Színek a környezetünkben

Palacio Real de Aranjuez

A madridtól délre elterülő száraz síkság egy ter­mékeny területén áll a Palacio Real de Aranjuez, melyet eredetileg a spanyol uralkodók tavaszi reziden­ciájának szántak. Az 1563 táján elkezdett építkezés több mint kétszáz éven át folyt, és minthogy az utolsó szárnyat csak 1778-ban fejezték be, a palota mai architektúrája az időközben kialakult, majd meghala­dott sokféle stílus ötvözete.

Az 1743 és 1746 között Giacomo Bonavia tervei alapján mészkőből és márványból készült hatalmas, teátrális lépcső például az észak­itáliai késő barokk jegyeit mutatja, míg Francisco Barranco tervezte pazar kovácsoltvas és aranyozott bronz balusztere rokokó stílusú. A lépten-nyomon tetten érhető stiláris változatosság mégsem bontja meg a palota építészeti egységét, amely jellegét és szelle­miségét tekintve lényegében hű maradt eredeti építésze, Jüan Bautista de Toledo elképzeléseihez.

Palacio Real de Aranjuez

Fent: Bár a tróntermet a 19. Század derekán átalakították, és részben átrendezték, számos eleme őrzi klasszicista előzményét, amikor – IV Károly uralkodása idején (1788-1808) – étkezőként használták. Az emelvényen álló két aranyozott fotel kárpitja hímzett aranykoszorúval díszes, vastag sötétvörös bársony. A vörös bútorszövet, a falmezők és a rojtos baldachin, a „márványzöld” párkány és lábazat, valamint a dekoratív aranyozás kombinációja a spanyol empire jellegzetessége.

A hatalmas, árkádos épületszárnyakkal közrefogott francia stílű díszudvar és központi patio köré épült komplexum nyilvánvalóan klasszikus ihletésű: egy reneszánsz villa regia közvetlenségét mutatja, és nyitott a környező kertek felé.

Természetesen több helyiséget is átalakítottak és átrendeztek az évszázadok során, és olykor a funkció­jukat is megváltoztatták. Az 1763-ban elkészült Porcelán-szobát rokokó stílű, chinoiserie mintás Capo di Monte-i porcelánplakettek borítják, míg a szintén egzotikus Arab-szobát a „spanyol-viktoriánus” mór ízlés jegyében alakították ki (1848-50).

Ez az enteriőr az empire stílusú berendezés színpompáját példázza

Fent: Ez az enteriőr az empire stílusú berendezés színpompáját példázza: a székek és a falikárpit meleg vörösei kényes egyensúlyban állnak a szegélyek és a padló hidegebb, kék, fekete és fehér színeivel.

Palacio Real de Aranjuez

Fent: Itt a szőnyeg, a fali- és a bútorkárpit erőteljes zöld, sárga, rózsaszín, barna és kék árnyalatait aranyozott ornamensek gazdagítják, s a boltozatos mennyezet és a lábazat fehér alapszíne oldja.

A palota külleméhez hasonlóan a sokféle stílust egyesítő ornamentika és berendezés is alapvetően klasszicista jellegű. Ez az építészeti elemek jellegére és elrendezésére, a márványpadló geometrikus mintájára, valamint a bútorszövetek klasszikus motívumaira egyaránt érvényes.

A 18. Század végi és 19. Század eleji berendezési és dísztárgyak (órák, vázák, tükrök, csillárok, szobrok) for­mái és díszei szintén klasszikus példákat követnek, a palota falain látható számos festmény témáját a görög­-római mitológia ihlette.

A Palacio Real de Aranjuez gazdag, az antikvitásból táplálkozó architektúrája, ornamentikája és beren­dezése nem csak a főépületben figyelhető meg: egyik kertjében áll ugyanis a sokak által a királyi korona klasszicista ékkövének tartott Real Casa del Labrador, amelyet IV. Károly építtetett 1791 és 1803 között, mégpedig a kor legkiválóbb építészei­nek tervei alapján.

 

Ezt a szalont a klasszikus stílusjegyek uralják

Fent: Ezt a szalont a klasszikus stílusjegyek uralják. Fő motívumok a háromlábú aranyozott üvegasztal oroszlánmancsos lábai, a székhátak faragott indadíszes C-volutái, az ajtók egyenes vonalú díszei. A szőnyeg színei markánsak, telítettek, de a paletta (halványkék, szépiaszín, gyöngyházfény | fehérek) egyébként világosabb, mint a balra fent és lent látható helyiségeké.

Real Casa del Labrador

A real casa del labrador („Királyi munkások háza”) királyi laknak épült a Palacio Real de Aranjuez területén.

Az 1791-ben elkezdett építkezést Jüan de Villanueva és társépítészei, Antonio López Aguado és Isidro González Velázquez vezetésével, két tervezési fázis után, 1803-ra fejezték be.

A kétszintes, oromzatos épületet eredetileg négy­szögletes alaprajzzal, egyszerű küllemmel, tégla- és kőburkolattal tervezték. 1799-től az udvart közrefogó két portikuszos szárnyat építették hozzá, kívülről pedig klasszicista ornamensekkel – boltíves szoborfülkékkel, virágfüzérekkel, puttókkal – díszítették. Ezek nemigen illettek az eredeti építményhez, és kivitelezési, valamint karbantartási hibák miatt a 20. Század során teljes felújításra szorultak.

Változatlan formában fennmaradtak viszont a második fázis kivételes minőségű, klasszicista stílusú enteriőrjei. Bár a tizenkilenc helyiség többségét Jean- Démosthène Dugourc francia lakberendező tervezte, stílusukat tekintve igen változatosak, sőt – mindegyik egyedi jellegű.

A márvány- és mozaikpadlós, korinthoszi pilaszterekkel, boltíves szoborfülkékkel és római szobrokkal kialakított Szobor-termet például a 18. Század végi XVI. Lajos-stílusban tervezték. A Napóleon belsőépítészei, Charles Percier és Pierre Fontaine „alvállalkozók” által berendezett Platina-terem a 19. Század elején divatos, eklektikusabb francia empire stílus szép példája: etruszk, császárkori római, ókori egyiptomi és rene­szánsz ornamensek ihlette motívumok díszítik. A klasszi­cizmus ezen irányzatai békésen megférnek egymás mellett egyazon épületen belül, az igen látványos, gazdag dekoráció és berendezés nem nyomja el a meglehetősen szűkös belső tereket.

Az építészek szabta korlátok dacára a Casa del Labrador berendezői kitűnő érzékre valló, egységes enteriőröket alkottak.

„Dugourc a XVI. Lajos-stílus és az empire közötti átmeneti időszak egyik legjelentősebb tervezője…” (José Luis Sancho Gaspar, szakíró)

Fent: A Platina-szoba (1801-1808 k.) A fényűző empire stílus kitűnő példája. A finom erezetű mahagóni falburkolat pazar díszei – festett groteszkek, aranyozott bronz- és platinamotívumok – az antik ornamentikából származnak. Az ornamensek megismétlődnek a márványpadló geometrikus mintázatában és a francia bútorkészítők, Jacob és Desmalter által tervezett székeken.

Fent: A mosdót Isidro González Velázquez építész alakította ki Jean-Démosthène Dugourc francia belsőépítész tervei után. A helyiség legfontosabb része a trónus: márványból készült ókori római mintát követ, klasszicista aranyozott bronzmotívumokkal díszített fülkében áll, amelyet gazdagon erezett kék spanyol márványlapok színesítenek.

Fent: A tipikusan klasszicista Szobor-termet falfülkék és korinthoszi pliaszterek (márványt utánzó gipszből) tagolják. A szobrok és büsztök többnyire görög alkotások római másolatai.

Fent: Mária Lujza királynő szobájában a Dugourc tervezte márványlapos konzolasztal hímzett faliszőnyeg előtt áll. A 19. Század eleji aranyozott bronzórán római istennő, két oldalán – szintén ókori eredetű – szárnyas alakokat mintázó karos gyertyatartó látható.

Fent: Mária Lujza királynő szobájának falait Lyonban (Franciaország) készült szépiaszínű selyemgobelin díszíti, melyen 93 spanyol és olasz tájkép látható. A carrarai márvány kandalló előtti paraván kerete pompeji vörös, fehér és aranyszínű. A fal mellett álló, empire stílusú székeket és konzolasztalokat Jean-Démosthène Dugourc tervezte. A kristálycsillár alatti óra és a grifflábú asztal, amelyen áll, aranyozott bronzból készült. A spanyol porcelán járólapokat borító szőnyeg geometrikus és virágos mintáját valószínűleg ókori római márványpadlók ihlették.