• asztal

Asztal csapolásának cseréje vagy megerősítése

Az asztal megfelelő stabilitását az asztallábak és a keresztrudak közti, különlegesen erős kapcsolat biztosítja. A régi, fából készült asztalok esetében ezt a kapcsolatot legtöbbször csapolással oldották meg. Ha egy csapolás eltörik, szakszerűen kell megjavítani. A törött részeket először is szét kell szedni.

Törés után a vágatban csak a csapolás egy kis darabja marad, amelyet ki kell szedni. A letört csapolás helyére pótlást kell készíteni, ha lehet ugyanolyan fajtájú és korú fából, melyből az asztal készült. A pótlást úgy kell elkészíteni, hogy a későbbi terhelést képes legyen elviselni. A szakszerű pótlást átfedéssel kell kialakítani.

A pótláshoz használt fadarab legyen háromszor olyan hosszú, mint a csapolás. Kétharmadát a keresztrúdhoz enyvezzük. Ehhez az enyvezés helyét ki kell maratni. A maratás mélysége a csapolás nagyságától, illetve a kár mértékétől függ. A maratást olyan mélyen végezzük, hogy az enyvezés után a régi és az új rész felülete pontosan egy síkba essen.

Az enyvezés után rajzoljuk elő a csapolás eredeti formáját, a felesleges részeket pedig fűrészeljük le. A csapolás felületén és oldalán a felesleges részeket csiszoljuk le. A csapolás ezzel elkészült, próbáljuk be a vágatba. Az összeillesztés akkor jó, ha egy kevés erőt ki kell fejteni az összerakás során. Ha szükséges, csiszoljuk le a felületet. De vigyázzunk! Ha a csapolás két része túl könnyedén összeilleszthető, nem lesz elég stabil. A két rész enyvezése után pácoljuk az új darabot az eredetivel azonos színűre.

Lépések:

1. Ezen a törésen már a vasalás sem segíthetett. Először is távolítsuk el a sarokvasat, szedjük szét a csapolást, a vágatot tisztítsuk ki.
2. Fektessük a pótláshoz kiválasztott fadarabot az eredetire, és rajzoljuk körbe a fűrészelés vonalát.
3. A törött részt marassuk ki, míg elérjük az egészséges fát, illetve…
4. …úgy, hogy a pótlás enyvezéséhez megfelelő felületet alakítsunk ki.
5. A pótláson rajzoljuk elő és fűrészeljük formára a csapolást.
6. A felesleges darabokat csiszoljuk le (először álló-, majd forgófejes csiszolóval).
7. A csapolás ismét elég stabil. Enyvezés előtt próbáljuk össze a részeket és tisztítsuk meg az enyvezendő felületet.

Asztal csapolásának megerősítése

Az asztal lába és a keresztpántok közti rések, a súrlódás zaja, az asztal instabilitása, mind-mind arra utaló jelek, hogy a csapolás már nem egészen tökéletes. Ha az összeillesztés meglazul, mert az enyv már nem tart eléggé, az asztal stabilitása már nem kielégítő, és javításra szorul.

Ha a csapolás meglazult, nem kerülhető el az asztal szétszedése. Ha egy kevés enyvet nyomunk a résbe, hogy a csapolást jobban összetartsa, csak átmeneti megoldáshoz jutunk. Az enyvet ugyanis oda kell juttatni, ahol megfelelő tapadási felülete is van.

Ha a csapolás nem elég stabil, általában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy az asztalt részekre szedjük. Egy kalapáccsal vagy fadarabbal kicsi, de erős ütésekkel üssük ki a csapolást a vágatból, így az asztal nem sérül meg. Ahhoz, hogy tökéletesen tapadó felületet kapjuk, a régi enyv-, lakk- és viaszdarabokat el kell távolítani. Az újraenyvezésnél ügyeljünk arra, hogy a lábak pontosan függőlegesen, egymással párhuzamosan álljanak, és a keret ne mozduljon el. Az asztalt lábaival felfelé helyezzük egy sima felületre, és a csavarszorítókat felváltva, egyenletesen húzzuk meg.

A keretet meg kell erősíteni

Ehhez a művelethez hagyományosan fa alapanyagot használunk. A vas sarokpánt nem csak esztétikai szempontból kifogásolható, de a tartós stabilitást sem biztosítja. Erdei fenyőből, vagy más keményfából készítsünk tartóháromszögeket, melyek vastagsága legalább a tartókeret magasságának fele legyen. Egyforma háromszögeket készítsünk, melynek felső csúcsát az asztalláb felső részének formájához igazítsuk, hogy tökéletesen illeszkedő felületet kapjunk. Legtöbbször a felső csúcsból egy háromszöget ki kell fűrészelni. Ha a háromszögek pontosan illeszthetők, enyvezzük őket a tartókerethez. Ferdén befúrt csavarokkal gondoskodhatunk a még jobb tartásról és stabilitásról.

Lépések:

1. (Fenti kép) Régi, de nem javíthatatlan bútordarab: ez a régi, díszes asztal részeire esett szét. Aki azonban ért a felújításához, csodákat művelhet vele.
2. A keresztrudakat szorítsuk le, a lábakat pedig óvatosan üssük ki az asztalból.
3. Ha a felület tiszta, a keretet egyenletes szorítás és nyomás mellett enyvezzük össze.
4. Keményfából fűrészeljünk ki az asztalkeret méretének megfelelő nagyságú háromszögeket.
5. A tartóháromszögeket enyvezzük a sarkokba. Ha szükséges, csavarral is rögzítsük őket.
6. A keret most már tökéletesen stabil, az asztallapot a felújítás után csavarozzuk a keretre.
7. A kész asztalon a felújítás helye már nem is látható.