• vakolatok

Égetett mész hátránya a vakolatokban: fagyás, olvadás rontja

A mészvakolatok olyan vakolóhabarcsok, amelyek­nek a fő kötőanyaga mész. Egyszerű égetett mészről beszélünk, ha az csak karbonátosán köt, tehát a levegő szén-dioxid-tartalmának segítségével. De van olyan mész is, amely részben hidraulikusan köt.

Szabvány

A DIN 1060 szabvány meghatározása szerint a hidraulikus mész olyan mész, amely legnagyobb részt kalcium-szilikátokból, kalcium-aluminátokból és kalcium-hidroxidból áll, és amelyet az agyag­tartalmú mészkő égetése, majd oltás és őrlés után megfelelő anyagok és kalcium-hidroxid hozzáke­verésével állítanak elő.

A DIN 18 550 szabvány alapján a mészvakolat a P. I. habarcscsoportba tartozik, és alapvakolatként vagy fedővakolatként egyaránt felhasználható. Alapvakolatként évtizedek óta használják a mű­emlékvédelem területén történeti és/vagy védett homlokzatok javítására. Az ökológiai építés felé fordulás manapság a mészvakolat igazi reneszán­szát hozta, így a mészvakolat új épületek belső te­reiben is egyre inkább megtalálja a helyét.

Kiszerelés

Fedőva­kolatként gyári szárazhabarcs formájában, zsákban vagy folyékony állapotban, vödrös kiszerelésben is kapható. A mészvakolatok alapvető előnye a kimondottan jó páradiffuziós képességükben rejlik. Alapvető hátrányuk, hogy a mészben nagy mennyiségű, építőanyagokra káros só lehet. Arányuk a felhasznált nyersanyag miatt a hidraulikus mészben a legnagyobb. A tengeri kagylókból készült mész­nél alakulnak ki a magas nátriumtartalom miatt a legerősebb sókivirágzások.

Kötőanyagként használt mész és cement tulajdonságai

Égetett mész hátránya vakolatokban

Az égetett mészből készült vakolatok további jelentős hátránya, hogy nem bizonyulnak kellően ellenállónak a fagyás és olvadás váltakozásával szemben. Ennek következtében a nedvességkárokat szenvedett, sókivirágzásos falazatokon nem lehet felhasználni őket. Ennek ellenére meglepő módon újra és újra találkozhatunk velük ezen a területen, különösen akkor, ha a műemlékvédelem is beleszól­hat az építőanyagok kiválasztásába.

Nagyon gyak­ran azzal érvelnek, hogy épp elég történeti és/vagy védett épület van, amelyek érintetlen mészvakolatos homlokzatukkal bemutatják az elmúlt korokat. De gyakran elhanyagolják azt a tényt (esetleg nem vagy kevéssé tudnak arról), hogy a mai mészvakolatokat alig lehet összehasonlítani a történeti korokban alkalmazottakkal. Tudományos kutatások feltárták, hogy a korabeli mész az akkori égetési eljárások miatt sokkal durvább volt, ennek következtében egyértelműen kötőanyagban gazdagabb, „kövé­rebb” mészhabarcsot állíthattak és állítottak elő.

Általában ezek a régi mészhabarcsok sokkal kisebb részben tartalmaztak hidraulikus komponenseket. A műemlékvédelmi archívumokban olvasható, hogy annak idején a mészhabarcsok felületét újra és újra lemeszelték, ami a homlokzatok, ill. bevonataik tartósságára csak pozitív hatással lehetett.

A DIN 18 550-es, vakolatokra vonatkozó szab­vány a égetett mészből készült mészvakolatok esetében nyomatékosan csak kis mennyiségű ce­ment hozzáadását engedélyezi. Ha a cementet jól átgondoltan, megfelelő cementet használva adják a habarcshoz, lehetővé válik, hogy a vakolóhabarcs szilárdságát és rugalmasságát a követelményekhez igazítsák.

A tiszta égetett mészből készített vakola­tok, amelyek a ma hozzáférhető mészhidrátokból készülnek, a hidraulikus szilárdulás miatt különösen az időjárás hatásainak jobban kitett homlokzati sza­kaszokon nagymértékű fagyási veszélynek vannak kitéve, amíg nem megy végbe teljes egészében a karbonátosodás.

Ez a vakolat felületén kezdődik, és viszonylag lassan megy végbe. Ezért késő ősszel a tiszta égetett mészből készített vakolatokkal csak olyan homlokzatokon lehet vakolási munkákat vé­gezni, amelyeknél megfelelő időjárási behatásokkal szembeni védelem van. Amikor a mészvakolatokat alapvakolatként használjuk, a szükséges várakozási időt (akár 4 hét!) figyelembe kell venni, hogy a vakolóhabarcs megfelelően tudjon karbonátosodni, és a későbbiekben a felületen ne alakuljanak ki re­pedések.

Égetett mészből készült vakolat tulajdonságai

Tiszta égetett mészből készített vakolatok lassabban szilárdulnak, mint a hidraulikus kötő­anyagot tartalmazó habarcsok. A mész nyomószi­lárdsága és rugalmassága a hidraulikus komponens mennyiségének növekedésével együtt nő. Ebben a kérdésben gyakran alábecsülik, hogy az égetett mészből készített habarcsok nyomószilárdsága a teljes karbonátosodás után akár 10 N/mm2 értéket is elérheti.

Az elsősorban karbonátosán szilárduló mészva­kolatokat nem szabad túl korán átfesteni, ez nem vonatkozik mészfestékekre, ha azokat freskótech­nikával viszik fel. Itt a körülményektől függően tiszta mész vagy mész-kazein festékeket alkalma­zó technikák jöhetnek szóba. A mészfestékekre ugyanaz vonatkozik, mint a mészhabarcsokra. Gyakran előfordul, hogy a nem kellően megszilárdult mészvakolatokat szilikátfestékekkel festik át.

Mivel ezek a festékek nagy száradási feszültségeket hoznak létre, előfordulhat repedésképződés és/ vagy a festés leválása, lepergése. Ebből az okból ajánlatosabb az ún. diszperziós szilikátfestékeket használni a mészvakolatok bevonásához. Az ún. szilikongyanta festékek is megfelelőek lehetnek, mert mikropórusos szerkezetük nagy páraáteresztő képességet tesz lehetővé. A diszperziós hányad víz­taszító tulajdonsága megvédi a friss mészvakolatot a fagykároktól.