Alapvakolatok alkotóelemei, adalékanyagai, szilárdulása, felhordása
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
Általános tudnivalók
A DIN 18550 szabvány 1. részének értelmében a hőszigetelő vakolat valamint a hagyományos vakolatok a falakra, ill. mennyezetre egy vagy több rétegben, bizonyos vastagságban felhordott bevonat, amelyet vakolóhabarcsból vagy egyéb bevonóanyagokból készítenek, és amely végső tulajdonságait (csak) az adott felületen való megkötése után nyeri el.
Alapvakolat feladata
Az alapvakolatnak különféle feladatai lehetnek. A legalapvetőbb nyilvánvalóan az, hogy a falszerkezet nagyobb egyenetlenségeit kiegyenlítse, és külső térben szükséges nedvesség elleni szigetelőfunkciót ellássa, mielőtt a záróvakolat a falra kerül. Az alapvakolatnak fel kell tudnia venni kisebb nyomó- vagy húzófeszültségeket, amelyek az épülettömeg vagy a vakolatréteg lehetséges mozgásaiból származnak, és azokat le kell tudnia vezetni anélkül, hogy a vakolatban repedések keletkeznének.
Tudnivaló
Alapvakolatként a DIN 18 550 szabvány 2. részében felsorolt építéshelyi habarcsok használhatók. A keverési arányokat térfogati hányadok arányában adják meg. A DIN 18 557 szerint a gyári szárazhabarcsok is megfelelnek a feltételeknek, és a bizonyos vakolóhabarcsokkal egyenértékűek.
A gyári szárazhabarcsok az egyenletes magas minőségük miatt előnyösebbek, mint az építéshelyi vakolatok. Speciális alapfelületek, mit például erősen porózus téglából vagy pórusbetonból készült falazat esetében a már definiált alapvakolatok (könnyűvakolatok, könnyű alapvakolatok, szálas könnyűvakolatok vagy akár az ún. ultrakönnyű vakolatok) váltak be. Ha az alapvakolatokat egy vakolatrendszeren belül alkalmazzák, akkor pórusos alapvakolatnak is nevezik.
Alkotóelemek
Az ásványi vakolatok legfontosabb alkotóelemei a kötőanyagok és az adalékanyagok. Ehhez jönnek még egyes esetekben egyéb adalékszerek, amelyek valamilyen különleges tulajdonságot kölcsönöznek a keveréknek. Ezek lehetnek a követelményeknek és felhasználási területnek megfelelően hidrofobizáló anyagok, légpórusmegkötő anyagok, szálasanyagok, tapadáserősítők és tömörítőanyagok, valamint vízvisszatartó anyagok és hasonlók.
A kötőanyag fajtája és a felhasznált adalékanyagok, adalékszerek szerint az alapvakolatokat különböző tulajdonságokkal, szilárdsággal, sűrűséggel és porozitással állítják elő.
A kötőanyagok mellett az adalékanyagok minősége határozza meg a megszilárdult vakolat tulajdonságait. Megkülönböztetünk természetes és mesterséges adalékanyagokat, ill. sűrű és pórusos szerkezetű adalékanyagokat. Természetes és sűrű szerkezetű adalékanyag például a zúzottkő, kavics és sóder. Mesterséges, de sűrű szerkezetű adalékanyagok például a kohósalak, téglazúzalék vagy akár a samott.
Adalékanyagok
Természetes, pórusos szerkezetű adalékanyag a habkő, tufa, lávakő, faforgács vagy a fagyapot. A mesterségesen előállított, pórusos szerkezetű adalékanyagok közé tartozik a kohóhabsalak, a duzzasztott agyagkavics, a duzzasztott pala, a perlit, a duzzasztott vermikulit, valamint a habüveg és polisztirol, ezeket leggyakrabban hőszigetelő vakolatokban, könnyűvakolatokban vagy könnyű alapvakolatokban és javítóvakolatokban alkalmazzák.
Megszilárdulás
Mielőtt részleteznénk az egyes vakolatfajtákat, kitérünk az ásványi vakolatok megszilárdulásának, megkötésének folyamatára. Egyszerűen kifejezve az oltott mész és/vagy cement a megkötés során részben olyan anyagokká alakul, amelyek kitöltik az adalékanyag szemcséi közötti helyet. A keverővíz egy része ennek során elhasználódik, a maradék elpárolog, így a vakolat megköt. Az oltott mész reakcióba lép a szén-dioxiddal és kalciumkarbonáttá (mészkő) alakul. Ennek nagyobb a térfogata, mint a kiindulási anyagnak, az oltott mésznek.
Ez a „kalcium-karbonát-kristályhálózat” kitölti a teret és gondoskodik a vakolat szemcséinek összetartásáról, szilárdságáról. A cement bonyolult reakciók során kalcium-szilikát-hidrátokat képez. Ezek tűszerűén kristályosodnak ki és kapcsolódnak össze egymással. A kialakuló cementkő nagyon szilárd és gondoskodik a kötésről, a vakolat szemcséinek összetartásáról azzal, hogy az adalékanyag szemcséit finom rétegben körülöleli.
A víz szerepe
Ahhoz, hogy cement ilyen módon kössön meg, vízre van szükség, amelyet a kalcium-szilikát-hidrát-molekulák lekötnek. Víz nélkül nem tudnak kialakulni a tű alakú kristályok, így a vakolat „leég”, nem szilárdul meg kellőképpen. A kristályok hossza és vastagsága függ a kötési folyamat során rendelkezésre álló víz mennyiségétől. Tehát a víz mennyisége hatással van a kötési feltételekre, a vakolat szilárdságára és annak színére. +5 °C alatt ezek a kötési folyamatok már nem mennek végbe kielégítő módon, ill. teljesen leállhatnak.