• megvilágítás

Mesterséges megvilágítás a lakásban

Az elmúlt időszakban ugyancsak jelentősen megváltozott a belsőépí­tészet a mesterséges megvilágítás tekintetében is, ugyanis a fényfor­rások száma a lakások helyiségeiben általában megduplázódott, egyes esetekben megtöbbszöröződött. Ezt a tudatos tervezés és a világítástech­nikai kínálat bővülése tette lehetővé, jelentősége pedig abban áll, hogy bár egy dolgozó család tagjai napjuk nagy részében távol vannak, a többi idő 80%-át a lakás falain belül, en­nek 3/4-ét pedig mesterségesen megvilágított környezetben töltik, erre viszont ez idáig nagyon keve­sen figyeltek csak fel.

A mai modern lakások belső meg­világítását a pontszerű és főként a halogénlámpák kiválóan biztosítják, akár 90-180°-os szögű fénypásztával is. A halogénizzók a törpefeszült­ség és kis teljesítményfelhasználás ellenére fehéren és nagy hatásfok­kal világítják be környezetüket, és teszik színesebbé hétköznapjainkat.

Elektromos hálózat méretezése

A mai építési költségeknél a laká­sok külső és belső mesterséges meg­világítására a teljes bekerülési költség 2-4%-át fordítjuk. Mielőtt számolni kezdünk, azt is vegyük figyelembe, hogy az épület elektromos hálóza­tának kiépítésekor a lakás teljes komfortját szolgáló elektromos berendezések üzemeltetése is költség­tényező, nem is beszélve magukról a szükséges berendezésekről. Az elektromos hálózat, ill. a minőségi lakáskultúra igényeinek teljes isme­retében az előbbi költséghányad meg is duplázódhat.

További kiadást jelentenek a klí­makészülékek, a hűtők, a szellőzők, a főzéshez, sütéshez, mosáshoz stb. használt háztartási gépek, melyek akár több milliót is kitehetnek a csa­ládi költségkeretben. Manapság ha valaki házépítésbe vagy lakásfelújításba kezd, felfogad egy építészt, aki – két-három alter-vezővel – a megrendelő elképzelé­seinek megfelelően prezentálja az építészeti, illetve a víz-, gáz- és elektromos terveket. Csakhogy a vil­lanyszerelők egy része manapság nem tanul világítástechnikát, legfeljebb azt tudja megmondani, mekkora legyen a kábelek keresztmetszete, milyen szabványokat kell figyelembe venni, vagy éppen a vizes helyiségekbe hová lehet konnektort szerelni.

A vég­eredmény, hogy mindegyik helyi­ségben a mennyezet közepén árvál­kodik a jobb esetben öt-, rosszabb esetben háromerű vezeték, amelyhez a kiválasztott lámpatest csatlakoztat­ható. A háromerű vezeték esetében még arra sincs lehetőség, hogy több kapcsolási fokozatú lámpatestet le­hessen felszerelni. Ilyenkor utólag már nagyon nehéz racionálisan vi­lágítást tervezni. Ennek ugyanis a háztervezés részeként kellene meg­történnie, helyiségenként végiggon­dolva a funkcionális elvárásokat és az azokhoz igazodó lehetséges meg­oldásokat.

A tervezés a vizuális szakmai fantá­zia átvitele a valóságba

A fény, a fény­forrás helyének és alakjának megál­lapítása egy helyiségen vagy éppen a bútorzaton belül vagy kívül. A vi­lágítás belsőépítészeti tervezése leg­alább annyira belsőépítészeti, mint elektromos szakember feladata. Ná­lunk, Magyarországon viszont ezt a feladatot mindkét szakma magáé­nak vallja, ám sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a két félmegoldás együttes alkalmazásá­ból nem születik elfogadható ered­mény.

Az igényes lakás belső világításá­nak szakmai összetevői a következők:

• a benapozás helyének és irányá­nak meghatározása az építészeti alaprajzokon;
• a bútorozási elképzelés kialakí­tása a helyiségek fűtési módjá­nak ismeretében;
• a falak, a mennyezetek felületi kidolgozása (struktúra, tagoza­tok, függönyök stb.);
• az alapvető elektromos hálózat vonalas tervének elkészítése;
• a belső mesterséges megvilágí­tás biztosítása alapszinten vagy felsőfokon, a mai csúcstechnika vívmányainak alkalmazásával.

Elektromos rendszerek a világítá­si hálózatok kialakításától kezdve az ún. intelligens otthon megvalósítá­sáig egyaránt létrehozhatók. Az in­telligens otthonhoz csúcstechnikát képviselő installációs rendszerek gyártása a modern kapcsolószerel­vényektől az épület-automatizálási rendszerekig terjed. A hazai képvi­selet többéves tervezői, telepítői gyakorlattal komplett megoldásokat kínál a leggazdaságosabbtól a „legfényűzőbb” lakásokig, szinte épület­mérettől és rendeltetéstől függetlenül. A hagyományos kapcsolószerelvé­nyeknél megszokott kiegyensúlyozott elegancia az EIB-szerelvények különlegesen összetett szolgáltatá­sainál is biztosítja a praktikus, szok­ványos kezelést és az optimális kör­nyezetbe illeszkedést.

Összegzésül:

• Mielőtt a konkrét megvalósításba kezdenénk, figyeljük meg világosban lakásunk természetes fényeit, és eze­ket a tapasztalatokat használjuk föl a világítás tervezéséhez. Napközben a kintről beszökő napsugár nyomán ke­letkező és óráról órára változó csodá­latos fény-árnyék játéknak lehetünk tanúi, amelyet ügyesen alkalmazha­tunk az esti fények kialakításakor. Céltudatos tervezéssel létrehozhatók olyan mesterséges effektusok, ame­lyek hatása vetekszik a nappaliakéval. Ahhoz, hogy lakásunk világítása kel­lemes legyen, célszerű „fényszigete­ket” létesíteni. Ezek révén könnye­dén kapcsolódnak majd egymáshoz a különböző terek, az árnyékos és vi­lágos részek kellemesen összemosód­nak, vagy éppen ellenkezőleg, karak­teresen elkülönülnek egymástól.
• További fontos szempont az, hogy mit hogyan világítsunk meg. Egy át­lagos méretű helyiséget általános és helyi fényforrásokkal egyaránt cél­szerű ellátni. A beszélgetősarkot lágy, a munkaterületet erős, az étkezőt erős, de nem vakító, kedvenc fest­ményünket direkt fénnyel kell meg­világítanunk.

Néhány dolgot tartsunk szem előtt:

A natúr fával burkolt mennyezet öt­ven százalékkal több fényt nyel el, mint a fehérre festett; a napfényes ablakok estére barátságtalan, sötéten tátongó vermekké alakulnak, s meg­szűnik az általuk napközben keltett tágas térérzet, többek között ezért is szokás őket függönnyel eltakarni, melynek színén sok múlik. A söté­tebb textíliák több fényt nyelnek el, mint a világosabbak. A függöny helyettesíthető fényekkel is. Az erő­teljesen megvilágított erkéllyel – in­direkt módon, kívülről – megnövel­hető a szoba térhatása.

Világítási módok

Az esztétikus és praktikus természe­tes lakásmegvilágítás alapvető köve­telményei a következők:

• Az általános világítás a tájékozó­dást, illetve a helyiségben levő bútorok áttekintését szolgálja. Fontos, hogy az ajtónál tudjuk kapcsolni. Előszobában, lépcső­házban alternatív kapcsolót kell felszerelni.
• A hangulatvilágítás a lakberen­dezés egyik hatásos eleme. Egyik lehetőség, hogy bizonyos tárgya­kat a megvilágítással kiemeljünk; a róluk visszaverődő fény domi­nál, a lámpa pedig szinte észre­vétlen.
• A helyi vagy funkcionális világítás feladata, hogy a különböző te­vékenységekhez (olvasás, játék, étkezés, barkácsolás) megfelelő fényt szolgáltasson. Ilyenkor fon­tos a jó világítás, mert a szemnek összpontosítania kell, így igény­bevétele fokozott. Célszerű több­féle lámpával felszerelni a lakást, hogy megfeleljen a különféle rendeltetéseknek.

Konyhai világítás:

Az esti főzéshez, kony­hai munkához erős helyi világí­tás szükséges. A lámpákat úgy helyezzük el, hogy ne vessenek árnyékot a munkafelületre. Leg­alkalmasabb erre a mennyezeti vagy fali világítósínre szerelt spotlámpa, a felső szekrény aljára szerelt belső világítás. Az étkezőasztalt külön világítsuk meg, állítható magasságú felfüggesz­tett lámpával.

Nappali világítása:

Az álló- és asztali lám­pák a bútorokkal alkossanak fényudvart. Ezek a kiemelő fé­nyekkel az egész helyiségnek elegendő megvilágítást adnak. Jól használható a felfelé világító állólámpa, melynek fénye visszaverődik a falakról.

Hálószoba világítása:

Célszerű úgy megol­dani a kapcsolást, hogy az ajtó és az ágy mellől is tudjuk működ­tetni. A fésülködőasztal lámpája mindig minket világítson meg, ne a tükröt. Érdemes szétválasz­tani az ágy mellett az éjjeli és az olvasólámpa funkciót.

Gyerekszoba világítása:

Az éjszakai jelzőfény megnyugtató a gyerek és a szü­lők számára is. Legyen helyi világítás az íróasztalnál, az ágy mellett. Az általános világítás lát­hatóvá teszi a játékokat, a szek­rényekben levő tárgyakat.

Fürdőszoba világítása:

Speciális lámpák kö­zül válogassunk, amelyeknek nem árt a pára és a kifröccsenő víz. A faliszekrénybe is építhe­tünk világítást. A tükör mindkét oldalán legyenek lámpák.

Világítás felülről lefelé

Nemegyszer lehetőség van valami­lyen alacsony álmennyezet kialakítá­sára, amely fölött elrejthetők a gépé­szeti berendezések és a vezetékek, s amelybe be lehet süllyeszteni kü­lönböző lámpatesteket is. A lakás világításának kialakításánál elsődleges szempont, hogy mire szeretnénk használni. A magyar csa­ládok tekintélyes százalékánál még mindig a konyha az az élettér, ahol összegyűlnek, esznek, beszélgetnek, vendégeket fogadnak.

A mesterséges fényt legtöbbször egy, a mennyezetre szerelt – rend­szerint onnan lelógó – lámpa szol­gáltatja, amely az egész helyiségnek nyújt általános megvilágítást. Jó esetben, ha időben gondolnak rá a háziak, az étkezőasztal fölött szintén lóg egy (sokszor lehúzható) lámpa, és emellett még a konyhaszekrény felső részének az aljára csavarozva található egy fénycső, amely olykor ki is látszik a szekrény alól.

Általánosságban persze nehéz op­timális megoldásokat megfogalmaz­ni, hiszen a konyhai világítás dön­tően a belsőépítészet függvénye. Természetesen a mai lakástren­deknél a helyiségek világítása na­gyobb hányadában a mennyezetről történik.

Világítás a lakásban

A szobabelsőt a lámpák fénye teszi igazán hangulatossá. Mégis több­nyire csak a falfestés meg a karnisok, függönyrudak elhelyezése után jut eszünkbe, hová is kellett volna még huzalokat vezetnünk. Lényegében háromféle megvilá­gítás létezik, mindhármat fel kell használni a lakásban, mivel kiegé­szítik egymást.

A szobák bevilágítására mennye­zeten elhelyezett spotlámpákat, álló­lámpákat, függönyfodrok mögé rejtett fénycsöveket, fali- és asztali lámpá­kat használunk. E fényforrásokkal az a célunk, hogy az egész helyisé­get halvány világossággal árasszuk el. Ha dolgozni akarunk, asztali lámpával, állítható lámpával, a kony­hában takarólemez mögé helyezett fénycsővel, kezünkre irányított spot-lámpával világítunk. Fontos, hogy ezek a lámpák elegendő fényt szol­gáltassanak a munkához, és érdekes fényudvarokat alkossanak a szobában.

A helyi világításnak a tárgyakra, tárgycsoportokra kell felhívnia a fi­gyelmet. Hangulati feszültséget kel­tenek a spotlámpák, fényszórók, felfelé és lefelé irányított fények, a képvilágítás, az asztali lámpák, az apró izzókból összeállított füzérek, a petróleumlámpák, a gyertya- és a tűzfény. Idesorolhatjuk még a fény­erő-szabályozóval felszerelt lámpá­kat is.

Tisztázzuk magunkban előre, hogy mit várhatunk a különböző lámpák­tól, melyik állítható, melyik erős vagy tompa fényű, valamint hogy hol, milyen helyzetben használható a legjobban.

A szobákba funkciójuknak megfe­lelően, de közel azonos ergonómiai trend alapján kell a lámpateste(eke)t, a fényforrás (oka) t elhelyezni. Nappali terekben nagymértékben kezd elterjedni a középvilágítással párhuzamosan a sávos és pontszerű mennyezet- és fali világítás, halogénizzós kiegészítő lámpatestekkel. Ezeket mint pontszerű lámpákat a bútorzat felső részétől az álmennye­zetig mindenhová beépítik, ill. alkal­mazzák.

Halogénlámpás világítás

Újabban az autófényszóróknál már megszokott halogénizzó egyre ter­jed az igényesebb családi házakban, lakásokban is. Általában nem gazdaságossági szempontok alapján vá­lasztják (bár tagadhatatlan, hogy ezeknek a 230 voltos feszültségről táplált izzólámpáknak lényegesen nagyobb a világítási hatásfoka -szakszerűen fényhasznosítása – is), hanem azért, mert halogénizzók al­kalmazása esetén a kis teljesítményű lámpák is szép fehér fényt adnak, s így megfelelően elhelyezett sok kis lámpával sajátos, tetszetős világítási hatást érnek el.

Lakásokban inkább a „normál” kivitelű, csaknem 180°-os szögben, minden irányban su­gárzó típusok szokásosak, de termé­szetesen egy-egy dísztárgy kiemelő megvilágítására alkalmazhatók a „hideg tükrös” halogénizzók is, amelyek a 30°-os sávban sugárzó „szúrófényűektől” kezdve a 60°-os „szélesen sugárzókig” nagy válasz­tékban kaphatók. Egy-egy halogén­izzó teljesítménye 10 W-tól 150 W-ig terjedően lépcsőzetesen választha­tó, a lakásokban azonban – éppen a sok kis lámpa használatának igénye miatt – inkább csak a 10-50 W-osakkal érdemes számolni.

Ezek a halogénizzók (ugyanazon teljesítmény mellett) a normál izzók­nál sokkal kisebb méretűek, emiatt azonban sokkal kisebb felületen ad­ják le a hagyományos villanykörték­hez hasonló mértékben termelődő hőmennyiséget, ezért felületük sok­kal magasabb hőmérsékletű, mint azoké. Azt azonban sokan nem gon­dolják végig, hogy éppen ennek az igen nagy hőmérsékletnek sokkal nagyobb a gyújtó hatása is, ezért megfelelő távolságot kell tartani az izzók és a környezetükben lévő ég­hető anyagok (pl. lámpaernyők fa-vagy textilburkolatok, tapéták) között. Ezeket a lámpákat úgy kell elhelyez­ni, hogy felületüket a szabadon ki­alakuló levegőáramlás folyamato­san és hatásosan hűthesse.

Az izzók tápfeszültsége igen kicsi (a magyar elnevezés szerint törpefeszültségűek); elvileg kaphatók 6 és 24 V-osak is, de legelterjedtebbek a 12 V feszültségűek. Ebből a körül­ményből mindenki örömmel veszi tudomásul, hogy ezeknél gyakorla­tilag nincs áramütés-veszély, s kisebbek a szigetelési problémák is, de arra már kevesebben gondolnak, hogy a kisebb feszültség mellett ugyanazt a teljesítményt csak jóval nagyobb áramerősséggel lehet elérni.

A villanyvilágítás kiválasztása

Először is azt kell eldöntenünk, hogy a lakás világításában az energiataka­rékosságot vagy a komfortérzetet szeretnénk-e előnyben részesíteni -mondja a szakember. A fényforráso­kat ugyanis e szempont szerint két nagy csoportba sorolhatjuk: hagyo­mányos és halogénizzókra, valamint fénycsövekre és kompakt fénycsö­vekre. Az előbbiek komfortérzetün­ket szolgálják, az utóbbiak viszont az energiatakarékosságot.

Mi jellemzi a hagyományos és a halogénizzókat, s hol ajánlatos a hasz­nálatuk?

Színvisszaadásuk jóval tökélete­sebb, és színhőmérsékletük miatt fényük meghittebb, melegebb, mint az energiatakarékos csoportba tartozóké. Mellettük szól még az is, hogy bekapcsolásuk pillanatától teljes és egyenletes fényerőt adnak. Általános vilá­gításhoz inkább a hagyományos izzókat, a helyi, illetve dekoratív világításhoz a halogéneket java­soljuk. Említett tulajdonságaik egyúttal felhasználásukat is meghatározzák. Pontosabban szólva: a hagyományos izzók bárhol használhatók, ahol fon­tos a színvisszaadás, a meghitt, meleg fény.

Mi a teendő, ha takarékoskodni szeretnénk? Minthogy az energiatakarékos fényforrások közül a hagyomá­nyos fénycsövek vibráló fényt adnak, s a lámpatestek, ame­lyekben ezeket alkalmazzák, általában nem túl esztétikusak, nem javasoljuk, hogy lakásban használják őket. Inkább irodákba, üzlethelyiségekbe, bankokba valók, ám ott is lehetőleg olyan működtetőegységgel, amely vib­rálás nélküli fényt biztosít.

Más a helyzet a kompakt fénycsö­vekkel, amelyek sorában – mé­retüket és fényüket illetően -már léteznek a hagyományos izzóhoz közelítő fajták. Haszná­latuk mégsem ajánlatos az in­tim funkciójú helyiségekben, mint például a háló, a nappali vagy a gyerekszoba, továbbá ott sem igazán célszerű, ahol gyak­ran kapcsoljuk ki és be a fény­forrásokat. Ugyanakkor jól be­válhatnak például konyhában, műhelyben, dolgozószobában, ahol folyamatosan, hosszabb ideig van rájuk szükség. Kültéri és kerti világításhoz pedig kife­jezetten hasznosak.

Előszoba villanyvilágítása

Az előszoba bútorozásának, illetve világításának megtervezésekor érde­mes szem előtt tartani a skandináv építészek és belsőépítészek jelmon­datát: „Az embert előszobájának hatása alapján ítéljük meg az első találkozáskor”. Valami biztos van ben­ne, ugyanis míg például egy többla­kásos ház lépcsőháza az épület korá­ról árulkodik, onnan a lakásba érve azonnal az embert, a családot látjuk megnyilvánulni, ahogy, vagyis ahol fogad minket.

Funkcionálisan minden előszoba azonos szerepet tölt be, azzal az elté­réssel, hogy milyen mértékben foga­dótér, ruhatároló vagy éppen csak falifogassal ellátott légzsilip a lakás többi helyisége és a „külvilág” között. Megvilágításukra nincsenek írott szabályok, de a lámpatesteket lehe­tőleg a mennyezeten és ha van tü­kör, annak két oldalán helyezzük el. Ügyelni kell arra, hogy a lámpatest, főleg a függesztek, a használati tér űrszelvényébe semmiképpen se lóg­jon be, nehogy a felsőruha (pl. téli­kabát) felvételekor egy óvatlan kar­mozdulat áldozatául essék. Fontos még a cipőbefűzés helyének irány­fénnyel való kiegészítése.

Világítás a konyhában

Lakberendezők és építészek azt vall­ják, hogy a konyha munkahely, tehát a természetes megvilágítással együtt a mesterségeset, az elektromos fény­forrásokat ennek figyelembevételé­vel kell megtervezni, illetve megva­lósítani. Ezt a felismerést alig követi a konyhák berendezése. A munkafe­lületek kialakításánál még csak-csak, a világításnál azonban szinte soha nem érvényesülnek az ergonómiai szempontok.

Kezdetben beérték a majd minden konyha közepéről be­lógó világítótesttel. Ez megfelelt ak­kor, amikor még a konyha közepén állt az étkezőasztal, csakhogy ez utóbbi eltűnt a középpontból, a lám­pa viszont ott maradt. Ennek köszön­hetően legfeljebb általános világítási szerepe lehet, hiszen a munkahelyet biztosan nem, legfeljebb az annál dolgozó fejét, hátát világítja meg. Ez „a fénynek mindig fentről kell jönnie” gondolkodás a mai napig is tartja magát.

Az utóbbi években divatossá vált hidegtükrös halogén­izzókat is ugyanígy szerelik. A süllyesz­tett világítótestek legtöbbször a kony­habútor felső elemének tetejére szerelt lapba kerülnek. A hatás szinte ugyanaz, mint a mennyezetre szerelt lámpánál, azzal a különbséggel, hogy ezek legalább dekoratívak. A kony­ha munkahely részének megvilágí­tására ugyanis csak a felső elemek aljára szerelt helyi világítás alkalmas.

Fénycsöves világítás

Erre a célra korábban előszeretettel alkalmazták az ún. vonalizzókat. Ezeknek azonban a felvett elektro­mos teljesítményhez képest igen cse­kély a fénykibocsátásuk, hőleadásuk viszont annál jelentősebb. A munka­felület megvilágítására napjainkban inkább a legkülönbözőbb típusú fény­csövek vagy kompakt lámpák hasz­nálatosak. Ezek közös előnye, hogy igen jó a fényhasznosításuk, hiszen a fénycső négyszer-ötször több fényt ad, mint az azonos fogyasztású izzólámpa. Ráadásul ennél az alkalma­zásnál a hosszúkás csőforma is kife­jezetten előny, hiszen így nagyobb felületet sugároz be egyenletes fény­erősséggel a fényforrás. Egyedüli hátrányuk inkább a velük kapcsola­tos ismeretek hiányából adódik.

Kevesen tudják ugyanis, hogy – ellen­tétben a hagyományos izzólámpák­kal – a fénycsövek többféle színhő­mérsékletű változatban készülnek, a leghidegebbtől az izzólámpákat utánozó meleg fehérig. A tapaszta­lat szerint a hagyományos izzólám­páéra legjobban az úgynevezett háromsávos fénycsövek fénye ha­sonlít, a kibocsátott fény ugyanis -a többszörös fényporbevonatnak köszönhetően – ezeknél a leginkább természetes hatású. A fény színhőmérsékletének igen fontos szerepe van.

A nem megfelelően megválasz­tott fénycső fényénél a nyers húsok azonnal romlottnak tűnnek. A szín­hőmérséklet szempontjából kedve­ző halogénizzók viszont nem szerel­hetők a megvilágítandó felülethez ilyen közelre (20-30 cm), mert fény­sugárzásuk mellett igen jelentős a hősugárzásuk is. A másik kizáró ok pedig, hogy a tükrös izzók általában igen keskeny sugárban világítanak, fényük erősen összpontosított, ezért a munkafelületet csak foltokban ké­pesek bevilágítani.

Mindent egybe­vetve leszögezhetjük, hogy a konyha világítását lehetetlen egyetlen fény­forrással jól megoldani. Általános világításnak megmaradhat a kony­ha közepén egy egyszerű, minden irányban sugárzó világítótest, szük­ség van azonban a funkciók szerint célszerűen megválasztott helyi vilá­gításra. A felső elem fölé vagy az ún. áthidalókba szerelt tükrös halogén­izzók részben az általános világítást adják, részben helyi világításként szolgálnak. Az elemek alsó lapjára inkább a fénycsöveket ajánljuk.

Sorolható lámpatestek

Létezik olyan modulrendszerű, ki­fejezetten konyhai, munkahelyi vi­lágításra kifejlesztett világítótest is, amelynél tetszőleges számú fénycsö­vet, illetve csatlakozóaljzatot sorolha­tunk egymás mellé. Házilagos válto­zatban megoldható ez úgy is, hogy a készen kapható energiatakarékos világítótesteket csavarozzuk fel a felső elem alsó lapjára. Célszerű azon­ban a fénycső elé a világítótesttel megegyező – kb. 7-8 cm – magassá­gú takarólapot szerelni, hogy magát a fénycsövet ne, csupán a fényét lás­suk.

Sajnos arra alig van esélyünk, hogy a készen vásárolt világítótestben célunknak megfelelő színhőmérsék­letű csövet találjunk. így szinte bi­zonyos, hogy azt ki kell cserélni a világítási szaküzletekben, szakáruhá­zakban kapható azonos teljesítményű háromsávos változatra. Jóllehet ez többletköltség, mégis megéri, mert így legalább a valódihoz közelebbi színben látjuk mindazt, ami a kony­hában készül.

Konyhai világítás tervezése

Az egyik legelemibb elvárás, hogy a konyhába lépve azonnal tudjunk fényt biztosítani, tehát az ajtó mellé fel­tétlenül kell egy kapcsolót helyezni. Mindenképpen fontos több áram­körre bontani a világítást, mert ener­giát megtakarítani kétféle módon lehet: egyrészt jó fényhasznosítású fényforrások használatával, másrészt megfelelő számú kapcsolt áramkör­rel, hogy mindig csak az a lámpa üzemeljen, amelyre az adott hely­zetben szükség van.

A konyha kialakításánál minden­képpen gondolni kell a korrekt mun­kavilágításra. Ez azoknál a konyhai elrendezéseknél, ahol van egy alsó munkapult meg egy felső szekrény, viszonylag egyszerűen megoldható. A felső szekrény magassága ugyanis rendszerint a normál termetű ember látósíkja alá esik, így egy ide szerelt lámpatest jó megvilágítást biztosíthat. A színhőmérsékletnek az általá­nos atmoszféra megteremtésében is szerepe van, hiszen ha azt akarjuk, hogy meleg-, otthonos érzetünk le­gyen, azt szintén a melegebb színű, 2700-3000 kelvin közötti színhő­mérsékletű fényforrásokkal érhet­jük el.

Színvisszaadás

A konyhai világítás kialakításánál lényeges szempont még a színvisszaadás, hiszen főzésnél, tálalásnál egyaránt fontos, hogy az ételek szí­ne ne torzuljon. Erre nemcsak a ha­gyományos izzólámpák alkalmasak, hanem például a halogénlámpák is, amelyek burájában speciális gáztöl­tet növeli valamelyest a világítás ha­tékonyságát. Az izzólámpák nagy előnye, hogy kisebb méretűek, így viszonylag könnyű hozzájuk lámpatestet méretezni.

A konyha világításánál mindezek mellett figyelni kell a megvilágítás intenzitására. Abszolút számok nin­csenek, hiszen a konyhák mérete sem egyforma, de általában 200-300 lux erősségű fény szükséges a jó megvilágításhoz, s ezen belül – kü­lön kapcsolási lehetőséggel – ki kell alakítani a munkapult, az étkezőasz­tal, a mosogató, esetleg a tűzhely kü­lön megvilágítását. Tehát a konyhák esetében, akárcsak minden más helyi­ségnél, törekedni kell arra, hogy mi­nél több, az élethelyzetekhez rendelt fényforrás álljon rendelkezésünkre.

Konyhaszekrénybe épített világítás

A modern konyhaszekrények több­ségébe már beépítik a világítást. Akad, amelyiknek homokfúvott üvegű felső szekrényében alakítják ki a belső, nyitásra működésbe lépő vilá­gítást. Az igényesebb konyhabútorok is úgy készülnek, hogy a vezetékek vagy a lámpatestek beépítésével elő­készítik a munkapult megvilágítását.

Az e mellé rendelt általános vilá­gítás lehet indirekt is, amikor az ol­dalfalra teszünk világítótestet. Ezt általában a mennyezettől 50-60 cen­timéterre célszerű elhelyezni, így a mennyezet deríti a kibocsátott fényt, s ez adja a helyiség általános megvi­lágítását. Ennek a módszernek a ha­tásfoka nem túl jó, mégis az egyik legkellemesebb érzetet nyújtja, mert az ember látómezejében nem jele­nik meg erős fény.

Másik megoldást jelenthet a középre helyezett lám­patest. Ez lehet mennyezetre tapadó, most divatos lencseszerű vagy vala­milyen függesztett csillár is, de az utóbbi kevésbé ajánlott. A harmadik lehetőség az álmennyezetbe süllyesz­tett lámpatestek alkalmazása, ame­lyeket úgy kell elhelyezni, hogy a falak végig derítsenek, azaz a vissza­verődő fény világítson. Ez utóbbi esetében – irányított fénnyel – vala­milyen tárgyat, berendezést célszerű kiemelni, ami kellemes látványt nyújt.

A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy nem könnyű besze­rezni igazán jól használható lámpa­testeket, s ha mégis, borsos az áruk. Más kérdés, hogy némi fantáziával, ötletekkel olcsón is lehet megfelelő világítást kialakítani minden kony­hában, csakhogy a barkácsoló kedvű konyhatulajdonosok kivételével a vásárlók többségének az egyetlen döntési szempont a lámpa formája. Gyakorta még azt sem nézik meg, milyen a kiválasztott darab foglalata, milyen típusú, teljesítményű fény­forrást lehet beletenni.

Fürdőszobák villanyvilágítása

A fürdőszobák szín- és fényvilágának összefüggései rendkívüli jelentősé­gűek, ugyanis ezek a helyiségek nap­pali, természetes fényt szinte alig kapnak, mivel ablakaik nagyon kicsik vagy egyáltalán nincsenek.

A fürdők használhatóságához, „szépségük” érvényesüléséhez a fé­nyeket a használat és a látvány szem­pontjainak megfelelően kell alkalmaz­ni. A mosdók, a fürdőkád, a bidé, de maga a pipereasztal is önálló funk­ciót tölt be, tehát ezeket úgy kell meg­világítani, hogy a lehető legkisebb árnyékot vessék, a világítás pedig mindenképpen fehér fényű legyen, mert a sárga vagy egyéb árnyalatú fényforrás erősen meghamisíthatja a falitükörben látott képet.

A fények színének fontos szerep jut az elegáns és élményeket hordozó szép fürdőszoba megvalósításában. Természetesen a falak vagy egyéb síkok megvilágítását a többi fényfor­rástól függetlenül is színesre kompo­nálhatjuk. A „színesített” fényekkel kapcsolatban azonban figyelemmel kell lenni az összhatásra. Gondoljuk csak jól át, hogy egy kék lámpafény sárga csempével (vagy fordítva) zöld csempefalat eredményez. Mivel a csempék mind színesek, még fehér fényben is lehet a színhatás fantasz­tikus, de éppúgy lehangoló is.

További tervezési szempont a für­dőszobában elhelyezendő tükrök és lámpatestek kiválasztása, melyek a lát­ványérték tekintetében szintén lehet­nek attraktívak, de ugyanúgy taszítók is. A kereskedelemben beszerezhető enyhén bronzos tükröket lehetőleg száműzzük a lakásból, ám a fürdő­szobákból mindenképpen, mivel ezekbe tekintve magunkat nyáriasan napbarnítottnak látjuk, ez pedig rend­szerint nem felel meg a valóságnak.

Fürdőkben, mosdóknál legalkalma­sabbak a kétoldali szórt fényű falika­rok, melyek arcunkat és felsőtestün­ket azonos fényerejű megvilágításban láttatják a tükörben. Zuhanyozóknál és kádaknál a meg­felelő biztonsági távolságon belül leg­jobb a mennyezeti vagy álmennyezeti egypontos vagy soros spotlámpák betervezése. Az esetleges további, főleg hatás­fokozó szerepet betöltő világítótes­teket bárhol elhelyezhetjük, de arra ügyeljünk, hogy ne rontsák a fő fényforrásokkal létrehozott kedvező összképet.

Bútorvilágítás

Legegyszerűbb ez pl. a gardróbszekrényeknél, ahol a külső kiemelt párkányszegőbe helyezik el a lámpasort, vagy a mélyebb szekré­nyeknél belülről. A legegyszerűbb kivitelű bútor is dekoratív eleme le­het bármilyen enteriőrnek, ha jól megtervezett, úgynevezett kiemelő világítást kap. A hazai gyártók és forgalmazók érdekes és változatos megoldásokat kínálnak, méghozzá nemcsak a közismert, bútorokba épí­tett és süllyesztett lámpákat, ha­nem utólag is könnyen felszerelhető világítótesteket is. Alkalmazzák a transzformátoros halogénizzós és a transzformátor nélküli hidegtük­rös (hálózati feszültségről működő) halogénlámpákat.

Bútorvilágítás lehet a bárszekrény­ben, a bárpultban, akár kívül vagy belül, egyes esetekben felfelé irányuló tablófüggesztéssel. A hálószobákban a hangulathoz, a csendes félrevonuláshoz és intimi­táshoz a legkisebb fényerősségű, szek­rényekbe vagy ágyszekrénybe, eset­leg a felső ágyvéggel egybeépített, fényerő-szabályozóval kiegészített világítást is alkalmazhatunk.

Lépcsők megvilágítása

A lakáson belüli közlekedés egyik legbalesetveszélyesebb helye a két vagy több szint közötti lépcső, ám megvilágítására ennek ellenére – általában – nem fektetünk komoly hangsúlyt. Általában fali- vagy mennyezetlámpával igyekszünk megol­dani a problémát.

A mennyezetre szerelt lámpák hasz­nálata esetén, azok helyétől függő­en, a lépcsőfokok élei a rajtuk való közlekedéskor még többpontos meg­világítással is árnyékba kerülnek. Kü­lönös körültekintést igényel a húzott fokú és a csigalépcső felső megvilá­gítása. A fali lámpaelhelyezés valamivel szerencsésebb, mert a fénypászta jobban megvilágítja a lépcsőfokok belépőéleit. Természetesen egykarú falilámpákból legalább kettőre, míg íves vagy tört karúakból ennél több­re van szükség.

Különleges lépcsővilágításnak minősül az, melynek fényforrását a járófelület közelében, a lépcsőfokok fellépőjébe vagy a fokok mellett pont­szerűen, esetleg „csövesen” helyez­zük el. Reprezentatív látványt nyújt a korlátfogódzó erőteljes kiülésének ún. hónalj-elhelyezésű lámpasora, amely összefüggő árnyékmentes já­rófelületet biztosít.