• hálószoba
• nappali

Lakóhelyiségek, háló- és gyerekszoba tervezésének szempontjai

A lakótér a lakás nappali tevékenységekre és pihenésre használt helyiségeinek csoportja, melyet az egészségügyi és a gazdasági helyiségekkel a közlekedők kötnek össze, ill. választanak el.

Sok lakásban sajnos hiányzik ez a nappali szoba, aminek gazdasági okai vannak. Nem jó, ha a nappali helyiség egyben háló is. Ha a lakás minden szobája egyúttal hálószoba, akkor a nappali fontos szerepét természetesen a szülői háló tölti be, így a legfáradékonyabb (és legidősebb) családtagoknak kevesebb idő marad egymásra és pihenésre. Ez ingerültséghez, az otthontól való távolodáshoz, és (sajnos) sok esetben a családok szétszakadásához vezethet.

A nappali sok funkciója között vannak közös és egyéni jellegű foglalatosságok

Ilyenek a zene-hallgatás, a társalgás, a vendégfogadás, a játék, és nagyon fontos az étkezés. A közös helyiség, a nappali tere vagy esetleg más helyiség lehet ebédlő, dolgozó, dohányzó, kártyaszoba, zeneszoba együtt vagy külön-külön is, a helyi adottságok figyelembevételével. Azt, hogy mikor és mihez kell külön helyiség, az anyagi forrásokon túl az dönti el, hogy a különböző igények egyidejű kielégítése a családi körülmények és adottságok figyelembevételével mennyire zavaró, ill. lehetséges. A lakásában intenzív munkát végző alkotó embernek olyan helyiség szükséges, mely a nappali szobától független, és lehetővé teszi a zavartalan munkavégzést, magányos ember vagy gyermektelen házaspár esetében viszont a nappali egyik szeglete akár a dolgozórész is lehet.

A mai korszerű lakásokban mindig van egy nagyobb, közös nappali, amely egyesíti az egymást nem zavaró igényekhez kapcsolódó funkciókat: a kollektív jellegűeket, az egyéni jellegűek közül pedig azokat, amelyek a család adottságainál fogva egymás zavarása nélkül megférnek benne. A nappali kialakításánál fontos szabály, hogy világosan kiemelkedjék központi része, amely körül a család élete zajlik. Ez általában az ülőgarnitúra körüli tér, a tévével és zenesarokkal, esetleg kandallóval, de lehet a külön társalgó- vagy a kártyasarok is.

A nappali terének megosztását a bútorcsoportok helyigénye és a közöttük szükséges közlekedési sávok határozzák meg. A társalgó mindenképpen szükséges, az a bejárattal átellenes vagy oldalsó falon, lehetőleg egy egységbe kerüljön.  A szétszórt, magas bútorok riasztó képet nyújtanak, és úgyszólván „összenyomják” a belső tér koncepcióját.

Kisebb alapterületű nappaliknál az ülőbútorok fal vagy ablak mellé is helyezhetők, hogy a szabad tér legalább három oldalról egyensúlyban legyen. Osztott terű nappaliknál vagy ahol nagyobb méretű, felnyitható ajtó van, a bútorzat és a színek harmóniát alkossanak, ne egy-egy, különálló egyveleg benyomását keltsék (pl. keleti bútorral berendezett sarok, barokk ülőgarnitúra és a nagymama szekrénysora).

Osztott szintű nappali közbenső lépcsője ne vágja ketté a teret, hanem a funkciók természetes választóeleme legyen, pl. kiemelt étkezőnél, süllyesztett zene- vagy kandallósaroknál stb. A berendezés ne bútorkiállítás vagy -raktár látszatát keltse, hanem díszlet legyen a család békés és nyugodt életének színterén. Például kandallótűznél zenehallgatás, poharazgatásnál videózás, kártyázásnál dohányzás stb.

A nappali berendezésénél van néhány olyan szempont, melyet még a tervezés fázisában tanácsos figyelembe venni:

• Előtérből a nappaliba lépő felé az ülőgarnitúra ne háttal álljon, hanem tárulkozzék felé.
• A természetes megvilágítás fénye, tehát az ablak akkor a leghatásosabb, ha a társalgó ülősarkot oldalról éri.
• Ha van kandalló, akkor arra az ülőhelyek átrendezése nélkül is rá lehessen látni.
• A belső növények úgy kerüljenek az ablakok elé, hogy ne uralják, hanem szolgálják a lakást.
• Ha csak egy mód van rá, akkor inkább ülő- és kiegészítő bútorokkal rendezzük be a nappalit, ne pedig szekrénysorral, kivéve a könyvespolcot, amely lehet a nappali dísze is.

A lakásnak legalább egy szobája

• központi és etázsfűtés esetén legalább 17,00m²;
• egyedi fűtés esetén legalább 18,00m² legyen.

Ha a nappalihoz szabad falnyílással hálófülke kapcsolódik, a lakóterület 16,00m²-re csökkenthető, mivel a fülke kiegészítő alapterülete a nappali alapterületébe beszámít (egy helyiség).

A lakószobák alapterülete min. 6,00m² legyen (a 12,00m²-t meg nem haladó szoba félszobának minősül).

Hálófülke

Kisebb alapterületű lakások hálófülkéje, területgazdálkodási meggondolásokból, a nappalihoz kapcsolható. Esetenként dolgozószobával vagy dolgozótérrel is érintkezhet, de ez kevésbé jellemző. A hálófülke lakószobához kapcsolásának feltétele az, hogy a két helyiség közötti határfalnak legalább a fele szabad falnyílás legyen, ami természetesen függönnyel elválasztható. A hálófülke legkisebb alapterülete 4,00 m², ezen túl igény szerinti. Egy vagy két fekvőhely – legalább két oldalról körüljárhatóan – el kell helyezhető legyen benne.

A hálófülke a következő feltételek kielégítése mellett kapcsolható a lakószobához:

• ha nincs közvetlen szellőző és természetes megvilágítást biztosító ablaka, akkor legfeljebb 6,00m² alapterületű lehet;
• ha az előző eset áll fenn, akkor a nappali természetesen bevilágított felületeit a hálófülke alapterületét is beszámítva kell meghatározni ;
• ha a hálófülke időszakosan, pl. tolható ajtóval önálló légterű helyiséggé alakítható, akkor gondoskodni kell a természetes megvilágításról és szellőztetésről.

Hálófülke legkisebb falmérete 2,05m, belmagassága tetőzáradékban való elhelyezésnél átlagosan 2,20-2,50m lehet. Ferde tetőfödém esetén a legkisebb falmagasság min. 1,00m, egy fekvőhely elhelyezéséhez (párhuzamosan vagy arra merőlegesen).

A hálófülke szélessége a bútorozhatóság miatt:

• kétoldali, egy-egy fekvőhely esetén minimum 2,40m;
• kettős (francia-) ágy esetén minimum 2,80m legyen.

Hálószoba

A lakások hálószobáinak számát, típusait, ill. megoldásának módjait a család létszám összetételétől függően kell megtervezni. A hálószobák – beleértve a gyerekszobát is – a lakásterület 40-50%-át teszik ki, tehát terület-gazdálkodási szempontból is mértékadónak tekinthetők.

A hálószoba az éjszakai pihenés helye, a lakás intim része. Elrendezésük egyszerűbb a nappaliénál, mert csak a fekvőhelyet (ágyneműtárolóval), esetleg ruhatároló szekrényt kell elhelyezni bennük. Egy tágasabb hálószoba az éjszakai pihenésen kívül egyéb foglalatosságnak is helyszíne lehet, pl. olvasás, tévézés, rádiózás, esetleg időszakos munka, tanulás stb.

A hálószobák bútorozásánál figyelembe kell venni a minimális közlekedési sávot vagy űrszelvényt – általában 60 cm – mind középütt, mind a falak mentén. A hálószobák méretét és területét úgy kell meghatározni, hogy abban legfeljebb két személy számára legyen elhelyezhető fekvőhely. Érdemes inkább kisebb alapterületű hálókat tervezni, mint fiú- és lánygyermek számára egy közös nagyobbat.

A hálószoba tervezéséhez az is hozzátartozik, hogy a tervezővel tudassuk:

• közvetlen fürdőszoba-kapcsolat szükséges-e?
• a szülői hálóban két egy- vagy egy kétszemélyes (francia-) ágy legyen-e?
• a szülők külön-külön hálót kívánnak-e ?

A hálószobák legkisebb alapterülete a következő:

• egyszemélyes 6,10m²;
• kétszemélyes (szülői): 12,00m².

A szülői háló optimális alapterülete azonban 14,00-16,00m², sőt a kettős ágy és a körülötte lévő közlekedőterületek, éjjeliszekrények, valamint az ajtó nyitási űrszelvénye, az ágynemű- és ruhatárolók (szekrények) helyigénye miatt még a 16,00m² is kevés lehet.

Az ágyak elhelyezése és a belmagasság összefüggése azonos a hálófülkénél ismertetettekkel. A természetes megvilágítást és szellőztetés lehetőségét közvetlenül biztosítani kell. A tetőtéri helyiség 6,10m²-es minimális alapterületi előírását a hasznos alapterülettel (1,90m-nél nagyobb belmagasságú rész) kell teljesíteni; ennél a teljes terület lényegesen nagyobb lehet.

Gyerekszoba

A családban élő gyermekeket minden korban önálló egyéniségnek kell tekintenünk, és lehetőség szerint gondoskodnunk kell külön birodalmuk zavartalanságáról. A gyerekszobát az élet három szakasza, a csecsemő-, a kisgyerek- és az iskoláskor sajátos követelményei szerint kell megtervezni.

A csecsemő gondozásához általában nem szükséges külön szoba, a kiságy elhelyezhető a szülői hálóban is. Ez természetesen egyéni dolog, sok helyen az egy-két hónapos csecsemőt már külön fektetik. (A gyermekpszichológusok szerint a későbbiekre való tekintettel ez a legszerencsésebb megoldás, ugyanis nincs elszakadásélmény, mely nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is konfliktusokat okoz.)

A gyerekszoba léte a kisgyermekkorban a legnagyobb jelentőségű, amikor a gyermek az otthoni idő legnagyobb részét itt tölti. Az iskolás gyermek már kevesebbet tartózkodik a szobájában -az iskolába járás miatt, szabadidejét is egyre inkább a többlettanulás és az otthoni munka tölti ki. Idősebb gyermekkorban igényei egyre inkább közelítenek a felnőttekéhez.

A gyerekszoba mérete a szülői háló és a lakószobák közötti legyen, a nagyobb mozgástér (és játéktér) érdekében. Ennélfogva, vagyis a nagyobb szabad padlófelületek miatt az emeletes ágy ma ugyanúgy igény a kisebb lakásokban, mint a nagyobbakban.

A gyerekszoba tervezésénél mindenképp érdemes a következő néhány apróságot figyelembe venni:

• egyedi (hagyományos) vagy központi fűtésnél a fűtőtest előtti rácsozat elhelyezhetősége;
• lehetőleg puha (szőnyeg) padlóburkolat;
• csak bukóablakokat építsünk be, mert a nyílószárny nyitott helyzetben nagyon veszélyes;
• egynemű gyerekek szobája vagy játszószoba közé ajtót csak külön igény esetén tegyünk;
• több gyerekszoba a lakáson belül egy csoportot alkosson;
• gyerekszobákkal azonos szinten mindenképpen legyen WC, kézmosóval.