobb körültekintéssel alkalmazott fényforrás esetén sem jó. Tehát levonhatjuk a következtetést, miszerint a megfelelő színvisszaadás érdekében a belső tér felületei csak módjával, korlátozottan legyenek színesek.
Megvilágítási módok
Környezetünk vizuális megjelenését befolyásolja a világítótestek mérete, alakja, sugárzófelületük minősége, de befolyásolja a térben való helyzetük is. A szabadban, borús égbolt esetén szórt, diffúz megvilágítás uralkodik. Ez a világítási forma a legelőnyösebb környezetünk színeinek értékelésére. Ma már a világítástechnika is képes elérni hasonló hatást egy belső térben, különböző világítási effektusokkal. A világítási forma másik lehetősége, amikor pontszerű vagy megközelítően pontszerű fényforrás világítja meg környezetünket. Ilyenek az épített belső terekben a mesterséges fényforrások. A keletkezett árnyékok segítik a tárgyak plasztikájának felismerését, a téri viszonyok értelmezését, ugyanakkor csökkentik a színek helyes érzékelését és a színértékek megállapítását.
A világítótest helyzete szerint többféle megvilágítási típust különböztetünk meg: Konkrét fény: amikor a színhordó környezeti elem a fényforrás és a szemlélő személy között helyezkedik el, s a szemlélő felőli oldala teljesen árnyékba borul.
Telefény: amikor a fényforrás a tárgyat szemlélő háta mögött van, a tárgy szemlélt felülete árnyékmentes, közel merőleges megvilágítást kap. Árnyékadó fény: amikor a fényforrás fénye különböző olyan szögekből éri a tárgyat, hogy annak a színhordó felületeit a tárgy plasztikájának megfelelően árnyékok szabdalják. Az árnyékoló fény előnytelen a színek viszonyainak helyes értékelésére, az árnyékfoltok következtében a színes felületeken keletkező erős kontrasztok miatt.
Belső térben a megvilágítási mód lehet általános, helyi vagy hangulatvilágítás. Az általános világítás egy belső térben a tájékozódáshoz szükséges; nem igényel nagy fényerőt, általában egyenletes szórt fényre van szükség. Ilyen pl. a mennyezeti lámpa. A helyi vagy célvilágításnál koncentrált fényre van szükségünk, egy tevékenységet világítunk meg nagy fényerővel. A hangulatvilágítás lehet általános és helyi is. Mindenképpen alkalmi vagy reprezentatív jellegű megvilágítás. Ilyen a vitrin, kép, függöny, tárolóasztalon levő asztali lámpa.
A megvilágítás módja szerint megkülönböztethetünk direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) világítást. A direkt világítás célvilágítás, a lámpával a megvilágítandó felületet intenzíven és közvetlenül világítjuk meg. Az indirekt világításnál a fényforrás egy fényvisszaverő, felületre vetíti a fényt, ami azután egyenletesen visszaszórja a fényt a térbe. Ilyen felület lehet a mennyezet vagy a falak. A létrejövő derített fény világos fal vagy mennyezet esetén optikailag tágítja a teret, s az esetlegesen meglévő kontraszthatást lágyítja. Ügyelnünk kell arra, ha a mennyezet és a mennyezetet megvilágító rejtett, ún. párkányvilágítást alkalmazunk, a derített fény megszíneződik, és a mennyezet színével teríti be az egész helyiséget.
Direkt és indirekt megvilágítási módok mesterséges világítás esetén
A mesterséges fényforrások attól függően, hogy direkt, homogén diffúz vagy indirekt megvilágítást adnak, a megvilágítás erősségétől függetlenül is alkalmasak a jó térhatás kialakítására. A direkt megvilágítás mindig kemény, legtöbbször barátságtalan. A homogén, diffúz megvilágítás lágy, puha árnyékokat ad, ezért kellemes hatású. Az indirekt fény a mennyezetről visszaverődő, csaknem minden árnyékhatást nélkülöz. A színek ebben a fényben érvényesülnek a legkedvezőbben.
A világítóberendezések gazdaságossága
A világítóberendezések akkor üzemelnek gazdaságosan, ha a létesítési és üzemeltetési költségek együttese minél kisebb.
Ennek alapján a világítótestek gazdaságossága a következők alapján határolható be:
- izzólámpás világításra az a jellemző, hogy a beruházási költsége viszonylag alacsony, ezzel szemben élettartama rövid, és a várható energiaköltsége magas;
- fénycsöves, higanylámpás, fémhalogénlámpás, nátriumlámpás világításokra az a jellemző, hogy a bekerülési költségük magas, ugyanakkor a várható élettartama hosszú, energiaköltsége viszonylag alacsony.
Az izzólámpás világítás beruházási költsége egy nagyságrenddel kisebb, mint a gázkisülési lámpáké, energiafogyasztása viszont a négyszerese.
A gazdaságosság szempontjait nemcsak a fényforrás, hanem a világítási mód kiválasztásánál is érvényesíteni kell. A relatív hatásosság közvetlen világításmód esetén 100%, főleg közvetlen esetén 80%, szórt világításmódnál 60%, főleg közvetettnél 40%, míg a közvetett világításmódnál csupán 20%. Tehát megállapíthatjuk, hogy a közvetlen világítás 5-ször hatásosabb, mint a közvetett.
A gazdaságos alkalmazási területeket figyelembe véve a javaslatok a következők lehetnek:
- izzólámpás világítást ott a leggazdaságosabb alkalmazni, ahol az üzemidő rövid, vagy ahol a megvilágítási igény 100 luxnál kisebb;
- kisülőlámpás világítás alkalmazása ott ajánlott, ahol hosszú az üzemelési idő, vagy ahol a megvilágítási igény néhány száz lux;
- közvetett és főleg indirekt világítást akkor célszerű alkalmazni, ha az egyéb világítással szemben támasztott követelményeket a belső tér használati igénye vagy a belsőépítészeti igény meggyőzően indokolja;
- kevert fényű lámpa alkalmazása csak ott javasolható, ahol egyenfeszültségű hálózatot alakítottak ki.