• építés
• lakás
• társasház

Többlakásos és emeletes házak 4 kategóriája [SZAKÉRTŐI TANULMÁNY]

A többlakásos házakban a lakások meg­közelítésére függőleges (lépcsőház, fel­vonó) és vízszintes (folyosó) közlekedők szolgálnak. Ezek alapján a többlakásos házak a következő négy alaprendszer­be sorolhatók: fogatolt, középfolyosós, külső folyosós és kombinált elrende­zésű. A fogatolt rendszerben a lakások a lépcsőháztérből további vízszintes közlekedő – folyosó – közbeiktatása nélkül érhetők el. A középfolyosós rendszerben a lépcsőházból zárt belső folyosón át lehet elérni a lakások bejá­ratát, a külső folyosósnál viszont az épület homlokzata előtt végigfutó nyi­tott folyosóról. Az előbbi három elren­dezés közül kettőnek vagy mind a há­romnak egyazon lakóházon belüli kevert felhasználása eredményezi a kombi­nált elrendezéseket.

4.34. ábra Háromfogatú elrendezésű la­kóépület eltérő alaprajzi alternatívái sorházhoz vagy zárt sorú beépítéshez; zárt sorú és szabadon álló épület elhe­lyezéshez; c) szabadon álló épületként.

ELSŐ KATEGÓRIA: Fogatolt rendszerű lakóházak

Szekción a fogatolt rendszerű lakóhá­zaknak azt a részét értjük, amely egy lépcsőházból közelíthető meg. A szek­ciót az épület külső részén homlokzat, belső részén pedig tűzfal határolja. Le­het közbenső, vég- és sarokszekció. A végszekciónak három irányban hom­lokzata, a negyedikben tűzfala van. Sa­rokszekció az épület sarkán alakul ki.

A fogatolt rendszerű kocka- és to­ronyház vagy egyetlen szabadon álló szekció, vagy két ikresített végszekció. A fogatolt rendszerű sávház két vég­szekció között elhelyezett egy vagy több közbenső szekcióból áll. Fogatolt rendszerű keretház sarok-, közbenső és végszekciókból alakítható ki.

A szekció lehet egy-, két-, három-, négy-, öt- stb. fogatú aszerint, hogy a lépcsőházból szintenként vagy lépcső­spirálonként hány lakás nyílik. Az egyfogatú rendszer ritkán használatos, mert gazdaságtalan, s mivel az egy la­kást kiszolgáló lépcső valójában már a lakás belső lépcsője. Legfeljebb csalá­di házakban vagy igen keskeny foghíj­telkek beépítésekor alkalmazzák; az utóbbiakon – gazdaságtalansága elle­nére – többlakásos épületekben is.

Egyfogatú elrendezés

Az egymás fölé épített, de független, önálló lakások, melyek egy közös lép­csőházra nyílnak, alapjában véve az egy­fogatú kategóriába sorolhatók. Idetartoz­nak azok a zárt sorú beépítésű telkeken álló kétszintes házak is, melyek földszin­ti lakásának közvetlen közterületi bejárata van, még akkor is, ha lépcsőjük csak egyetlen lakáshoz vezet fel, de csak abban az esetben, ha az a lakás önálló kiképzésű lépcsőházból nyílik.

Kétfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként két lakás nyílik. Előnye, hogy a lépcsőházra ke­vés lakás, tehát kisszámú közlekedő jut, ezért az kis forgalmú, csendes. A la­kások nagysága nincs korlátozva, mivel bejáratuk alaprajzi szervezés szempont­jából a legelőnyösebb helyen nyitható (a lakás hosszoldalának közepén); te­rületük növelésével pedig mindig ará­nyosan nő homlokzati felületük is (így lakószobák alakíthatók ki). A lakások­nak két ellentétes irányban van homlok­zatuk, miáltal keresztszellőzésük bizto­sított, és az épület bármilyen tájolása mellett is éri őket napsütés.

Hátránya, hogy költséges, mert a lép­csőház (esetleg felvonó) építési és fenn­tartási költsége kevés lakásra oszlik el. A kétfogatú rendszer elsősorban nagy (három szobán felüli) lakások lé­tesítésére alkalmas; kötetlenül tájolható. Kétfogatú lakóház, melynek homlokzata nem árulja el a lépcsőházi kapcsolatot.

Háromfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként három lakás nyílik, így annak kihasználása jobb, mint a kétfogatúnál. Hátránya a lakások kö­töttebb alaprajzi kialakíthatósága. A lép­csőház két oldalán lévő lakások területébe belenyúlik a középen elhelyezkedő harmadik lakás. Ez, mivel csak egy irányban rendelkezik homlokzattal, ke­resztszellőzés nélküli, korlátozott mély­ségű lakás (egymenetes lakástípus). Területe előnyösen csupán szélesítésé­vel – homlokzatának hosszabbításával – növelhető.

Ennek azonban határt szab a két szomszédos lakás kialakít­hatósága. Amilyen mértékben nő a középső lakás szélessége, ugyanolyan arányban távolodnak el a bejárattól a két szélső lakás lakószobái. E lakások előszobáinak – melyeknek csak egyik hosszoldala hasznosítható (a másik a szomszéd felőli határoló fal) – hossza egyenes arányban nő a középső lakás szélességével. Ezért előnyös, ha a háromfogatú szekcióban a középső lakás kisméretű garzon- vagy egyszobás lakás.

A háromfogatú elrendezés bármi­lyen tájolás mellett alkalmazható. Ha a lépcsőházi homlokzat északi, akkor mindhárom lakás kap napfényt, mert homlokzatuk déli tájolású. Ellenkező tájolásnál sem kell a középlakást észak­ra nyitni, mert a rendszer áttükrözésével az ismét délre tájolható. A háromfogatú rendszerben két nagyobb (három-négy szobás) és egy kisebb (garzon-, legfel­jebb egyszobás) lakás előnyösen léte­síthető; kötetlenül tájolható.

Négyfogatú elrendezés

A lépcsőházból spirálszintenként négy lakás nyílik. A háromfogatú rendszer­nél jobban hasznosítja a lépcsőházat amely emiatt nagyobb forgalmú, zajo­sabb. A lakások nagysága korlátozott: elsősorban kis területű – egy-, másfél, legfeljebb kétszobás – lakások kiala­kítására alkalmas. Alapsémája az egy pihenőről nyíló négy, közel azonos terü­letű lakás. A lakások nagyságát korlá­tozza a lakásterület sarkán lévő bejárat előnytelen helye által okozott kötött­ség, valamint az egymenetes rendszer. Előszobájuknak általában csak az egyik hosszoldaláról nyílhatnak helyi­ségek, s bár egy kétszobás lakásban még elmegy, ha a kis szoba csak a nagyobb szobán át érhető el, de a több szobán való átjárás már nem elfogadható.

A lakásoknak átszellőzésük nincs. A kétfogatú elrendezés csak keleti, il­letve nyugati tájolású homlokzatokkal – tehát észak-déli irányú hosszten­gellyel – használható, mert csak ilyen tájolás mellett érheti napsütés mind­egyik lakást. Ezen próbáltak változtat­ni azzal, hogy a két oldalsó lakás átka­rolja a két közbülsőt. így mind a négy lakásnak van egy irányba néző homlok­zata, a két szélsőnek átszellőzése is. Ez tulajdonképpen a háromfogatú elrendezés torzított formája, kevés előnnyel, viszont erőltetett lakásbe­osztásokkal. A két közbülső lakás csak minimál-(garzon)lakás lehet.

Használatos a fél szintekkel eltolt négyfogatú rendszer is. Ez középen el­helyezett lépcsőházzal igazán előnyös, amikor mindegyik lépcsőpihenőről két lakásbejárat nyílik. Ilyenkor a la­kásbejáratok jobb elhelyezésével előnyösebb lakáselrendezések, nagyobb – két, két és fél szobás – lakások is kialakíthatók.

Ötfogatú elrendezés

A lépcsőházból szintenként öt lakás nyílik. Közbenső szekcióban szinten­ként legfeljebb négy lakás helyezhető el tiszta fogatolt rendszerben, tehát oly módon, hogy mindegyik lakásbejáró a lépcsőház teréből, az emeleti pihenőről nyílik. Szintenkénti öt lakás esetén csak a középső bejárata nyílhat közvetlenül a lépcsőház teréből, a többi négyé már csak annak folyosószerű nyúlványaiból.

A kocka- és toronyházakat elősze­retettel alakítják ki többfogatú szekci­óként, ritkábban többfogatú ikerszek­cióként. Elrendezésükben általános alapelv, hogy a lakások a nap irányá­ban – délre, délkeletre, délnyugatra – nagy üvegfelületeken át, teraszokkal, lodzsákkal nyíljanak meg, sokszor a lakásokat legyezőszerűen sorolva, míg az épület északi homlokzata zárt legyen, amelyen nagyobb nyílást csupán az ide helyezett lépcsőház üvegfelülete jelent.

4.35. ábra Többlakásos házak szintenkénti lakáskapcsolattal a) egyfogatú, b) egyfogatú, középkapcso­lattal; c) kétfogatú; d) kétfogatú, ferde kap­csolattal; e) háromfogatú; f) háromfogatú, szabadon álló épülettel; g) négyfogatú.

MÁSODIK KATEGÓRIA: Középfolyosós lakóházak

Középfolyosós lakóházban belső, zárt folyosóról nyílnak a lakások. A lépcső­háztól legtávolabb eső lakás bejárati ajtaja középfolyosós lakóházban leg­feljebb 20 m. A középfolyosó tiszta szélessége legalább 1,50 m; a két vé­gén ablakfelülettel ellátott természetes megvilágítása 25 m folyosóhosszúsá­gig engedélyezett, ennél hosszabb kö­zépfolyosót 20 m-enként bevilágító szakaszokkal (ez lehet maga a lépcső­ház is) kell ellátni. A középfolyosónak legalább közvetett szellőzést kell biz­tosítani; helyiségek középfolyosóra nem szellőztethetők.

Hosszabb középfolyo­só végvilágítása megoldható, ha az épü­letet legfeljebb 25 m-es szakaszokra bontva fogazottan alakítjuk ki; az így létrejövő folyosószakaszok mindkét végükön ablakon át megvilágíthatok. Az egymástól eltolt tömegek találkozási pontjaiban helyezkedhetnek el a lépcső­házak. Ilyenkor az egyes épülettömegek akár egymástól fél szintekkel is eltolha­tók; ezt különösen lejtős terepviszonyok esetén célszerű alkalmazni. A középfo­lyosós lakóház előnye a fogatolt rend­szerekhez képest, hogy azoknál keve­sebb lépcsőházat és felvonót igényel.

A középfolyosós lakóház egyszerű formája, amikor valamennyi lakás egyszintes, tehát az épület minden emeleti szintjén van középfolyosó. Ez esetben csak kislakások – legelőnyösebben garzonlakások – kialakítására alkalmas. Az egymenetes elrendezés nagyobb la­kások építését nem teszi lehetővé.

Egyre inkább terjednek az olyan rendszerű középfolyosós lakóházak, amelyekben két-, esetleg többszintes lakásokat alakítanak ki, s így nem minden szinten van szükség középfo­lyosóra. Abban az esetben, ha a folyo­só egyik oldalán egyszintes kislakások, a másikon kétszintes nagy lakások vannak, középfolyosó kétszintenként épül. A kétszintes lakások helyiségei­nek elrendezése az emeletes sorházé­hoz hasonló.

Ha a folyosó mindkét oldalán két­szintes nagy lakások vannak, középfo­lyosó háromszintenként létesül. Középfolyosós rendszerben az egy-és kétszintes lakások variálásával szá­mos alternatíva alakítható ki. Természetesen a középfolyosó szint­jéhez képest fél szinttel eltolva is ki­alakíthatók a lakások szintjei. Lehet csak a folyosó egyik oldalán lévő me­netben szinteltolás, de lehet mindkét oldalán is. Az egyszintes kislakások, a két fél szinten elhelyezkedő középmé­retű lakások és a három vagy négy félszintes nagy lakások variálhatók.

4.36. ábra Középfolyosós lakó-, ill. gar­zonház alaprajza.

4.37. ábra Közép- és külső folyosós la­kóház.

HARMADIK KATEGÓRIA: Külső folyosós lakóházak

A külső folyosós lakóházak lakásai külső, nyitott oldalfolyosóról nyílnak. A külső folyosós lakóházakban a legtávolabb fekvő lakás ajtaja a lépcső­háztól legfeljebb 30 m-re lehet. A kül­ső folyosó legkisebb szélességi mérete 1,20 m. Szerkezeti rendszere alapján lehet függőfolyosó – konzolosan kinyúló szerkezet (általában hosszfalas épületeknél) – és gyámolított folyosó – két irányban fölfekvő szerkezet (ál­talában harántfalas épületeknél).

A régi, zárt udvaros lakóházak függőfolyosóinál tapasztalt hátrányok miatt külső fo­lyosó zárt udvarban nem alkalmazható, hanem csak nyitott épülettömböknél (sávos, keret- vagy szegélybeépítés­ben); a külső folyosóra kizárólag mel­lékhelyiség ablaka nyílhat, lakószobáé nem. A külső folyosós lakóház előnye, hogy kevesebb lépcsőház, felvonó és házbejárat szükséges; a lakások alap­elrendezése kötetlenebb, mivel a lakás­bejáratok helye nincs lépcsőpihenőhöz kötve; tájolása kötetlen, mert ha a rosszabb tájolású hosszoldalra helyezzük a külső folyosót, a lakószobák mindig jól tájoltak lesznek; a lakásoknak két ellentétes tájolású homlokzatuk van, így jól szellőztethetők.

Hátránya, hogy egyszintes lakások esetében szinte ki­zárólag egy- és kétszobás lakások kiala­kítására alkalmas; nagyobb lakásoknál már lakószoba is kerül a folyosó felőli traktusba (mivel a kiszolgálótér-igény nem nő a szobák számával), ami elfo­gadhatatlan; a lakásbejáratok a szabad­ból nyílnak, így közvetlenül ki vannak téve az időjárás viszontagságainak (szélfogó kell); kellemetlen a zárt (fű­tött) lépcsőháztérből szintenként ismét a szabadba, a széltől, csapó esőtől nem védett külső folyosóra kilépni; a 4. eme­letinél magasabban lévő külső folyo­sókon való járás már tériszonyt válthat ki, ezért zártabbá kell tenni azokat.

NEGYEDIK KATEGÓRIA: Kombinált rendszerű lakóházak

Kombinált rendszerűnek nevezzük azo­kat a lakóházakat, amelyekben az elő­zőkben részletesen ismertetett fogatolt, valamint folyosós rendszereket bizonyos célból keverten alkalmazzák. A lakóépületen belül a rendszerek lehetnek egymás mellé kapcsolva vagy egymás fölött kialakítva. Az egymás mellé kapcsolást indokolhatják például az ellentétes tájolású épületszárnyak (pl. ha a fogatolt rendszer hossztengelyének iránya észak-déli, az erre merőleges épületszárny északi hosszhomlokzata külső folyosós rendszer alkalmazását teszi lehetővé); a terep lejtési viszo­nyai; az adott telekméretek (pl. ha a foghíjtelek szélessége tiszta fogatolt rendszerhez nagy, akkor azt belső vagy külső folyosós rendszerrel kombinál­ják).

A különböző rendszerek egymás fölötti keverésekor leggyakrabban a külső folyosós és a fogatolt rendszer, valamint a belső folyosós és fogatolt rendszer kombinációi használatosak. Ezekben a folyosók egyes jól megvá­lasztott szinteken mint vízszintes elosz­tók biztosítják a függőleges közleke­dést jelentő lépcsőházak, liftek elérését, melyek több szinten át a fogatolt rend- szerben kialakított lakásokhoz vezetnek el. A földszinten vagy félemeleten kül­ső folyosó van. Ilyenkor a folyosók mint épületen belüli sétautcák nagyobb szé­lességgel készülnek. A belső folyosós és a fogatolt rendszer kombinációjá­val elsősorban felvonókat igyekeznek megtakarítani, illetve összevonással azo­kat üzembiztosabbá tenni.

A fogatolt rendszerű magas sávház minden ne­gyedik-ötödik szintjén a lépcsőházakat középfolyosóval kötik össze, így elég csak minden második vagy harmadik szekció lépcsőháza mellett felvonót, ill. felvonócsoportot létesíteni. Esetleg a felvonók mint gyorsfelvonók csak ezeken az elosztószinteken állnak meg, ahonnan a lakások bejáratai vagy egy­két szint le-, esetleg fölmenetellel ér­hetők el.

Külső folyosón meg­közelíthető ház eme­leti lakásainak udvari belsője nyugalmat és kényelmet közve­tít lakója és a szem­lélő számára.

4.38. ábra Külső folyosós kislakások a) egy szoba összkomfortos; b) másfél szobás; c) garzon.

4.39. ábra Kombinált rendszerű lakóház, különböző lépcsős megközelíthetősé­gekkel; 1 – 3 lakások.