• belső burkolatok
• mennyezet
• tapétázás

Mennyezetek tapétázása és menete

A helyiségek mennyezete összefüggő, jól lát­ható felület. Alkalmas tapétával ezt a felületet is be lehet vonni a helyiség összképének kiala­kításába. Az előkészítés és a ragasztás során azonban néhány fontos részletre ügyelnünk kell. A mennyezeti tapétákat színben és struktúrá­ban össze kell hangolni a fali tapétával. Azt is vegyük figyelembe, hogy a mennyezeten a ta­péták másként hatnak, mint a függőleges falon.

A tapéták kiválasztása

A mennyezeti tapéták erősen befolyásolják a helyiség összhatását. A tapéta színárnyalata megváltoztatja a terem magasságáról kialakult érzetünket. Sötét, meleg színek (barna, na­rancs, vörös) hatására a helyiség alacsonyabb­nak tűnik. A hidegebb, világos színű tapéták a teret magasabbnak mutatják.

Speciálisan mennyezeti tapéták nincsenek, a cél­nak a következő változatok felelnek meg:

• apró mintás tapéták, grafikai rajzok, struktu­rált felületű vinil-, textil- és természetes anya­gú tapéták, tapaszolást utánozó mintázatok, fűrészporos tapéták. Texitiltapétáknál ügyel­ni kell a lánc- és vetülékfonalak irányára;
• a kazettás felületosztások és bordűrös sze­gélyezések tetszetős megoldásokat tesznek lehetővé;
• a fémtapéták a mennyezeten elegánsak és reprezentatív hatást keltenek.

Épületfizikai hatások

A mennyezetre ható terhelések mások, mint amilyenek a falakat érik. Közvetlen érintésből származó szennyeződések és porlerakódások ritkán fordulnak elő. Észrevehető hatása van viszont a felszálló vízgőznek, a dohányfüstnek, a gyertyakoromnak és a zsírpárának. Ezek a felületet elsötétítik, megsárgítják és a tapéta színárnyalatát megváltoztatják.

A mennyezeti tapétának a nagy terhelést tulaj­donképpen a saját tömege jelenti, és pl. a hőtorlódás, vízpára és a hőmérséklet ingadozá­sok jelenlétében a tömegterhelést a ragasztó­nak kell felvennie.

Ügyeljünk a ragasztó megfelelő keverési arányára: minél nehezebb a tapéta, annál sűrűbb legyen a ragasztó. Itt általában spe­ciális ragasztót (1 : 20 keverési arányban) hasz­nálunk. Nagyon nehéz tapétákhoz ajánlatos 10 % diszperziós ragasztót is hozzákeverni.

A megfelelő alapok

Jellemzően mészhabarcs- és gipszvakolat alapokkal van dolgunk. A tapétázható vagy lát­szóbeton felületeken nem lehetnek zsaluzó­olaj- vagy elválasztószer maradványok. A látszó­beton esetleges nagyon sima felülete a mennyezet tapétázásánál tapadási problémákat okozhat. Az ilyen felületeket speciális alapozó­festékkel (pl. a Henkel Dextra PT pigmentált tapéta alapozója) a tapétázáshoz fogósabbá lehet tenni. A gipszkarton lapokat alapozni kell. Minden bevonatnak szilárdnak, teherbírónak és enyhén szívóképesnek kell lennie, hogy a száradási feszültségeket és a tapéta tömegét el tudja viselni.

A régi tapétákat és a víz hatására duzzadó régi bevonatokat (pl. enyves festékeket vagy vegyes kötőanyagokat) el kell távolítani. A felületet ezután tisztítani és alapozni kell.

A tapétázás menete

Jó tanácsok

Grafikus mintázatnál az a legjobb, ha a tapétázást a mennyezet csapózsinórral kitűzött középvonalánál kezdjük, és onnan haladunk egyenletesen a két oldal felé. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy amennyiben az elsőnek felragasztott sáv iránya nem volt pontos, ezt a hibás irányt az összes többi sáv is át fogja venni. Ezt a hibát utólag már nem lehet kor­rigálni.

Mindenekelőtt mérjük meg a mennyezetet. Állapítsuk meg, hogy a falak merőlegesek-e egy­másra. Ha a mennyezet és a fal nem egyenes vonal­ban találkozik, akkor ott az első sávot ne tegyük fel közvetlenül a fal mellé. Ha a sávszé­lesség 53 cm, akkor a saroktól kb. 50 cm-re a fal mindkét végén jelöljünk meg egy pontot.

Ezeket a pontokat csapózsinórral kössük össze, azzal tűzzünk ki egy egyenes vonalat és az első sávot ezt az egyenest követve ragasszuk fel. A mennyezeti tapéta kb. 3 cm széles csíkját a sarkon át, a falra lehúzva ragasszuk fel. Ha viszont ez az első sáv az egyenes iránytól elhajlik, akkor az üt­köztetve illesztett összes többi sáv is szükség­képpen el fog térni. Ez csúnya ragasztást és többletmunkát okoz (lenti képen).

Ha a tapétasávok széle a fal vonalától túlsá­gosan eltér, akkor inkább egy csíkot hagyjunk szabadon és azt fűrészporos tapétával vagy valamilyen semleges felületű tapétával borít­suk be, vagy egyszerűen fessük be, pl. a tapé­ta alapszínének megfelelő színűre.

Általános szabály, hogy a mennyezetre kerülő sávokat lehetőleg a beeső fény irányának megfelelően ragasszuk fel. Strukturált tapéták­nál a sávok kezdete mindig ugyanarra az oldalra kerüljön. A váltakozó irányban, „buktatva” ragasztott tapétáknál a színárnyalatban el­térések jelentkezhetnek.

További fontos sza­bályok:

• A tapéták mennyezetre ragasztását, különö­sen hosszú sávok esetén, két személy végezze. Ha a (harmonikaszerűen összehaj­togatott) tapétasávokat egy tartón valaki feladja, akkor elkerülhető a sávok megnyú­lása, ami elcsúszásokat okozhat. Jó szolgá­latot tesz a speciális mennyezeti tapéta­tartó is, ezzel akár egyedül is tapétázhatunk.
• Ha azt a gyártó kifejezetten elő nem írja, a mennyezeti tapétákat „buktatva” nem szabad ragasztani.
• A sarkon át a falra is rásimuló csíkokat a falon lévő strukturált vagy textiltapétával nem nagyon lehet átragasztani, mert a mennyezet sarkában ez az átlapolás nagyon lát­szik és nem is ragad megfelelően. Az ilyen tapétákat a mennyezet sarkában, szükség esetén már a fal tapétázásakor diszperziós ragasztóval ragasszuk oda. A falra lehajló csíkot később levágjuk. Várjuk meg, amíg ez a ragasztás megszárad, majd a tapétát acélsín mentén vezetett tapétavágó késsel a sarokban pontosan vágjuk le. Szétválaszt­ható, strukturált, habosított tapéták és textil­ tapéták esetén a csík felső rétegét le is húz­hatjuk. Ezzel a bevágással a födém eredeti­leg nem egyenes sarka kiegyenesíthető.
• A varratok mentén kinyomódó ragasztót gondosan távolítsuk el, mert különben ezek a helyek száradás után súrolófényben fény­lenek. Tapétázás után normális módon fűtsünk a helyiségben, amíg a tapéta meg nem szárad. Ha a száradás ideje alatt a fűtés túl erős, a mennyezeten a hő össze­torlódik, ami a tapétavarratok szétnyílását okozza.
• Ha a kazettás mintákat épen hagyjuk, az „paszpartu”-val kiegészítve tiszta megol­dást ad.