• télikert

Hogyan tervezzünk télikertet? Fontos: szellőzés, üvegezés, benapozás!

Szakszerű építésű télikert

Az üvegezett terek létesítésének el­sődleges célja a lakóérték növelése. A napenergia az úgynevezett üveg­házhatás jóvoltából e terek temperálásában hasznosul, s ez gondos tervezés esetén hozzájárulhat az épület energiaszükségletének mér­sékléséhez is. A hőmérsékleti viszo­nyokat a felületek sugárzásátbocsá­tó képessége determinálja.

Ezek az üvegépítmények markán­san elkülönülnek az épület tömegé­től, s céljuk igen különböző lehet:

• szolgálhatnak fűtetlen, üvege­zett előtérként a külső és belső tér között ütközőzónát (pufferteret) al­kotva, és csak kevés növénnyel dí­szítve;
• lehetnek a szó szoros értelmében vett télikertek, amelyekbe növénye­ket helyeznek el. Ezek fűtetlenek, s tartózkodásra csak időszakosan hasz­nálhatók;
• kialakíthatók lakótérként, ez esetben kevés növény van bennük, de állandóan fűtöttek.

A télikerteknél fontos a tájolás a be­napozás és annak következményei miatt:

• súlyos páraveszéllyel kell szá­molni a lakótér részeként használt üvegezett tereknél, K/NY és fűtetlen puffertereknél E irányába történő tájolás esetén;
• télikert D és K/NY égtájak felé egyaránt tájolható, de energiameg­takarításra biztosan csak a D-i olda­lon lehet számítani;
• a puffer tér minden égtáj irá­nyában eredményez energiameg­takarítást.

Következtetés: a tér használati inten­zitásának és a növények mennyiségé­nek növelése az energiaszempontból hatékony és páratechnikailag aggály­talan megoldást lényegében lehetet­lenné teszi.

Épülethez bárhol kapcsolható, utólag bármikor telepíthető szokványos télikert.

Télikert a lakásban, a lakás a télikertben. Egyszerű külsejű lakóház elegáns, mondhatni modern belsővel.

Lakóház nappalijához kapcsolt télikert tetőtéri légfűtő ablakokkal. Üzemében nyáron az üvegtetőben lévő ab­lak van nyitva szellőztetésre. Ősszel és tavasszal viszont a tetőtéri három (bukó) kisablak nyitásával lesz teljes és tökéletes a természet adta légfűtés a lakótér felé.

A télikertek kialakítása

Az üvegezett terekkel szemben tá­masztott főbb követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:

• statikailag méretezett, korrózió­álló, az üvegezés fogadására alkal­mas tartószerkezet;
• a fej fölötti részeken a biztonsá­gi előírások szerint megválasztott üvegezés;
• megfelelő téli hő- és páravéde­lem;
• megoldott csapóeső-biztosság és csapadékelvezetés;
• kielégítő nyári hő- és sugárzás­védelem.

Az energiahatékonyság szempontjai érvényesíthetők, ha

• a térmélység nem túl nagy;
• a szerkezet legalább a homlok­zat egynegyed részét takarja;
• télikert jellegű használat esetén a térhatároló felületek legalább hő­szigetelő üveggel üvegezettek;
• a belső térrel határos szerkezet és a padló a hőtárolás követelmé­nyét kielégíti (az utóbbi még hőszi­getelő is);
• a tér a nyári komfort érdekében árnyékolóval felszerelt, és intenzí­ven szellőztethető.

Az építési piacokon a hőhídmentes alumínium, a PVC és az alumínium-profilokkal kombinált fa- (ragasz­tott fa) keretek egyaránt fellelhetők. Az üvegezés minősége a télikert hő- és páraviszonyait, ezáltal a teret használók komfortérzetét valamint az épület fűtési energiaszükségletét alapvetően meghatározza.

A napból érkező rövidhullámú sugárzásnak kisebb hányada jut át a hőszigetelő és hővédő üvegeken, mint az egyrétegű üvegen, ezáltal energiahozamuk kisebb – s ez ked­vezőtlen. Téli hőveszteségük viszont az egyrétegűekénél lényegesen mérsékeltebb – s ez kedvező. A hő­szigetelő és hővédő üvegek tulaj­donságai tehát ellentmondásosak.

Az épület tömegéhez kapcsolt télikert, ahol a belső légtér független a lakóhelyiségektől.

Az egyik legegyszerűbb szokvá­nyos télikerttípus: az épülettel pár­huzamos, négyzetes alaprajzú megoldás a) félnyeregtetővel; b) manzárd jellegű félnyeregtetővel.

Az épületre merőleges alaprajzú té­likert hőtechnikai szempontból gaz­daságosabb, míg építészeti értékeit a kapcsolt együttes határozza meg a) normál nyeregtetős; b) kontyolt tetőlezárású.

Kifejezett előny, hogy hővédő üvegekkel – alacsony páratermelő­dés mellett – a párakicsapódás elke­rülhető. A használati időtartamot a normál hőszigetelő üveg körülbelül egy hónappal, a hővédő üveg csak­nem két hónappal nyújtja meg.

A ház fűtésienergia-felhasználását a fűtetlen télikertek kedvezően be­folyásolják. A fűtésienergia-igényt egy normál hőszigetelő üvegezésű télikert 5-10 százalékkal, hővédő üvegezésű változata akár 10-20 szá­zalékkal is csökkentheti.

Az épülettel párhuzamos alaprajzú télikert „sarkított” végkialakítással és épületről futtatott félnyeregtető­vel a) egyik; b) mindkét végén ki­metszett változatban.

A télikertek a fej feletti felülete­ken ragasztott biztonsági üvegtáb­lákkal vagy üregkamrás szerves­üveg-elemekkel készülnek. Ezek beépítése a fogadó keretvázra nyo­máskiegyenlítő és vízlevezető hornyolással kialakított profilokra, tömítetten, fedősínekkel beszorítva történik.

Ahhoz, hogy az üvegezett felülete­ken a belső térbe bejutó napsugárzás a téli és az átmeneti, tavaszi-őszi év­szakokban hasznosuljon, egyrészt hőtároló tömegre van szükség, más­részt arra, hogy az éjszakai hőveszteség korlátozott legyen. A sugárzási energia mennyiség felvételére és tá­rolására a padló és a belső térrel ha­táros fal szolgál. Ezért van szükség arra, hogy a télikertet részben tö­mör fa válassza el a belső tértől, s hogy a tér ne legyen túlbútorozva. A hőveszteség mérséklése érdeké­ben a padló hőszigetelt.

Épület tűrési pontjához kapcsolt, párhuzamos alaprajzi formájú téli­kert félnyeregtetővel a) belső; b) külső sarokkapcsolással.

Épület külső törési pontjához kap­csolt, „metszett” vagy lesarkított alaprajzú télikert a) sarokkimetszés­sel; b) kettős sarokkimetszéssel.

Sokszög alaprajzú épülethez kap­csolt télikert a) hatszög/fél; b) hat­szög/negyed alaprajzi, illetve tömegformálásban.

Légállapot-szabályozás nyáron

Az üvegházhatás természetesen nyá­ron is érvényesül, s ez az üvegezett terekben elviselhetetlen viszonyok­hoz vezethet. A védelem a napsuga­rak távoltartásával, árnyékolással és a hő elszállításával, a tér intenzív szellőztetésével oldható meg.

A leghatékonyabbak a külső síkon vezetett árnyékolók. Az időjárás el­leni védelem érdekében mégis gyakran használnak belső oldali ár­nyékolókat, ezek hatékonysága azonban lényegesen kisebb. Jó szellőzés a légáramnak az egész téren történő (átlós) átvezeté­sével érhető el. Intenzitása kielégí­tő, ha az adott helyiségtérfogatra 2-5 %-nyi (m³/m² alapon) alsó lég­bevezető nyílást biztosítanak, s a felső légelvezető nyílás keresztmetsze­te ennek körülbelül ötszöröse.

Télikertek természetes szellőzésé­nek tervezésekor kialakítandó tér­arányok a) felső; b) alsó szellőzőnyílás esetén.

A nyári sugárzás elleni védelem – és a téli éjszakai hővédelem – az árnyékoló szerkezet kialakításában ésszerűen kapcsolható össze oly mó­don, hogy az árnyékoló külső felüle­tét a napból érkező rövidhullámú sugárzást visszaverő, belső felületét pedig a hosszúhullámú hősugárzást visszaverő bevonattal látják el.

A télikert vázszerkezete

Többféle szerkezeti anyagot kínál­nak télikert építésére a méret, a for­ma, az elvárt hőszigetelés, a vázszer­kezeti karcsúság, tartósság, karbantartási igény, ár és nem utol­sósorban a megvalósítandó funkció függvényében. A télikert szerkezete kénytelen elszenvedni az időjárás szélsőséges hatásait, a páratartalom változását – ha növényház, uszoda is van, akkor a belső térben is -, és mindezt alakváltozás nélkül, beázás mentesen, évtizedeken át.

Vázszerkezetként alkalmazha­tunk fát, acélt, alumíniumot, mű­anyagot. A hagyományos építő­anyag a fa, a télikerttel szemben támasztott követelményeknek azon­ban csak jó minőségű, rétegragasz­tott, gondosan felületkezelt faszer­kezet felel meg. A fa a levegőből nedvességet vesz fel (tágul), illetve ad le (zsugorodik), azaz „dolgozik”, ez a felületkezelést károsítja, ezért folyamatos karbantartást igényel. A jó minőségű anyagokból gondosan megépített faszerkezetű télikert ta­lán a legköltségesebb kivitelezési megoldás.

Olcsóbb kivitelű üvegház, télikert építéséhez acél tartószerkezetet le­het használni. Igen stabil szerkezeti megoldás, azonban korrózióhajla­ma és hőhídmentesítési problémák miatt lakáscélú télikert gyártására ritkán használják. A fa vázszerkezetnél lényegesen karcsúbb profilokból, alumínium­szerkezetből is épülhet télikert, ennek költsége a fa- illetve acélszerke­zetekből készülteké között van.

Télikert szerelése faelemekből, üzemileg előregyártott részegységek­ből. Az ominózus télikert külön ala­pozás nélkül (is) épülhet, nem kell sávalap, nincs lábazati fal. Az alapterhet a váz alsó impregnált fa (vagy acélcső-csonk) alátámasz­tása, alul 1-1 járdalap viseli. A belső burkolat a járdaépítési terminológiának megfelelően olcsóbb kavics- és homokrétegre készül megfelelő szegőkiképzéssel. A keret vagy kész télikert vázszere­lési állapotban – üvegezés nélkül az ominózus pontonkénti alátámasztással készül.

Üvegezett terhelés vi­szont a belső, vagyis az alsó burko­lat teljes elkészülte után kapcsolódhat az egészhez. Figye­lem! A belső, a másik szerelési áb­rasoron bemutatott légtechnikai építményt burkolati rétegként kell megépíteni. A fal elemeiben az előregyártott vázelemek helyszíni kapcsolása rej­tett csavarozással és (nem látszó) soroló profilokkal történik. A tetőváz és falváz fix kapcsolása mellett mind a tető, mind a fal épülethez való „ültetése” rugalmas mobilitású, tehát enged az esetleges dinami­kus mozgás okozta néhány mm-es eltolódásnak, méretváltozásnak.

Az alumínium az időjárási hatások­ra érzéketlen, nem korrodál, nem változtatja az alakját, nem öregszik, nem kell utólagosan felületkezelni. Könnyű, jó szilárdságú, „örök éle­tű” szerkezeti anyag. Formailag igen jól variálható, porszórással bármilyen színre festhető. Alumíni­umrendszerből viszonylag nagymé­retű télikertek, különálló pavilonok, családiuszoda-tetők is építhetők.

Némileg robusztusabb, de költ­ségkímélőbb megoldás műanyag rendszerből építkezni. Ez az anyag elsősorban homlokzati elemek gyártására alkalmas, tetőszerkezeti célra  kevésbé javasolt.  Télikert homlokzataként és nyílászárók gyártására az átlagosnál stabilabb, 70 milliméteres beépítési mélységű, 5 légkamrás aluplast műanyag profilrendszert alkalmaznak. A tetőt a jól bevált, hőhídmentes alumínium­szerkezettel lehet megoldani.

A téli­kert nyílászáróinak mennyiségét a közlekedési funkciók és a tájolásból adódó szellőztetési igény határozza meg. A nyílászárók készülhetnek fá­ból, alumíniumból, műanyagból, bukó, nyíló, toló, harmonika meg­oldással. Nagyon jó szellőztetést eredményez a tetőszerkezet maga­sabb pontján szerelt tetősíkablak, amelyen keresztül a felfelé áramló meleg levegő szabadon távozhat.

Télikert külső árnyékolása esetén az árnyékoláson kívül a résszellőz­tetés hűti az üveg felületét a) egy hűtőjárattal; b) szakaszos légjárat­tal; 1 télikert üvegezett fala (és tete­je); 2 szellőztető légrés; 3 külső ár­nyékoló.

Télikertek váz- és felületi szerke­zetének választásánál fontos az elemzés és a körültekintő értékelés. Ne feledjük, ha télikertet szándéko­zunk építeni, és felkeressük az ezzel foglalkozót, az arra próbál rábeszél­ni bennünket, amivel az ő vállalko­zása foglalkozik, legyen az fém, mű­anyag vagy éppen fa. Fontos, hogy a döntésünknél a kí­vülálló szakember véleménye le­gyen a mérleg nyelve.

A döntéshez fontos mérlegelni, hogy:

• a télikert külső, ún. ablakszerke­zete azonos legyen az épületével;
• a télikert külső tetőfelülete már mindentől független fém- vagy műanyag-befogadó profilú legyen;
• a fal és a tető hordozóváza leg­közelebb álljon a belsőépítészeti igényhez;
• az esetben – kisebb fesztávú té­likerteknél -, ha nincs külön váz­szerkezete, a határolóknak, mint bordázatnak jól kell viselniük az ön­súlyon kívüli meteorológiai terheket (főként hó és szél).

Osztott mezős belső árnyékoló vá­szonból, kettős sínvezetéssel a) összecsukott; b) árnyékoló helyzetben.

Rolós belső árnyékoló szerkezet a) egymezős; b) kétmezős vagy osztott mezős.

Felső sínvezetésű árnyékolók téli­kerthez a) tetőárnyékoló; b) tető/fal árnyékoló.

Télikert külső árnyékolásának lehe­tőségei a) tetőszakasz; b) tető és fal; c) tető és fal egy árnyékolóval; d) szakaszos árnyékoló sorral.

Igényes télikertek tetőzetének a vízállóságon kívül jó hőszigetelő képességgel is rendelkeznie kell. Az ábra szerkezetei jól példázzák a zártcellás és hőhídmegszakítós váz, valamint a kétrétegű üvegezés „együttműködését” a tetőépület kapcsolatban.

Hőszigetelt üvegezésű, hőhídmentes vázszerkezet vízzáró tömítésekkel és párakicsapódást elvezető csatornával.

Télikert szerkezeti elemei és részei 1 vázoszlop; 2 vázszaruzat; 3 talp­keret; 4 osztóborda; 5 szemöldök (keret); 6 záróborda; 7 fal üvegezé­se; 8 tető üvegezése; 9 takarólé­cek; 10 szellőzőablakok; 11 tetőszellőző; 12 támaszműködtető; 13 ablakkeret; 14 keresztirányú ta­karóprofil; 15 csapadékelvezetés; 16 faltőbádogozás; 17 alap; 18 lá­bazat; 19 támfal; 20 burkolat; 21 hőszigetelés; 22 fix ablak; 23 nyitható felület; 24 termőföld; 25 szűrő- (esetleg fűtő-) réteg; 26 csatlakozó épület.

Hasznosítható üvegház: a télikert, benapozása

A télikert – vagy nevezzük üvegház­nak – egyáltalán nem új az építé­szetben, ugyanis több évszázados múltja van. Arra azonban, hogy mi­ből és hogyan építsünk télikertet, számokban alig mérhető mennyisé­gű tapasztalat (mondhatjuk úgy is: fejlesztési eredmény) áll rendelke­zésünkre.

Az üvegházról

Az üvegfelülettel való hőnyerés meg­fontolást és áldozatot követel. Az át­lagosnál nagyobb üvegfelület nem­csak drágább, hanem a napsütés nélküli időszakokban az átlagosnál védtelenebb épületrészben nagyobb teljesítményű fűtőberendezést is kell beépíteni – természetesen nagyobb költséggel.

Az egyszerű hasznosítás esetében az egyetlen lehetőség az volt, hogy az üvegfelületeket a napsütés nélküli időszakokban a túlzott hőveszteség ellen mozgatható szerkezetekkel védték.

A napenergia fokozott hasznosítá­sát – ha nem is egészen tudatosan – a hagyományos építészet is alkalmazta. A tehetősebb emberek épületeihez csatlakozó üvegezett veranda tökéle­tesen ellátta azt a feladatot, amit egy korszerű szolárhasznosítótól elvá­runk: energiahiányos időszakban hasznosította a sugárzást, és a hideg napokon védte a lakóhelyiségeket.

A természetes energiaforrások hasznosításának fokozott igénye miatt ezek a szerkezetek – ha megválto­zott formában is – újra megjelentek. A ma használt növényházváltozatok többsége nem a lakóépület szerves része, hanem egy hozzáillesztett ipa­ri szerkezet. Ez minden bizonnyal előnyös az energiatakarékosság szempontjából, de kérdéses, hogy energetikai és használati szempont­ból megéri-e az árát.

Jobb megoldás a lakótérhez tel­jes értékű határolófallal kapcsoló­dó üvegház, amely a falon levő nyílászárókkal összenyitható, de el is zárható egymástól, ezért főként az előnyei érvényesülnek:

• fokozott sugárzás esetén a tereket összenyitva mérsékelhető a meleg;
• csökkent sugárzás esetén az üvegházból szellőztethetünk, ami kisebb lehűlést okoz a szobában;
• téli, sugárzás nélküli időszak­ban az üvegház javítja a szoba hőszi­getelését, enyhíti a szél kellemetlen hatását.

A lakótér bővítésével utólag kiala­kított, ma divatos zárt üvegveranda csak időszakosan használható helyi­ség. „Fűtése” csak a lakott tér hőveszteségéből származik, ezért a három téli hónapban nem nagyon használható.

Az épülettel együtt tervezett, az­zal összefüggő üvegház többnyire a ház része, ami újabb problémákat vet fel. Ezek a hangsúlyossá tétel vé­gett általában mértéktelenül meg­növelt terek télen és nyáron egy­aránt túlságosan védtelenek. A téli védtelenség még enyhíthető azzal, hogy ilyenkor nem használják, mi­vel jóval hidegebbek, mint a józanul méretezettek.

A nálunk kedvezőtlenebb adottsá­gú országokban jóval gondosabban mérlegelik az üvegezett terek kiala­kítását. Az északi népeknél az ominózus háznál csak a hasznos nap sugárzási irányban van csupa üvegfelület, a mellékirányok felé eső terek védettek. A téli energiatermelés szempont­jából lényeges sugárzási irányokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban jelentős nap­sütést csupán a délkelettől délnyu­gatig terjedő szakaszban remélhe­tünk. Az üvegfelületet – miként azt az észak-európai épületnél láttuk – elegendő ilyen mértékben kinyitni.

Ennél lényegesebb a napmagas­ság változásához való igazodás. A fűtési időszakban a déli irányú napmagasság nem nagyobb 40-50°-nál. A jól megtervezett hasznosítótér az ennél magasabbról érkező nyári napsugarakat nem engedi a lakott térbe. Erre mutatott jó példát a tö­mör tetőfelületű üvegezett veranda.

Éghajlati adottságaink miatt fon­tos, hogy a hőhasznosító üvegház nyári működésével is foglalkoz­zunk. Veszélyes, ha a látott példákat mérlegelés nélkül kívánjuk itthon követni a helyi meteorológiai adottságok figyelembevétele nélkül. Ma­gas külső levegő-hőmérséklet ese­tén ugyanis egy zárt, üvegezett térben elviselhetetlen klíma alakul ki, amelynek mérséklésére két alap­vető megoldás van: az árnyékolás és az átszellőztetés. A külföldi háza­kon számtalan árnyékoló szerkezetet találunk, amelyeket – eltekintve a sugárzás hatására elsötétülő, ún. fototrop üvegtől (amely drága és várhatóan a téli napsütést is csök­kenti) – két alapvető csoportra oszt­hatunk: a kívül illetve belül elhelye­zett árnyékolókra.

A napsugárzás beesési szögei 12 órakor az évszakfor­duló napokon (északi szélesség 47°).

Az épület és a télikert benapozása észak-déli épület­tájolás esetén. Az alacsony nappálya a téli, a magas a nyári időszakra jellemző.

A külső árnyékoló ideális, mert a sugárzást az üvegen kívül tartóztatja fel, s így az nem jut a belső térbe. Hátránya technikai: az időjárás ha­tásainak kitett szerkezet, amely moz­gatható is, hamar elhasználódik.

A belső árnyékoló nem használó­dik el olyan gyorsan, de miután a napsugarak nagyobb részét elnyelte, felmelegszik, és így a teret mele­gíti. A fémszövésű árnyékolók foko­zottan fényvisszaverők, s így a változatlan hullámhosszúságú vis­szavert fény újra áthatol az üvegfe­lületen.

Önállóan vagy árnyékolóval kom­binálva alkalmazzák az üvegtér-át­szellőzőket, ahol a térben keletkezett hő alul és felül nyitható nyílásokon át távozhat. Hátrányuk, hogy vi­szonylag kis hatásfokúak, és mivel nyitva tartásuk éjszaka is szükséges, beázhatnak, továbbá rajtuk keresztül különféle állatok közlekedhetnek. Sokkal kézenfekvőbb volt a klasszi­kus megoldás, a felesleges sugárzás kirekesztése zsalutáblákkal, vagy az üvegezés nyári leszerelése.

Tapasztalati adatok szerint a hőhasznosító üvegház az üvegfelü­lettel azonos nagyságú teret képes temperálni. Ez az összefüggés – át-szellőzéssel és árnyékolással – nyá­ron is igaz.

A hőhasznosító üvegház télen csak akkor véd, ha tömör hőszigete­lő teteje van. A vízszintes üvegezés mozgatható táblákkal viszonylag egyszerűen hőszigetelhető.

Egyszerű, több évtizedes korú családi ház hozzákapcsolt télikerttel, ahol a komfort és a kert, valamint a Nap felé való feltárulkozás óriási mértékben javítja az értékeket.

Családi ház oldalkerti toldaléka, télikerttel. A több évti­zedes korú házhoz kapcsolt télikert megváltoztatta a ké­pet, az értéktényezőt.

Az épület mellé épített télikert vagy növényház benapozása tájolástól függően a) északi oldalra; b) keleti oldalra; c) déli oldalra; d) nyugati oldalra telepítve; 1 a Nap látszóla­gos mozgása folytán besugárzott mező; 2 télikert vagy növényház; 3 lakóépület vagy egyéb, gazdasá­gi épület.

A növényházakat és télikerteket érő napsugárzás beesési szöge és a sugárzás számítható intenzitása a) nyáron; b) ősszel és tavasszal; c) télen.

A nyári túlmelegedés elkerülése ér­dekében tanácsos a télikert Nap el­leni védelmét megoldani.

Építészeti forma

A télikert legfontosabb meghatáro­zó eleme mind esztétikai, mind gyártási szempontból a tetőszerkezet. A helyiség általában az épület valamely homlokzatához csatlako­zik, így befedéséhez leggyakrabban félnyerges vagy nyeregtetős megol­dást alkalmaznak. Igen esztétikus, ezért javasolt – a beépítendő hely­szín függvényében – a negyed- vagy félkör alapterületű, sugaras tetőki­alakítású térlezárás. Megoldható az épület tetőszerkezetéhez csatlakozó, azt azonos vagy enyhébb szögben folytató tetőkialakítás is.

A homlokzat magassága általában 2,2-2,8 méter, amely az épületen mért maximális tetőindító magas­ság függvényében (a minimum 7-20°-os tetődőlést megtartva) nö­velhető. Az egyedi tervezési és gyár­tási lehetőségek felhasználásával szinte bármilyen télikertforma meg­valósítható, az a legfontosabb, hogy a télikert harmonikusan illeszkedjék a meglévő épülethez. Kialakításánál érdemes igénybe venni a ház terve­zője és a télikertgyártó segítségét.

A helyiség méreteit elsősorban a télikertnek szánt funkció határozza meg. Az akár 5-10 négyzetméteren – a homlokzati falból háromszög, négy- vagy hatszög alakú alapterü­leten – „kiugratott” télikert növé­nyekkel betelepítve vidám, kellemes színfoltot, oázist varázsolhat a lakás­ba. Ideális a 10-20 négyzetméteres beépítési méret, ekkora területen már több funkció megvalósulhat. A télen is zöld növények között kelle­mes a pihenés, olvasás, sőt a mun­kavégzés is. Ennél is nagyobb alapterületen a növények mellett már medence, uszoda kialakítására, sport-, szabadidő-, pihenőterek ki­alakítására is lehetőség van.

Átlátszó üvegtábla viselkedése napsugárzás esetén.

A télikertek használata (szellőztetés), hőszigetelő üveg

Annak érdekében, hogy az üvege­zett tér pozitív hatásai érvényesülje­nek, a télikert szerkezeteinek tuda­tos használatára van szükség. Ettől függ, hogy elérhető-e általuk ener­giamegtakarítás, vagy éppen ellen­kezőleg, növelik az épület energia­felhasználását.

Tudomásul kell venni, hogy:

• az északi puffertér télen nem al­kalmas huzamos tartózkodásra és növények nevelésére;
• a télikertben csak akkor lehet tartózkodni, ha léghőmérséklete >18°, s ez nem biztosítható a lakó­tér felé vezető ajtó nyitva tartásával;
• a növények érdekében szükség lehet kiegészítő fűtés betervezésére, amely 4°C alatt üzembe lép;
• nyáron a kívánatos légál­lapot viszonyok eléréséhez a szellő­zők és az árnyékolók ésszerű működtetése elengedhetetlen.

A köztudatban is úgy él: az üvege­zett veranda, a télikert a családi há­zak tartozéka. Az elmúlt évtizedben megvalósult sikeres példák bizonyít­ják, hogy többlakásos házak lakóér­tékének növelésére is alkalmasak, s körültekintő tervezéssel, üzemelte­téssel energiafelhasználás szem­pontjából is hasznosak lehetnek.

Üvegtetők ereszcsatorna nélküli ereszei a) egyrétegű, normál; b) egyrétegű, alátéttel; c) peremes hőszigetelő üveggel; d) hőszigete­lő üveggel és alumínium szegőpro­fillal; e) hőszigetelő normál és peremes üvegek ütköztetésével; f) szimmetrikus ütközéssel, erősítő­lemezzel; 1 síküveg; 2 síküveg alá­tét; 3 ragasztó; 4 peremes hőszige­telő üveg; 5 hőszigetelő üveg; 6 gumiprofil; 7 kitt; 8 fugázókitt; 9 alumínium beakasztóprofil; 10 ru­galmas fémlemez; 11 vázszerkezet.

Szerelt favázas télikert automatikus légcse­réje falazott építésű légjárattal. Az ominózus télikert szükséges szellőzteté­sét a nyári melegben az ajtók nyitva tartásá­val vagy beépített alsó vezetésű, majd bukó légjáratú rendszerrel tudják tökéletesen megoldani.

Az utóbbi, vagyis a légcsator­nás szellőztetés szabályozhatóbb légcserét biztosít, valamint egészen minimális a hu­zatérzet, míg ajtók kinyitásával, főként laká­son keresztül nehezebben viselhető el a nem kívánt légmozgás. Az ábrasoron látható szellőztetési rendszer­nél a télikert esetén a bukó légjárat tulaj­donképpen kettőzött üvegfelülettel van megoldva úgy, hogy a hőszigetelő üvege­zés kívülről változatlan, míg a belső egyrétű üveg nyitható keretben van elhelyezve, a takaríthatóság miatt.

A szint alatti csatornák járdalapból és YTONG téglaelemekből készülnek, körül burkolt táblás hőszigetelővel. A hőszigetelő anyaga minden esetben zártcellás poliszti­rol.

A burkolat teljes padozat alatti légcsatornák sokasága, „hasított” kerámia elemből készül aljzat- és hűtő- (ha kell fűtő-) rendszerként. Erre kerül ráhelyezésre a helyiség padozati burkolata, ragasztással.

Szuper hőszigetelő üveg

Az eddig ismert üvegezések közül talán legkorszerűbb az IPLUS 3C S háromrétegű üvegrendszer. Az ún. passzívházakhoz nincs szükség fűtési rendszerre, csak high-tech üvegekre. A modern high-tech üvegek családjába tarto­zik az Interpane legújabb terméke, az IPLUS 3C S, amely véd a hőveszteségekkel szemben, s egyút­tal a napfény energiáját is haszno­sítja.

A passzívház az alacsony energia­igényű házak következetes tovább­fejlesztéseként jött létre. Az ilyen házak fűtésienergia-szükséglete kb. 75%-kal, hagyományos épületekhez viszonyítva pedig akár 85%-kal is alacsonyabb lehet. Emiatt felesle­gessé válik a hagyományos fűtő­rendszer beépítése, mivel a szüksé­ges energia passzív módon rendelkezésre áll. Az energetikai szempontból optimális ablakszerke­zetek bár beengedik a fényt a helyi­ségekbe, kifelé a meleg mégsem tud elszökni. A maradék energiát az elektromos eszközök (izzólámpa, hűtő, tv) és a lakók által leadott me­leg biztosítja.

Az ún. U-érték az épülethéjak hő­szigetelésének mértékéről ad infor­mációt. Minél kisebb ez az érték, annál nagyobb az energiameg­takarítás. Az Interpane által gyár­tott IPLUS 3C S háromrétegű hőszigetelő üveg U_g-értéke 0,51 W/m²K. Az üvegezés három lapból áll. A köztes tereket kripton nemesgáz­zal töltik ki, ami jobban szigetel a levegőnél, ugyanakkor a fényáteresztést nem csökkenti. Ezenkívül a külső és a belső üveglapokat belül­ről leheletnyi vékony és gyakorlati­lag láthatatlan fémréteggel látják el. E „fűtőrétegen” akadály nélkül áthalad a rövidhullámú nappali fény, míg a hosszúhullámú hősugarakat a lakótér felé visszaveri.

A legkorszerűbb HIPLUS 3C S hő­szigetelő üveg, melynél az U_g-érték 0,5 W/m²K. A háromszoros hőszige­telő üvegezésnek és a két rétegnek köszönhetően az Interpane HIPLUS 3C S terméke kiváló hőszigetelést ér el nagy fényáteresztés mellett 1 és 3 belső üveg + hővédőréteg; 2 kriptongáztöltés; 4 közbenső üveg; 5 távtartók; 6 páramentesítő, vagyis szárító anyag; 7 butil ragasz­tás; 8 polysulfid tömítés.

Fa tartószerkezetű télikertek hőszi­getelő üvegezésének csomópontjai a) kapcsolt tartószerkezettel; b) nyi­tott horonnyal; c) fa takaróléccel és pattintható fémlemez védőelemmel; d) alumínium profilléccel; e) gumi­ágyazatra alumínium takaróléccel kombinálva; f) kombinált tartójú alumínium szerelőelemekkel.