Lakóépületek szintjei [HASZNOS TANULMÁNY 2021]
Pince, alagsor
A pince az épület olyan helyisége, helyiség-, illetve tércsoportja, amelynek padlószintje a külső határfala előtti átlagos terep- vagy járdaszinthez képest belmagasságának 1/3 részénél mélyebben van.
Huzamosabb emberi tartózkodásra a pincék általában nem alkalmasak. Kivételt képeznek azok a helyiségek (pl. raktárak), amelyek üzemeltetése sem természetes világítást, sem közvetlen, természetes szellőzést nem igényel, illetve megfelelő berendezéssel és biztonsági tartalék berendezéssel ezek teljes mértékben és biztonságosan helyettesíthetők, továbbá a lakóépület üzemeltetését szolgáló azon helyiségek – kazánház, szellőzőgépház stb. -, amelyeket műszaki megoldás szempontjából célszerű a legalsó szinten elhelyezni, valamint az életvédelmi helyiségek.
Talajnedvesség ellen csak azokat a pincehelyiségeket kell szigetelni, amelyek huzamos és időszakos emberi tartózkodásra vagy romlékony anyagok tárolására szolgálnak, illetve amelyeknek rendeltetésszerű használatra alkalmas kiképzése a szigetelést szükségessé teszi. Talajvíz elleni szigetelést kell alkalmazni azokon a helyeken, ahol a talajvíz a pince padlószintjét a gyakorlati tapasztalatok alapján ismert legmagasabb vízállás esetén 30 cm-re vagy ennél kisebb távolságra megközelíti.
A pincét a lépcsőháztól, illetve más célt szolgáló terektől tűzálló ajtóval kell elválasztani. A pinceteret 30 m-enként tűzfallal kell felosztani, amelyben csak közepesen tűzálló ajtóval ellátott nyílásokat szabad létesíteni. A közös használatú, belső terekre felosztott pincehelyiségekben legalább 1,20 m széles közlekedőfolyosót kell létesíteni, és a helyiségek bejáratát közepesen tűzálló ajtóval kell ellátni. A pincehelyiségek átlagos belmagassága legalább 2,20 m, a mennyezetre erősített szerkezetek és a padló közötti legkisebb távolság legalább 1,90 m legyen.
A pincehelyiségek szellőztethetőségét – kivéve a közlekedésre szolgáló terekét – nyitható ablakszárnyakkal vagy legalább gravitációs szellőzést lehetővé tevő kürtők, illetve átszellőzők által biztosítani kell; a szellőzésre szolgáló nyílásokat rágcsálók bejutása ellen rögzített sűrű szövésű sodronyhálóval vagy lyukasztott lemezzel kell védeni.
A pincehelyiség ablaknyílásainak mellvédje legalább 10 cm-rel magasabban legyen, mint az ablak előtti járda vagy a megvilágítás céljából létesített világítóakna padlószintje. További ablakmegoldás az ún. angolakna, melynek három oldalfala kívül esik az épületen. Felső nyílásukat – mely lehetővé teszi a fény bejutását – a járdasíkban rács fedi; az aljukban összegyűlő csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kell.
Alagsornak tekintendő az épület olyan helyisége, helyiségcsoportja, amelynek padlószintje legfeljebb belmagasságának 1/3 részével – max. 0,70 m-rel – kerül a külső határfala előtti átlagos terep- vagy járdaszint alá, és padlószint magassága nem éri el a földszinti padlószintre előírt legkisebb szintmagasságot.
A legújabb trendek azt igazolják, hogy pincét (akár többszinteset) lakóházak alá is lehet (vagy kell) építeni. Nagyobb városok nagy népsűrűségű övezeteiben a lakások és (esetleg) az üzletek parkolási igényeinek kielégítése esetenként több tucat személygépkocsi befogadására alkalmas egy- vagy többszintes garázzsal, ún. teremgarázzsal oldható meg. A talajszint alatti parkolókhoz a személyforgalmi lépcsőn kívül – általában spirálvonalú – lehajtót is ki kell alakítani, mely egy pinceszint esetén egyszerű rámpa lehet. A többszintes mélygarázsok létesítése nagy helyigényük miatt komoly gazdaságossági megfontolásokat igényel; légtereiket úgy kell összekapcsolni, mintha az egész objektum közös térfogatot képviselne.
Hátrányuk a rendkívül költséges szellőztető berendezés, továbbá az, hogy PB-üzemű járművekkel nem vehetők igénybe.
Földszint, emeletek
A földszint az épületnek a járda- vagy a környező végleges terepszint feletti legalsó szintje. A földszint padlószintje legalább +0,15 m magasságban legyen az épület körüli járda vagy környező talaj legmagasabb szintje felett, ellenkező esetben pincének vagy alagsornak minősül. A földszinti padlószintnek legalább 0,50 m-re kell lennie a legmagasabb talajvízszint felett.
A kötelező legkisebb földszinti padlószint magasság a rendezett terep vagy járda szintje felett
- a telek homlokvonalán épülő lakóhelyiségekben 0,75 m;
- szabadon álló és fésűs beépítési mód esetén lakóhelyiségekben az utca felőli menetben az utcáról mért 6,00 m-en belül az utcaszint felett 0,45 m, a 6,00 m-nél távolabb, valamint nem az utca felé eső telekrészeken a helyiséget környező terep szintje felett 0,30 m;
- műhelyben, üzletben és egyéb, állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségekben 0,15 m legyen.
Emeletnek nevezzük a +3,00 m-t meghaladó magasságban elhelyezett épületszinteket, de annak számítanak az egyik oldalukon teljes szintmagassággal rendelkező, a vele szemköztin pedig padlástérszerűen kialakított, s azzal a közös használati térhez kapcsolódó házrészek is.
Emeleti helyiségnek, helyiségcsoportnak minősülnek azok a terek, amelyek padlófelülete a földszinti helyiség, helyiségcsoport fölött van (még akkor is, ha pl. a 2,20 m belmagasságú földszinti garázs teljes magassága a +15 cm-es padozatszinttel és 35 cm-es födémmel együtt is csak 2,70 m).
Padlás és tetőtér
Az emeleti helyiségek, helyiségcsoportok padlófelülete a földszinti helyiségek, helyiségcsoportok fölött helyezkedik el. Padlás- vagy tetőtér az épület legfelső emeletszintje feletti födém és a tetőhéjazat vagy tetőfödém között létesülő térség vagy helyiségcsoport. A padlás- vagy tetőtér legalább ellenőrzés céljából való megközelítésére szolgáló – belépési oldal felől zárható – nyílásról, az ehhez vezető lépcsőről, esetleg hágcsóról vagy rögzített létráról gondoskodni kell. A padlás- vagy tetőtér minden része – tűzoltás és takarítás céljából – belülről megközelíthető legyen, és legalább irányfényszerű természetes világításáról nyitható vagy rögzített átlátszó, illetve áttetsző felületekkel gondoskodni kell.
Padlás- vagy tetőtérben huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség (lakás, lakóhelyiség, műterem, rendelő stb.) – gépi berendezésű műhely, illetve ipari üzemrész kivételével – létesíthető, ha határoló szerkezetei a fedélszerkezet éghető részeitől függetlenül kiképezve éghetetlen anyagból, a hő- és hangszigetelési, valamint egyéb egészségügyi követelményeket kielégítően épülnek.
Földszintes lakóépületben – ha a fedélszék éghetetlen anyagból készül – a beépített tetőtér mennyezete a szerkezetre felerősítve éghető anyagból is készülhet.
Éghető anyagú tetőszerkezettel, illetve födémmel kialakított, kizárólag ruhaszárító helyiségül szolgáló padlás-, illetve tetőterek esetleg sodronyhálóból készíthetők rekeszmegosztással, azonban egy-egy ilyen helyiség összefüggő területe nem haladhatja meg a 400 m2-t; a nagyobb tereket tűzfallal kell megosztani. A padlás-, illetve tetőtér bejárata és az egyes részek megközelítésére szolgáló ajtók közepesen tűzállóak kell, hogy legyenek, továbbá minden megosztásból külön legalább egy-egy tetőkibúvó nyílást kell létesíteni.
A padlás- vagy tetőteret zárt sorú beépítés esetén az épület szomszédhoz csatlakozó határvonalán minimum 2,5 óra tűzi határértékű tűzfallal kell lezárni, amelyben semmiféle nyílás nem létesíthető. A tűzfalakat a tetőhéjazat fölé legalább 15 cm-rel kell felfalazni. A tetőkibúvó nyílás szomszéd épülettől való távolsága legalább 1 m legyen. A tetőtérben lévő kémény(ek) tűz-rendészetileg meg kell, hogy feleljen(ek) a legszigorúbb biztonsági követelményeknek.
Padlásterek beépítése
Az előző néhány évtized során épült magas tetős házak belső tereit – ha az utcakép is megengedi – szinte 100%-osan beépítik, mivel gazdasági szempontból ez a legolcsóbb lakáskialakítási lehetőség. Az ilyen épületek tetőterének tervszerű megépítésével (vagyis beépítésével) akár 40-50%-kal kisebb anyagi ráfordítással is önálló otthon létesíthető.
A tetőtér-beépítés lehet egyszerű, de bonyolult feladat is. Bonyolultsága több tényezőre vezethető vissza, az épület belső funkcionális adottságaitól kezdve a szerkezeti kialakításokig. Az egyszerű megvalósítás elsősorban új ház építésekor lehetséges, amikor mindent az elérni kívánt cél ismeretében, tervszerűen és tudatosan teszünk.
4.40. ábra Padlástér-hasznosítás teljes terű beépítéshez, ahol a Bm= átlagos belmagasság.
4.41. ábra Padlástér-hasznosítás felső sík födémmel és ferde tetőfödémmel; Bm= átlagos belmagasság.
A tetőtér beépítése
A céltudatos tetőtér-beépítés már a ház építésével egy időben megkezdődik, azaz lényeges maga a program, amelyet célul tűzünk magunk elé, illetve amelyet anyagi lehetőségeink megengednek. Tervezéskor a lehetőséget kell vizsgálni, azon szempontok alapján, hogy a kívánt lakásrész, mely a tetőtérbe kerül, ütemezetten vagy együtt készül-e a teljes házépítéssel. Ütemezésen szakaszokra bontást kell érteni, de nem úgy, hogy a tető később épülne, mert az lehetetlen, hanem annak beépítése halasztódik későbbre.
Az ütemezett megvalósítás esetében a célszerűség azt kívánja, hogy egy munka folytatását soha ne átalakítással, hanem a technológiai sorok előkészítésével tervezzük meg. Az oromfalakat, tűzfalakat, esetleg a zárófödémet (szerkezet vonatkozásában) természetesen már a végleges állapotnak megfelelően kell kialakítani. Az oromfalakban ki kell képezni az ablak- és erkély ajtónyílásokat. Az oromfalakba célszerű akkor is ablakokat helyezni, ha egyébként csak külső tatarozás az, amibe belefogtunk.
A tetősíkba kerülő ablakoknál egyszerűbb a helyzet, mert ezek utólag 1-2 m2 tetőfelület megbontásával rövid idő alatt elhelyezhetők. A régi padlásterek beépítése azonban lényegesen bonyolultabb. A már meglévő épületeket és üres padlásukat körültekintő vizsgálódásnak kell alávetni jogi, funkcionális és ami a leglényegesebb, szerkezeti szempontból is.
4.42. ábra Padlástér-hasznosítás felső sík födémmel és előreugratott parapet fal közötti tetőfödémmel a) teljes; b) részleges padlástér-hasznosítással (Bm = átlagos belmagasság).
4.43. ábra Minimális űrszelvény padlástér hasznosítás közlekedőihez, lépcső érkező szintekhez és közösségi terekhez (legalább két lakás esetében).
4.44. ábra Többlakásos házak tetőterének beépítésénél a lakások kiszolgáló helyiségeik legkisebb űrszelvényméretei.
4.45. ábra Padlásterek tetősíkon keresztüli természetes megvilágítása és benapozása tetőablakokkal a) ferde és függőleges; b) ferde és teljes parapet magasságú; c) egysoros tetőablakkal; d) kettőzött, soros.
4.46. ábra Padlásterek tetősíkon keresztüli természetes megvilágítása és benapozása tetővel összeépített homlokzati ablakokkal a) tető feletti; b) részint süllyesztett; c) süllyesztett; d) tetősík alá süllyesztett tetőteraszon keresztüli erkélyajtóval.
4.47. ábra Tetőtéri lakás tetősíkba süllyesztett tetőteraszon keresztüli kapcsolata a külvilággal, a napfénnyel.
Régi házak padlásának beépítése
Egy régi épület tetőtér-beépítése nem kis építési feladat; a tetőfelület hőszigetelésével és burkolásával még szinte semmit sem tettünk. Terveket kell készíteni és benyújtani az építési hatósághoz, valamint be kell tartani számos építési előírást. Esetleg meg kell változtatni a fedélszerkezetet, amihez ki kell kérni egy tartószerkezeti tervezéssel foglalkozó szakember tanácsát. A tetőtérbe vezető feljáratot az előírásoknak megfelelően kell kialakítani, és biztosítani kell a tetőtéri helyiségek kellő megvilágítását.
Fel kell építeni a válaszfalakat, amelyek azonban nem lehetnek olyan nehezek, hogy alakváltozást idézzenek elő a födémen. Nagyon fontos, és gyakran nagy nehézségeket jelent az épületgépészeti feladatok megoldása, a szennyvízelvezetés, a víz-és áramellátás, valamint a fűtés megtervezése, az antennák elhelyezése. Végül gondosan meg kell tervezni a teljes építési folyamatot, az anyagbeszerzéstől kezdve a felújításon át egészen az épületszerkezetek beépítésének helyes sorrendjéig.
Itt jegyezzük meg, hogy a tetőtér beépítés sikeréhez legfontosabb az előmunkálatok megbízható és gondos elvégzése. Aki új épületben akar tetőteret beépíteni, az nem ütközik akkora nehézségekbe, mint akinek egy régi épülettel kell „megküzdenie”.
4.48. ábra Konyha a padlástérben, tető síkablakos megvilágítással.
4.49. ábra Tetőtér-hasznosítás névleges lakóterület-számításának feltételei.
4.50. ábra A lakás nappalija a padlástérben, ahol az alacsony bútorok a tetőzáradékban töltik ki hatékonyan a teret.
Lakóépületek szintszáma
Épületszinten vagy emeletszinten az épület kellő magasságban vízszintes térelhatároló szerkezetekkel (födémmel) megosztás által létrehozott megfelelő belmagasságú terét vagy tércsoportját kell érteni.
Épületszintre vagy emeletszintre való számszerű hivatkozáskor csak a talajszint feletti szintek számítanak, így az épület szintszámának meghatározásakor pincét és alagsort nem kell számításba venni. Az épületek szintmeghatározásakor az alagsor csak akkor számítható külön szintnek (első szintnek), ha mennyezetének alsó szintje meghaladja a helyiség homlokzata előtti átlag terepszint (járdaszint) feletti 2 m-es magasságot.
Nem számítanak külön épület- vagy emeletszintnek a kizárólag közlekedésre szolgáló térmegosztások (pl. karzatok, lépcsőpihenők, összekötő folyosók) még akkor sem, ha emeletszintnek megfelelő űrmagasságuk van. Többszintes ház, mely már csak személyfelvonóval létesíthető, mert a háromméteres szintmagasság és a szintek számának szorzata jóval felülmúlja a 13,65 métert.
Személyszállító felvonó
Az építményeket a rendeltetésüknek és biztonságos használhatóságuknak megfelelő lifttel kell megvalósítani.
Személyszállító felvonót kell létesíteni a forgalomszámításnak megfelelően
- minden építményben, amelynek 13,65 m feletti szintmagasságú padlófelületén huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség létesül. Kivétel lehet a kétszintes önálló rendeltetési egység második szintje, ha bejáratának szintmagassága legfeljebb 13,65 m.
- minden építményben, önálló rendeltetési egységben, amelyben a rendeltetésszerű használat 13,65 m-nél nagyobb szintkülönbség áthidalását teszi szükségessé.
Azokban a többszintes lakóépületekben, amelyekben a főbejárat előtti, illetve az elő lépcső alatti ±0,00 szinttől felfelé mért 13,65 m-nél alacsonyabban lévő lakásbejárati padozatsíkkal rendelkező önálló lakások vannak, a lift építése nem kötelező.