• tapéta
• tapétázás

A tapétázás menete és lépései

A falfelületek átcsiszolása, portalanítás

Tapétázni csak légszáraz, megfelelő szilárdságú, szennyeződésektől mentes, sima falfelületen lehet. A tapétázás megkezdése előtt, ezért első lépésként, meg kell vizs­gálni a rendelkezésre álló falfelületet. Általános szabály, hogy minden rosszul tapadó vagy laza réteget el kell távolítani, majd a felületet érdesíteni, portalanítani kell. A kiálló szemcséket, vakolatmaradványokat, laza diszperziós festékbevonatot, rosszul tapadó, régi mészfesték bevonatot csiszolással, kaparással kell eltávolítani, majd a felületet rövid szőrű kefével portalanítani kell. Ha a felületen olajos szennyeződés van, azt benzinnel vagy más oldószerrel kell lemosni.

Felújítási munkáknál, ha a régi papírtapéta megfelelően tapad a felületre, akkor nem szükséges az eltávolítása. Elegendő az átfedéssel leragasztott csíkokat megcsi­szolni, és/vagy ezeket a helyeket átgipszelni (1. ábra). A falfelületet ezután is portala­nítani kell. A régi papírtapéta ilyenkor a makulatúra szerepét is betöltheti.

1. ábra: Átlapolások megszüntetése: a) átfedéssel ragasztott papírtapéta; b) az átfedés kikaparása és kiglettelése.

A régi diszperziós festéket vagy olajfestéket, amennyiben megfelelően tapadnak a felületre, tapétázás előtt nem szükséges eltávolítani. Elegendő a felület átcsiszolása és portalanítására. Az enyves festéket minden esetben el kell távolítani a felületről, a bevonatot elő­ször vizes áztatással fel kell lazítani, majd le kell kaparni. Farost felület finom csiszolópapírral kell érdesíteni.

A pozdorjalemez felületéről is el kell távolítani a laza felülete részeket, majd erre a célra kifejlesztett, speciális mélyalapozóval kell a pólusokat telíteni.

Előfordulhat, hogy a tapétázandó felületen szögek vagy más vasból készült részek vannak. Amennyiben ezeket nem távolítjuk el, a nedvesség hatására berozsdásod­nak, s a tapétán a rozsdafoltok átütnek. Ha az eltávolításuk nem lehetséges, akkor rozsdagátló alapozófestékkel kell lefesteni vagy alumínium fóliával lefedni őket.

A tapéta felrakásának lépései

A falhiányok pótlása

A falfelületen lévő repedéseket, lyukakat még az alapozás, glettelés előtt kell javí­tani. A dilatációból adódó repedéseket célszerű rugalmas anyaggal betömni. Erre a cél­ra fejlesztették ki a különböző fali akrilátokat és a réskitöltő glettanyagokat. Ezek olyan, a falfelülethez jól tapadó, átfesthető anyagok, melyek rugalmasan követik a fa­lak mozgásából adódó térfogatváltozásokat.

A korábbi szerelésből adódó lyukak, repedések eltávolítására késleltetett kötésű gipszet vagy réskitöltő glettanyagot célszerű használni. A felület előkészítése során keletkezett nagyobb falhiányok pótlására speciális simítóvakolatok állnak a kereskedelemben rendelkezésre.

Esetenként szükség lehet a sarokrészek, sarokhajlatok, fali repedések vagy nyí­lászáró szerkezetek találkozásánál a falfelület megerősítésére. Erre a célra régen vászoncsíkot alkalmaztak, ma már többféle alumínium és műanyag élvédő, erősítő­háló kapható. Ezeket az élvédőket, erősítőhálókat 3-5 mm vastag vakolatágyba vagy gipszágyba kell a falon benyomni, majd a felületüket kívül 1-2 mm vastagon át kell gipszelni.

Alapozás

Az alapozás szerepe többféle lehet. Az alapozás során a felületen maradt porszem­csék, lazább részek rögzítődnek, a hajszálrepedések, kisebb üregek kitöltődnek. Az alapozók hidat képeznek a felület és a glettanyag között, segítve annak tapadását. A nem megfelelő szilárdságú vakolatot, mélyalapozóval lehet megkeményíteni. A túlsá­gosan nedvszívó felületeknél, pl. gipsz-, gipszkarton felületek, pórustelítő alapozásra van szükség. Ilyenkor az erre a célra kifejlesztett alapozót használjuk. Ha szükséges, az alapozást megismételhetjük.

Fontos, hogy az alapozót vékonyan vigyük fel a felületre. Az alapozó oldatot oly mértékben kell hígítani, hogy minél jobban beszívódhasson a pórusokba, s ne képez­zen filmréteget a felületen. Az alapozót ecsettel, kefével vagy hengerrel lehet a felületre felhordani.

Glettelés

A gletteléssel a felületet simává, egyenletessé tesszük. A glettelésnek tapétázás esetében is jelentős szerepe van. A tapéta a kisebb repedéseket ugyan eltünteti, de a fal egyenetlenségei – glettelés elmaradása esetén – jól láthatók lesznek a beeső fény árnyékában.

A glettanyagokat megjelenésük szerint két csoportba lehet osztani. Vannak por formájában kapható és készre kevert termékek. A hatóanyag-tartalom alapján gipsz alapú és ásványi töltőanyag alapú glettanyagokról beszélhetünk. A ke­reskedelemben a por alakú, késleltetett kötésű gipsz a leggyakoribb. (Azért beszé­lünk késleltetett kötésű gipszről, mivel a gyártók a gipsz kötési idejét adalékanya­gokkal megnövelik.) A gipszet az előírásnak megfelelő mennyiségű vízzel kell össze­keverni, majd a kötésidején belül a falfelületre kell simítani. A gipsz alapú glettanya­gok előnye, hogy alkalmazásukkal a felületi egyenetlenségeken túl a kisebb repedé­seket is meg lehet szüntetni.

A készgletteket alapos felkeverés után azonnal fel lehet hordani a felületre. Elő­nyük, hogy kényelmesen lehet velük dolgozni, és hosszú a nyitott idejük. A glettanyagok felületre történő felhordása történhet kézzel, glettvassal és szóró­géppel (AIRLESS levegő nélküli eljárás).

A glettelt felület alapozása

A glettelés után, tapétázás előtt a felületet újra alapozni kell. Ennek az alapozás­nak a célja a felületi pórusok telítése, a glett nedvszívó képességének csökkentése. Az alapozást hígított metil-cellulóz tapétaragasztó oldattal lehet elvégezni. Az alapo­zott felületen a tapéta könnyebben csúsztatható, mivel a falfelület nem szívja el azonnal a ragasztóból a vizet. Az alapozott felületen nagyobb a tapétaragasztó tapa­dószilárdsága is.

A tapétázás folyamata

A tapéta ellenőrzése, méretre vágása

Ha a falfelületet előkészítettük a burkoláshoz, ellenőrizni kell a tapétatekercsek számát és hibáit. A tapétázandó felületet egyszerű területszámítással lehet meghatá­rozni. Nem szabad megfeledkezni a nyílászárók területének kivonásáról. Az így ka­pott összegnél kb. 15 %-kal több tapétára lesz szükség. Kb. ennyivel többre becsül­hető a leszabásból, sérülésekből adódó anyagveszteség.

Az anyagszükséglet megál­lapításánál természetesen figyelembe kell venni a tapéta szélességét, szélezetlen ta­pétáknál a szélezésből adódó anyagveszteséget is. Általában egyszínű, minta nélkü­li tapétáknál kevesebb az anyagveszteség, mivel a lapok minta szerinti illesztése nem szükséges.

Példa

A tapétázandó helyiség 4 m széles, 5 m hosszú ás 2,5 m magas. Egy 3 m széles, 1,3 m magas ablak van az egyik oldalán, és egy 0,9 m széles 2,3 m magas ajtó található a másik oldalán. A tapéta szélessége 56 cm, egy tekercs 10 m hosszú. Mennyi tapétára van szükség a helyiség burkolásához (feltételezzük, hogy a mennyezetre és az oldalfa­lakra ugyanaz a tapéta kerül).

• A szoba mennyezete: 4 m x 5 m = 20 m²
• A rövidebb oldalfalak területe: 2 x 4 m x 2,5 m = 20 m²
• A hosszabb oldalfalak területe: 2 x 5 m x 2,5 m = 25 m²
• Az ablak területe: 3 m x 1,3 m = 3,9 m²
• Az ajtó területe: 0,9 m x 2,3 m = 2,07 m²
• A tapétázandó terület tehát: 20 + 20 + 25 – 3,9 – 2,07 m² = 59,03 m²

Egy tekercs tapéta területe: 10 m x 0,56 m = 5,6 m² (ha szélezetlen a tapéta, akkor a szélezésnél leeső kb. 3 cm-rel kevesebbet kell figyelembe venni).

A tapétázáshoz szükséges tekercsek száma: 59,03 m² / 5,6 m² = 10,54 tekercs elmé­letben.

A gyakorlati szükséglet az elméletinél 15 %-kal több, vagyis 10,54 x 1,15 = 12,12 tekercs, de minden esetben felfelé kerekítünk, vagyis a helyiség tapétázáshoz 13 te­kercs tapéta szükséges.

Tapéta ellenőrzése

Ha az anyagszükségletet ellenőriztük, a következő lépés a tapéta ellenőrzése. En­nek célja a tapétatekercsek közötti színárnyalati hibák megkeresése. Először a tapé­ta gyártási vagy színszámát kell összehasonlítani tekercsenként. Csak az azonos gyár­tási, ill. színszámú tapétákat lehet együtt felhasználni.

Ezután ellenőrizni kell az árnya-latbeli színkülönbségeket, mivel még az azonos színszámú tekercsek esetében is for­dulhat elő eltérés. Ez a legyezőpróba. A vizsgálathoz a tekercseket kb. 1 méterre te­kerjük le, majd legyezőszerűen tegyük le a tapétázóasztalra. A különböző tekercsek között nem lehet még árnyalatbeli különbség sem. Ha meggyőződünk a színárnyala­tok azonosságáról, következhet az illesztési próba.

A tapéták mintázatuk alapján két típusba sorolhatók. Vannak minta nélküli, ill. egyszínű és valamilyen ismétlődő mintát tartalmazó tapéták. A tapétaminták lehetnek egyenes illesztésűek és eltolt illesztésűek. (2. ábra)

2. ábra: Tapétaminták illesztése: a) illesztés nélküli minta, b) eltolt illesztésű minta, c) egyenes illesztésű minta.

Az illesztési próba során állapítjuk meg, hogy ezek az ismétlődő minták hogyan illeszkednek, ill. mekkora a minta hosszúsága. Ehhez tekerjünk le egy-egy mintányit két-két tapétatekercsből, s tegyük egymás mellé. Az egyenes illetésű minták ugyanabban a szintben folytatódnak, az eltolt illesztésűeknél minden második tapé­tacsík fél mintával eltolva illeszkedik az előzőhöz. Egyes tapétagyártók a tapéta hát­oldalán feltüntetik a csíkok illesztésének módját.

A következő lépés a tapétacsíkok leszabása, méretre vágása. Ezt a műveletet végezhetjük ollóval, tapétázókéssel, vagy a tapétázógépen található korszerű vá­góberendezés segítségével. A tapétalapot a tapétázóasztalon kiterítjük, majd a kí­vánt hosszúságot bejelöljük. Ezután pontosan derékszögben kell a lapokat le­szabni.

Minta nélküli, ill. egyszínű tapétáknál a következő lapot ehhez mérjük. Egyenes illesztésű tapétáknál ügyelni kell arra, hogy a mintaelem indulását jelző nyíl ugyanoda essen. Eltolt illesztésű tapétáknál célszerű a fél mintaelemet nagyon gondosan kimérni egy másik tapétatekercsből, majd két tekerccsel dolgozva szabni le a csíkokat, ügyel­ve a mintaelemek indulását jelző nyilak találkozására.

Vannak olyan tapétatípusok, ahol minden második lapot fordított irányban „fejjel lefelé” kell a falra illeszteni. A mintaelemek illesztését ezeknél a típusoknál a fordított irány figyelembe vételével kell végezni.

A tapétalapok kenése

A levágott sávokat a hátoldalukkal felfelé kell a tapétázóasztalra fektetni. A ta­pétacsík hátoldalára egyenletesen vigyük fel a ragasztót. Elkerülhetjük az asztal, ill. az alsó lapok ragasztóval történő szennyeződését, ha a lapoknak a felső részét, majd az alsót is, amikor kenjük, néhány milliméterre túltoljuk az asztal szélén. A ragasztó felvitelére használhatunk korong- vagy négyszögkefét. Ma már korszerű tapétázógé­pek állnak rendelkezésre, melyekkel a ragasztó egyenletes felvitele és a szélezetlen lapok szélezése egyszerűen és pontosan elvégezhető.

A bekent sávokat össze kell fektetni, hogy a ragasztó egyenletesen el tudjon osz­lani és a tapéta meg tudjon puhulni. Az összefektetést úgy kell végezni, hogy a felső rész hosszabb legyen (kb. 2:1), és az összehajtott sáv végei hurkot képezzenek. Ügyel­ni kell arra, hogy törések ne keletkezzenek.

Szélezetlen tapéták esetében ekkor lehet a szélezést elvégezni. Ha a burkolást át-lapolásos módszerrel végezzük, elég csak az egyik oldalon levágni a tapéta szélét. A műveletet acélvonalzó mellett tapétázókéssel célszerű elvégezni. A dombornyomá­sos, illesztett tapétákat mindkét szélén, a minta kezdetéig kell szélezni. Az összehajtott lapokat ezután tovább kell hajtogatni. így megakadályozhatjuk a szélek idő előtti megszáradását és felkunkorodását.

Ezután a pihentetési idő következik. Ez alatt az idő alatt a tapéta rostjai nedves­séggel telítődnek, puhulnak, s ezáltal könnyebben rásimíthatók a felületre. Egysze­rű papírtapéták esetében a pihentetési idő általában néhány perc, míg mosásálló ta­péták esetében 10-20 perc is lehet. A gyártók a legtöbb esetben megadják a tapéta puhulási idejét. Ügyeljünk arra, hogy ezt az időt ne lépjük túl, mert a tapéta elveszí­ti szilárdságát, s ez a tapéta szakadásához vezet.

Tapétázási technikák

A tapétázást mindig a mennyezetnél kell kezdeni. A tapétát az ablaknyílásra merő­legesen kell felhelyezni. Az egyenes irány betartásához, egy tapéta szélességben csa­pózsinórral kell a távolságot kijelölni. A falak és a mennyezet találkozásánál a mennyezettapétának a hajlatot is be kell fednie, ezt a zsinórozásnál figyelembe kell venni. Magas lakásokban előfordulhat, hogy az oldaltapétát a hajlattól akár 50 cm-rel is lejjebb kezdik felrakni. Ilyenkor a mennyezettapétát vízszintes irányban kell az ol­dalfal felső részére felragasztani.

A lapok felragasztását a csapózsinórral megjelölt vonaltól kell kezdeni úgy, hogy az 1/3-os behajtás részt kell először a jelölővonaltól befelé és a fal irányába simítani, majd a tapétalap többi részét kell előre és kifelé irányuló mozdulatokkal a falra simí­tani. (3. ábra)

3. ábra: Mennyezet tapétázása: a) a mennyezet tapétázásának kezdete; b) a tapétalap rásimítása a mennyezetre. 1., 2., 3., 4.: a simítás iránya.

Hosszabb lapokat két főnek célszerű ragasztania. Magasabb helyiségeknél a tapé­ta tartására segédeszközt, tartórudat is igénybe lehet venni.

Oldalfal ragasztásánál csapózsinórral először a vízszintes vezetővonalat kell ki­jelölni, ez adja meg a függőleges lapok felső végét. Ezután a függőleges vezetővo­nalakkal tapétacsíkonként a függőleges irányt is be kell jelölni. így elkerülhető a ta­pétalapok ferde elhelyezése a falra. A tapétázást a fény beesése felől végezzük (4. ábra), így elkerülhető a zavaró árnyék kialakulása az illesztéseknél. Ragasztáskor a 2/3-os behajtás résznél kezdjük a munkát. A szétnyitott lapot a felső vezetővonal­hoz kell illeszteni, majd lefelé és kifelé irányuló mozdulatokkal a falra simítani. Ha a felső 2/3 részt már rásimítottuk a felületre az alsó 1/3 tapétarészt is leengedjük, és a falra simítjuk.

A tapéta színoldalára került ragasztómaradványokat azonnal el kell távolítani – a tapéta típusától függően – nedves szivaccsal vagy száraz ruhával. Az alkalmazott technika mindig a tapéta típusának függvénye.

4. ábra: Oldalfal tapétázása: a) átlapolások elhelyezkedése; b) tapétalapok simításának menete.

Ragasztás átlapolással

Ennél a módszernél a tapétalapok 3-5 mm-es átfedéssel illeszkednek egymáshoz. (5/a áb­ra) így ragaszthatók a vékony papírtapéták és a nem dombornyomással középnehéz tapéták.

A tapétalapok felrakása után az átlapolásokat tapétázó hengerrel le kell hengerezni. A műveletet még a teljes száradás előtt kell végezni. így az átfedések tompulnak, kevésbé láthatóvá válnak, ill. A préseléssel a ragasztás erőssége az illesztéseknél nö­vekszik.

Ragasztás illesztéssel

Ennél a módszernél a két tapétalapot pontosan egymás mellé kell illeszteni. (5/b ábra) A tapétának mindkét oldalán szélezettnek kell lennie. Ezt a módszert vastagabb vagy a felületen présnyomott mintás tapéták esetében alkalmazzuk. Itt különösen fontos a puhulási idő pontos betartása, mivel ha túl hosszú időt vár­tunk, simításkor a domborminták kisimulnak.

Ez a ragasztási módszer minden esetben igényli a makulatúra, aljzattapéta készítését. A puhulási idő alatt a tapétalapok nedvességet szívnak maguk­ba, ezáltal méretük kis mértékben változik. Ezek a nedves lapok a burkolás befejezése után a falon megszáradnak, méretük kismértékben csökken. Illesz­tett ragasztási technika esetében a térfogatváltozás következtében az illeszté­si sávok megnyílnak. A makulatúra ezt a száradás közben fellépő zsugorodást hidalja át a falfelület és a fedőtapéta között. A makulatúra tulajdonképpen egy aljzattapéta.

Makulatúraként alkalmazható bármilyen színhibás vékony papírtapéta, cso­magolópapír vagy egyéb rostos papírfajta. Az aljzattapétát a falfelületre illesztet­ten vagy átlapolással kell felragasztani, az átlapolásokat gipszeléssel el kell tün­tetni.

Burkoláskor az első lapot az illesztéses ragasztásnál megismert módszerrel kell a felületre ragasztani, majd a második és további lapokat szorosan az előzőhöz il­lesztve kell felhelyezni. Ügyelni kell a lapok lesimítására. Különösen a dombornyomott tapéták esetében nem szabad túl nagy erővel hengerezni, ill. kefélni, mivel a domborminták kisimulhatnak. A lapok kenését is óvatosan kell végezni, mivel a színoldalra került ragasztó nem távolítható el nyomtalanul a felületről. Ezért ilyen tapétáknál célszerű a kenést tapétázógéppel végezni.

Átlapolásos illesztés

Speciális tapétafajták esetében sem az illesztéses, sem az átlapolásos módszer nem alkalmazható. Ilyenkor a két módszer kombinációjával dolgozunk. Elsősorban ezeknél a tapétatípusoknál alkalmazzák a műgyanta alapú tapétaragasztókat. A ra­gasztót a falfelületre kell felvinni, majd néhány milliméteres átlapolással kell a tapé­tát a felületre simítani. Ezután acélvonalzó mellett az átlapolási középen át kell vág­ni, a leeső széleket el kell távolítani, majd az illesztést újra be kell kenni ragasztóval, s végül a széleket a falra kell nyomni, hengerelni. (5/c ábra)

5. ábra: Ragasztási technikák: a) ragasztás átlapolással; b) ragasztás illesztéssel; c) átlapolásos illesztés.

Egyéb tapétázási eljárások

A folyékony tapéta

Ez a tapétatípus az utóbbi években terjedt el hazánkban. Mint a [neve is utal rá, itt nem előre leszabott tapétalapokat kell a falra ragasztani, hanem a tapéta anyagát a ragasztóanyaggal és vízzel összekeverve egy szuszpenziót (keveréket) kell előállí­tani, majd a masszát a felületre kenve a száradás során alakul ki a falon a tapéta­burkolat. A tapétázás előtt a falfelületet itt is glettelni, majd alapozni kell.

Az alapo­zással a falfelületen levő vízoldható, elsősorban színező anyagokat kell a falfelület­re rögzíteni, ugyanis a folyékony tapéta felhordásakor nagy mennyiségű vizet vi­szünk fel a felületre, mely több napon keresztül szárad, s a nedves anyag kioldhatja a fal némely anyagát, ami később a tapéta elszíneződését okozhatja. A megfelelő ala­pozással a falfelületet a víz mállasztó hatásától is védjük.

A folyékony tapétának két típusa ismert. A textiltapéta textilőrleményt tartal­maz, míg a papírtapéta készítésekor papírőrleményt kell a ragasztóporral és a vízzel összekeverni.

Az öntapadós tapéta

Léteznek olyan tapétatípusok a piacon, melyeknek hátoldalát a gyártó öntapadós ragasztófilmmel látta el. A ragasztófilmet szilikonpapírral védik meg az összetapa­dástól. Ezek az öntapadós tapéták. Ha ezt a szilikonpapírt eltávolítjuk, a tapéta hát­oldalán található ragasztófilmmel a tapétát közvetlenül a felületre lehet ragasztani. Ez a ragasztófilm egy speciális, drágább anyag, ezért csak műanyaggal impregnált papír- és műanyag (PVC) fólia tapétáknál alkalmazzák ezt a technológiát.

Az öntapadós tapéták gyakran a felújítási munkák anyagai (pl. bútorok felületé­nek burkolása), mivel a ragasztófilm kiválóan tapad fára, fémre, üvegre, sőt festett, mázas felületekre is.

Tapétázáskor a tapétát mindig pontosan méretre kell vágni, majd a szilikonpa­pír fokozatos eltávolítása közben a felületre simítani. A ragasztófilm kontakt mó­don ragaszt, vagyis a rossz illesztés menet közben csúsztatással nem korrigálha­tó. Ezért először csak néhány centiméteres darabon célszerű a szilikonpapírt eltávolítani a tapéta hátoldaláról, pontosan a felületre illeszteni, rásimítani, majd újra néhány centiméteres darabon lehúzni, s újra a felületre simítani. Közben vi­gyázni kell, hogy légbuborék ne maradjon a felület és a tapéta között, mert azt utólag eltávolítani csak a tapéta leszedésével és újra simításával lehet. A tapéta nyújtható, ezért simítás közben csak annyira feszítsük meg, amennyire a pontos illesztés kívánja.

Szegélylécek, szegélycsíkok

A tapétázás befejező művelete a szegélylécek, szegélycsíkok felhelyezése a felület­re. Ez történhet szereléssel vagy ragasztással. A szegélyléceket és szegélycsíkokat a mennyezettapéta és az oldaltapéta találkozási pontjára szokás elhelyezni.

Álmennyezetek készítése

Az álmennyezetek vagy más néven takarólapok szerepe a hő- és hangszigetelé­sen túl a dekoratív hatás elérése. Az alapot itt is elő kell készíteni a korábban megis­mert módon. A felületnek simának, tisztának, megfelelő szilárdságúnak kell lennie. A lapokat mindig a mennyezet középpontjából kiindulva kell felhelyezni a falakkal párhuzamosan vagy átlósan. A pontosság érdekében a munkát célszerű először mé­retarányosan kicsinyítve megtervezni, majd a főbb vonalakat korábban csapózsinór­ral a felületen bejelölni. (6. ábra)

A lapokat pontosan kell az élek mentén összeilleszteni, célszerű először néhány centiméterrel a tervezett helyétől kicsit távolabb a felületre helyezni, majd a helyére csúsztatni. A fal mentén a lapokat vagy méretre vágjuk, vagy a legutolsó, még egész­ben körbefutó szegélyt szabadon hagyjuk.

A takarólapoknak több fajtája ismert. A leggyakoribbak a habosított polisztirolból készült takarólapok, de készülhetnek farostlemezből, kemény PVC-ből és gipszből is. A habosított polisztirolt, a farostlemezt és a gipszlapokat diszperziós ragasztóval, míg a kemény PVC lapokat szereléssel célszerű a felületre rögzíteni.

6. ábra: Álmennyezetek készítése.

A tapéta tisztítása

A tisztítási műveletet a tapéta típusa határozza meg. A mosásálló és a nedves dörzsálló tapéták esetében használhatunk szivacsot és mosószeres vizet.

Száraz dörzsálló tapéták esetében elterjedt a falradír alkalmazása. A falradírt a fe­lületre gyengén rányomva és azon végighúzva a felületi szennyeződések eltávolítha­tók. Sosem szabad a falradírt erősen a felületre nyomni, mivel eltávolítás helyett a fe­lület pórusaiba nyomjuk a szennyeződést.

A falradír összetétele:

• 1 kg liszt
• 8 dl víz
• 4 dkg rézgálic
• 2 dkg timsó