Habarcs kézi, gépi keverése és összetevői
A habarcsok kézzel vagy géppel keverhetők
A kézi keverés vödörben, habarcshordó ládában, habarcskeverő ládában vagy más, erre a célra alkalmas edényben végezhető. A keveréshez szükséges víz általában közvetlenül a vízvezetékből vehető vagy tömlővel vezethető a keverés helyszínére. Érdemes a habarcskeverő láda mellé egy tartályt (pl. hordót) állítani, amit vízzel feltöltve egyszerűsödik a munka.
A kézi keveréskor a keverőedénybe rakott mészpéphez vizet keverve mésztejet készítünk, ügyelve arra, hogy a mésztejben ne maradjanak csomók, mert később a habarcsban a mészcsomók feloldása már igen nehéz. Ezután a mésztejbe homokot kell lapátolni, egyenletesen elosztva, az egész felületre szórva, egészen addig, amíg a homok már nem süllyed bele a mésztejbe.
Ezután kell elkezdeni a habarcs keverését, ha szükséges, további vízmennyiséget adva a keverékhez. A keverést addig kell folytatni, amíg a habarcs egyenletes színű és sűrűségű, mész- és homokcsomóktól mentes lesz. Ha mészpép helyett mész hidrátot használunk, azt víz nélkül is összekeverhetjük a homokkal, ezt követően adjuk hozzá a vizet, de készíthetjük úgy is, hogy először vizet töltünk az edénybe, és ebbe szórjuk – állandó keverés közben – a felületen egyenletesen elosztva a mész hidrátot.
A habarcskeverés egyéb műveletei megegyeznek az előbb leírtakkal. Ha cementes habarcsot készítünk, akkor a cementet a megkevert mésztejre kell szórni, és azzal egyenletesen, csomómentesen el kell keverni, majd hozzáadjuk a homokot. Hasonlóképpen keverhető a meszes cementhabarcs is.
Gipszes habarcsok keverésekor a gipszet legutoljára keverjük a mészhabarcshoz, mégpedig pép formájában. Megfelelő sűrűségű gipszpéphez jutunk, ha a gipszet keverés nélkül, egyenletesen elosztva szórjuk a vízfelületre, mindaddig, amíg azon száraz „szigetek” nem képződnek. Gépi keveréskor először a mészpép hígításához szükséges vizet öntsük a keverőgép dobjába, majd ezt követően a mészpépet. A homokot a mészpép felhígítása után adagoljuk. Cementes habarcsok gépi keverése során ugyancsak a mészpépet hígítsuk fel a keverővízzel, ehhez adagoljuk először a cementet, majd ennek elkeverése után a homokot. Hasonlóan keverhetők a meszes cementhabarcsok is.
- Hőszigetelő anyagok a mindennapokban
- Hőszigetelő rendszerek javítása- Tudja meg, milyen lehetőségei vannak!
- Vakolathibák javítása
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Cementhabarcsok gépi keverésekor először a cementet szárazon keverjük össze a homokkal, majd ezt követően adjuk hozzá a vizet. A keverőgépet olyan magas padozatra helyezzük, hogy abból a megkevert habarcsot közvetlenül a szállítóeszközbe (pl. habarcshordó ládába vagy talicskába) üríthessük. Ha a keverőgépet folyamatosan akarjuk üzemeltetni, akkor a keverőgép alá állványra helyezett, kiömlőnyílással ellátott ládát kell helyezni. A keverőgépet rögzítve (rögzített ékekkel kiékelve), vízszintes helyzetben kell a kellően teherbíró padozatra állítani.
A padozat alapterülete akkora legyen, hogy azon állva a keverőgépet könnyű legyen kezelni. Keverés közben a dobba se kézzel, se más eszközzel ne nyúljunk bele! A keverőgép csak leállított és feszültségmentesített állapotban javítható! A felületképzéshez jól használható a habarcskeverő üzemből megrendelhető transzporthabarcs. A habarcsüzemek által szállított mészhabarcs napokig károsodás nélkül tárolható az építés helyszínén. A transzporthabarcshoz csak az előírt mennyiségű cementet és a kívánt konzisztencia eléréséhez szükséges vizet kell hozzákeverni, a bedolgozás előtt 1-2 órával.
A kész habarcsot hagyományosan vödörben, habarcshordó ládában vagy talicskában kell a bedolgozás helyére szállítani. A fémtalicska olyan legyen, hogy a habarcsot könnyen ki lehessen üríteni belőle. Gépesített munkaterületen a habarcs habarcsszivattyúval is továbbítható a tárolókba, de közvetlenül a gépi vakolási technikával dolgozó munkaterületre is.
Az ideális habarcs
Az ideális habarcs friss állapotban jól tartja a ke verővizet, könnyen bedolgozható és megfelelő tapadó- és ragasztóképességgel rendelkezik. A megszilárdult habarcs kellő szilárdságú, megfelelően rugalmas és időtálló. A jó minőségű vakolóhabarcs ezeken túl legyen megfelelően lélegző, de ne segítse elő a csapóeső okozta nedvességvándorlást.
A jó vízmegtartás alapkövetelmény, a keverővizet rosszul megtartó habarcs a keverőládában gyorsan ülepedik, szétkeveredik, a falfelületre kerülve pedig – a fal nedvszívó hatásának következtében – a szükségesnél gyorsabban elveszíti víztartalmát. Az ilyen habarcsból sok gonddal és csak rossz minőségű vakolat készíthető. A jó bedolgozhatóság a megfelelő kenhetőséget, simíthatóságot jelenti.
A jó habarcs kitölti a felületi egyenetlenségeket, behatol a pórusokba, ezáltal segíti a teherátadási, és megfelelő tapadást biztosít. A habarcs megfelelő szilárdsága a falazóhabarcsok esetében a kellő teherbírást, a vakolóhabarcsok esetében pedig elsősorban a jó tapadást jelenti. Az ágyazó- és a felületképző habarcsoktól a jó tapadáson és kellő teherbíráson kívül a mechanikai hatásokkal szembeni ellenállást is megköveteljük.
További követelmény a kellő rugalmasság, a habarcsoknak ugyanis károsodás (pl. repedés) nélkül kell elviselniük az átnedvesedést és a kiszáradást, valamint az épület ülepedéséből, felmelegedéséből és lehűléséből eredő mozgásokat. Fontos tudni, hogy a szükségesnél több cement adagolása rontja a habarcs rugalmasságát, ezért ne használjunk több cementet az előírtnál.
A jó időtállóság elsősorban az időjárás hatásainak kitett habarcsoknál fontos szempont. A legnagyobb igénybevételt a fagy jelenti. A habarcs fagyállósága a felhasznált alkotóanyagok minőségétől, az összetételtől és a légpórus tartalomtól függ.
A habarcsok alkotóanyagai
Kötőanyag
A kötőanyag feladata a friss habarcs jó bedolgozhatóságán kívül a habarcs megkívánt szilárdságának biztosítása. A vízzel péppé kevert kötőanyag bevonja a homokszemcséket, így segítve a friss habarcsban azok elhelyezkedését, megszilárdulva pedig az egyes homokszemcséket „összeragasztja”, kőszerűen szilárd testté egyesíti.
A mész darabos égetett mész vagy porrá oltott mész formájában kerül forgalomba. A darabos égetett mész nagyon érzékeny a nedvességre, már a levegőben lévő pára hatására is oltódni kezd, ezért a mészoltást minél hamarabb el kell végezni. A keletkező mészpépet az oltás után vermelni (pihentetni) kell, amire azért van szükség, mert bármilyen gondosan végezzük is el az oltást, a friss mészpépben mindenképpen maradnak oltatlan darabok, amelyek csak a pihentetés alatt oltódnak.
Nem kellően „pihentetett” mészpép használata esetén az oltatlan darabok oltódása a bedolgozott habarcsban megy végbe. Ez a folyamat okozza az ún. „mészkukacok” megjelenését. Ez a jelenség különösen vakoló habarcsban káros, mivel az oltódó darabok a már elkészült vakolatban kipattogzásokat okoznak. Falazó- és ágyazó habarcsokhoz tehát két hétnél, vakoláshoz és burkoláshoz azonban négy hétnél fiatalabb mészpépet ne használjunk!
A jól vermelt mészpép krémszerű, zsíros tapintású, lapáttal jól vágható termék, mintegy 40% szárazanyag tartalommal. A veremben a mészpép korlátlan ideig tárolható, csak a fagytól kell óvni. A darabos égetett meszet általában az építőanyag kereskedők is oltják és vermelik, és a kellő ideig vermelt mészpépet műanyag zsákokba csomagolva értékesítik. Kisebb habarcsmunkákhoz a helyszíni mészoltás helyett célszerűbb kész mészpépet vásárolni.
Zsákolt mészhidrát
A porrá oltott mész, más néven mészhidrát zsákolva vásárolható. Előnye, hogy oltani nem kell, megtakaríthatók a meszesgödör készítésével kapcsolatos költségek, valamint elmaradnak a darabos égetett mész felhasználása során adódó elkerülhetetlen veszteségek, mint az elporlás és az oltási maradékok (idegen anyagok). A mészhidrát – a cementhez hasonlóan – por alakban adagolható. A cement a tárolásra előírt körülmények között, legfeljebb 6 hónapig tárolható.
A mész hidrát por levegővel érintkezve karbonátosodik (a levegőben levő szén-dioxid miatt), azaz „megdöglik”, emiatt a sérült vagy megbontott zsákokból csak alapos körültekintés után használjunk, nehogy megkövesedett darabok kerüljenek a habarcsba. A cement a cementhabarcsok fő kötőanyaga, de cementtel javítjuk a mészhabarcsok minőségét is. Habarcskészítéshez elsősorban 350-es cement használható.
Vásárláskor ellenőrizzük a zsákon lévő feliratot, amely többek között a cement fajtájáról, szilárdságáról és a zsákolás időpontjáról tájékoztat. Lehetőleg friss (3 hónapnál nem idősebb) cementtel dolgozzunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy a cement csomósodni, kérgesedni kezd, akkor haladéktalanul használjuk fel, de úgy, hogy 1 mm-es lyukbőségű szitán rostáljuk át, és csak az áthullott részt keverjük be. A csomósodás, kérgesedés elkerülése érdekében a cementet száraz, a nedvesség ellen védett, fagymentes helyen kell tárolni.
A gipsz igen jól használható habarcsmunkák kötőanyagaként. A gipsz gyorsan, percek alatt köt, ezért a gipszhabarcs néhány óra alatt megszilárdul. Hátrányos viszont, hogy a gipsztartalmú habarcs vízzel szemben nem ellenálló, továbbá, hogy az ilyen habarcsba ágyazott acél gyorsan rozsdásodik. Az időjárás káros hatásainak kitett helyeken tehát gipsztartalmú habarcsot ne használjunk, és fordítsunk külön gondot arra, hogy csak megfelelő felületvédelemmel ellátott (pl. horganyzott) acéllal érintkezhessen.
Fontos tudni, hogy gipszet cementhez keverni nem szabad! A friss habarcs megfelelő bedolgozhatósága elsősorban a keverővíz mennyiségétől függ: túl sok és túl kevés víz egyaránt kedvezőtlen. A kevés vízzel készített habarcsot nehéz bedolgozni, és az ilyen habarcs minősége megszilárdult állapotban sem lesz megfelelő. A sok vizet tartalmazó habarcs hajlamos a szétkeveredésre, szintén nehezen dolgozható be, szilárdulás közben pedig zsugorodik és repedezik.
Keverővíz
Keverővízként minden természetes származású víz (kivéve az ásvány vagy gyógyvizek) felhasználható. Külön vizsgálat nélkül is megfelel a közfogyasztású vízvezetéki vagy kútvíz, továbbá a folyók vagy tavak vize, ha láthatóan tiszta. Ne használjunk olyan vizet, amelyik feltűnő szagú, színezett vagy zavaros, felrázva habzik vagy pezseg.
Adalékanyag
A homok alkotja a habarcs szilárd és tartós vázát. A homok, mint „soványító” anyag, nélkülözhetetlen a habarcskészítéskor. Ha csak kötőanyaggal és vízzel készítenénk pépet (a gipsz kivételével) a szilárdulás folyamán olyan zsugorodás menne végbe, hogy az összerepedezne, használhatatlanná válna. A kötőanyag pépbe tehát olyan mennyiségű homokot kell adagolni, hogy a kötőanyag a habarcsban szétoszolva vékony rétegben bevonja a homokszemcséket. Habarcskészítéshez folyami és bányahomok egyaránt használható.
A bányahomok inkább kis szilárdságú mészhabarcsok készítéséhez alkalmas, nagyobb szilárdsági igény esetén és időjárásnak erősen kitett habarcsokhoz (pl. homlokzati vakolat) folyami homokkal kevert bányahomokot kell használni. Minél nagyobb szilárdságú és időt állóbb habarcsot kell készíteni, annál több legyen benne a folyami homok. Cementhabarcsokhoz csak folyami homok adagolható. Szerves anyagokkal (pl. humusz, szén, fekália, trágya, lomb, gyökér stb.) szennyezett homokot nem szabad felhasználni. Ügyeljünk arra, hogy a bányahomok agyagiszap tartalma ne legyen több, mint 8%, a folyami homoké pedig mint 3% (4.1. ábra).
A homokban lévő, a megengedettnél nagyobb méretű szemcsék rontják a habarcs bedolgozhatóságát. A még megengedhető legnagyobb szemcseméretek (a habarcs rendeltetésétől függően) a 4.6. táblázatban láthatók.
Színezőanyagok
A felületképző habarcsok színezéséhez habarcsfestékeket használunk. A színezésnek két módszere van; vagy a festéket keverjük a habarcsba, anyagában színezve azt, vagy a kész felületet festjük, utólag. A festék habarcsba keverésekor a következőkre kell figyelni. A habarcs mésztartalma miatt – lúgos kémhatású, ezért csak olyan festék használható, amely a lúgos kémhatásra sem veszíti el a színét, azaz lúgálló (mészálló). Ha a színezendő felület ki van téve a napfény hatásának, akkor a lúgállóságon kívül a fényállóság is követelmény. Ezeknek a követelményeknek a legjobban az oxidfestékek felelnek meg.
Adalékszerek
Az adalékszerek a habarcskeverékhez kis mennyiségben adagolt, folyékony vagy por alakú vegyipari készítmények. A lakóházépítéseknél szokásos habarcsmunkákhoz a forgalomban levő adalékszerek közül elsősorban a képlékenyítő adalékszer ekei használják. E készítmények adagolása esetén a habarcshoz kevesebb keverővíz elegendő, így tömörebb, a csapóesőnek és a fagynak jobban ellenálló, időállóbb habarcs készíthető. Ez elsősorban akkor kívánatos, ha olyan vakolatot készítünk, amely az időjárás hatásának fokozottan ki van téve (pl. homlokzatvakolatok) vagy amelyekkel szemben különleges követelményeket (pl. vízzáróságot) támasztunk.
Léteznek olyan adalékszerek, amelyeknek a képlékenyítő hatáson kívül légpórus képző hatásuk is van. Az ilyen adalékszerek az időjárás hatásainak kitett helyeken kifejezetten jók, mivel a mesterséges légpórusok fokozzák a habarcs fagyállóságát (bizonyos mértékig), és javítják a hőszigetelő képességét.
A habarcsok felhasználása
Az épületek belső és külső felületeinek takarására, vakolására mindig a legalkalmasabb szemszerkezetű (struktúrájú) és minőségű habarcsokat kell használni. A kiválasztást segíti a 4.7. és a 4.8. táblázat. A habarcsok összetételét általában az 1 m3 homokhoz adagolandó kötőanyag mennyiséggel vagy keverési aránnyal szokás megadni. A keverési arány mondja meg, hogy egy rész kötőanyaghoz hány rész homokot kell hozzáadni keveréskor (4.9.-4.10. táblázat). A keverési arány megadható tömeg és térfogat szerint is.
A szükséges víz mennyisége függ:
- a kívánt habarcsminőségtől;
- a homok nedvességtartalmától;
- a homok (az adalékanyag) szemszerkezetétől, a szemmegoszlás arányaitól;
- a mészpép vagy mészhidrát használatától;
- a szállítás és a bedolgozás módjától.
4.1. ábra. Agyag-iszaptartalom vizsgálata (a félig töltött üveg vízzel összerázva egy óra múlva megadja a %-os iszaptartalmat) 1 víz; 2 iszapréteg; 3 tiszta homok (az arányok 8 cm-es homokrétegre vonatkoznak)
4.6. táblázat Habarcsok rendeltetése
4.7. táblázat Vakolóhabarcsok felhasználási területei
4.8. táblázat Felületképző habarcsok felhasználási területei
4.9. táblázat Habarcsok összetétele
4.10. táblázat Habarcsok összetétele