• hőmérséklet
• levegő

A belső levegő hőmérsékletének jelentősége

Ha kellemes, egészséges körülmények között kívá­nunk lakni, akkor a hideg hónapokban a helyisé­geket megfelelően fűtenünk kell. Ez így egyszerűen hangzik, azonban a problémát nem oldja meg, ha a sokféle fűtőtest valamelyikével fűtünk, hogy a kívánatos belső mikroklímát biztosítsuk. Ez ugyanis nem csupán a szobában elért hőmérséklettől függ, hanem sok olyan fizikai jelenségtől is, amelyeket a „kellemes hőérzet” gyűjtőfogalomban foglalhatunk össze.

Hőérzetet befolyásoló tényezők

Ebbe a körbe a hőmérsékleten kívül a következő meghatározó tényezők tartoznak: a határoló felüle­tek hőmérséklete, ami elsősorban a külső fal hőszi­getelésétől függ, a belső levegő nedvességtartal­ma, ami a lakó- és életfolyamatokból keletkezik és szellőztetéssel kell a megfelelő szinten tartani, a levegőmozgás, azaz a levegő sebessége, továbbá olyan, közvetlenül az emberektől függő tényezők, mint a végzett tevékenység jellege és a ruházat. Ez utóbbi két tényező azért fontos, mert az anyag­csere a tevékenységtől függő hőtermeléssel jár. Ha az ember és környezete termikus egyensúlyban van, akkor ez a hő maradéktalanul átadható a kör­nyezetnek. Termikus egyensúly akkor áll fenn, ha az emberi test maghőmérséklete sem nem emelkedik, sem nem csökken.

A belső levegő hőmérséklete és nedvességtartal­ma közti fontos összefüggéssel a megelőző fejezetben részletesen foglalkoztunk. Itt csupán emlékeztetésül ismételjük meg: a belső levegő által lát­hatatlan vízgőz formájában felvehető nedvesség mennyisége annak hőmérsékletétől függ. Minél nagyobb a hőmérséklet, annál több nedvességet képes a levegő felvenni, és megfordítva. Itt döntő szerepe van a levegő százalékokban megadott relatív nedvességtartalmának, higiéniai okokból az az előnyös, ha az az 50 %-os, közepes érték körül ingadozik, pontosabban, ha télen 45…65 %, nyá­ron pedig 40…55 %.

A szabványos belső hőmérsékletek az alapjai a hőigények számításának, amire a fűtőberendezéseket tervezzük, azonban ezek nem mindig felelnek meg a kívánatos és kellemesnek talált belső hőmérsékleteknek.

Amikor a kellemes hőérzet elérésére törekszünk, nem kell a különböző helyiségekre ajánlott hőmér­sékletekhez ragaszkodnunk: a hőmérsékletek körül komfortzónák helyezkednek el, ezek hőmérséklet­tartományaiban jól érezzük magunkat, A zóna szélessége és az általa felölelt hőmérséklet­tartomány jelentős mértékben függ a ruházattól, a munka nehézségétől, de az emberi test izomzatától és zsírpárnájától is.

A kövér emberek kevésbé érzé­kenyek a hidegre és szélesebb komfortzónáikon belül, szélsőségesebb hőmérséklet-ingadozások közepette is jól érzik magukat. Ha több ember tar­tózkodik egy helyiségben, a belső mikroklímát mindegyikük kissé eltérő módon ítéli meg. Ha a kellemes hőérzetet el akarjuk érni, vagy meg akarjuk őrizni, ügyelnünk kell a belső levegőnek és a helyiséget határoló felületek hőmérsékletének az arányára.

A belső levegő és a határoló szerkezetek hőmérsékletének aránya

• (A) a helyiségben tartózkodó személy felé eső határolófelületek hősugárzásának közepes hőmérséklete
• (B) a helyiség levegőjének hőmérséklete
• (1) kellemes tartomány
• (2) még elviselhető
• (3) kellemetlenül meleg
• (4) kellemetlenül hideg

A kellemes hőérzet

A kellemes hőérzet zónáján belül az ember a belső klímát sem túl hűvösnek, sem túl me­legnek nem érzi. Nem izzad, vagy éppen csak egy kissé, ami nem érezhető és a jó közérzetet nem zavarja.

A kellemes hőérzet még egy másik szempontból is fontos: kedvezővé teszi az anyagcsere- és energia­forgalmat és ezzel a testi teljesítőképességet op­timális szinten tartja. Ez a szellemi teljesítőképes­ségre is elmondható, azt azonban a nagyobb, 25…27 °C-os, vagy még melegebb belső hőmér­sékletek 40…50 % relatív nedvességtartalom mel­lett már hátrányosan befolyásolják, mivel az agy a melegre jobban érzékeny és nagyobb hőmérsék­leteken a fej hőleadása csökken.