• ecset
• festés

Ecsetek és fajtái

Kéziszerszámok alatt a festék- és egyéb anyagok felhordásához, illetve bevoná­sához használatos eszközöket értjük. Az ember fejlődése során folyamatosan rajzolt-festett. Legrégebbi ilyen eredetű emlékeink az ősember által készített barlang­rajzok. A festéshez használt eszközök közül az ecset a legnagyobb múltú, amely funkciójában az évezredek alatt sem változott meg.

Ecsetek, kefék részei

Legfontosabb eleme a sörte, amely a festék felhordására és egyenletes eloszlatá­sára szolgál. A többi fontos elem a hüvely (kefék esetében a fej), illetve a nyél.

A hüvely a nyél, illetve a sörte rögzítésére szolgál. Legolcsóbb alapanyaga a horgany­zott bádog, amely tartós nedvesség hatására rozsdásodik, és az ecsetünk festésre alkal­matlanná válik. Kapható már műanyag hüvelyű változatban is, ennek előnye a rozsda­mentesség, tartósság és oldószerállóság, hátránya viszont a magasabb előállítási ár. A kefék fejének az alapanyaga fa vagy műanyag.

A nyél ugyancsak fából, vagy műanyagból készül. Legkedveltebb a natúr fa, amely felveszi az izzadságot, és huzamosabb használat során is megfelelő fogást biztosít.

Ecsetek, kefék fajtái

Laposecsetek

A leggyakrabban használt ecsetfajta. Szélességét „Zoll”-ban, vagy milliméterben határozzuk meg. Vastagsága szerint ismert a „szimpla”, a „dupla” vagy a „tripla” elnevezés, ami nem túl szerencsés, hiszen az egyik gyártó tripla vastagságú ecsetét a másik gyártó ugyanilyen vastagságban még dupla ecsetként értékesíti. Sokkal pontosabb, ha az ecset vastagsá­gát mm-ben határozzuk meg. A sörtehossz az ecset szélességétől függ.

A legjobb minőségű ecseteket megfelelő „koptatás” után értékes lakkozó ecset­ként használja az igényes mester. Már kapható olyan „gyárilag koptatott” lakkozó ecset is, amely kezelés nélkül is alkalmas az azonnali lakkozásra, illetve zománcozásra. E szerszámok sörtéje ívelten rögzített a hüvelyben, az oly sokszor bosszúsá­got okozó hulló szőrzetet már gyárilag eltávolították.

A táblázatban látható lakkecset mérettáblázat, valamint átszámítás hüvelyk és mm között:

Radiátorecsetek, homlokzatkenők

A laposecsetek egyik fajtája, hosszú nyéllel. Magasabban fekvő, illetőleg nehezen hozzáfér­hető helyek festésére használatosak. A nyél anyaga fa vagy műanyag. E termékek feje hajlított, a nehezen hozzáférhető helyek jobb elérése érdekében. Kétféle hajlítási eljárás ismert, az egyikben a hüvelyt, a má­sikban magát a nyelet készítik hajlított változatban. Ez utóbbi a stabilabb, tartósabb használatot tesz lehetővé.

Körecsetek

Ezek az ecsetek formájukról kap­ták a nevüket. Több változata is ismert, mindegyiknél kör alakú ecsetnyalábot használunk. A hüvely is kör keresztmetszetű, anyaga lehet fém, műanyag, sőt zsinórlekötés is. Ez utóbbiak előnye, hogy az elhasználódás során a zsinór letekerésével a hüvely rövidíthető, és közel állandó sörtehossz érhető el.

Művész-, író-, és egyéb finomecsetek

A finomecseteket igényesebb, precí­zebb festési munkálatok során használ­juk. A munkavégzés során felhordandó anyag minősége határozza meg a munkavég­zés során használt sörte minőségét. A tollecsetek hüvelye madártoll, e termékek nyél nélküliek, a festő saját nyelet ké­szít a munka megkezdése előtt.

A vonalzóecsetek legtöbbször kör keresztmetszetűek, készülhetnek azonban lapí­tott, vagy négyzetes kivitelben is. Sörtéjük csúcsa hegyes, vagy egyenes. A gussow- és plakátíró ecsetek hüvelye lapított, lapos, egyenes sörtenyalábbal. Az akvarell, az olajfestő- és az akril ecsetek rendkívül finomak, eltérő minőségű, csúcsosan rögzített sörtével, általában kör keresztmetszetű hüvellyel.

Kerek fejű, és az ovális festőkefe

E kefék kör, vagy ovális alakúak, leggyakrabban 5” – 6” fejátmérővel készülnek. A sörte hossza minőségtől és mérettől függően általában 80 – 105 mm. Korábban na­gyon népszerű hazai termékek, mára a festőhengerek robbanásszerű elterjedése miatt egyre csökkenő részaránnyal.

„Kocka” kefe téglalap alakú fejjel

Sörtehossz, mint a kerek kefék esetében. Főként külföldön hasz­nálják, itthon a kerek és ovális kefék a népszerűbbek. Tudnunk kell, hogy a „kocka” kefék egyenletesebben oszlatnak, mint a kerek fejűek, hiszen mindenütt egyforma szélesek, míg a kerek „vastagsága” a kör keresztmetszet miatt folyamatosan változó. A kisebb kefék mérete 3×7 cm-től 4 x 14 cm-ig, a nagyobb méretű kefék mérete 5 x 15 cm-től 8 x 18 cm-ig terjed.

Az ecsetek gyártása

A gyártás során az ecsethez szükséges sörtét olyan különleges műgyantával ra­gasztják a hüvelybe, amely elég ellenálló a festékek összetevővel szemben. A gyan­ta szilárdulását követően a sörtét is tartalmazó hüvelyt általában szeggel vagy ka­poccsal rögzítik a nyélhez. Ennek a gyártási módnak előnye az alacsony előállítási ár, hátránya ugyanakkor a légrés, amely a nyél rögzítését követően a hüvelyen belül keletkezik, és amely viszonylag könnyen megtelik festékkel, ezért nehezen tisztítha­tó, rosszabb esetben pedig a „többlet” a munkát végző kezére folyik vissza.

A legkiválóbb minőségű ecseteknél a nyelet egy második műgyanta réteggel rögzí­tik a hüvelyhez, így előzve meg a légrés kialakulását. E módszer hátránya a magasabb előállítási ár. A kefék előállítása során a sörtét fűzéssel, vagy műgyanta ágyba történő ragasz­tással rögzítik a fejhez. A műgyantás eljárás kíméletesebb, ráadásul a sörteszál hosszából mindössze 5-6 mm-re van szükség a szálrögzítéséhez, szemben a fűzéssel, ahol ennek közel a kétszerese található a fejben.

Kezdetben csak a természetes eredetű sertés szőrszálat tekintettük sörtének, má­ra azonban valamennyi ecset és kefe szőrét gyűjtőnéven sörtének nevezzük.

A sörték osztályozása, laposecsetek alapanyagai

a) Természetes eredetű sörték

Kínai sörte

A sörte sertés szőrszál, amely tulajdonságaiban leginkább az emberi hajhoz ha­sonlít, de sokkal erősebb, vastagabb annál. A festékiparban a sertés hátán végigfutó, gerinc melletti szőrzet használatos. Több mint 300 milliós sertésállományával Kína a világ szinte egyedüli sörteszállítója. Egyetlen szál akár 2 kg-os terhelést is károsodás nélkül visel el.

A sörte alakja:

Hosszirányban felfelé vékonyodó, kónikus, a szál végén 3-4 felé, úgynevezett „zászlócskában” ágazik el. Emiatt rendelkezik a sörte nagyon jó oszlató képességgel. A használat során, ahogyan a szálak kopnak, a sörte továbbhasad, a „zászlócskák” így megmaradva gondoskodnak a kiváló oszlatásról (ld. bekoptatott lakkecset).

Külső felülete pikkelyes, a háztetőkön a cserepek illesztéséhez hasonlítható. A pikkelyes szer­kezetnek köszönhető a nagyon jó nedvszívó és nedvtartó képesség. Kikészítés előtt a szőrszál félhold alakú. Hosszanti irányban, mint csontban a velő, fehérjemag fut végig. A ki­készítés során a sörtét osztályozzák és a természetes hajlás ellenében ellenkező irányba hajlítják ismét félhold alakra, majd ezt követően kisebb tégelyekben főzik. A hő­kezelés során a fehérjék kicsapódnak. Ekkor nyeri el a szál végleges, immár egyenes alakját.

A sörte minőségét meghatározó tényezők:

• Földrajzi környezet: A kínai tengerparti tartományokból származnak a lágyabb Tientsin- és Tsingtao-sörték. Ezek a főként Sanghai környéki termékek bár rövid, de rendkívül finom zászlócskával rendelkeznek.
• A kínai felföldről származó Chungking- és Hankow-sörték általában a legjobb mi­nőségűek. Zászlócskájuk hosszú és erős.
• A sertés kora: Minél idősebb az állat annál jobb minőségű az alapanyag. Csak a teljesen kifejlett, felnőtt állatok alkalmasak a jó minőségű alapanyagok termelésére.
• Az időjárás, állattartás körülményei: Télen erősebb, akár 3-szor is nehezebb a szőrzet az állatok természetes téli szőr­növesztése miatt. A szabadon élő sertés szőre ugyanakkor vastagabb, mint az istálló­ban tartott társaié.
• A sörte hossza: Az egyes szálak hossza általában 40 -120 mm között változik, már osztályozott for­mában történik a szállítás. A rövidebb szálakat ecseteknél, a hosszabbakat keféknél használjuk.

A kidolgozás minősége szerint:

TOP 60-as, illetve TOP 90-es sörtérői beszélünk aszerint, hogy a csomagban az egyes szálak hány százaléka éri el a csomagoláson feltüntetett hosszúságot. A TOP 90-es a legjobb minőségű, hiszen az ilyen csomagban a sörteszálak legalább 90 %-a eléri a csomagoláson feltüntetett névleges hosszúságot.

A kifőzés gyakorisága szerint:

1x, 2x, illetve 3x főzött sörtét ismerünk. A rugalmasság fokozása érdekében a jó minőségű alapanyagokat másod-, illetve harmadsoron is főzik, mindig ügyelve a hő­kezelés idejére és hőmérsékletére. Az így kezelt anyagok minősége a feldolgozás során egyre javul.

A sörte színe szerint:

• Fakó: A fakó, vagy világos sörte a leglágyabb, de rugalmas és tartós. Leginkább műgyan­ták, lakkok, olajfestékek felhordására alkalmas, a víztartalmú anyagok károsítják.
• Fekete: A fekete színű sörte a legjobb, legerősebb minőségű, hosszú, mélyen hasadt zászlócskával. Kifejezetten faátvonáshoz, lakkozáshoz, pácoláshoz, nem vizes anyagok felhordásához ajánlott. A sötét színe miatt nálunk kevéssé elterjedt, de pl. Svájc­ban nagyon kedvelt és népszerű alapanyag.
• Szürke: A szürke sörte a fakó és a fekete keveréke. Egyesíti a fekete, valamint a fakó sör­te legelőnyösebb tulajdonságait, ez a legellenállóbb alapanyag.

Zsiradékkal kezelt változata különösen alkalmas valamennyi festék, diszperziós anyagok, favédőszerek, akrilátok felhordásához, javasolt a nagy igénybevételhez, úgy­mint falazatok, homlokzatok, fűtőtestek festéséhez, illetve agresszív anyagokkal vég­zett munkálatokhoz.

Zsiradékkal nem kezelt változatát elsősorban a műgyanta alapú festékekhez hasz­náljuk.

A modern anyagok – kevesebb oldószer, illetve víz, mint oldószer – alkalmazása újabb és újabb válogatási és kikészítési feladatok elé állítja az ecsetipart, a sörte ugyanis alkáliákkal, savakkal szemben kevéssé ellenálló, víz hatására nem formatar­tó. A víz a természetes sörte legnagyobb ellensége, ezért a vizes alapú festékek ko­rában nem mindig a természetes sörte a legmegfelelőbb alapanyag! Manapság a he­lyesen kikészített szürke sörte a lehetséges alternatíva a műszálak mellett.

Lószőr

A lovak hosszú szőrzetének felhasználásával (pl. sörény vagy farok) nyerik. Elő­fordul, hogy disznósörte dúsítására használják a kefék készítésénél, de ismerünk lószőrből készített porolókefét, tapétázókefét is.

Fíber

A fíber trópusi növények (pl. az agavé, a kókusz vagy az ananász) feldolgozott nö­vényi rostjainak a gyűjtőneve. E sörték ellenállóak az agresszív anyagokkal szemben, nem érzékenyek sem a savas, sem a lúgos környezetre. Kiválóan alkalmasak például kátránykenő kefék készítéséhez.

b.) Mesterséges eredetű, műszál alapanyagok

Kifejlesztésükre a szükség vitte a gyárakat. A történet a háborús időkre nyúlik vissza, a mikor a tengerentúlról lehetetlen volt a sörte beszerzése. Az akkor kikísérlete­zett anyagok alacsony használati értékkel bírtak, nem is tudták a természetes sörtét pótolni. Az elmúlt évek fejlesztései a poliészter szálak előnyös tulajdonságaira össz­pontosítottak, e munkálatok eredménye a kiváló minőségű műszálak kifejlesztése.

Orel-T

Poliészter alapanyagú szál, kónikus, akár a sörte (felfelé vékonyodó). Szemben a sörtével külseje sima, a festék viszonylag könnyen lecsúszik róla, ezért kevéssé folya­déktartó. A csúcsa bolyhos, mint a vatta, kitűnően oszlat, de éppen ezért nehezen tisz­títható. Emiatt a többszöri felhasználása is nehézkes. Egyre inkább sörtével keverik, hogy a két szál előnyeit egyesíthessék.

Orel-mix

A sörte és a poliészter Orel-T keveréke. A nedvszívásról és megtartásról a sörte gondoskodik, a megfelelő oszlatásról és formatartásról pedig az Orel. Jól alkalmaz­ható vízbázisú és hígfolyós anyagokhoz, akril alapú festékekhez.

Silvertip

Poliészter alapanyagú, ugyancsak kónikus szál. A metszete lóhere alakú. Az így növelt felület nagyon jó nedvszívó, jól tarja a festéket. A csúcsa leginkább a sörtéhez hasonlít, zászlócskájának köszönhetően kiválóan oszlat. Nem szívja magába a ned­vességet, és könnyedén tisztán tartható. Előnyeit megtartja az elhasználódás során is. Kiválóan alkalmazható diszperziós homlokzat- és falfestékeknél, latex- és akriltartalmú festékeknél.

CHINEX-Mix

A Chinex nejlonszál a DuPont-tól. Az elmúlt néhány év fejlesztése. A szál metsze­te kerek, kónikus, csúcsa a sörtéhez hasonlít. Külseje pikkelyes, emiatt nagyon jó festéktartó képességű. Tulajdonságai leginkább a sörtéhez hasonlíthatók, de csak­nem háromszor tartósabb annál, érzéketlen a nedvességre és nem szívja magába azt. Könnyen tisztítható, formatartó, rendkívül kopásálló. Előnyei kifejezetten a vizes alapú festékeknél nyilvánvalóak. A Chinex-mix pedig a természetes sörte és a nejlonszál keveréke.

A művészecsetek, finomecsetek alapanyagai

Az ilyen ecsetek használata előtt mindig a következő kérdést tegyük fel magunk­nak: Milyen festéket szeretnék felhordani?

• Viszkózusabb, igényes festék esetén (pl. olaj-, vagy akril alapú festékhez) a szo­kásosnál erősebb szál szükséges, a sörte vagy Toray kevéssé alkalmas. Megfe­lelő a marhaszőr, a vörösnyest és a nyest-Kolinsky.
• Folyósabb, igényes (pl. a vizes alapú-, vagy selyemfestésnél) használatos anya­goknál folyadéktartó, elasztikus és rugalmas szálak kellenek. Ilyenek a vörös nyest-Kolinsky, a vörösnyest, a marhaszőr, a lószőr, vagy a Toray.
• Hétköznapi, általános célú (pl. iskolai- és oszlatási célokra megfelelő a lágyabb, puha szál is, pl. a póniszőr.)

Szálak – Sörték:

Sablinsky: Szintetikus szál, finom csúccsal, nagyon rugalmas. Nem más, mint egy színezett Toray szál, amely tulajdonságait tekintve leginkább a természetes Kolinsky-hoz ha­sonlítható.

Toray: Szintetikus szál, finom csúccsal, nagyon rugalmas. Különböző erősségű és színű. Csak a neves gyártók kiváló minőségét alkalmazzák oly módon, hogy az eltérő erős­ségű anyagokat ecsetméretenként egyedileg keverik.

Kolinsky – vörösnyest: Az ecsetkészítők nagyon értékes és egyik legdrágább alapanyaga. A Kolinsky (mustela sibirica)-nyest szőréből készül. Az állat Szibériában és Észak-Kínában ős­honos. A szál rendkívül rugalmas, csúcsa hosszú és finom. Akvarell és íróecsetek ideális alapanyaga.

Acrylon: Szintetikus, extra erős, rendkívül strapabíró szál. A Toray-hoz hasolít, de sokkal erősebb annál. Az ilyen szálból készült ecsetek ideálisak viszkózus anyagokhoz, akrilátokhoz.

Vörösnyest: Értékes alapanyag, hasonlít a Kolinsky-vörösnyesthez. Az egyes szálak azonban nem annyira hosszúak, mint a Kolinsky esetében

Marhaszőr: Dél-amerikai, vagy európai marhák fültő szőrzete. Fehér (amelyet színezéssel tesz­nek a vörösnyesthez hasonlatossá), világosbarna vagy fekete színű.

Sörte: Kínából származik, rendkívül erős sertésszőr. A különböző erősségű- és színű szá­lak közül a fehérre fakított sörtét alkalmazzuk a művészecsetekhez.

Mókusszőr: Válogatott, lágy, finom szőrzet, szép csúcsokkal. Kevéssé rugalmas és ellenálló, ezért az olajfestéshez kevéssé alkalmazható. A magas vízfelvétel miatt az akvarell ecsetek kedvelt alapanyaga. Főként a porcelán festésénél használják. A leginkább al­kalmazott fajtái az ún. „kék” és a „Casane” típus.

Borzszőr: E finom és rugalmas szőr a csúcsa előtti sötétebb árnyalatról ismerhető fel. Oszlatóecsetek ideális alapanyaga.