• faburkolat

Kerámia falburkolatok, falburkoló anyagok

Az égetett kerámia anyagú falburkola­tok évezredek óta ismertek, amit a re­ánk hagyott építészeti örökség is tanú­sít. Az épületek, fürdők és egyszerűbb lakhelyek alakos díszítései mindig va­lamilyen burkolatok, általában mozai­kok voltak. A burkolati lapokat a mai technológiához hasonlóan, magas hő­fokon égették, és egyszerű cserépanyag­ként vagy mázas színezett kivitelben használták.

Falburkoló anyagok

Falburkoló csempék

A falburkoló csempék hazai gyártása a XIX. század második felében kezdő­dött. A burkolólapokat egyre gyakrab­ban használták lakások vizes helyisége­inek falburkolásához, ahol a nedves­séggel szembeni ellenállás, a könnyű tisztíthatóság, esetleg a fertőtleníthető­ség igény volt. A színes, mintás csem­pékkel – jellegüknek megfelelően – változatos felületeket lehetett kialakíta­ni.

A falburkoló csempéket gyártó cégek ma már a különböző műszaki tulajdon­ságú és megjelenésű termékek széles skáláját állítják elő és hozzák forgalom­ba. A gyártáshoz használt új vegyi anyag megjelenésének és a technológiák kor­szerűsítésének köszönhetően a falbur­koló csempék számtalan változatban beszerezhetők.

A tényleges szükséglethez képest 5-10 %-kal többet kell vásárolni, egyrészt az esetleges hibák kijavítására, más­részt a felrakáskor előadódó törések, a szabási veszteségek, valamint a válo­gatáshoz szükséges többletlap igény mi­att is.

Nemcsak az egyszínű lapokat, hanem a díszített (mintás) csempelapokat is rend­kívül széles választékban gyártják. A díszítések az első égetés után készülnek, különböző színű alapmázakra, többféle eljárással felhordva. A mintás csempék egy vagy több színben, szitanyomással, matricával, kézi festéssel készülnek.

Mázas kerámialapok

Jó műszaki tulajdonságainak, változa­tos forma- és színválasztékuknak kö­szönhetően a mázas kerámialapok hasz­nálata egyre gyakoribb a falburkolatok készítésénél is.

A burkolólapokat különböző formák­ban és többféle méretben állítják elő, amit a falburkolatok tervezésekor igény­bevételi és esztétikai szempontból is figyelembe kell venni. Igénybevételi szempontból a fal védelme, esztétikai szempontból pedig a helyiség padló- és falburkolatának összhangja, színharmó­niája, a burkolatok hézagrajza, azaz az összkép kialakítása a fontos.

Falburkolatokhoz általában vékonyabb lapokat használnak. A mázréteg kopás­állósági fokozata is gyengébb lehet, a padlóburkoló laphoz képest is lényege­sen kisebb. Azonos színű és mintázatú mázas burkolólapokkal készített fal- és padlóburkolatoknál különösen nagyje­lentőségű a nyitott hézagrendszerű, há­lósán rakott padló- és falburkolat, ahol a vízszintes és függőleges felületek folyamatosan átmenő hézagai miatt a bur­kolat egységes képet mutat.

5.1. ábra. Modern kerámia falburkolat.

5.2. ábra. Népi motívumú kerámiaburkola­tok.

Kőagyag burkolólapok

A kőagyag burkolólapok kedvező tulaj­donságaik és fagyállóságuk miatt, külső és belső falak burkolásához egyaránt használhatók. Alkalmasak szabadtéri uszodák medencéinek, burkolatának, valamint a kevésbé igényes mellékhelyi­ségek, garázsok, raktárak, mosókonyhák stb. oldalfalburkolatához is. Sok eset­ben osztályozatlan tört lapokból is ké­szülnek falburkolatok.

5.3. ábra. Kőagyaglap falburkolat készí­tése ragasztott technikával.

5.4. ábra. Kismozaik falburkolati lapok ra­gasztása.

Kismozaik falburkoló lapok

A kismozaik lapok külső és belső falak védelmére, díszítésére használhatók. A lapok az 1/4 cm2-estől a több cm²-es méretig, négyzetes, tört négyzetes, sokszög és kör alakban egyaránt besze­rezhetők. Anyagaik és alkalmazási te­rületeik azonosak a csempe-, ill. kerá­miaanyagokkal.

5.5. ábra. Üvegszövetre ragasztott kis­mozaik burkolati lamella (régi burkolatra is felragasztható).

5.6. ábra. Művészi motívumok készítésére is alkalmas pirogránit lapburkolat.

Pirogránit lapok

A pirogránit burkolólapok alapanyaga agyag és samott keveréke. A sajtolt bur­kolólapokat egyedi díszítőelemként pré­selik, ill. gipsznegatívba csömöszölve formázzák. Mázasán és máz nélkül, saját anyagában árnyalatokban gazdag színezéssel, több színben készül. A pi­rogránit kiváló tulajdonságai a tartós­ság, a fagyállóság és esztétikai megje­lenés.

5.7. ábra. Üvegmozaik lap falburkoló pa­nel, vágott és színes üvegtáblákból.

Majolika lapok

A majolika sárgára égő, márgás anyag­ból formázott és ónmázzal bevont, ere­detileg gazdagon díszített, égetett bur­kolólap. Főleg középületek külső és belső falfelületének burkolására hasz­nálják. Napjainkban egyszínű, de több színárnyalatú sima lapokat gyártanak, egyedi megrendelésre.

Falburkoló téglák

A téglákat elsősorban nyersen maradó falfelületek készítésére használják. A nyers téglafalak jó minőségű, szép szí­nű, teljesen ép és csorbulásmentes tég­lából készülnek.

5.8. ábra. Tégla falburkolat különböző kö­tésekben a) feles, b) 1/4-es, c) álló, hálós, d) egyes halszálkás, e) kettős halszálkás, f) váltó mozaikszerű.

Falburkolás kerámialapokkal

A kerámialapos falburkolat helyezhető új és régi, tégla-, beton-, gipszelemes és faanyagú falakra egyaránt. Az elkészült burkolat minősége természetesen függ az alapszerkezet minőségétől, ezért a munka megkezdése előtt gondosan meg kell vizsgálni a falak és (ha van) a va­kolatok állékonyságát. Főleg a lapokból készült válaszfalak és a faanyagú ele­mekből készült térelválasztó falak le­hetnek rosszabb minőségűek.

A falak állagának vizsgálata a kellő merevségre, vakolattartásra (önsúlyterhelés) terjed­jen ki, mert ez a burkolás készítésének módját eleve meghatározza. Gipsz- vagy faaljzatok esetén, mivel ezeket víz ellen védeni kell, vagy a burkolat hagyomá­nyos rétegfelépítését kell megváltoz­tatni, vagy ragasztott falburkolatot kell készíteni.

A vakolat és a fal állapota is befolyásol­ja a burkolat készítésének technológiá­ját. Például egy kitűnő állapotú cement­habarcs vakolatra, ha annak síkjai nem kifogásolhatók (függőlegesség, sima­ság), felülete nem zsíros vagy olajos, azaz nem szennyezett, ragasztott burko­latot célszerű készíteni. A rossz minő­ségű, feltáskásodott (faltól elvált) vako­latot le kell verni, és ezután kell kivá­lasztani a falburkolat elkészítésének módszerét.

Előkészítő munkák

A falburkolás előtt meg kell építeni az eltakarásra kerülő vezetékeket és a kap­csolódó szerkezeteket. A burkolás meg­kezdésekor ellenőrizni kell a meglévő vezetékek állagát és minőségét, és gon­doskodni kell esetleges védelmükről. A hidegburkolatos helyiségekben levő vezetékek általában a falba süllyesztve készülnek. Ezek lehetnek vízvezetéki és lefolyócsövek, valamint elektromos vezetékek.

A vezetékek a hálózati vezetékrend­szerbe csak a burkolás után köthetők be, de az esetleges hibák felderítésére próbavizsgálatokat kell végezni. A víz­vezetéket nyomáspróbával ellenőriz­zük, amelynek az a lényege, hogy az el­takart vezetékekhez kapcsolódó szerel­vények bekötési helyét ideiglenesen lezárjuk, és egy helyen sűrített levegő­vel nyomást adunk a csőhálózatra. A nyomáspróba szakszerű elvégzése a sze­relő feladata, aki azután az észlelt hibá­kat is kijavítja. Burkoláshoz csak minő­ségileg kifogástalan vezetékek, ill. vé­dőcsövek esetén adható át a munkate­rület.

Az elektromos vezetékrendszer műkö­dését szintén ellenőrizni kell, különö­sen, ha a vezetékek nem védőcső-rend­szerbe kerülnek, mert amíg a csőrend­szerbe húzott vezeték utólag is javít­ható, addig a csövön kívül szerelt műa­nyag vezeték cseréje vagy javítása a burkolat bontása nélkül lehetetlen. Olyan falburkolat alatt, ahol vízvezeté­kek is haladnak, az elektromos vezeté­keket csőrendszerbe kell vezetni.

5.9. ábra. Alapvakolatba glettelt erősítő üvegszövet.

5.10. ábra. Falfelület előkészítése csempe­ragasztáshoz a) régi vakolat, kiegészítése alaphordozó réteggel, b) „zsinórozott” új vakolat ké­szítése, c) régi felületek habarcsrétegé­nek kiegészítése (pl. MAPEI NIVOPLAN kiegyenlítő habarccsal).

A falburkolatok és a nyílászáró szerkeze­tek (ajtó, ablak) kapcsolatainál gondos­kodni kell a nyílások pontos beállításá­ról és védelméről. A burkolatok általá­ban a nyílászárókhoz is csatlakoznak, ezért a lapok vágását, illesztését ennek megfelelően kell elkészíteni. Ha a nyílászárók tokszerkezete nincs ponto­san beállítva, a burkolás előtt helyre kell azt igazítani.

Az anyagok és szerkezetek beépítési sorrendjének megváltoztatása a minő­ség, sőt még a használhatóság rovásá­ra is mehet. A már elkészült szerkezetek védelmét mindig tartsuk szem előtt. A burkolás megkezdésekor először a mun­kafolyamatok sorrendjét kell végiggon­dolni. Előfeltétel a falba kerülő (elta­kart) vezetékek beépítése, a nyílászárók pontos beállítása, de számolni kell a va­kolt felületek elkészítésével is.

Azokat a felületeket, amelyek burkolatát ha­gyományos burkolási eljárással, cement­habarcs ágyazattal rakják fel, nem kell vakolni. Ha viszont a falburkolatot ra­gasztásos eljárással készítjük, a teljes felületet simára kell vakolni. A techno­lógia tehát visszahat a munkák védel­mére, hiszen a vakolás utólagos készí­tése esetén a burkolatot kell megvédeni, tehát a vakolást kell előbb elvégezni. Helyes sorrendben végzett munkafo­lyamatok mellett a burkolatot sem vé­deni, sem tisztítani nem kell utólag.

5.11. ábra. Falburkolat készítés 1 iránycsempe, 2 függőleges kitűzés, 3 vízszintes kitűzés és burkolás, 4 alátét­deszka, 5 kiegyenlítő magasítás vagy kontraék.

5.12. ábra. Műanyag, kerámia vagy kerá­miaanyagú különböző dísz- és osztólécek a) a lécet a csempesorra ragasztják, b) a következő sorokat a lécre rakják.

5.13. ábra. Csempe díszléc mint saroke­lem a) több irányú sarok lezárás csomóelem­mel, b) sarokprofil felragasztása a csempézésnél MUREXIN profilokkal.

5.14. ábra. Csempe sarokléc PROTEK­TOR szelvényből, hagyományos habarcsos és vékonyragasztós módszerrel be­építve
2 csempeburkolat, 3 vékony ragasztás, 4 hagyományos habarcs ragasztás, 5 foga­dó fal, 6 fugázás.

5.15. ábra. Burkolati véglezárás PROTEK­TOR szelvénnyel – 2 csempeburkolat, 3 ragasztó (vékony) habarcs, 4 vakolat, 5 fogadó fal.

5.16. ábra. Burkolat és dilatáció PROTEK­TOR szelvénnyel – 2 fogadó fal, 3 dilatáció, 4 bituráncsík, 5 elasztikus fugázás, 6 ragasztás, 7 csem­peburkolat, 8 fugázás.

5.17. ábra. PVC élfelületű élvédő profil csempeburkolatba építve 1 1128 PROTEKTOR szelvény, 2 fogadó fal, 3 csempeburkolat, 4 ragasztó ha­barcsréteg, 5 fuga, 6 vakolat.

5.18. ábra. Élvédő profil falburkolathoz és vakolathoz PROTEKTOR szelvényekből 1 1127 (és 2027 rozsdamentes acél) PRO­TEKTOR élvédő, 2 klinkertégla burkolat, 3 csempeburkolat, 4 ragasztó habarcs, 5 fugázás, 6 fogadó fal.

A burkolat és a beépített berende­zési tárgyak kapcsolata

A fürdőkádat vagy a zuhanytálcát úgy kell illeszteni, hogy a beépítés után a burkolat ne a kád vagy zuhanytálca pe­remének külső széléhez, hanem a pe­rem legmagasabb pontjához csatlakoz­zon. Emellett is célszerű azonban a fa­lak vízszigetelése, főként vályogfalak esetén. A falburkolat és a kád csatlakozásánál – a víz behatolásának elkerülése érde­kében – gondos beállítás és hézagkép­zés szükséges. A kád magassági beállí­tása a padlószinttől számítva változó, maga a kád elhelyezhető süllyesztve is.

A kád vagy a zuhanytálca beállításakor gondolni kell a homlokoldal burkolá­sára, figyelembe véve a csatlakozó bur­kolatok rétegfelépítését. A berendezési tárgyak homlokfalát úgy kell burkolni, hogy a burkolat síkja a kád vagy a zu­hanytálca pereménél beljebb kerüljön, hogy a szükséges vízorr kialakítható le­gyen. A vízorr feladata, hogy a beren­dezési tárgyakról lecsurgó vizet a bur­kolattól távol tartsa és a padlóra ve­zesse.

5.19. ábra. Kerámia falburkolat alsó lezá­rása, ill. kapcsolása berendezési tárgyak­kal a) díszléces falburkolat és mosdó víz­mentes csatlakozása, b) mosogató és fal csatlakozása.

A beépítendő tárgyak (pl. a süllyesztett kapaszkodók, a szappantartók vagy a szivacstartók) elhelyezése gondos és pontos tervezést kíván. Ezeknek a tár­gyaknak a beépítése a fal vésése nélkül nem lehetséges, amit természetesen a burkolás előtt kell elvégezni, figyelem­be véve a burkolat hordozó fal vastag­ságát, mely nem lehet kevesebb téglá­nál 10, vályognál 15 cm-nél. Egysze­rűbb a dolgunk a már burkolt felületre kerülő szerelvények felhelyezésekor. A nem falba süllyesztett kiegészítő eleme­ket (pl. fogas, törülközőtartó) a burkolt falra utólagos fúrással, műanyag tipli­vel bármikor felrakhatjuk, azonban is­merni kell az eltakart vezetékek (vízve­zetékcső, villanyvezeték helyét, ill. ve­zetési vonalát.

A szabálytalan szerelés utólagos tiplizés esetén mindig veszély­forrást jelent, és a vezetékek sérülése súlyos következményekkel járhat. A kád feletti tárgyakat, a kapaszkodót és a szivacstartót úgy kell elhelyezni, hogy a kád közepétől számítva 30-40 cm-re, a lefolyó felé kerüljenek, a kád feletti második csempesorba illeszkedve, ami azt jelenti, hogy a kád feletti 15-30 cm közötti sávba kerülnek. A szappantartó helye ugyanebben a magasságban van, vagyis a kád feletti második csempesor­ban, vízszintesen azonban a kád közepe felé kerüljön. Legjobb, ha a szivacstartó és szappantartó között egy-egy csempe van.

A fal és a padozat csatlakoztatása

A falburkolást a padlóburkolás előtt célszerű elvégezni, mert így nem jelent gondot a berendezések beépítése és nem kell gondoskodni a padlóburkolat vé­delméről.

A falburkolat első sorának lapjait lécre kell helyezni, ahol a léc felső szintjének a padlóburkolat végleges szintjével azo­nosnak kell lennie. A falburkolás meg­kezdése előtt tehát a padlóburkolat szintjét meg kell határozni, ami a szintvonal alapján lehetséges.

Vízszintes, azaz lejtés nélküli padlók esetén az első sor szintje egyszerűen ki­tűzhető, mert a kezdősor alatti lécet a szintvonallal párhuzamosan, jól tömö­rített homoksávra helyezzük, vagy a fal­ra erősítjük. Lejtésben kialakított pad­lóknál nehezebb a helyzet, ilyen ese­tekben a kezdősort tartó lécet a lejtés szintjével, azaz a padlóburkolat szintjé­vel azonosan kell beállítani, vagyis nem a szintvonallal párhuzamosan. Homoksávval való lejtéskiképzéssel vagy a lé­cet ferdén a falra erősítve, ez egyszerű­en megoldható.

5.20. ábra. Falburkolat és padozat csatla­kozása dilatációs réssel 1 padlóburkolat, 2 falburkolat, 3 ragasztó habarcs, 4 elasztikus kitöltő csík, 5 ru­galmas fugázás, 6 dilatáció, 7 aljzat, 8 fal, 9 mennyezet.

5.21. ábra. Saroklezáró profil beépítése a) az öntapadó felület fóliamentesítése, b) elhelyezés, beépítés.

A lejtést mindig a kez­dő falburkolatsor lapjainak leszabásával kell kikövetni, és további sorokat már egész lapokból kell rakni. Másik megoldás, a fal burkolását nem az első, hanem a második sor felrakásával kezd­jük, úgy, hogy a sorkiosztásnál a faltő (fal és padozat csatlakozása) legala­csonyabb pontját vesszük kiindulási alapul és elkészítjük a teljes falburkola­tot, utolsóként az alsó sort rakva fel, célszerűen csak akkor, ha a padozati burkolat már elkészült. Így biztosítha­tó, hogy a fal és padozati síkok közötti vágott fuga egyenletes legyen.

Abban az esetben, ha a falburkolat csem­péből, a lábazat viszont a padlóburkolat anyagából készül, a lábazati sor felra­kásával kell kezdeni a falburkolást, és az esetleges lejtést is lábazati anyagból kell kialakítani. A lejtéssel készülő burkolatok padlóhoz csatlakozó lábazati lapsorát a padlóvonal legmélyebb pont­járól, egész lappal kell indítani, majd a többi lapot a lejtésnek megfelelően kell befaragni. A lábazatburkolatok között már szó esett a faltő burkolatok dilatációjának kiala­kításáról, amiről nem feledkezhetünk meg, mert az egyenetlen épületmozgá­sok, hőmérsékletváltozás okozta méretváltozásokból behozhatatlan károk keletkezhetnek.

Kerámiaburkolatok hézagolása

A kerámiaburkolatok hézagrajzai több­féleképpen, például a kötésbe rakva és hálósán, valamint kombinálva is, zárt és nyitott hézagokkal egyaránt készíthe­tők.

A korábban szinte egyeduralkodó zárt hézagos burkolás mára szinte feledésbe merült, egyrészt minőségi szempontok, másrészt az igényesebb felületek elő­térbe kerülése miatt. A falakra ragasz­tott kerámialapok más keménységűek, ill. tömörségűek, mint a közvetítő (ra­gasztó) réteg, és mint a burkolandó fal anyaga. Ezek az eltérő és egymástól függetlenül változó hőmérsékletű szer­kezetek mind másképpen reagálnak a környezet hatásaira, a dinamikus rezgé­sekre, és az épületmozgásokra.

5.22. ábra. Kerámia falburkolat hézag­rajzai a) kötésben, b) hálósán, c) váltó kötés­ben, d) hálósán, álló vagy fekvő lapokkal.

5.23. ábra. Csempe falburkolat nyitott hé­zagainak fugázása.

5.24 ábra. Nyitott hézag rajzolatú csempe­burkolat.

5.25. ábra. Csempe falburkolat hézagraj­zolata, valamint a berendezési tárgyak és az épületgépészeti csatlakoztatások a) fürdőszoba, mosdó és környezete, b) csempekiosztás az adott lapokból, csat­lakozásokkal, c) elektromos, víz- és csa­tornahálózat szerelése, 1 lámpa, 2 villanykapcsoló, 3 földelt dugaszolóaljzat, 4 hi­degvíz csatlakozás, 5 melegvíz csatla­kozás, 6 csatornacsatlakozás, 7 elektro­mos csőszerelés, 8 nyomóvíz vezeték, 9 csatornavezeték.

Felmé­rések bizonyítják, hogy tömör fugájú csempeburkolatok 5-10 éven belül lega­lább a felületek 1/10-részében leválnak a falról. Ennek oka többnyire a tömör (támaszkodó) zárt fuga. A mozgások lehetőségét biztosító nyitott fugák esetén ez az arány jóval kedvezőbb. Számolni kell természetesen a fuga tömörségével, ill. a fugázó anyag keménységével és/ vagy a rugalmasságával is. Mindkét felrakási rendszernek vannak előnyei és hátrányai.

A zárt hézagrendszerű falburkolatok magasabb higiéniai igények kielégíté­sére alkalmasak, de elkészítésükhöz a csempelapok fokozott méretpontossága, és szigorú helyszíni válogatása szük­séges. A lapok közötti zárt hézaghoz is legalább 1 mm-es hézagot kell hagyni. Nyitott hézagok esetén a tartóssági és javíthatósági előnyökön túl esztétikusabb felület hozható létre, és a lapok méretpontatlansága is kevésbé vehető észre. A nyitott hézagokhoz általában színes hézagolóhabarcs szükséges, a hézag szélessége (2-4 mm) az alkalma­zott falburkoló lap méretétől és a falrész lapkiosztásától függ. Kerülni kell a vé­kony csíkok toldását, és a hézagszé­lesség helyes megválasztásával is tö­rekedjük arra, hogy lehetőleg vágás nél­küli, teljes lapokat építsünk be.

A nyi­tott hézag egyenletes szélessége megfe­lelő vastagságú műanyag távolságtar­tóval, műanyag zsinórral vagy üveg­csíkkal biztosítható. A műanyag távol­ságtartókat a hálósán rakott burkolóla­pok sarkainál kell elhelyezni. A kötésbe rakott falburkolatot zárt (1 mm-es) hézaggal készítsük, ellenkező eset­ben a hézagrendszer zavaróan hat. Mi­után a kötésbe rakott lapok függőleges hézagai minden második sornál meg­szakadnak, a lapok méretpontatlansága kevésbé szembetűnő, görbesége azon­ban annál feltűnőbb. A törött, csorbult lapokból, esetleg a régi burkolat bontásából felhalmozó­dott anyag is hasznosítható, kevésbé igényes helyeken a tört csempéből vagy egyéb kerámiaanyagból nova falburkolat készíthető.

Kerámialapok méretre vágása

A falburkoló lapok a vídiavágóval és bur­kolólap vágó géppel darabolhatok. A leg­egyszerűbb eszköz a vídiavágó, amely csempe vágásához jól használható, de mázas kerámialapokhoz már nagyobb tapasztalat szükséges. A porózus csem­pelapot a vídiával be kell karcolni, majd kézzel, határozottan megfeszítve a lap a bekarcolás mentén szétválik.

Csem­pelapok karcolását és vágását mindig a lap mázas oldalán, folyamatosan, szél­től szélig, vezetősín vagy derékszög mentén kell végezni. Ha a csempelap­ból kisebb sávot kell eltávolítani, ezt a karcolás mentén, fogóval csípjük le. Vágás után a törés élét csiszolókővel vagy nagyobb keménységű csiszolóvá­szonnal simára kell csiszolni. Egyszerűbb a lapokat vágógéppel el­vágni, amelyekből többféle is van forgalomban. A géppel végzett munka mindig pontosabb és tökéletesebb, amellett gazdaságosabb is, igen kevés selejt ke­letkezik.

A gépészeti vezetékek átvezetése, a sze­relvények, a berendezések felszerelése miatt a burkolatokon gyakran kell lyu­kakat fúrni. A kisebb lyukak fúrása kézi vagy gépi fúróval végezhető, ennek hí­ján a lyuk hegyes kalapáccsal is kifa­ragható. A faragást mindig a mázas ol­dal felől a mázréteg kívánt nagyságú el­távolításával kell kezdeni. A munkafo­lyamat lassú, fárasztó és számos eset­ben sikertelen. Legcélszerűbb fúrófejjel ellátott vágógépet használni, amellyel mindkét munka, a vágás és fúrás is elvégezhető.

5.26. ábra. Csempék alakítása a) vágás vágógéppel, b) fúrás fúrógéppel.

Kerámia falburkolatok készítése

A kerámia falburkolatok készülhetnek hagyományos módszerrel, ágyazóhabarccsal, vagy ragasztott módszerrel, vakolt vagy vakolatlan felületre, meg­felelő ragasztóanyaggal. A felhasznált anyagok és a burkolat rétegfelépítése mindkét módszernél más és más. Hagyományos megoldás esetében a burkolólapok felrakásához ágyazóhabarcsot használunk.

A ragasztás csak tökéletesen sík és si­ma vasbeton vagy vakolt tégla, rabicolt gipsz- vagy fa- stb. felületen alkalmaz­ható. A tégla- és betonfalakon az aljzatot va­kolással, a vakolatréteg felhordásával készítjük. A belső vakolatok készülhet­nek egy vagy két rétegben, ezt a falak függőlegessége határozza meg. A vakolatréteg vastagsága általában 10-12 mm, amit egy rétegben kell felhordani. Na­gyobb vastagság esetén a kiegyenlítő vakolatot több rétegben kell elkészíteni.

A vakolásnál igen fontos a felület előkészítés, amit a vakolandó felület tisztítá­sával kell kezdeni. Téglafalak esetében a hézagokból ki kell kaparni minden szennyeződést és a falsíkból kiálló ha­barcsot le kell verni, ezután – közvet­lenül a vakolás megkezdése előtt – a felületet jól meg kell locsolni. Tisztítás után a téglafelületet híg habarccsal kell befröcskölni (gúzolni), és ezt követi a vakolás. Betonfelület ese­tén a tisztítás és a vizes locsolás elvég­zése után a felületet híg cementlével kell befröcskölni.

5.27. ábra. Épületgépészeti csatlakozások csempeburkolaton a) fúrás hagyományos lyukasztással, b) elektromos csatlakozás kiépítése.

A gipsz- és a fa-, esetleg fémfelületek burkolásának előkészítése egészen más a hagyományos burkolatkészítési eljá­rásokhoz képest, mint a tégla- és a be­tonfelületek előkészítése. A felsorolt anyagokra a vakolat közvetlenül nem hordható fel, ezért szigetelés után rabichálót kell közbeiktatni. A rabichálót (20-25 mm lyukbőségű, 1-1,5 mm vas­tagságú drótháló) a falhoz kell erősíteni, majd híg cementhabarccsal kell befröcs­kölni. Az így előkészített felületre a burkolat hagyományos módszerrel, ágyazóhabarcsba vagy a vakolatkészítés után, ragasztva egyaránt felrakható. A vako­láshoz jó minőségű habarcsot (Hvb 7 jelű) kell használni.

A falburkolatok felületének utólagos kiegyenlítéséhez célszerű műgyanta adalékos, előregyártott habarcsot alkalmaz­ni, ilyenek pl. a MAPEI és MUREXIN ragasztók (amelyeket a padlóburkola­tokkal és a korszerű építőanyagokkal foglalkozó rész ismertet). A falburkoló csempékhez használható ragasztó és hézagoló anyagok a padló­burkolatokhoz is alkalmasak, de a fal­burkolatok ragasztásához sűrűbb anyag kell (más viszkozitású), ezért vásárláskor közölni kell, hogy milyen célra akarjuk a ragasztóanyagot használni.

Burkolatok ragasztása habarccsal

Falburkolatok tömör és porózus szerke­zetű kerámiatermékekből egyaránt ké­szíthetők. A tömör szerkezetű lapok fagyállóak, kevés vizet szívnak fel, ezért a burkolólapok felrakás előtti áztatása nem szükséges. A porózus szerkezetű kerámialapok nem fagyállóak, zomán­cozott lapjuk ugyan nem engedi át a vi­zet, de hátlapjuk nedvszívó, ezért felra­kás előtt áztatással kell gondoskodni a telítettségükről. Ennek elmaradása ese­tén a burkolólap elszívja a habarcs köté­séhez szükséges nedvességet, aminek komoly következményei lehetnek. A habarcs általában tönkremegy, a nedvességhiány miatt „elég”, porlik, tapa­dása, szilárdsága nem megfelelő és a burkolat a faltól vagy a habarcstól el­válik.

A nem fagyálló, mázas kerámia­lapokat és csempéket ezért a felrakás kezdete előtt 8-10, egyes lapokat pedig – a gyártó előírása szerint – 24 órára vízben be kell áztatni. Az áztatás alatt a burkolólapok színe sötétebb lesz, egyes lapok foltosodnak, aminek a lapok egyen­lőtlen vízfelszívó képessége az oka. Ki­száradás után a foltok és a lapok vissza­nyerik eredeti színüket. A burkolat felrakása előtt a falfelületet portalanítani és előfröcskölni (gúzolni) kell. A jó kötéshez érdemes a falat bur­kolás előtt híg cementes mészhabarccsal bevonni, aminek meghúzása után (ha már nem folyik, hanem tapad) meg­kezdhető a burkolólapok felrakása. Té­ves az, hogy az előfröcsköléshez híg ce­menttej kell, mert a cement filmréteget képezve a falon megakadályozza a fal „lélegzését”.

Ez a folyamat és az anya­gok különböző homogenitása idő előtti leváláshoz vezethet. A falburkolást a kitűző lapok elhelye­zésével kell kezdeni, amelyeket úgy kell felrakni, hogy a burkolóléccel elér­hetőek legyenek. A kitűzést vízszinte­sen, a szélső lapok beállításával kezd­jük, majd zsinór segítségével a köz­benső kitűző burkolólapokat helyezzük el, egymástól kb. 1,0 m-re. A vízszintes sík meghatározása után be kell állítani a függőleges burkolati síkot is, a falburkolat felrakása csak ezután következhet.

A burkolólapok felrakásához szükséges habarcsot úgy kell kőműveskanállal a lap hátoldalára teríteni, hogy a habarcs az egész lapot befedje, és három ol­dalélről kb. 45°-os szögben levágjuk a habarcsot. Ezután a lapot ráhelyezzük a falfelületre, úgy, hogy a lapnak az az éle legyen felül, amelyről nem vágtuk le a habarcsot. Mivel a felrakás után mindig szükséges némi helyreigazítás, a ha­barcsvastagság néhány mm-rel több le­gyen a lapon, mint amennyi a végleges szintvastagság miatt kellene. Ez a habarcstöbblet ad lehetőséget a tömörítés­re, a síkba veregetésre, ami egyúttal a burkolat szilárdságát is elősegíti. A hely­reigazítást, beveregetést egy-két hatá­rozott mozdulattal kell végezni, mert többszöri, apró ütögetésre a habarcsból a víz kicsapódik a felületre és a lap meg­csúszik.

5.28. ábra. Habarcsba ragasztott kerámia falburkolat 1 fogadó fal, 2 bennlevő faanyagú szerke­zet, 3 fólia, 4 rabicháló vagy üvegszövet, 5 ragasztó habarcsréteg, 6 csempe fal­burkolat.

A sorok elkészülte után mindig ellenő­rizzük a sor vízszintességét. Ha igazí­tani kell, ez a hézagba helyezett fa vagy műanyag ékekkel lehetséges. A lapok felrakásakor zárt hézagképzés esetén is 1 mm-es hézagot kell hagyni, vízszin­tes és függőleges irányban egyaránt. Az elkészített lapsor ellenőrzése és a lapok beveregetése után a felső élre kinyomó­dott habarcsot spatulyával levágjuk, ahol pedig hiányosságokat látunk, ezzel az anyaggal kell pótolni, úgy, hogy a sorok éle mindenütt telt és tömör le­gyen.

Ezt követően ellenőrizzük a burkolat síkját, úgy, hogy a burkolólécet a kitűző csempékre és az elkészített burko­latra átlós irányban ráhelyezzük. Az észlelt hibákat ki kell igazítani. Ezt az ellenőrzést vízszintes irányban is több­ször elvégezzük.

Nyitott hézagos burkoláskor (2-4 mm hézagszélesség) a burkolólapokat háló­sán rakjuk fel. Az egyenletes hézagszé­lesség tartásához a tervezett hézagmé­rettel azonos vastagságú műanyag fu­gakeresztet helyezünk el távolságtartó­ként. A függőleges hézagokat – a csem­pe felrakásakor – a spatulya élével iga­zítjuk a kívánt szélességre. Az egyenes vonal betartását burkolóléccel vagy függőónnal folyamatosan ellenőrizni kell. A burkolatfelületet minden sor felra­kása után több irányban ellenőrizni kell, hogy a síkbeli eltéréseket elkerüljük. Fény hatására a burkolatok legkisebb síkbeli eltérése is feltűnően látszik, ez a hiba a munka minőségét tehát nagyon lerontja.

Kerámiaburkolatok készítése ragasztással

A 90-es évektől elterjedt a falburkola­tok vakolt alaprétegre való ragasztása, cement vagy műgyanta bázisú, előkevert, száraz és kétkomponensű ragasz­tókkal egyaránt. Ragasztott falburkolatok esetén sem a tömörebb, fagyálló, sem a porózus, nem fagyálló kerámialapokat vagy csempelapokat nem kell vízben áztatni, sőt, nem is szabad, mert a műgyanta habar­csok kötését és tapadását a víz gátolja, illetve anyagukat folyóssá teszi. A víz­zel hígítandó ragasztóanyagokhoz csak a csomagoláson levő alkalmazási útmu­tatón előírt vízmennyiséget szabad hoz­zákeverni.

A ragasztott falburkolatok alatti fal fe­lülete tökéletesen sík legyen, mert az 1-3 mm vastagságú ragasztóréteggel már nem lehet korrigálni a méreteltéréseket. Ragasztott burkolat készíthető: beton, vakolt tégla, gipszkarton vagy fa felü­letre egyaránt, a felületek előkészítése azonban igen gondos munkát igényel. Jó burkolatok csak száraz, tiszta felü­letre, megfelelő minőségű és típusú ragasztóanyaggal készíthetők. Más ra­gasztóanyag típus szükséges fa anyagú vagy vakolt alapfalhoz, még ugyano­lyan minőségű csempelapok alkalmazá­sakor is.

5.29. ábra. Alapvakolatra ragasztott csem­peburkolat.

A burkolás első munkafázisa a felület előkészítése. A megfelelő ragasztó­anyagból kisebb mennyiséget készí­tünk, és ezzel vékony rétegben átken­jük, „gletteljük” a falfelületet. Ez a réteg gyorsan megköt, és megalapozza a jó ta­padást a ragasztóréteg és a fal között. Ezután a lapok felragasztásához keverünk anyagot, de mindig csak annyit, amennyi 30 perces munkához elegen­dő. Mint ismeretes, a műgyanta adalékos ragasztók gyorsan kötnek, ezért na­gyobb adag nem használható fel, mert a kötés munka közben megkezdődik.

5.30. ábra. Alapvakolat durva lehúzása után felhordott MAPEI vagy MUREXIN kiegyenlítő réteg.

A ragasztóanyagot mindig a fal felüle­tére kell felhordani, fogas kenőlappal, ha azonban vastagsági korrekció is szük­séges, akkor a lapok hátoldalát is be kell vonni kiegészítő ragasztóhabarccsal. A ragasztóanyag rétegvastagsága a ke­nőlap fogainak méretével szabályoz­ható. A falfelületre hordott ragasztót a kenőlap (spatulya) fogas részével azo­nos vastagságúra szétterítjük (lehúz­zuk), majd a burkolólapokat enyhén rá­nyomva, felhelyezzük. Csak akkora te­rületet vonjunk be egyszerre ragasztó­val, amekkorára a lapokat a ragasztó kötése előtt fel tudjuk helyezni. A bur­kolólapok vízszintességét és függőlegességét folyamatosan, de még a ragasztóanyag megkötése előtt ellenőriz­zük, és az észlelt hibákat azonnal igazít­suk ki.

5.31. ábra. Ragasztott csempeburkolat készítése a ) ragasztóanyag felhordása, b) egyenle­tes fogas lehúzás, c) csempe ragasztása.

A kismozaik készítése hasonló a kerá­miaburkolatéhoz. A burkolásra előké­szített felületet Hvb 7 minőségű ha­barccsal be kell vakolni, és erre kell ra­gasztani a mozaikot. A kismozaikot ál­talában papírra ragasztottan, táblásítva forgalmazzák. Készülhet a táblásítás úgy is, hogy a lapok tapadó felületét víz­álló ragasztóval, gyárilag üvegszövetre ragasztják.

A táblásított elemeket egymáshoz csat­lakoztatva helyezik el, ügyelve arra, hogy az egymás mellé helyezett táblák közötti hézag a táblásított mozaikele­mek közötti hézagtávolságokkal azonos méretű és helyzetű legyen, hogy a hé­zagok folyamatosan fussanak végig a teljes felületen. A mozaiklapocskákból figurális vagy egyéb minták is kialakít­hatók, ehhez azonban a mintát gondosan kell tervezni, és a megtervezett fel-rakási mód szerint kell felragasztani a részegységeket.

5.32. ábra. Ragasztóréteg felhordása.

A kismozaik felrakása után a szinteket a fal síkjának megfelelően ki kell iga­zítani, és a lapocskákat összefogó papírt a felületről le kell mosni. Ezt követi a végleges beigazítás és a hézagolás. A törtlapos padlóburkolatokhoz hason­lóan falburkolatok is készíthetők tört la­pokból. A törtlap falburkolat azonban csak akkor szép, ha készítéséhez gon­dosan összeillesztett, ép élű elemeket használunk, amelyek élét szükség sze­rint csiszolni is kell.

Több színű lapok használata esetén a színek harmonikus összhangját előre meg kell tervezni. A törtlap burkolat készítésekor a falra felhordott friss ragasztóvakolatba a la­pocskákat egymáshoz illesztve, enyhén be kell nyomkodni, és egy-egy felületrész elkészülte után sulykolófával egyenle­tesen sima felületűre kell sulykolni. A törtlap burkolatok készíthetők egész lapokból készített keretes mezőfelü­letek egymáshoz sorolásával is, ez a módszer egyszerűbb és gyorsabb.

5.33. ábra. Ragasztóréteg tapadóképes­ségének vizsgálata próbaragasztásnál a) a ragasztásra alkalmas anyag ujjunkra tapad, b) a ragasztásra alkalmatlan anyag nem tapad a kezünkre.

5.34. ábra. Jó ragasztóképességű (pl. epoxigyanta bázisú) ragasztóra a kőagyag lapok ragasztása lehet „szabad ve­zetésű”. A jó tapadásnál a lapok elmozdu­lása 1-2 mm, ez a kötési fázisban spatulyával kiigazítható.

5.35. ábra. Vastagabb ragasztóréteg kiala­kításához ragasztóanyagot a csempére is fel kell hordani, nemcsak az alapfelületre.

5.36. ábra. Panel készítése kismozaik la­pokból soroló keretben, ideiglenes papír soroló réteg felragasztásával.

5.37. ábra. Kismozaik falburkolat ragasz­tása.

5.38. ábra. Különböző profilú pirogránit falburkolatok a) egyenes, b) extrudált, c) öntött, d) extrudált üregprofilos, A. mezőelem, B. sa­rokelem, C. él-elem, 1 fogadó fal, 2 ra­gasztó habarcs, 3 fugázás, 4 pont- vagy sávragasztás (gyorsragasztóval) 5 üreg.

Pirogránit falburkolatok

Pirogránit falburkolat készíthető belső és külső falfelületre egyaránt A belső téri falburkolatok készítése a csempeburkolat készítésétől csak a hé­zagképzés tekintetében tér el, a burkolóla­pok méreteinek aránya szerint. Hézag­képzésük általában nyitott (4-16 mm) há­lós, fonott vagy Z kötésben készülnek. A ragasztóhabarcsokhoz 2,5-3 cm feletti ré­tegvastagság esetén már rabichálót kell behelyezni.

Majolika burkolatok

A belső térben készülő majolika burko­latok felrakása azonos a pirogránit fal­burkolatokéval. A hézagoláshoz színes műgyantahabarcs szükséges, hogy a falburkolat dekoratív hatása még job­ban érvényesüljön.

5.39. ábra. Majolika burkolat pilléren és oszlopon a) téglalap alakú pilléren, b) kör kereszt­metszetű oszlopon, kis- és nagyelemes burkolólapokkal, 1 oszlop, 2 burkolat, 3 ragasztó habarcs.

Kerámia falburkolatok hézagolása

A falburkolatok hézagolása:

• híg cementtejjel,
• finom fugázó cementhabarccsal,
• kész fugázókkal végezhető.

Cementtejjel való fugázáshoz tiszta és csomómentes (friss) cementet kell víz­zel elkeverni a kívánt konzisztencia, ill. bedolgozhatóság eléréséig. A cement­tejes fugázáshoz legtöbbször fehér ce­mentet használnak, de sötétebb színű felületekhez szürke vagy S54-es, mé­lyebb tónusú cement is szóba jöhet. A cementek oxidfestékkel színezhetők is, természetesen az ésszerű határokon be­lül, és legegyszerűbben a fehér cement­tel. Cementtejjel max. 2 mm széles és kizárólag zárt fugák fugázhatok.

5.40. ábra. Csempe falburkolat fugázása a) fugák kitöltése, b) tisztítás, c) fényezés vizes szivaccsal.

A finom fugázó cementhabarcs alapa­nyaga azonos az előzőével, a különbség az, hogy a cementpépbe finomszemcsés kvarchomokot vagy kőlisztet kell ke­verni. A fuga vastagsága 1-3 mm lehet. A kész fugázók bármilyen 0-15 mm-es hézagok fugázására alkalmasak. A hézagoló anyagot, a fugázás üteméhez igazodva, kell összekeverni vízzel. A keverési arány a fugázók gyári cso­magolásán található. A MAPEI és a MUREXIN fugázók egyaránt alkalma­sak a jó minőségű fugázáshoz. A kimért vízhez folyamatos keverés közben kell adagolni a keverési arány szerinti kötő­anyagot.

A tejfölsűrűségűre kevert hézagoló anyagot gumilappal kell a bur­kolat felületére hordani, és a hézagokat egyenletesen ki kell tölteni. Ahhoz, hogy a burkolt felület hézagai telítettek le­gyenek, a hézagolási folyamatot rövid időközönként meg kell ismételni. A hézagoló anyagot meghúzás után a felület­ről puha szivaccsal és ronggyal le kell tisztítani, a felesleges anyagot úgy le­dörzsölve, hogy a hézagok teljesen ki­töltöttek maradjanak.

5.41. Kerámia falburkolat fugázása műa­nyag bázisú fugázóval a) bedörzsölés filctalpú simítóval, b) szivacsos lemosás, c) ledörzsölés és fénye­zés textíliával.

5.42. ábra. Nyerstégla burkolat a) feles kötésben, b) váltósoros kötésben, c) mozaikszerű felületi kialakítással.

Nyerstégla falburkolatok

Nyerstégla burkolatok készíthetők kü­lön erre a célra gyártott falburkoló tég­lákkal és klinkertéglákkal, a falazással egy időben vagy utólag. Utólagos bur­koláshoz a hátfalazatot három – négy soronként visszaugratva kell elkészíte­ni, hogy a negyed tégla nagyságú burko­latot féltégla szélességben beköthessük. Az egyenes sorok és az azonos hézagtávolságok 10 mm átmérőjű fúgaléc hasz­nálatával biztosíthatók. A burkoláshoz Ha 12 jelű ágyazóhabarcsot, a hézagoláshoz Hsc 60 jelű habarcsot kell hasz­nálni.

5.43. ábra. Tégla előkészítése pattintott téglafelületű burkoláshoz a) kirajzolás, b) pattintás vésővel, gumi­lapon.

A hézagok kiképzése után a bur­kolatot azonnal meg kell tisztítani a ha­barcsanyagtól, mert ha ez elmarad, a burkolaton elszíneződések keletkeznek. A ma már elterjedt korszerű burkolati rendszerekhez beszerezhetők a tégla­méretű, 10-15 mm vastagságú máz nél­küli kerámialapok, amelyek a burkolólapok technológiájával, de fugalécet is használva építhetők be és a nyerstégla burkolatokhoz hasonlóan fugázhatok. Külső és belső terek burkolásához gyár­tanak ugyancsak téglaméretű, 4-6 mm vastagságú, akár ollóval is vágható ún. kétkomponensű burkolólapokat. A burkolati rendszer érdekessége, hogy a bur­kolandó felület egyaránt lehet sík, ívelt vagy homorú.

5.44. ábra. Nyerstégla felület hézagolása a) dörzsölt, mélyítve, b) elvágott, mélyí­téssel, c) egyenes, mélyített, d) ferdén vá­gott mélyítéssel.

5.45. ábra. Régi téglafelület rusztikus fugázása a) fugák kivésése, b) dörzsölt fugázás.

A burkolólapok a külön e célra alkal­mas speciális másodkomponensű ra­gasztóval ragaszthatók fel. A ragasztót a burkolt felületre kell felhordani fogas-lehúzóval, a kizsinórozott lapokat ebbe a rétegbe kell ragasztani. A felület fugázása igen egyszerű, a ragasztóréteg adja egyúttal a fugázási felületet is. Fugázáskor a még képlékeny ragasztó­réteget száraz ecsettel egyszerűen el­húzzuk a felragasztott lapok fugáinak irányába.

5.46. ábra. Kézi formázású (mezei) tég­laburkolat készítése, falazó habarcs fugázással a) tömörhézagú falazás, c) vízszintes fu­gák kimélyítése gumicsővel (fugázóval), c) függőleges fugák kimélyítése.

5.47. ábra. Kerámialap falburkolat készí­tésének menete a) sorok és fugák kiindulópontjainak kitűzése, b) ragasztóhabarcs felhordása fo­gas lehúzóval, c) burkolás, d) sorok ellen­őrzése, e) fugázás dörzsöléssel, f) nyers felület tisztítása vizes szivaccsal.

5.48 ábra. Tégla méretű kerámia lapbur­kolat régi és új falakon a) csempeburkolaton, b) nyers téglafelü­leten, c) betonfelületen.

5.49. ábra. Nyerstégla és kerámia burko­lati fal dilatációs réseinek és falmezőinek csatlakozása rugalmas tömítőmasszával kitöltve a) kész téglafal, b) fugázás tubusos fugá­zóval.

5.50. ábra. Rugalmas burkolólapok sa­rok-, egész- és feles elemei.