A panelfelújítások tartószerkezeti vonatkozásai
A lemezvázas rendszer szerkezeti sajátosságai
A nagypaneles rendszerű épületek építészeti és tartószerkezeti teljesítőképességét alapvetően befolyásolja a szobaméretű alapegység, az ún. cella raszter mérete. Ez szorosan összefüggött egyrészt az alkalmazott gyártási, szerelési technológia, másrészt a normatív lakásméret (53 m2) által megszabott korlátokkal. A fejlesztési és komfortjavítási törekvések mindvégig a cellaméret növelésének irányában hatottak. Kiindulás volt a Budapesti 1. sz. házgyár 3,20 x 5,40 m-es raszterre készített monocellás megoldása, amely a gyártás számára nagyon kedvező volt, lévén az elemváltozat szám viszonylag alacsony.
Építészeti szempontból jogos volt a kifogás a 3,60 m-es legnagyobb cellaszélesség miatt. A 4,20 m-es maximális harántfesztávú változat a gyártás számára elvileg hasonló eredménnyel járt, mint a 3,60 m-es. Ennek sikeres monocellás változata nem alakult ki. A korszak vége felé jutottak el az 5,40 x 5,40 m és 5,40 x 2,70 m-es cellaméretig és elvileg foglalkoztak az alapvetően más statikai kategóriát képviselő, egyben alaprajzi flexibilitást megengedő nagy fesztávolságú szerkezet alkalmazásával, aminek gyártástechnológiai feltételei azonban nem álltak rendelkezésre.
A cellaméretek, azok variációs lehetőségei, valamint az elemfajták száma közötti összefüggés az 1. táblázatból is látható, amely csak a 4 fővárosi házgyárra jellemző adatokat mutatja be.
A hazai panelépület-állományból statikai szempontból, azaz a mechanikai szilárdság és állékonyság követelménye szempontjából a 10+1 szintes épületek képviselik a mértékadó kategóriát. A szintek azonossága és az alaprajzi beosztás monotóniája következtében ezek az épületek néhány lemezvázmodellel jól leírhatók. Az épületek cellás rendszerűek, azaz a szobaméretű modulon belül a hosszanti és harántirányú falak is teherhordók, így az erőjáték meghatározóan térbeli.
1. ábra
A használati („üzemi”) állapotban meghatározó súlyterhek felvétele szempontjából a térbeliség teherelosztó hatása viszonylag egyszerűen közelíthető, a terhek a falak között szinte a statikailag határozott átvitel szabályai szerint szétoszthatók, anélkül, hogy nagy hibát követnénk el. Ennek illusztrálására és a szilárdsági tartalékok érzékeltetésére szolgál a következő közelítő számítás egy „első generációs”, 3,60 x 5,40 m-es monocellás épületen (1. ábra).
G = [3,60 x 5,40+(3,60+5,40) x 3,00] x 0,15 x 24 = 167 kN.
Egy közbenső, 3 m magas szinthez tartozó szerkezeti sejt önsúlya: Mértékadó betonfeszültség a legalsó szint falaiban 10 szint esetében:
σbeton = (10 x 167) / ((3,60 + 5,40) x 0,15) = 1240 kN/m2 = 1,24 N/mm2
σbH = 14 N/mm2
Tehát az önsúlyból származó betonfeszültség egy 10 emeletes épület esetében töredéke a határfeszültségnek, még a vasalás figyelmen kívül hagyásával is. Ugyanakkor a szerkezeti önsúly ezen épületek esetében a függőleges terhelés meghatározó részét adja, mivel a szűk alaprajzi méretek mellett a hasznos alapterület nagy része ténylegesen közlekedésre szolgál. Mindebből az következik, hogy a lemezvázas rendszerű szerkezet a rá ható, önsúly jellegű függőleges állandó terhek hatására messze a szilárdsági teljesítőképessége határain belül van.
A belső teherhordó falak 150 mm-es vastagsága a legtöbb elemkészletre jellemző, megemlítendő kivételt jelentenek a Larsen-Nielsen-rendszerű 15 szintes toronyházak, ahol a falvastagság csak 120 mm (1. fotó).
1. fotó
Födémpanelek
A födémpanelek vastagsági mérete az első rendszereknél 100 mm volt, amit az emelési kapacitás növekedésével 120, 140, végül 1970-től kezdődően 165 mm-re növeltek. Az elemek két irányban teherviselő, 3 vagy 4 oldalon felfekvő lemezként működnek. A felfekvés mélysége a teherátadó fogaknál 50-60 mm, ezek közötti szakaszokon 10-15 mm. A vasalás méretezésénél az 1 órás tűzállósági határérték volt a meghatározó feltétel, ami azt jelenti, hogy a panelek normál használati állapotra vizsgálva rendelkeznek teherbírási tartalékkal, már csak a ténylegesen repedésmentes állapot miatt is, de ez a tűzállósági követelmény miatt nem aknázható ki.
Vízszintes erőhatások
Vízszintes erőhatások is működnek a szerkezetre, ezek lehetnek tartósak, rövid idejűek, illetve rendkívül ritka előfordulásúak. Lényeges a szélteher (rövid idejű, meteorológiai teher) és a földrengés hatása (rendkívüli teher). Tartós vízszintes erők származnak a szerelési-elhelyezési alaki- és mérethibákból, amelyek azonban csak lokálisan hatnak. A fő vízszintes erőkkel szemben az épület, mint talajra helyezett zömök konzol viselkedik. Az ebben fellépő hajlításból és nyírásból keletkező belső tárcsaerők eloszlása a fal- és födémtárcsák merevségi viszonyainak függvénye. Belátható, hogy ezeket a merevségeket a terv szerint vagy illegálisan kialakított nyílásáttörések jelentősen befolyásolják.
Földrengés
A magyar építésszabályozási rendszerben a földrengés elleni méretezés az Eurocode 8 megjelenése előtt nem volt általános igényű. A magasépítési szerkezetek méretezését előíró MSZ 15021 csak rendkívüli terhekről tesz említést (háborús károk, természeti csapások). A nagypaneles épületekre vonatkozó Műszaki Előírások 1972-ben és 1974-ben kiadott módosított változatai tekinthetők az első tervezési szabályzatoknak, amelyek tételesen foglalkoznak a földrengési hatással. A bennük közölt egyszerűsített módszer lényege, hogy:
„V. MSC fokos rengéserősség alatt és 5-nél kisebb szintszám esetében szeizmikus vizsgálat nem szükséges. Alapelv továbbá, hogy a szélteher és a szeizmikus teher egyidejű fellépésének valószínűsége elhanyagolható, ezért alkalmazható az a szabály, miszerint, ha a szél-teherből és alaki pontatlanságból származó hatás 1,25-szörös értéke nagyobb, mint a szeizmikus hatás, akkor az utóbbi tételes vizsgálata mellőzhető.”
A szeizmikus hatás számítására egyszerű, manuális számításra alkalmas eljárás szolgált, amelyben egyedüli dinamikai paraméterként szerepel az épület alaplengési periódusideje (T), amely a szintszám(n) és az altalaj teherbíró képesség szerinti minősítése alapján az alábbi módon számítható:
T = n / 15, n / 20, ill. n / 30, jó, közepes, ill. gyenge talaj esetén.
Az aktív, erőhatásként kezelt terhek mellett gátolt hőmozgásból eredő tehereseteket is figyelembe kellett venni, a homlokzati szendvicspanelek esetében. A panel hőszigetelésen kívüli, illetve azon belüli rétegeinek hőmérséklete között alapértékben 35 °C, szélső értékben 45 °C hőmérsékletkülönbséget kellett feltételezni.
Tűzállóság
A paneles épületek tervezésének kötelező érvényű statikai előírásai részletes és alapos megkötéseket tartalmaznak az egyéb rendkívüli hatásokra vonatkozóan. Ezek közül kiemelten kezelt a tűzállóság és a gázrobbanással szembeni szerkezeti állékonyság. A gázrobbanással szembeni védelemre szolgáltak lényegében a panelkapcsolatokra vonatkozó kategorikus szerkesztési szabályok, de mint a későbbi tapasztalatok igazolták, ezek az intézkedések hatásosak voltak más, ember előidézte rendkívüli hatással szemben is.
Általános tapasztalat, hogy a technika fejlődésével, a komfortigények növekedésével járó, és az energiahordozók fokozott felhasználásával előidézett mesterséges (ember kiváltotta) rendkívüli hatások gyakorisága tendenciaszerűen növekszik.
1. táblázat: A 4 fővárosi házgyár jellemző adatai
Házgyár | Alaprajzi sejtek | Elemfajta |
---|---|---|
1. sz. | 3,20 x 3,20 m 3,20 x 5,40 m | 80 |
2. sz. | 4,20 x 5,40 4,20 x 5,40 + 2 lépcsőház 2,70 x 5,40 | 150 |
3. sz. | 6 fajta, (2,40-2,70-3,60) x (2,40-2,70-3,60-5,40) | 250 |
4. sz. | 14 fajta (1,80-2,40-2,70-3,60-4,20) x (2,70-3,00-3,60-4,20-5,40) | 350 |
Összesen | 26 fajta | 830 |
gépészeti, elektromos, tető stb. változatokkal | 2500 |
A szerkezeti átalakítások lehetőségei
A nagypaneles lakóépületekben fekvő többszázezres darabszámú és kb. 15-40 éves életkorú lakásállomány esetében törvényszerű gyakorisággal merülnek fel spontán átalakítási, korszerűsítési igények. Tekintve a cellás alaprajzi rendszerből adódó merev kötöttségeket, az egyes lakásokon belüli módosítási szándékok az esetek többségében szerkezeti falakat érintenek és ily módon építési engedélykötelesek. Hasonló kötelezettség alá esnek a homlokzaton megjelenő átalakítások, amelyek tipikus esetei a zárterkély-beépítések.
Ezt a problémakört tisztán tartószerkezeti szempontból vizsgálva elegendő csak a teherhordó falakat és födémeket érintő beavatkozásokkal foglalkozni. A lakásokban nem teherhordó szerepű válaszfalak, valamint vizesblokk-térelemek is találhatók, rendszertől függően 60-80-100 mm-es elemvastagsággal, az ezekben szándékolt nyíláskialakításnak, részleges elbontásnak vagy áthelyezésnek elvben nincs statikai akadálya.
Vizsgálva a szerkezeti falak esetét, itt jellemzően egy- vagy többszárnyú ajtókhoz szükséges nyílásáttörések igénye merül fel, szélső esetben helyiségméretű falbontás ötlete, a falmező keretes kiváltása útján. Az erőtani feltételek, illetve lehetséges következmények megállapításánál a szilárdsági, állékonysági és merevségi követelmények maradéktalan teljesítéséből kell kiindulni mind az érintett lakás, mind pedig a teljes épület vagy épületszekció dimenziójában.
Ellenőrző számítások
Figyelembe kell venni azonban, hogy az egy vertikumba eső falpanelek épületmagas faltárcsát alkotnak, amely a vízszintes terhekkel szembeni merevítőrendszer részét képezi. Ezért a faltárcsa csak igen korlátozott méretékben gyengíthető, és ezen körülmény vizsgálatában már az egy épületegységben meglévő és tervezett falgyengítések magassági és alaprajzi elrendezésének van kulcsszerepe. Ez komplex térbeli (3D) modellen elvégzett ellenőrző számítás útján ellenőrizhető, amely vizsgálat a ma rendelkezésre álló, végeselem-alapú szoftverek segítségével nehézség nélkül elvégezhető, ezért minden esetben meg is követelhető.
Ez a lehetőség a nagypaneles épületek létesítésének idején még nem állt rendelkezésre a szerkezettervezők szélesebb körében. Összefoglalva, egy-egy falnyílás létesítésének lehetséges volta megnyugtatóan csak komplex modellen elvégzett igazoló számítás alapján dönthető el. Ebből az is következik, hogy az egy épületen belül megengedhető szerkezetgyengítések száma szigorúan korlátozott, azaz az ilyen lehetőségek igazságos elosztása a lakóközösségen belül egyeztetést vagy szabályozott eljárást igényel.
Fokozott körültekintés ajánlatos a hazai téren különlegességnek számító, PO-11 típusú 15 szintes és 120 mm-es falakkal épült toronyházak állományával kapcsolatban. Amennyiben az utólagos nyíláskivágás erőtanilag igazolt és hivatalosan engedélyezett, a részletek megtervezése és a kivitelezés már rutin feladat.
Itt fokozott figyelmet kell fordítani a következőkre:
- a beton vágását a megmaradó részek állapotának maximális megkímélésével, a por-, víz- és zajterhelés lehető legalacsonyabb szinten tartásával kell végezni. Ez korszerű, nagy teljesítményű vágóeszköz alkalmazását igényli, amellyel általában csak felkészült szakvállalkozó rendelkezik;
- biztosítani kell a kivágott rész ideiglenes állékonyságát és mozgathatóságát;
- a kivágott nyílás peremét nagyobb szélességi méret esetében (≥ 1,0 m) megfelelően méretezett és bekötött acélkerettel kell szegélyezni.
A födémpanelekben létesítendő közlekedési rendeltetésű és ennek megfelelő kiterjedésű nyíláskivágások lokális és épületállékonyságot érintő globális statikai feltételeire értelemszerűen vonatkoztathatók a fentiek. A fő eltérés födém és fal között abban van, hogy a lemez hajlításra általában nem rendelkezik kihasználható teherbírási többlettel, így a húzott vasalás kiegészítésével, illetve pótlásával eleve számolni kell. Ehhez számításba jöhet nem-fémes erősítőlamellák ragasztásos felerősítése is, megfelelő, tűzbiztonsági szempontból igazolható védelemmel együtt.
A hőszigetelt homlokzati szendvicspanelok kéregfelfüggesztése
A hőszigetelt homlokzati szendvicspanelok külső kérgét, amely általában 8 cm vastag, a polisztirolrétegen átvezetett felfüggesztő és távtartó betonacél szerelvények kapcsolják a belső teherhordó kéreghez. Mivel ezek a vasbetétek részben a külső csapadék, részben a lecsapódó belső pára hatására változó mértékben korrozív környezetben vannak, előírás szerint korrózióálló acélból készültek.
Egy bizonyos időszakban ezt az anyagot LK minőségű, önpassziválódó acéllal helyettesítették. A korróziós hatás mellé a kapcsolóelemeknek a panelrétegek egyenlőtlen hőmozgásból eredő ciklikus és változó előjelű hajlító igénybevétele járul. További kockázati tényező a kéregbe való bekötés időbeni gyengülése a betonrepedések növekvő mértéke miatt.
A kéregbeton minőségingadozása különösen az ún. felső gyártású elemek esetében lehet jelentős. Ez a folyamat végső esetben a külső kéreg leszakadásához, lokális omláshoz vezethet, ami megengedhetetlen. Ezen eshetőséggel szemben a biztonsági tartalékot a kapcsolatok eredendő túlméretezettsége jelenti mind darabszám, mind keresztmetszet tekintetében. A vizsgálat az épület növekvő korával egyre időszerűbbé válik. Ennek szükséges, illetve lehetséges lépései a gyártási előzmények felderítése, a felületek tájolás szerinti rangsorolása, részletes szemrevételezés, hőfényképezés, esetleg feltárás vagy próbaterhelés.
A felfüggesztő kapcsolat megerősítése különösen esedékes akkor, ha a meglévő kéregre további, a hőszigetelő képességet fokozó rétegrendet szándékoznak felhelyezni, mivel ebben az esetben jelentős többletsúly kerülhet a kapcsolóelemekre. Erre a célra készült a német eredetű különleges erősítőelem, amely korrózióálló szilárd és merev kapcsolatot létesít a szerkezeti réteggel, egyúttal nem gátolja a külső kéreg relatív hőmozgását.
Magastetők létesítése
A házgyári paneles épületek eredeti formájukban lapostetővel készültek. A csapadékvíz- és hőszigetelést, valamint a párakivezetést biztosító rétegrend-változatok nagy számban kerültek alkalmazásra. Az eredeti minőségi hibák, valamint a természetes avulás következtében a lapostetős lefedéseket jelentős fenntartási és felújítási kötelezettségek terhelik, ezenkívül hővisszatartó képességük sem felel meg a mai követelményeknek.
Magastető pótlólagos létesítése ezen a helyzeten lényegesen javíthat. Továbbá, a tetőtér lakótérként való részleges hasznosítása bővítési lehetőséget teremt a törzsépület legfelső szinti lakásaira nézve. Tartószerkezeti szempontból egy ilyen korszerűsítési beavatkozásnak minden feltétele adott, a masszív és teherbíró szerkezeti tetőszint és a kedvező rögzítési lehetőségek révén. A megvalósítás szakmai feladatai a könnyűszerkezetes építés, az épületgépészet és a szakipar területére összpontosulnak.