• hangszigetelés
• zajvédelem

Védekezés a zajokkal és a zörejekkel szemben

Napjainkban sokkal tudatosabban foglalkozunk egészségi állapotunkkal, mint korábban, a külső hatásokra érzékenyebben reagálunk. Ennek ellenére a zajokra gyakran nem fordítunk megfelelő figyelmet. Németországban például egy felmérés szerint minden második ember zajártalomban szenved nappal és/vagy éjszaka. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a közérzete nem optimális. Az orvosok már régen felismerték ezt a problémát és ennek egészségügyi következményeit, a közvélemény azonban még mindig túlságosan keveset foglalkozik a kérdéssel.

Az akusztika fizikája

Az akusztika az épületfizika egyik legösszetettebb területe. A hang­szigetelés és a zajártalom elleni védelem utólagos kialakítása megle­hetősen nehéz feladat. A laikusok számára maga a zajszintmérő is meglehetősen komplikált szerkezetnek tűnik, amely lo­garitmikus alapon méri a zajok erősségét. Erre azért van szükség, mert a hangerő és az ember zajérzékelése nincs egyenes arányban.

Ha két hangforrás van a környe­zetünkben, akkor ezek hangereje nemcsak összeadódik érzékszerveink számára. Mindezek alapján talán már érzékelhető, miért nem tudunk elég hatékonyan véde­kezni a zajokkal szemben egy szakember bevonása, illetve tanácsai nélkül. A téma jobb megértéséhez célszerű tisztázni né­hány alapfogalmat.

A hang mindig anyag­ban terjed, például a levegőben, hanghul­lámok formájában. A hangforrás környeze­tében lebegő molekulák rezgésben vannak, és ezt a rezgést adják át a szomszédos ré­szecskéknek. A molekulák rezgését nyo­másingadozás kíséri, ami a dobhártyánkra hat – így halljuk meg a hangokat. A hang vagy zaj ereje mérhető fizikai jelenség. A hang egészségkárosító hatásainak kimu­tatása csak bizonyos körülmények között lehetséges, ezért a mérőszámok érték­határai orvosilag tarthatatlanok.

Zaj: egészségre ártalmas!

Minden olyan hangot zajnak nevezünk, amely zavaró vagy az egészségre ártalmas. Ebben az értelmezésben a zaj nem feltétlenül egyenlő a hangossággal, hiszen egyesek a kevésbé erős hangokat is zavarónak talál­ják. A megítélésnél a szubjektív tényezők­nek – egészségi állapotunknak, korunk­nak, a zajforrás jellegének, hangula­tunknak vagy annak, hogy éppen mivel foglalkozunk – döntő szerepük van. Mind­ezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a hang mérése, annak egészségkárosító ha­tására nézve nem tökéletesen alkalmas. Ezeket az értékeket mindössze irányadó­nak, kiindulási pontnak tekinthetjük.

Gyakorlati tapasztalatokra van szükség

Milyen típusú zajokkal is találkozhatunk a házban és a házon kívül? Külön kezel­jük a hangokat amikor levegőben, szilárd testben vagy folyadékban terjed. A rend­kívül zavaró lépészaj például akkor keletkezik, amikor a kemény padlóra cipővel rálépünk, ez a födémen keresztül belép a levegőbe, majd rezgésbe hozza a dobhár­tyánkat.

Kísérőzajok

Különleges figyelmet kell szen­telnünk az ún. kísérőzajoknak, amelyek alatt mindazokat a hanghatásokat értjük, amelyek a vezetékekben, csatornákban, nyílásokban vagy a rosszul tömített rések­ben terjednek. Ezek a kellemetlen zajokat a szomszédos helyiségekbe továbbítják, és a gondosan megtervezett, ám nem tökéle­tesen kivitelezett hangszigetelést is hatás­talanná teszik.

Kellemetlen zajok kívülről  is  beszűrődhetnek a házba (közlekedés, ipari üzemek okozta zajok). A külső zajokkal szemben jó védelmet nyújtanak a korsze­rű, hangszigetelt ablakok.

A leggyakoribb zajforrások és terjedési utak a házon belül. A levegőbe kerülő hang (1) származhat például abból, amikor járkálunk, vagy kalapáccsal ütést mérünk egy tárgyra (2). A padlón keletkező lépések zaja vagy közvetlenül (3), vagy a mennyezeten (4), vagy a falakon (5) keresztül kerül a légtérbe. A szilárd testben keletkező zajt (6) okozhatja a fűtési rendszer is. (7) A pincében elhelyezett készülék (8) által okozott zaj terjedhet szilárd közegen keresztül is. Ugyanezt okozza a televízió is (9), leadhatja a hangot a levegőn (10), a mennyezeten (11), esetleg a falakon (12) keresztül. Eredményes hangszigetelést csak akkor érünk el, ha a hang terjedésének útját megszakítjuk.

A lépészajt utólag is viszonylag egysze­rűen tompíthatjuk egy vízszintes szigetelő­réteggel, amelyet a mennyezettől szige­telőlapok, az oldalfalaktól pedig szige­telőcsíkok választanak el. Így nem tudnak kialakulni azok a kontakt érintkezések, amelyek a zajokat a szomszédos helyisé­gekbe továbbítják. Ebben az esetben is na­gyon alapos munkát kell végeznünk, hiszen a padlóburkolatot a falazattól elválasztó szigetelőanyag minősége befolyá­solja a hangszigetelés hatékonyságát. Pu­ha szőnyeggel még tovább javíthatunk a helyzeten. Gerendafödém esetében a ge­rendák közti területekre is fordítsunk kellő figyelmet.

Sorházak és ikerházak között a hang terjedését oly módon akadályozhatjuk meg, hogy dupla falakat építünk, és közéjük szigetelőanyagot teszünk. Az elválasztó hangszigetelés elhagyásával az érintkező falak és az egymással kontaktusba kerülő födémek sok kellemetlenséget okoznak.

A hangszigetelés és a zajvédelem felada­ta az is, hogy megakadályozza a hang le­vegőben való terjedését a lakóépület kü­lönböző helyiségei között. A hangszigete­lés hatékonysága a falak, a mennyezet és a határoló szerkezetek minőségétől is függ. A falak hangszigetelő képességét szigetelőborítással fokozhatjuk. A szigetelőborítás általában kétrétegű, hangszigetelő ké­pessége pedig annál hatékonyabb, minél lágyabb az alkalmazott szigetelőanyag. A lágy szigetelés elnyeli a zajokat, a falak­ra és a mennyezetre szerelve pedig javítja az egymás melletti, illetve egymás feletti­alatti helyiségek hangszigetelését.

Az egymás feletti, gerendafödémmel elválasztott helyiségek hangszigetelését az oldalfalak milyensége határozza meg. Ezekben az esetekben az utólagos belső hangszigetelés javíthat a helyzeten (B).

A hangszigetelés és a zajvédelem már akkor napirendre kerül, amikor a tervezés szakaszában az alaprajzról és a helyiségek elosztásáról határozunk (kép alul).

(Kép fent) Az 1. alaprajz nem megfelelő, hiszen az A lakás hálószobája a B lakás nappalijával szomszédos, a fürdőszoba pedig mindkét lakásban a hálószoba mellett kapott helyet. A 2. alaprajz az alábbi elvet követi: hangos helyiséget a zajos mellé, csendeset a nyugodt mellé. A zajosabb és a csendesebb tereket puffer-zónák választják el.

Belső zajforrások alapesetei és kiküszö­bölésük módja. 1: a légtérben keltett zaj és terjedése, 2: lépéshang és terjedése, 3: zajhatás csökkentése a hang elnyelésével.

Kellemetlen zajokat a vízvezetékrend­szer is okozhat, ilyenkor számos lehetőség van a probléma orvoslására. A régi vezeté­keket például új tömítéssel láthatjuk el, vagy a padló és a falak mentén a kád köré szigetelőhabot nyomhatunk, esetleg besze­rezhetünk új, csendesebb csaptelepeket stb.

Homokkal kitöltött gerendafödém hangszigetelése. A hézagokat tömítet­ték, a födémet pedig új hangszigetelő réteggel borították. A régi födémből a homokot megtartották, és bitumenes lemezzel szigetelték. A régi mennyezet helyett gipszkarton lapokat építettek be.

Fa gerendafödém utólagos szigetelése. A lépéshanggátló szigetelés alatt gipsz­karton zsalu van, amely megtámasztja a felső betonlemezt is. A gerendák kö­zötti réseket üveggyapottal tömítették.

Szigetelés több rétegben. 1: mennyezet; 2: szigetelő filccsíkok; 3: fém tartóváz; 4: üveggyapot; 5: faszerkezet; 6: gipszkarton lap.