• természetes kövek
• tulajdonságok

Kőfajták és tulajdonságaik

Akik nem ismerik a köveket, azok szemében minden kemény kő gránit, a többi pedig márvány. Ez az egyszerű csoportosítás legkésőbb a megmunkálásnál csődöt mond. A kereskedelemben számtalan fantázianéven kapható kőfajta közül csak a fajták legismertebbjeivel foglalkozunk.

A kereskedelmi nevek sajnos gyakran félrevezetőek, mert nem felelnek meg a tudományos megnevezésnek, vagy kitalált szavakat tartalmaznak. A Rosso Santiago egyáltalán nem Chiléből származik, a tigris homokkő nem csíkos és Impala Astor vagy Noir Afrique megnevezéssel is forgalomba kerül. Fontos tehát megtudakolnunk, hogy mi is áll pontosan a megnevezés mögött.

Gránit

A gránit a mélységi magmás kőzetek (a magmás kőzetek alcsoportja) legismertebb képviselője. Jól felismerhető nagykristályos felépítéséről.

A kristályok szabad szemmel is jól láthatóak. A gránitban nincsenek üregek vagy kövületzárványok. A nagy kvarctartalom igen keménnyé teszi ezt a kőzetet. Megmunkálása nehéz, és a közben keletkező por az egészségre is veszélyes. Jól ellenáll az időjárásnak, de egyes környezeti tényezők ennek ellenére károsíthatják.

A gránit szinte minden esetben erősen szemcsés szerkezetű és van egy uralkodó alapszíne. Ez a szín legtöbbször világosszürke vagy kékes, de van sárgásbarna, vörös, rózsaszín, és ritkábban zöldes is. A fekete alapszín azonban soha nem fordul elő. Ismert fajták: a Portugalo (szürke), az Imperial Red (sötétvörös), a Baltik barna, Bethel White (fehér/krémszínű), Assuan Red (vöröses/barna), Verde Ubatuba (sötétzöld).

Szienit

A szienit hasonló tulajdonságokkal és gyakorlatilag ugyanolyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a gránit, de sokkal kevesebb benne a kvarc.

Ebből adódóan kisebbek a szemcséi és nem annyira kemény. A kínálat ebből a kőzetfajtából nem olyan széles, mint gránitból. A legismertebbek: az erősen csillogó részeket tartalmazó Labrador (amelyet gyakran Lavrikitnak is hívnak), a világos Labrador (világoskék), és a sötét Labrador (kékeszöld).

Diorit

A diorit ásványi összetétele miatt (szinte egyáltalán nincs benne kvarc) zöldesszürke és struktúrája finomabb, homogénebb, mint a gránitnak.

Rajzolatánál fogva ez a kő nyugodtabb hatást kelt. Minőségi ismertetőjegyei és megmunkálási tulajdonságai hasonlóak a gránitéhoz. Ismert fajta a spanyol Verde Santiago és az argentin San Nicola.

Gabbró

A gabbró a második leggyakrabban előforduló mélységi magmás kőzet, de gazdasági jelentősége jóval a gránité mögött marad.

Alapszínei a fekete, a fehér és a zöld különböző árnyalatai. Az alapszínek gyakran egészen homogénen jelentkeznek, de vad keverékek is előfordulnak. Utóbbi darabokat előszeretettel alkalmazzák a díszítőművészetben.

A gabbrónál, a lemezes csillámok miatt palaszerű szövet is előfordul, ami nagyon megnehezíti a megmunkálást. A m³-enkénti 3 tonnánál nagyobb tömegével a legnehezebb kőzetek egyike (a gránit sűrűsége 2750 kg/m³). A legismertebb gabbró a dél-afrikai Impala. A lávakövek megjelenése igen különböző lehet

Vulkáni tufák a vulkáni hamu

A vulkáni tufák a vulkáni hamu, kőzetdarabkák és por lerakódásából álltak össze és szilárdultak változó porozitású kőzetté. A struktúrák és színek igen sokfélék.

A bézstől a vörösesen át a sötétzöldig minden előfordul. Ismert fajta a weiberni tufa és az ettringi tufa. A vöröses láva is vulkáni eredetű kő. Többnyire kisméretű darabjait csak ritkán alkalmazzák kézművesek. A tömör kiömlési kőzeteket világos és sötét fajtákra oszthatjuk:

Riolit

Riolitnak, kvarcportírnak vagy röviden portírnak a világos, kvarctartalmú fajtákat nevezik. Nagy jelentőségű a vörösestől a szürkéig terjedő színű Porfido. Ezt a fajtát Észak-Olaszországban, Bozen környékén kockakőként, vagy lapok formájában termelik ki.

Bazalt

A sötét kiömlési kőzetekhez tartozik a bazalt, amelynek színe a sötétszürkétől a mélyfeketéig terjed. Gyakran tévedésből fekete gránitnak is nevezik.

Napjainkban egyre nagyobb a jelentősége a belsőépítészetben, ahol kontrasztszínként alkalmazzák. A bazalt azonban elég drága és megmunkálása is nehéz. Bazaltot nagy mennyiségben Greifenstein néven Hessen tartományban és fekete svéd jelzővel Svédországban bányásznak.

Ebbe a csoportba tartozik a diabáz is, amely tulajdonképpen megzöldült” bazaltkő. Ezek az érdekes színű kövek az időjárás és kémiai reakciók hatására keletkeznek. A tömör kiömlési kőzetek kemények, jól csiszolhatóak, polírozhatóak. Időjárásállók, de nem minden káros környezeti hatást viselnek el. Az üledékes kőzetek első csoportját a konglomerátok és breccsák alkotják. Ezen kőzetek megmunkálása nehézkes és csak bizonyos körülmények között fagyállóak.

Konglomerátok

A konglomerátok sokszínű, kerek törmelékei eleven rajzolatot kölcsönöznek a kőzetnek. Az ilyen köveket a délnémet vidékeken Nagelfluh-nak nevezik. Nagyobb lelőhelyei az osztrák Ramsauban és Gollingban találhatóak. Olaszországban az ilyen kőfajtákat ceppónak nevezik. A breccsák rajzolata legtöbbször nem ilyen izgalmas, mivel a törmelék ugyanolyan kőzetből származik.Francia-Alpokban a követ breche-nek, Észak-Olaszországban brecciának nevezik.

Homokkövek

A homokkövek képezik a rendelkezésre álló építőkövek negyedik legnagyobb csoportját, ennek megfelelően a választék is nagy belőlük.

A legtöbb fajta időjárásálló, de érzékeny a környezetszennyezésre. Kitűnően alkalmazhatóak falazó kőként, ajtó- vagy ablakkeretezésként, de néhány fajta alkalmas padlóburkolásra is. A homokkövek színvilága a fehértől a feketéig korlátlanul változatos. A pigmentek által színezett eres és ködös rajzolatú kövek nagyon keresettek. Homokszerű szövetük ellenére általában elegendő a nyomószilárdságuk és kopásállóságuk. Általában jól megmunkálhatóak, de nagy kvarctartalmuk miatt jelentősen igénybe veszik a szerszámokat. Németországban ismertebb a Mainsandstein (vörös), a Schön-brunn (fehér) és az Ihrlerstein (zöld) homokkő. (Az ismertebb hazai homokkövek: hárshegyi, sóskúti homokkő.)

A jól kitermelhető kövek legnagyobb csoportját a mészkövek alkotják. Mennyiségben messze meghaladják a gránitot, a márványt és a homokkövet. A fajták többsége fehér vagy legalábbis világos alapszínű, de minden színezet gyakorlatilag végtelenül változatosak. Könnyen megmunkálhatóak, nyomó- és húzószilárdságuk megfelelő, de nem fagyállóak és nagyon érzékenyek a környezet szennyezettségére, ezért elsősorban beltéri fal- és padlóburkolatként alkalmazzák őket.

A mészkövek színei és rajzolatai  előfordul a vöröstől, a zöldön át a feketéig. A kőfajta jellegzetessége a pigmentált felhők, ködök, csíkok és foltok teljesen rendezetlen eloszlása.

Fránkische Jura mészkő

A legismertebb német mészkő a Frankische Jura. Több variánsa létezik: sárga, szürke, sárgás- szürke, szalagos stb. (Hazai mészkövek: tardosi, süttői mészkő.)

Mint az összes polírozható mészkövet, a Jurát is gyakran tévesen márványnak nevezik.

Márvány

Az igazi márvány átalakult mészkő, amelyben részben már felismerhetővé válik a kristályképződés is.

A márványban nincsenek zárványok és üregek, ezért szövete nagyon homogén, és kitűnően megmunkálható. Kivételt csupán a nagyon kristályos kövek képeznek, mert ezek könnyen lehasadnak az élek mentén. A márvány hosszú távon nem fagyálló, és nagyon érzékeny a környezetszennyezésre.