Sóképződés okai épületfalakban: trágyázás, felújítás, környezeti hatások
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
Az épületkárosító sók beáramlására lényegében csak két forrás ismert. Az utak sózása a téli hónapokban két tekintetben is a falak megnövekedett kloridterheléséhez vezet: a sóban gazdag odaszivár-gó víz vagy a közvetlenül felcsapódó víz egyaránt juttathat sót a falba.
Mint ahogy az építőanyagban, az építési talajban is találhatók sók, ill. ún. földalkáliák, amelyek kapilláris-víztranszport segítségével bejuthatnak az építőanyagokba, aztán szétoszolhatnak a fal teljes keresztmetszetében. A talajból történő sóvándorlás jelentőségét semmi esetre sem szabad alábecsülni, mivel nagyon sokszor ez a jelenség a sókárok fő okozója! A csapadékból származó sóterhelés ezzel szemben alárendelt szerepet játszik.
Trágyázás
A talaj trágyázása során – különösen a mezőgazdasági területeken – jelentős mennyiségű, főként nitrátvegyület kerül a talajba, ezzel pedig a talajvízbe. Az utak vagy az épületek csatornahálózatán vannak olyan hibahelyek, amelyeken keresztül szivárgás miatt a káros anyagokban gazdag szennyvíz direkt vagy indirekt módon a talajba és az épületállományba juthat. A nem kielégítően szigetelt csatornahálózathoz hasonló méretű probléma az állati (leginkább kutya) ürülékből származó káros anyagok bejutása az épület falaiba. Ez a jelenség elsősorban az épületek sarkait és a bejárókat érinti.
A már befejezett helyreállítási munkálatok során is juthatnak sók az épületbe. Így keletkezhet vízüvegbázisú, alkálitartalmú befecskendezőanyagokból nátrium- vagy kalcium-karbonát. Az oldószert tartalmazó tisztítószerek is okozhatnak sóképződést.
További környezeti hatások
Az elmúlt évszázadokban a tengerpart mellett fekvő területeken bevett szokás volt a vakolathoz vagy habarcshoz tengeri homokot adalékolni. Ezzel a módszerrel az adalékanyag magas sótartalma miatt jelentős mennyiségű sószennyezés került a falba is.
- Vintage hangulat- nosztalgiára fel! Képes ötletek!
- Mikor a zuhanyzás igazi élménnyé válik!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A környezeti hatások miatt az esővíz tartalmaz bizonyos mennyiségű kén-dioxidot, amely alacsony (savas) pH-értéket okoz. Ha ez a savas nedvesség bekerül az építőanyagba, elreagál az alkálitartalmú kötőanyaggal, ami pl. a kalcium-karbonát beoldódását eredményezheti, miközben kalcium-szulfát képződik.
Mezőgazdasági területeken további problémát jelentenek az istállók, amelyek igen nagy mennyiségű nitráttal terhelik a környezetet. Ennek okozói az állati fekáliák, a műtrágya, a vizelet, a humusz vagy más rothadó anyagok, amelyek a belső falakat erősen szennyezik nitráttal.
Új sók képződése az építőanyagokban
A sók nem feltétlenül vannak jelen az épületekben kezdetektől fogva, sokkal inkább a felhasznált építőanyagok reakciói során képződnek. Ezen reakciókat segítik elő a cirkuláló talajvíz alkotóelemei és az atmoszférában nyomokban jelen lévő gázok. Ennek fontos és nagyon kellemetlen példája, amikor a légkör nitrogéntatalmából keletkezik nitrát, amikor gipszkéreg (feketekéreg) alakul ki a mészkő vagy a meszes homokkő felszínén, de idesorolható a habarcsok mélyreható, a levegő S02-, ill. S03-tartalma miatti korróziója. Ezekben az esetekben a főként savtámadás okozta korróziós károkhoz járulnak hozzá a sókárok.
Régi épületeknél a biztos statikai kialakításához vagy a veszélyes károk kijavításához gyakran olyan munkálatokra van szükség, amelyeknél a korábban felhasznált építőanyagokat a modernekkel kell kombinálni. Ilyenkor különösen kell figyelni a lehetséges sótartalomra, hogy még véletlenül se használjunk nem megfelelő, az eredeti épülettel nem összeférhető építőanyagokat, amelyek a későbbiekben komoly károkat okoznának.
Felújítási munkák
Könnyen sószennyezést vihetünk be az épület falaiba a felújítási munkálatok során, ha gipsztartalmú agyagból készült égetett agyagtéglákat használunk. Az égetés során a gipsz anhidritté alakul át. Az építkezés alatt az anhidrit nedvesség hatására ismét hidratálódik, ezzel terheli a falazatot. Gyakran kerülnek sók az épületbe a kötőanyag révén is. A korszerű cementek szinte mindig jelentős mennyiségben tartalmaznak sókat. Ez a régi épületben a régebben használt építőanyagok minősége miatt komoly zavarokhoz és másodlagos károkhoz vezethet. Ezért cementet és cementet tartalmazó termékeket csak nagyon óvatosan és gondosan elvégzett előzetes vizsgálatok után alkalmazzunk.
Ha sók kerültek az építőanyagba, azokat a kapillárisán felszálló nedvesség eloszlatja a fal teljes keresztmetszetében. A párolgási zónában ezek a sók kikristályosodnak, ezzel növelik az építőanyag higroszkóposságát. Amíg a falak belső felületén a sók többnyire egyszerűen lekefélhetők, a külső felületen újabb probléma áll elő. A csapadék lemossa a sókristályokat, amelyek így ismét a talajba kerülnek. Ha a folyamatos beoldódás és kiválás faggyal párosul, az épületek külső felülete lényegesen erősebben károsodik, mint a belső.