• vészhelyzet

Elveszett háziállat! Hogyan keressük?

Az elkóborolt kutya rendszerint igen hamar előkerül, de a kalandvágyóbb macskák sem maradnak ki néhány napnál tovább. Ha hosszabb ideig nem bukkannak fel, bajuk történhe­tett: megbetegedtek, elütötték, esetleg ellopták vagy megmér­gezték őket. Induljunk a keresésükre, mozgósítsuk a környéket.

Jobb félni

• Rögzítsünk kis bilétát a kutya, macska nyakörvére a nevünkkel, címünkkel, telefonszámunkkal.
• Mivel a nyakörv elveszhet, vagy leszedhetik, a bilétánál jobb megoldás a beültetett mikrocsip. A parányi, rizsszem méretű jeladó, amit fájdalommentesen, fecskendővel juttatnak a bőr alá, egy számot tartalmaz, melyet egy adatbázisban tarta­nak nyilván. Így ha megtalálják elkódorgott ked­vencünket, a szám alapján kikereshetik a gazdát az adatbázisból.

Teendők:

1. Fésüljük át a házat és a kertet! A macska vagy a kis testű kutya a leglehetetlenebb helyekre bebújhat. Alaposan nézzünk szét a lakásban, házban, kertben. Kutakodjunk a háztartási gépek és bútorok mögött, a gardróbban, a padláson, a pincében, a garázsban, a szerszámos kamrában, a fészerben, a mellékhelyiség­ben, a farakás mögött, a komposztgödörben, a kukoricagóréban, a galambdúcban, az istállóban, a tyúk- és disznóólban, a fóliasátorban, a kútaknában. A legki­sebb zugokat se hagyjuk ki. Bár előfordulhat, de inkább ne bízzunk abban, hogy kétségbeesett hívogatásunkra az állat előbújik.
2. Fésüljük át a környéket! Kérdezzünk meg minél több szomszédot és környékbelit. Gyakran szolgálhatnak hasznos útmutatással a helyi gyerekek és a postás, írjuk le pontosan az állatot, és adjuk meg mindenkinek a telefonszámunkat. Kérjük meg a szomszédságot, hogy nézzenek alaposan körül a kertjükben. A kutatás­nál jól jöhet egy erős fényű zseblámpa!
3. Keltsünk zajt! Próbáljuk meg ismerős zajok keltésé­vel előcsalogatni kedvencünket: hívogassuk, rázogas­suk egy dobozban kedvenc nyalánkságát, nyomogas­suk sípoló játékát, vagy használjunk ultrahangos sípot, ami kutyánál, macskánál egyaránt beválhat. Néha tartsunk szünetet, és füleljünk, nem hallunk-e valahonnan ismerős nyivákolást, kaparászást, ugatást, szuszogást, szűkölést, vonítást.
4. Csalogassuk ismerős illatokkal! Az állatok szaglása igen kifinomult, ami sokat segít nekik a tájékozódás­ban. Rakjunk ki olyan tárgyat, melynek szaga az állat számára ismerős lehet (pl. Egy rongyot az alomból, kedvenc játékát, sőt akár a saját holminkat, hogy a gazdi szagát elvigye a szél).
5. Várjunk rá az utolsó ismert helyen! Ha a kutya sétálta­tás közben tűnt el, amikor szabadon engedve szalad­gált, menjünk vissza oda, ahol még megvolt. Ha hosszasan a nyomát se látjuk, telefonáljunk haza, hogy nem ment-e ösztönösen vissza. Aztán várjunk még egy darabig, és csak utána indítsuk meg a kutatást.
6. Jelentsük be! Ha az eltűnt eb, macska nem akar előkerülni, értesítsük a rendőrséget, és tájékozódjunk a gyepmesteri telepeken, menhelyeken. Az állatorvos­nak is jelentsük az eltűnést.
7. Kérjünk segítséget! Ha az állat mikrocsipet hord,lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy megkerül. Az állatvédő szervezetektől, menhelyektől, befogadóállomásoktól értékes segítséget kaphatunk.
8. Plakátoljuk ki! Írjuk le pontosan, hogy néz ki az állat, tüntessük fel a fajtáját, korát, nemét, színét, mintáza­tát, méretét. Ha van róla fényképünk, mellékeljük. Adjuk meg az eltűnés helyét és idejét. Ne felejtsük le a nevet, címet, telefonszámot se, különben a megtaláló nem tud értesíteni. Esetleg jutalmat is kilátásba helyez­hetünk. Sokszorosítsuk a hirdetményt, majd tegyük ki hirdetőtáblákra a posta és az ábécé mellé, helyezzük el az újságosnál, vigyük be az önkormányzatra, sportléte­sítményekbe stb., bárhová, ahol sokan megfordulnak.
9. Adjunk fel hirdetést! Hogy kedvencünk eltűnésének híre minél több emberhez eljusson, tegyünk közzé hirdetményt a helyi lapokban, televízióban, rádióban. Ha még az esetet követő héten feladjuk a hirdetést, jobbak az esélyeink.