• falfelület festése
• felület
• festés
• mázolás

Felületképzés meghatározása és csoportosítása (festés, mázolás)

Meghatározás

Felületképzésen általánosságban a különböző anyagú szerkezetek felületi megjelenést biztosító kezelését értik. Felületkezeléssel oldják meg a szerke­zeti anyagok korrózióvédelmét. A szerkezeti anyagok fogalmába ez esetben széles választék tartozik, mint pl. beton, vakolat, azbesztcement, gipszkarton, fa, fahelyettesítő anya­gok, acél, alumínium, horgany, réz, ólom, műanyag stb. Ezen anyagú építő­ipari szerkezetek felületképzését, korrózióvédelmi kialakítását, a hagyomá­nyos szakmai értelmezés szerinti festéssel, mázolással, bevonással és tapé­tázással végzik.

A festéssel végzett felületvédelem általában a falszerkezetek különböző összetételű festőanyagokkal való bevonását, színezését, díszítő mintázását így pl. szobafestést, homlokzatfestést jelenti. A különböző anyagú szerkezetek mázolással, festékanyagokkal végzett korrózióvédelme mindmáig az egyik legelterjedtebb megoldás, különösen az építéshelyi munkák területén. A bevonás vastagabb rétegű felületkezelés. A tapétázás vagy régebbi elnevezés szerinti falkárpitozás alatt a falfelüle­tek különböző anyagú tapéta-féleségekkel, ragasztással történő bevonását, burkolását értik.

Összegzés

Összegezve megállapítható, hogy a felületképzések közül a szobafestés és tapétázás esetében elsősorban az esztétikus megjelenés, díszítő hatás biztosítása a fő követelmény, és a védelmi funkció másodlagos. A mázolás­sal és bevonással végzett felületképzés esetében viszont a korrózióvédelem a domináló és a szín, esztétikai megjelenés másodlagos. Gyakran ezen funk­ciók (védelem és megjelenés) egyes szerkezeti elemek esetén együttesen is jelentkeznek.

Csoportosítás

A felületképzések fogalmi körébe tartozó festés, mázolás, bevonatkészítés és tapétázás anyagát és alkalmazástechnikáját tekintve az utóbbi évtize­dekben jelentős fejlődésen ment keresztül. Nemcsak a festőanyagok és fel­hordó eszközök korszerűsödtek az elmúlt időszakban, hanem az építési módokkal együtt az építőipari szerkezetek is megváltoztak. A megváltozott építőipari körülmények és anyagok a szobafestő, -mázoló, -tapétázó szak­mára olyan hatással vannak, hogy azt egyes esetekben módosítják, korsze­rűsítik, ill. megszüntetik, más esetekben nagyüzemi tevékenységgé teszik.

Tapéták megjelenése

A paneles építési módszerrel készült lakások szobáinak belső felületkép­zését enyves festés helyett ma már tapétázott kivitelben készítik. Az extrudált PVC profilokból kialakított nyílászáró szerkezetek (ajtók, ablakok) feleslegessé teszik az ilyen jellegű szerkezetek mázolását, ill. azok időszakos felú­jítását.

Az építőipari fémszerkezeteket előállító üzemek – egyes esetekben – már korszerű felületelőkészítést (szemcseszórás) és megfelelő festékbevo­nat rendszereket alkalmaznak, így az építéshelyszínen végzett korrózióvé­delmi munkák (mázolás) feleslegessé válnak, ill. csak igény szerinti fedőmá­zolás képzésére korlátozódnak. A házgyárakban kialakított panelek tartós homlokzati megoldásai (műkő, mosott-beton, színes őrlemény stb.) kiváltják a homlokzatok festéses felületképzését.

A felsorolt példákból jól érzékelhető az ipari építés szakmára gyakorolt közvetlen hatása. Ha röviden végig tekintünk a szobafestő, -mázoló, és tapétázó szakmá­ban alkalmazott anyagokon, megállapíthatjuk, hogy e területen is nagymér­tékű fejlődés ment végbe.

Szoba- és homlokzatfestés

Szobafestésre és homlokzatfestésre korábban kizárólagosan csak ásványi (szervetlen) eredetű kötőanyagokat, és termékeket alkalmaztak (pl. mész, gipsz, cement stb.). A belső felületek festésére, ill. a festékek kötőanyagául állati, és növényi eredetű termékeket használtak. Ezek közül jelentősebbek az enyv-féleségek, kazein, tojásfehérje, keményítők stb. E szakma festő­anyagaira jellemző volt, ill. egyes esetekben még ma is jellemző, hogy a kötő­anyagokat, pigmenteket, töltőanyagokat a munka helyszínén kézi erővel, nehéz fárasztó munkával keverik be.

A mázoló szakmában kezdetben ugyancsak kézi erővel, bedörzsölés út­ján keverték össze a pigment és kötőanyagokat. Kötőanyagként főleg növé­nyolajféleségeket használtak, így zömmel csak az olajfestékek kerültek alkalmazásra.

Az utóbbi évtizedek folyamán a vegyipar, de különösen a műanyagipar ugrásszerű fejlődésen ment át. Ezeknek köszönhető az új korszerű műgyan­ta kötőanyagok megjelenése, valamint a festékipar termékeinek módosulá­sa. Az új műgyanta termékek széles körű modifikálási lehetőséget biztosíta­nak a gyártás során és így lehetőség nyílik a kívánt és tervezett igénybevé­telnek megfelelő kötőanyag-féleség előállítására.

Így a mész, és enyves kötőanyagú festékek mellett megjelentek a külön­böző műgyanta kötőanyagú (alkid, polivinil-acetát, poliakrilát és különböző polimer műgyanta stb.) falfestékek.

Mázoló szakma anyagváltozásai

A mázoló szakma anyagai is ennek megfelelően megváltoztak. Az olajfes­tékek helyett a különböző műgyanta-féleségeket vagy ezek kombinációit, kopolimer változatait alkalmazzák. A festékgyártó cégek viszonylag széles választékban állítanak elő mázoló, ill. korrózióvédelmi területre megfelelő festékféleségeket.

Korábban díszítő jelleggel állati bőröket, textíliákat helyeztek el a falfelü­leten. E munkaműveletet a XIX. századig kárpitosok végezték, innen ered a jelenleg is használatos „falkárpitozás” elnevezés. Később a falkárpitozás mű­veletről (szegezés, kerettel történő felerősítés, feszítés) áttértek a ragasztás­ra. Az alkalmazott ragasztó anyag lisztből főzött „csiriz” volt. Tapéta anyag­ként pedig kezdetben kézi, majd gépi eljárással felületkezelt, színezett papír anyagú tekercseket használtak.

Szintetikus anyagok megjelenése

Az elmúlt időszakban a tapétázó munkák anyagai is jelentős mértékben fejlődtek, korszerűsödtek. A liszt – csiriz – ragasztó helyett poralakú, szinte­tikus úton előállított cellulóz-féleségeket használnak (karboxil-metilcellulóz-Na, metilcellulóz). A tapéta anyagok az esztétikai és funkcionális igényektől függően széles választékban állnak rendelkezésre. A tapétagyártó vállalatok a különböző felületkezelt és színnyomott papírtapéták mellett a nagyobb igényt kielégítő papír- és textilhordozós műbőrtapétákat is előállítják.

A felületképzések címszó alatti munkák csoportosítása, rendszerezése különféle osztályozási szempontok figyelembevételével, többféleképpen le­hetséges. A csoportosítási lehetőségek közül a szakmai gyakorlatban a következők ismertek.

1. Az alkalmazott felületképző-és festékanyag összetétele szerint

Ezen csoportosítás az anyagok fejlődését tekintve, bizonyos történeti idő­rendet is meghatároz. A főbb csoportok – a festék kötőanyagok felépítése rendszerezésben – a következők lehetnek:

• mészfestés,
• enyves festés,
• kazein festés,
• műanyag festés,
• nitro festés (fényezés),
• mázolás különböző (olajfesték, alkid, epoxi, poliuretán stb. műgyanta) festékféleségekkel,
• hőálló festés,
• tűzvédő festés,
• papírtapétázás,
• műbőrtapétázás.

2. A felületképzés rendeltetése szerint

• szobafestés,
• homlokzatfestés,
• díszítőfestés,
• fal mázolás,
• impregnáló alapozás,
• rozsdagátló alapozás,
• víz-, vegyszerálló bevonat,
• párazáró bevonat,
• fémfelület mázolása,
• kopásálló bevonat,
• dekontaminálható bevonat,
• fafelület gomba-, rovarvédelme,
• fafelület-kezelések,
• fa lángmentesítő bevonata,
• fémfelület tűzvédő mázolása.

3. A felhordási művelet szerint

• ecsetelés,
• kézi hengerezés,
• mártó (merítő fürdő) eljárás,
• simító-tapaszolás, glettelő eljárás,
• szórás, levegőporlasztással, ill. hidraulikus szórás,
• fröcsköléses durva szórás,
• ragasztó kézi (kefe) kenése,
• gépi ragasztó felvitel stb.

4.  A felületképzés megjelenése szerint

• sima,
• matt, félfényes, fényes,
• mintázott, mintázat nélküli,
• érdes, plasztikus, rusztikus,
• szórt, fröcskölt, szemcsés, strukturált,
• illesztett, ill. átfedéses tapéta.

5. A szerkezet típusa szerint

• homlokzatfestés,
• beton tároló siló festés,
• fémkorlát-mázolás,
• ereszcsatorna-mázolás,
• hídszerkezetek korrózióvédelmi felújítása,
• fűtőtestek, csővezetékek mázolása,
• tartályok, gáztárolók mázolása,
• víz alatti acélszerkezetek mázolása stb.

6. A védendő szerkezet, felület anyaga szerint

Falszerkezet, falfelület:

• beton, vakolat,
• azbeszt-cement,
• gipsz,
• gipszkarton,
• üveg,
• tégla.

Fa és falhelyettesítő felület

• fenyőfa,
• kemény fa,
• farost lemez,
• pozdorjalemez,
• cementkötésű faforgács.

Fémszerkezet:

• acél,
• horganyzott acél,
• alumínium,
• horgany,
• réz,
• ólom.

Látható a felsorolt különböző szempontok szerinti csoportosítás alapján, hogy a felületképzések milyen változatos és széles területet ölelnek fel. Ezért a munkanemek csoportosítását a teljesség igényével csak bizonyos komp­romisszumok árán lehet megoldani. Az új építési módok – az előregyártás – konfekcionális bevezetésével, valamint szakma fejlődési irányát tekintve a hagyományos szakmai bontásban szereplő főbb munkaprofilok (szobafes­tés, mázolás stb.) helyett, célszerűbbnek látszik a védendő szerkezet anyaga szerinti fő csoportosítás alkalmazása, megtartva bizonyos átmeneteket al­csoportként a fenti rendszerezési elvekből.

A korrózióvédelmi felületképzések részletes tárgyalása során akaratlanul is keverednek terminológiailag a korábbi időszakból átvett hagyományos szakmai kifejezések. Így például a festés szó alatt régi értelmezés szerint kizárólag a falszerkezetek különféle festését (színezését és díszítő mintázását) értik.

A mázolás és ecsetelés ma már hasonló jelentésű – szinonim szavakká váltak; korábban a mázolás fogalmilag egy munkaprofilt jelentett, ma a fes­ték felvitelnek a legegyszerűbb módját jelenti. E mázolással, ill. ecseteléssel végzett felületvédelem az építési munkák területén mindmáig az egyik le­gelterjedtebb festési megoldás, különösen a nehezen hozzáférhető, tagolt, áttört szerkezetek védelmére.

A fentiek figyelembevételével az épületszerkezeteken előforduló felület­képzéseket a következő főbb csoportok szerint ismertetjük:

• falszerkezetek belső felületképzése,
• homlokzatok felületképzése,
• faszerkezetek felületképzése,
• fémszerkezetek felületképzése.